Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
SPORT IX. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM 1965. JÚNIUS 15, KEDD Harcban a gaz ellen Az időjárás kegyeltje: a gyom Ha másnak nem is, de a gyomnak nagyon kedvez ez a sok eső. Ki is használja az időt, mert terebélyesedik, burjánzik a gaz. Ha az idő egy kicsit engedi, a gazdaságokban kapálják a kukoricát, napraforgót, burgonyát és különféle kapás növényeket. Az Arany János Termelő- szövetkezetben tíz holdon kapálták meg először a napraforgót, száz holdon ekekapálták a kukoricát, huszonöt holdon végezték el a borsótáblákon a vegyszeres gyomirtást. A Rákócziban öt- ven holdon kapálták meg a kukoricát. A Szabadság Termelőszövetkezetben hét hold burgonyát, kétszázhetvenegy holdon először, százon pedig másodszor kapálták meg a kukoricát. Kétszáz holdon vegyszerrel irtották a gyomot a borsótáblákon. Száz- hatvan holdon végezték el a kukorica első kapálását a Petőfi Termelőszövetkezetben. Kölcsönös csetepaté — egyhangú felmentéssel A volt tulajdonos, a lakó és az új tulajdnos esete a városi bíróság előtt Modem mesének is nevezhetném azt az esetet, amely a Fűzfa utca 1.-ben lejátszódott és kacskaringós fordulatok után többrendbeli magánlaksértés és becsületsértés után a bíróság elé került, de mint sok régi és modern mese, utóbb happy-enddel végződött. Csontos Károlyék azzal hur- colkodtak be Biczó Róza házába, hogy ahogyan ebben élőszóval megegyeztek, ha Biczó Róza megöregszik, eltartják Csoníosék, ő pedig ezért rájuk hagyja a házát. Biczó Róza 1964-ben férjhez ment Törzsök Jánoshoz, akinek a jelenléte természetesen feleslegessé tette a Csontos házaspár ott-tartózkodását. Törzsökné most már- mindent el is követett annak érdekében, hogy Csontosékat onnan eltávolítsa. De nem ment ám könnyen a dolog, hiszen a házaspár nem tudott lakást szerezni. Hogy oda ne rohanjak! Miután hallottam, hogy mostanában sokan törik tejüket az illetékesek közül: hol lehetne meglógni az árdrágítást — íme, szolgálok némi nyomravezető adalékkal. Olyan csokoládétábla tormában árusították hajdanán a háztartási boltok az enyvet. Asztalosok, szobafestők vásárolták, az ö mindennapos munkájukhoz nélkülözhetetlen. Kilója tizenegy forintba került. Áldott legyen a neve annak, aki kiagyalta és kivitelezte, hogy az enyvet darálják meg és Szerényen számítsanak fel ezért egy forint harminc fillért, a darálás költségét. így lett az enyv új ára tizenkét forint cs harminc fillér. A vevők legyintettek, hiszen a darálás megkönnyítette munkájukat. Nem kellett már az enyvet kalapáccsal, baltával összetörni az áztatás és főzés előtt. Ámbátor... ha egy kicsit utána számolunk,. akkor el kell ismernünk, hogy j nem volt ez valami túl olcsó | darálás, mert mázsánként ! százharminc forintjába került : a vásárlónak, s akkor tán i mégiscsak inkább a balta meg i a kalapács, mert mivelhogy j azok a szakemberek elég so- : kát vásároltak belőle, s eddig < csak úgy mellesleg törték \ meg a napi enyvjüket — in- ! gyen. : Hanem nem sokat törhették : a fejüket ezen a modernizáld- ! son, mert máris civilizálod- I tunk tovább! Miután a kulid- i rált kereskedelem magasabb i fokán magától értetődő a „ki- i szerelés”, ezért az enyv — j most- már a darált enyv — ; nem zsákokban érkezett a j boltokba, hanem pompás műanyag tasakokban. S az ilyeténképpen „kiszerelt” . enyv. immár nem tizenkét forint harminc fillér volt, hanem negyedkilós zacskónként négy forint ötven, azaz kilónként tizennyolc forint! Ámde ez még mindig csak a kezdet volt. Mivel az ötlet ily ragyogóan bevált, kár lett volna megállni a fejlődésben. Előre tovább! Újabban az enyvet már tízdekás műanyag csomagolásban árusítják. Egy tasak kettő negyven, vagyis kilónként — huszonnégy forint!!! Amiből az enyv változatlanul megéri a tizenkettő harmincat, a tizenegy hetvenet pedig a — kiszerelés. Hogy oda ne rohanjak! Hát ha én nem is, de talán a népi ellenőrzés... (-» Szó szót követett, harag lett a dologból. Még a bíróságot is megjárták, a bíróság azonban felmentette Csontos Károlyt a magánlaksértés vádja alól. Törzsökék végül is úgy határoztak, hogy ha Csontosék nem mennek, hát majd mennek ők, csak legyen már végre nyugalom. A házat eladták Bugyi Pálnak, aki azt leánya, Böjti Istvánná számára vásárolta meg. A szerződésben benne volt, hogy Törzsökék kiköltöznek a házból. Az általuk lakott szobát megkapja Böjtiné és megkapja a Csontosék által használt közös konyhának, éléskamrának azt a használati jogát is, amely Törzsöknét éveken keresztül megillette volt. A hurcolkodásra március 30-án került sor. Bugyi Pál illedelmesen bemutatkozott, mint az új tulajdonos. Törzsökék is rákészüitek a kiköltözésre. Hármasban Bugyi Pállal bementek az éléskamrába, hogy Törzsökék polcait kihozzák. Időközben azonban hazaért Csontos Károly, aki tiltakozott a polcok elvitele ellen, mert amint mondotta, tűzifáért megvásárolta Törzsökné- töl. A vitatkozó felek közül valaki felvette Csontos ek baltáját. Ifj. Bugyi Pál, aki szintén részt vett a költöztetésben, arra gondolt, hogy itt valami verekedés lesz, ezért a baltát elvette és kivitte az udvarra. Törzsök János megjegyezte, hogy el kell tenni a baltát, mert jó lesz bűnjelnek. Becsületsértés és magánlaksértés volt a vád. Törzsökék által panaszolt becsületsértő kifejezéseket csak Törzsök és felesége, valamint ifj. Bugyi Pál hallotta, de nem hallotta id. Bugyi Pál, sem a lánya, Böjti Istvánná. Ilyenformán és Csontosék tagadásával szemben nem lehetett a becsületsértést megállapítani. Törzsökék és Bugyiék nem követhettek el magánlaksértést, hiszen a Csontosék által használt éléskamrába jogosan mentek be. Csontosék azt állították, hogy Törzsök és a két Bugyi az éléskamrában talált baltát azért vették kézbe, hogy őket megtámadják. Erre az állításra sem merült fel semmi bizonyíték. Ilyenformán a bíróság Törzsökéket és Bugyiékat a becsületsértés és magánlaksértés, Csontosékat pedig a magánlaksértés vádja alól felmentette. Csontosékat arra kötelezte a bíróság, hogy Tör- zsökéknek és Bugyiiknak a. bűnügyi költségek egy részét térítsék meg. Közkívánatra: Előadják még egyszer a Gül Babát? más költségeket fedezni tudják, boldogan eljátsszák még egyszer az operettet, úgy néhány próba után hamarosan, június húszadika körül műsorra tűzik. Tárgyalások folynak, hogy másik, közeli városban is előadhassa a cigányegyüttes a darabot. Reméljük, sikerül. Még megsúghatjuk, úgy megszerették a színjátszást hogy azt tervezik: más darabbal is kedveskednek majd a későbbiekben a város színházlátogató közönségének. Labdarúgás Nagykőrösi Kinizsi—Ceglédi Építők 0:0. A Kinizsi ismét új összeállításban szerepelt: Gömöri — Vass, Szomolányi, Lugosi — Toricska, Farkasinszki — Kecskés 111., Jeszenszki, Lányi, Decsi, S. Szabó. A szombaton lejátszott mérkőzésen az eredmény és a játék is csalódást okozott. Az első húsz percben még volt egy-két jó támadás. Decsi hatalmas kapufája is ígért valamit, de ahogy a percek teltek, úgy esett az iram, a lendület és a színvonal. A mérkőzésen nem volt nagy a tét. A csapat a bajnokság kérdésébe nem szólhat bele, de a helyezés szempontjából — ami az egyesület és a csapat tekintélyét érinti — jelentős volt. A látottak után méltán neheztelt az egyre csökkenő létszámú néző- közönség. Valahol valami hiba van, melyen az elnökségnek vagy a szakosztály vezetőségének sürgősen javítania kell. Egyénileg: Gömöri kevés dolgát biztosan látta el. Lugosi játékát a szabálytalankodás jellemezte. Szomolányi új szerepkörét, kisebb hibákkal, elfogadhatóan látta el. Vass jó teljesítményét rontotta egy-két felesleges keménykedése. Toricska ismét jól játszott, ő volt a csapat legjobbja. Farkasinszki mérsékelt teljesítményt nyújtott Kecskés III. nagyon keveset mutatott. Jeszenszki jól mozgott, kár, hogy megsérült. Lányi nem találta fel magát a középcsatár szerepében. Decsi jól kezdett, de visszaesett S. Szabó igen gyengén játszott. Nagykőrösi Kinizsi ifi— Ceglédi Építők ifi 0:0 Nagykőrös. Vezette: Fazekas. Kinizsi ifi: Vilcsák II. — Balogh, Juhász, Vilcsák I., — Jakabházi, Szűcs (Vörös) — Hegedűs, Lakos, Ángyán, Gábor, Csányi (Gábor). Az ificsapat igen gyenge támadó játékot nyújtott. A jók is csak a védelemben találhatók: Balogh, Juhász és Vilcsák 1. F. S. — Mit csináltok, fiúk? — Halászunk! Tessék nézni, az én üvegemben már nyolc halacska van! — dicsekszik az egyik srác. — Az enyémben pedig tíz! — Az semmi! Az utca végén a barátom már egy vájdlinggal járkál a „patak” mellett, annyit összefog- dosott már — lódítja a harmadik. Megnézem az egyik félliteres beíőttesüvegben tátogó, hat-hét centis halacskákat. — És mit csináltok vele? — Felneveljük — harsogják kórusban. . —— Megfulladnak. ;c gyerek nr""*— A vízben? — Ha elfogy belőle az oxigén. — Hát az micsoda? REPÜLŐ HALAK — Kérdezd meg a tanító bácsit. De két darabot hajlandó lennék megvenni. Adok érte két forintot. A nyolctalálatos halász hosszas lelkitusa után belemarkol az üvegbe és két halacskát kivesz belőle: — Tessék. A ház kapuja előtt történik a vásár. Csakhamar egy ötliteres uborkásüvegbe helyezzük közösen. A három gyerekkel percekig gyönyörködünk még a kör- be-körbe úszó halakban, aztán hazaindulok.- Este hatken -a--' városban van dolgom.' Mielőtt elmennék hazulról, a halakat az „akváriummal” együtt a veranda asztalán hagyom. Két órával később, midőn hazaérkezem, az uborkásüveg eltűnt, a halakkal együtt. Ügy látszik, elrepültek... De a tettes mezítlábas nyomait megtalálom az udvaron. A kerítésen mászott be. Bizonyára megbánta az üzletet. Visszacsente a halakat, de a visszajáró két forintot nem hagyta az asztalon, ahogy a kereskedelem szabályai előírják. Sőt, még a jóval többet érő uborkásüveget is elvitte. Hát eddig a haltörténet. De engem most gat.'hogy- mi lesz a halakkal, hanem az, hogy mi lesz később ebből a gyerekből... (fehér) Ilyen nagy szerelem Zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. Az országúton megállt a forgalom, a kilátást, mint valami sűrűn szőtt függöny, eltakarja az eső. Hosszú kilométereket rohanok az országúton, Gőzöl a motor hengere. Jobbról dideregnek az erdő fái. Az útpadka szélén kék színű vadonatúj Pannónia. A motorkerékpár ülésén gondosan egymás mellett két bukósisak. A kíváncsiság megállít a jármű mellett. Senkit nem látok a közelemben. Meglepve látom, hogy a. bukósisakok már félig vannak vízzel. A csintalan esőcseppek pedig vígan táncolnak a kéttenyérnyi víz színén. Körülnézek. Sehol a közelben ház vagy tanya. Ugyan hová húzódhatott a két utas? Talán az eső elől menekültek el? Nem. Nincs hová. A környéken még egy hitvány féltető sem látható. Fiatalság, bolondság! — legyintek és arra gondolok, amire valóban nem illik. Biztosan egy lány, meg egy legényke. A többit bízzuk a fantáziára ... Jobb kézzel a bukósisakok felé nyúlok. Gondolom, hogy szépen, udvariasan kibillentem a vizet, de visszakapom a kezemet. Hadd lássák ezek a fiatalok. Talán addig, amíg meggondolják magukat, szinültig lesz a két fejfedő. Ebből aztán hozzávetőlegesen megállapíthatják, hogy mennyi ideig vették igénybe a kis akácerdö szerény vendégbarátságát. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A Saint-Tropez-i csendőr. Szélesvásznú francia film. Kísérőműsor: Templom. Négyszázhetven mázsa parádicsom, harminc mázsa sárgarépa, harmincegy mázsa fokhagyma és kilencven mázsa zeller felvásárlására kötött szerződést a földművesszövetkezet. ☆ Harapós kutyáját szabadon tartotta Boros József (Fekete dűlő 2.), a városi tanács szabálysértési hatósága ötven forintra bírságolta. anyakönyvi hírek I Szülét?,«: Kecskeméti Imre és i Vadai Katalin fia: Zoltán, Kovácsi Pál és Ritzi Ilona fia: Pál, Kovács ^ János és Kiss Anténia fia: János, S Mari Dezső és Mondi Erzsébet fia: í Dezső, Molnár László és Sipos S Sára leánya: Sára, Mancz György ^ és Szabó Terézia leánya: Ildikó, S Veszprémi János és Utasi Ilona c fia: Dénes. Csirkovits Tibor és 8 Szabó Erzsébet fia: Sándor. Házasságot kötött: Pásztor Dé- ^ nes és Kecskeméti Margit, Pethes i József és Kádas Magdolna, Szaba- 8 ri Bálint és Róka Terézia, Juhász S Ferenc és Cserkó Mária, Biczyk § Sándor és Járó Mária. i Meghalt: Balázs Katalin, Vadász s Józsefné Kamacsai Katalin, dr. 8 Pethes Béla, Pálfi Imre, Hupka § Mihályná Tóth Erzsébet, Olasz i Sándor, Kovács László. c jn agyon tetszett a Közönségnek a cigány színjátszók előadása. Mi sem bizonyítja jobban, hogy napokkal az előadás után is beszélgetnek a Gül Baba című operettről, a szereplők játékáról. Főleg az tükrözi a közönség tetszését, hogy sok helyről hangzik a kérelem: adják elő még egyszer. Nos, ezt nagyon szívesen teszik a színjátszók. Ameny- nyiben a jegyelővételből kitűnik, hogy a jelmez- és
