Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
•1*5. Jl MVS 25, PÉNTEK CMT megyei kJCíHop 3 A. suranyi íóhadis&áliú&on Katonák és civilek — Miért volt szükség a kiürítésre? A veszély még nem múlt el a Szentendrei-szigeten JA 30-33 Ragyog a nap, igazi nyár van, A hatalmasra duzzadt folyam vize nagyon lassan sodródik lefele. A kilométereiken át kígyózó, homokzsákokkal megemelt gát mentén, barnára égett, izmos fiatal férfisereg. Dávid László mérnök tekintete végigsik- lik a vízparti képen, azután szólal csak meg: — Nélkülük elúszott volna a sziget. Surány-liget alatt vagyunk, a Szentendrei-sziget árvédelmének központjában. A vízügyi igazgatóság gyönyörű, modern épülete, most igazi főhadiszállás. A lezajlott nagy csatáról így számol be az árvédelem vezetője: — A nagy küzdelmet tizen- kettedike és tizennyoloadika között folytattuk. Ezerötszáz katona harcolt, hatvan-het- ven műszaki irányította őket. 15 dömper, 20 teherautó, 5 dózer, 4 kotrógép dolgozott szünet nélkül. A nagy-dunai ágon 310 ezer homokzsákot építettek be, a legalacsonyabb, kétkilométeres partszakaszon, 200 ezret. Ezenkívül 20—25 ezer köbméter földdel magasítottuk, erősítettük a gátvonalat. A katonák, és velük együtt minden szolgálatban levő férfi, éjjel-nappal dolgozott. É6Ő- ben-sárban. 24 órát egyfolytában, míg leváltották őket. Hétfőről keddre virradóra, háromnegyed óráig hatalmas, sűrű zápor zúdult rájuk, hatezer homokzsákot raktak fel, a soha nem látott víztömegben. A partvonalat öt szakaszra osztották, egy mérnök, egykét technikus, három-négy gátőr van állandóan szolgálatban, mindegyiken. Kik álltak helyt a legderekásab- ban? — Mindenki a maximumot adta. Nehéz különbséget tenni. Mégis megemlíti Magó István. Barna Bertalan mérnököket, Franciszki Pál, Perlaki Tamás és Wertán Pál technikusokat, a gátőrök közül ' Ágoston Mihályt, Sinai j Ferencet, Hanusi Istvánt és Szente Istvánt. ÉS a katonák? Parancsnokuk, Nagy Sándor őrnagy mondja: — Nem tudunk senkit külön kiemelni. Itt voltunk, szükség volt ránk, és ameddig kell, maradunk. Katonai terepjáró kocsi visz át a sziget túlsó oldalára, Pócsmegyerre. A falu szélén, a bekötő út két oldalán, nagy, összefüggő tenger. Legelőket, gabonavetéseket, beljebb eper- és zöldségtáblácskákat takar a víz. A talajból tört fel, védekezni nem lehetett. Nagy Sándor őrnagy, a katonák parancsnoka és Márkus István a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság helyettes vezetője helikopterrel szállnak fel a sziget fölé, terepszemléi« — Eddig a nagy kárt a felfakadó vizek okozták — mondja a tanácselnök — a termés egy harmada kárbavész. Visszamegyünk az üdülőtelepre, Surányba. A pócs- megyerieket a színes házacskákba telepítették. A frontvonalba eső falunak ez a hátországa. A központ, most is Birhari Sándor bácsi, a helyi társadalmi intéző bizottság elnökének, a villája. Itt, vele együtt intézi a bekül tözteléseket, (minden igénybe vett hétvégi házban, üdülőben leltárt vettek fel) és egyéb ügyeket dr. Szászi Lajos pomázi tanácselnök, aki póosmegyeri lakos lévén a többi bejáróhoz hasonlóan most kényszerszabadságom van, és Tollúm László, a fővárosi XIV. kerületi Tanács dolgozója, aki mint telektulajdonos számít idevalósinak. Ök szervezték meg a lakosság ellátását: a partmenti földmüvesszövetkezeti csárda konyhájában már egy hete 600—700 ember . részére főznek, innen viszik a faluban maradt 180 férfi családfő részére is a meleg ételt. Említést érdemel az is, amiről a fiatal körzeti megbízott, Petrov György rendőrőrmester számolt be: a sok idegen, a katonák, a műn- kásőrök, a műszakiak, más idevezényelt árvédelmi dolgozók, és a sziget lakossága között jó az együttműködés. Rendzavarás alig fordul elő. A közbiztonság kitűnő- Á lpiydt£tt. .falvajában, nyitva álinak a házak, eddig semmi sem tűnt el, bűncselekmény nem történt. Mindennek ellenére a falvakban, különösen Szigetmonostoron nem szívesen, csak vonakodva tesznek eleget a kiürítési rendelkezésnek. Mielőtt . elhagytuk a szigetet, a főhadiszálláson megkérdeztük a szakembereket: feltétlenül szükség vanLe a kiürítésre? A sziget egész védelmének irányítója, Márkus István, a Közép Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság helyettes vezetője, válaszaikat így foglalta össze: — Mi javasoltuk, hogy Pócsmegyert teljesen, Sziget- monostort és Tahitótfalut, részlegesen ürítsék ki. Sajnos, sokan lebecsülik a veszélyt: periig a tetőző vízállásnál bármelyik község szakaszán csak egy helyen szakad át a gát, az épületek víz alá kerülitek volna. Ezt a súlyos kockázatot nem lehet vállalni. Ezenkívül a másik baj, hogy a kutak vize zavaros, ihatatlan. Egyelőre még a visszaköltözést nem javasoljuk. Az ár egyébként igen lassan vonul el, az apadás csekély. A töltések viszont gyengék, át vannak ázva, a készenlétet nem lehet csökkenteni. Nem. éppen a Szentendreisziget lakóinak érdekében. Hetesi Ferenc Pál A kapuban két hatalmas | szomorúfűz áll strázsát a JA : 30—33-as rendszámú Warsza- I wa fölött. A takaros családi I ház előtt virágos kert: tűzpi- ! ros futórózsák kapaszkodnak ! a fénycsőkarókra, kerek virág- . ágyás közepén méteres fenyőcsemete nyújtózkodik, lábá- > nál árvácskák bólogatnak lila | bársonykalapjukkal. Alkonyo- , dik. Adamecz József nagykátai 1 taxisofőr egy kis tisztogatni- fényesítenivalót talált a ko- ! csiján. Jobb itt, a fűzfák ár- j nyékában, mint az állomás i előtti standon, hiszen: aki keresi, úgyis megtalálja. — Hajjaj, még éjszaka is! — biztosít a felesége. — Ki telefonon hívja, ki meg csak úgy, kézzel veri meg az ablakot: „Adamecz bácsi, jöjjön hamar, mert baj van!" A baj aztán sokféle lehet: elfogyott a vasú ti jegyre való, elment az utolsó vonat, avagy — ez sem ritkaság — orvoshoz kell vinni valakit. Néhány év óta ugyan mentőautó van Nagyká- tán, azért kijut az elsősegélyből a taxisnak is. — Bizony kérem, hat gyermeket „hoztam a világra” — újságolja Adamecz bácsi. — Ha hiszi, ha nem, az első volt a legkönnyebb: a vasúti sorompónál — akárhogy vigyáztam — nagyot zökkent a kocsi, s már meg is volt a gyerek. A másik alkalommal égy szeccsői vándorköszörűs feleségét szállítottam kórházba. A férje valahol a környéket járta. Alig megyünk pár | száz métert, jajgatni kezd az j asszonyka. Kiugrottam a kocsiból. futás a szecsői bábáért. Visszaérve kezdjük kihúzni a kismamát az autóból. de | már későn: megjött a kis kö- \ szörűs. — Aztán látta-e a „gyere- i rekeit" azóta? — Ügy két esztendeje inte- \ get nekem egy ismerősforma tóalmási asszonyka. Megálltam. öt év körüli kisfiút lökdös előre, s hallom, amit azt mondja: „Ereggy, fiacskám, köszönj a gólyanénidnek; neki köszönheted, hogy életben maradtál." Hát. az bizony nehéz szülés volt. Mindketten beleizzadtunk. — Milyenek az utasok. Adamecz bácsi? — Sokfélék. A legtöbbje barátságos, becsületes. Akad aztán szótlan, mogorva is. Legkevésbé a részegeket szeretem. Olykor-olykor adódnak veszedelmes helyzetek is. — Amikről én csak évek múlva szerzek tudomást! — szól közbe szemrehányóan a felesége. — Jobb lenne talán, ha frissiben holtra rémítenélek?! Különben is, manapság már ritkán van ilyesmi. Az első negyvenkilencben történt. Pestről jöttem hazafelé, s késő este Gyömrő határában elakadtam a hóban. Két csirkefogó arra tévedt teherautóval, megvertek és kiraboltak. Mostanában inkább az fordul elő, hogy a kedves utasom meglóg a viteldíjjal. Olyankor aztán saját zsebemből fizethetek a vállalat kasz- szájába. — Melyik volt a legemlékezetesebb útja életében? — Négy éve történt, januárban, A vasúti restiből kijött egy idegen, s azt akarta. vigyem föl Pestre. Ittas is volt, kötözködöfct is velem, nem szívesen maradtam volna kettesben vele. Az utasellátó konyhájáról éppen hazafelé indult egy ott dolgozó asszony, kértem, jöjjön el velem, utána hazaviszem. Elindultunk. Három kilométer után az utas veszekedni kezdett, hogy az asszony szálljon ki. A zárt levegőn egyre részegebb lett, egészen megvadult. Mi tagadás — féltem. Egyszerre eszembe jutott. A kereskedelem is helytáll a gáton Bőséges az élelmiszerellátás — Megszűnt a cigarettahiány a Duna mentén A Dunakanyar árfenyegette partjain a lakosság ellá- ! tása nehéz helyzet elé állította Pest megye kereske- ' delmi hálózatát. Nem egy helyen fordultak elő zökke- | női» is, különösen az elmúlt hetekben a legnagyobb árhullám kezdetén, de e pillanatban a partok és a szigetek lakosságának kereskedelmi ellátottsága sok tekintetben jobbnak mondható, mint az áradás előtt volt, ezt tapasztalta a Pest megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség a két part és a Szentendrei-sziget községeiben tartott ellenőrző kőrútján. Az áradás kezdetén a lakosság megrohanta az élelmiszerüzleteket, főleg lisztet és cukrot vásárolt nagy mennyiségben. Dunabogdányban például rövid né- j hány nap alatt 60—60 má- j zsát mind a kettőből, de ; másutt is mindenütt megkö- j zelítően ilyen sok fogyott. Pócsmegyer határában, a bekötő úton átengedik a túlságosan felgyűlt talajvizet, majd a közlekedés biztosítására gátat emelnek (Foto: Gábor Viktor) Társadalmi munkában elkészítik az árvíz következtében tönkrement épületek helyreállításának terveit A Hazafias Népfront megyei elnökei és titkárai csütörtökön értekezletet tartottak a Népfront Országos Tanácsának székilázában. Meghallgatták dr. Orbán Lászlónak, az MSZMP osztályvezetőjének tájékoztatóját az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről, majd Szatmári Nagy Imre. az Országos Tanács titkárának beszámolója alapján megvitatták a Hazafias Népfront és a tanácsok közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára az elnökség legutóbbi üléséről tájékoztatta a megyei népfrontvezetőket, Bugár Jánosné főtitkárhelyettes pedig az árvízkárok helyreállítása érdekében indított akciót ismertette. A népfront műszaki akcióbizottságába tömörült szakemberek felajánlották: társadalmi munkában elkészítik az árvíz következtében tönkrement épületek helyreállításának terveit. Azonkívül a helyreállítási munkák gyakorlati kivitelezésében is széles körű társadalmi munka- akciót indít a népfront Sürgősen fel kellett tehát tölteni a boltok raktárait és ez a járhatatlan országutakon nem volt könnyű feladat. Szállítóeszközben nincs hiány, de az egyes helyeken 40— 50 kilométeres kényszerű kerülő a szállítást erősen lelassítja és rakodómunkás sincsen elég. Ezen Vácott az öntőiskola növendékei segítettek, átmenetileg beálltak rakodónak az élelmet szállító teherautók mellé. Hentesáruban érthetően megnövekedett a kereslet. Pócsmegyer és Szigetmonostor — az asszony nélküli két község, ahol a kiürítés után magukra maradtak a férfiak — különösen sokat fogyaszt. Nemigen főz, hideg koszton él a férfinép. Sok felvágottat vesznek a partok mentén az árvízvédelem dolgozói is. Gondoskodás történt róla, hogy ne legyen fennakadás, elegendő mindenütt a hentesáru. A gátakon dolgozóknak és a községek kitelepített lakóinak földművesszövetkezeti éttermek főznek. Egyiknek sem volt kellő gyakorlata ilyen nagyszabású közétkeztetésben, s így nem egy helyen néhány panasz merült fel. A kereskedelmi felügyelők mostani ellenőrzésükön azonban megelégedéssel tapasztalták. hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után a közétkeztetés jelentősen megjavult. Több helyen volt hiány trafikáruban. Ennek az az oka, hogy a főútvonalak lezárása után az AKÖV nem indította el szállító teherautóit. A Belkereskedelmi Minisztérium intézkedésére azonban most már a terel ő- utakon járatja kocsijait és bőven van szívnivaló is. Sz. E. hogy reggel, a fiam ágyán egy műanyag játékpisztolyt találtam, — még csúfoltam is: húszéves, nagy kamasz, és pisztollyal játszik, — s az asszony azt mondta, adjam oda valamelyik rokongyereknek. A csöve ki sem volt fúrva, különben ekkurát úgy nézett ki, mint az igazi. Az utas meg akart ütni, erre előkaptam a játékpisztolyt, s. ráfogtam. Reszketve húzódott az ülés sarkába, s Szentmárton- kátáig csendben maradt. Odáig futotta a negyven forintjából, ott kiszállítottam. Tisztes távolságból aztán mindennek elmondott. Én is mérges voltam. Még káromkodtam is egy kicsit, pedig nem szoktam. Hogyisne, negyven forintból akarja magát Pestre vitetni, ott aztán meglóg egy átjáróháznál, én meg fizessem ki helyette a háromnégyszáz forintot! Cigarettával kínálom, elhárítja: nem dohányzik. Ital? Szó sem lehet róla. Harminc- nyolc éve vezet, márpedig a jogosítvány, meg az ital — nem fér össze. — Az én uramnak költségesebb szenvedélye van, mint az ital^vagy a cigaretta — csipkelődik az asszony. — A kocsi, meg a ház! Ami a házal illeti, arról érdemes pár szót ejteni. Adamecz József ugyanis mesterember segítsége nélkül, saját kezűleg épízette. — Értett hozzá? — kérdem hitetlenkedve. — Én ne értenék? Elvégre géplakatos és mezőgazda- sági gépész a tanult mesterségem! — feleli tréfás önérzettel. — A terveket ki csinálta? — A lányom. Tizennégy éves volt, legszebb korban ahhoz, hogy tervrajzokat csináljon. Szeme sarkából csúfondáros szarkalábak futnak a haláté- ka felé. — Elmagyaráztam neki, mit akarok: két szobát, konyhát, kamrát, fürdőszobát, üveges verandát, — ő meg 'lerajzolta. Látja azt a terméskő Lábazatot? Ketten faragtuk a volt inasommal, kilenc nap alatt! A feleségem, lányom hordta a maltert, én a falat raktam, a fiam meg a mozaiklapokat. Vízmérővel ám, hogy egyenes legyen! Ötvenhárom júniusban fogtunk hozzá, s november tizedikén benn laktunk a lakásban. Addig a garázsban húzódtunk meg, amott. Hátra mutat, a garázs irányába, de csak a gyümölcsfák sűrű lom óját látom. — Szép a kertjük, Adamecz bácsi — dicsérem. — Az asszonynak mondja, ez az ő reszortja. Én csak a kutat csináltam hozzá. Csak a kutat, de azt alaposan. Negyvenkét méter mélységből, gombnyomásra hozza fel a jéghideg vizet a vü- lonymotor. — Meg keli fogni a pénzt, így aztán, amit lehet, megcsinálok magam. Amit nem lehet, azt is megcsináljuk ketten az asszonnyal. Azám, nem lebecsülendő itt Adamecz néni kezemuhká- ja sem! A kerten kívül — ami egyedül az ő „reszortja” — ellátja a háztartást, galambokat nevelt, gondozásra elvállalta egy dolgozó házaspár kisfiát rendben tartja a házat, az udvart, s hogy milyen rendben, azt egy tábla bizonyítja. A táblát több mint tíz éve szögezték fel az utcai frontra, s azóta ie sem került onnan. A szövege így hangzik: „Tiszta udvar, rendes ház.” Nyíri Éva Szobrok fagyökérből Érdekes kedvtelésnek hó dől szabad idejében Szekszár dón Csorba Gyula, a Tóin megyei Vendéglátóiparí Vál lalat dolgozója. Az erdőkben patakmedrekben, hegyomlá sokban található fagyökerek bői, gallyakból, fagombákbó modern „szobrocskákat” ál lit, össze,
