Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Ügyelet es orvos Gyomron dr. Halmai Géza, Monoron dr. Balogh József, Vecsésen dr. Tury István (gazdakör) tart ügyeletet va­sárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen a Bajcsy-Zsilinszky úti. A járási tanács holnap délelőtt ülést tart. Megtárgyalják az állatte­nyésztés és a kukoricater­mesztés ügyében hozott párt- határozatok végrehajtását, va­lamint a Gyömrői Községi Ta­nács irányító tevékenységét. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1965. JÜNIUS 20, VASÁRNAP Egymillió a betólallomónyi Takarékos község lett Ecser Is 1961 óta működik Ecseren a takarékszövetkezet. Sokáig magánháznál fogadták az ügy­feleket, április óta azonban csinos épületben helyezték el a főutcán. — A tsz-től kapott helyisé­get ma már egyre többen ke­resik fel az ecseriek — mond­ja Wéber Jánosné, a szövet­kezet vezetője. — 1961 óta a betétállomány csaknem egy­millióra szaporodott. Ma még csak hatezer forintot vehet föl egy család, de reméljük, a fejlődés nem áll meg. Van olyan hónap, amikor százhar­mincezer forint kölcsönt is fo­lyósítunk. — Mire vesznek fel köl­csönt a falubeliek? — A leggyakrabban tv-re, rádióra, mosógépre, motorke­rékpárra, tatarozásra, bútorra. — A napokban kaptuk kéz­hez az értesítést, mely szerint Ecser is takarékos község lett, mivel a családok hetvenöt százaléka rendelkezik betét­könyvvel. — A félévi terv? — Úgy látszik, hogy a mag- lódi kirendeltséggel együtt teljesítjük a tervet. Sőt, a részjegyalapot már most tel­jesítettük! A kölcsönállo- mánynál a tervteljesítés: egy, híján százszázalékos. (g. j.) IFJÚSÁGI HÍRADÓ Rétjavítás, faültetés, sportpályaépítés — társadalmi munkában Harminckét KlSZ-taggyű- lés lesz a következő héten já­rásunkban. Első napirend­ként mindenütt a KISZ kom­munista jellegének erősítését, a színes, eleven szervezeti élet kialakításainak feladatait beszélik meg. A KISZ vb szerdai ülésén a második félévi munkaterv összeállítását és a gombai KISZ-szervezetek munkáját vitatják meg. Több mint 120 ezer.forintot tett ki Monoron a Kossuth iskolai tanulóinak ez évben összegyűjtött takarékbélyege. Ez több mint 100 forintos át­lag tanulónként. A KISZ-es fiatalok 2300, az úttörők és kisdobosok 1200 óra társadalmi munkát fordí­tottak tavasszal rét- és legelő- javításra. Tizenegyezer facsemetét ül­tettek el ebben az évben já­rásunk területén társadalmi munkában. Az ültetésben kö­zel ötezren vettek részt. Községfejlesztési és tsz- munkákban, sportpályaépítés­nél, lőterek rendbehozásán ál közel hét és félezer órát vé­geztek háromezerötszázan. MŰSOR Mozik Ecsfcr: Bátor emberek. Gomba: Moszkvai séta. Gyömrő: Kár a benzinért. Matiné: Tetten ért va­dorzó. Maglód: Bátor emberek. Matiné: Huszárkisasszony. Moaor: Féltékenység (szélesvásznú). Mati­né: Sombrero. H: Gyávák bandá­ja (szélesvásznú). Nyáregyháza: Rigolettó. Pilis; Szörnyetegek. Tá- piósáp: Hurrá, nyaralunk! Tápió- süly: Kár a benzinért. Úri: Mi olaszok és a nők. Üllő; 8 és fél (szélesvásznú). Ifjúsági előadásra: Tücsök (szélesvásznú). Matiné: Pedró a Sierrába megy. Vasad; Kétszer kettő néha öt. Vecsés; An­na Frank naplója (szélesvásznú). Matiné: Próbakisasszony. H: Ki volt dr. Sorge? (szélesvásznú). ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'a I ■'o.XXXXXXXXXXXXXXXX\X\XXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXX\X\XX\XNXXXXXX\XXX\XV Bodócsi Béla: Betegágynál (szénrajz) Számos akadály ellenére is teljesítjük félévi felvásárlási programunkat ^ A vasárnap fotója ! KIRÁNDULÁSON A napokban végzett fel­mérést a járási tanács fel vásárlási csoportja. A felmé­rés eredménye: ha adódnak is kisebb problémák, félévi felvásárlási tervüket határ­időre teljesíteni tudják. Baromfiból például félév végére 280 mázsát kellene felvásárolniok — 285 mázsá­ra számíthatnak június 30- ig. A száj- és körömfájás hát­ráltatta a munkájukat, de például a tejfelvásárlási ter­vet így is teljesítik a hónap végére. Ha az tíri Béke, a tápiósápi Petőfi, a rkaglódi Micsurin tsz- ek megkapják az exportra alkalmas hízó- marhák szállítási engedélyét, akkor a járás a marhafelvásárlási tervét is teljesíti. Tojásból — a terv szerint — félév végére egymilliónál többet kell felvásárolniok. A tojás folyamatosan érkezik a tsz-ekből, a tervekben elő- írt mennyiséget már felvásá­rolták, s ha nem jön közbe valami, 50 ezer darabbal túl is teljesítik előirányzatukat. A tsz-közi vállalkozás be­váltotta a reményeket. A nyolc tsz közös telepe június 30-ra 1814 darab sertést ad el az államnak. A járás ser­tésfelvásárlási terve az első félévre: 2950 darab, ennek tehát több mint a felét a te­lep adta. Járadi László, a járási ta­nács felvásárlási csoportjának hízlalási előadója érthető megelégedéssel csukja össze a felmérés adatait tartal­mazó dossziét. Mert a fél­éves terv elég magas volt, s közbejött a száj- és kö­römfájás is — s ennek elle­nére a járás teljesíti a félévi felvásárlási programot! Száll a szikra... Roskatag, öreg kis épület a kovácsműhely a nagy út mentén. Ügy mondják, lehet kétszáz éves is. A szélesre nyitott ajtón, a kormos sötét­ségben a mindig pislákoló tűz fénye villan néha. — Nehéz, de szép munka ez — mondja Szalui Ferenc kovácsmester, felhasználva a pillanatnyi csöndet, amíg a vas újra fehérre izzik a fel- lobbantott tűzben. Keresem szememmel a fújtatót, de az már eltűnt a műhelyből. Csön­desen duruzsoló motoros ven­tillátor segít az amúgy is ne­héz munkában. — Még a magam idejében szereltem fel. Kellett már akkor is. Egy embert pótol. Most, hogy a gazdaságban dolgozom, nem is bírnám más­képpen. Egyedül vagyok. Mondta már többször is a főkönyvelőnk: vegyek fel ta­nulót, de nem jön senki. Nem kell ez a szakma már senki­nek, inkább elmennek nap­számosnak Pestre. Számiban van egy kis ke­serűség, mintha azt erezné, ki nem mondotton, hogy ho­vatovább szégyelni való lesz ez a szép, ősi mesterség. — Pedig én meg vagyok elégedve. Ennél többet a gyár­ban sem kaphatnék és itthon vagyok. — Szemével int a szép új ház felé, amelynek vakolatlan vörös téglái a kor­mos ablakon keresztül is üdén virítanak. Aztán a tűzhöz lép, hosszúnyelű fogóval kivesz egy vasdarabot a katlanból. — Legtöbbször ez van — mutatja a vakító fehér izzású fémet. Ráteszi az üllőre és a nagy kalapáccsal kemény, szapora ütésekkel formálja a patkót. Az izzó vas, mint puha viasz formálódik a kemény ütések alatt. Az alkotás jól­eső öröme tölti el a vas fé­nyétől világított arcot. Cseng- bong az üllő szépcsengésű ha­rangjátéka, miközben fénye­sen pattannak, szállnak a szik­rák és halva hullanak a föld­re ... Fekete János (Kútvölgyi Mihály felvétele) sssysssssssssrArssysssxAfssrss^sssssrssssrssssfSjyssss^ssssssssssssssssssssssssssssssssssss Plasztikai műtét — csak gumiknak Hogyan fizet egy török kuncsaft? Autót javít, de biciklin jár Nem állnak a vagonok feleslegesen a magíódi állomáson (Tudósítónktól) Sebő Mihállyal, a maglód! vasútállomás főnökével be­szélgettünk az állomás mun­kájáról. — Amint azt a versenytábla is mutatja, állomásunk dolgo­zói jó munkát végeznek — mondotta. — Áprilisban a ko­csitartózkodási tervet kilenc­vennyolc százalékra, a kocsi­kihasználást 100 százalékra tel­jesítettük. E szép eredmény annak köszönhető, hogy a va­gonkirakodás nálunk a legmi­nimálisabb idő alatt megtör­ténik. Nem állnak tehát a va­gonok feleslegesen! — Az élüzemszint kilenc­venöt százalékos tervteljesí­tést ír elő. Mi azonban nem tudjuk ezit teljesíteni, mivel feladás elég ritkán van ná­lunk. Két brigádunk azonban harcol a szocialista címért. Jó munkájuk arra enged követ­keztetni, hogy a kívánt köve­telményt teljesítik. Szintén a versenytáblán olvashatjuk, hogy a legjobban dolgozók: Ádám Károly személypénztár­kezelő, Pék Dénes váltóőr és Moór Károly forgalmista. — Van azonban panaszuk is az állomás dolgozóinak. A javítás alatt levő, negyvenki­lenc kocsiból álló szerelvény, nagyon nehezíti az esti közle­kedést. Különösen este tíz kö­rül okoz torlódást! A levegő festék és ragasztó- szagú, a páciensek türelmesek. Ott várnak sorukra — ahová dobták őket. Hogy elkerüljük a félreér­tést, rögtön meg kell monda­nom, hogy nem egy SZTK- tendelés botrányos körülmé­nyeiről akarok beszámolni, ahol hajigálják, dobálják a betegeket. Ezek a paciensek betegek ugyan — de gumi­ból. vannak. Az országút melletti gumijavítóban va­gyunk ugyanis Monoron. A szovjet traktor másfél méter átmérőjű gumija köny- nyű sebesülést szenvedett. A tettes valami éles kő le­hetett, mert a gumin két szú­rás látható. Két foltot kap majd — ezt egy „elhalálo­zott’- gumitól kölcsönzi ne* ki a mester —, s szebb lesz, mint valaha. A vályúkban megadóan sülnek a gyógyulni kívánó kerékpárgumik. S addig pör- pöklődik a bőrük, míg eggyé nem válik a ráragasztott folt­tal. Persze ezek a rokkant gu­mik nem maguk bicegnek be, hanem gazdájuk kíséri őket — aggodalmasan, türel­metlenül vagy bosszankod­va. S a gumijavítóműhely je­lentős idegenforgalmat is le­bonyolít. Tavaly nyáron tö­rök elektromérnök hozta be „kimúlt” autóbelsőjét. A gazda nem fogadott el pénzt, mert: — Ha a mieink kint jár­nak, számukra anyagi csődöt jelent egy-egy autó- vagy gu­mijavítás. Tőlem ne menjen el a Magyarországra látoga­tó vendég úgy, hogy egyet­len fillér sem maradt a zse­bében ... A török „kuncsaft” lefény­képezte Bencsik Jánost az üzlet előtt, s elküldte neki a képet — honoráriumként. De levelez két bolgárral is, s Belgiumban, Amerikában, NSZK-ban élő magyarok küldik neki képeslapjukat a világ minden tájáról. — Azt akarom, hogy a sé­rült, beteg kerekek gyógyul­tan, az autó-motortulajdonosok pedig elégedetten menjenek el tőlem — mondja a műhely gazdája, aki évtizedek óta or­vosa az autók „lábainak” — s aki évtizedek óta biciklin jár. (d) Az aratás-cseplés előkészületeiről, valamint a közrend és a közbiztonság helyzetéről tárgyalnak hétfőn Úriban a községi tanácsülé­sen. A z eső beszorított bennün­ket ide a gyömrői tanács adóhivatalába, hiába van vé­ge a munkaidőnek, nem moz­dulhatunk, csontig áznánk, ha kilépnénk. Ülünk hát, s beszélgetünk. Az asztalon nyitott főkönyv, azzal töltötte a délutánt, hogy kigyűjtötte: ki hogyan telje­sítette időarányos adófizetési kötelezettségét, hiszen köze­leg a félév vége, a mérlegké­szítés ideje... ☆ A míg beszélgetünk, gondo­latban elkészítek én is két mérleget. Először is az övét: Szegedi Istvánné tizenhat éve dolgozik a gyömrői ta­nácsházán, ő itt a legrégibb „bútor”. A feladatok, amelye­ket kapott, sohasem voltak hálásak. A közellátásnál dolgozott, majd a lakásügyek mindenese lett: egy kicsit olyan üres kamra gazdasszo­nya. Lakás ugyanis kevés volt (a kérelmezőknek alig jutott), ami volt is: rossz ál­lapotban, s javításukra a pénz igen szűkös. Az adósze­dés sem a legnépszerűbb fog­lalkozás, de a lakásügyekhez képest valóságos oázis és Ami természetes... legalább jobban megfizetik. Ezt csinálja most már négy éve, szívesen és megelégedet­ten... És vele is elégedettek, mert szorgalmas és lelkiismeretes — ez jellemezte öt minden munkaterületen. Szívvel, becsülettel végzett hivatali munkája mellett tár­sadalmi kötelezettségeket is vállalt mindig: párt- és szak- szervezeti bizalmi, s húsz éve a nőtanács egyik oszlopa. Az ő mérlege tehát túlfize­tést mutat. ☆ É s a társadalomé? Mit ka­pott a társadalomtól, tő­lünk, Szegedi Istvánné — cserébe a hűségéért, szorgal­máért? Kapott: megbecsülést. De­cemberben a községi pártbi­zottság tagjai közé választot­ták, márciusban emléklapot kapott húszesztendős párt­munkájáért. Kapott: munkát. Nehezet és hálátlant, kevés pénzzel járót. Néhány év óta jobb most már a munkája és a fi­zetése is... És most nyugdíj­ba kell mennie. Igaz, néhány évvel túl van mar a korhatáron, de még néhány évig szeretett volna dolgozni. Szüksége lenne rá anyagi­lag is, hiszen két idős, pár­száz forint járulékot kapó, be­teg családtag van még ott­hon. Szüksége lenne rá emberi­leg is, hiszen neki életszük­séglete a munka. A létszámot csökkenteni kell — mondják az illetéke­sek, s ebben egyetértünk ve­lük. Ezt pedig „természetes” úton kívánják megoldani el­sősorban: a magasabb korúak nyugdíjazásával. Ez csak „természetes”? Vagy nem? Általánosságban, talán, igen. De emberek sorsáról nem lehet általánosságok alapján dönteni... ☆ M i a „természetes” abban, hogy két kispénzűhöz ha- zaküldjük a harmadikat? Nem „természetesebb” volna olyan családból, ahol hárman van­nak, hárman keresnek (és jól!), „hazaküldeni” az egyi­ket? (Konkrét példával is tudnánk szolgálni az illetéke­seknek!) Miért nem „természetes” az még minálunk, hogy minden­ki aszerint kapjon megbecsü­lést a társadalomtól — erköl­csit és anyagit! —, amennyit tett, fáradt, dolgozott érte?! Miért nem kaphat húsz év hűségjutalmául valaki még kétévi munkát, ha alkalmas rá, s ha bírja? Ez nem vol­na „természetes”? ☆ F élmegoldás született az ügyben: félmunkára, félfizetéssel visszamaradhat, ötszázforintos kisegítőként bejár majd dolgozni. Vigasztalja magát: — Legalább több időm ma­rad a társadalmi munkára... És igyekszik megnyugodt- nak látszani, hogy másokat is megnyugtasson. Mit lehet hát tenni mást: jó pihenést kívánunk neki... S már szedelőzködünk és megyünk is: a zuhatag el­állt, ki kell használni az al­kalmat, míg újabb nem kez­dődik... Radványi Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom