Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-08 / 133. szám

PEST MEGY k/Ctrl(to 1065. JÚNIUS 8. KFDD BŰN (Magyar dokumentumfilm) Bűn. Szörnyű szó. Komor és sötét, tömörségében félelme­tes. S ahogy a mindennapos gondolkodás megborzad a bűntől, úgy borzad meg az átlagember a „bűnös”’ szótól. Rémségeket sejt mögötte, ir­tózik a megbilincselt ember­től. így indul a film. Rabot kí­sérnek és mi a járókelők ar­cát látjuk. Reagálásuk sokféle. Megvetés, kíváncsiság, rémü­let, meghökkenés — villódz- nak az arcok. Rosszhiszemű­ség és gyanakvás látszik raj­tuk. Azt az embert, akit ott visznek, nem tartják ember­nek. A filmnek egy fő célja van: bizonyítani, hogy a bűnösök — bűnük ellenére — is em­berek. Gyengék, szerencsétle­nek, megtévedtek, de embe­rek, akik rá vannak szorulva a társadalom segítségére. Tí­már István, a film író-rende­zője rendkívüli munkát vál­lalt. Filmjében a társadalmi élet perifériáit kutatja meg­döbbentő őszinteséggel. A do­kumentumfilm — sokszor száraz eszközeivel vizsgálja a bűnözés okait, a társadalom és az egyén felelősségének kérdését. Ehhez a rabok val­lomásait használja eszközül. Alcíme is ez: „Vallomások a börtönből". Emberek szólnak benne félresiklott sorsukról, talán végleg tönkrement éle­tükről. A rendező nem ma­gyaráz. csak beszélteti hőseit. A nézőre bízza a tanulságok levonását. De ez a tanulság csak egyértelmű lehet, ezt az alkotók mély emberszeretete biztosítja, amellyel szenvedő, hősüket a közömbös néző elé állítják. Csak egy példa erre: Egy férfi áll a börtönpa­rancsnokság előtt. Nagy kéré­se van. Azt kéri, hogy ami­kor szabadul, ne a többi sza- badulóval együtt engedjék ki. Tartsák őt benn egy órával .tovább, nehogy a társaival együtt innia kelljen a „meg­szabadulás örömére”. Nem akarja folytatni azt, ami ta­lán bűnének oka is volt. A férfi nehezen, akadozva beszél, keresgéli a szavakat. Érezzük, hogy nagy küzdel­mébe kerül, amíg ezt ki tud­ja mondani, s hogy ezzel csa­tát nyert régi önmaga ellen. Mialatt beszél, mi csak a ke­zeit látjuk. Idegesen gyűrö- getik ezek a nagy kezek há­ta mögött a sapkáját. Ez az ellesett, félő mozdulat maga az aggódás, többet mond né­hány másodperc alatt bármi­KONTVESPOLC Karsai Elek: A budai vártól a gyepűig A szerző előző két köny­ve: kiugró könyvsiker lett. Nem kell különösebb jóste­hetség hozzá: ez a vasikos kö­tet is az lesz. Miért? Azért is, mert történelműink olyan időszakát öleli fel, amely még tegnapnak számít, s azért is, mert Karsai feldol­gozási módszere nem a ne­hézkes tudományoskodás, ha­nem az átlagember ismere­teihez és igényeihez igazo­dó, azaz, jól érzi, meddig ér- dékli az olvasót az, amit mond, tehát — érdekesnek is kell lennie közlendőjének. Magyarország hadbalép a Szovjetunió ellen — befeje­ződik az ország felszabadí­tása a fasiszta terror alól: ezt az időszakot öleli fél a könyv, ahogy maga a szerző írja, ezt a „nem egészen 1400 napot”; a magyar történe­lem legsötétebb korszakát dolgozza fel — nagy vonalak­ban. Igen, mert csak az ese­mények vázát, fő vonalát raj­zolhatja meg, mert a külön- i ben is vaskos kötet tízszere-i se sem lett volna elég. Isme- ! rös korszak ez, harminctól j felfelé mindenki magábanj hordja emlékét, s ezek az em- ; lékek most, a könyv olvas- i takor még inkább féléiévé-j nednek; végül is ország- j vesztő uraink a mi bőrünket i vitték. a vásárra, a mi orszá- ! gunkat adták a német fasiz-! mus kezére, s miránk zúdí-j tották szenvedések poklát.; Kársait nem ragadják el a| szubjektív érzelmek: ritkám; kommentál, azt vallja — he-; lyesen —, hogy minden kom- ! mentáméi jobban érvelnek! — a tények. Hivatalos jegy-; zőkönyvek és emlékiratok;; táviratok és levelek; fel jegy-! zések és memorandumok; rop-! cédulák és illegálisan meg je-> lenő újság — mindez egy ! korszak önvallomása. • A fel-! dolgozónak csak annyi a dől- ; ga, hogy rendbeszedje, okok j és okozatok összefüggésébe; sorolja a kor dokumentumait, ! Karsai biztos kézzel válogat,; kiváló ismerője a kornak, jól; tudja, mi a lényeges, s mi az ; elhanyagolható. Lépésről lé- ! pésre tárja fel azt a szükség-! szerű folyamatot, amely; Horthyék népellenességétől a; Hitler-bérencségig elvezetett;; a kommunisták üldözésétől a! nyilas hatalomátvételig; a; „Kállay-kettőstől” az egész; Horthy-rendszer összeomlá-; iáig. Nagyszámú forrást! használt fel a szerző, egy! részüket ismerjük már a rá-’ dióban elhangzott előadássoro­zat közvetítésével ugyanak­kor tetemesen kibővítette az anyagot Karsai Elek, s ez helyes. Néhány esetben azon­ban nem ártott volna meg­kurtítani az idézeteket, nem teljes terjedelmében közölni részkérdésekre rávilágító, vagy csak hangulatot tükrö­ző dokumentumokat. Tömö­rebb lett volna úgy a könyv, azaz könnyebben olvasható. Krónika? Az is. Értékelő munka? Az is. Izgalmas olvas­mány? Az is. Műfajilag tehát nehezen meghatározható, de mindenképpen — hasznos és jó olvasmány. Kár, hogy a képek egy részét kis méret­ben közük. így némelyik teljesen kivehetetlenné, s így semmitmondóvá lett. (Táncsics Könyvkiadó.) (m. o.) lyen magyarázatnál. A vívódó embert látjuk benne, aki sa­ját jövendő becsületéért küzd. Ez a humanizmus talán a legnagyobb erénye a filmnek. Bátrán nyúl a kényes problé­mákhoz is, és dicséretes fele­lősségérzettel tárgyalja azo­kat. Bízik hőseiben, bízik jö­vőjű kben. Erényei mellett van azon­ban néhány hiányossága is. Legfőbb ezek közül az, hogy az alkotók a dokumentatív jelleget nem használták ki kellőképpen, rosszul értelmez­ték azt. Sok mindent mutat­nak és nem éinck a váloga­tás lehetőségével. Nem rend­szerezték kellően anyagukat, illetve nem tartották magu­kat saját rendszerezésükhöz. Az egyes „fejezetcímek” így öncélúak és feleslegesek. A kellő áttekinthetőség a film végső kicsengésében bosszul­ja meg magát, sokai elvesz meggyőző erejéből. A leszűrt tapasztalat is inkább érzelmi/ mint értelmileg bizonyító ere­jű. Az egész filmre az jel­lemző, hogy az egyenként ki váló részletek együtt nem tudnak teljeset adni. Így az az érzés is megmarad a né­zőben, hogy a fiim sok min­denbe kezdett bele, de keve­set fejezett be teljesen. In­kább megmutatta, mint meg­magyarázta a tényeket. Bele­játszik ebbe a vontatott vá­gás is, amely szükségtelenül lelassította a fűméi. Arányba állítva végül is a film erényeit és hibáit, a mér­leg a jó oldalára billen. Léte­ző hibái ellenére is ennek a filmnek közvéleményformáló ereje van és segít megtisztí­tani néhány nehéz problémát a rárakodott butaságtól és közönytől. Elek János Házak, emberek... Csendes vasárnap Budajenőn Hazaérkezett a Balaton táncegyüttes 17 napos dániai vendégsze­repléséről hétfőn hazaérke­zett a Siófoki Földművesszö­vetkezet Balaton táncegyüt­tese. A 22 tagú magyar tánc­csoport Dánia nagyobb vá­rosaiban együttesen 13 al­kalommal lépett közönség elé, s mindannyiszor nagy si­kert aratott. A tánccsoport tagjait, s a velük együtt uta­zó dr. Pál Józsefet, a SZÖ- VOSZ szövetkezetpolitikai fő­osztályának vezetőjét több dán szövetkezeti szerv, töb­bek között a Dán Sövetkezeti Nagykereskedelmi Társaság is vendégül látta. A SZÉNA TERI MEGÁL­LÓNÁL vagy fél órát kellett várni a busz-indulásra. A pa­dokon szerelmes párok, odább egy kis öregasszony sütkére­zik. —Szintén utazik? Nem — lelkem. Csak lejöttem meg­nézni a Dunát, itt pihenek kissé a napsütésben. Végre indulunk. Alig tizen­hat-tizennyolc ember. Szem­ben velem a falu igazgató- tanítója. — Ha jól megyünk — e'- érem még a második félidőt. Tudja, a meccset. Ezen köny- nyen segíthetünk, ajánlom és előkerül a zsebrádió. Amíg végigizguljuk a focit, sebesen repít a sárga-busz. Elhagytuk Budakeszit, a Tel­ki Állami Gazdaság új gyü­mölcsösét magyarázzák útitár- saim. — Ne féljen, otthon találja Doktor Janit, a KISZ-titkért. j Derék gyerek az, bólogatják ! innen-onnan. I — Hát Weber Lici? Ö férj­hez ment Telkire, s most agit.-propos. Doktor Jani? Csak úgy rajtaragadt, be­csületes neve: Horváth János, de a falu, illetve három falu orvosának a fia. Valóban szerencsém volt. A doktoréknál 12—14 fiatal szo­sáriak a véleménye, hanem valamennyi megkérdezett, öregé és fiatalé. AZ ESŐ UTÁNI friss szag kicsalogat a zsúfolt szobából. Csak elbámulom magam a szomszédék vadonatúj villá­ján. Magáé ez a takaros ház? — kérdem az ablakból kikönyök­lő középkorú férfitól. Hát kié lenne — mosolyog a bajsza alatt. Nem mondom, megdolgoztunk érte mind a hárman: Pahling Ferenc, a fe­lesége meg a lánya. Telkibe jár dolgozni Feri bácsi a fatelepre, de ugyan­csak megfogják a garast a többiek is. Rend és tisztaság, gondosan ápolt kert. Beleadott az OTP is vagy 60 000 forintot — meséli, de muszáj volt, mert a régi már igen-igen düledezetf. így az­tán belevágtunk a házépítés- * be. Dicsérem a gyümölcsfáit. Na ja — aki szereti az ott­honát, szereti a hazáját is ... Szemei bátran, melegen néznek rám. Mintha mondani akarnák: látod te, pesti, ez az én igazi hazám, az új ház pe­dig az otthonom. S jöhetnek a nyugatnémet rokonok az Opeljeiken — én már csak itt. akarok élni Budajenőn ... (Több D rendszámú kocsit lát­tunk útközben.) AZ UTCA LEGELŐBE TOR­KOLLIK. Pöttömnyi legény Kéri Jóska, vágja a friss fü­vet. Állj meg — kérlelem, hadd örökítselek meg. Azt nem lehet — nincs rajtam a vasárnapi ruhám. Közben előkerül az apa. Ö már benne van a fényké­pezésben, egy feltétellel: ha a kiscsikó is rajta lesz a képen. A tsz juhásza betegállomány­ban. Na, de a jó levegő gyó­gyítja az asztmát... Szépek az állatai — így én. Gazda ember volnék — mond­ja önérzetesen. Volt ott jork- shiri és magyar mangalica, két most ellett kisborjú, a szép A gesztenyés alatt tehenek mellett, nyuszi és rengeteg csirke, csikó és ló. AZ ABLAKOKBÓL idehal- lik: maradt az eredmény 1:0. Lassan megnyugszanak a ke­délyek. Megélénkül az utca. Ki erre, ki arra megy a csen­des délutánban ... Szöveg, foto: G. Molnár Edit 1.. és rajta van a csikó is Hősök találkozója Tele van az egész világ hősökkel, hiszen bármely városban vagy faluban jártam eddig, mindenütt találtam valamiféle hősi emlékmű­vet. Volt ahol magas obeliszk emelkedett, másutt fűvel benőtt aprócska kőhalom. Lát­tam szuronyos szobrot, ágyucsövet és persze mindenütt megtaláltam a hosszú, kőbe vé­sett névsorokat, amik nélkül a hősi emlék­mű elképzelhetetlen. így van ez Törökbálinton is, ott az első világháborús emlékművet kőkerítés veszi kö­rül. Az egyik ablakból azonban zene hallat­szott, hangos tánczene, és melegen sütött a nap, és két gyerek kiáltozva kergetözött az emlékmű körül. Milyen érdekes is lenne — jutott ekkor eszembe —, ha egyszer rendez­nének egy hősi találkozót. Persze, ez nem lenne egyszerű dolog, mert a hősök egyúttal mindig halottak is, dehát a hangos zene a nyári nap és a gyerekek keltette hangulat mentségül szolgál az ötlet egyetlen (és ap­rócska) hibájáért. Mert jó kis esemény lenne egy ilyen talál­kozó még akkor is, ha mindenkit nem hív­hatnánk meg, hiszen hol is találnánk akkora termet, ahol elférne a világ összes hősi ha­lottja. De képzeljenek el például egy párbe­szédet két hős között. A tizenegymillió száztizenhároraezerkét- százhuszas számú hős megkérdezné például a hárommilliónégyszázezres számot viselő ugyancsak hőstől: — Hallod-e te hőstársam, miért lőttél en­gem fejbe? — Azért — válaszolná a hős társ —, mert gránátot dobtál az apámra. — De hisz ő megölte a bátyámat ■.. — Igen, csakhogy előtte ki akarta rabolni a házunkat... A Tizenegymillió száztizenháromezerkét- százhuszas számú hős azonban tudna még védekezni. — Bosszúból tette, mert te kezet emeltél anyámra. A hárommilliónégyszázezres számot viselt ugyancsak hős sem hagyná magát. — Mert nem adott ennem! — Neki se volt, miből adott volna! — Hát akkor becsaptak minket? — Mél tatlankodna a hárommilliónégyszázezres szá mot viselő hős. — Hiszen nekünk azt ígér ték, hogy nálatok annyit ehetünk, amenny belénk fér. — Most a tizenegymillió száztizenhárom- ezerkétszázhuszas számú, ugyancsak hősör lenne a csodálkozás sora. — Nektek is? Nekünk is ezt mondták. Öh v ha ezt tudom, akkor nem mondom halálon, előtt a bajtársamnak, hogy bosszuljon mej engem... A hárommilliónégyszázezres számot vise­lő hős ekkor már megértőén bólogatna, éi csak a tények kedvéért tenné hozzá: — És ő volt az, aki másnap belémdöfte szuronyát... Szóval érdekes (bár cseppet sem új) dol­gok derülnének ki egy hősi találkozón. Kár, hogy a már említett hiba miatt nem lehet megrendezni. Lemondóan legyintettem, de ekkor ismét felfigyeltem a ritmikus zenére és a gyerekekre. Odahívtam az egyiküket, de követte őt tár­sa is. Megkérdeztem: „Mondd öcsi, akarsz te hős lenni?” Villámgyorsan vágta rá a vá­laszt: „Hát persze”. Kicsit szomorú lettem, de azért társának is feltettem a kérdést. Ö is hős akar majd lenni — mondta. Ránéztem a kőbe vésett hosszú névsorra, és akkor ar­ról kezdtem beszélni nekik, hogy rendben van, legyenek hősök, de olyan hősök, akik életben maradnak. Tudtam, hogy nem értik, de azért még azt is elmeséltem nekik, hogy végre olyan hősi emlékművet kellene építe­ni (egyet, — de hatalmasat!), melyre azok­nak a nevét vésnék, akik feleslegessé te­szik majd a hősi emlékművek építését. Hosszasan néztem az ijedten szaladó gye­rekeket. Gondolom hazamentek, és elmond­ták az esetet apjuknak. Biztos szó szerint el tudták ismételni szavaimat, hiszen a gyere­keknek még jó az emlékezőtehetségük. (Törökbálint, május, 1965.) Benedek B. István- rong, a tv-t nézik. A meccset. Drukkolnak a győzelemért. (A KISZ tv-je több mint 6 hó­napja hibás, ezért nem néz­hetik- saját helyiségükben.) AZ ELSŐ FÉLIDŐ szüneté­ben szinte egymás szavába vágva mesélnek közös életük­ről. ... együtt járnak színházba. Nemrég látták az 1001. éjsza­kát és a II. Józsefet. Megvet­ték már a jegyeket a szovjet cirkusz előadására. ... Gyümölcsfákat telepíte­nek a községi tanács kérésére. Segítenek utat javítani és a sportpálya felújításában is részt vállaltak. Jani, a KISZ- titkár, civilben az MHS-ben gépkocsivezető oktató így va­sárnap délutánonként az autó rejtelmeit magyarázza az ér­deklődőknek. Magánszorga­lomból. Aztán jönnek a jogos pana­szok ... NINCS A FALUBAN egy cukrászda. Pedig, de jó len­ne, valami kultúrált helyen feketét inni, esetleg rádióból zenét hallgatni ... Vajon, akikre tartozik — ugyan miért nem gondolnak a telki, budajenői fiatalokra? ... — Lassan ágyrajárók le­szünk idehaza. Pestre járunk dolgozni, de oda kell bemen­nünk, ha — uram bocsáss — presszóba volna kedvünk be­térni. A felnőttek is leteszik a ga­rast. Az egyetlen fűszerbólt nincs megfelelően ellátva áruval. Rengeteg időt rabol el a pesti bevásárlás. Jó viszont az egészségügyi ellátás. S ez nemcsak a falu orvo­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom