Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-16 / 140. szám

W árosunk nehéz napjai Kemény helytállás a Duna és a Bükkös part vonalán Nyelv (nem) tanulás — kifogásokkal Akik nem kedvetlenedtek el — jutottak valamire Itt a tanévzáró a művelő­dési otthon nyelvtanfolya­main. Igaz, hogy ezek a tan­folyamok eltérően a szokásos iskolai gyakorlattól, nem vég­ződnek vizsgákkal és így hall­gatóikat a tanárok nem „gyöt­rik” kellemetlen kérdésekkel, mégis úgy gondoljuk, nem ér­dektelen, ha rövid összefog­laló áttekintést végzünk a nyelvtanfolyamok eddigi munkájáról. A nyelvtanfolyamokat vá­rosunk lakosságának nyelvta­nulási vágya hozta létre. Min­den dicséretet megérdemel a művelődési otthon vezetősége, hogy minden huzavona nélkül módot nyújtott ez igény kielé­gítésére. A nyelvtanfolyamok — kü­lönböző szervezési problémák miatt — októberben indultak. Az első hónapokban a jelent­kezők száz százaléka rend­szeresen látogatta az előadá­sokat. Később azonban ki- sebb-nagyobb lemorzsolódás kezdődött, amely azután a ta­vasa hónapok közeledtével fokozódott. Olyannyira, hogy éppen ezért, az egyik kezdő német és francia csoport még­is szűnt. SPORT LABDARÚGÁS Szentendrei Papírgyár— Honvéd ÉTI 3:1. Bajnoki mérkőzés. Vezette Kobelár. Nehéz, sáros talajon folyt a játék. Az első percekben egy rosszul hazaadott labdából született az első gól. A ven­dégcsapat 1:0-ás vezetéshez jutott. A 40. percben Sátor egyenlített, 1:1. A második | félidő 41. percében Kalló 2:l-re szépített, majd az utolsó percekben a bíró li­est ítélt a Papírgyárnak, Mozsarik értékesítette. Vég­eredményben a Papírgyár 3:l-re győzött. ízbég—szovjet csapat 2:1. Az első gólt a vendégcsa­pat rúgta. A hazaiak hama­rosan egyenlítettek, majd a tőlük megszokott hajrával megszerezték második gól­jukat. Mindkét csapat di­cséretesen szép játékkal, Itt a vakáció! Mit tegyünk, hogy gyermekeinkkel ne érjen kellemetlen meglepetés? Az izbégi temetörongdlók intő példája Mi volt az oka a lemorzso­lódásoknak? Néhány okot sikerült „ki­nyomoznunk”. Túl nagy volt a követelmény ... Rájöttem, nincs nyelvérzékem . .. Lusta vagyok ... Nincs kitartásom... és így tovább mentegetőznek a tanulók. Sajnos sokan vannak, akik azt képzelik, hogy két hónap után már „perfektül” beszél­nek majd németül, franciául, angolul és amikor rádöbben­nek, hogy ez közel sincs így, akkor elkedvetlenednek. S ak­kor jönnek a kifogások, a ta­nár nem tud tanítani... Egye­sek megpróbálkoznak más tanfolyamokon, azt gondolva, hátha ott majd jobban megy, de legtöbbször ott is csalódás éri őket. Az viszont, aki igazán ko­molyan akar tanulni és kellő kitartással is rendelkezik, az az év végén komoly ered­ményt tud felmutatni. Vannak ilyenek, dicséretes szorgalmu­kért megérdemlik, hogy név szerint megemlítsük őket: Molnár György, Merényi Ba­lázs, Bőnisch Istvánná, Zeller János, Tóth Gabriella, Labu- tyin József. Horányi Sándor sportszerűén, nagy lelkesedés­sel küzdötte végig a kilenc­ven percet. Érd—Szentendre 5:0. Az erősen megfiatalított ha­zai csapat nem tudta felven­ni a harcot az összeszokott vendégekkel. A sok kapus­hiba is hozzájárult a vereség­hez. Az ifjúsági csapat 6:0 ará­nyú vereséget szenvedett. SZENTENDREI ÖRÖMÖK ÉS BOSSZÚSÁGOK Nehéz napok virradtak a hét elején városunkra. A soha nem látott árhullám a Dunán, a Bükkös-patak szüntelen ára­dása, a hegyekből aláömlő víztömeg egyes utcákat köz­vetlen és súlyos veszélybe so­dortak. Az áradó Duna mentén ön­kéntes tűzoltóink napok óta látástól vakulásig, hajnaltól CEGLÉDI HÍRLAP „ígéret földje-e?“ című vezércikkében a követ­kezőket írja: „Türelmetlen­séggel lépten-nyomon talál­kozunk, ha valahol várospoli­tikáról esik szó. Ez a türel­metlenség, és ikertársa, az elégedetlenség, az a kettős mo­tor, mely cselekvésre hajtja, űzi az embereket. Nélkülük, nincs jobbra, többre törek­vés, nincs fejlődés társadal­munkban. Vak erőként ké­pesek mozgásba lendiieni akaratunkat — s ha nem vigyázunk, könnyen át is törhetik a megfontolt emberi cselekvés gátjait. Miért ép­pen ott és azt, s miért nem a mi utcánkban, vagy kerü­letünkben? ... — így adódik a kérdés mindig a most fo­lyó tanácstagi beszámolókon. Ezért helyes a feladatok fel­tárása, a tervek csiszolása s az alkotó türelmetlenség új bátorítást ad a város veze­tőségének.” Rendkívül tetszenek ne­künk ezek a szavak, mert szó szerint alkalmazhatók Szentendrére is. MONOR ÉS VIDÉKE „Gyömrő legfiatalabb klubja“ „Huszonhatan ülnek az asz talok körül. Olyan emberek, éjfélig küzdöttek szivattyúik mellett. Valóban mindent el­követtek, hogy a Vörös Had­sereg útja 3. és 23., valamint a Somogyi—Bacsó-part több házának, a Dunaár utca elejé­nek, a Görög Kancsó épületé­nek, a Kertész utca lakóinak nyugalmát, vagyonkáját biz­tosítsák, a szürkén hömpöly­gő hullámoktól megóvják. akik ritkán fordulnak meg a művelődési házban. Sas Ká­roly, az Orion-gyár osztály- vezetője — a héten másod­szor — krétával a kezében a tábla előtt magyaráz, és vá- laszolgat a sűrűn felmerülő kéx'désekre. Televíziótulajdonosok jöttek össze ezen az estén, hogy ar­ról halljanak a szakember­től,' hogyan is működik az a csodálatos eszköz, amelynek birtokosai és apróbb hibái hogyan javíthatók? VÁCI NAPLÓ „Címzettek: A nagymamák“. „Kedves váci Nagymamák! Értesítjük az ősz hajú, fá­radhatatlan nagymamákat, hogy ma este 6 órakor övék lesz a Mártírok útján a fegy­veres erők klubjának dísz­terme. Itt rendezzük meg a nagymamák napját kis mű­sorral, vidámsággal és sze­rény uzsonnával. Részt lehet venni az ünnepélyen meghívó nélkül is. Minden váci nagy­mamát szeretettel várunk és hívunk: a Váci Városi Nőta­nács. ” Itt a nyári szünidő! A gyer­mekek kiszabadultak az isko­lai ellenőrzés alól. Szabadab­bak és féktelenebbek. Miért? Mert érzik, hogy a rendsze­res, iskolai kötöttség meg­szűnt. A szünidő alatt nem kell félni az iskola szigorától, a felelősségrevonástól, intők­től, ilyenkor mindenki azt te­szi amit akar. Ez részben igaz is. De éppen ezért az iskolai j fegyelem alól történt felsza- | badulás nagyobb felelősséget ró a szülői házra. Ilyenkor a j gyermekek nevelése, figye­lemmel kisérése egyedül a szülői házra szakad. A gyer- I mek és ifjúságvédelmi bizott- j ság ebben az időben az egyet- i len, amely némi segítséget j nyújthat a szülőknek. De csak segíteni tud és nem he- \ lyettesíteni. Hiába határozták el, hogy a nyári szünidő alatt fokozottabb ellenőrzést foga­natosítanak, hiába ellenőrzik az esti mozielőadásokat, szó­Tigrismacska S. Weiss, nyugatnémet tu­rista, akinek tavalyi kirán­dulása alkalmával rendkívül megtetszett a fenyöerdövel övezett veszprémi állatkert, akkori ígéretét beváltva egy tigrismacskát küldött aján­dékba. A német turista egy amerikai útja alkalmával a rakozóhelyeket, ha otthonról nem segítenek, ha a szülők a bizottság figyelmeztetéseit el­intézik egy kézlegyintéssel, vagy „mi közük hozzá”-val. A város területe nagy, így — különösen a külterületeken — az ellenőrzés sem olyan rendszeres. Ezért azután ilyenkor a panaszok is gyako­ribbak. így történhet meg, hogy sokan panaszkodnak a gyermekekre. Lopják a gyü­mölcsöt. Ha csak lopnák! De mindezt úgy 1 eszik, hogy köz­ben mérhetetlen károkat okoznak, mert a gyümölcsfá­kat ágakkal együtt „szürete­lik”. Ilyenkor támadnak azok a „nagyszerű ötletek” is, mint ízbégen, ahol a temetőben vandál rombolást vittek vég­be. Kegyeletsértő módon ki- húzgálták a sírkereszteket, kicserélték őket, letarolták a virágokat sőt a ravatalozó te­tejét is összetörték. Honnan mindez? Vajon ki­Szentendre, ez a dalmát ten­gerpart városkáival veteke­dő festői kisvárosunk eszmé­nyi kirándulóhelye a fővá­rosiaknak — de a távolabbi vidékekről is szívesen ki-ki- ruccannak ide a művészet és a természet kedvelői. Magam is szerelmese vagyok a városnak. Sok évi szünet után újra végigbarangoltam utcácskáit, tereit, benéztem ódon templomaiba. öröm­mel figyeltem, mennyit szé­pült, fejlődött utolsó talál­kozásunk óta- A főbb ut­cákon hangulatos kovácsolt vaslámpák, régi stílusú cé­gérek a boltok fölött, a mű­emlék épületek jó része szé­pen, gondosan restaurálva. Szép új színfolt s tanulságos látnivaló az idegeneknek a gazdag tartalmú és igénye­sen berendezett Szerb Mú­zeum (szerb egyházművészeti gyűjtemény). Nagyon szép a Duna-parti sétány hangula­tos virágszőnyegeivel. örömömbe azért itt-ott üröm is vegyült — pedig alighanem könnyűszerrel se­gíteni lehetne minden olyan hibán, amely árt Szentend­re jó hírének, szépségének. Az utcák sajnos nem elég­gé tiszták: a Templomdomb­ra fölvivő Váralja lépcső vagy az útikalauzokban ugyancsak mindenütt emle­getett Török köz szemetes, piszkos — a. fetnf?őí>... UvÖ utcákról, utcácskákról nem is szólva! Ebben nem kis ré­sze lehet annak, hogy kevés a szemétkosár. Pedig hát a kirándulók gyak­ran letelepednek uzsonnázni a szép kilátású Templom­dombon vagy a Szamárhe­gyen, s uzsonnájuk maradvá­nyait — jobb híján — a föld­re hajigálják. Néhány sze­Veszprémben miami állatkertben vásárol­ta a ritka, Dél-Amerikában honos állatot és azt a KLM Légitársaság gépén indította útnak a veszprémi állatkert címére. A tigrismacskát az állatkert egzotikus részében helyezték el. tői tanulták? Nem tudni. De annyi biztos: ez az eset nyo­matékosan figyelmeztet ben­nünket. Arra int, hogy ne akkor kezdjünk el nevelni, amikor már baj van, amikor gyermekünk már a rendőrség, vagy a bíróság előtt áll! Száz- százalékos biztonsággal állít­hatjuk, hogy azoknál a gyer­mekeknél, akik odahaza ál­landó lelki, szellemi kapcso­latban vannak szüleikkel, akiknek erkölcsi karakterét napról napra építi a szülői gondviselés, ahol a fiú és az apa, a leány és az anya meg­hitt, jó barát — ott nem ke­rül sor ilyen megdöbbentő esetekre, ott nem éri megle­petés a szülőket. Itt a nyári szünidő. A gyer­mekek (aszabadultak az isko­lai ellehőrzés rendszere alól. Vigyázzunk rájuk, törődjünk velük. A sajátunkkal és a máséval egyaránt. (ff) métgyűjtő talán segíthetne ezen is. Szentendréről úgy tudja mindenki, hogy a festők vá­rosa: mindenki hallotta hí­rét a híres szentendrei mű­vésztelepnek. Azt várná az ide tévedt kiránduló, hogy majd a város híres festőjé­ről. Ferenczy Károlyról el­nevezett múzeumban lát is valamit a művészek alkotá­saiból. Sajnos: hiába várja. Szentendrei vonatkozású ké­pek helyett a tunhuangi kínai barlangtemplom rajzainak reprodukcióit láthatja csak s kelet-ázsiai szobrokat, képe­ket. Szükség van az ilyen vándorkiállításokra, de hát a szentendreiek egy félóra alatt bemehetnek Budapest­re, a Kelet-Ázsiai Múzeum­ba, ha a Kelet művészetére kíváncsiak. Az idegen viszont Szentendrén nem erre kíván­csi! Miért nincs állandó ki­állítás a Ferenczy Károly Múzeumban a szentendrei művésztelep nagyjainak fest­ményeiből? Az itt megfordu­ló, átutazó külföldiek előtt sem kellene szégyenkeznünk Ferenczy, Tornyai, Fényes Adolf, Czóbel képeivel! Sőt, külön — s nem is akármilyen — látnivalója, „vonzereje” le­hetne a városnak <egy ilyen kiállítás. A művészetről szólva még valamit megemlítenék. Az útikalauzok — méltán — fel- , hívják a figyelmet Szentend­re- műemTék 'értékű szerb templomaira. Ennek ellené­re alig lehet megnézni őket. Sőt, van, ahová nem is lehet bejutni, például a híres szép ikonosztázú Preobrazsenszka templomba. Megfelelő tájé­koztatással, egy kis idegenforgalmi propagandával megszabott látogatási idő ki­írásával föl lehetne kelteni az érdeklődést a város e szép emlékei iránt. A belépődí­jakból futhatná a templomok restaurálására is. S végezetül még egy dol­got említenék: az útikönyvek is megírják, de Szentendre kedvelői is tudják, hogy a vá­rosra az egyik legszebb kilá­tás a Kálvária-dombról nyí­lik. Sajnos a Kálvária köze­lébe épített transzformátorház, de még inkább a villamosve- zeték faoszlopai annyira elrontják a kilátást, hogy már valamirevaló fény­képet sem lehet e pontról csi­nálni. Pedig egy kis ötletesség­gel, a huzalok más irányban való elvezetésével, esetleg le­süllyesztésével ezen is lehet­ne segíteni. Ahogy megírtam — s ta­lán soraimból is kitűnik — szeretem Szentendrét. E so­raimat is e szeretet és a segí- teniakarás szándéka diktálta, örülnék, ha a felsorolt hibák­nak hamarosan akadna gaz­dájuk, s szentendrei kirándu­lók öröme a jövőben egészen zavartalan lenne. Dr. Szilágyi Ferenc a Magyar Tudományos Aka­démia munkatársa MOZI Ma a filmszínházbap a Haj­rá, franciák! című francia szí­nes filmburleszk van műso­ron. Holnaptól A csillagok alaít című spanyol filmet ve­títik. A kertmoziban az Ut a sö­tét erdőben című csehszlovák film kerül bemutatásra. A szomszédból jelentjük A „nagy test­it vér” kétes dicső­id ségét a Bükkös­ül patak is megiri- ■* gyeltc. Ilyenkép­pen jóformán il hátbatámadta a Duna partján vé­dekező férfiakat, m egycsapásra a vá- % ros szívét fenye- í getve váratlan él­ig öntéssel. Partjain azóta homokzsák­torlaszok. Mint képeink mutat­ják, a Dumtsa Je­nő út és a Jókai utca sarkán, a Nagy hídnál az ár szennyes hullá­mai már a házak falát ostromolja...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom