Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
1965. JUNIUS 6, VASÁRNAP II A karikaturista rádióműsora TÁNCZENEI koktél... — Papa! A nevedet mondták ...! MINDENKI KEDVÉRE... T örök barátom, Ali, nézegette gazdag irodalmi termésünket a könyvnapi sátorban. Meg is vettem neki örök barátságul Ady Endre összes verseit. Meghatottan simogatta a nagy magyar költő életművét és megkért, fordítanék le belőle mégis valamit. Mert egyelőre ő nem tud magyarul. Megjegyzem jómagam ezzel szemben, rendkívül gyatrán töröm a törököt. Am mégis, nehogy azt higgye, hogy törököt fogott bennem, kötélnek, illetve műfordításnak álltam. Elég nehéz feladatot adott, rábökvén a „Szeretném, ha szeretnének” című költeményre. — Jó, — mondom — de csak a lényeget. — Csakis a lényeget, — helyeselt — irodalomban a gondolat a fő. T tszaladok az első Stróbl- fán. „Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek." Minő nagyszerű idea. Vajh’ sikerül-e elemi török tudásommal visszaadnom? Kell. TIMBER fWf Ali sóváran figyel. Költészetre éhes. Hogy is lehetne, tömören, röviden, egyszerűen? Mit lehet mondani egy emberről, kinek se apja, se fia, senkije sincs? Aha, megvan. Egyszerű, mint a pofon. Nahát, hogy Ady nem gondolt reá! — „Nincsen senkim” mondom ékes török nyelven. Ali kicsit vár, erre újra mondom, hogy hívebb legyen a fordítás. Újabb hetek teltek el, de ügyemben döntés nem született. Annyit azonban sikerült elérni, hogy Anna elvitt magával egy üzembe. Mégpedig az ország egyik legkorszerűbb üzemébe, amely kitűnő automata gépsorokkal működött, és amelyet különlegesen képzett szakemberek vezettek. Távvezérlésű manzsettagötn- bokat gyártottak itt, olyan gombokat, amelyek önműködően összecsukódtak, ha meghallották, hogy telefonon színházjegyet rendel az ember. Látogatásunk idején azonban egy kis probléma vetődött fel. Egy szöget kellett volna a falba beverni, ami miatt néhány hete állt a termelés, és a vezetőség sorozatosan ülésezett. A szögbeverési kon.gres.szus oda- érkezésünk'kor kezdődött,, az iparági vezetők, a szakma legtekintélyesebb dolgozód, valamint a külföldi országokból meghívott szakemberek részvételével. Három referátum hangzott el a szogbeverés technológiájáról, biokémiai vonatkozásairól és termodinamikai koefficiensének meghatározhatóságáról. Ezeket tíz korreferátum és számos hozzászólás követte. Pillanatonként kitűnt, milyen magas elméleti képzettséggel, olvasottsággal és lenyűgöző előadókészséggel rendelkeznek az Okosok műszakijai. Kaviár, konyak, kávé a szünetben, díszebéd délben, pompás nap volt. Este a főigazgató zárszava következett. Vázolta a ragyogó perspektivát, amikor a szögbe- verés teljesen gépesítve lesz, és megfogalmazta a kongresszus jelszavát: „Szögbeverés világ- 1 szinten!” Javasolta, hogy alakítsanak albizottságokat a kérdés további vizsgálatára külön fizetéssel, és küldjenek ki ösztöndíjjal műszakiakat külföldre a korszerű szogbeverés tanul mányozása végett. Addig a termelés szüneteljen. — Miért nem verik be kalapáccsal? — szaladt ki a számon hirtelen. — Megőrült? — sziszegte Anna és számra tapasztatta tenyerét, de sajnos, elkésett. — Vannak még visszahúzó erők! — kiáltotta a főigazgató, és rám mutatott. Felbolydult a terem. „Megfúrja a bulit!” „Le vele!” „Szögbeverós világszinten!” — kiáltoztak a műszakiak és fenyegetve közeledtek. — Fussunk! — sikál tott Anna, és kirohant velem. A kórházban közölték, hogy már több felbőszült műszaki keresett, Anna telefonált a felettes szervének, ahol tudtak a botrányról, mélységesen elítélték, és közölték, hogy ilyen körülmények között nem vállalhatják értem a felelősséget — Éjszakára elbújtatom — sóhajtott Anna —, aztán majd meglátjuk, mi lesz. A szogbeverés ügyében egyébként ama tíz hónap alatt, amit az Okosoknál töltöttem, a következő fejlemények történtek: kiment külföldre tíz műszaki, és hazahozott harminc pár cipőt, kétszáz pár harisnyát, huszonöt karórát, négy személyautót. Ezután kiment egy magasabb szintű bizottság, amelynek egyik tagja éhen halt kint, mert hűtő- szekrényre gyűjtött, és megvonta magától az eleséget, a többiek viszont meglepően sok esőköpenyt hoztak magukkal. • Részlet a szerző „Csak az első száz év nehéz” cimfl, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetéből. (Szépirodalmi Könyvkiadó). — „Nincsen senkim.” — Aha — szól AU és fülel. r-zen túllennék. A második Ló strófa azonban nehezebb. „Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidétces, mesz- sze fény, Lidérces. messze fény.” Na ja. Észak-fok meg li- dérc. Könnyű mondani, nehéz lefordítani. Nekem ez a török abszolúte idegen. Idegen ... idegen... Hiszen itt a strófa kulcsa. Megvan. — „Teljesen idegen vagyok, teljesen idegen vagyok.” Ali türelmetlenül bólint, Mit kell ezt annyit hangoztatni? Akinek nincs senkije, az idegen. Jól van, jól van. Ne türelmetlenkedj Ali, nem vagy te kritikus. Fő, hogy a második versszak is kész. Majd csak túl leszünk rajta. Jöhet a következő. „De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak.” Nem vitás, ez már nehezebb. Ám a logilca nem hagy cserben. Ez a strófa tulajdonképpen azt akarja kifejezni, hogy ez az idegenség rossz a költőnek. Azt akarja, hogy megismerjék. — „Azt akarom, hogy megismerjenek, hogy megismerjenek!” — vágom ki diadalmasan. Megy ez kérem, csak el kell kezdeni. Ali arca rejtélyesen komoly, mint a közép- és távolkeleti helyzet. De udvariasan bólint, s ennyit mond kissé pestiesen: — És aztán mi van? ztán van ugyebár az utolsó strófa. Műfordítók múzsája segíts! „Ezért minden: önkínzás, ének; Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié." — „És szeressenek, és szeressenek!” — vágom ki az utolsó versszakot mogyoróhéjban és diadalmasan, mert úgy érzem, ha röviden is, de sikerült visszaadnom kellő formában és hangszerelésben a nagy költő gondolatait. — Vége? — kérdi Ali. — Vége — mondom én. J ól van — szól minden különös felindulás nélkül. — Köszönöm barátom. Viszonzásul lefordítom neked most magyarra a Koránt. Ne félj, nem fog sokáig tartani. — Fordítsd hát, Ali. — íme. „Allah hatalmas. És Mohamed az ő prófétája!” (andrás) a ztan fi só Mindenféle Két ügyvéd találkozik a Ságvári téri II. számú házasságkötő terem előtt — Iszunk egy kávét? — invitálja egyik a másikat. — Nem lehet, kérlek, esküvőre megyek. — Ki esküszik? — Fehér Géza kontra Horváth Ágnes. ☆ Ösöreg időkből való anek- dotás könyvben olvasom a minap: A földművelésügyi minisztérium magas beosztású tisztviselője vidéki szemie- útja alkalmával megtekinti a községi kondát. — Pompásan néznek ki ezek a sertések — dicséri a röfögő állományt. Mire a községi bíró sze- rény-udvariasan: — Ö, a méltóságos úr sokkal jobb színben van! ny. é. PEDACOGUSNAP ä pedagógusokat ünnepeljük ml, egykori tanítványok és mai iskolások. Nem ismeri nevüket országvilág, legfeljebb tanulóik és szüleik. Néhány olyan pedagógusra, emlékezünk akiknek nevét egész népünk megismerte és megszerette. VÍZSZINTES: 1. A magyar mezőgazdasági szakoktatás megalapítója (1742—1820). 12. Sporteszköz. 13. Nem végig. 14. RB. 15. Tartozik. 17. Amerikai államférfi. 18. Növényeim. 20. őket ünnepük fiataljaink. 23. AT. 25. Kecske. 26. Edény. 27. Német ő. 28. Égitest. 30. Lószerszám darabja. 33. Fohász. 34. Vissza: kérdőszó. 36. Fátum. 37. Arab államférfi. 38. Gyalogút. 40. Int. 41. Eledele. 42. Rosszat tesz. 43. Patrónus. 46. Vissza: elmúlt időkben. 47. Mutatószócska. 48. Egyik felünk. 49. Görgőscsapágy márkája. 51. Tagadószó. 52.............előír, kötelességévé tesz. 56. Északi nép (ékezethiánnyal). 58. ... társulat, vándorszínész-trupp a múlt században. 59. Vissza: Izrael. 61. Az asszonyok. 63. Híg. 64. Vissza: női név. 65. Az első budai óvoda megalapítója. Beethoven halhatatlan szerelme (1775—1861). FÜGGŐLEGES: 2. Könyörög. 3. Bibliai hely. 4. EF. 5. Jól végzett munka jelzője. 6. L-lel ibolyaszínű lesz. 7. Elmúlt az ideje. 8. Kiállítás. 9. Növény része. 10. Paran- csolóját. 11. Ilyen hal is van. 15. Nagykőrösön is tanárkodon, majd hazánk egyik legnagyobb epikus köJtőjeként mutatkozott be (1817— 1882). 16. Sérülés. 18. Iránymutatás. 19. Pedagógusnak indult, újságíró, múzeumi igazgató lett. Mélységes humánum jellemzi lírai elbeszéléseit 0879—1934). 2L Nem lát. 22. Sajnálkozás. 24. Nevelői. 27. Súly ... (sportág). 29. Politikai csoport. 31. Észak, közismert idegen szóval. 32. Divatja múlt bútordarab. (!). 33. ... szemcse. Tolna megyei község. 35. HD. 37. AT. 39. Ünnepélyesen soraiba fogad. 41. Drágakő. 44. Eszmél. 45. Szomorú eső jelzője. 48. Zsírtartó. 50. Élesítette. 52. Csónak. 53. Becézett fiúnév. 54. Ez a kerítésdarab. 55. Fekete franciául. 57. Sebhely. 60. Hogy is mondjam csak? 62. KS. 64. AT. A MÜLT HETI REJTVÉNYÜNK nyerteseit következő vasárnapi számunkban közöljük. BEKÜLDENDŐ SOROK: Vízszintes 1, 20, 65, valamint a függőleges 15, 19. G YERMEKREJTVENY PAJTASOK! 1935. június 7-éá halt meg a világhírű szovjet-orosz agróbiológus. A harminc éve elhunyt tudós neve a rejtvény függőleges 8. sorában szerepel. \ 2. 5 f§ □ □ n * s Pl 1 ása (0 zj |4v ^ fim a i Z] © ■1 i m <6 j 16 | ■i? X> □ rí. □ LM 23T lJ VÍZSZINTES: 1. A méhek építménye, amely a mézet tartalmazó hatszögű sejtekből áll. 4. Penészgombától származó kellemetlen szag. 7. Nehéz fém. 9. A tetejére. 10. Játékosan kötődik valakivel. 12. Falusi edény tej vagy bor tárolására. 13. Hibás látású. 14. Angyal Bandi. 15. A monori járás egyik községe. 17. Csecsemőtápszer. 19. Mukszlinak is mondják. 21. Algéria fővárosa. 22. Személyes névmás. FÜGGŐLEGES: 1. Kacat. 2. Létezik. 3. Mezőn élő kártékony rágcsáló állat. 5. Időjelzők. 6. Nős. 11. Ragasztószer. 12. Börtöntöltelék. 13. A gödöllői járásban van ez a község. 16. A mozgatás szerve. 17. Mutatja az idő múlását. 18. Vonatkozó névmás. 20. Angyal Rózsi. PAJTASOK! A megfejtett nevet írjátok le egy levelezőlapra és 1965. június 14-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A megfejtők részt vesznek a júniusi jutalom- sorsolásban. Az 1965. május 23-1 rejtvényünk helyes megfejtése: Solohov. Komádi karikatúrái .SAiEtóSfeó-v^ sW-jdéKU: acampingmegvalósult Vlbr'AY UK ANYAI INTELEM (Hűn «jó—tK „ jft - - _ , . K/S/áiif/ot« futlqy tise/tfaf- í SOHASEM FOGNAK ZLRAS0LH/