Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

196S. XCNTUS 20, VASÄRNAP "“k/CMod it Bernáfh Ede: Válóok c & N O 03» a bbüí 0 lasna Az éjjel rette­netesen una Lkoz- tam, ezért elhatá­roztam, hogy ki­ruccanok egy kis sétára a világűr­be, meglátogatni régi ismerőseimet. A Nappal sem­mi újság nincs, legfeljebb annyi, hogy megint ki­újultak a foltjai, és ezért nem győz kozmosz tikus- hoz járni. A Fias- tyúk kiscsirkéi szépen nőnek, sőt, még eggyel meg is szaporodtak. A Venus szebb mint valaha. A Hold változatlanul hí­dig és rettenete­sen felvág, hogy egyre többen utá­nozzák. Aztán egy ka­nyarban feltűnt kedves régi jó ba­rátom, a Főid, akinél harminc éve albérletben lakom. Messziről feltűnt, hogy igen rossz bőrben van. Arca gondterhelt és ráncos, testét rút sebek borít­ják, főleg a Biki­nije és a Szahará­ja és Királya tá­ján. Amint észre­vettem, a tenge­lyében is van egy kis nyolcas. — Tiszteletem — köszöntem elő­re, mert én va­gyok a fiatalabb. — Alászolgája — emelte meg északi sarkán le­vő hósapkáját. — Hogy s mint? — Ajaj! — Csak nem a gyomra fáj? — tudakoltam arra gondolva, hogy az utóbbi időben egyre mélyebben belefúrnak a föld gyomrába. — Az sem len­ne csoda, ha ez a sok cirkusz meg­feküdte volna a gyomromat... — kezdte és fárad­tan leült a tejút szélére. — Az az én bajom, hogy túl jól vagyok. Amikor másfél- rfülliárd éve je­lentkezett nálam a maga őse, az Egysejt és szállást kért, mindenki mondta, hogy nem érdemes, mert adj az Egy- sejtnek szállást, kiver a házadból. De megsajnáltam, mert olyan ártat­lan protoplazmá­ja volt. Eleinte nem is volt pa­nasz. Egész nap mást se csinált, mint békésen osz­tódott. Aztán ezek egyesültek és új élőlények kelet­keztek, de még ezekkel sem volt semmi bajom. A baj ott kezdődött, amikor egy ma­jom nevű sejt- csoportosulás­ból kivált egy társaság és azt híresztelték, hogy emberek, és ezen az alapon több jog illeti meg őket, mint a Brontozauruszt, aki pedig igen rendes lakóm volt. Es az embe­rek napról napra szemtelenebbek lettek. Egy Prometheus nevű alak azzal, hogy a bérlethez konyhahaszná­lat is jár, ellopta a tüzet, hogy le­gyen min főzni. De nem vesze­kedtem, mert nem is sejtettem, hogy ezek nemcsak főzni fognak a tűzzel. Aztán be­lemásztak a gyomromba és ki­bányászták mé- hem kincseit, de nem bántam, hadd legyen ne­kik jobb. De az ércekből fegyve­reket csináltak és halomra ölték egymást, majd a tűzzel házakat gyújtogattak. Ekkor határoz­tam el, hogy ki- szekírozom őket. Kikapcsoltam a központi fűtést, mire rájuk kö­szönt a jégkor­szak. Hiába. Nyakukba eresz­tettem a vízözönt, de egy Noé nevű alak feltalálta a bárkát. Zúditot­A tam rájuk föld­rengést, tüzet hánytam, de min­den hiába. Ma­radtak és kelle­metlenkedtek to­vább. Hiába, ne­héz ezekkel az albérlőkkel... Nehogy azt higgye, hogy rossz vagyok. En eltűr­tem, hogy lebo­rotválják az er­dőimet, hogy ár­kot ássanak a tes­tembe, hogy bele­másszanak a gyomromba. Pe­dig láttam, hogy rossz irányba ha­ladnak. Na, de bocsásson meg a világminden­ség, ez azért mégis csak sok. Az egész testem belerázdul, ami­kor új bombáikat robbantják. Már úgy fáj a dere­kam, hogy alig tudok vánszorog­ni. Félek, hogy még egy-két rob­banás és eltéve­dek a világűrben. Aztán amikor rá­juk köszönt az örök sötétség, amikor összeütkö­zöm egy kollégá­val, majd cso­dálkoznak. De lehet, hogy da­rabjaimra hullok széjjel... Na de mit tehetek? ... Albérlőt kitenni nem lehet! — De mennem kell, mert nem lesz holnap nap­felkelte — mond­ta és bánatosan kifújta az Etná- ját. Egy darabig egyedül álltam a világűrben. A csillagok sajnál­kozva hunyorog­tak. A Mars rö­högött, a Venus kacérkodott, de aztán elment egy Üstökössel. A Ju­piter menedékjo­got ajánlott fel, de elhatároztam, hogy nem foga­dom el és vissza­jövök. Azért, mert sze­retek itt élni és azért is, hogy mindezeket elme­séljem ... ö. F. tegnapi gyötrel­mei éjszakánk eredményeként ma végérvényesen el­határoztam, hogy holnap válunk, ö még nem ! tudja ezt és gyötör ren- ! dületlenül. Hidegre, meleg­re egyaránt felsajdul és meg azt is velem érezteti, ami ] neki fáj. Szenvedj te is — j zsibongja szüntelenül, mi­közben dagadtra marcangol­ja a képemet. Es én dagadt j ábrázattal tűröm lehetetlen I magatartását, mert én már I tudom azt, amit ö csak hol­nap fog megtudni. Tűrök azért is, mert tudom, hogy könnyelműségem nagyban hozzájárult korai romlásához. Tűrök, mert nem vettem ko­molyan évekkel ezelőtt je­lentkező fájdalmas nj/Hálá­sait, pedig akkor még egy plombácskával megállíthat­tam volna végzetes züllését. De azokban az időkben én még makacsabb voltam, mint ő és sutba dobtam a figyel­meztetést és újra habzsolni kezdtem vele az élelem gyö­nyöreit, mintha húszévesek lettünk volna. Később pedig, mikor eré­lyes lüktetésével már má­sodszor jelezte romlandósá­gát, arany koronával leptem meg át, gondolván, hogy eme nemesfém-gesztussá l mindkettőnk hiúsága hosszú időre kielégül. Sajnos, nem így történt. Két hónappal a koronázás után olyan pata­iját rendezett a szájpadláso­mon, hogy még a feleségem is felébredt tőle. Napokig ül­dözött és én nem tudtam me­nekülni előle. Nem hagyott enni, nem hagyott inni: még az alvást is kinyilallta belő­lem. Ekkor határoztam el végérvényesen, hogy holnap válunk. * Tekintve, hogy tegnaphoz mérten ma már holnap van, megkérem az SZTK végre­hajtóját: válassza el tőlem ezt a korona alatt megzápult szemfogat, mert vele a bé­kés együttélés már úgyszól­ván lehetetlen. Próbáljon boldogulni nélkülem, ha tud... MATE GYÖRGY aludna Görög Győző beleszeretett a platinaszőke, ezüst hangú, arany kedélyű, kék szemű, göm­bölyű vállú, karcsú derekú, szende tizennyolc éves Pintyé Angélába, ami nem is csoda. El­bűvölő leányka. Egy hibája van csak, hogy merev. Joggal kérdezhetné valaki — kérdezte is —, hogy lehet egy ilyen adottságokkal ren­delkező szűz életének, rózsaszínű hajnalán merev. De ne menjünk bele ennek vizsgála­tába, annyi bizonyos, hogy a szűk látókörű szemlélet volt az egész Pintye-család rákfe­néje. Már ki is tűzték az esküvő időpontját, ami­kor Gattyán Rózsa, Görög Győző egykori kedvese, feljelentette a vőlegényt négy pél­dányban. „Ez az ember, akibe önök bizalmukat he­lyezték, közönséges tolvaj. Ellopta és sajátja­ként áruba bocsátotta az új típusú szövődéi önbefűzős vetélők szabadalmát. Ezenkívül otthonában botrányosan viselkedik, üti-veri- éhezteti szegény, beteg, özvegy édesanyját.” Az iskola, amelyben Görög Győző történel­met tanított, sokat adott a hírnévre. A párt­titkár még a levél megérkezésének napján behívta a megvádoltál. — Sajnos Görög elvtárs — mondotta —, egy bejelentés érkezett ellened, amely külön­féle anyagi és erkölcsi eltévelyedésekkel vá­dol. Meg lehetsz győződve vóla, hogy pontról pontra gondosan meg fogunk mindent vizs­gálni. Remélem, a vizsgálat tisztázni fogja a kérdéseket, és bebizonyosodik ártatlanságod. A történelemtanár este elmondta az esetet Angélának. A lány egy lépéssel hátrált: — Ne most, Győzi — szólt ezüstösen csi­lingelő hangján —, talán felesleges hangsú­lyoznom, hogy én hiszek benned. Te nem kö­vethetted el azokat a dolgokat, amelyekkel vádolnak. De meg kell értened, egy Pintye- lány nem járhat együtt addig egy férfival, amíg vizsgálat folyik ellene. Várjuk meg bé­kén a vizsgálat végét, ne találkozzunk addig. Utána ásó-kapa sem választhat el bennünket egymástól. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Görög Győző nem tudja, mi a különbség szö­vés és fonás között, a vetélőről pedig az el­járás lefolytatásának kezdetéig azt hitte, hogy az nőorvosi szerszám. így az újítással kap­csolatos vád elesett. Édesanyjáról — kissé megilletődve — elmondotta, hogy az az ö születésekor gyermekágyi lázban elhunyt A vádat természetesen elejtették. Görög felhívta Angélát, akinek elégedett kacaja úgy csengett a telefonba, mint mennyei csen- getyűk, ha ugyan vannak ilyenek az égben. De Görög elmondta azt is. hogy értesítette őt a tanács: vizsgálatot indít ellene egy be­jelentéssel kapcsolatban. Egy másolatot ugyanis a tanácsnak elküldött a megcsalt leányzó. Angéla erre szomorúan mondta: — Győzi, szívem értsél meg engem. Én soha nem lehetek olyané, akire a népi képvi­seletnél gyanú árnyéka esik. Ne nyúlj hoz­zám. Tisztázd magad, hívjál fel azután. Persze, a vizsgálat ismét fényesen tisztáz­ta a történelemtanárt. — Meg tudsz nekem bocsátani? — kérdez­te aznap este Pintye Angéla, és halványkék szemét rút könnyek homályosították el. — Nem kételkedem én benned, de megfogad­tam, hogy csak egészen feddhetetlen emberé leszek vagy senkié... A Ilépi tllcilŐrZéS ugyanakkor kezdte vizs­gálni az ellopott vetélő és megkínzott édes­anya dolgát. — Ne haragudj, el kell addig válnunk — mondta ekkor határozottan a leány —, ne­ked is biztosabb érzés lesz, ha úgy lépsz elém, hogy a népi ellenőrök jól megnéztek. A történelemtanár hivatkozott a korábbi vizsgálatokra, majd mikor ez hatástalan ma­radt, sürgette az ellenőröket. Azok meg is állapították a bejelentésről, hogy koholmány. Angéla zokogott: — Megvetsz a merevségem miatt? — kér­dezte. — Nem, de elszomorít — felelte a tanár. — Mert most a változatosság kedvéért az ügyészség Indított ellenem vizsgálatot. — Várjuk meg annak a végét — így hí- zelgett a leány —. a kedvemért... És addig, ugye — ne is találkozzunk ... Az ügyészség minden körültekintés ellené­re sem tudta feltámasztani a tanár elhunyt édesanyját, sem a szövődéi önbefűzős veté­lőről nem kapott üj Információkat, már azért sem, mert azt több üzemben már hosszú idő óta használják. — Most már eljöhetsz, ha akarsz, te kis mohó! — így kiáltott a telefonba Pintye Angéla, amikor a tanár ezt közölte vele. — Ne késlekedjél. Délutáíl csöngettek. A lány boldogan fu­tott választottja elé. A küszöbön ott állt Görög Győző. Kis, gön­dör fiúcskát vezetett kézen fogva. — A fiam — szólt a férfi egyszerűen. — Hogyan? — így sikoltott a lány. — Eluntam, hogy te minden gyanú miatt elutasítasz. Múltak az évek — és én meghá­zasodtam. — Anyuci isz ébej asszony ám — tette hozzá Elekké —, csat nem ennyije. KERESZTREJTVÉNY JANOS-UNNEPELY ír VÍZSZINTES: 3. Növény. 5. Rendkívül fontos gép a mezőgazdaságban. 8. A kijelölt cél elérésére alkalma­zott harci módszer. 9. Arany Ban­di. 10. Durva szőrposztó. 11. É. Y. I. J3. Mindig cselekvést fejez ki. 14. Az elején lapos ?!? 15. Bozót­tal benőtt hely. 17. Háztartási esz­köz. 18. Ä harmadik személyt. FÜGGŐLEGES: 1. Roham a háborúban. 2. Faáll­vány. 3. Úszólábú ragadozó emlős állat. 4. Menyasszony. 6. Börtön­töltelék. 7. Tiborka. 11. Beltenger a Balkán-félsziget és Kis-Azsia között. 12. Kis sebességgel haladó. 13. Van — fonetikus német szó­val. 14. Fűrészelt faipari termék. 15. Belül üres, többnyire henger alakú tárgy. 16. János a lengye­leknél. PAJTASOK! A megfejtett nevet írjátok le egy levelezőlapra és 1965. július 5-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A helyes meg­fejtők részt vesznek a júniusi ju­talomsorsolásban. Az 1965. június 13-i rejtvényünk helyes megfejté­se; Laveran, Ferenczy. GYERMEKREJTVÉNY PAJTASOK! 75 évvel ezelőtt, 1890. június 24-én született a hí­res magyar indiakutató, aki fel­kutatta Körösi Csorna Sándor ázsiai emlékeit. Nevét a rejtvény vízszintes 2. sorában találjátok. cetben esett el Petőfi. 60. Gyü­mölcsöt szolgálnak fel benne. 61. Állam. 63. Ilyen anyagból varr­ják az ágyneműt. 65. Teherautó rendszám-betűje is lehet. 66. A . sivatag hajóján utazik. 68. A cél- balövésnél ez a legjobb találat. | 70. Trombita hang. 72. Drágakő. 74. Régiesen — meggyanúsítja. 76. Ö. Z. A. 78. A súlytalanság ál- j lapotában van. 80. Eső után ilyen j a föld. 81. Becézett női név. 83. j Keverve: híres fizikus, díjat is I alapított. 85. Tolja — régebbi ki- ejtéssel. 86. Háborúban kocsisor | felvonulást emleget. 88. Régi ura­dalmi munkás. 9Ó. Zsong — köze- : pe. 91. Mi ketten együtt. 93. A j vallásalapítók szerint a halál után , a testtől elválik. 95. Kicsinyítő képző. 96. Műszerrel valamilyen anyag tulajdonságait állapítja | meg. FÜGGŐLEGES: 2. Nem Pistiét, i з. Kettőzött mássalhangzó. 4. Fi- j zetés. 5. A megerőltetett kéz | ilyen. 6. Fázik. 7. Nem ismerős. | 8. Ilyen unoka is van. 9. üt. 10. j Lapáttal hajtja a csónakot. 11. j Állat teszi a mezőn. 12. Családi j vagyonhoz jut. 17. Lejegyezték. 19. Kérdőszó. 22. Telién teszi. 24. ! Ék. hib: kuglit. 27. Első személy- j ben: valamit kér. 29. Nem fél- i nek megtenni. 32. Magyarország j legmagasabb hegycsúcsa. 34. Mun- j ka. 37. Kölcsönkérelmet tanúként ír alá. 39. Fiút nevén szólít. 41. í Odajegyez. 43. Régen kiváltságos j volt. 45. Fontos művelet a hús í tartósításánál. 47. Ezt palántázzák j vízbe. 49. Ezt teszi, aki szolgá- j latkész. 52. Autót irányít. 54. Ék- j kő. 57. Messze. 59. Az ételízesítés- - nél fontos. 62. Irodai munkát vé- , géz. 64 .............. hanem szenet rakj j a tűzre. 67. Dúsgazdag emberre mondják. 69. Következő. 71. Ar- j nyék hatással' érvényesülő játék j (névelővel). 73. Hangszeren ját- j szik. 75. Hálóba rúgott labdák. 77. ; Az átkelő hajó kikötője e? 79. A 1 Pál utcai fiúk egyik alakja. 82. j Idegen női név. 84. Kenyér belse- t je. 87. Vissza: emberéletet oltott ki. 89. Tagadószó. 92. Rosszallást [ kifejező szócska. 94. Vissza: egy- j szerű gép. MÜLT HETI KERESZTREJTVE- \ NYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: j Megcsókolom, s kézen fogom, j Gyepszőnyegen megyünk s míg a , világ világ; velem marad. — Ké­pes Géza. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Rátkai Géza Vecsés, Katona J. u. 14. — Koltay Rezsőné Nagykáta, Ady E. u. 34. — Nagy Sára Bp. Landler J. u. 11. I. 1. — Szatmári Józscfné Vác, MÉH-telep. — Hil­dák Béla Vecsés, Felsőbalom. —■ Gönczi László Bp. XIV.. Uzsoki u. 49/a. II. 4. — Szűcs László Albert- írsa, Baross u. 66. — Lengyel László Albertirsa, Erkel F. u. 39. — Kaiser László Gödöllő, Béke и. 7. — Bóna Gvuláné, Százha­lombatta, Tanácsház. Súlyát megállapítod. 15. Régiesen: fakanállal körbe mozgatja. 16. Török név. 18. Több mint jó. 20. Pengető hangszeren játszó mese­mondó volt a Végváraknál. 21. P. I. R. T. 23. Nem néz tétlenül. 25. A zakó régies formája. 26. Bűn. 28. Sovány, öreg lovam. 30. L. ö. L. 31. E környezet. 33. Nem ne­kem. 35. Elsüti a puskáját. 36. A Járművek egyik legfontosabb kel­léke. 38. Azt a császárt emlegeti, aki felgyújtotta Rómát. 40. Két magánhangzó. 42. Közismert szó­val: pofont ad. 44. Nem szabad? 46. Német névelő (keverve). 48. Dresszbe öltözött játékos. 50. Vissza: apró szemcsés kvarc. 51. Hiszékeny. 53. Sem az, ... 55. Becé­zett női név. 56. Számlát kiegyen­lít. 58. •. .vár, az itt vívott ütkö­I ^..i i i i i ■ ^ Az idén 105. alkalommal ren­dezik meg a János-ünnepélyt, ^ amelyet évről-évre emlékezésül 5} szánnak a modern könyvnyomta- tás megteremtőjének. Gutenberg $ János Mainzban, 1455-ben dolgoz- ^ ta ki találmányát/ amelyről Wer­fe ner Rovelinc, krónikájában így ^emlékezik meg: „A művészetek fe művészete, a tudományok tudo- fe mánya, az, amelynek gyors ha- fe tása folytán tekintélyes tudás és ^ bölcsességbeli kincs került elő a ^ homályból, hogy gazdagítsa és ^ fényével beragyógja a világot.” $ S hogy a kortársak miként fe- fe jezik ki a könyvnyomtatás felfe- ^ dezésének jelentőségét, az kide- $ rül a vízszintes 1. és függőleges fe 1. sorokból. í VÍZSZINTES: 13. Háziállat. 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom