Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

I*£S T MEGYEI 1965. JÜNIUS 19, SZOMBAT Július 3—4 Vízitúrázók találkozója a Kőkeresztnél A Budapesti Természetba­rát Szövetség a vízitúrázók hagyományos találkozóját a magas vízállásra való tekin­tettel július 3—4-re halasztot­ta. A színhely a váci Duna- ágban a Kőkereszt környéke. A találkozó, amelyet a BTSZ megbízásából a VIII. kerületi Természetbarát Szö­vetség rendez, az első napon táborépítéssel kezdődik, majd a hivatalos megnyitás után tábortűz lesz. Másnap különféle villám­tornákat és víziügyességi ver­senyeket bonyolítanak le. A találkozóval kapcsolatban a részvevő kerületek és szak­osztályok között mozgósítási verseny lesz. PECEL - PECELERT A péceli kulturális napok a hagyomány- tisztelet és a haladás jegyében A Rákos menti képzőművészek nagysikerű kiállítása Hat évvel ezelőtt, 1959-ben vetődött fel a péceli napok megrendezésének gondolata, amely 1960-ban testet is öl­tött. Azóta, a múlt esztendő ki­vételével, minden évben meg­rendezte Pécel a maga helyi ünnepét. Eleinte országos, vagy legalább is a megyére kiter­jedő érdeklődésre számítottak, de menetközben kiderült, hogy mindenekelőtt a pécelieket kell meghódítani — Pécel számára. Az idén már nem is volt szé­KONYVESPOLC MŰVESZETI LEXIKON A MŰVÉSZETI LEXIKON címe betűnként egy-egy kis művészeti tárgyú képből vilá­gít ki. A nemes, klasszikus vo­nalú fehér betűk kellemes ele- gánciával tűnnek elő a színes háttérből. A kötés fekete vá­szon arany nyomással. Megör­vendeztet már első „nézésre”, hogy az illusztrációk változa­tosak, s nagyon sok az ismeret­len kép. A nagy mesterek re­mekeiből feltétlen van doku­mentáció a cikk mellett, de ezeken a „kötelező” képeken kívül jut a kisebb mestereknek is bőven a képanyagból. Különösen tetszetősek az af­rikai művészet illusztrációi, egy remek ajtókopogtató, An­gers, Ausztria művészetének képanyaga, a bizánci művészet gazdag illusztrációs anyaga, Bologna, a Borobudur, Bulgá­ria művészetének képei, egy ceyloni sziklafreskó, Chartres, Chenonceaux, Chorsabad ka­puőrző emberfejű bikája, a Corvinák, Csehszlovákia mű­vészetének képanyagából a prágai képek és a Vyssi Brodi madonna, a nálunk úgyszól­ván ismeretlen dániai művé­szet anyaga, a gazdag egyip­tomi képanyag, az elámi mű­vészet illusztrációja, a szép er­délyi szőnyegek, az eszkimó művészet érdekes képei. Esz­tergom, az etruszk művészet és az expresszionizmus érdekes illusztrációs anyaga. Már ez a szemelvényei felsorolás megér­teti. hogy végül is számolni kezdtem a képeket, de ezernél abbahagytam. Ekkor még hát­ra volt a kötet 628 oldalából vagy ötven oldal. KÖZBEN SZEMÜNKBE ÖT- LIK a magyar anyag. Újra végig kell lapoznunk a kötetet: Aersten, Altdorfer, Amerling, Baidung, Grien, Bellini, Bol, Boltraffino, Böcklin, Brueghel, Cambiaso, Campi, Garriére, Cézanne, Cipper, Claude Lor­raine, Constable, Coques, Cor- regio, Costa, Courbet, Cranach, Crespi, Crivelli, Cuyp, Dau­bigny, Daumier, David, Decker, Delacroix, Denis, Dü­rer, Evbl, Jan van Eyck egy- egy közölt képe Szépművé­szeti Múzeumunk tulajdoná­ban van. A 35 kép — Bal- dung Grientől kettő — már önmagában is érték a magvar olvasónak. Hozzájuk csatla­koznak azok a képek, amelyek idegen művészek magyarorszá­gi munkáit mutatják be. így például Attavante pompás Corvinája, Bergl freskója az Egvetemi templomban, Cane- vale váci diadalíve, Joseph Engel váli temploma. A magyar műemlékek — most nem beszélve a nagyobb városcikkek illusztrációiról — különös öröm Bélapátfalva, Csákvár, Csároda, Csempesz- kovács és Egregy képe. A KÖZÉPKORI MAGYAR FESTÉSZET képviselői közül az Apostol vértanúságok mes­tere, Aquila János, a Bártfai Madonna mestere, a Báti I. és B. E. mester egy-egy képét láthatjuk, de rajtuk kívül még öt régi mesterről olvashatunk a szövegben. A XVII—XX. századi ma­gyar festők között Donát Já­nos egy portréja és Beller Ja­kab freskói szerepelnek. Ebből az időszakból még tíz magyar festő, három rézmetsző — O.etter Sámuel képpel —, 11 szobrász — Dunaiszky Lőrinc és Engel József képpel — két építőmester, hat kőfaragó, ti­zenegy bútorműves, asztalos és ács — Baumgartner Ber­nét, Dohányosi József és Éder József képpel — egy pesti kártyafestő, két harangöntő, egy-egy kőnyomdász, pecsét­metsző, fazekas és kályhás, rézműves és órás szerepelnek cikkekkel. De a múlt mellett a modern anyag is jelentős helyet ka­pott. Nemcsak olyan nagy ne­vek szerepelnek, mint Aba Novák, Berény, Bernáth Aurél, Csók, Csontváry, Der- kovics, Dési Huber, Doma- novszky, Ék Sándor-, Egry, hanem minden számításba jö­vő fiatal művész is. UGYANCSAK GAZDAG a lexikon cikkanyaga. A Művé­szeti Lexikon a ma szemléle­tével a mai magyar emberhez szól és így valóban hivatott betölteni azt a sokéves hi­ányt, amely , az eddig megje­lent egyetlen magyar művé­szeti lexikon elavulásával tá­madt. Éppen ezért elismerés illeti a mű szerkesztőit, Genthon Istvánt és Zádor An­nát, a lexikon több mint száz munkatársát, hogy e nagyon jelentős munkát létrehozták, és végül, de nem utolsósorban az Akadémiai Kiadót, hogy ilyen szép köntösben jelentet­te meg a könyvet. Somogyi István lesebbkörű propaganda, de nagy gondot fordított az előké­szítő bizottság arra, hogy Pé­cel ünnepi hetéről a község la­kossága vegyen tudomást. A vale» an színvonalas műsor iránt sikerült is fölkelteni az érdeklődést. A meghirdetett rendezvényekre hat-nyolcszáz húsz forintos bérlet talált ve­vőre a községben, de sokan váltották meg egy-egy elő­adás nyolc forintos jegyét is. Június 12-én, szombaton nyílt meg a péceli kulturális napok. A Mezőgazdasági Párt­iskola széles udvarán levő sza­badtéri színpadon Lehoczky Endre, a Hazafias Népfront Bizottság elnöke tartott tartal­mas megnyitó előadást, majd a budapesti Bartók Béla tánc- együttes mutatta be művésze­tét. A hűvös esős időjárás a többi, ugyancsak szabad­térre tervezett műsorát az öreg művelődési otthon fa­lai közé kényszerítette. Vasárnap nyitották meg a péceli napok alkalmából ren­dezett kiállításokat. A képző- művészeti kiállításon a Rákos mentén élő és dolgozó művé­szek, festők, kerámikusok és szobrászok mutatták be leg­szebb alkotásaikat. Pécel büsz­ke rá, hogy a kiállítók közül öt művész a szépmúltú falu la­kója. Külön szobában emlék- kiállítást rendeztek a múlt év­ben elhunyt Czimber Béla ké­peiből és rézkarcaiból. Endré- di Irén hangulatos csendéletei, Karsai Zsigmond tömör nap­sütésben izzó tájképei, Sügér Zsuzsa lendületes kompozíciói és Fésűs Károly szobrai egy­aránt izmos tehetségről tanús­kodnak. A kiállított képek, kerámiák, kisplasztikák egyaránt arról; tanúskodnak, hogy a Rákos-vidék jó táptalaja az alkotóművészetnek. A gimnáziumban megnyílt kiállítás anyaga a diákok jó képességeiről tanúskodik, ügyes rajzok, szép kézimun­kák gyönyörködtetik itt a lá­togatót. Nagy sikere volt a vasárnap megrendezett nóta­estnek. Itt mutatkoztak be a televízió Ki mit tud? műsorá­nak legutóbbi nyertesei, köz­tük több péceli fiatal. A közönség nagy élvezettel hallgatta végig csütörtökön a Stella Adorján Van, aki be­vallja című zenés vígjátékot. A sikeres bemutató után a művelődési otthon és a gim­názium énekkara adott Zalat- nay Ernőné vezetésével élve­zetes hangversenyt a zeneis­kola növendékeinek közre­működésével. Pénteken este a Ráday kas­tély dísztermében dr. Kovács Máté egyetemi tanár tartotta meg nagy érdeklődéssel várt előadását A könyv és az ol­vasás az emberiség művelő­désében címmel. Kiemelte Pécel fontos szerepét, amelyet a rc- formkorszakban töltött be. Az előadás után a művelődési otthon női kara adott ízelítőt a művészetéből. Karsai Zsigmond festőmű­vész, a művelődési otthon igazgatója, aki a rendezőgár­da élén évek óta buzgón te­vékenykedik a péceli napok sikeréért, a kedvezőtlen idő­re panaszkodik ugyan, de az idei eredményekkel megvan elégedve. — Arról a hiú ábrándról régen lemondtunk — mondja tréfásan —, hogy Pécelt a pé­celi napokat a salzburgi vagy a szegedi szabadtéri játékok konkurrensévé tegyük — meg­elégszünk azzal, ha Pécelt megismertethetjük és meg sze­rettethetjük a péceliekkel. Az igazság az, hogy a falu lakos­sága a legutóbbi viharos év­tizedek alatt megfeledkezett faluja szép múltjáról, a többi között arról is, hogy milyen fontos szerepet töltött be Pé­cel két nagy szabadsághar­cunk, a Rákóczi féle fölkelés és a negyven nyolccas-negyven- kilences küzdelmek korszaká­ban nz ország-politikai és kul­túrtörténetében, amikor a re­formeszmék megvalósításáért folytatott küzdelem egyik fon­tos központja volt. A péceli napokkal köz­ségünk szép múltját kí­vánjuk tudatosítani, és történelmi hagyományain­kat szeretnénk ápolni. Aki ezekben a napokban Pécelen megfordult, tapasz­talhatta, hogy a törekvésnek máris vannak kézzelfogható eredményei. Magyar László Hatvankilencxnillió forint — kártérítés Negyvenkilenc tsz-ben pusztított jég Továbbfejleszt ik a biztosítást Pest megyében tavaly 69 millió forint kártérítést fize­tett ki az Állami Biztosító. Ebből az összegből a legtöb­bet — 45 millió forintot — jégverés, tűz- és állatkárok után a termelőszövetkezetek kaptak. Az idén eddig kerek tízezerrel növekedett, s már több mint félmillióra te­hető a biztosítások száma. Pánczél István, az Állami Biz­tosító Pest megyei igazgatósá­gának vezetője, a napokban rendezett sajtótájékoztatón a biztosítással kapcsolatos idő­szerű kérdésekre is válaszolt. Elmondotta, hogy az idei kártérítések első nagyobb té­teleit a száj- és körömfájás okozta. Hozzávetőlegesen két és fél, hárommillió forint kár­térítést kapnak a biztosítot­tak. Az elmúlt esztendő a természeti csapásokban jég­verés, árvíz stb. nem szűköl­ködött. Most már nyilvánvaló, hogy 1965 a tavalyin is túltesz. Jóformán be sem köszöntött a nyár, máris negyvenkilenc termelőszövetkezetből jelen­tettek jégverést. Eddig hat és fél ezer holdat — kalászost, szőlőt, gyümölcsöst, kertésze­tet — ért kár. Napjainkban legtöbb bajt és gondot okozó elemi csapá­sa az árvíz. Mivel az áradás még tart, a károkról nem le­het végleges számot monda­ni. Hogyan fejlődik a biztosítás, bővül-e újabb formákkal a kockázatvállalás? Az igazgató elmondotta, hogy jelenleg mintegy huszonöt fajta biztosítá­si lehetőség áll a lakos­ság, az ipari és mezőgaz­dasági üzemek dolgozói­nak rendelkezésére. Közülük számos, több veszély­nemre is kiterjedő kombinált kockázatvállalás. Most kerül bevezetésre az ipari és a mezőgazdasági idő­szaki dolgozók balesetbiztosí­tása. Hatvan forintért fél­éves időtartamra az SZTK- tól függetlenül kockázatot vállal a biztosító, nemcsak a munkahelyen, hanem bár­hol és bármikor bekövetkezett balesetekre is. Jövőre egyéb­ként továbbfejlesztik a terme­lőszövetkezetek vagyon­védelmét és a termelés biztonságát szol­gáló kockázatvállalást. Sor kerül a szőlő-, a gyümölcsö­sök és a korai palántázással egybefüggő kertészeti növé­nyek fagybiztosítására. Pénczél István hangsúlyoz­ta, hogy tavaly harmincöt- ezer esetben fizetett kártérí­tést a biztosító. Ez arról ta­núskodik, hogy tovább növe­kedtek a mezőgazdaságban és az iparban a személyi károk, aránytalanul magas volt a közlekedési balesetek és a háztartási balesetek száma is. s. p. A fogorvos Sári találkozik az utcán Klárival. — Szervusz, drágám, hogy vagy? — így Klári. — Most már jól — só­hajtja Sári. — A fogorvos­tól jövök. — Ügyes ember? — Nagyon. Neked is szükséged van rá? — Igen. Add meg a cí­mét. Ugye. rád hivatkozha- tom? Es Sári a jóhirü fogor­vos címével a táskájában, boldogan tovább siet. Néhány nap múlva a cukrászdában randevúzik a a két barátnő. — Micsoda remek orvos, akit te ajánlottál! — ára­dozik Sári. — Ugye? Tömött vagy húzott? — Nem. Nekem nem fájt a fogam. — Hát akkor? — Kikezelte a csípése­met. ........... — Micsodát? — Tudod, drágám, ki­mentem a strandra és na­pozás közben egy méh megcsípett. A helye meg­gyűlt. S a te doktorod — aki egyébként nagyon csi­nos — rendbehozoit. — És hol csípett meg az a méh? Sári zavartan válaszol: — A derekam alatt... egy arasszal... — gáspár — jjgyebár?! Az embert a ÍJ frász törheti ekkora ud­variasságtól. Dehát tisztelte- tem Steinert, háromszor is szóltam neki, legutóbb a párt­bizottsági ülésen, semmit nem csinált. Én meg mondjam az embereknek, hogy így a taka­rékosság meg úgy, a nyolc gép meg ott döglik, minden­ki tudja, hogy dollárért vet­ték, a nyugatnémet szerelők kétszer is itt voltak, de men­tek is, „hja kérem, nálunk nem mennek a dolgok olyan gyorsan, a kábelfektetés az nem tréfa, ott előírások van­nak, szabvány, kivitelező, szd- val nem úgy megy az, hogy hipp-hopp, már itt is az áram, mehetnek a masinák — Arról írtam. — És ha szabad kérdeznem, talán azért, mert nem elégí­tette ki az, amit én válaszol­tam. Mert nekem is szólt, úgyebár? — Szóltam. Háromszor. — Háromszor? Lehet. Én nem számolom az ilyesmit. Az újságíró szólni akart, de most a műszaki osztály veze­tője előzte meg: — Jól tudja, hogy nem raj­tunk múlik... az elektromos vezeték... — Tudom. De azt is tudom, hogy fél év alatt ezek a gé­pek mit csináltak volna. Vol­na — mert semmit sem csi­náltak. Mi igazgatjuk rajtuk a ponyvát. Kész. Ahelyett, hogy dolgoznánk velük! Hangja határozottsága el­hallgattatta Hamart, végre az újságíró is szóhoz jut­hatott. Előhúzta a levelet jegyzetfüzete lapjai közül, de nem nézte meg, ösztönös mozdulat volt csak, s egye­nest a főmérnökhöz fordult: — Azt hiszem, hogy Csíki elvtárs, mint levélírónk, mint egyszerű dolgozó is joggal szóvá tehet ilyesmit. O ráadásul tagja az üzemi pártbizottságnak is... S teiner visszakozót fújt, pillanatok alatt. Azon­nal megértette, hogy jobb, ha nem akadékoskodik. Külön­ben is, az igazgató fél éve beteg, ö lenne az illetékes... Nem, ez nem jó, nem küld­heti el az újságírót ezzel, hi­szen a főnök már akkor sza­natóriumban volt, amikor a gépek megérkeztek. De hát mi a baj? Elküldték a meg- rendelőlevclet, kiderült, hogy a műhelyen belüli hálóza­tot át kell alakítani, mert az új gépek kívánta többletet már nem bírja el, akkor ter­vezőt keresni, megbízni, ter­veket jóváhagyatni, elfogad­tatni, a felújítási keretnél át­csoportosítani... és akkor jön ez a Csíki, azt hiszi, olyan egyszerű ez az egész, de itt tökfejek ülnek, bürokraták, s persze, hogy az újság is Csíki pártját fogja, hiszen most divat szidni azokat, akik nem hebehurgyán csi­nálják a dolgokat, akik nem ugranak fejest a mély vízbe... Na, mindegy. — Persze, persze — mond­ta —, én a legkevésbé sem vonom kétségbe bárki jo­gát... a sajtó ugyebár... a sajtóhoz bárki írhat.. ez ugyebár természetes... Látszott rajta, majd meg­pukkad. Csíki — bár restell- te —, de kicsit kárörvendően nézte. Mégsem volt rossz ötlet ez a levél. A többiek Steinert néz­ték, az újságíró valamit jegyzett, csend volt. behal­latszott, odakinn valamit gé­pelnek. No, most majd el­kezdődik a tánc. Steiner he­tekig pukkad, vörös posztó lesz a szemében, Hamar meg a többiek engedelmeskednek Steinernek. ha neki nem tet­szik Csíki. akkor nekik sem. Na és? Arra gondolt, micsoda különbség olvasni az újságban, hallani a rá­dióban, hogy bíráljon bát­ran az ember, ha azután meg­teszi... de hát vagy úgy is gondoljuk, amit mondunk, vagy megette a fene. M ost már csak figyelt. Gyors szópárbaj zajlott az újságíró meg Steiner kö­zött, végül f elcihelödött az egész társaság, mert lássuk a medvét alapon lemennek a műhelybe. Utolsónak ma­radt, behúzta az ajtót, ment mögöttük, látta, Steiner egy pillanatra sem szállt le az újságíró nyakáról, aki hát- ratekintget, mintha öt ke­resné, de a többiek eltakar­ják, ő meg nem furakszik. Különben is — megírt min­dent a levélben. A műhelyben persze köz­feltűnést keltett a vezér­kar, hiszen, ha már ennyien vonulnak befelé, ott már válámi van... Mentek végig a gerincúton, a gépsorok kö­zött, hátra, a ponyvával ta­kart géphalomhoz, sunyi vi­gyorgással nézték őket, s csak amikor mögöttük felfe­dezték Csíkit, kezdték rángat­ni a ruháját, mi van? Nem tartott sokáig a dolog, meg­nézték a gépeket, az újságíró odajött hozzá, kezetfogott, mondta, köszönik a levelet, bármi történne, mármint eset­leg valami retorzió. írjon azonnal, mert „levélíróinkat megvédjük”, s ment kifelé a műhelyből Steinerékkel, köz­ben gépiesen köszöngetett az embereknek, akik azt sem tudták róla, kicsoda. Ami­kor Steiner ék kimentek, a többiek nekiestek: mi volt ez? Mi lett volna — mond­ta —, egy újságíró. A gé­pek miatt jött. Nem mond­ta, hogy ö írt levelet, sőt, egyáltalán nem szólt semmi­féle levélről, minek? Visszament a gépe mellé, de látta, a többiek még be­szélnek, egyik megy a má­sikhoz, mintha micsoda do­log történt volna! Megnézte az óráját: fél kilenc. Na, most hajthatja magát, több, mint egy órája ráment. Visszatette a helyé­re a rajzot, elfordította a kapcsolót, s amikor a gép zúgni kezdett. úgy érezte, elégedett, megtette, amit kell. Az újságcikk néhány nap múlva megjelent. Egymás kezéből kapkodták ki a lapot. Fél év múlva már vala­mennyien aláírták azt a le­velet, amelyet Csíki fogalma­zott, s amelyben azt kérték, hogy a gépek hevertetésének egyéves, az újságcikk meg­jelenésének féléves évfor­dulója alkalmából intézzen a lap körkérdést az olvasók­hoz, hátha jelentkezik vala­ki, aki cselekedni is tud? a levél gúnyos és gorom- Ai ba volt. Két hónapja küldték el. Még nem kaptak rá választ. Mészáros Ottó f JÁPPen elkezdték a mun- $ JOj kát, amikor a fejek fe- ^ lett megszólalt a hangszóró, s ^ az apró, kövér Zruffkóné há- ^ romszor is elismételte, hogy £ Csíki elvtársat azonnal kérik ^ a főmérnöki irodába. A har- £ madszori bemondásba bele- f csengett a telefon, így a mon- f dal a fő-nél abbamaradt, s Í! a műhelyben rögtön Csíkiért 'f kezdtek kiabálni, nem hal- $ lottad, lódulj már. Csíki ko- % mótosan készült, leállította a $ gépét, félretett egy rajzot, ^ nehogy leessen, s közben ^ húzta a vállát, mini aki azt £ válaszolja a kimondatlan kér- f désre, fogalma sincs, mit f akarnak tőle. Lehet, hogy...? ^ No, akkor ez a nap is jól kez- í, dödik. Felment, kopogott, s ^ amikor belépett a szobába, % rögtön tudta, mi a baj. Ott ^ ültek a tárgyalóasztalnál, az ^ egész vezérkar, közöttük egy £ idegen, biztos ez lesz az. \\ Bemutatkozott az idegen- % nek, a nevét nem értette, csak $ azt, hogy a laptól van, leült, ^ az újságíró mondta, meg- $ kapták a levelét, s azért jött 'f ki, hogy tisztázzák a dolgot. ^ Mit kell itt tisztázni? Men- jen le a műhelybe, nézze meg % a félre állított nyolc gépet, | ott döglenek hat hónapja, ezt $ az isten sem tagadhatja le. % Az újságíró még akart va- ^ lamit mondani, de a főmér- ‘f nők, Steiner már közbevá- ^ golt: $ — Szóval a gépekről írt, ha 2 jól értettem ugyebár?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom