Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-27 / 150. szám
VIZSGÁLÓDÁSAINK SORÁN elsőként a balatoni nyár fő kellékeit vettük szemügyre, hogy ezek állagáról tudósítsuk az olvasót. Jelentjük: a legfontosabb alkotóelem, a víz állapota kitűnő. Színe, mint rendesen, most is kékes, szürkés vagy haragoszöld, függően a széltől, az ég és a szemlélő napszemüvegének színétől. Június 19 óta általában napi egy fokkal emelkedik a tó hőmérséklete, de valószínű, hogy ezt 25—26 foknál abbahagyja, különben az egész egy nagy tál halászlévé változna. Apropos, halak. Pesten és Vecsésen a balatoni halpánik még lapzártakor is zavartalanul folyik. Mi van a balatoni halakkal? — ettől a kérdéstől visszhangzik az ország. Köszönjük jól vannak, legalább is azok, amelyek ezt a tavaszi járványos megbetegedést átvészelték, most újra úgy élnek, mint hal a vízben. A horgászok szerint az étvágyuk is kezd visszatérni, és gátlástalanul eszik le a horogról a kukacot. Egész balatoni utam alatt egyetlen döglött halat láttam. A szóban- forgó hal egy megtermett süllő volt és találkozásunk idején lisztben panírozva kumkorodott a Fogas Étteremben egy hölgy asztalán. Kellemes piros színe volt, ehhez nagyon jól állt a sárga tartár- mártás, mely a rostonsült süllők közismert viselete. MIRE E SOROK NAPVILÁGOT LÁTNAK újra üzembe lépnek a híres parti keszegsütő kombinátok. Ezek működése újabb halpáníkot eredményez majd. A döglött halból ugyanis a víz tetején egy is sok, a forró olaj tetején azonban a mázsák is kevésnek bizonyulnak. Csak néhány szót egy szintén fontos elemről, a levegőről. A kellemes vízszagú, párás balatoni levegő az olajfák, akácok illatától és a tranzisztoros rádiók hangjától terhes. A balatoni üdülök elengedhetetlen kelléke ez a kis masina, mely sustorgással elegy recsegést áraszt magából. Este megtelik a part álmodozó szirelmespárokkal. A fiú egyik kezében a rádiót, a másikban a lányt tartja. A rádión Budapestet, Belgrádot, Bratislavát fogják. Ez persze nem szabály, van olyan masina, melyen a távolabb lévő állomások is foghatók. Hamár az éter hullámainál tartunk, feltétlenül meg kell említeni a balatoni szerelmet is, mely nélkül nem üdülés az üdülés, nem nyár a nyár. A balatoni szerelem a vízben kezdődik és a vasútállomáson végződik. Időtartama változó. A rövid szerelem egy-két nap, a hosszabb egy hétig is kibírja, míg az örök szerelem két hétig tart. Amióta a SZOT több családos beutalót ad, az üdülőhelyi szerelmek száma, heve és válóperek csökkenő tendenciát mutatnak. ÚJ NYÁR, ÚJ FÜRDŐRUHA — hirdetik évek óta a falragaszok. Azt hiszem nem jelent meg még plakáton olyan rendelet, melyet ilyen szigorúan betartottak volna. Üj fürdőruhákban pompáznak lányaink és asszonyaink. Van egy részes, kétrészes, necces, és természetesen monokini is, de ezt egyelőre csak a férfiak viselik. E hatalmas fürdőruha divatbemutatót szemlélve az ember hite megerősödik a közmondásokban, mert ezúttal is ékes bizonyítást nyert egyik, mely szerint nem a ruha teszi az embert. Ez fürdőruhában különösen szemléletes. Ä Balatonnál mindenki vendég, tehát a legelterjedtebb ipar a vendéglátóipar. E helyeken általában az igazi magyaros vendéglátás dívik, melynek alaptétele: úgy kell bánni a látogatóval, hogy ne érezhesse vendégnek magát. Ez sikerül is. Sok az idénypincér, aki csak nyárra húzza magára a fehérkabátot. Közülük sokan diákok. Ezek civil életükből nem szeretik ha kérdezik őket, ezért ők sem nagyon kérdezik a letelepedőtől, hogy mit akar. Elegáns, kellemes modorú fiatalemberek ezek, akikkel az ember szívesen tölt el egy hosszú estét, amíg egy pohár italt kihoznak. Itt kell megemlíteni a balatoni feketekávét is, melyről azonban inkább a vízről szóló fejezetben beszélhettünk volna. A PONTOS TÁJÉKOZTATÁS miatt meg kell jegyez- j nünik, hogy a vendéglátás nem mindenütt ilyen rossz. Sorra épültek fel az új modem szál- lodák. A viz felől nézve gyö- j nyörű látvány a kék égre raj- j zolódó üveg-vasbeton építé- j szeti költemények sora. Ezek ) belsejéről sajnos nem tudunk beszámolni, mert tudósító csoportunk egyetlen tagja sem beszélt angolul, franciául és nyugatnémetül. De térjünk vissza a tóhoz. Látogatásunk idején a víz még elég hideg volt. Az elszánt üdülőket azonban ez nem tarthatta vissza, hogy a fürdés örömét élvezzék. A gyönyörűségtől vacogott a foguk, libabőrösek lettek és ajkuk meg- lilult. Persze nemcsak fázni lehet. Este a szórakozóhelyeken egymáshoz préselődve csatakosra izzadták magukat és egy tüzes huly-guly vagy let-kiss után vágyakozva gondoltak arra, hogy másnap milyen jót fognak fázni a vízben. E gondolattól, valamint a fizető által beterjesztett számlától aztán kirázta őket a hideg ... VÉGEZETÜL NÉHÁNY HASZNOS TANÁCS. Felesleges, hogy az ember magával vigye egész ruhatárát. Elegendő mindössze egy télikabát és egy campinggarnitúra. Az elegáns üdülő nem tömött bőröndökkel, csupán egy tömött pénztárcával érkezik. Feltétlenül vigyen magával, orkánt, szunyogírtót és egy cseh—magyar szótárt. (Balatonra kiküldött munkatársaink jelentik.) A tudósító dolga ezúttal is az, hogy kimenjen a tömegek közé. Itt a Balatonon a tömegek nappal a vízben és a vízparton, este pedig a szórakozóhelyeken vannak. Tudósítóink pedig akkor is ezeket a helyeket látogatták volna szívesen, ha történetesen a tömegek máshol lettek volna. És miután ez volt az első balatoni nyári nap a tömegek legszélesebb, néha a kelleténél sokkal szélesebb rétegei foglalták el a vizet, füvet és asztalokat. Természetesen a tudósító csak úgy tud igaz képet adni a nyájas olvasónak, ha mindenről személyesen győződik meg. Ezért kellett fürödnünk, megkóstolnunk a badacsonyit, kénytelenek voltunk napozni és táncolni. Természetesen mindezt a pontos tájékoztatásért, a kedves olvasóért tettük. Fogadják tehát szívesen ezt az összeállítást, melyet három újságíró és egy fotoriporter készített. Ajánljuk, hogy tájékoztatásunkat ne tartsák teljesen kielégítőnek és ellenőrizzék állításainkat. Látogassák meg önök is a szép Balatont. Mint értesültünk, Szabadi és Keszthely között a vízben néhány hely még akad. Tulajdonképpen mi csak ehhez kívánunk kedvet csinálni: PADANYI ANNA — DOZVALD JANOS GABOR VIKTOR — ŐSZ FERENC Az esztrádműsort hirdető plakátok tulajdonsága, hogy mindig ismert nevekkel csábítják a nyaralókat. A plakátokon feltüntetett nevek birtokosainak tulajdonsága, hogy előszeretettel betegednek meg. Mint ahogy például Kóos János és Sárost Katalin ezen a szombat estén. A rendezőirodák tulajdonsága még, hogy szívesen szerződtetnek külföldieket. Nick Nemtudniczky, Teddy Newe- ninch — egy ilyen név micsoda előny Kmmpucsák Lajossal szemben. Első számként egy Lloyd Morrison nevű amerikait jelentett be a konferanszié ezen a szombat estén. Kopott nadrágban, ócska pulóverben, napszemüvegben jött ki a színpadra. Azon a szép mély hangján — kár, hogy nem tud énekelni — előadott néhány számot, utána csókot dobált a nézőknek, és kiszökellt. Az alkalomhoz illetlen ruházat magyarázata- fiatal barátunk öt éve járja autóstoppal a világot ebben az öltözékben — ezt viszont elfelejtették bekonferálni. így hát nem tudtuk, mit együnk ezen az érdektelen fiatalemberen, kiről legfeljebb mint üzletemberről és életművészről lehet elismerő véleményünk, de akiről aligha hisszük, hogy más országokban is így átejtette a rendezőirodákat. Tán még a harmadosztályú mulatók tulajdonosait sem. Ja, mi magyarok mindig sznobok voltunk! A Balaton melléki szabadtéri színpadok tulajdonsága még, hogy a kiselejtezett hangosberendezést előszeretettel szállítják oda. Szerencsére a nyaralók a demokratizmus, a több oldalú együttműködés és a szabad véleménynyilvánítás elvét vallják. Mihelyt recsegni kezd a mikrofon, kiabálnak, tanácsokat adnak. A nézőtéren ülők hangjába belevegyült á kerítésen kívül portyázók hangos méltatlankodása. A közönség óhaja szent: nemcsak a mikrofon tér jó útra, de ha elkezd esni, a nézők bosszús kiabálására a felhők meggondolják, és pillanatok múlva beszüntetik a zuhanyt. Ha nem, akkor neveletlen felhőkkel volt dolgunk. A megbetegedett szereplők helyébe beugrott előadókkal legtöbbször jód járnak a hallgatók. Koncz Zsuzsa, a fiatal és csinos táncdalénekesnő például úgy hisszük, a legmodernebb és legtehetségesebb ebben a műfajban itthon. A megnyert televíziós ki mit tud verseny után először szerepel közönség előtt a Balaton körül a Balikó-test- vérpár. Jó, hogy ezek a nyári esztrádműsorok lehetőséget adnak az ügyes, merész fiatal énekeseknek, hogy dizőz- tanfolyam, fizikatanári diploma, ranglétra-megmászás és újraoltási bizonyítvány nélkül, „csupán" tudásuk alapján közönség elé kerüljenek. A nyaralók nemcsak köny- nyűzenei ízlésből, de humorérzékből is jól vizsgáznak az idén. Kiderül, hogy a hazai közönség se nem gyermeteg, se nem idült. A színpadjainkon általában hallha- tó-konzervatív viccek, ása- tag paródiák helyett, valóban ötletes, szellemes, modern humort nyújtó előadóművész, Hofi Géza például kirobbanó tetszést arat mindenhol. Fel hát a porondra teljes harci díszben, tehetséges előadók, s szorítsátok ki az irodalmi, a zenei selejtet nyáron is, a Balaton mellett is. Szombat délután van. A hatos műút szélén állok, és fél órája integetek a Balaton felé tartó autóknak, akárcsak az a fiatal bordó ruhás nő, aki száz méterrel arrébb várja: „hogy jön egy királyfi tán..." — persze hiába. Úgy látszik, nem megy a stop. A legújabb KRESZ-szabályok szerint szombat, vasárnap reggel hattól este nyolcig Pest és a Balaton közt tilos a megállás, a kivételt képező községi szakaszokon kívül. Az is kiderül, hogy a vezetők nem hajlandók megállni. Pedig nagy falkák- ban özönlenek már a kocsik: CI, CA, CL, CH. Stop! stop! — mindhiába. Hű, micsoda kocsi volt ez a CL! Hatüléses sport, három őszülő urasággal. Mögötte — na ez reménytelen — egy tömött állami Warszawa hörögve cipeli a tulaj egész rokonságát. Fekete Volga — rám se fütyül. Látom, a bordó ruhás is egyre csüggedtebben emelgeti a kezét. Előkelő idősödő nő jön Trabanttal. Az is csak autó. Stop! stop, drága Trabant, nézd itt állok: szép, erős fiatal... fújj, nem is kellettél volna, ronda motorkerékpár! Vajszínű Opel: két fiatalember egy nővel. — Legalább mi, fiatalok tartsunk össze!... — felnézek. De nézd csak, a bordót bezzeg felvették! ★ Az a szerencsés nő, akit felvettek, én vagyok. Mi is kocsival indultunk útnak, de a srácok kitettek Érdnél, akárcsak a száz méterrel arrébb integető kollégát. „Eredjetek ki az életbe” — képviseljétek az elhaló autóstop utolsó mohikánjait! Az autós és a gyalogos lélektana leegyszerűsödik, a kettő közötti különbség nyilvánvalóvá lesz itt az országút szélén, ahogy elsuhannak a márkák. A gyalogos lelkiis- meretvizsgálatot tart, gondolatban végigpásztáz az életén: vajon már születéskor, vagy csak később, mondjuk az óvodában, vagy a tánciskolában dőlt el, hogy X. év múlva én állok itt kocsitlanul az út szélén, és nem az a kopaszodó úriember, aki elhajt mellettem a Fiatjában. Egy kocsi lefékez melletem, s a szívem megtelik szeretettel. Megbékélek: hiába, az autó nem luxuscikk, hanem közlekedési eszköz! Bemutatkozás. Hárman ülnek rajtam kívül a kocsiban, a harminc év körüli vezető, mellette egy csinos, fekete hajú kislány, a hátsó ülésen pedig a vezető barátja. — Érden lakik? — A, nem. A barátnőm, azaz a kolléganőm érdi, őnála voltam látogatóban. (Te hálátlan! Máris csalsz. De hát ha megtudják, hogy ők tulajdonképpen riportalanyok, mögöttünk pedig éppen a saját szerkesztőségem kocsija próbál előzni vigyorgó utasaival, akkor kiraknak.) Későb hallottam, hogy aggódó munkatársaim ez idő alatt rémtörténetekkel szórakoztatták egymást. Autós nőrablásokról, négy keréken mozgó huligánokról meséltek egymásnak. Ahogy közeledtünk a Balatonhoz, úgy fokozódtak a hátborzongató történetek, s a fehérvári cukrászdában meglepődve néztek: még élek? De hát ők, bármennyire okos, művelt, kultúrált emberek, csak férfiak, és nem tudják, hogy az erősebb nem állítólagos szemtelenségét maguk a férfiak találták ki, hogy veszélyességüket fitogtassák. Csinos, napszemüveges szomszédom ezalatt udvariasan társalog, munkahelyéről, nyugat-németországi utazásairól mesél. Fehérvárnál megkérdezi, mivel szoktam tölteni a hétvégét. Harminc kilométerrel később elkéri a elmemet: majd küld levelezőlapot. Még tíz kilométer, és felírja a telefonszámomat, lehoznak ők máskor is szívesen, ne kelljen stoppolnom! Péntek este fog hívni, a jövő héten. És semmi udvarlás, randevú- kérés. Anyák, mitől féltitek lányaitokat? Miért vagytok az autóstop ellenségei? Sorakozzatok fel bátran e közlekedési mód hívei mögé, hiszen ... Siófokra értünk, s én kiszállok. Elbúcsúzom útitársaimtól, kellemes hétvégét Kívánok. Még integetünk egymásnak szeretettel, amikor látom, hogy a kocsi ismét lefékez, s egy csinos nő otthonosan beszáll szomszédom mellé. Úgy, kedves napszemüveges barátom, szóval lehet, hogy te nem a tartózkodó tisztelet végett mulasztottad el, hogy randevút kérj ma estére, hanem mert mái foglalt voltál? r*s» HEGYEI <Aírlnp 1965. JÚNIUS 27, VASÁRNAP
