Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
Kisfaludi Stróbl Zsigmond levele.' SZOBOR ÜGYBEN Néhány hete levélben fordultam Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészünkhöz, vázolva benne, hogy Cegléd mily kevés szoborral rendelkezik. A szobrok pedig nemcsak egy város hangulatának aláfestői, hanem karakterének kifejezői is. Sajnos, városunkban nagyon hiányzik egy olyan szobor, amely a „gyümölcs- és szőlőtermelés Kecskeméttel vetekedő fővárosának”, a „homoki Helikon”-nak jellegét kifejezésre juttatná és mintegy a város szimbóluma lenne. Egy ilyen szobor megszerzéséhez kértem a nagy művész segítségét, amelyre az alábbi válasz érkezett: „Külföldi utamról visszatérve olvasom szép és hasznos gondolatokat kifejező sorait. A Milleniumi Emlékművön levő Kossuth-szobrom alatt levő domborművemen, ami Kossuth ceglédi beszédét ábrázolja, már emléket emeltem Cegléd városának. Annak idején a gipsz domborművet fel is ajánlottam Cegléd illetékeseinek, de válaszra sem méltattak. A gondolatot Önöknek kell elindítaniok, és ha megbíznak, úgy én lelkesen elkészítek egy szoborművet, viszont az ügyet a Képzőművészeti Lektorátus tudja elintézni. Szolgálatukra kész tisztelettel: Kisfaludi Strobl Zsigmond 1965. június 21. Budapest.” A választ helytörténeti jelentőségére tekintettel adom közre a Ceglédi Hírlapban, hálás köszönetünk és tiszteletünk kifejezésével egyetemben. Dr. Z. Z. Ül IX. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1965. JÜLIUS 13, KEDD HASZNOS VOLT ÉS A CSEMŐIEK NEM HAGYJÁK ANNYIBAN Miért szüntette be a Tőzegkitermelő Vállalat a Szervezzük meg a pályaválasztási tanácsadást Egy elmaradt hozzászólás A városa párt-végrehajtóbiaottság kibővített ülésen tárgyalta meg a KISZ-bizottság munkáját, az ifjúság nevelésének és az iskolareform végrehajtásának a problémáját. Az értekezleten szóba hozott kérdések ürügyén néhány gondolatot ezúttal szeretnék elmondani. A vita során meggyőzően hangzott, hogy országunk jövője olyan lesz, amilyenné gyermekeinket, ifjúságunkat neveljük, formáljuk. A szocialista nevelés-oktatásért mindnyájan felelősek vagyunk. Nemcsak az óvodák, iskolák, intézetek nevelnek, hanem a családok, a munkahelyek és a filmek is. Egyik legfontosabb nevelési eszköz a szülők, a pedagógusok, a felnőttek, a barátok jó példája a környezet nagy emberformáló hatása. Köztudomású, hogy ezek pozitív és negatív, jó és rossz irányban befolyásolhatják az ifjú nemzedéket. Az emberiesség szellemében alkotmányunk biztosítja minden tanköteles gyermek és felnőtt számára a tanuláshoz, a művelődéshez való jogot. Fiaink és lányaink ma már ki is járják az iskolákat. Utána azonban sokan közülük megtorpannak. Ezért — véleményem szerint — nagy szükség volna városunkban is a pályaválasztási tanácsadó minél előbbi megszervezésére, hogy rátermettsége és képessége alapján minden fiatal olyan munkakörbe kerüljön, ahol a legjobb, a legértékesebb munkát tudja végezni, méghozzá hivatásszeretettel. A pályaválasztási tanácsadás arra is lehetőséget adna, hogy a csökkent munkaképességű, gyengébb szellemi képességű fiatalokat szintén tervszerűen és rendszeresen tudjuk foglalkoztatni. így válnának ők is társadalmunk számára hasznossá,"egyéni, családi életűik szempontjából pedig kiegyensúlyozott, megelégedett emberekké. Lénárt József, a kisegítő iskola igazgatója A vállalat mindkét személykocsija úton volt. Egyik valahol Gömörhen furikázott a főkönyvelővel, a másik szegedi tapasztalatcserére vitt két művezetőt. Persze, mindkét utazás halaszthatatlanul fontosnak minősült. Délelőtt tizenegy óra táján váratlanul megszólalt a szállítási előadó telefonja: — Lacikám, nekem a föld alól is kocsit adj! Egy órára a megyénél kell jelentkeznem. Nincs mese. Tíz percen belül álljon elő a kocsi. Ez az igazgató volt, aki nem ismert pardont. Ezt jól tudta a szállítási előadó. Gyorsan végigtelefoncitta a tanácsot, A súlyos diri a kereskedelmi vállalatokat. Mindenünnen azt a választ kapta, hogy sajnálják, de minden kocsijuk úton van. — Igazgató elvtárs, lehetetlen kocsit szerezni! Még taxit sem kaptam. — Ilyen nincs! — dörgött az igazgató hangja. — Értsd meg, hogy nekem mennem kell! A vonal túlsó végén a szállítási előadó félve nyögte ki: — Volna egy háronutonnás kocsim! — de rögtön el is állt a lélegzete erre a merészségre. — Nem érdekel. Ha háromtonnás, akkor háromtonnás, csak gyerünk! (Mellékesen hadd említsem meg, hogy rendelet van arra, hogy a teherkocsik megfelelő terhelés nélkül nem járhatnak. Ügy kell megszervezni a szállításokat, hogy a kocsi lehetőleg oda-viszsza terhet vigyen.) Nos, a menetlevél pillanatok alatt elkészült. A kocsi előállt. A vezető hosszas fejtörés után beírta a -menetlevélbe, hogy az igazgatót ■ szállítja. De, hogy a rendelettel se legyen hiba, a menetlevél megfelelő rovatába beleírta: ,ßülya huszonöt mázsa". (—ssi —) Néhány esztendővel ezelőtt figyelemre méltó kísérleteket folytattak a csemői Rákóczi Termelőszövetkezet kertészetében. A megyei Tözegkitermelö Vállalat ceglédi üzemében gyártott tápkockával termeltek a kertészetben. Az új módszerrel termelt korai zöldségek két-három héttel előbb kerültek piacra és általában húsz-harminc százalékos terméstöbbletet értek el a tőzeg, fekália, és műtrágya felhasználásával készült tápkockával. A kocka fillérekbe került, s a gyakorlatban kitűnően bevált. A termelőszövetkezet kertészete évi félmillió tápkockát vásárolt, sőt már arra is gondoltunk, hogy a kukoricatermelésben is megpróbáljuk ezt a valóban hasznos és értékes újítást. A vállalat a második esztendőben váratlanul megszüntette a tápkocka gyártását, annak ellenére, hogy nyersanyag korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll és elkészült Hódmezővásárhelyen az az elmés gép, amely a tápkockát nagyüzemben sajtolta. Azóta már a gépet is elszállították Ceglédről, s ez kétségtelen jele annak, hogy valamilyen okból a vállalat nem is hajlandó a tápkockatermeléssel foglalkozni. — Pedig mi ebbe ilyen könnyen nem nyugszunk bele. — mondotta Szálkái István, a termelőszövetkezet elnöke. — A kísérletek azt igazolták, hogy a tápkockával való termelés a kertészetben igen eredményes. Tőzegünk van bőven, és én úgy tudom, hogy a csemői társgazdaságok is szívesen vásárolnának tápkockát. Számításom szerint a mi termelőszövetkezetünknek feltétlenül szüksége lenne évente egymillió darabra, a két másik termelőszövetkezet bekapcsolódása esetén újabb egymillió tápkocka találna gazdát. — Eltökélt szándékunk, hogy a tápkockatermelést elindítjuk. Az előzetes megbeszéléseken túl vagyunk. A vállalat is tudomásul vette elhatározásunkat és várjuk, hogy az elszállított gépet is visszahozzák. — Reméljük, hogy megfelelő támogatással a segédüzem már az ősz folyamán megkezdheti a munkát és a korai magvakat, palántákat a tavasszal már tápkockákba ültetjük —, mondotta befejezésül Szálkái István. Szállítják már az őszi árpát A tsz-tagok lakására viszik a járandóságot Vasárnap délelőtt. A Budai úton nagy táblás kocsi recseg-ropog, teljesen megrakodva zsákokkal. Minden zsákon cédula. Cinege János, a fogatos, odakanyarodik az úttest szélére. Szabó Ferenc éjjeliőr már a kapuban várja. Hárman gyorsan lekapkodják a zsákokat. Utána az elmaradhatatlan pohár borocska és néhány szó. — Hétköznap erre nem érünk rá — mondja Cinege János, a Dózsa Termelőszövetkezet fogatosa. — Erre szánjuk a vasárnapot. Már reggel öt óra táján odaálltam a szérűhöz. A raktáros meg a rakodók frissen mérték a tisztított őszi árpát. Mindenkinek a munkaegység szerinti járandóságát tették a zsákba. — Harminchárom mázsával indultam el, délre lerakodok és délután jöhet a második forduló. Magyar néninek háromszáztizennyolc kilót viszek, Papp Lajosné háromszázötven kilót kap. Két mázsa illeti meg Szabó Ferencet, Kovács János kétszáznegyven kilót kap. — Hát maga? — lepem meg a kérdéssel Cinege Jánost. — Az enyémet másik kocsi viszi. A gyerekekkel együtt hatszáznyolc kiló őszi árpa illet meg. — Aztán mennyi kerül abból piacra? Omdó Ferenc válaszol elsőnek: — Egy szem sem! Kell az a három hízónak. — Nekem csak egy van! — teszi hozzá Szabó Ferenc. De akkora mint egy szamár. Csak győzzük eleséggel. Aláírás után az áldomás itt sem maradhat el. A három embert Szabó Ferenc beljebb tessékeli — csak egy pohár borra. Szabálysértők Jószág a tilosban. Tóth András (Cegléd, XIII. 213.) és ifj. Kosaras István (Cegléd, XIII. 227.) a közös gazdaság területén legeltették sertéseiket. A szabálysértési hatóság 200—200 forintra büntette őket. Az árvízkárosultakért... A csemői Rákóczi Tsz Július 10-én a szokásos előlegfizetési nap volt a közös gazdaságban. Már jóval előbb közgyűlésen ajánlották fel a tagok egynapi munkabérüket és ezeket az összegeket az előlegfizetés napján be is fizette mindenki becsületesen. Tizenötezer forint gyűlt öszsze és ezt az összeget július 12-én postán továbbította a vezetőség az illetékes helyre. A termelőszövetkezet nőbdzottsága négyezernyolcszáz forintot gyűjtött össze. A gazdaság KISZ-alaipszervezete pedig július 10-én tánccal egybekötött műsoros estet rendezett és annak teljes bevételét az árvízkárosultak javára fordították. A ceglédi Táncsics Tsz A tsz-ben már napokkal ezelőtt megkezdődött önkéntes alapon a gyűjtés az árvízkárosultak javára. A pénteki előlegfizetés napján a tagság hatezerötven forint értékű bélyeget vásárolt meg, és az összegyűlt pénzt csekken be is fizették. A bélyegvásárlásban különösen kitűnt a Vörös Rózsa szocialista brigád, melynek tagjai átlagosan ötven forintnyi bélyegvásárlássál járultak, hozzá az árvízkárosultak megsegítéséhez. Pótolják a víz okozta károkat Az idő ugyancsak feladta a leckét az idén a termelőszövetkezeteknek. Nagy gond volt a tavaszi munka. Kínos erőfeszítéssel dolgoztak a gépek. Késett a vetés a vízállás miatt és vannak olyan kisebb területek, ahonnan alighogy letakarodott a víz. — Nálunk is volt harminc hold, amit nem tudtunk felszántani — mondotta Kákái István, a tsz elnöke. — További harminc hold kenyérí gabonát ki kellett szántani. Szerény számítás szerint száz- Ő húszezer forintos a kiesés, s ez Ő az összeg természetesen hiányozik majd az évi eredményből. | — Nehéz lenne ebbe a vesz? teségbe belenyugodni. Minden | eszközzel pótolni akarjuk a Ő víz okozta károkat. Mintha a ^szerencse is ránkmosolyogna Ő az utóbbi napokban. A víz las- Ő san elhúzódik. Három héttel Ő ezelőtt még arról beszélget- Ő tünk, hogy jó lesz, ha harminc- Ő negyven százalékban géppel Ő tudjuk elvégezni a betakarí|tást. Ma már hatvan-hetven «százalékot emlegetünk, s arra ? törekszünk, hogy bevetetlen ^területünk ne maradjon. Ő — A vetetlenül maradt har- Ő mine holdon július 15-ig silóí kukoricát vetünk. A negyven Ő hold késői vetésű silókukoricá- Ő ról már eltakarodott a víz. Az «egész negyven holdat Dikonirtítal vegyszereztük. Ilyenformán go kapálás részben felesleges $és reméljük, hogy sikerül ezen ^ a negyvenholdas közös táblán Ő kielégítő eredményt elérni. 6 — A legjobb megoldásokat ^keressük. Tíz holdon zöldborj sót vetünk és ha az idő segít, & szeptember vége felé zöldborsóval jelentkezünk a piacon. Ő — Bőven van káposzta- Ő palántánk. Tíz holdon ültetünk í ki őszi káposztát. V r* r 6 — Szerződésünk van a Magg termeltető Vállalattal tíz hold | köles termelésére. Igaz, hogy Őnem másodvetésként termelőjük, de így még sokkal jobb g termést várhatunk. Ő — Jó munka és körültekintő Ő szervezés a mi mostani nagy í feladataunk — mondotta befe- Ő jezésül a tsz elnöke. I--------------------------• f Hörömpő Károly üvegesmester í értesíti a lakosságot, hogy üveges( műhelyét I. kér., Déllő u. 36. sz. '• alatt megnyitotta. Egy pénztárca gazdáiét keresi Péntek este a hat órás mozielőadás után az egyik jegyszedőnő pénzzel teli pénztárcát talált a széksorok között. Azonnal bevitte a rendőrségre, I de tulajdonosa eddig még nem ^ jelentkezett. Az iratokból arra ^ következtetnek, hogy körös-1 te tétleni lakos veszítette el. ^ Jelentkezzék minél előbb... § ..; hogy a Köztársaság utcában a strandfürdő mögötti egyik kút vize állandóan folyik. Sok víz pocsékolódik így el. Vagy talán nincs ' szükség már a meleg vízre, például a fürdőben? ... hogy meddig hagyják még a fűkupacokat ott a Széchenyi úti fák között. Csúfítj'a az utca képét, akadályozza a forgalmat is. ... hogy a Kossuth Gimnázium előtti téglajárda mellett,^ a Széchenyi úton idestova egy ^ hete eltűnt az akna fedele. A ^ gyér esti világításban a gya- ^ nútlan arra járó könnyen Iá- ^ bát törheti. Szóvá tesszük ... Bikinisek... deltások és mások Hétágra süt a nap a strandon. Mint amolyan szorgalmas strandolónak, a langyos habok mellett, módomban volt némely megfigyelést tenni, melyeket — minden jogot fenntartva — ezennel közreadok. A táplálkozó hatalmas táskával érkezik, családja kíséretében. Egy hűvös fa alatt kipakolnak: csirke rántva, kacsasült, főtt tojás, meggyes lepény... Egyórai csámcsogás után a családfő megszólal: — mondtam neked anyus, hogy ezt a kölyköt elrontják az óvodában! Ahelyett, hogy örülne a jó falatoknak, folyton csak azon nyavalyog a fülemig, hogy fürödni szeretne! Hallottál már ilyent?” A szomjas — Tyű, de kutya meleg van! — mormogással állít be a strandra. Villámgyorsan vetkezik. Pillanatok alatt a büfé vendége. Zárórakor bizonytalanul támolyog ki a fürdőből — fürdetlenül. A szemlélődő javakorabeli férfi, sok hájjal és kevés hajjal. Fáradhatatlanul sétálgat, olyan, mint egy agilis piaci ellenőr. Az embernek óhatatlanul egy nóta jut az eszébe: „Az ifjakat nézi — nézi, a múltakat felidézi”. A deltas csodás alakú atléta 18—20 év között. Féltenyérnyi úszónadrágja fölött határtalanul széles váll, csak a mások takaróján és a békésen napozók hasán keresztül átlépve tud ide, vagy oda menni. Dagadó izmok és teljes korlátoltság, ami abban is megnyilvánul, hogy időnként elfelejt lélegzetet venni. Ettől nő a deltája, viszont csökken bennünk iránta a megbecsülés ... A kiöltözködők a gyengébb nem közül valók. A halványlilától a kikiricssárgáig minden színben pompáznak. Született manökenek, Csodálom, hogy az (Lencsés Gábor rajza) fmsz-áruház még nem figyelt fel rájuk. Fürdeni persze ezekben a „majdnem ruhák”-ban nem lehet. Nem is teszik, hiszen az örökös öltözködéstől és fésülködésíő! úgysincs rá idejük. A bikinisek fürdőruhája olyan „csöpp”, hogy már csak jelképe — de nemcsaka ruhának . .. hanem a napimádó fiatalságnak is ... Cs.-né
