Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM. 162. SZÁM 1965. JÚLIUS 11, VASÁRNAP Ilyenkor nines pardon: A betakarítás gépei mintlen mást Miért ismételtették m^g a Petőfi Tsz gépszemléjét ? A tavaszi gépszemle szenzációja az volt, hogy a Petőfi Termelőszövetkezetnek meg kellett ismételnie a gépszemlét. No, nem azért, mert a bizottság garmadával találta a hibákat és ismétlésre kényszerítette a gazdaságot, hanem azért, mivel a gépszemle oly pompásan sikerült, hogy a bizottság ragaszkodott, hogy a társgazdaságoknak is mutassák be a követendő példát. — Hát ilyen is volt — jegyezte meg szerényen. Szabó Ferenc, a gépműhely vezetője. — Kérték, hogy csináljuk meg, miért ne tettük volna. Pedig nem tettünk semmiféle csodálatos dolgot, csak vállalt kötelességünket teljesítettük. — Huszonhét erőgépünk van — folytatta Szabó Ferenc — emellett temérdek munkagép. És itt nemcsak az ekékre, boronákra, vetőgépekre, szelektorokra gondolok, hanem minden gépre, amit a gazdaságban használnak, a csirkeitatótói kezdve a házi permetezőig. — Pontos ütemezéssel dolgozunk. Már télen foglalkozunk a betakarítás gépeivel, pedig akkor még a legközelebbi feladat a tavaszi kampányra való felkészülés. — Májusban már teljes erővel: irány a betakarítás és ha a szükség úgy kívánja, akkor a nyári gépszemléig megy a hajrá. A június 19-i szemlére idejében felkészültünk. A gépek nemcsak üzembiztonság szempontjából voltak rendben, hanem megfeleltek a tűzrendészeti- igényeinek is. Szabó Ferenc csak úgy mellesleg említette, hogy a nyári gépszemlén is dicséretet kapott a Petőfi gépműhelye. — Július másodika óta teljes üzemmel folyik a betaka-KET DIÁK HARCBAN A MIKROBÁKKAL A konzervgyár udvarán mostanában két fiaiatáftbér jár-kel napjában többször, kémcsövekkel felszerelve. Sasvári György és Takács Endre a Szegedi Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum másodéves növendéke a gyárban töltik gyakorlatukat. A zöldborsókonzerv gyakori selejtjét a mikrobák okoz-, zák. A technikum a Konzervipari Kutató Intézettel egyetértésben minden konzervgyárba küldött gyakorló mikrobiológusokat, hogy felkutassák a borsóvonalban azokat a fertőző gócokat, amelyek a bajt okozzák. Többszöri mintavétel az egész vonalból, vizsgálatok, leol tások és .kiértékelések eredményeképpen 'felderíthetők a fertőzés kiinduló pontjai és a védekezés ellenük megindulhat. A fiatal szakemberek szerint rendkívül érdekes munka ez. Van is kedvük hozzá, szíwel-lélekkel csinálják. Mind a ketten mikrobiológusnak készülnek. Sasvári György a mi konzervgyárunk ösztöndíjasa, tehát ha végez, ide jön vissza. Takács Endre Kalocsán szerzi meg gyakorlatát a szakmában. Az értelmes és hasznos feladatok mindig növelik a fiatalok ambícióját. Varga Róza Burgonyavési ellen permetezz I ponként permetezzünk. A termés szedése előtt huszonegy nappal a permetezést be kell fejezni. rítás. Az összes erőgépek munkában vannak. Van, amelyik az arató-cséplőgépeket szolgálja ki, de már sor került a szalma!ehúzásra és természetesen a sok más munka mellett már itt van a szállítás is. — A betakarítás nagyon felelősségteljes dolog. Ebben az időszakban nincs pardon, a betakarítás gépeinek javítása minden más munkát megelőz. A javításokat szükség szerint vagy a helyszínen, vagy pedig a műhelyben végezzük el. Az üzem zavartalansága érdekében ügyeletet tartunk. Eszerint a műhelymunka befejezése után egy szerelőnk bent marad és minden üzemzavarhoz azonnal a helyszínre siet motorkerékpárján. Az ügyelet este tíz óráig tart. — Szerelőink különben mind vizsgázott traktoristák és ha a munkamenet megkívánja, akkor közülünk bárki azonnal átveheti valamelyik erőgép vezetését — mondotta befejezésül Szabó Ferenc. Dzsungel Június 5-e óla mindenki szabadon használhatja az addig le nem takarított és szabadon tenyésző füvet. Ezt rendelet írja elő. Akinek nem tetszik, tegyen róla. Miért nem állt neki idejében a kaszával vagy sarlóval? Ám az Encsi utcára mindez nem vonatkozik. Ott gazdagon szálasodik a fű, buján tenyész a páré}, valósággal elborítja nemcsak az út szélét, hanem a járdát is. Az ügyvédi munkaközösség Barcsai úti házához csak üggyel-bajjal lehet nagynehezen eljutni, ha az ember előzőleg keresztül töri magát az Encsi utcai dzsungelén. Lehetséges, hogy éppen ebben az utcában nincs olyan lakó, akinek csirkéi, malaca vagy éppen házinyula lenne? Aki a füvet, paréjt az állatok etetésére összeszedné ? FÜRGE UJJAK Fürge jószág a konzervgyár szártépőgépe. Mennyi órát, napot venne igénybe a cseresznye, a meggy kézzel való megtisztítása a szártól, ha figyelembe vesszük, hogy eddig negyvenhat vagon cseresznyét és megygyet dolgoztak fel! No, de a gép fürgesége mellett Marton Erzsinek és Bojtos Ilonkának is fürgén kell igazgatnia a szalagon futó gyümölcsöket. (Godány felv.) A FÖLDEKEN LÁTTUK: Kaszálni kell a lucernát — aratni a borsót Még a rozs aratása előtt betakarították a lucernát a Dózsa Tsz-ben. Rég ijem álltak ilyen jól a betakarítással. Ez a jó munkaszervezés, a lelkiismeretes munka gyümölcse. Elvetették a második kaszálás gondját, hogy ne legyen torlódás az őszi árpa, rozs, később pedig a búza aratásánál. A Szabadságban viszont lemaradtak a lucerna második kaszálásával, betakarításával. Az első vágást sem kezdték meg időben, most a második kaszálásnál pedig esőstől jön a gond. A borsó betakarítása sürgős befejezésre vár a gazdaságokban, mert érik már legtöbb helyen. Az előbúvó nap sárgítja a borsószemeket, a konzervgyár pedig mindinkább leszállítja az árat, vagy még rosszabb esetben a borsót már át sem veszi. A Szabadságban és a Hunyadiban magborsót termesztenek. A sok esőtől a Hunyadiban elterültek az indák a földön és nemcsak a csövek, de már a szártő is rothad, ami nem valami jó ígéret a borsómag fogására. A szonda elzöldüBt Fé! évi javító-nevelő munka az ittas vezetés vége Tanácstag beszámolója Hétfőn este hét órakor, Podhorszki Péter tanácstag a gőzfürdő helyiségében tart beszámolót. BAL A STRANDON Ma este a KISZ városi szervezete táncmulatságot rendez a strandon. Sz. István, a Szabadság Tsz gépkocsivezetője március 19- én éjfél előtt befejezte a munkát. Hazatért, megvacsorázott és már arra készült, hogy lefeküdjön, amikor betoppant unokaöccse, akivel elbeszélgetett. Közben három deci bort és másfél deci pálinkát megivott. Reggel hat órakor a termelőszövetkezet rakodó munkásai keltették fel. Fél hétkor indult és a terme 1 őszei vetkezet raktárába vitte kocsin a burgonyát. Ott felhajtott egy fél ded pálinkát, majd elindult a termelőszövetkezet géptelepére azzal, hogy a gépkocsit rendbehozza. Nyolc órakor azonban váratlan intézkedés jött: a gépkocsi azonnal induljon a konzervgyár raktárához és hozzon negyven mázsa borsát. Alig haladt Sz. István egy kilométert, a rendőr igazoltatta, s miután megérezte rajta az alkohol szagot, bélefúvatott vele a szondába. Az eredmény = zöld szín volt. Egy arra haladó orvos vért is vett a vezetőtől és a rendőr közötte Sz.-szel, hogy bizonyos ideig nem vezethet gépkocsit. A vérvizsgálat később közepes fokú alkoholos befolyásoltságot állapított meg. Ennek folytán Sz. István ügyét a városi bíróság tárgyalta és ittas vezetésben bűnösnek mondotta ki. A nyomatékos enyhítő körülményre való tekintettel fél évi javító-nevelő munkára ítélte, tizenöt százalékos bércsökkentéssel. Tarka tehén a virágok között Az Örkényi úton is megszaporodtak a kis kertecskék. Gazdáik nagy igyekezettel tüntették el a gyomokat, helyettük virágokat, bokrokat, ültettek. Ám egy napon mi történt? Korán reggel mentem a szőlőbe, s látom, hogy az egyik ház előtt a szépen ápolt kertben egy tarka tehén tépegeti a feslő virágokat, mohó étvággyal. Falatozás közben össze-vissza taposta és piszkolta a fellazított földet. Alig múlt el hajnali öt óra, amikor ez történt. Azonnal körülnéztem, s azon kezdtem gondolkodni,- hogyan került ez á tehén ebben az időpontban az utcára? Hiszen arra még korán volt, hogy gazdája a csordába kiengedje. És ráadásul a csordának nem az Örkényi úton, hanem a Szegfű utcában van a gyülekezője, hat óra után. Ügy látszik, az állattartó gazdák csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, s nem törődnek azzal, hogy állataik más embernek kárt okoznak. Jóllehet, hogy az összetaposott virágok nem nagy értékűek, de biztos senki nem azért vette és ültette a kis virágpalántákat, hogy másnak a tehene letapossa... (m) PIHENŐ (Godány felv.) Ötszörös pénz Hiányzott motorkerékpárján i hátsó világítólámpa, a helyizínen húsz forintra büntette a •endőr F. Tóth Imrét, Bolgár rtca 5. szám alatti lakost. Mirel a nyolcnapos határidőn beül nem fizette be a pénzt, Stszörösére bírságolta a sza>álysértési hatóság. MA: HUMOR A JAVÁBÓL Ma este nyolc órakor mutatkozik be városunkban a bulapesti Vidám Színpad művészegyüttese a színházteremben. A Humor a javából című jenes komédiát adják elő. Felföldi Anikó, Csala Zsuzsa, Madaras Vilma, Berényi Ottó, jálcsiki János, Túrán László ;s Kabos László szórakoztatja i közönséget. A burgonya legveszedelmesebb szántóföldi betegsége a burgonyavész. Különösen most, az esős időjárásban pusztít erősen. A betegség a. burgonya minden zöld részét ^ megtámadja. A levelek csúcsá- f tói vagy szélétől kiinduló, kézdetben szürkészöld, majd meg- ^ barnuló foltok keletkeznek, Járvány szerűen történő fellé- % pése esetén az egész tábla % olyan, mintha leforrázták vol- % na. A betegség megtámadja a^ gumót is, szárazrothadás ke- ^ letkezik és közvetlen termés- ^ kiesést okoz. j Egyszázalékos bordói lével, $ 0,3 százalékos Zineb, vagy 0,3 $ százalékos Vitigránnal véde- % kezzünk a burgonyavész ellen. % A virágzástól számítva tizen- ^ négy-tizenkét naponként a je- ^ lenleg uralkodó nedves időjá- ^ rás miatt pedig nyolc-tíz na- f-------------------------------------------! MIT LATUNK MA A MOZIBAN ? \ Szemet szemért. Vittorio de ^ Sica gyilkos szatírája, magya- ^ rul beszélő olasz film. Tizen- ^ négy éven alul nem ajánlott! ^ Szélesvásznú. Kísérőműsor: Térábrázolás a festészetben. Matiné: Két vasárnap. á * Hétfőn: Ne sírj, Péter. Kalandos ju- ^ goszláv film. Szélesvásznú. Kísérőműsor: Az újonc. Va- ^ kond és a béka. * A velocipéd és a durung Nagyapó a szokoiovszkiék szállásán aprította a napokat. Söprögetéssel kezdte, majd odaállt a darálóhoz, meg a keverőhöz. O rendezgette, válogatta össze a kész hízókat, összedobálta őket egy vagonban, s a vagont is elkísérte. Varsóba, Berlinbe, de leginkább az osztrák fővárosba. Ott aztán a jószágvásáron az öreg Szokolovszki túladott a portékán, nagyapa még egykét napot Bécsben tanyázott, aztán hazakeveredett. Utazó ember mindig hoz valami újdonságot. Nagyapa is hol ezzel, hol azzal lepte meg az itthoniakat, de legjobban akkor, amikor valami eddig ismeretlen szerszámmal állított be. Két kereke volt. Hátul egy kicsi, elől egy másfélméteres. Senki sem tudta megmondani, hogy mire való. Az öreg huncutul bazsajgott a bajusza alatt. — Azt találjátok ki, hogy ez micsoda? Az ismerősök fejüket csóválták. — Hát nem lehet valami becsületes dolog. Gyorsan mondd meg, hogy mire használják! — Ve-lo-ci-péd! — szótagolta az öreg. A többiek a fejüket csóválták. — Aztán mire jó ez? — Meglátjátok! — azzal odavonta a masinát a kerékvetőhöz és hirtelen felkapott a nagy kerék hegyébe. Ámultak, bámultak az em. berek. Mi a csudát akar ez a félbolond? Nagyapa pedig nyomott egyet a lábával azon az alkalmatosságon és szépen, lassan elgördült az orruk előtt. Az emberek tágultak mellőle. Istenkísértés! Halljátok-e, nem dől fel! Az öreg abban a pillanatban nekihajtott egy fél téglának. Az első kerék megszegte magát, lefordult, mint a kecskebéka. — Megkapta a magáét! — tapsoltak az emberek. — Ügy kellett! De nagyapám nem hagyta magát. Űjra próbálkozott. Szépen, lassan kidöcögött az út közepére s a többiek nagy ámulatára elkarikázott. — Kutyadolog! Az ördög keze-lába van benne. Vigan legénykedett az öreg a kerékpárján. Azon járta a várost úgy vasárnap délutánonként. Az emberek azonban nem állták meg szó nélkül. Volt, aki ököllel fenyegette, amikor elsuhant mellette. — Valami gazemberségnek kell abban lenni! Mert olyan még nem volt a világon, hogy a kerék el ne dűljön. Koma, tedd le azt a vacakot. Ne háboríts minket tovább. Az öreg elnevette magát és büszkén elhajtott. A gyalázat egy vasárnap aztán mégis kitört. Hogy ki kezdte el, azt senki sem tudta. Nagy tömeg került össze és elállta az öreg előtt az utat. Ásók, kapák, szőlőkarók emelkedtek a magasba. Amikor a papa a közelikbe ért, egy pillanat alatt kör;ilszegték. Se erre, sem arra nem tudott mozdulni. — Le arról az istentelenségről! — Mit akartok? — nézett velük bátran szembe az öreg és erőteljesen megmarkolta a kerékpár kerekét. — Engedjetek utamra. — Innen egy tapodtat sem. Nem tűrjük tovább a boszorkányságodat. Vesd az árokba azt a vacakot. Mink majd elbánunk vele. Mit mondjak? Az öreg nem volt valami hamvába holt legény. Nem ijedt meg a saját árnyékától. Dehát ötven emberrel hiába fogódzott volna. A szónak nem volt sem célja, sem értelme. Az emberek egyre dühösebbek lettek. Végül ketten megnyalábolták nagyapót. A többiek elkapták a gépet, s valósággal ripityommá verték. Amikor az utolsó is rátaposta mérgét a roncsra, megelégedetten morogta. — No ennek a vacaknak elpusztítottuk még a magját is. Rég elporladt nagyapó már a temetőben, de azok is, akik az első kerékpárt elpusztították. Pedig milyen jó lenne megmutatni nekik azt a sok száz gépet, amelyek minden hetipiacon a megőrzőnél haptákolnak. (rossi)
