Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

1985. JÜNIUS 27, VASÁRNAP

3

FONAL ÉS SZÖVET I. |

Az igényekhez igazodva

A HÉV-álIomás melletti szokványos gyárképet már mindenki megszokta: kémény, sárga falú épületek, éjjel is világos ablakok. 1963 január elsején a Pomázi Posztógyár — a nagyvállalatok kialakításának részeseként — a Gyapjúmosó- és Szövőgyár gyáregysége lett. Az összevonás megtörtént, de az csak forma volt. Az új forma szabta tartalmat — tehát munka- szervezést, profilkialakítást stb. — hosszú évek adják csak meg, s mint minden újnál, itt is vannak buktatók, hullámvölgyek; s vannak sikerek, már az újat jelző eredmények is.

Piac és profil

Két és fél esztendő telt el az átszervezés óta, s az idő sok gondot átadott a múltnak, de — maradt is belőle. Az alapvető változást az jelentette, hogy a gyár korábbi profilja módosult. Csökkent a fésűsanyag aránya, s ugyanakkor a piac igényeihez igazodva a termelés szerkezetén belül előtérbe nyomultak a kisebb mennyiségű, de több színnel készülő szövetek. Ez természetesen új terheket ró a termelés irányítására, hiszen több tételből, s munkaigényesebb termékekből tevődik össze az a mennyiség, amit korábban gyártottak.

Természetesen csak helyeselni lehet a piacon jelentkező igények fokozott figyelembe vételét; nemcsak Pomázon, hanem mindinkább mindenütt ez kell, hogy meghatározza a termelés szerkezetét, ahogyan a Központi Bizottság decemberi ülésének határozatai is megszabják, népgazdaságunkban nincs helye a „raktárra termelésnek”, azaz olyan cikkek gyártásának, amelyekre nincs igény. Pomázon nehezen telték meg az- első lépéseket ez irányban — ennek okaira később kitérünk —. s csak az elmúlt hónapokban jutottak el addig, hogy kimondhatták: végre, felfelé!

A piaci igényekhez való igazodás a termelésszervezés nagyfokú rugalmasságát, a gyors átállások biztosításának lehetőségét, s nem utolsósorban a technológia fejlesztését, korszerűsítését kívánja meg. Mindezt kétféle módon lehet biztosítani; gyors, de nagy összegeket felemésztő beruházásokkal, vagy lassúbb, de jóval kevesebb pénzt igénylő. belső szervezési folyamattal. Ez utóbbit választották a pomázi gyár vezetői. Például: az összevonás előtt a fonoda napi 21 200 kilométer fonalat termelt, ma 22 300 km a napi fonalmennyiség, a termelés tehát 5,6 százalékkal! nőtt. És úgy nőtt a termelés, hogy a korábbi nyolc kártoló- | gép—nyolc fonógép arány megváltozott, ma hét kártológép szolgálja ki a nyolc fonógépet: a jobb gépkihasználás, a korszerűbb munkaszervezés, s a munka intenzitásának növelése feleslegessé tette a nyolcadik gépet

A gépnél is lényegesebb

Mielőtt tovább követnénk a műszaki fejlődés és fejlesztés eseményeit, kell valamiről szólni, arról, ami a gépnél is lényegesebb: a sokat emlegetett személyi előfeltételekről.

A pomázi gyár esetében jól beigazolódott, hogy a vezetés döntő tényező a termelésben, hogy jó vezetés híján a termelési eredmények sem lehetnek jók. Eskulits József gyárigazgató egy esztendeje került az üzem élére, elődjét — felmentették ... „Itt csak egyféle magatartás létezhetett: a hallgatás” — mondja a szövődé egyik munkása. Titz Mátyásáé, a vállalat vezérigazgatója: „Sajnos, még ma is igen nehezíti a vezetés munkáját, hogy az emberek éveken keresztül megszokták a hallgatást, a dolgokba való beletörődést, azt, hogy megtartsák maguknak a véleményüket.”

A pomázi gyár igazgatóját és pártszervezetének titkárát felmentették, de magatartásuk, vezetési módszereik hatása még ma is érezhető; nehezen oldódik a görcs az emberekben, nehezen értik meg, nemcsak közük lehet, hanem kell, hogy legyen a gyár minden feladatához, hogy nem ellenükre, hanem velük együtt kívánja megvalósítani a mostani vezetés a tervben megszabott feladatokat. A sógor- komaság, a munkafegyelem sorozatos - súlyos megsértésének felszámolása, a munka, mint egyetlen lehetséges mérce előtérbe állítása a munkások többségénél osztatlan örömet keltett, s ez az erkölcsi erő az, amely a gépeknél is lényegesebb gazdagodást hozott a gyár utóbbi egyeszten- dei történetében.

Míg korábban ez hiányzott, most megvan az összhang a gyárigazgató, Eskulits József és a műszaki vezető, Lugosi József között. Lugosi elvtárs volt az, aki a korábbi vezetés módszereivel messzemenően nem értett egyet, s aki most joggal érzi úgy, hogy szívós munkával nemcsak a termelés műszaki, hanem személyierkölcsi feltételeit is végre biztosíthatják.

A jelenlegi vezetés jól érzékeli, hogy az esetek többségében az alapok újraépítésével kell kezdeni a munkát Azért is, mert a gyáregység feladatai mások, mint a korábbi, önálló elődé, s azért is, mert jó ideig gúzsbakötötték az emberekben levő alkotó, újat kereső akaratot a hibás vezetési módszerek.

A súlypont megtalálása

A nagyvállalat négy gyáregységből áll: a budapesti, központi gyáregység után Pomáz következik nagyságrendben, majd Budakalász, s végül Vác. Amint Titz elvtársnő elmondotta, a távlati fejlesztési tervekben Pomaz mint a szövés centruma szerepel; ez tehát már most megszabja elképzeléseik kialakítását, már most biztosítani kell a későbbi súlypont — a szövés — stabilitását. A szövődé 1962-ben 4980 ezer vetést csinált naponta — 5720 négyzetméter nyersszövetet — míg 1965 eiső negyedében ez 6 millió 100 ezerre — 7360 négyzetméter nyersszövetre — emelkedett. Ezévi első negyedévi tervüket 103 százalékra teljesítették, hosszú ideje ez volt az első tervidőszak, amikor nem mínusszal, hanem plusszal zártak.

A termelésnövekedést sokféle tényező befolyásolja, s gondjaik bizonyos értelemben a gyapjúipar egészének gondjait jelzik.

O

Nem volt meg a kellő összhang a gépkapacitáson alapuló terv és a létszám alakulása között;

A termékösszetétel változását belső létszámátcsoportosítással csak részben lehetett ellensúlyozni, krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek;

O

A nyersanyag minősége — értve ezalatt a gyapjúrongyból regenerált úgynevezett ógyapjút is — j romlott, s ez nemcsak a fo- j nóelőkészítő, s a fonoda munkájában érezteti hatását, hanem a szövődében is. hiszen a jobb nyersanyagon alapuló műszaki mutatók elérését most is biztosítani kell;

O

Meg kell találni a kártolt és fésűs anyagok közötti helyes arányt s ugyanakkor biztosítani a termelékenység növelését.

E négy pont csak része annak, ami — gondként, job- j ban mondva, feladatként — a pomáziakat s a központi irányítást egyaránt foglalkoztatja.

Mészáros Ottó

BEVEZETTÉK A KÖLTSÉGELEMZÉST

Egy normál hold gépi munkája: 55 forint 88 fillér

„Tipizálják" a termelőszövetkezeti gépparkot a budai járásban

Egyik gyöngén működő termelőszövetkezetünkben nemrégiben szakértő bizottság vizsgálta az eredménytelenség okait. Többek között kiderült: túlságosan drágán dolgoznak az erőgépek. Kilenc traktor után az egy normálholdra eső önköltség 135 forintot tett ki, de az MTZ-traktoroknál ez az összeg 195 forintra emelkedett. Erről persze a tsz vezetői a vizsgálat előtt mit sem tudtak.

Közös gazdaságaink nagy részénél is hasonló még a I helyzet, fogalma sincs róla a vezetőségnek, vajon „haszonnal” vagy éppenséggel ráfizetéssel dolgozik-e a géppark? E tekintetben követésre méltó

példaként említhetjük a

budai járás termelőszövetkezeteit,

amelyekben Boskovitz Lajos, járási gépesítési előadó kezdeményezésére immár 1962 óta végeznek rendszeres - költségszámítást.

— Nem mindegy, hogy sok üzemanyagot fogyaszt-e a traktor, huzamos ideig áll, vagy igénybe veszik, gyakran kell-e javítani — mondja Boskovitz Lajos. — Ahol ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyják s ebből eredően a költségmutatókat sem ismerik, ott kellemetlen meglepetés is érheti a gazdaságot. Akkor döbbennek csak rá: eredményesebben dolgozhattak volna, ha megismerik „hol szorít a cipő”. Így volt ez nálunk is. A perbáli Petőfi Tsz- ben például a költségszámítás bevezetésekor derült ki, hogy az UE 28-as traktor egy normálholdra eső ráfordítása 223 forint...Ugyanakkor Pátyo.n a Petőfi Tsz-ben az átlag alig érte el a 45 forintot, a zsám- | béki Üj Élet Tsz-ben a 32 fo- j rintot. Kezdetben ugyan sok vitát váltott ki a költségszáA Gödöllői • Községi Tanács évente sokat fordít az utcai világítás korszerűsítésére. Az idén 60 ezer forintot költenek rá.

A Szabadság tér és a Dózsa György út után most a Kossuth Lajos utcát látták el fénycsővilágítással. Jelenleg a Gábor Áron utca és a Petőfi tér kivilágításán dolgoznak.

mítás bevezetése, ma már azonban

a járás valamennyi termelőszövetkezete helyesli a rendszeres elemzést.

Ezek után érdemes szemügyre venni, hogyan is alakult a Buda környéki termelőszövetkezetekben tavaly a gépköltség. A járás 19 közös gazdaságában 131 traktor. 154 044 normálholdnyi gépi munkát végzett — ösz- szesen 8 millió 6 ezer forint ráfordítással. Az erőgépek közvetlen költségét és az amortizációt számolva tavaly egy normálhold önköltsége 55 forint 88 fillér volt. Boskovitz Lajos szerint a gépállomási erőgépek önköltsége ugyanakkor 56 forint körül mozgott, ösz- szességében véve ez a szám — szakemberek a megmondhatói — eléggé kedvező. Hátha még az egyes géptípusokat nézzük. Például az MTZ-traktorok vagy a ze- tor 30-as erőgépek költsége átlag alá csökkent.

A járási tanács mezőgazda- sági osztálya negyedévenként,

a termelőszövetkezetek viszont havonta összesítik a költségalakulást.

Mindebből menet közben leszűrhetik a következtetést és megtehetik a szükséges intézkedéseket. Akad még tennivaló az üzemanyag-felhasználás, a bér- és az alkatrészfelhasználás terén. Helyenként javításra szorul a munkafegyelem, ösztönzőbb bérezés kialakítása szükséges.

A rendszeres költségszámítás után most tovább léptek a budai járásban. Minthogy sokféle géptípus van a termelőszövetkezetek birtokában,' elhatározták „tipizálják” az egyes tsz-ek gépparkját. Ez azt jelenti, hogy egy-egy közös gazdaságban csak azonos típusú erőgépek dolgoznak. Pilisvörösvár,

Még az idén elkészül a több mint egy kilométer hosszú Táncsics Mihály út fénycsővilágítása egészen a Humán Oltóanyag Gyárig.

Augusztus 21-én lesz 10 esztendeje, hogy felavatták a Petöfi-szobrot. Az évfordulóra a szobor is megfelelő világítást kap.

Solymár, Nagykovácsi környékén a Zetor-traktoroké a döntő szó. Pátyon főként az MTZ-traktorok dolgoznak.

A gépcserét természetesen a közös gazdaságok egyetértésével, megegyezésével hajtják végre. Ügy tervezik, hogy a ' tipizálást 1966 január végéig befejezik. További céljuk pedig, hogy az egy normálholdra jutó önköltséget további öt forinttal csökkentsék. (s. p.)

Kiskatona

Aki az árvízveszélyeztetett területeken jár, most szinte refrénszerűen hallja: kiskatona!

Nem tudom, ez a megnevezés hogyan született, „a kis” jelző miként nőtt ösz- sze a „katona” szóval. A múltban, ha hallottam, a zöld faládát cipelő ifjakat láttam, akik szomorúan búcsúzkodtak a kedvestől, a pityergő anyától. A kiskatona most — fogalommá nőtt.

A máskor oly kedves Duna két hónappal ezelőtt támadást indított a nyugalmunkat és sok milliárdos értékeinket védő gátjaink ellen. A csata már az első hetekben elkeseredett volt, de a védők tovább kergették a hullámokat. Bíztak a haditudomány törvényében, hogy az eredménytelen ostromban az ellenség egy-két hét alatt kifárad és továbbvonul.

Nem így történt. A víz | szívósan támadott s már úgy látszott, minden elveszett. Ekkor érkeztek meg a kiskatonák, mintha kivonulásra jöttek volna, tiszta ; csizmában, dalos jókedvvel.

Napokon keresztül szinte menetrendszerűen megnyíltak az égi zsilipek is. De a kiskatona csüggedes helyett odaszólt homoiczsa- kot cipelő társainak: — most már nyugoátqn futhatunk is a gáton, mert ha beleesünk, akkor sem leszünk vizesebbek.

Az 1965-ös árvíz elleni küzdelem hősei között ott szerepel majd a kiskatonák neve, hiszen rájuk mindenütt, mindenkor lehet számítani.

Dömötör József

FÉNYEK GÖDÖLLŐN

PESTI UTCÁN

(Foto: Kotroczó)

VSS/'SfS/V'SSSSSJySSSSr/y'SSrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSJ'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSj’ S

Az árvíz,

meg az asszonyok és az eper

teli az Üdülő, mégis

JÖFORMÄN ÜRES. Lakóinak nagy része dolgozni jár, napközben csak a gyerekek futkároznak szép nagy parkjában, meg néhány asszony üldögél az árnyas fák alatt. Csupán egy-két öreg képviseli a férfinemet. Testet, lelket üdítő nyugalom és békesség a kerítésen belül, kint az úton azonban a napsütésben már kővé vált iszapot lapátolnak serény emberek, meg a homokzsákokat igazgatják, nehogy a Duna vize újból ellepje.

Leányfalu hat legszebb, legnagyobb üdülőjébe most nem a fővárosból vagy az ország más részéből, csak innen a szomszédból, Szigetmonostorról utaltak be vendégeket. Hétszáz asszonyt, lányt, gyereket, idős férfit, árvízi menekülteket. Kiürítették a községet, csak a férfiak maradtak otthon, izmos karjukra szükség van a gáton, amivel a fa'ut körülvették. A víz hetek óta ostromolja minden oldalról, s noha

az apadás már megkezdődött, még most is fenyegeti Szigetmonostor házait, úgy, ahogy Pócsmegyert is. Azt is kiürítették, Surányte- lep víkendházaiba vitték onnan az asszonyokat, meg a gyerekeket.

— Nem szívesen jöttünk, de nem tehettünk másként — beszél a kiürítésről özvegy Szécsényi Mihályné. — Autókra pakoltak bennünket, egy váltóruhán kívül egyebet nem hozhattunk magunkkal. Volt, aki sírt, még olyan is, aki szitkozódott, de jönni kellett, hát jöttünk. Szép szobát, jó ágyat kaptunk és úgy ellátnak minkéi, hogy nem is lehetne jobban. Bőséges, jó ízű az étel. Meleg vizes fürdőszoba is van a házban.

— Mégis sok volt a panaszuk a múlt héten. Azt mondják, valósággal lázongtak.

Megigazgatja fekete fejkendőjét, mosolyog:

— De most már minden rendbejött.

— A férjeinkért aggódtunk,

— szólalt meg Bellák János- né. — Ott maradtak egyedül, azt sem tudtuk, mit esznek.

Valaki a háttérből:

— Meg néhány asszony elbújt, nem jött velünk.

— És az eper! — Ezt egyszerre többen mondják.

Egész Szentendre szigetén alig van valaki, akinek ne lenne kisebb-nagyobb epreskertje. S éppen éréskor kellett otthagyni!

AKIT ELHOZTAK A KIÜRÍTETT FALUBÓL annak amíg tart a veszély, természetesen nem lehet visszamenni. Hiszen éppen azért távolították el az asszonyokat, gyerekeket, nehogy ha baj támad, a bezúduló vízből kelljen kimenteni őket. Egyszerre hétszáz lelket. Dehát az epret ugyan ki menti meg? Ki más, mint aki ültette, megkapálta: a gazdája.

Egyre több asszony indult kora reggeli sétára az üdülőkből. Nem mentek messze, csak pár száz métert tettek meg az országúton, ott megálltak, s ha jött valami jármű, lett légyen akár buldózer, feltették a kezüket. Autóstoppal jártak haza epre! szedni, no, meg valami meleg ételt főzni férjuramnak. Az epret elvitték a MÉK átvevőhelyére, működik az a kiürített községben, az árvíz ellenére is.

Különben még az is átment a szigetre, akinek az epresét ellepte a víz. Napközben csakhamar már majd annyian voltak Szigetmonostoron, mintha ki sem ürítették volna. Valahogy rendezni kellett ezt a dolgot, az árvíz amúgy is sok kárt okozott mindenkinek, ne tetézze a veszteséget még a szárán pusztuló eper is.

Néhány nap óta teherautón viszik át minden reggel az asszonyokat Tahi felé kerülve a hídon. Minden családból azonban csak egyet. Délután hatkor pedig visszahozzák valamennyit. Ez az intézkedés nagyon tetszik mindegyiküknek. *

Ebből is látszik, hogy az árvízi menekültek minden gondját, baját emberséges szívvel igyekszik megoldani valamennyi hatóság és a segítségben fáradhatatlan társadalmi szervek. Közlekedési nehézségek miatt már a kiürítés előtt sem mehettek munkába Szigetmonostorról a szentendrei vagy fővárosi üzemekben dolgozók. A férfiakra szükség van a gáton, az asszonyok meg maradjanak a gyerekeik mellett, vigyázzanak rájuk ezekben a válságos napokban. Még a kiürítés után sem kellett munkahelyükre járni, felzaklatott lelkiállapotukban jó munkát nem is várhattak tőlük. Átlagkeresetét azonban

mindenki megkapta erre az időre is.

E HÉT ELEJÉN MEGOLDOTTÁK A GYERMEKEK PROBLÉMÁJÁT. Mozgósították a szigetmonostori iskola nevelőit, az óvoda dolgozóit, van most már, aki vigyáz rájuk, foglalkozik velük. Napközi otthon létesült mind a hat üdülőben. Az üzemekben dolgozó mamák tehát most már munkába mennek.

— Igazi nyaralás ez kérem — mondja Mészáros Sándor- né, aki az építők üdülőjében talált rá munkahelyére. Dajka ugyanis Szigetmonostoron az óvodában, munkáját most itt folytatja. A szavait pedig így: — Mondták is sokan, akár örökre ittmaradnának, úgy tetszik mindenkinek ez a hely. De csak tréfáltak persze, mert az az igazság, hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Szécsényi néni eddig mosolyogva beszélt és hallgatott. Most komor arccal kérdi:

— Nem tetszik tudni, mikor engednek már haza bennünket?

Ki felelhetne a kérdésére? Amikor a Duna vize csak lomhán, centiméterekkel húzódik vissza. S a gátak állják ugyan az erőpróbát, de a veszély még nem múlott el.

Szokoly Endre