Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

19«8. JCNIUS 9, SZERDA WST Jftf.JTI ^irfagp 3 A kombájnok elkészülnek az aratásig Alkatrészhiány gátolja a javítást Ha nem dől meg a gabona, 95 százalékát gépek takarítják be az abonyi körzetben Az abonyi határban is magasra nőttek a kalászosok. Ha a további esőzések, páro­sulva az erős széllel, elma­radnak, s nem döntik meg a lábon álló gabonát — mint az elmúlt években —, idén is gépek takaríthatják be a ter­més 95 százalékát. Az év elején átszervezett mezőgazdasági gépjavító ál­lomás az elmúlt hetekben fel is készült mintegy 14 ezer hold kalászos betakarítására, ezt a feladatát ugyanis vál­tozatlanul megtartotta. Jelenleg 35 kombájn, 11 kévekötő-, és rendreara- tógép áll rendelkezésükre, amelyeknek a javításával, karbantartásával már elké­szültek. A Jövő héten kerül sor a nyári gépszemlére. Dogosi Ferenc üzemegység­vezető mindennek ellenére ki­jelentette: — Igaz, hogy nem állunk rosszul, de míg megkezdő­dik az aratás, nem alhatunk nyugodtan. Ugyanis a körze­tünkön kívül mi javítjuk az egész ceglédi járás részére a kombájnokat, összesen 71 géppel kell idejére elkészülnünk. A munkával sajnos nem tu­dunk úgy haladni, ahogy szerettük volna, mert nél­külözhetetlen alkatrészek hiányzanak. Csak néhányat említek: 15 üzemanyag-táp- szivattyúra, 50 porlasztóalsó- részre és 18 terményfelhor­dó láncra van még feltétle­nül szükségünk. Ezenkívül mintegy 200 liter kénsavra az akkumulátorok feltöltésé­hez. Reméljük azonban, min­den szükséges alkatrészt, anyagot végül is megka­punk, s akkor megindul­hatnak a gépek. A termelőszövetkezetekkel egyébként már megkötöttük az aratási szerződéseket. Ve­lük együtt figyeljük az idő­járást, hiszen mi is azt szeretnénk, ha minél keve­sebb gabonát kellene kézi ka­szával levágni. Bírósági tanács fiatal házasoknak: Ne lakjanak együtt a szülőkkel A válások ügye foglalkoz­tatta a Dabasi Járási Tanács végrehajtó bizottságát, amely előtt dr. Szabó Szilárd já­rásbírósági elnök ismertette a vezetése alatt álló bíróság ítélkezési gyakorlatát házas­sági bontóparekben. Az ilyen perek száma Da­bason is évről évre nö­vekszik. 1962-ben 105, hatvanhárom­ban 125, hatvannégyben 166, idén április harmincig 55 bontókeresetet nyújtottak be. Eléggé eredményes azonban a bíróság békítési kísérlete, a pereknek mintegy tíz szá­zaléka szűnik meg, mivel a válni akaró házastársakat a bíróság kibékíti. Az esetek 40 százalékában a házasság megromlásához a férj, ritkább esetben a fe­leség iszákossága és tettleges- ségig fajuló durvasága ve­zet. Ugyancsak számos há­zasság romlik meg az egyik vagy másik házastárs hűt­lensége miatt. Ilyesmi elsősorban a „be­járó”, külön munkahelyen dolgozóknál fordul elő. Jellemző, hogy a legtöbb bon­tóperes kereset Gyál község­ből érkezik, ahonnan csak­nem az egész lakosság a fő­városba jár dolgozni. A nehéz lakásviszonyok gyakran idézik elő a házas­ság megromlását Különö­sen, ha a fiatal házasok a la­káshiány miatt kénytelenek szüleikkel, vagy rokonaikkal egy házban, sokszor közös háztartásban is élni. Ilyen kö­rülmények között az anyós meg a vő, vagy meny között előbb-utóbb súrlódás tá­mad. Ha azonban a bíróság reményt lát arra, hogy a vál­ni készülők között a házas­élet ennek ellenére még foly­tatható, a keresetet minden eset­ben elutasítja. ítéletében figyelmezteti ilyen­kor a feleket, milyen maga­tartással kerülhetik el a súr­lódásokat, de egyben azt taná­csolja nekik; igyekezzenek mielőbb önálló lakást szerez­ni és elköltözni a szülőktől. (Sz. E.) 100 KELLENE, 1 SINCS! Megoldásra vár a mezőgazdasági szakmunkásképzés problémája Tízszeres nekifutással Az Alagi Állami Gazdaság újtelepítésű szőlője, gyümöl­csöse részben az idén for­dul termőre. Sok szorgalmas munkáskézre, korszerűen képzett nagyüzemi gyümölcs­kertészre, tanult szakmun­kásra vár. Akár negyven kertésztanulót is szerződtetne a gazdaság, hogy növelhesse gyümölcsöse törzsgárdáját, de hiába keresett . tanulóje­lölteket a környező községek iskoláiban, egyetlen jelentkező sem akadt. Erre hirdetést tett közzé az újságokban és az eredmény — két érdeklődő, az is más távoli megyéből. Ebben a hónapban 13 365 gyerek fejezi be Pest me­gye általános iskoláiban ta­nulmányait. Túlnyomó több­ségük természetesen falun vagy tanyán. Sokuk apja ál­lami gazdaság munkása, so­kuk szülei — igaz, inkább csak az anyja — a tsz-ben dolgozik. Ismerik tehát kora fiatalságuktól fogva a mező- gazdasági munka szépségeit, de fáradalmait és nehézségeit is, meg a kereseti lehetősége­ket Mindazt, ami a pályavá­lasztásnál saját elhatározá­sukat és szüleik tanácsadá­sát befolyásolhatja. Ennyi gyerek közül hány választotta a paraszti életpá­lyát, mennyi akar mezőgaz­dasági szakmunkás lenni? Hihetetlenül kevés. Május 15-ig alig nyolc­van tanulószerződést írtak alá a megye termelőszö­vetkezeteiben, állami gaz­daságaiban pedig egyetlen egyet sem. Pedig a nyolcadik osztályt végző növendékek számá­hoz viszonyítva elenyészően kevés — a tsz-elc mindössze 250, az állami gazdaságod pedig csupán 100 — össze­sen 350 tanulót kívánnak szerződtetni. Most meghosz- szabbították a jelentkezési ha­táridőt augusztus 15-ig, de vajmi kevés a kilátás rá. hogy altár megközelítően is ennyi gyerek kössön addig szerződést. Egyre kevésbé vonzó a falusi gyermek sze­mében a mezőgazdasági szak­munkáspálya. Az iparba tö­rekszik a falusi gyerekek zö­me. Nagyobb és biztosabb jövedelmet — s ne hallgas­suk el ezt a tényt sem — több megbecsülést remél ott. Nem is a gyáriparra gon­dol mindegyik. Ahol csak le­hetőség nyílik rá, figyelme a tsz vagy az állami gazda­ság javítóműhelyeire, építő­„A XVII. században a mai Nagykátát Csekekátának ne­vezték. Ekkor katolikusok, a vele szomszédos Nagykátát pedig reformátusok lakták. A szájhagyomány Nagykáta helyéül a mostani Sőregpusz- tát tartja. Nagykáta azonban a XVIII. században 1710 kö­rül elpusztult, és akkor Cse- kekáta vette fel a Nagykáta nevet.” így szól Nagykáta történe­téről egy diplomamunka első fejezete. Az igényes, nagy gonddal megírt dolgozat min­denre kiterjed: a község fek­vését, éghajlati és talajviszo­nyait, gazdasági életét a fel- szabadulás előtt és után, kul­turális életét, művelődési há­zának történetét és munká­ját, a község és a járás terü­letén végzett népművelő munkát, a bejáró dolgozók sokat vitatott problémáját egyaránt feldolgozza. A dolgozat szerzője Pataki Istvánná, nagykátai lakos, a gőbölyjárási általános iskola tanítónője. Kedves, szőke fia­talasszony. Érkezésünkkor éppen új házuk konyhájában rendezget. — Elfogadták a szakdolgo­zatot — újságolja. Együtt örülünk, hiszen ez azt jelenti, hogy Patakiné rövidesen biológia-földrajz szakos tanárnő lesz. A diplo­mát Szegeden kapja, a tanár­képző főiskolán. Kétműsza- kos tanítás, hajnali felkelés, A diplomamunka tárgya: Nagykáta házépítés és sok egyéb más' munka mellett nagy nehéz­ségek árán túdta csak elvé­gezni a főiskolát. — Hogyan jutott eszébe ép­pen ezt a témát választani? — Itt születtem, itt lakom, s nagyon jól ismerem a köz­séget. Nagyon szeretem is ... — Tervei? — Kibővíteni, átdolgozni. Eddig is nagy segítséget kap­tam a művelődési otthon igaz­gatójától, s remélem ezután is megfelelően együtt tudunk dolgozni. — Miről szeretne még írni? — A kulturális élet és a be­járó dolgozókkal kapcsolatos népművelési kérdések érde­kelnek. A sok eredmény mel­lett sok a javítanivaló is. Sze­retnék hozzájárulni ehhez. — A főiskola elvégzésével befejezte a tanulást? Kicsit gondolkodik. Végül megtudom, hogy különbözeti vizsga után egyetemre szeret­ne menni. — Eredetileg is oda készül­tem — mondja —, de nem si­került. Most pedig a járási művelődési osztályon azt a vá­laszt kaptam, hogy nem lehet, mert a képesítés nélkülieknek van elsősorban szükségük tanulásra. Nálunk a tantestü­letben két képesítés nélküli nevelő tanít, akiknek szüksé­gük van tanulmányi szabad­ságra. Mondtam, hogy én nem kérek, megoldom a tanulást anélkül. így sem engedélyez­ték. Pataki Istvánná a diploma- munka megírása után még többet szeretne dolgozni, s ezért szeretné tudását töké­letesíteni. A további tanulás­hoz tanulmányi szabadságot nem kér. Miért nem mehet hát egyetemre? Juhász Erzsébet brigádjaira irányul. Ez idén a megye termelőszövetkeze­tei 165, állami gazdaságai 163 tanulót kívántak szer­ződtetni a mezőgazdasági üzem szolgáltatásait ellátó különböző szakmákra, de többet fognak. Kétszer annyi ugyanis a jelentkező. Ezzel szemben baromfite­nyésztésre — még tavaly is nagyon sok lány választotta ezt a pályát — ez évben mindössze 15 a vállalkozó, az is mind termelőszövetkezetbe szerződik. Az állami gazda­ságok tehenészetében, serté­sei mellett 16 állattenyésztő­tanulónak lenne helye, egyetlen egy gyerek sem hajlandó azonban erre a pá­lyára lépni, holott a mezőgaz­daságban a legjobban fize­tett szakmák közé tarto­zik. Csakhogy az állattenyész­tőnek nincs vasárnapja, évi szabadságra sem mehet, nap mint nap még nem is pirkad, már a jószág mellett a helye. Ügy látszik a mai falusi fia­talság életigényének nem fe­lel meg ez a munka. Mégsem ilyesmi tartja visz- sza a tanulószerződés megkö­tésétől a gyerekeket. Talán nem tévedünk, ha ennek egyik okát abban véljük, hogy a szakmunkásképesítést szer­zett fiatalok közül nem egy, még jeles bizonyítvánnyal a kezében sem a mezőgazdaság­ban helyezkedett el, mert a gazdaság, amelyiknél tanuló­idejét töltötte, vizsga után nem tartott további igényt munkájá­ra. Még ha szórványosan is for­dul elő ilyesmi, akkor is gyor­san híre kel. Nem csoda, ha sok fiatalnak veszi kedvét a mezőgazdasági szakmától. Baj az is, hogy néhány tsz-ben, de állami gazdaságban is, sok fiatal szakmunkást nem a szakmájában fog­lalkoztatnak. Nagyon időszerű és szüksé­ges volt az az idén kiadott rendelet, amely kötelezően előírja, hogy a szakmunkás- vizsga után még legalább két évig foglalkoztassa a gazda­ság szerződtetett tanulóit. Űjabb rendelettel szabá­lyozták a szakmunkásképzést. De nem szerencsésen! Mosta­náig a mezőgazdasági tanuló évente három hónapra bent­lakásos iskolába került, és ez időre — az ipari tanulóké­val csaknem egyenlő — ösz­töndíjat kapott. Nyolc hóna­pig azonban a gazdaságban kapott gyakorlati képzést, mi­alatt végzett munkája ará­nyában — a felnőttmuhkás teljesítményével egyenlő — díjazásban részesült. A leg­lassúbb tanuló is elérte a 800, a szorgalmasabb, ügyesebb az 1200 forintos havi kerese­tet. Az új rendelkezés öthavi el­méleti és hat havi gyakorlati oktatást ír elő, ami kétségkí­vül megalapozottabb tudás­hoz vezet, ugyanakkor azon­ban a gazdaságban töltött gyakorlati képzés idejére az elvégzett munka szerinti dí­jazást megszünteti, s helyette az egész 11 hóna­pos iskolaévre ösztöndíjat ad. Mégpedig az elsőévesnek ha­vi 250, a másodévesnek tanul­mányi előmenetel szerint 300 Kenyérgyár Pécelen Bontják Pécelen a régi sü­tőüzemet, hogy helyébe újat építsenek. Az építkezéssel kapcsolatban ugyan vannak még nehézségek, de a gödöl­lői Sütőipari Vállalat ígérete szerint jövőre átadják rendel­tetésének a négykemencés pé- celi kenyérgyárat. E gyár látja majd el Isasze- get, Valkót, Vácszen tlászlót, Dányt és Zsámbokot kenyér­rel. Ezzel egyidőben az isa- szegi üzem átáll a sütemény­készítésre. A péceli kenyérgyár üzem- beállásával a jelenleginél két- szerannyi kenyeret süthetnek, s jelentősen megjavul a dol­gozók szociális ellátottsága is. ÜJ HELYISEGET KAP A KISOROSZI KÖNYVTÁR A kisoroszi községi könyv­tár már évek óta mostoha kö­rülmények között működött. Most a tanácsházán felsza­badult egy irodahelyiség. Bár sok volt az igénylő, mégis úgy döntöttek, költözzön oda a folyosóról a könyvtár. Amint a kisebb átalakítási munkálatok elkészülnek, vén­re megfelelőbb körülmények közé kerülnek a könyvek. a Gyöngyös és Eger környé­ki lankákat, a Balaton-fel- vidéket és a Duna menti ligetes lapályokat. összesen 15 lovastúrát szer­veznek az idén. Az első cso­portok főleg NSZK-beli, svájci és francia turisták közül kerülnek ki. A dán lovasok tavaly fil­meket készítettek a túrák­ról és Koppenhágában széles körű közönség előtt vetítet­ték. A „törzsvendégek” vissza­visszatérnek és mind újabb híveket szereznek a magyar lovasturisztikának, MODELLEZŐK (Foto: Gábor) í hatban történt. Egy asz- ^ £ szony disszidált Budapest- ^ 5 röl. Ittmaradt vagyonára ^ í a szokolyai ingatlanra — ^ ^ örököse, Várnagy Józsefné 2 í bejelentette igényét Buda- í J pesten a VII. kerületi ta- 2 '/ nácsnál. ; — Más dolgom sincs, ^ ^ gondolta ezután Várnagy-^ né, mint Vácott befizetni^ | az örökösödési illetéket, ^ miután a kerületi tanács^ ^ jóváhagyó végzését elöl- ^ ^ vasta. Dehogy tudta, mii '/ következik ezután... í Kiderült, hogy a buda-$ 1 pesti eljárással párhuza- $ ^ mosan a Szobi Járási Ta- ^ ^ nács állami tulajdonba^ !j vette a kérdéses területet.^ ^ — Nem nagy dolog —í ^ vélte Várnagy né. — Igazo- í ^ lom, hogy én vagyok a tör- j !; vényes örökös és minden} ^ rendben lesz... í Nem lett rendben. Buda- $ 2 pestről Szobra, onnan Vác-J ^ ra utazgatott nem is egy- £ ^ szer. Amikor perelni akart, J ^ a bíróság azt mondta, le-J ^ hét, de kit és mit? Hiszen ^ ^ semmiféle hivatalos papír; £ nincs a kezében arról,; ^ hogy az ingatlant államig ^ tulajdonba vették. Szerezze £ í meg ezt a végzést, aztán J 2 mehet tovább — mondták J ^ magasabb fórumon is. ^ A szívós asszony meg- í ^ szerezte. Igaz, öt évi ké-í ^ séssel, de értesítették, hogy J ^ a telek nem az ő tulajdo- J ^ na. Nem érdemes leírni.$ ^ kiknél jár ezután, de a lé-; í nyeg az, hogy egy egysze-J 2 rű teleköröklés ügyében \ hivatalos szervek tízszer 5 ^ hoztak különböző határo-^ ^ zatot, míg végül most a í ^ megyei tanács lemetszette í í a tengeri kígyó fejét. XJÍa-! ^ sították a Szabi Járási Ta- S ^ nács vb igazgatási osztá- \ C lyát az érdembeli haláro- \ í zathozatalra. L K- I uuv) a itui uiaut v uuu v 100 forint. A rendelet tehát ^ i tanulók jövedelmének csők- 2 menését eredményezi, ez sem J lathat ösztönzően a fiatalság- ^ a. Az illetékeseknek beható- ^ m felül kellene vizsgálniuk a ^ elvetett problémákat, s ha ^ éltevésünk helytálló, nem ^ :zabad visszariadniok a ren- 2 lelet módosításától sem. Még ennél is sürgősebb len- ^ íe a mezőgazdasági szakmun- ^ tások bérezésének törvényes ^ •endezése. Ez idő szerint a ^ ermelőszövetkezetekben csak í “lvétve, állami gazdaságok- 2 aan is elég ritkán veszik fi- 2 'yelembe a munkadíj meg- ^ íllapításánál a szakképzett- ^ léget Nemcsak a tanulóból ^ ett fiatal szakmunkásnál, ha- í, lem olyanoknál is, akik mun- ^ tájuk mellett, deresedő fejjel í iejeztók be a szakmunkás tan- ; 'olyamokat. A három éven át tanuló fia- ^ al szemszögéből nézve két- ^ légtelenül igazságtalanságnak J; ;űnik az is, ha a gazdaságban í ;ovább tanulni nem hajlandó í /olt osztálytársával kerül 2 issze és azt látja, hogy semmivel sem keres keve- ^ sebbet nála. t. í 3őt a három esztendő alatt, 2 imig ő tanult és csupán pár ^ száz forintos ösztöndíjat ka- ^ pott, a másik ezer forintnál ^ -s többet keresett havonta ta- ^ nulatlanul. 2 Lehetnek és vannak még 2 ígyéb okai is a fiatalság vo- ^ nakodásának a mezőgazdasági i szakmunkáspályától, most ^ :sak a legszembetűnőbbeket ^ soroltuk fel. Bízunk abban, ^ hogy a szakmunkásképzés s ^ » szakmunkásbárezés prob- ; émáit hamarosan megoldja, ^ liszen a nagyüzemi gépesí- J ;ett mezőgazdaság nem nél- ^ cülözheti a jól képzett szak- íj embereket. Szokoly Endre í _______________________ ^ TIZENÖT TÚRA Bán filmek Maúvaromáüról -lóhátról Az első nagyobbszabasu lovas- < túrát 1962-ben rendezték meg 1 hazánkban a lósportkedvelő 1 külföldi turisták számára, s l azóta a túrák népszerűsége egyre növekszik. A legutóbbi 1 három év alatt a túrák szá- ] mát a háromszorosára növel- i ték, s az igényeket még így i sem tudták kielégíteni. Púi János, a Magyar Lovas- s szövetség elnöke, tájékoztatá- i sül közölte, hogy az idei j 1 lovastúrák résztvevői az or- . 1 szag legszebb tájait járják i ■ be lóháton: zt Mátra, a Bükk j ! és n Bdknnii erdős vidékeit. '

Next

/
Oldalképek
Tartalom