Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

1965. JÚNIUS 6, VASÁRNAP ME ti <r/C írtat» 3 A PESTI PIACRA... Mint már jelentettük, a szentlőrmckátai Újvilág Ter­melőszövetkezet nagy meny- nyiségű zöldséggel és gyü­mölccsel jelentkezik a fővá­rosi piacokon. A tsz ve23etöi elmondották, hogy a' többi közt hatszáz vagon újburgo- nyát, mintegy százezer forint értékű spárgát és közel két­száz mása piszkát adnak át az állami felvásárló szervek­nek. Az asszonytk exportra készítik elő a spárgát Diónagyságú az újburgonya. A hét végén már nagy mennyiséget szedtek fel (Gábor felv.) Akik nem késnek az építkezéssel Jól dolgozik a monori járási termelőszövetkezetek közös vállalata Gyakori panasz a termelő- szövetkezetekben, hogy az épí­tőipari vállalatok nem adják át idejében a termeléshez nél­külözhetetlen építményeket. A megyei tanács telepítés-terve­zési csoportja olyan vállalat munkájáról tájékoztatott min­ket, amely megbízhatóságáról híres. A monori járási TÖVAL érdemelte ki ezt a hírne­vet, ez a termelőszövetkezetek kö­zötti vállalkozás jó példája a mezőgazdasági üzemek együtt­működésének. A vállalat ve­zetői és dolgozói eredménye­sen tevékenykednek, a mun­kájuk sikerét több építmény dicséri. Az idén például mintegy nyolcmillió forint érték­ben építenek tehénistállókat, baromfitelepet és egyéb mezőgazdasági épü­letet. A munkák nagy részét máris befejezték. Elkészültek többek között az ecseri Törek­vő Termelőszövetkezet 96 fé­rőhelyes tehénistállójával, a maglódi Micsurin Tsz 5000 fé­rőhelyes tojóházával. A jól működő termelőszö­vetkezetek közötti vállalkozás dolgozóit és vezetőit min­den munkahelyen elisme­rik, s legutóbb a Monori Járási Ta­nács végrehajtó bizottsága is hivatalos elismerését nyilvá­nította a vállalat munkájáról. (n. i.) Kifelé a kátyúból Összefog a tagság és a vezetőség az aszódi Aranykalász Tsz-ben Balatoni időjárástérkép — naponta A siófoki Meteorológiai Ob­szervatórium mindennap reg­gel kilenc órakor balatoni időjárás jelző térképét ad ki, amelyben térképen és szöveg­ben — 12 órával előre jelzi a várható időjárást. Az idő­járásjelző térképet a Balaton forgalmasabb helyein Siófo­kon, Tihanyban, Fonyódon, Keszthelyen a hajóállomás­nál és a nagyobb üdülőkben helyezik el a vendégek tá­jékoztatására. A vezetőséggel elégedetlen tagság elemi erővel nyilvá­nított véleményt februárban az aszódi Aranykalász Tsz zárszámadó közgyűlésén. Egy­helyben topog a termelő- szövetkezet gazdálkodása. Amint a tagok közül töb­ben elmondották, ebben fő­ként a vezetőség, s még inkább az elnök Lajtos János volt a ludas. A zárszámadó közgyűlést márciusban te: itt tásának gondja például ak- „örökségként” kapott tápár­kor szakadt az új vezető- j mányozási nehézségeket meg- ségre, amikor azoknak már j oldják. Enélkül pedig jövedel- dolgozniok kellett. Vetőmag- hiány, a munka szervezet­lensége is nehezítette a hely­zetet. Minden taggal beszél­ni kellett a munkavállalás ügyében. Ez meghozta az eredményt, mert amikorra a földbe tett mag kikelt, min­den talpalatnyi területnek volt gazdája. Bár egyes mun- még egy 'követ- kákhoz kissé késve kezdtek j — a cukorrépa egyelése, a lucerna kaszálása — elmara­dásról azonban ma már nem lehet beszélni. Új vezetőséget választott a tagság. Leváltotta az elnököt, a fő­mezőgazdászt, a főkönyve­lőt. Megvonta a bizalmát néhány vezetőségi tagtól és olyanokat tett a helyébe, akik korábban is véleményt nyilvánítottak, noha ezért az elnök bosszújával kellett számolniok. Indokolt volt a nagy sze­mélyi változás, még akkor is, ha ez bizonyos nehézsé­geket okozott kezdetben. Mert kétségtelenül okozott. Az új vezetők, Duzs Gedeon elnök, Meskó István főagro- nómus, Cserba Ferencné fő­könyvelő teljesen új embe­rek a szövetkezetben. Hiány­zott a helyi ismeret, de di­cséretükre legyen mondva: igyekeztek megismerni a szö­vetkezet tagságát, gazdálko­dását. Ma már otthonosan mozognak, legjobb tudásuk szerint igyekeznek irányítani a szövetkezetét. Két hónap rövid idő és kevés ahhoz hogy gyökeres változások következzenek be. Türelmetlenség lenne ezért egyik napról a másikra nagy eredményeket várni az új vezetőségtől, de ugyanilyen hiba lenne az is, hogy ha most ezen a címen elhallgat­nánk a kezdeti eredményeket, a fejlődés nehézségeit és az előrehaladást lassító oko­kat. Hol tart tehát ma a szö­vetkezet? Nagy nehézségekkel kez­dődött a tavaszi munka. Az esős időjárás mellett gon­dot okozott, hogy a régi ve­zetőség már nem, az új pedig még nem készítette elő a munkákat. A gépek kijaví­A járási tanács mező- gazdasági osztályának ve­zetője szerint is bizta­tóbb a helyzet, mint ta­valy ilyenkor volt A növénytermelésben azon­ban a munka dandárja még hátravan. A vezetőségnek jól fel kell készülnie erre az időszakra. A gazdaság nehézségei kö­zül legsúlyosabb a takarmány­hiány. Évről évre növekedett az állatállomány — főként a szarvasmarha — ugyanakkor csökkent a takarmánytermő terület. A télen a legnehe­zebb körülmények között tar­tották az állatokat, de most is nagy gond a takarmányozás. Abraktakarmány úgyszólván nincs. A tehenek tartása a leg­nehezebb. Félő, hogy a nagy létszámú — egyébként elég sok közöttük a rossz tehén — állomány feléli az összes zöld­takarmányt, így szénát alig készíthetnek. A vezetőség most azt tervezi, hogy 40—50 szarvasmarhát kiselejtez, fel­javítja és értékesíti. Egyéb­ként az egész állattenyésztést átszervezik. A szarvasmarha mellett baromfi- és juhtenyész­téssel foglalkoznak a jö­vőben. A sertéstenyésztést tehát meg­szüntetik. Sajnos, a vetésszer­kezeten az idén tavasszal már nem változtathattak — a terv még a télen készült el — de másodnövények vetésével igyekeznek enyhíteni a takar­mánygondokon. A nehézsége­ket azonban így sem sikerül egészen megszüntetni. Ennek fő oka, hogy mindössze 30 hold rossz minőségű lucerna területük van, amit az első kaszálás után ki kell szántani. Elég hosszú idő kell, amíg az mező állattenyésztésről még csak nem is beszélhetnek. Szerencsére a tagság jól látja a gazdaság nehéz helyzetét. Jól látja és éppen ezért nem is táplál túlzott reményeket az idei esztendőben. A terv szerint a munkaegység értéke 31 forint lesz az év végén, s az a vélemény, hogy „csak ez meglegyen”. A gyenge gazda­sági helyzet következménye, hogy mindössze 10 forint elő­leget oszthat a vezetőség a munkaegységekre. Ez pedig — figyelembe véve azt is, hogy évről évre csökkent a tagság jövedelme, kevés. ígéretet kaptak azonban arra, hogy a következő elsején az előleg munkaegységenként 20 forint­ra emelkedik, s van némi re­mény arra, hogy ezt az össze­get visszamenőleg kifizetik. Ez jelentősen fokozná a ta­gok mur.kakedvét. A tengernyi gond mellett egészséges jelenség, hogy a ta­gok többsége bízik az új ve­zetőségben. Nagy János, Bo­dor József, Bízik János egy­behangzóan ezt mondják: — Nagyon jólesik nekünk, hogy végre emberi hangon be­szélnek velünk. Igen, az új vezetők első­sorban azzal nyerték el a ta­gok bizalmát, hogy # meghallgatják problémái­kat, javaslataikat. A vezetőségi ülések látogatot­tak és sok hasznos javaslat hangzik el. Nincs olyan, a szövetkezet gazdálkodását érintő kérdés, amelyet a ve­zetőségi ülésen ne tárgyalná­nak meg. Azt is meg kell i mondani, hogy ma még sok ' szó esik a múltról. Sok időt j elvesz a vezetőktől a régi hi­bák, a sérelmek meghallgatá­sa, de mégis módot találnak I rá’. Emellett azonban igyekez- I nek a tagok figyelmét a szö­vetkezet mostani gondjainak megoldására irányítani. Hogy ez még nem sikerült teljes egészében, annak az elmon­dottakon kívül egyéb oka is van. A leváltott vezetők közül a főkönyvelő és a főagronómus eltávozott a termelőszövetke­zetből. Lajtos János a volt el­nök a szövetkezetben maradt, ugyanígy a leváltott brigádve­zetők is. A termelőszövetkezet elnöke, főagronómusa és párt- titkára is úgy látja: a leváltott vezetők nehezí­tik az új vezetőség mun­káját. Erről nyilatkoznak azok a ta­gok is, akik a volt vezetőkkel dolgoznak együtt. Bántja ön­érzetüket — és joggal — hogy rosszindulatú megjegyzéseket tesznek a mostani vezetőkre, olyan dolgokat akarnak szá- monkérni tőlük, amelyről tu­lajdonképpen nem is tehetnek. Mert vajon számonkérheti-e Lajtos János, hogy gyenge a szarvasmarhák takarmányozá­sa? Vagy azt, hogy nem vet­nek olyan növényeket — pél­dául uborkát — amelyek pénzt hoznának a szövetkezetnek? Természetes, hogy Lajtos Já­nosnak és a többi leváltott vezetőnek, mint tagnak ugyan­olyan jogaik vannak a terme- lőszövetkezetbenj mint bárki másnak, így bírálhatnak is. De olyan hibákról beszél­ni, amelyekért tulajdon­képpen ők a felelősek, semmiképpen sem egyenes dolog. A tagok többsége egyébként nem hallgat rájuk, keményen szemükbe mondják vélemé­nyüket. Az aszódi Aranykalász Ter­melőszövetkezetben az évekig tartó egyhelybentopogás után, a sok nehézség ellenére is megindult a fejlődés. Összefog a tagság és a vezetőség a szö­vetkezet gazdálkodása fellen­dítése érdekében, s ez bíztató. Az összefogást ugyanis követik majd a gazdasági eredmények. Mihók Sándor NEMREG Gyöngyösön jár­----------- tam és az utcákat ró va a szikrázó júniusi nap­sütésben úgy éreztem, újra if­jú ember vagyok, mint régen. Az embereknek, akikkel ked­vesen elcsevegtem, fogalmuk sem volt, hogy mi most gyer­mekek vagyunk, fiatalok, és az a nő, aki most lakásügy­ben panaszkodik, számomra az a lány, akit egyszer felkér­tem, s ő nem volt hajlandó velem táncolni. Forgattam, egyre forgattam életem kaleidoszkópját, és egy kép mindig visszatért, melyet én fölöttébb ' érdekes­nek és derűsnek találtam. Ott álltam tizennégy évesen a IV/A-ban kissé szemtelenül és hetyke kamaszos fintorral néztem Mörk tanár úrra, mert éppen az imént kaptam volt tőle két hatalmas pofont. A suli vécéjében észrevette ci­garettám füstjét. Egy fél Le­ventéért igazán nem érdemel­tem meg. Dühösen kimentem a Gyekase pályára, nagy focimeccsünk volt a gimisek- kel. Én voltam a polgáristák kapusa. DÉLUTÁN bementem az is­------------ kólába, szemte­lenül azt mondtam az igazga­tónak, hogy szervusz, a taná­rokkal barátságosan paroláz­tam. Es tudja az isten miért, miért nem, de egyikőjük se kérdezte: no, mit akarsz Su- ha? Odamentem a szekrény­hez, könnyedén hátraszóltam, hogy szabad?, s mór kezem­be is került az osztálykönyv. No, nézd csak a Kecskés, már megint pikkel rám, hármast adott történelemből. Pedig délután égő papírt tartottam a markomban és a srácoknak így magyaráztam meg, hogy ki is volt az a Mucius Sce- vola. No, csak kerüljek ki az iskolából, majd elintézem a tanár urat. Mörk jelest írt matemati­kából és én gyors mérleget csináltam. Kaptam ma tőle két pofont és egy jelest. Na jó. Döntöttem. Mégis elme­gyek neki kukacot ásni a hor­gászáshoz, meg délután ciga­rettát tölteni a lakására. Bár, hogy őszinte legyek, nem na­gyon kedvelem a Hercegovina dohányt. Es most két napig megint azt szívhatom. Valaki megzavart az osz­tálykönyv gusztálása közben. — Suha elvtárs, mint öreg­diák, légy szíves az elnökség­ben helyet foglalni. Tudod, ma jubilálunk. Az egykori római katolikus fiúpolgári ma veszd fel Dózsa György nevét. — Jó — válaszoltam és el­indultam a tanterembe, mert én úgy értettem, hogy kezdő­dik a rajzóra. Erről nem sza­bad késni, mert' Machala ta­nár úr engem szeret és ez a szeretet rosszabb, mintha ver­ne. Ez a szeretet súlyos és terhes. Szeret, mert tudok raj­zolni. Példaképnek állít az osztály elé és én szégyellem magam, hogy pecsovicsmak tartanak, strébernek, de fé­lek is, hogy egyszer nem jól húzom a vonalat, s akkor mindketten megbukunk. A RAJZÓRA megkezdődött---------------- Valaki be­jelentette, hogy Sasvári János igazgató megnyitóbeszédet mond. Sehogyan sem értettem. Mi az, hogy Sasvári, meg igaz­gató. Hiszen aki felállt, az Su­ha Jancsi, az én rokonom, diák, polgárista ő is, csak fel­jebb jár mint én és Machala nálamnál is jobban szereti, mert sokkal jobban rajzol, mint én. Mindenesetre a rajzpapírt felszögeztem a táblára, s az előttem lévő száz színben pom­pázó őszi falevelet kezdtem másolni, festeni. — Te pimasz Krausz. A zöl­det kékből és sárgából kever­jük! Itt zöld festéket nem használhatsz, de fehéret és ezüstöt sem — kiabált Macha­la tanár úr. Az osztály röhögött. Ismerte évek óta ezt a frigyet, mely a rajztanárt a színvak Krausz Bandihoz kötötte. Röhögtünk és magunkban mondtuk a foly­tatást. „Menj át fiam a gimnázium­ba, vagy a jászberényi polgári­ba, ott festheted a tulipán tos ládákat zölddel, meg fehérrel. Mert itt nálunk a színeket ke­verjük, édes fiam.” Kevertük a színeket, de Krauszt úgy megbolondította Madhala, hogy óra végén min­dig a hasunkat fogtuk, lila- és halványrózsaszínű levelei lát­tán. Egyébként kitűnő tanuló volt, valóságos matematikai zseni,'de bánta is ezt a rajzta­nár. Elkészültem a levéllel és rá­adásnak egy fácántollat is le­festettem. Tapsoltak, örültem. Csak az zavart, hogy távolról hallani véltem egy női hangot. — Megköszönöm az igazgató elvtárs ünnepi beszédét, most a minisztériumi kiküldötté a SZÓ\ — Az egykori ispotály... JAJ, SRÁCOK, siessünk, ma------------------ mi fújtatunk a z Ispita templom kórusán. Reiss Jakab tanár úr orgonái, én meg Berta Misivel és Ma- tyasovszki Imrével nyomom a lábfújtatót. Fél cigarettánk van, az szájról szájra jár. „Tantum ergo, sacramen- tum...” Arad a templom hideg falai között az ének, de olyan búsan, mintha az ének­lő sereg megannyi bánatos, fáradt öregember volna. Igaz is, az iskola valamikor az öreg, elaggott emberek ispotálya volt. Délelőtt mondta Bosr tanár úr. Most pedig ben­nünket istápol benne néhány jobb sorsra érdemes tanár, hogy valamiféle műveltséget szerezzünk. No nem filiszte- rit, azt odaát a szomszédban pöffeszkedő gimnáziumban osztják. Haragszunk is er­re a gimnáziumra, tanárok és diákok egyaránt. Ez a harag persze nem komoly, amolyan sportrivalitás csupán, me­lyet a gimnazisták nem is vesznek komolyan. Hiszen többemeletes az épületük és tornatermük is van, a balla­gáskor pedig azt éneklik, hogy filiszterek lesznek, mi pedig azt sem tudjuk, hogy mi az. Bár jólleheit ők sem. Nézem a templomablak Má- ria-üveg figuráit és teli to­rokból fújom a szent éne­ket: „Tantum ergo ...” Mutál a hangom. De nem, nem az enyém! De hiszen ez Föl, föl, ti rabjai a föld­nek! Igen, ezt éneklik a fiúk és a lányok és ott közöttük mu­tál valakinek a hangja. Elszállt az álom. A fiú el­tűnt. És hiába kapok tizen- négyéves magam után, csu­pán csak emlékképet markol a kezem. Itt ülök és osztály­társaim szarkalábai tükröt tartanak elém. Csak a taná­rok nem változtak. Ma is pontosan olyanok, mint vol­tak. Reiss Jakab megszorítja a kezem és azt mondja: — Hogy vagy, gyerek? me koco EGY MÁSODPERCRE a térdem és már majdnem mondom, tanár úr kérem, készültem. Elnevetem m gam és válaszolok, hogy k szőnöm jól vagyok. Amikor beteszem maga mögött az ajtót, arra gond lók, hogy azért mégis Ke( kés tudhatta jobban azt Mucius Scevolát lódők. Megvásárolhatják a szabadtéri játékok egyes elő­adásaira szóló belépőjegyeket, s a szórakozással, az elszállá­solással kapcsolatos kérdések­re is részletes válaszokat kapnak. V///////////////////////////////////////////, A Szegedi Idegenforgalmi Hivatal megnyitotta Dóm téri információs pavilonját. Itt több nyelven kiadott sze­gedi képes prospektusok kö­zött válogathatnak az érdek- sssssssssssssss/sss/sssssss/sssssssssssss/s Megnyílt a S/iw.íli líkifinfarnalmi Hivatal Rmn téri navilnnia

Next

/
Oldalképek
Tartalom