Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
IX. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM A CSONGRÁDIAK AZ ELSŐK 1965. JÜNIUS 13, VASÁRNAP Városunkban rendezték meg a gyümölcstermesztő szakmunkástanulók országos versenyét A Földművelésügyi Minisztérium szakmunkásképző» felügyelősége városunkban rendezte meg a gyümölcstermesztő szakmunkástanulók idei országos tanulmányi versenyét. A helybeli mezőgazda- sági technikumban lezajlott háromnapos versenyen a csongrádi, kecskeméti, soproSzökőkút - szennyvízből Pénteken délután három óra tájban — a Rákóczi út 561A alatt levő harminchét lakásos bérház mosókonyhájában — szökőkútszerűen tört fel a szennyvíz és elöntötte a pincehelyiségek egy részét. A lakók elmondották lapunk munkatársának, hogy március húszadika óta nincs nyugtuk az ismételten feltörő szennyvíz miatt. A három hónapja csaknem állandóan víz alatt óiló szuterén helyiségekben a fal méternyi magasságban átázott. A lépcsőházban förtelmes szagot áraszt a feltört szennyvíz, s — mint mondják — hetek óta hiába fordultak panaszukkal a Községgazdálkodási Vállalathoz.Végre — a pénteki nagy riadalom után — megjelent a gépkocsi, és pillanatnyilag megszüntették a szennyvíz további feltörését. Nem vagyunk illetékesek tanácséit adni áz áldatlan és egészségre káros szennyvízfeltörések megszüntetésének műszaki megoldására, mindenesetre nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet az egészségükben veszélyeztetett lakók panaszának végleges elintézésére. A kontárok frontján a helyzet változatlan I960, július 26-i számában az egyik újságcikk az építőipari kontárkodással foglalkozik. Idézek belőle: „A kontárok tönkreteszik cgy-egy szakma hírnevét, egy-egy iparos- becsületét — ennek is voltunk már tanúi. Sajnos, ennek ellenére virágzik községünkben a maszekolás e formája. Ez természetesen iparosainkra is káros, hiszen munkalehetőségtől fosztja meg őket, ugyanakkor jövedelemadó bevallása és fizetése nélkül az iparengedéllyel nem rendelkezők jókora és jogtalan jövedelemre tesznek szert olcsóságuk miatt.” Abonyban a helyzet — a cikk onnan íródott — azóta sem változott. A kontárok arra hivatkoznak, hogy a munkát másodállásban végzik. Azonban az 1964. szeptember 7-én megjelent 22. számú törvényerejű rendelet ez évi módosító szövegéből sem derül ki olyasmi, hogy kőműves-, ács-, betonozó munkát végezhessen valaki olyan községben, mint Abony, ahol építőipari ktsz működik, s ezenkívül több kőműves és ács kisiparos áll a lakosság rendelkezésére. Úgy gondolom, éppen ideje lenne az itt dúló kontárkodást megakadályozni. És meg is lehet — csak olykor át kellene fésülni községünket. Persze erre néhány vasárnapot tá kellene szánni. Egy kisiparos ni, váli, hajdúdorogi, balatonfüredi, tatai és a villányi szakiskolák húsz tanulója vett részt. A versenyen írásbeli, elméleti és gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk a tanulóknak. A szaktanárokból, gyakorlati szakemberekből álló vizsgabizottság pénteken hirdette ki az eredményeket, hangulatos kis ünnepség keretében. Első helyezést Zvara Pál, a csongrádi szakmunkás- képző iskola tanulója crte el, második helyet Gazsó Mihály kecskeméti, a harmadik helyet pedig Vas Péter tatai tanuló küzdötte ki magának. A vasadi szakmunkásképző iskola növendéke — Mezei Julianna — az ötödik helyre került. Az első három helyezett a KISZ arany-, ezüst-, illetve bronzplakettjét, metszoollót és szemzőkést kapott. Ezenkívül az első két helyezettet kétheti siófoki ingyenes üdülésben részesítették. Az első hat helyezett ezenfelül megkapta a szakmunkásbizonyítványt is, a többi részvevőnek pedig emléklapot nyújtott át Molnár Lajos, a Cegléden működő Duna—Tisza-közi Kísérleti Intézet tudományos munkatársa, a bizottság elnöke. Négyezer ÖREG JOBBÁGY Horvay János Kossuth-szobrának mellckalakja Tegnap délelőtt a tanulók részére véget ért az iskolai tanév. Városunk hat iskolájában, mintegy négyezer diák vette át, ki örömmel és jogos büszkeséggel, ki pedig szomorúan és szégyenkezve az egész évi munkájáról tanúskodó bizonyítványt. A Mészáros Lőrinc Általános Iskola most végző nyolcadikos diákjait ezen a napon búcsúztatták. Emelte a hangulatot, hogy e kedves kis ünnepséget az időjárás is kegyeibe fogadta. A Himnusz elhangzása után Fábián Gábor szavalata nyitotta meg az ünnepséget, majd Simonyi István igazgató értékelte az iskola ez évi munkáját, Búcsúzott a most végzett diákoktól. Az ünnepi beszéd befejezése után a nyolcadikosok nevében Túri Lajos köszönte meg a nevelők nyolcéves fáradságos munkáját és búcsúzott el az iskolától, nevelőktől, és diáktársaitól. Ezt követően a hetedikesek nevében Fehér Endre mondta el búcsúszavait, majd az elsősök köszöntötték a távozó nyolcadikosokat. A műsor további részében Platz József, Juhász Gyula Munka című versét szavalta. Az ünnepség vége előtt igen kedves esemény történt. Füle György és Varga Irma köszöntötte Simonyi István igazgatót húszéves igazgatói működésének alkalmából. Majd Némedi József né, a szülői munkaközösség elnöke, mondott ünnepi szavakat a szülők nevében. Minden osztály saját termébe vonult és az osztályvezetők kiosztották a bizonyítványokat. Szóban is értékelve az egész évi munkát. (ács) GONDOLATOK EGY NYÍLT LEVÉLRŐL Tanévzáró a kisegítő iskolában Péntek délután a kisegítő iskola tanévzáró ünnepségén vettek részt az összegyűlt szülők, diákok. Az évzáró nemcsak a nyári szünidő kezdetét jelentette, hanem a nyolcadikos növendékek búcsúját is tanáraiktól, iskolájuktól, diáktársaiktól. Lénárt József igazgató beszédében értékelte az elmúlt tanévben a nevelők és tanulók munkáját. Közülük többet megdicsért jó magatartásukért és szorgalmas munkájukért és végül a távozó diákokat búcsúztatta. A nyílt levél Szaniszló Teréz VIII. általános iskolai tanulónak volt címezve, de azzal a szándékkal, hogy sok Szaniszló Teréz tájékozódjon belőle. A levelet én is végigolvastam és megállapítottam, hogy a levélnek van olyan része, olyan mondanivalója, amely hamisan cseng, a fiatalokat nem a valóságnak megfelelően tájékoztatja, a levélből a fiatalok helytelen következtetésekhez juthatnak. Mire gondolhat az elhelyezkedési nehézségek közepette egy fiatal, amikor a következőket olvassa: „Könnyűipar kellene városunkba. Több üzem, hogy a kislányok foglalkoztatását és általában a nők foglalkoztatását meg tudjuk oldani. Milyen jó ienne, ha a Szeszipari Vállalat kisüzemből végre egy nagy konzervgyárrá tudná kinőni magát. Ha Ceglédre települne egy fonoda, egy szövődé, egy műszerüzem, vagy egy könnyiivillamossági gyár. Azt írom: jó lenne! De hogy ez ne csak vágy maradjon, hanem reális valóság, ahhoz nekünk, felnőtteknek és illetékeseknek jobban fel kell figyelnünk a ti elhelyezkedési problémáitokra... legalább egy fonodái vagy szövődéi tanműhelyig, amelyben három évig, itt helyben tanulhatnátok és tizennégy éves fejjel nem kellene hajnalban, este négy órát vonatozni... Azért küldöm igy ezt a levelet, hogy ne csak te és társnőid, hanem azok is olvashassák, akik az ügyben lépéseket tehetnek..." A még kellő tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal szeme könnybelábad a levél nyomán keletkezett megha- tódottságtól és a következő gondolatok támadhatnak a fejében: — Milyen okos ember ez a ár. Zoltán Zoltán bácsi. Milyen jó, hogy végre van valaki a városban, aki tudja, hogy mit kell tenni. Ebből a levélből aztán még a dőlt betűkkel szedett illetékesek is tanulhatnak. Most már tudni fogják, hogy mit kell tenni. Tehát a levél a címzettben és több fiatalban olyan érzést kelthet, hogy a városnak olyan illetékesei vannak, akiknek eddig fogalmuk sem volt ezekről a problémákról és megoldásuk is csak azon múlik, hogy a nyílt levél írója felhívta a figyelmüket arra, hogy az illetékeseknek jobban kell figyelniük. Nem értem a nyílt levél Írójának a szándékát. Az igaz, hogy vannak még megoldatlan, sürgős megoldásra váró feladató!} ebben a városban. A lázas tempóban még hiba is fordulhat elő. Azt azonban látni kell — ha valaki nyitott szemmel jár a városban —, hogy mennyit fejlődtünk. Azt is tudják sokan a városban, hogy az illetékesek sok-sok erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a város ipart kapjon. Jelenleg is több ipari üzem egy nagy kapacitású palackozóüzem, élelmiszerüzem letelepítéséről és a Május 1 Ruhagyár bővítéséről folynak tárgyalások. Üzemeink bővítése is ilyen erőfeszítések nyomán valósult meg. A jelenlegi elhelyezkedési nehézségek leírása mellett az illetékeseknek eddigi erőfeszítéseiről kellett volna a fiatalokat tájékoztatni, mert ez a valóság. Mi szükség van arra, hogy mint valami vadonatúj kinyilatkoztatást hangoztassa valaki. hogy ipar kellene Ceglédnek és erre éppen azokat az illetékeseket figyelmezteti, akik eddig is sokat tettek és ezután is sokat tesznek ennek érdekében. Mi a szándéka a levélírónak? Miért döngeti a nyitott kaput!? Biztos vagyok benne, hogy nem Cegléd az egyetlen vidéki kisváros ebben az országban, ahol az iparban elhelyezkedni kívánó fiatalok nem válogathatnak a tetszésük szerinti szakmákban. Nem vagyok közgazdász, annyi sejtelmem azért mégis van, hogy ez az ipartelepítés nem is olyan kérdés, hogy van-e valaki, aki csak úgy nyílt levélben felhívja az illetékeseket, hogy többen törődjenek az ilyen kérdésekkel, s utána nyomban megoldódik minden. Gondolkozom még azon is-, hogy a nyílt levél írója miéri használta azt a fogalmazást: „hogy ez ne csak vágy maradjon, ahhoz nekünk felnőtteknek és illetékeseknek jobban kell felfigyelnünk". Valószínűleg itt arra gondol, hogy a felnőtt lakosságnak és a város illetékeseinek együttesen kell erőfeszítéseket tennie. Ez igy rendben is van, csak egy kis fogalmazásbeli hiba mégis akad. Az előbbi megfogalmazás nem jó: „A felnőtteknek és nekünk illetékeseknek ..; így lenne helyes! Az előbbi megfogalmazásból úgy tűnik, mintha a nyíl! levél írója nem volna illetékes. Pedig úgy tudom, megyei tanácstag ... Gondolkoztam a nyílt levél elolvasása után azon is, hogy ismeri-é a levélíró a város illetékeseinek erőfeszítéseit, gondjait, terveit; Én csak feltételezem, hogy az ilyen irányú ismeretek kiegészítésre szorulnak, mert nemcsak most, hanem már előző cikkeiben is érezhető volt a nyílt levélben megütött hang csengése. Ha pedig ismeri az erőfeszítéseket, akkor arról miért hallgatott a nyílt levélben? E feltételezésre a választ én is úgy fogalmazom meg, hogy „rossz az alapállás". Rév János nem újvárosi, de azért ceglédi lakos A szerk. megjegyzése: A fenti levélben foglaltakkal nem mindenben értünk egyet. A vita nyílt és folytatódik, — bárki hozzászólhat. A cikkek méltatására még visszatérünk. A JOVO VASARNAP: Végre elismernek Van olyan ember, kinek alaptermészete a szerénység. Szinte névtelenül ’eltűnik a tömegben. Mindennapi munkáját becsületesen elvégzi. Ami jót csi- : nált, azt a kollek- | tíva javára írják és \ ezzel slussz. Kitiln- \ tetésre sohasem ja- ' vasolják. Az igaz- gatói vállveregetés : neki nem jár. A ) legtöbb, amit el- \ mondanak róla, any- : nyi: használható em- ; ber. \ No, ilyen vagyok ; én. Évek óta dol- : gozom a Barack- ; mag Polírozó Válla- i lat adminisztrációjá- ; ban. Egész nap ott ! hajolok az íróaszta- S lom fölé és csen- • desen, hangtalanul > dolgozom. Jó mun- \ kámért soha meg : nem dicsértek. Biz- : tosan észre sem vet- \ ték, mit csinálok i vagy természetes- j nek, magától érte- \ tődőnek tartják. A \ főkönyvelő kartárs > együtt emleget a kol- \ lektívával. Az igaz- ' gató kartárs pedig talán azt sem tudja, hogy a világon vagyok. . Januárban az első táblán végeztem a megyei sakkversenyen. Az újság is megírta, de úgy látszik, senki sem olvasta, senki sem hallott sikeremről. Legalábbis nem akadt olyan, aki emlegette volna. Április negyedikén, mint a Hazafias Népfront aktívája oklevelet kaptam. A tanácselnök elvtárs a kabátom hajtókájára tűzte a „ Községfe jlesztésért” érem ezüst fokozatát. Hivatalomban ezt senki sem említette. Hiába célozgattam rá, hogy milyen szép oklevelet kaptam és hasztalanul viseltem egy héten keresztül az ezüstözött jelvényt. Koromat meghazudtoló frisseséggel elsőnek futottam célba kerékpáron a Kiliánban. Jól szerepeltem a hármasugrásban. összekapartam száznyolcvan pontot, ami vállalati rekordnak számított. Senki egy szóval nem említette. Senki meg nem dicsért érte. Nem mondhatom, hogy elkeseredtem volna. Hiszen már mondtam, hogy a szerénység alaptermészetem. De nem tagadom, szívesen vettem volna egy parányi elismerést. Ferenc nap volt a múlt héten. Nem tudom, kinek az agyában született meg az ötlet, hogy az igazgató kartársat köszöntsük fel. Csináltattunk egy kazal szendvicset. Vásároltunk harminc liter zöldszilvánit. Műszak után testületileg hívtuk át az igazgató kartársat az adminisztrációba. Páratlan egy muri alakult ki. A fehérnépek hét óra tájban hazamentek. Mi pedig szorgalmasan hajtogattuk a poharat. Este kilenc órára mindenki tökrészeg volt. Egyedül én álltam biztosan a lábamon. Sorba jártam az asztalok környékét és szorgalmasan töltögettem a borocskát. A vállalati kocsi tizenegy óráig fuvarozta haza a társaságot. Én zártam be az iroda ajtaját és melegen megköszöntem a gépkocsivezető készséges ajánlatát. — Köszönöm! Gyalog megyek haza. Ennyi séta nagyon kell az embernek. Másnap megtörtént az, amire olyan nagyon régen vártam. Először a főkönyvelő kartárs gratulált, majd a folyosón az igazgató kartárs fejezte ki teljes elismerését a teljesítményemért: az öt liter borért. Végre valamiért csak elismernek és — megismernek ... (rik) A Ceglédi Vasutas Dalkar is résztvesz az esztergomi országos dalostalálkozón Tiimine on_óv* V.Qrrio'rnrvm'hnn ónolrrol RÍ7nnvára I.PYl/iniOÖ. országos dalcxstalalkozo Benépesül a Duna menti szép városunk az ország minc\jn részéről odasereglő kétezer dalossal. Ez alkalommal felkerestük Tátrai Rezsőt, a Ceglédi Vasutas Dalkar titkárát, hogy tájékoztasson bennünket, milyen tervet készítettek a dalkar legközelebbi szereplésére. Tátrai Rezső elmondotta, hogy a nemrég lezajlott balassagyarmati jól sikerült hangversenyük, melynek gondolata, megszervezése So- mogyvári Ferenc dalkari elnöknek gondolatában született meg, nagy örömet szerzett az egész tagságnak, s az ottani dalkedvelőknek is. — Ezen felbuzdulva, megyünk — mondja, tovább Tátrai Rezső — az esztergomi nagy találkozóra. A harminc résztvevő kórus szereplésére a rendezőség gazdag műsort állított össze, és a színvonalas, művészi teljesítményekkel akarják a tagságban is felejthetetlenné tenni a dalkarok esztergomi találkozóját. Két művet valamennyi énekkar együtt lesz az az esemeny, amiKor kétezren szólaltatják meg Rossa Áprilisi kánonját és Kodály Forr a világ című művét. Dalkarunk ezenfelül Gastoldi Csónakos énekét, Brahms Bűvös éjét, Kodály Gömöri dalát és Karai Barikádra című művét viszi a dobogóra. Bízunk abban, hogy a Ceglédi Vasutas Dalkar nagy múltja és számos sikere után Esztergomban is eredményesen szerepel. A dalkart a még beteg Ben- ezédi Mihály helyett — Béres Károly zeneiskolai igazgató vezeti. —i SPORTHÍR A Ceglédi VSE férfi és női atlétacsapata Martfűn szerepel ma a területi 1. osztályú CSB keretében. Csapatunk a Martfűi MSE és a Szarvas csapatával mérkőzik meg a bajnoki pontokért. A ceglédi csapatban indulnak: Dóka Gábor, Császár Imre, Magyar László, Juhász András, Papp József, Kiss Sándor és Pusztai Ilona.
