Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-16 / 140. szám

PEST MEGYEI VfLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA EVA.MIGY^.ÍfANAOS 'APJA 1965. JÚNIUS 16, SZERDA IX. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR Tovább árad a Duna Ellenőrzésen a közlekedésügyi miniszter — Mindenütt védik a gátakat — Kiürítették Pócsmegyert és Szigetmonostort Kocsi, dömper egymásba ér. Felhőkben a por. A rendőr leint: erre nem le­het. , — Újságírók! — (Mosolyog). Akkor tessék! Fekete Chevrolet robog előt­tünk. Szentendrén a Duna-par- ton kiszáll két utasa. A közle­kedési miniszter dr. Csanádi György és az útosztály főigaz­gatója. A parton a sétány szé­lén homokzsáksort raknak a katonák. A Duna kézzel elér­hető. Odébb civilek. Vezetőjük vigyázba vágja magát. — Jelentem, a védelmet folytatjuk! — Minden erővel védeni az utat! Ez az egyetlen fővonal, amely összeköti a településeket. Em­ber? Ha kell még, szóljanak, küldünk. Dunabagdánynál ismét meg­áll a menet. Az út vízbe vész, s távolabb emelkedik szárazra. Szemből autókaraván próbál­kozik átkelni — lépésben. Le- lefullad, újra indul a motor. Épp, hogy átérnek. A minisz­ter is szurkol, s mosolyogva ingatja fejét. Az egyik sofőr kiszól: — Benn van a faluban egy csomó nyaraló gyerek, értük küldtek... de már kivitte őket az autóbusz. > Tahitótfalu. Az árvédelmi központ magasabbra költözik. Korábbi szállását, az iskolát lassan eléri az emelkedő víz. Teherkocsi-konvoj, megpa­kolva homokkal. Útón-útfélen markoló, rakodógépek. Pócs- megyer előtt szembejön egy szekér. Creg gazda ül a gyeplő­nél, mellette öregasszony, s a kocsihoz kötve tehén, borjas- tóL — Bentről jönnek? Ott a víz? Felváltva panaszolják: — Dehogy van. Nem tudom, minek zavarnak ... — Hisz harmincba se jött oda a víz... — Mondják, parancs, s za­varnak. De nem tudom minek köll. A borjú is nehezen jön ... — S tessék mondani, meddig nő még a Duna? — Talán péntekig. — Szent isten! — s dönti jobbra-balra a fejét az asz- szony, s a kocsi lassan elpo- roszkál. Párizs (MTI) A párizsi repülőkiállítás sok ezer nézőjének szemeláttára zuhant le kedden egy ame­rikai repülőgép. A légierő B—58-as típusú, atomfegyver szállítására is alkalmas delta­szárnyú szuperszonikus va­dászbombázója leszállás nél­kül repült át Amerikából, hogy néhány napig kiállítsák a Le Bourgetje repülőtéren. Tizenegy óra tájban érkezett Párizs légiterébe, majd bemu­tató tiszteletkört tett és le­szálláshoz készült. Már a beton fölött járt, amikor egy hajtóművéből füst csapott ki és motorja felrobbant. A gép lángokba borult, s va­lósággal kettétört, úgy zuhant le a betonra, ahol darabjai szanaszét szóródtak. A tra­gédiának a három kilométer távolságban felállított tribün­ről ezrek voltak szemtanúi, köztük Bohlen amerikai nagy­követ is. Egyelőre nem közölték hi­vatalosan, hány halottja van a szerencsétlenségnek. Bár a B—58-as gépet rendszerint nyolcfőnyi személyzet kezeli, állító­Ä Duna-parton homokzsák- sor, innen is — onnan is csor­dogál a víz. Huszonhét éves fiaital mérnök a védelemvezető. — Qsak a nyulgát véd Pócsmegyer belső terén. A má­sodik sort húzzuk. Százhatvan családot kite­lepítünk — mindenre szá­mítani kelL — Az emberek persze nem akarnak menni? — Nem is az, hogy nem akarnak, nem hiszik, hogy jön a víz .. i Éjfélre már üres lesz minden ház. A tanácsszobában a széken lag hárman tartózkodtak rajta. Egyikük életét vesztette. Tegnap reggel a Kiskun- lacházi Gépállomáson szem­lét tartottak. A gépállomás jelentős ara­tó-cséplő gépparkkal rendel­kezik, s sok múlik azon, hogy miképpen készül fel az aratásra. A gépek normáit összegezve és a néhány termelőszövet­kezeti aratógép teljesítőké­pességét hozzászámítva, opti­mális körülmények között a járásban idejében tudnák le­aratni az összes kalászost; de ki számíthat ilyen opti­mális körülményekre? Ezért a korábbi éveknél nagyobb gonddal, felelősség­gel szervezték meg a gép­javítást. Gond és felelősség- tudat hatotta át a gépjavító munkásokat is, akik való­ban nem sajnáltak fárad­ságot, időt. Példaként em­Mentik ami még menthető egy főhadnagy ül. Szempillája Ie-leragad egy pillanatra. — Négy nap, három éjjel építünk. — Mi a legnehezebb a vir­rasztáson kívül? (valami lí­rai választ várok az otthonok­ról). — Mi a legnehezebb? Hát a homokzsák. — S nagyot ne­vet. Igencsak ott van a negy­ven kilónál. — Miről látni, hogy végre vége lesz a víziháborúnak? — Nem, mint katona mon­dom, hanem mint fiatalem­ber: arról, hogy a háromhóna­pos kislányomat ébren is láthatom. Az országúton munkás­örök irányítják a forgal­mat. — A civilek visszaszivárog­nak ... Hát én megértem. Gondoljunk rá — asszo­nyok. Mondják egymás kö­zött; „ezt hoztam, azt ott­(Folytatás az 5. oldalon) ütik erre a gépállomás veze­tői, hogy a gépek nagy ré­szét szabad ég alatt javítot­ták ki, ami a gyakori tartós esőben fáradságos volt. Esőköpenyben, nedvesen, cuppogó bakancsban, gyakran meg betegen is helytálltak a szerelők és a kombájnosok, akik a saját gépeik javításá­nál ott voltak. S amikor a szemlebizottság elismer­te, hogy a tavalyinál sok­kal jobb a felkészülés, akkor ez az elismerés kétszeres ér­tékű. Az egésznapos ellenőrzés során egytől-egyig átvizsgál­ták a 31 SzK, a 10 B—62 ara­tócséplőgépet, a 13 kévekötő aratógépet és a tíz rendre- aratógépet. Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvbe a töb­bi között ez került erről: „... valamennyi megvizsgált BUKARESTBE ÉRKEZETT az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának meghí­vására Kállai Gyulának, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága tag­jának vezetésével kedden ba­ráti látogatásra Bukarestbe utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége. A kül­döttség tagjai: Apró Antal és Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagjai, Cyenes András, a Központi Bizottság külügyi osztályá­nak helyettes vezetője és Vince József, hazánk buka­resti nagykövete, aki Buka­restben csatlakozik a delegá­cióhoz. A késő délutáni órákban megérkezett Bukarestbe az MSZMP kü'döttsége. A bu­karesti repülőtéren a kül­döttség fogadására megjelen­tek: Gheorghe Apostol és Alexandra Birladeanu, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, Leonte Rautu, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bízottá ságság titkára. Pompiliu Ma- covei külügyminiszter-helyet­tes, Mauriciu Novák, az Ál­lami Tervbizottság elnökhe­lyettese. Tausz János hazautazott Romániából A Tausz János vezette bel­kereskedelmi küldöttség ked­den délután repülőgépen ha­zautazott Romániából. Bú­csúztatására a bukaresti re­pülőtéren megjelent Mihail Levente román belkereske­delmi miniszter. Ott volt Vince József bukaresti ma­gyar nagykövet, valamint a nagykövetség több munka­társa. gépet — három B—62-es kombájn kivételével — a lehető legjobban javí­tották ki.. A szóbanforgó három Bala­ton kombájnt ugyanis bor- sócséplésre alakítják át, s ez a munka csak néhány nap múlva fejeződik be. Mint minden ellenőrzés, óha­tatlanul a gépszemle is fel­tárt néhány apróbb hibát, amelyeket még kijavíthat­nak az aratásig. Annál ke­vésbé nyugtalanító most ez, mivel az alkatrészellátás va­lamelyest javult a tavalyihoz képest. Egyetérthetünk tehát azzal a megállapítással, hogy a Kiskunlacházi Gépállomás vezetői és dolgozói megtet­ték a tőlük telhetőt a ne­héznek ígérkező aratás sikere érdekében. N. I. EMBEREK A GÁTON Ma tetőzik a hetedik árhullám a Dunán, két hó­napnál hosszabb ideje tart már a háború itt a víz mellett. Része az örök harcnak, amit mióta él a Föl­dön, kezdettől fogva vív az Ember az Elemekkel. Ke­gyetlen küzdelem, ennél csak az emberé az ember el­len könyörtelenebb. Az ország nyugati kapujától a déli határig ftosz- szú fronton, végig a Duna két partján nincs nappal és nincs éjszaka, a harc szüntelen. Dagad az ár, szűk lett a folyam medre, vize kilép és elnyeléssel fenye­get kenyértermő szántóföldeket, rombadőléssel csalá­di otthonokat. De a gáton ott a védösereg! Ott van és kitart fáradtan, kimerültén, mégis lan­kadatlanul. Eső veri, hideg szél borzongatja, alig pi­hen, jóformán még alvásra sincsen ideje, néha arra sem, hogy lefekvés előtt szárazra váltsa átázott ruhá­ját, lerántsa lábáról átnedvesedett csizmáját. Ruhás­tól alszik gyakran, csak néhány hirtelenében állva bekapott falat egésznapi tápláléka. Közeleg az újabb árhullám, a gáton minden perc drága. Mióta az első ár lezúdult, asszonya, gyereke nem látta, még hírt is ritkán kap Jelöle, olyan mintha va­lahol idegen, hadban járna es nem is itthon védené veszedelmes inváziótól, az árvíztől a haza földjét. Meg az embereket, akik ezen a földön élnek. Szedett-vedett had. Nincs egyenruhája, legfeljebb a védelemhez vezényelt néhány katonai osztagnak, vagy az időnként csatasorba álló tűzoltóknak. A töb­bi, a partmenti falvak lakosaiból kirendelt „közerő”, meg a TEFU gépkocsivezetői, gazdaságok, vállalatok traktorosai, földgyalúsai, dömperesei, amit éppen ma­gukra kaptak, az a ruhájuk. S a „vizesek” — a védő­sereg zöme és lelke — a vízügyi igazgatóságok mun­kásain sem feszül uniformis, ami különben is csak akkor ér valamit, hogyha erős lelkű ember hordja. Itt pedig, ezen a küzdőtéren, a gátak tetején, meg ol­dalán az embereknek nemcsak a karja, a lelke is erős, különben nem tudnának szembenézni csatájuk vesze­delmeivel, viszontagságaival. Különös háború. Mérnök a hadvezére, technikus a tisztje, de az is mind ott küzd a legelső vonalban, sáros ruhában, ez itt a gáton az egyenruha. Akárhonnan került elő, aki a gátakra kerül, helyt­áll, keményen, bátran, valamennyi. Harcosok. Azok bizony a szó igaz értelmében, nagy célért tudatosan küzdők: a közösség békés munkájának gyü­mölcsét, a családi tűzhely nyugalmát, az életet védel­mezik a szilaj víz ostroma ellen. Itt-ott szakad a gát, vagy a talaj feltörő vize árasztja el a földet, sok házat lakhatatlanná tesz, ám minden harc veszteséggel jár, néhol rövid időre az ellenség kerekedik felül. Ha azonban az emberek a gáton rosszul teljesítenék kötelességüket, hányfelé csak a templom tornya emelkedne ki a hullámokból, is hány, talán százezer ember válna földönfutóvá. Azt is ki tudja, mennyi halottat sodorna, magával íz ár?! Az elhárított vész szörnyű képe rémlik fel előt­tünk ma, amikor Visegrádtól Százhalombattáig és Szobtól Dömsödig az árvízvédelem munkásai a mos­tani tavasz minden eddigi árhullámánál nagyobbal küzdenek. Bízunk azonban, hogy a veszedelem nagy- ját most is elhárítja a védösereg. Azért, amit ma tesznek, meg holnap, s amit eddig tettek, minden egyes embert a gáton nem dicséret, annál több, kö­szönet illet meg. Szokoly Endre A miniszter szemlét tart (Foto: Gábor) Eirek szemeláttára •• bemuftolórepülés közben lezuhant egy B-58-as MEGNYUGTATÓ A FELKÉSZÜLÉS Szemle a Kiskunlacházi Gépállomásom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom