Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

MST MEcrei &űrittp 1965. JÜLIUS 14, SZERDA MA Tv-közvetítés a Matterhorn csúcsáról Amennyiben az időjárás nem húzza keresztül a szá­mításokat, szerdán a televízió történetének egyik leg­eredetibb vállalkozására ke­rül sor Svájcban. Száz éve, 1865. július 14-én hét an­gol és svájci alpinista elő­ször mászta meg a Matter­­hom-t, a svájci—olasz hatá­ron magasodó 4500 méte­res csúcsot. Megemlékezvén a kima­gasló teljesítményről (ami­ért egyébként hetük kö­zül négyen életükkel fi­zettek) az angol, az olasz és a svájci televízió szerdán helyszíni közvetítést ad a Matterhorn jubileumi meg­mászásáról. A páratlan technikai feladat megoldá­sához helikopterekkel hat tonna súlyú felszerelést szállítottak több ezer mé­ter magasságba. A közvetítés részben az ilyen magasságban felállí­tott kameráklcal, részben a néhány alpinista-riporternél levő hordozható kamerákkal történik. Az EUROVIZIO Matterhom-műsorát reggel 8 és délután 4 óra között félórásra tervezik.a FREI LONDONBAN Eduardo Frei chilei elnök négynapos hivatalos látoga­tásra Londonba érkezett. Iiií'/i tsz eír mvf/tnvncküSích A vasárnap lezuhant négy­­motoros C—121-es típusú amerikai katonai repülőgép tizenkilenc főnyi személyzeté­ből tizet a , fedélzetére vett egy nyugatnémet hadihajó. A kutatás tovább folyik. ZAVÜRGáSCIIi Ecuadorban továbbra is fe­szült a helyzet. Hétfőn este Quito belváro­sában diákok tüntettek a ka­tonai junta ellen, követelve új választások kiírását. A rendőrség összecsapott a tün­tetőkkel, a jelentések szerint egy rendőr meghalt és ket­tő megsebesült, a rendőrség könnygázbombákat használt: egy diák is megsebesült. A hatóságok őrizetbe vették Ar­­temidoro Zevallost, a diák­­szövetség elnökét. Tünteté­sek voltak Guayaquil városá­ban is. Olaj a „fürdővízben” Műszaki hiba következté­ben 12 000 liter olaj került a tengerbe egy amerikai repü­­lögépanyahajóról a cannes-i partok közelében. Több száz amerikai tengerész kedden egész éjjel dolgozott, hogy reggel már zavartalanul fü­­rödhessenek a tengerben. Hol Igényelheti az árvízsegély? Fegyveres összecsapások Szudán déli részén (Folytatás az 1. oldalról) árvízkárt szenvedett embe­rek részére a gyorssegélyek kiosztását. A kapott tájékoz­tatás szerint a kárt szenvedet­teknek Ma estig befejezik az őszi árpa aratását a váci járásban (Folytatás az 1. oldalról) hiányzik, illetve hol felesle­ges valamelyik gép. Ezeken az értekezleteken baráti, segítőkész szel­lem uralkodott. Mindenki azzal kezdte a fel­szólalását, amivel segíteni tu­dott Az értekezletek módot nyúj­tottak arra is, hogy egységes álláspontra jussanak a tsz­­ek vezetői a kombájnaratás elsődlegességében. Valameny­­nyi termelőszövetkezet cél­jutalommal ösztönzi a kom­­bájnosokat arra, hogy a le­hető legtöbb gabonát taka­rítsák be. A jutalom jelen­tős és ösztönző: valamennyi termelőszövetkezet ötven fil­lért fizet egy mázsa gabona betakarításáért. így tehát az a kombájnos, aki naponta egy vagon (ez nem sok) gabonát takarít be, a fize­tésén felül ötven forint pré­miumot is kap. Ez segíti elő, hogy a gabona egyrészt gyor­san, másrészt elsősorban kombájnaratással kerüljön magtárba. A járásban irány­elv; a gabonák nyolcvan szá­zalékát géppel arassák, de ha lehet, még nagyobb arányban is. — Tulajdonképpen — mond­ják a járás vezetői — a növényápolási és a takar­­mánybetakarítási munkák si­kerét mozdítjuk ezzel elő. így ugyanis marad megfe­lelő erő a kapálásokra és a kaszálásokra is. Ennek kö­szönhetjük, hogy a lucerna második kaszálását és a ku­korica második kapálását si­került befejezni a búza ara­tásáig. A rétek kaszálása is megfelelő ütemben halad. Most már csak az árvizes, belvizes területek szénater­mését kell betakarítani, de ez is csak néhány napi mun­kát jelent. A termelőszövetkezetek kö­zötti versenyben Alsógöd, Sződ, Vácrátót és Vácduka jár az élen; ezek a községek fejezték be elsőként az őszi árpa aratását. Vácráíóton pél­dául már a cséplést is meg­kezdték, míg Alsógödön mind a 280 hold őszi árpát kom­bájnnal takarították be. A sok dicséretes dolog kö­zött a Váchartyáni Gépál­lomás jó munkáját is meg kell említeni. A kezdeti ki­sebb hibáktól e’tekintve, ugyanis jól vizsgáznak gé­pei, eddig egyetlen óra mű­szaki kiesésük sem volt. A gépállomás képzett kom­bájnos gárdája és fáradhatat­lan szerelőbrigádja osztat­lan elismerést kelt a járás termelőszövetkezeteiben. Az alkatrészellátást illetően sincs annyi panasz, mint a ko­rábbi években, de az AG­­ROKER nevét így is elége­detlenül emlegetik. Azért pél­dául, hogy a tavasszal ígért hat szalmabálázót a mai na­pig nem szállította le, holott most már múlhatatlanul szükség lenne rájuk. Mivel a szalmabetakarításnál tervbe vették a bálázókat, komoly gondot okoz a pótlásuk. A végére hagytuk, amit a járás vezetői már az elején el­mondtak: a várható termést. Nos, bár korai lenne még vég­ső szót mondani, annyi már teljesen nyilvánvaló: az árvíz és az időjárás okozta károk ellenére sem lesz kevesebb gabona a váci járásban a tervezett­nél. Azt jelenti ez, hogy az elemi károkat nem szenvedett ka­lászosok többet adnak a ter­vezettnél. Nagymiklós István írásbeli kérelmet kell be­­nyújtaniok községük vagy városuk taná­csához, felsorolva, hogy ingó és ingatlan vagyonúkban mekkora kár keletkezett. A tanácsok a velük együtt mű­ködő bizottságokkal felülvizs­gálják a kérelmeket, meghatá­rozzák a segélyezésre szoru­lók sorrendjét azt a segély­­összeget, amelyet kiutalhat­nak. A kifizetés rövidesen megkezdődik. A kárösszegen kívül fi­gyelembe veszik a család szociális körülményeit is. Aki olyan mérvű kárt szen­vedett — s ez így van az ese­tek többségében —, hogy a se­gély nem elegendő az újjáépí­téshez, az OTP-től még külön annyi hitelt kérhet, amennyi a helyreállításhoz vagy az új­jáépítéshez szükséges. A ka­matmentes kölcsönt, helyre­­állítás esetében 15 év, teljes újjáépítés esetében pedig 25 év alatt kell visszafizetni. Az Állami Biztosító becsüsei meg­kezdték a károk összeírását a termelőszövetkezetekben. Minden fajta kár felét a biztosi.j megtéríti a szö­vetkezeteknek. Háborús hasonlattal kezd­tük, fejezzük be egy békés hírrel: már Dunaföldvár és Mohács között is megengedik — keddtől kezdve — a kis vízi járművek közlekedését. A sportkorlátozás is megszűnt: már vizisport-versenyek is rendezhetők a nemrég még megáradt folyón. Szudánban ismét pattaná­sig feszült a politikai légkör. Jelentések szerint fegyveres harcok robbantak ki a dél­­szudáni felkelők és a kor­mány fegyveres alakulatai között. A belügyminisztérium most kiadott közleménye arról szá­mol be, hogy július 8-án egy automatafegyverekkel felsze­relt csoport megtámadta Juba dél-szudáni főváros hely­őrségét. A kormánycsapatok ezt követően körülzárták a területet és felszólították a lakosságot, hogy adja ki a zendülőket. Amikor a felszó­lításnak nem tettek eleget, a katonák tüzet nyitottak. A sortűznek 25 dél­­szudáni esett áldozatul. Habib tábornok, a kormány­csapatok főparancsnoka cá­folta azokat a sajtójelentése­ket, amelyek szerint a halá­los áldozatok száma ötszáz­ra tehető. A Reuter tudósítójának je­lentése szerint Khartoumban igen súlyosnak ítélik a hely­zetet, mivel most fordult elő először, hogy a felkelők beha­toltak a helyőrségi városba. A kormány — ugyancsak a Reuter jelentése szerint — kijárási tilalmat rendelt el a tartományban és mint a hivatalos közlemény han­goztatja „megtesz minden szükséges intézkedést a hely­zet rendezésére”. Távirati jelentések adnak hírt arról, hogy Oliver Batali Albino, a Szudáni Afrikai Nemzeti Unió elnevezésű dél­­szudáni párt képviselője, aki jelenleg afrikai körúton tar­tózkodik, nairobi sajtóértekez­letén kifejezte azt az óha­ját, hogy a dél-szudáni prob­lémát vitassa meg az afri­kai egységszervezet. Albino közlése szerint a kormánycsa­patok június végén több mint hétszáz déi-szudánit öltek meg. •k Az Afrika északkeleti részén elterülő, a több mint 2.5 millió négyzetkilométer kiterjedésű Szu­dán hosszú évek óta belpolitikai válsággal küzd. Az ellentéteket az ország területének egynegyedét ki­­tevő déli tartományok (Bahr El- Ghazal, Felsö-Nílus- és az Egyenlí­tő-tartomány) 3.5 millió fős néger lakosságának ezideig meg­oldatlan problémái váltották ki. A 13.2 millió lakosú Szudánban, a zömmel arab lakta északi tarto­mányok érdekeit képviselő kor­mányzat és a — térképünkön fer­dén vonalkázottan ábrázolt — déli tartományok lakossága között kirobbant ellentétek kiéleződése még a függetlenség kikiáltásának idejére vezethető vissza. W*5 648 000 km* A független Szudán első alkot­­mányozó bizottsága — melyben a déli tartományoknak (a volt gyar­matosító hatalom — Nagy-Britan­­nia taktikázásának következtében) csupán elenyésző képviseleti ará­nya volt — kimondta, hogy az ál­lami nyelv az arab, az államval* 1- lás pedig az iszlám. A mintegy 40 féle nyelvjárást beszélő, ősi vallá­si hagyományokat ápoló néger né­pek sérelmesnek tekintették e ha­tározatokat. Véleményük szerint a szudáni közigazgatás, a hadsereg, a kereskedelem vezetése, a köz­­oktatásügy is az arabok kezében van, s a beruházási politikában is az arab lakta — északi tér­képünkön fehéren ábrázolt — tartományokat juttatják előny­höz. Az ellentétek olyannyira kiéleződtek, hogy a „Dél” képvi­selőivel folytatott tárgyalások so­rozatosan megszakadtak és a déli tartományok lakosságának képvi­selői már a Szudántól történő el­szakadás gondolatával is foglal­koztak. Az ez év május elején megala­kult új szudáni kormány sem tud­ta ezideig helyreállítani a nyugal­mat a fegyveres összetűzések ki­­sebb-nagyobb mértékben tovább­ra is folytatódtak. A dél-szudáni kérdés igazságos megoldásának csupán egyetlen, a szudáni haladó erők által javasolt útja van: a déli tartományok hely­zetének demokratikus úton törté­nő rendezésé. Ünnepi tömeggyúlés Dominika fővárosában, az alkotmányos erők ellenőrzése alatt álló övezetben hétfőn hatalmas tömeggyűlésen em­lékezett meg a lakosság a szigetországot 1916 és 1924 kö­zött megszálló amerikai ten­gerészgyalogosok távozásáról, továbbá arról, hogy 100 évvel ezelőtt ért vé­get a spanyol uralom a szigeten. Az elnök közölte, hogy megjegyezés jött létre az AÁSZ közvetítő bizottság­gal egy ideiglenes kor­mány megalakításáról. Caamano hangoztatta, hogy a tárgyalásokat a külföldi be­avatkozás által teremtettt kö­rülmények tették szükségessé, de a tárgyalásokból születő megegyezésnek még ilyen kö­rülmények között is meg kell felelnie a népi többség akara­tának. A Bomba (10) Amíg az atomból bomba lett A tudósok már kiszámítot­­ák, hogy tíz kilogram U235 je­­enti az un. kritikus mennyi­éget, azaz a láncreakció meg­­ndulásának feltételét. Ennek latóereje — számításaik sze­­int 20 ezer tonna trinitroto­­uolnak (TNT), a legerősebb ddig ismert robbanóanyag­iak felel meg. Ez esetben a udósok rosszul számoltak. A edobott bomba hatása — na­­;yobb volt... Oppenheimer professzor és nunkatársai a világtól teljé­én elzárva végezték munká­­ukat. Nem tudtak arról, mi an Németországban, ott aennyire jutottak. És azt sem ithatták előre, hogy mire el­­észülnek, nem lesz szükség a iombára, s azt mégis ledob­­ák. 4 német „atombomba Korábban említettük a Vil­­los Császár Fizikai Intézet­en 1940-ben végzett sikerte­­;n kísérletet. Három év telt 1 azóta, de Erich Schumann liniszteri tanácsos semmi jat nem jelenthetett felette­­einek. Pedig ekkor már nem­­sak Berlin-Dahlemben, ha­em a hadseregparancsnokság ottowi kísérleti telepén s a pcsei egyetem fizikai intézé­sben is lázasan kutatták a émet tudósok az annyira áhí- 3tt titok nyitját. A már ak­kor is világhírű Hahn és Strassmann mellett olyan — azóta világhírűvé lett — tu­dósok dolgoztak, mint Heisen­berg, Weizsäcker, Laue, s a kevésbé híresek, Bopp, Fi­scher, Jensen, Wirtz, Ritter. 1943 közepén került sor a má­sodik kísérletre. Ekkor már nem uránoxidot, hanem tiszta uránt használtak, száz koc­kában 220 kg uránt helyeztek el a máglya gyomrában, mo­derátorként pedig nehézvizet alkalmaztak. A láncreakció most sem indult meg, s ezen még az sem segített, hogy a dühöngő Hitler leváltotta Schumannt, s helyébe Rudolf Mentzel SS tábornokot és Walter Gerlachot nevezte ki. Sokkal többről ők sem tudtak beszámolni... A német magfizikusok elkö­vettek egy mérési hibát, s a téves adat alapján a grafitot — amelynek előállítása vi­szonylag könnyű — törölték a moderátorok sorából. A ne­hézvizet választották. Ennek előállítása azonban roppant bonyolult, s közbeszóltak a — norvég partizánok is ... A német hadvezetés Norvé­giában, a riukanei Norsk Hyd­­roban gyártatja a nehézvizet — amely külsőre ugyanolyan, mint a „rendes”, csak tíz szá­zalékkal nehezebb — s a ko­rábban havi tízliteres mennyi­séget a német mérnökök min­den eszközzel igyekeznek fel­jebb srófolni. A titok azonban nem sokáig marad az, s 1942 novemberétől 1944 februárjáig több támadás éri az üzemet, többek között két éjszakai ej­tőernyős támadás is — ez a Swallow hadművelet — amelyek eredményeként az üzemépületek romba­­dölnek, a gyártás akadozik. 1944. február 20-án rakják kompra a nagynehezen helyre­állított üzemben legyártott ossz nehézvízkészletet. A norvég partizánok tudnak az akcióról, s amikor a komp át­szeli a tavat, egy robbanás nyomán szétfoszlik a „csoda­­fegyver” előállításának utolsó reménye is, a nehézvíz a tó fenekére süllyed. 1944 nyarán, amikor hosszú huzavona után végre megva­lósul a második front, azaz a nyugati hatalmak csapatai partra szállnak Franciaroszág­­ban, az egységek soraiban ott van egy különleges alakulat is: tagjai csak tisztek, s kar­jukon vörös nyíllal átlőtt alfa betűt viseltek, fegyvernemi jelzésként. Az Alsós fedőnevű egység emberei — magfiziku­sokra vadásztak, a német atomkutatás eredményeit kel­lett „megszerezniük”. Vezető­jük S. A. Goudsmit profesz­­szor könyvében így számol be munkamódszerükről: „Ké­sőbb sokszor kérdezték tő­lünk, milyen titokzatos mód­szerrel hibáztunk rá a legfőbb tudósokra és laboratóriumaik­ra. Pedig egyszerű dolog volt. Abból indultunk ki — talán némi túlzással — hogy az egész világon csak 12 ember érti Einsteint. Természetes volt, hogy a német atomkuta­tás vezetőit fezek között az em­berek között kell keres­nünk ...” Az Alsós-egység embereinek igencsak soványka eredmé­nyekkel kellett beérniök, már ami az atomtitkokat illeti. 1945 februárjában a szövetsé­ges légierők romhalmazzá vál­toztatják a berlini intézetet. A kutatásokat az Alpesekben fekvő Haigerloch kisközségbe telepítették át. Itt, a hegy gyomrában elhelyezett labora­tóriumban fogtak hozzá az utolsó, kétségbeesett kísérlet­hez a Hitler fenyegetéseivel elárasztott tudósok. Hatszáz­nyolcvan kockában 1500 kg uránt használtak hozzá. Mag­néziumtartályokban nehézvi­zet helyeztek el, majd alumí­nium huzalokra függesztve az uránrudakat, ezekbe engedték bele. A tartályt 40 centiméter vastag grafitréteggel vették körül — ez maga tizenöt ton­nát nyomott — s amikor mindezzel készen voltak, meg­próbálták elindítani a lánc­reakciót. A műszerek azonban konok mozdulatlansággal vá­laszoltak. A kísérlet — im­már harmadszor — nem sike­rült. Az amerikai csapatok le­génysége nem értette, miért kell minden fegyvert latba vetve, rekordsebességgel Hai­gerloch felé utat törniök? Na­gyobb erőket vetettek itt harc­ba, mint másutt, nagy váro­sok elfoglalásakor, s csak né­hány Alsós tiszt és a vezénylő tábornok tudta, hogy — a francia csapatokkal versenyez­nek. Azok titkosszolgálata is jelezte: itt van a német mag­fizikai laboratórium. A ver­senyfutásban az amerikai csa­patok győztek, tizennyolc órá­val hamarabb érkeztek, mint a franciák. Az Alsós szakem­berei azonban csalódottan vet­ték szemügyre a kezdetleges eszközöket, s a „döglött” atom­máglyát. Csak az vigasztalta őket, hogy a legtöbb német kutatót itt helyben lefoghat­ták. A német „atombomba” története tehát itt véget ért. Egy gondolat erejéig azonban még érdemes e kérdésnél el­időzni: ha március elején sike­rül létrehozni a láncreakciót, lett volna abból bomba? Fer­mi kísérletei után két és fél év telt el, míg elkészült az atombomba. Hitler blöffölt csak, amikor a csodafegyvert emlegetve hajszolta értelmet­len halálba a katonákat és ci­vileket. A háború már régen eldőlt: és nem az amerikai vagy német laboratóri-’mok­­ban, hanem 1943-ban, a volgai csatában. -4 JJ. V-UUa Mielőtt tovább követnénk bomba történetét, tegyünk k térőt, s ha nagy vonalakbé is — bármennyire ellensze: vés „tananyag” — ismerkei jünk meg a nukleáris fegyvi rek néhány fő jellemzőjévé (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom