Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-02 / 128. szám
CEGLÉDI J Á R Á * É S CEGLÉD VÁ R O S RÉSZÉRE IX. ÉVFOLYAM, 188. SZÄM 1965. JÚNIUS 8, SZERDA Negyvennégy ifjúsági brigád a mezőgazdaságban Példát mutatnak a termelésben Szabad idejükben községüket szépítik a KISZ-fiatalok Két karambol egymás után Ki kell szélesíteni a Kossuth Ferenc utca torkolatát Február hónapban a KISZ járási bizottsága határozatban hívta fel a fiatólokat, hogy ebben az évben vállaljanak magukra jelentős építő feladatokat. Erről beszélgettünk Gyigor József KISZ járási titkárral. — Járásunk mezőgazdasági jellegű — mondotta Gyigor József — s ennek megfelelően a vállalások túlnyomórésze is a mezőgazdaság megsegítését célozza. Dicséret illeti a fiatalokat, akik mintegy ötvenezer munkaórát vállaltak társadalmi alapon. Hogy mit jelent ez számokban? Csaknem nyolcszáz hold kukorica teljes megművelését. Különösen kitűntek az abonyi Kossuth, az albert- irsai Dimitrov, a dánszent- miklósi Micsurin és a törteit Rákóczi termelőszövetkezetek fiataljai. A törteli Rákóczi Tsz öttagú ifjúsági brigádja 190 holdat vállalt, az abonyi Kossuth háromtagú ifjúsági brigádja pedig 170 hold kukorica teljes művelését végzi el. Ezenkívül a fiatalok ezer- egyszázhetvenhat kataszt- ráíis hold rét és legelő gyomirtását és a talaj- egyengetést is elvégzik. A kedvezőtlen időjárás és a vízállás akadályozzák a munkát, ennek ellenére háromszázhatvan holdon már megtisztították a legelőt, illetve rétet. — A KISZ-fiatalok a fásításban is élen járnak. A vállalt tizennyolcezer csemetéből már tizenhatezret elültettek. Ebből tizenkétezret erFényár a szőlőtábla felett, de sötétség Alsóerdőn Zöldhalom éppen olyan része Csemő községnek, mint Alsóerdő. Közvetlenül egymás mellett, egymás szomszédságában terül el a két terület. Esztendők során mind a zöldhalmiak, mind az alsóerdőiek kemény harcot folytattak a villamosítás érdekében. Végre, 1964 karácsonyára kigyúlt a villany. De, ami öröm volt a zöldhalmiaknak, szomorúságot és bosszúságot hozott az alsóerdőieknek. — Mintha mostohagyerekek volnánk! — mondják ingerülten a környék lakói, amikor a villanyvilágításról esik szó. Az történt ugyanis, hogy a hálózatot csak a zöldhalmi állomásig építették meg, a négyszáz lépésre levő Al- sőerdöre csak füttyentettek egyet. — Az állomástól a hálózat balra fordul egy vak dűlőn, ahol csak egy-két ház van, majd tovább halad keresztül-kasul a barázdák között a következő dűlő felé, mintegy öt-hatszáz méteren át. Ez idő szerint ragyog a közvilágítás a vak dűlőben, beragyogja a villanyfény a szőlőtáblát. Alsóerdön azonban, ahol a legnagyobb a forgalom még éjszaka is, nincs világítás. És hogy teljes legyen a bosszúság az Alsóerdőn: a kapcsolást automata végzi és hét-nyolc óra táján — világos nappal — égnek a közvilágítás lámpái a vak dűlőn, az alsóerdőieknek viszont még a legvaksöté- tebb éjszakában sem jut világítás. dősítésben, négyezret pedig a községek belterületein telepítettek. — A vállalások között szerepel tízezer mázsa zöldség betakarítása, ezerötszáz holdról a szalmalehúzás, háromezernégyszáz kiló sertés- és kétszáz kiló baromfihús terven felüli előállítása. A járás mezőgazdasági üzemeiben — a vállalt negyven ifjúsági brigád helyett — eddig negyvennégy brigád alakult meg. A vállalt ötvenezer munkaóra egy részét a köz- ségtejlesztési tervek segítésére fordítják. Ennek során több helyen parkosítottak, részt vettek iskola és sportpálya építésében is. — Fiataljaink a szakmai vállalásokat mindennapi munkájuk során teljesítik. Többet és lelkesebben dolgoznák. A községfej lesatési munkákat természetesen szabad idejükben végzik el, igen nagy lendülettel — mondotta befejezésül a KISZ járási titkára. (Rik) Tegnap reggel egy lovaskocsi fordult be jobbra a Kossuth Ferenc utcába a városi tanácsháza irányából, amikor a csemői kisvonat már az útkereszteződéshez közeledett. A keskeny utcán a lovak megijedtek a pöfögő mozdonytól, visszahőköltek s a kocsit elkapta a mozgó vonat egyik vagonja. A lovaskocsi első kerekei leváltak, két részre szakadt a kocsi. Emberéletben nem esett kár. Nem sokkal később — ugyancsak a tanácsháza irányából — egy Warszawa haladt át a Pesti út út—Kossuth Ferenc utca, illetve Kossuth tér kereszteződésében, nyomában pedig egy Trabant haladt. Gyalogosok léptek a Pesti út elején levő átkelő szakaszba, a Warszawa fékezett, a Trabant hátulról beleszaladt. Emberi sérülés itt sem történt. A balesetek személyi okait nem vagyunk hivatva vizsgálni. Mire figyelmezteti azonban — különösen az első eset — városunk közlekedési rendjéért felelős tényezőket? Megnövekedett forgalmú városunk szűk utcáin egyre nagyobb gondot okoz a közlekedés zavartalan lebonyolítása. Ezek között is az egyik legnagyobb problémát a város szívén áthaladó csemői kisvasút idézi elő. Tudjuk, a kisvasút „kiköltöztetése” máról holnapra nem megoldható. —A balesetveszélyes Kossuth Ferenc—Pesti út és Kossuth téri útkereszteződés veszélyes voltán azonban könnyűszerrel lehet segíteni. A tanácsháza Kossuth Ferenc utcai frontjával átel- lenben — az ott levő kerékpármegőrző megszüntetésével, illetve áthelyezésével — ki lehet bővíteni a Kossuth Ferenc utca úttorkola- tát. Az így lényegesen kiszélesített útszakaszon veszélytelenebbé válik a közúti forgalom, (íz!) Több árut várunk a tsz-ektől Május 21-i piaci jelentésünk még így kezdődött: „Az igazi tavasz beköszöntésével egyre jobban felélénkül a ceglédi piac is. A bevásárló háziasszonyok jogos várakozással tekintenek a felhozatal, il- j letve az árak alakulása felé”. \ Nos, a piac valóban élén- I kült, de a háziasszonyok még mindig várakoznak, különösen ami az árak/nt illeti. A 1 tegnapi piacra ugyan már több zöldáru érkezeit, de az árak alig csökkentek valamit. Csupán a retek lett olcsóbb, ami egyetlen zöldségárus asztaláról sem hiányzott. Kevés azonban a főzelékféle, sóskát, spenótot csak elvétve lehetett látni, azt is csak egyéni és háztáji termelőknél. A tez-ek elárusító helyei nem túlságosan bővelkedtek áruban. A Dózsa Népe nagyon szép karalábét, retket és zöldhagymát, a Vörös Csillag gyönyörű primőr szamócát árult. Az Alkotmány és a Lenin elárusító helyein már zöldpaprika is volt, — elég borsos áron. Üjburgonya csupán a kiskereskedelmi vállalat elárusító helyén volt, 9.60 forintért, ezént inkább a régi mellett maradtak a vásárlók, nem mintha nagyon olcsó lenne az, de legalább nagyobbak. Virág és konyhakerti palánta most is rengeteg volt, aránylag olcsó váron. A gyümölcsös soron még sok az üres asztal. A tizenöt forintos alma mellett, ugyan itt már leselkedik a cseresznye meg a szamóca, de ha az ártáblára nézünk, gyorsan becsukjuk a szemünket. Harminc forint a szamóca, s a cseresznyét még csak kis csomókban árulják egy forintért. (óná) MANYIKA Tíz év óta dolgozik a kocsériak földmúvesszö- vetkezeti cukrászdájában Szőke Lászlóné. Kedves, közvetlen modorával kivívta a kocsériak megelégedését. Szeretik őt a községben. Nála a kiszolgálás mindig gyors és figyelmes. A ceglédi fiúk jól szerepeltek vasárnap Ceglédi Vasutas SE—Debreceni Vasutas SC 11:9 Az ökölvívó területi bajnokság első fordulójának utolsó mérkőzését szép számú nézőközönség előtt bonyolították le a Kossuth Művelődési Házban. A dukke- rek nem csalódtak, mert a vasutas fiúk nagyszerű, izgalmas versenyben szerezték meg győzelmüket, amivel kilenc csapat közül most a harmadik helyen vannak. Az ^SSSS'SfSSS— ~ —■ . - - _ - . örömbe egy üröm is csöppent, mert a Telek—Fazelcas találkozásnak feltétlenül Telek győzelmével kellett volna végződnie. Ugyanis Telek magasan erőfölényben volt, de a pontozóbírák döntetlent hoztak ki. A legnagyobb és legszebb mérkőzéseket Telek-, Semetka- és Varga-összecsapások hozták, ezért dicséretet érdemelnek. Eredmények. Légsúly: Jakab—Hüse találkozón Hüse megérdemelten győzött. 0:2. Harmatsúly: Báró—Flórián összecsapásban Báró nagyon tisztelte ellenfelét és a második menetben feladta, 0:4. Pehelysúly: Semetka—Pálinkás találkozó a legnagyobb küzdelmet hozta. Semetka bal horgai „ültek” ellenfele fején mind a három menetben. Kemény ütéseivel megérdemelten győzött, 2:4. Köny- nyűsúlyban: Hörömpő ellenfél nélkül győzött, 4:4. Kis- váltósúly: Szabó átesett a súlyhatáron és így Vécsei- vel barátságos találkozója volt. Szabó szépen öklözött i és* megverte volna bajnoki- ; ban Vécseit, de a pontokat ; át kellett adni: 4:6. Váltósúly: ; A Telek—Fazekas találkozón I Telek mind a három menet- ; ben fölényesen vezetett, a ; pontozó bírák azonban dön- \ tétlent hoztak ki, 5:7. Nagy- | váltósúly: Varga—Porcsin ta- | lálkozóban Varga bal- és : jobbegyenesei tisztán talál- i tak Porcsin fején és így dön- | tő fölényben a második me- | netben győzött, a vezető- i bíró Porcsint leléptette, 7:7. i Középsúlyban Pataki ellen- ; fél nélkül győzött: 9:7. Fél- ; nehézsúlyban Romhányi II ; Béri ellen az első menetben : feladta, 9:9. Nehézsúlyban i Romhányi I. ellenfél nélkül ; győzött és így a végered- ; mény CVSE—DVSC: 11:9 lett. i Egyhónapi pihenő és felké- i szülés után kezdődik majd a : nagy érdeklődéssel várt má- ; sodik forduló. (—sz—) Elhatároztam, hogy könyveimet magam fogom a pia- \on hetivásáronként árulni. Aki jól meggondolva kezd, ól is végez, tehát legelőször s a városi kapitány Thury- xál tettem meg a lépést, je- entvén neki, hogy én a piacon hetivásáronként könyvecet szándékozom árulni. A iapitány monda, hogy jól ran, de előbb törvény szerint iparengedélyért kell a városi tanácshoz folyamod- tom, aminek megbélyegzése ? forintba kerül, osztrák érékben. Erre azt felelem, togy én nem kereskedem nem a mások könyveit akadom árulni, hanem csak a magaméit, miként a zöldségtermesztők a maguk áruit, vagy termékeit; amennyi helypénzt azok fizetnek, znnyit én is megfizetek. A 1iapitány nem tett ellenvetést. De mégis azt javasolta, hogy ne tenném ezt, mert nem illik, hogy magam áruljam, hanem majd a könyvkötők elárusítják. De én sejnmit sem hajtottam tanácsára, gondolván, minek engedném a szép hasznot, nyereséget a mások zsebébe folyni, amikor arra én méltányosabban tarthatok igényt. A városház előtt, közvet* A könyvhét alkalmából közöljük Táncsics Mihály „Életpályám”/ című önéletírásának részletét — összehasonlításul. Táncsics Mihály portékái lenül a kenyérárusok mellett foglaltam állást. Ök lepedőfélét, én pedig újságot terítettem le, mert ennek valék leginkább bővében és erre raktam ki portékámat. Csak úgy hullámzott előttem a rengeteg népség, közte természetesen a sok selyemruhás leányasszonysereg is. Minden jót reméltem és miért is ne reméltem volna? Hiszen e kedvező helyen nemcsak a hetivásárosok tolongtak, hanem mindazok is, kiknek a városházán mindenféle ügybajuk volt. Azon- fölül a hivatalnokok is itt jártak ki és be. Hirtelen megvillant agyamban, hogy Cegléd város népessége 25 000 lélek s ha csak 500 ember vásárol is könyveimből egy-egy példányt, valamennyi elkel... Feleségemet kértem, hogy egyszer-másszor tekintsen ki az árurakhely felé s midőn látni fogja, hogy a vevők rendkívüli módon kapják áruimat, s azok már-már fogytán lesznek, hozzon ki egy-egy nyaláb könyvet. Büszkén álltam könyveim mögött... A sjásárlás mindenfelől már nagyban és javában foly; vitték is a sok csibét, kappant, ludat, pulykát, kenyeret, cipót, zöldséget, vitték a mindenféle ruhaneműt, szöveteket, selymet, bársonyt stb., de az en áruimra még nem került sor. Gondolám, majd ezt utoljára hagyják. Feleségem ki- kinézett, hogy elfogyott-e már az én portékám s ne hozzon-e újabb nyaláb könyvet, de még nem volt szükséges újra szállítani. Én csak várom, hogy mi lesz már. mikor indulnak a vevők felém, hogy vegyék a szellemi vásárfiát, de senki sem mutatkozik. A nép már oszladozik, a vásártér ürül, s csak egy vevő kérdezte, hogy van-e halottas könyvem, azt szeretne venni. A hetivásár innen-onnan már megszűnt, a nép nagy része eltűnt, csak a piac állandó (akár ülendő) lakói, a kofák és én voltunk a végig kitartó árusok. Mikor láttam, hogy a szellemi eledel, az égi manna után senki sem vágyakozik, még egyszer körültekintettem, nem integet-e valaki, hogy csak kissé várakozzam, mert éppen az én portékámból kíván vásárlást tenni, — de egy lélek sem jelentkezett, tehát én is szedtem sátorfámat és hazafelé indulva, elvittem árucikkeimet. Ütközően egy polgártárs szólított meg, kinek egy példány „Fővárosunk”-at és ,,Életpá- lyám’-at adtam el. Ez volt első és egyszersmind utolsó vevő is. A polgártárs ácsmester s becsületes nevén Józsa Ferencnek hívják. Még kétszer rakodtam ki a. vásárra, hogy nálam is érvényesüljön a közmondás: három a tánc; tehát eljártam és alkalmasint azt mondták rólam: a bolondját járja, mert ki látta azt valaha, hogy író a maga munkáit a hátán, batyuban vásárra hurcolja. De mindegy, én próbát akartam tenni. Nem csináltam igen nagy vásárt, mert említett két darab könyvemen kívül az utóbbi hetivásáron semmit sem adtam el. E tény a következő dolgok valamelyikéről tesz világos tanúságot: vagy arról, hogy az én munkáim sajátos tartalmuk miatt nem kellenek, vagy arról, hogy a ceglédiek még nem érzik a könyvolvasás hasznos voltát, vagy végre arról tanúskodik, hogy az úgynevezett értelmiség irányomban ellenséges indulattal viseltetvén, azon véleményt terjesztő felőlem, hogy elveim veszedelmesek. Könyvárulásom eredményével feleségem a dolog természete szerint nem lehetett megelégedve s igen praktikusnak hitt gondolatom miatt valószínűleg magában kinevetett. Az író és olvasói Csohány Gabriella Ceglédbercelen A könyvhét jó alkalom arra, hogy az író olvasóival találkozzék, jobban megismerjék, egymás világát, közelebb ke- > rüljenek egymáshoz. Bátran ! elmondhatjuk, hogy ezt a céltS elérte a ceglédberceli író—ol- ! vasó találkozó. Csohány Gab- \ riella írónő meghitt légkört: teremtett maga körül az új | művelődési ház könyvtárszo- \ bájában. ; Az írónőt Kányi Andrásné : járási könyvtárvezető mutatta: be a bercelieknek. Néhány i költeményének elmondása után i az írónő, írói pályafutásáról, : életéről beszélt. A hajdani fa- \ lusi tanítónő, a rádió ifjúsági j rovatának volt a vezetője, a \ Pajtás volt szerkesztője, a rá- dióbeli „Jó éjszakát, gyere- kék” életrehívója, a költőnö \ és írónő emberi közelségbe: került olvasóihoz. Nagyszerű embert ismertünk meg benne, aki harcias és szerény, közvetlen és nagyon egyszerű, — aki szóval és tollal a nők tényleges egyenjogúságáért harcol. Élményeiről beszélt, arról a csendörös Horthy-kor- szakról, amikor a felvidéki kis faluban a csizma többet járt iskolába, mint a. gyerekek, hiszen az egyetlen pár csizmát felváltva használták a kisiskolások. S ami ebben az író—olvasó találkozóban a legnagyobb nyereség: az a ceglédberceli tilvasók élménye. A költőnö terseiből és szavaiból sugártó írói élmény az olvasók élményévé alakult át ezen a t agyszerű találkozón. Azzal íz érzéssel búcsúztunk Csótány Gabriellától, hogy máskor is szívesen Látnánk kötőnkben. (peresztegi)
