Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-29 / 151. szám

fl ST MEGYEI hírlap 1965. JÜNIUS 29, KEDJO Dán miniszter látogatása a Nagykőrösi Konzervgyárban Christian Thomsen dán földművelésügyi miniszter ve­zetésével a múlt hét végén dán mezőgazdasági küldött­ség járt a Nagykőrösi Kon­zervgyárban. Útjukra elkí­sérte őket Soós Gábor föld­művelésügyi miniszterhelyet­tes. Az öttagú csoportnak Ko­vács Sándor igazgató mu­tatta be a gyárat. A látoga­tás során dán vendégeink megnézték, hogy milyen az ipar és a mezőgazdaság kap­csolata hazánkban. Tanul­mányozták a vállalat belső szervezetét és érdeklődtek a várható fejlődésről. Szem- ügyre vették a kulturális és a szociális helyzetet, továb­bá az anyagi fedezet módo­zatait. Sok kérdést tettek fel az árp< tikáról, a kutató­munkáról, a laboratóriumról, a fajtanemesítésről. Szem­mel láthatóan feltűnt dán vendégeinknek az alacsony nyugdíjkorhatár, továbbá a férfi- és női munkaerő egyen­lő bérezése. Háromezer köbméter helyett - hatszázharminc Gödöllői problémák: vízvezeték, csatorna, lakás Thury Nagy Sándor, a Gö­döllői Községi Tanács vb-el- nöke kicsit elgondolkozik a nekiszegzett kérdéseken, majd csöndesen mondja: — Az bizonyos, hogy a mai Gödöllőn nehezen ismerné ki magát olyan valaki, aki húsz év óta nem járt nálunk. Elég hosszú lenne a már meg­oldott helyi problémák listá­ja, de azt hiszem, a megol­dásra váróké is hosszú. Ezekről a feladatokról be­szélgetünk. Legelső helyen áll közöt­tük az ivóvíz-ellátás. Több mint öt évvel ezelőtt, 1960-ban alakult meg a he­lyi ivóvíz-társulat. Elkészül­tek a vízmű tervei is, azóta lefektettek már több mint harmincegy kilométer hosz- szú csővezetéket, de eddig belőle alig 22 kilométer ke­rült nyomás alá. A többibe egyelőre nem jut víz. A meglevő hálózatot mind­össze négy kút táplálja egyet­len kis kapacitású, alig het­KONYVESPOLC „Évek - nyeregben“ Ez a címe Ivan Kuc nyu­galmazott tábornok könyvé­nek, amely a magyar interna­cionalistákról szól. Ivan Kuc Bugyonnij híres lovashadsere­gének veteránja, részt vett a polgárháború, majd a Nagy Honvédő Háború harcaiban. Neve Magyarországon sem ismeretlen: Kuc tábornok a Debrecen és még százötven magyar település felszabadí­tásáért vívott harcok hőse. Könyve fiatalkori élmé­nyének leírás áva r kezdődik: Ivan Kuc ifjú korában Sza- markandban géplakatosként dolgozott. A városban akkori­ban sok hadifogoly élt, így ba­rátkozott össze a későbbi tá­bornok több magyarral is. A vörösgárdisták soraiban szin­tén vállvetve harcolt sok ma­gyarral : Tamkusics Sándor fegyverkováccsal, egy Gábris nevezetű huszárral, valamint Farkas Béla, Tóth József, Ko­vács János közlegényekkel, akik annyi hadifogoly társuk­kal együtt beálltak a Vörös Hadsereg éppen szerveződő egységeibe. Nehéz idők voltak azok; a polgárháború évei. Szovjet-Turkesztánt gyű­rűbe fogta az ellenség, s el­vágta Moszkvától. Élelmiszer- hiány lépett fel, s kevés volt a tüzelő, a ruhanemű, kevés a fegyver. Ilyen körülmények között bizony nem volt egyszerű do­log a Vörös Hadsereg egysé­geinek felállítása és kiképzé­se. A katonák kiválogatásában és kiképzésében igen nagy szerepük volt a kommunista internacionalistáknak. Szé­kely József, Magyar Béla, Bócz Károly és a többiek ál­dozatos munkát végeztek. A könyv szerzője maga is részese és szemtanúja volt az eseményeknek, amelyekről szenvedélyesen tudósít. Külö­nösen meleg szavakkal emlé­kezik meg arról, miként visel­ték magyar barátaik az oro­szokkal, üzbégskkel, tadzsi- kokkal, tatárokkal együtt az igen-igen kegyetlen harcok megpróbáltatásait. Hősi na­pok történetei peregnek előt­tünk: a vörösgárdisták győz­tes harcai a fehérek ellen a Fergánai völgyben, a Zerav- san hegyeiben, Buhara sivata­gos vidékén. 1920 telén Ivan Kuc osztaga azt a fel­adatot kapta, hogy számolja fel Szaid Ahmed-Hodzsa baszmacs-bandáját, amely a zeravsani szorosba vette be magát. „Minél feljebb igye­keztünk a kanyargós hegyi ös­vényeken, annál mostohábban bánt velünk a természet. Az esőzéseket hamarosan hófúvás váltotta fel. Lábunk alatt: sí­kos jégpáncél, amelyen min­den lépésünk az utolsó lehe­tett volna. És akkor egy se­bes folyású hegyi folyón kel­lett átkelnünk, de se híd, se gázló...” így kezdődik annak az üt­közetnek a leírása, amelyben különösen kitüntette magát Tankusics Sándor szakasza. Ivan Kuc lovaskatonái 1920 végén a dél-ukrajnai front­ra értek. A magyar inter­nacionalistáit itt részt vet­tek Mahno“ bandáinak szét­verésében. Kuc tábornok, könyvén dol­gozva, sok érdekes adatot gyűjtött magyar barátairól, akik közül sokan életüket áldozták a polgárháború üt­közeteiben. Mások túlélték a harcokat, de hazatértük után Magyarországon börtönbe ve­tették őket. Az egykori fegy­vertársakból ma már csak kevesen vannak életben, ök igen nagy segítséget adtak a szerzőnek a polgárháború turkesztáni eseményeinek fel­elevenítésében. Hogyan alakult az „Évek — nyeregben” hő­seinek sorsa? — Bócz Károly a polgár- háború után hazatért Ma­gyarországra, Újpesten la­kott — mondja Kuc tábor­nok. — Lecsukták, egy évet töltött börtönben, de sike­rült megszöknie, átjött a Szov­jetunióba. Sok éven át fe­lelős beosztásban dolgozott, jelenleg nyugdíjas. Magyar Béla szintén a Szovjetunió­ban maradt. Katonai akadé­miát végzett és hosszú ideig szolgáit a Vörös Hadsereg­ben. Béres János leszerelése után hadtörténetet tanított. Jelenleg ő is nyugdíjas. Ivan Kuc tábornok tovább­ra is tartja a kapcsolatot magyar bajtársaival. Tavaly Magyarországon járt, találko­zott Debrecen és más vá­rosok, falvak lakosaival: olyan helyeken, ahol annak idején lovas katonái a hit­leristák mögöttes területein harcoltak az ellenség ellen. Kuc tábornok aktív tagja a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságnak, amelynek vezető­ségébe is beválasztották. — Örülnék neki, ha a magyar internacionalistákról szóló könyvemet a magyar fiatalok ugyancsak olvashat­nák — mondja a tábornok. — Hadd tudják meg. ho­gyan harcoltak apáik és nagyapáik a szovjet embe­rekkel vállvetve a forrada­lom győzelméért. Hadd tud­ják meg, milyen mélységesen hittek az én magyar bará­taim hazájuk szebb, öröm­telibb jövőjében. V. Gorbacsov ven köbméteres tárolómeden­ce segítségével. Előttünk fekszik az ivóvíz­társulat legutóbbi jelentése, amely kimutatja, hogy a csaknem húszezer lélekszá­mú község napi vízigénye háromezer köbméter, de a már meglevő berendezés en­nek csak egy kis töredékét biztosítja, mindössze 630 köb­métert naponta. Ha megvaló­sul az idei évre tervezett fej­lesztés, az év végéig kétezerötszáz köbméter egészséges vi­zet kap Gödöllő. Ehhez azonban szükség lesz az egyelőre kihasználatlan tizenegy új kút bekötésére, na­gyobb kapacitású víztároló és szivattyútelep építésére. A kommunális létesítmé­nyek, mint mindenütt, Gödöl­lőn is szoros kapcsolatban vannak egymással. Csatorna- rendszer nélkül korszerű vízvezeték-hálózat elképzel­hetetlen. Itt is sok még a ten­nivaló. Évek óta épül a köz­ség új, modern lakótelepe a Munkácsy Mihály utca kör­nyékén, már számos több szintes épületbe beköltöztek a lakók — több száz család kapott itt komfortos hajlékot —, a szennyvíz-elvezetés ne­héz problémája azonban még mindig megoldásra vár. — őszintén szólva kétség­beejtő volt a helyzet — mond­ja most a vb-elnök —, de aztán javultak a kilátásaink. A község most épülő új ipartelepe, a Humán Oltó­anyaggyár saját beruházása­ként 1965 végéig megépíti a szennyvízelvezető csator­náját, amely öt és fél kilo­méter hosszúságban vezet vé­gig a község területén a gyárteleptől egészen a halas­tavakig. Ez a csatorna lesz csa­tornarendszerünk gerince. Három mellékgyűjtőt kell sürgősen hozzáépítenünk, az egyik a Gépkísérleti Intézet beruházása lesz, a másik kettő azonban megyei beru­házásként épül. A Humán a tervek szerint a harmadik ötéves terv idő­szakában már megkezdi a termelést, a sportpálya mö­gött felépül a háromszáz ágyas tbc-kórház, valamint a nagy gyógyszerraktár, sőt szó van egy az „egyetemi város”-hoz méltó új művelő­dési ház építéséről is. — A legjelentősebb beru­házás azonban — állapítja meg a lokálpatrióta büsz­keségével Thury Nagy Sán­dor — az agráregyetem te­rületén folyik. A lakásépítés viszont az igények növekedéséhez mér­ten elég lassan ha­lad. A Munkácsy Utcai la­kótelep építését 1950-ben kezd­ték meg, azóta itt 351 új la­kás épült. A kpzség külön­böző részein — 1956-tól a múlt év végéig 781 családi ház készült el magánerőből, nagyrészt OTP-kölcsönök se­gítségével. Az idén adnak át rendeltetésének egy most épülő, huszonnégy lakásos tár­sasházat a Szabadság téren. Számszerűleg tehát kedvező­nek látszik a helyzet. A va­lóság mégis az, hogy ebben a pillanatban a köz­ségi tanács nyilvántartá­sában közel hétszáz elbí- ráltan jogos lakásigény­lés szerepel. — Abban bízunk — fűzi az adatokhoz reménykedve a tanácselnök —, hogy a harma­dik ötéves terv végéig fel­épül a tervezett 343 új la­kás és talán számíthatunk a magánépítkezés további fo­kozódására is. Szóval belátható időn be­lül város lesz a községből, amiben — mint Thury Nagy Sándor mondja — már minden hivatalos fórumon egyetértenek. Csak az a fon­tos, hogy minél előbb meg­legyenek az előfeltételek; el­készüljön a vízvezetékháló­zat, a csatornarendszer és felépüljenek az új, korsze­rű lakóházak. m. 1. oldalas vádirat, harmincegy tanú a negyedmillió forintos bélyeglopás bűnperében A járási ügyészség vádira­tot nyújtott be Góts Károly és Homonnai László ellen, sze­mélyi tulajdon sérelmére, bűnszövetkezetben elkövetett lopás bűntette miatt. Tizen­négy oldalas a vádirat s 264 a mellékletként hozzácsatolt okmányok száma. Az iratok részletesen is­mertetik a sértett Váci György könyvkötő kisipa­ros vallomását. Kora ifjúságától jóformán minden jövedelmét a bélye­gekre költötte és mint a Gé­za király téri templom sek­restyése, gyűjteményének egy részét a kóruson és a szom­szédos raktárban helyezte el. Gótsot és Homonnait kis­koruk óta ismeri. Ök segéd­keztek a nagy értékű anyag egy részének elraktározásá­nál. Az ő vallomásukból tud­juk: ezt követően összebe­széltek, hogy megdézsmálják a filatelisták között könnyen értékesíthető anyagot. Sportszatyorban, zsebben, irattáskában csempész­ték ki először a kisebb értékű bünd- lit, majd a nagyobb értékű 1937—1946. évekből származó sorozatokat, blokkokat. A sértett vallomása és a szak­értő véleménye szerint az el­tulajdonított bélyegek mai piaci ára 238 ezer forintot képvisel. Az orgazdák természete­sen áron alul vették az el­adásra ritkán kínált anyagot Góts Károly fővárosi sport­körökben, bélyegkereskedők­nél s a filatelisták szövetsé­gében értékesítette áruját A pénzen osztozkodtak, ha nem is fele-fele arányban. Egyik vevőjétől, Balogh Lászlótól például 25 000 forintot kapott. Ebből mindössze négyezer fo­rint került Homonnai kezébe. A nyomozás során mint­egy 16 ezer forint értékű bélyeget talált és foglalt le a rendőrség. Góts kihallgatásakor arra hivatkozott, hogy a pénzt az orvosnak adta, hogy beteg gyermekét gyógyítsák, ö is, Homonnai is bánják amit tet­tek. A két vádlottat júliusban vonja felelősségre a járásbíró­ság büntető tanácsa. A tár­gyalásra 31 tanút idéztek be. Autóparkoló a Hortobágyon A Hortobágyon elkészült a puszta első gépkocsiparkolója. A P-jelzésű táblával ellátott „kocsibeállót” közvetlenül a hortobágyi csárda mellett lé­tesítették. A parkoló szegély­köveit fekete-fehérre festették, külön gépkocsiforduló-kört alakítottak ki. Az országút csárda felőli részén járda ké­szült, amely a. kilenclyukú hídra vezet. A csárdával szem­közti részen, ahol a szekéráilás felújítás alatt levő épülete van, nagyobb területet porta- lanítottak. NADÄSS JÓZSEF: Hátul is van szemem (Foto: Kotroczó) VISZONTLÁTÁSRA gamra a barátaimat, az em­ber ne legyen csökönyös, rendben van, Stendhal. Elbú­csúztam tőlük, Ibolya megcsó­kol, Marci és Laci megölel. Megyek tovább, ők hátrább maradnak. Hát látom, hogy nyelvet öltenek rám és hasu­kat fogják, úgy röhögnek! Hát láttak már ilyent? Persze csak az, akinek hátul is van szeme! Aztán az az átkozott hátsó szemem meglátta, miként le­gyintett a szerkesztő, amikor kéziratom átvétele után kiin­dultam a szobából, miként ásított Mucika, az asztalszom­szédom — aki az előbb még rámmosolygott — amikor a másik oldalra fordultam. Mennyi keserűség, mennyi csalódás ért, minek soroljam! Még egy hete sem volt hátul is szemem és már elhatároz­tam, hogy vége — ezután szüntelenül csukva, zárva tartom. És azóta szorgalmasan eljá­rok minden új magyar film­hez, hátha megint szomszé­dom lesz a drága tündér, aki­vel megint jót teszek és aki hálából megteszi velem a cso­dát — ezúttal azt: megszaba­dít a kínos állapottól, hogy hátul is van szemem. Ám azért nem vagyok hős. i mikor a moziban ülők, né­zi ha nemcsak a hátsó sze­nemet húnyom le — az elül­sőket is! a varázslatos lény és attól g kezdve hátul is volt szemem, b Nem akarom részletezni, r hogy ennek milyen követkéz- c ményei voltak. Persze kelle- k mes állapot volt észrevenni és A idejében kikerülni az autót, n amint hátulról el akar gázol- n ni. Jó volt hirtelen fordulat- k | tál elugrani, ha valaki hátul- U ról belém akart rúgni és az se a \ volt utolsó, hogy ha háttal álltam, akkor is megláttam az s. '' ellenőrt, ha az felszállt a vil- g lamosra, nekem nem volt je- k gyem, még idejekorán meg- d léphettem. á Ám azért, kedves felebará- s‘ taim, ne irigykedjetek. Hátul- Tl só szememnek volt hátulütője n is. Például kiderült, hogy nemcsak elöl, hátul is rövidlá- ® tó lettem. És az SZTK két pár ^ szemüveget nem adott. Aszón- M fa, hogy a szabál az szabál, tí hátul nem jár pápaszem! Ho- s: vá jutnánk, ha holnap minden tl tag azzal jönne: hátul is nőtt szeme! Tökremennénk! n M eg aztán. Találkoztam ^ Mártonnal, Lacival és Vi Ibolyával. Áradoztak, hogy h ilyen a regényem meg olyan. ^ Stendhal óta nem nem írtak ^ ilyent. Szerénykedem, hogy ^ talán az a Tolsztoj meg a Dosztojevszkij meg Proust, mégis, hát igyekeztek a sze­rencsétlenek, de ők ragaszkod- < tak, hogy Stendhal óta senki, m Na jó, mit haragítsam ma- se i dolog bonyolultan kez­/x dődött. Moziban ültem, egy új ma­gyar filmben gyönyörködtem, amikor a szomszédom felzo- kogótt. Tekintettel arra, hogy vígjátékot mutattak be, eb­ben nem lett volna semmi feltűnő, de a zokogás oly gör­csös és fájdalmas volt, hogy megsajnáltam a töpörödött anyókát — szomszéd nőmet: — Aít baj van, drága öreg­anyám, talán segítségére le­hetnék... — Hogyne lehetnél édes fiam — sóhajtotta a szegény lélek —, az ég szerelmére, már másfél órája ülök itt, egy kuk­kot sem értek a filmből. Nem magyaráznád meg, hogy Jul- csa miért ment fel Pista la­kására és Pista miként azo­nos Gáborral és Gábor miért ütötte szögmérővel szíven Mátrait, holott Jakab felesé­ge ödömér húga, aki Mól­csira féltékeny. És mi köze ennek Sándor újításához, amit Viola szeretője, a huli­gán Milán, ellop? Ha van ben­ned irgalom, szánj meg en­gem, szegény gyötrődöt... Mivel annak idején a szanszKn t nyelv teuton voltam Rejkjavikban és a: okkult tudományok tudora c sülysápi egyetemen, néhány szóval elmagyaráztam a filrr tartalmát. Az anyóka örömtő csillogó szemekkel hallgatott a kezem szorongatta, majc hirtelen kirohant a ruhatár­ba, kiváltotta két szárnyát azokat felöltötte, egyébként is hirtelen ragyogó fiatal an­gyallá változott. — Jó tett helyébe jót vár; — mondta édes hangon — kérj tőlem bármit, teljesítem jfippen a ruhatár előtt áll­Hj tunk, a szokásos népek csatája zajlott le, csak mo­dernebb fegyverekkel, mini Lipcsében. Egy termetes asz- szonyság fültövön vágott, és csodálatos basszushangon megkérdezte: — Nem tud vigyázni?... — majd gúnyosan folytatta: — persze, nincs hátul szeme... elég baj! Ekkor világos lett előttem, mit kérjek a tündértől: — Ö, te csodatevő, szeret­ném, ha hátul is volna sze­mem! — Csekélység — legyintett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom