Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

hírlap különkiadása IX. ÉVFOLYAM. 127. SZÁM 1965 JÚNIUS 1. KEDD SPOtil Nagykőrösi Kinizsi—Kartal könnyelműsködött. Kecskés I. 5:1 igen bizonytalanul játszott. Sérülések miatt a Kinizsi Toricska régen játszott ilyen a következő összeállításban jól, mind a védekezésben, mind szerepelt: Gömöri — Vass, ~ * .........* ~~ M IKOR JÖNNEK? Sok gépet vásároltak ter­melőszövetkezeteink még a télen a gépjavító állomástól. A Hunyadi Termelőszövetkezet­ben az öt megvásárolt gép közül kettő már megérkezett, de nagyon várják még a két MTZ-t, illetve az egy UE-gépet. A Dózsából hat gép hiányzik, négy UTOS és két MTZ. Végül a Szabadság Termelőszövetkezetben négy MTZ-re várnak. Nem kell motorcsónak Még motorcsónakkal is ne­héz lenne járni-kelni a Hu­nyadi és a Szabadság terme­lőszövetkezet rétjein, nem­hogy vágni lehetne a füvet. De szerencsére nem az egész réten áll a víz, van olyan ré­sze, ahol már megkezdhetik a kaszálást. A termelőszövetkezetek ve­zetősége vállalásra adja ki a rét vágását, hogy így ap- ródonként könnyebben bol­doguljanak a munkával. A vállalónak járó fű megéri, hogy kaszálják a füvet. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? A kőszívű ember fiai. Szí­nes, kétrészes, szélesvásznú magyar film. Kísérőműsor: Hat nap Len­gyelországban. Tiltott csapszék, egerek tanyája - és most már az sem? Ml LESZ A BEZÁRÁSRA ÍTÉLT MESZES BOLT SORSA Ha lenni igazságosak akarunk és a tényékhez ragasz­kodni, akkor a legjobb, ha a konzervgyár melletti úgyne­vezett Meszes boltot egysze­rűen csak egértanyának, vagy tiltott csapszéknek nevezzük. Siralmas kép fogadja azt, aki ide belép. így van ez annak ellenére, hogy a konzerv­gyár és a ládagyár mintegy négyezer munkása, továbbá az új tormási városrész la­kói, no meg a tanyavilág emberei itt vásárolják az élelmiszert. A higiéniáról jobb, ha hall­gatunk, de azt már nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy miképp iddogálnak ott az emberek. Ki a bolt előtt, ki a boltban.,. — Az vesse ránk az első követ, aki a bevétel érde­kében nem követ el min­dent — érvelhetnek a kereskede­lem szakemberei. — A for- galom az forgalom, más min­ket nem érdekel! No, de az élet nem áll meg. Az iddogálásnak, a til­tott csapszéknek csakhamar befellegzik. A boltot ugyanis az idén becsukják, mert kell a terület a konzervgyárnak. Ez eddig rendben is van, könnyet sem hullatunk a FELVÉTELRE KÉSZ! mostani Meszes boltért. Csak­hogy van egy jogos és sú­lyos probléma: lehet, hogy most a környékbeli vá­sárlók ezrei bolt nélkül maradnak? Sajnos, lehet. Az illetéke­sek ugyanis éppen a napok­ban tárgyaltak a dologról, s ott kiderült, hogy új bol­tot nem építhetnek, mert nincs rá pénz. Az viszont már elhatározott tény, hogy a Meszes boltot elbontják. Igaz, a konzervgyár adun területet az új boltnak. Az is igaz, hogy esetleg segít is va­lamit építésében. Csakhogy ehhez vannak némi kiköté­sei. A gyár háromezer mun­kása és a környék érdeké­ben olyan boltot kér, amely valóban a közönség érdekeit szolgálja. Elvárja például, hogy vezessék be a szatócs­áru mellett az állandó zöldség- és gyümölcsáru­sítást, de még a kisgépkölcsönzést is. Hát ez — úgy látszik — nincs ínyére a Népbolt Vál­lalatnak. Amennyire eltűrte éveken keresztül a tiltott csapszék pocsék egértanya miliőjét — nyilván a bűvös bevétel érdekében! —, any- nyira a füle botját sem moz­gatja most, amikor nem a bevételről, hanem arról van szó, hogy valamit áldozni kell a közönségért. A Nép­bolt Vállalat egyszerűen ki­jelenti, hogy a mostani kocs- ma-szatócs-kóceráj helyébe öt éven belül nem tud mást építeni, mert nincs rá kerete. Ez a főkönyvelői nyelvjá­rásban használatos, bűvös keret szó magyarul pénzt jelent. Azt azonban aligha hisszük, hogy a pénzzel len­ne ott a hiba. Sokkal in­kább a jóindulattal. Miért? Megmondjuk. A köz érdeké­ben ugyanis a földművesszövetkezet vállalná, hogy új boltot nyit a konzervgyártól kapott terü­leteik a gyár segítségével. Csakhogy nem teheti, mert a Népbolt Vállalat jogait ezen a helyen átadni nem akarja.. . A bolt tehát bezárul, s hogy mikor nyílik ki, azt az ördög sem tudja. A kon­zervgyár munkásait, az Ör­kényi út és a tormási vá­rosrész lakóit persze nem­igen érdeklik a Népbolt Vál­lalat „magasabb” szempont­jai. S azt kell mondanunk, hogy igazuk van. Az ilyen hu­zavonából nem lesz áru a kosárban. A dolgok meggyor­sítása érdekében azonban ajánlhatnánk valamit a Nép­bolt Vállalat igen tisztelt illetékeseinek. Üssék fel ta­lán a megfelelő sillabuszokat- és nézzék meg ott, hogy mit írnak azokban a szocialista kereskedelmi erkölcsről ?! (takács) Lányi, Kecskés I., — Torics­ka, Farkasinszki — Szabó, Je- szenszki, Kecskés III., Decsi, S. Szabó. A várakozásnak megfele­lően győzött a körösi csapat a vártnál nagyobb arányban, jó egyéni teljesítményekkel j és jól működő csapatjátékkal. Voltak nemcsak jól szőtt tá­madások és jó egyéni alakí­tások, de a befejezések is si­kerültek. A védelem egy hibát vétett — abból gól is lett. A fedezetek jól támo­gatták a csatárokat, akik jól kombináltak és jól lőttek. Végig élvezetes és tetszetős volt a játék, jó labdarúgást mutatott mind a két csapat. A Kinizsi győzelme ilyen arány­ban is megérdemelt. A jó sporthoz hozzájárult a játék­vezető nagyvonalú és jó mű­ködése. Egyénileg: Gömöri a gól előtt hibázott, rosszul . futott ki, de volt több jó védése. Vass régi magabiztos, hatá-, rozott játékával a védelem legbiztosabb pontja volt. Lá­nyi jól játszott, de többször a támadások indításában min­taszerűt nyújtott. Farkasinsz­ki több leadási hibát vétett, gyengébb kezdés után fel­javult. Szabónak nem ment a játék a jobbszélen. Jeszensz- ki ügyes gólt lőtt, az össz- játékból jól kivette a részét, átadásai pontosak és hasz­nosak voltak. Kecskés III., bár gólt nem lőtt, de az el­lenfél védelmét igen sokszor zavarba hozta. Décsi megta­lálta „góllövő cipőjét", de az ossz játékban is jeleskedett. S. Szabó szép gólt lőtt, határo­zottabb és gyorsabb játék­kal még gólképesebb, ered­ményesebb lenne játéka. Nagykőrösi Kinizsi ifi—Kartal ifi (4:0 (3:0) Nagykőrös, Vezette: Felkehr. Kinizsi ifi: Vilcsák II. — Jakabházi, Juhász, Vilcsák I. — Kecskeméti, Szűcs (Vö­rös) — Hegedűs, Gábor, Án­gyán, Lakős, Csányi. Az ifik eredményes és jó összjátékkal biztosan nyertek-. Góllövő: Ángyán (3) és Gá­bor. Jók: Juhász, Kecskeméti és Ángyán. P. S. Hétpecsétes méhésztitok Nem tagadom, nagy hibát követtem el tavaly, amikor megírtam, hogy merre megy a Hunyadi méhészete és Nagy | Imre, a termelőszövetkezet ' főkönyvelőjének háztáji mé- ! hese. Az anyagba becsúszott. \ hogy Nógrádban nagyszerű í méhlegelő van és az autó j meg sem áll, amíg el nem ' vergődik Lucfalvára. Nagy ! sértődés ugyan nem lett be-. ! lőle, de Nagy Imre megje- ! gyezte, hogy a méhész ván- j dorlásának iránya és végcél- j ja hétpecsétes titok. Azt nem ( szabad elmondani (ki hitte : volna?!), mert könnyen akad- j hat olyan kényelmes mé­hész, aki nem nagyon si a megfelelő legelőt, nem, egyszerűen megy kere­ha­más után és ezzel kárt okozhat méhésztársának. így hát most röviden csak ennyit: még néhány nap és a tíz családból álló méhes vándorlásra indul. (Majd­nem kiböktem, hogy merre, az ország melyik részébe.) Szóval indul a méhes ván­dorútra. Délra vagy észak­ra, keletre, vagy nyugat felé? Azt én nem tudom, de nem is tudhatom, mert az hétpe­csétes méhésztitok!! (—sí—) Mese, mese... meskete, nem volt a szarka fekete Még felsorolni is sok, mégis kész lesz az idén! Nagy izgalom előzte meg pénteken a Rádió népzenei rova­tának nagykőrösi felvételeit. A város kórusai, énekesei szere­peltek a húsz-huszonöt perces műsorban. Előreláthatólag szeptemberben hallhatjuk viszont a Rádióban a felvételeket. (Godány felv.) A becinnozott üvegek és az egyszemélyes meszelöbrigád A Dózsa Termelőszövetke­zetben tízezres tojóház épül. Készül az Arany János Ter­melőszövetkezetben a 98 fé­rőhelyes tehénistálló, ötszáz­hetvenhat négyzetméteres gyümölcstárolót építtet a Pe­tőfi Termelőszövetkezet, hi­deg levegős szénaszárító épül a Szabadság Termelőszövet­kezetben. A tízvagonos kukorieagóré már nagyon szükséges a Hunyadi Termelőszövet­kezetben. Ez is elkészül az idén. Három közös gazdaság, a Hunyadi, a Petőfi és a Szabadság épít minden igénynek megfelelő korszerű permetlé-tornyot a nagyüze­mi szőlőtelepek számára. Százötvenezer forintot költ a Rákóczi az öntözőlelep tö­kéletesítésére. ' Kilencvenegyezer forintot fordít a Dózsa a. sertésfiaz- tató villamosítására. Százharmincezer forintot áldoz a Petőfi az idén a termőre forduló gyü- mölestelep villamosításá­ra. I A villamos energiát a gazda­ság az almatelep öntözésére használja. A Hunyadi százötvenezer forintból korszerűsíti az ön­tözőtelep és a központi major villanyberendezését és száz­ezer forinttal megoldja a központi istállók és a major vízellátását. Ádám Imréné (Gógány dű­lő 55.) gondolt egyet és meg­látogatta édesanyját, Mikebu- dán. Az idős asszony Felsőmi- kebudán lakik, közvetlenül a Dimitrov Termelőszövetkezet területe mellett. A fiatal asszonykának úgy látszik, ugyancsak megtetszett a termelőszövetkezet fasorá­ban egy vaskos akácfa. Haza­sietett édesanyja portájára fejszéért, és férfiembernek is dicséretére váló erővel ne­kiesett a fa derekának. Csak­hamar kidőlt az akácfa. Az asszony gondosan legallyazta a fát, kocsit is szerzett és ha- zaliferálta édesanyja udvará­ra a tűzrevalót. Dehát minden gombolyag­nak vége kerekedik. Ádámné „favásárlása” a rendőrség' tu­domására jutott. Nyomozás, kihallgatás és Ádámné ismét meglepő fordulattal szolgált. Azt lelköUe, hogy azért vágta ki a fát, mert szarka csörgött a hegyében, ő pedig nem állja ennek a mocskos madárnak a hangját. Csörgött, vagy nem csör­gött, végül a szabálysértési előadó kétszáz forintra bírsá­golta a jó erőben levő asz­szonyságot. A faderekat pedig lefoglalták és Ádámnénak kellett elszállítania azt a Di­mitrov Tsz központjába. A hajtatóházban Tóth Jó- zsefné locsolja a szépen fejlő­dő paradicsomot. A haragos zöld töveken 15—20 paradi­csom szem ígéri a gazdag ter­mést. Mutatóban már néme­lyik piroslik is. — Talán ünnepre készül­nek? — állítom meg munká­jában az asszonyt, mert fe­lénk úgy ünnep táján esedé­kes a meszelés. — Meg kell védeni a fiatal növényeket a tűző nap hősé­gétől. No, ezzel * a mondattal ugyancsak feladta a leckét. Tekintetemről leolvasta, hogy nem értem. — Már a múlt héten hu- szonkettő-huszonnégy fok me­leget mutatott a hőmérő. Az üvegházban minden oldalról én a nagy meleg a növénye­ket és a hőség könnyen meg­szorul. Bizony ebben a nagy melegben a növények sokat szenvedhetnek.. Mi kertész­nyelven azt mondanánk, hogy valósággal megfőnek a pa­lánták. — Én nem is tudom, hogy kinek jutott eszébe a mesze­lés, de amint látja, nem kell ajtót nyitni, kérész thuzatra sincsen szükség és még sincs elviselhetetlen meleg az üveg­házban. A magyarázat az, hogy az üvegtáblákra mesze­lővei kacslcaringós vonalakat húztunk, vagy ahogy mi mondjuk, becirmoztuk az üvegeket. A fehér színű me­szelés nem engedi át a nap­sugarakat, de azokon a ré­szeken, ahová nem jutott méssz, ott szabad az útja a napfénynek. Ez természete­sen sokkal kevesebb, mintha nem meszeltünk volna. — Kik meszeltek? — Csak egyetlen ember. V. Nagy Sándor, a kertészeti brigád tagja. A múlt héten ő járt-kelt itt közöttünk a hosz- szú nyelű meszelővei. Na­gyon peckesen végezte a munkáját és többször megje­gyezte, hogy ő az egyszemé­lyes meszelőbrigád. HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA A játszótér nem legelő! A felszegi óvoda szülői ír unkaközössége a városi ta­nács támogatásával játszóte­ret létesített a vasút túlolda­lán. Szívesen birtokukba ven­nék a gyermekek, de nem tudják. Néhány, a gyermekek iránt szívtelen tchéntartó gaz­da ott legelteti állatait, ho­lott legelő van elég a város peremén és a fáradsággal épült játszótér nem a tehe­neknek épült. A szabálysérté- ii hatóság szíves figyelmébe íjánljuk a lelketlen gazdákat. ★ Szentiványi Kálmán író, jú­nius 5-én látogat városunkba, ihol a könyvhét alkalmával a Faárugyár dolgozóival talál­kozik. ^ Holnap, a Petőfi iskola VIII/A osztálya Budapestre kirándul, megtekintik a Par­lamentet, délután pedig a cir­kuszba mennek. ANYAKÖNYVI hírek Született: Sasi István és Józan Srzsébet fia: Ferenc, Rusvai Ba- ázs és Szabari Irén leánya: Ju- iánna, Sallai Ferenc és Barna L,újza leánya: Mária, Karai Antal is Karai Mária fia: Ferenc, Szend­éi János és Spolmin Mária leá- íya: Marianna. Ikrizsán János és kovács Aranka fia: János, Kispru- nik Bálint és Rab Mária fia: Jó- :sef, Szűcs Sándor és Fazekas- Szűcs Mária leánya: Katalin, kagy-Gombai Sándor és Nagy Hó­ra fia: Ferenc, Csányi Pétt- és =>app Katalin fia: Tamas, Ikőhazi- íis Ambrus és Szűcs Eszter leá- lya: Eszter, Padányi Vilmos es raragó Erzsébet leánya: Emese. Házasságot kötött: Tóbi István és rakáes Ilona. Pozsgai István és róth Rozália, Németh Dénes és Ivóii Sára. Árvái József és Istári Srzsébet, Semperger István és Szabó Margit, Gyulai Dénes és Fe­lér Ilona, Forgács László és Vá- adi Agnes. Meghalt: Pintér Ferencné Szabó udit. Somod! László. Bagó Dénes, ’óth Sándor, Nagy Sándorné Oláh Jária. tam az arcomat, or- jF romát megcsapta a%k szappan és a kölni '<j illata. Felálltam. Ro-1j pogtattam a csont- 'j , jaimat. — Hat forint! — '.j,' készségeskedett a yv mester. j Odanyújtottam aj tízest. Amikor az $ aprót a zsebembe 1j gyömöszöltem, ész- 1j e revettem, olajos $ munkaruhám gomb- 1j L lyukában pirosló ^ é: szegfűt. k Kérdően j ™ néztem a borbélyra, Mosolygott. 1, n­— Benne van, ké- 1, |! rém, a kiszolgálás- 1j N ban. Tudom, hogy a'j n csütörtök meg a1,p szombat lányos nap. A nagy munkában%f biztosan nem volt } ideje arra, hogy leg-%^ alább egy szál virá-1j g got tépjen a kedves- nek. Hát vigye el ezt 1j a piros szegfűt és a 1jn kisajtóban adja át í neki... ^ £ (rossi) 1 m SZEGFŰ A GOMBLYUKBAN elnyúltam volna egy fa alatt, vagy ép­pen az árokparton. Bánom is én, mi lesz, csak alhassak. De mégis összekap­tam magamat. Meg­indultam hazafelé. Támolyogtam, mint a részeg. A városban szok­tam nyiratkozni. Otthon beretválkoz- ni. Most, hogy meg­láttam a borbély sárgaréz sildjét, el­lenállhatatlan vá­gyat éreztem a tisz­tálkodás iránt. Be­léptem. A mester nem lepődött meg olajos ruhámon. Az­zal sem törődött, hogy hajam a tarkó­mig ért, arcom tor- zonborz, szőrös volt. — Tessék? Hajvá­gás, beretválás? Lehet, hogy nem is válaszoltam. Fá­radtan dőltem a bor­bélyszékbe. Egy ideig még éreztem, hogy a mester puhán mot toszkál a nyakam tá­ján. Simogatott a frissen vasalt törül­köző. Lassan le­hunytam a szemei­met. Egyszer-kétszer felpillantottam. Ku­sza vonásaimat lát­tam a tükörben, az­tán elaludtam. — Hát most már ébredjen fel, elv­társ! — simogatta arcomat a borbély. Fél kilenc van, jó órája őrizgetem az álmát. Nagyot nyújtóz­tam. Nem tudom, mennyit szundíthat­tam, de nagyon jól esett. Végigsimítot­j j Három nap és két 1, éjszaka jóformán le 1. sem szálltam a gép- 1, ről. Szántottam, tár- íj csáztam, ha kellett, 'j odaálltam a pótko- ^ esi elé és szállítot- £ tam. 1j A váltóm két na- j pon át betegen fe­jj küdt. Üzent a fele- 'j ségével, hogy csak 'j szóljak, ha már nem 1, bírom tovább, mert 'j akkor ö félholtan is 1j feltápászkodik és ki- 1j jön a váltásra. En 1j csak biztattam az g asszonykát: — Ma- ^ radjon otthon. Kap- j jón erőre és csak j akkor jöjjön, ha 1, könnyen tud. 1j Holt fáradtan ad- 1j tam át az VE 28-ast. 1, Három napja nem mosdottam, nem fé- 1j sülködtem. Már az íj éhséget sem érez- 1j tem, hiszen hetven- fj két órája csak azon jf a jó kúthideg tejen j éltem. j A legszívesebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom