Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-15 / 139. szám

1963. JtJNIUS 15, KEDD HECH4 , V~“>' ti. idilliül Esős aratásra számít a szobi járás Növelik az aratópárok számát - Tető kell a kombájnszérü fölé Amilyen rendkívüli az idő­járás, olyan rendkívüli gon­dosság szükséges ebben a na­gyon esős esztendőben a beta­karításhoz és az egyéb nyári munkákhoz. Az aratásban ak­kor sem lehet fennakadás, ha átmenetileg lehetetlen lenne a gépi aratás. A szobi járás termelőszö­vetkezetei, termelőszövetke­zeti csoportjai és szakszövet­kezetei földjén összesen 7443 hold gabo­naféle vár aratásra. Megfelelő időjárás esetén, en­nek mindössze tíz százalékát kaszálnák, a többin kombáj­nok és cséplőgépek vágnák a gabonát. Ehhez a munkához elegendő gép áll rendelkezés­re, noha a tsz-ek 13 aratógé­péből alkatrészhiány miatt csupán öt üzemképes. Normális körülmények között 120 aratópár elég lenne, most azonban biztonság okából két­szer ennyit helyeznek készen­létbe. Más esztendőkben ugyanis a növényápolást meg az aratást is befejezhették, mire a járásban annyi sok ke­zet foglalkoztató málnaszedés ideje elérkezett. A nyári betakarítással egy­idejűleg 3076 vető-, és 2105 hold mélyszántáshoz 19 erő­gép áll rendelkezésre, tehát kettős műszak bevezetése szükséges. Ehhez viszont nincs elég traktorvezető, amiért is trak­torokat ipari üzemektől igényel a járás. Hogy a kombájnnal aratott gabona esős időben is szárít­ható legyen, tetővel kellene ellátni a kombájnszérűket, amihez azonban nem mind­egyik tsz rendelkezik pénz­ügyi alappal. Kétszeres haszon: Melegágyak utóhasznosítása Az aszódi járásban sok ter­melőszövetkezet alkalmazza a melegágyak utóhasznosítását. Miután a palántákat kiszed­ték az ablakok alól, kertészeti primőrtermesztésre térnek át a melegágyakban. A járási tanács tájékoztatá­sa szerint a termelőszövetke­zetek 1250 melegágy! ablak alatt paradicsomot, 870 ablak alatt paprikát, 6510 ablak alatt uborkát, nyolcszáz ab­lak alatt pedig tököt termesz­tenek. Az ily módon nevelt konyhakerti növények átlag két héttel érnek korábban a természetes környezetben le­vőknél. KÍSÉRLET Tárnok és Martonvásár kö­zött újfajta vasútbiztosító be­rendezést szerelnek fel — kí­sérletképpen. Ha beválik: or­szágszerte bevezetik. Állandó exportbemutató Zsámbékon Miért „arab" a magyar malom ? - Kelendő konstrukciók - Helyszíni kísérletek Zsámbék határában emele­tes épület magasodik az út- széli bokrok mögött. A keríté­sen belül szerszámok, talics­kák. A vaskapu tárva, de már kintről látni, hogy a hatalmas csarnok üres, csak imitt­amott hever valami furcsa formájú alkatrész. Az épületet a környékbeliek arabmalomnak nevezik. Még­hozzá joggal, amint ez Buda­pesten, a Mezőgép- és Malom­fejlesztő Intézetnél kiderült. Dr. Molnár Zoltán csoport fő­vállalkozásvezető elmondta, hogy a zsámbéki intézmény az ország egyetlen tervköte- lczcttségi nélküli kísérle­ti malma. Magyarország már a múlt­ban is híres volt kiváló ma­lomiparáról. Jóhírünket az MENNYIT ÁRADT?... (Foto: Gábor) Országos dalostalálkozó Esztergomban Pest megyét a Vox Humana képviseli Az Esztergomi Városi Ta­nács és az esztergomi „La­bor" Műszeripari Művek Ba­lassa Bálint énekkara június 19—20-án országos dalosta­lálkozót rendez Esztergomban. A felszabadulás 20. évfor­dulója tiszteletére rendezen­dő találkozón 29 kórus 2000 taggal vesz részt, s fellép a Magyar Néphadsereg 100 ta­gú egyesített fúvószenekara is. A díszhangversenyen kívül négy szakmai bemutató hang­versenyre kerül sor. Ezeken olyan nagy múltú együtte­sek is szerepelnek, mint a Vándor Kórus, a MÁV Jár­műjavító Haladás férfikara, a váci Vox Humana, a sze­gedi Hazánk munkáskórus. A zsűri munkájában részt vesz Bárdos Lajos Kossuth- díjas és Gulyás György Liszt­díjas karnagy is. JÄN0S-MAJ0R ­Az ország legkorszerűbb „csibegyára Három évvel ezelőtt kezd­ték meg a Fejér megyei Já- nos-majorban az ország leg­korszerűbb „csibegyárának” építését. A húsz, egyenként 12 ezer férőhelyes épületből álló telepen egyszerre 240 ezer csirkét tudnak felnevelni. A kiscsirkéket kétnapos ko­rukban szállítják a telepre, ahol kilenchetes korukig tart­ják őket. Az új baromfitele­pen gépesítették az egyes munkafolyamatokat, az ete­tés-itatás szállítószalagokkal történik s távfűtéssel biztosít­ják az állandó hőmérsékletet. A 41 millió forintos költség­gel épülő telep nagy része el­készült s 12 épületbe már be is „költöztették” a csibéket. újabb, modern konstrukciók tovább növelték. Ilyen beren­dezéseket szállítunk a népi demokratikus országokba, s mind gyakrabban a Közel- Keletre is. A malmok felépíté­se, berendezése különböző, elsősorban az őrlésre és a ki­alakult nemzeti sajátosságok­ra kell tekintettel lenni. Más típusú berendezés kell a bú­zához, mint a többi magvak­hoz. A malomipari berendezése­ket eddig elszállították a kül­földi helyszínre, ott felszerel­ték, s megkezdték a próba- üzemelést. A különböző módosítá­sokra így csak hazánktól sokezer kilométerre ke­rülhetett sor. Ennek a sok gonddal és költséggel járó gyakorlatnak vetett véget most a zsámbéki kísérleti malom létrehozása, amely a jövőben kétirányú működést fejt ki. Technoló­giai sorrendben beépítik ide az összes típusgépeket, s a külföldi partner mintegy ál­landó kiállításként — műkö­dés közben szemlélheti őket. Másodsorban pedig a már megrendelt és legyártott be­rendezéseket itt összeszere­lik, elvégzik a vevő jelenlété­ben a próbaüzemelést, amely a gyártási folyamatot gazda­ságosabbá teszi. Az első ilyen malomüzemi berendezést már kipróbálták Zsámbékon. A napi öt vago- nos teljesítőképességű gépet beépítették, s amikor meggyő­ződtek róla, hogy az előírt kí­vánalmaknak megfelel — el­szállították Kairóba. Most várják próbaüzemelésre a kö­vetkező csoportot, amelyet szintén Egyiptom és Irán vesz át. — Innen ered tehát az el­nevezés — mondta Dr. Mol­nár Zoltán —, hogy arab ma­lom a miénk. Az intézet a malmi beren­dezések mellett mezőgazdasá­gi gépek fejlesztésével is fog­lalkozik, külöiioóző munka­gépek újabb és újabb típu­sait kísérletezi ki, amelyek gyakorlati kipróbálása szintén a zsámbéki telepen és a kör­nyező állami gazdaságokban történik majd. Egy kisebb szerelőműhelyt is építettek ide, ahol a prototípusok ap­róbb hibáit a helyszínen meg­javíthatják. ( k. m.) • • Vásár ^ Üzlet után ^ előtt A Budapesti Nemzetközi Vásár kaput zárt. Hozott-e hasznot a kiállító kisipari termelőszövetkezeteknek? A VECSÉSI VEGYESIPARI KTSZ örömmel könyvelhette el, hogy: — Elnyertük az első di­jat, melyet központunk tű­zött ki. A legszebb termék cím anyagi honorálása 3000 forint. A jól sikerült, könnyű mű­anyag tokba bújtatott haj­szárítókat gyártják .. — Mit hozott a vásár? — A Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak és a külke­reskedelemnek mintapéldá­nyokat kellett készíteni. Előbbi helyről sokat kérnek, utóbbiaktól rendeléseket vá­runk. GYALI VASIPARI KTSZ: — Angolok, svájciak, nor­végek lesznek vásárlóink. Az állítható, egymás mellé csuk­ható sátorvázakból kérnek. A szerkezet valóban ügyes. Egy közel 3 méteres vázdara­bot 70 cm-re csukhatunk össze. — Rendelés? — Több tízezres tételről tár­gyalunk. — Régi gyártmányuk, a kard, hozott-e újabb üzletet? — Nem ez volt a szenzá­ciónk, hanem a kiállított láb­pumpa. Autógumik felfúvá- sához használják elsősorban. Sokkal kisebb fáradsággal, majdnem egynegyed idő alatt ér célhoz, aki használja. A görögök látatlanban ötszáz darabot rendeltek. — Vjabb üzletfelek? — A nyugati szakemberek nagy fantáziát látnak benne. Az ára is könnyen hozzáfér­hető: egy-egy berendezés 200 forintba kerül. Reméljük, sok külföldi pénzt hoz. V„S„„„„SS„„„„„„„S„SSSSS„SSSSSS„SSSSSMSS„„SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS/SSSSSS/SSSJSftSfSS/SSSS/SS/SS/SS/Sf//S/S*SJl veszi táskaírógepét, visszala­poz noteszébe és már ütné is az első betűt. Mein Herrn! — álljunk meg egy pillanatra. A szöveget a képekhez mi írjuk, jó? Tár­gyilagosak leszünk a képek­kel, őszinték a felvételek mö­götti valósággal. Megengedi? ségig. A háború alatt már Pesten voltam hajóács. Ka­pom a behívót, védened kell a hazát, testvér. Az anyátok istenit, hiszen már egy kö­pésre vannak az oroszok! Mi­kor bejöttek, rendőr lettem. A németem meg még a szom­szédban. Gondoltam, ha ezek vissza találnak jönni, elővesz­nek engemet egy jó szóra. A sebhely előugrik: — Megint hazudsz? Beszélsz románul egy szót is? Mondj egy szót románul! — Maga milyen nyelvet be­szél? — Németet. — Hol szerezte a sérülését? Az érdekellek népes tábo­ra két pártra szakadt. Az egyik késdobálónak hívja, a másik dühöngőnek. A vitát felülről akarták eldönteni az­zal, hogy bezárják — de a vendéglátóipar így nem vál­lalta volna a mögötte levő ét­termi helyiség üzemeltetését. Jelenleg tehát az étterem kép­viseli a kultúrát, amelynek gazdasági alapját, az italbol­tot most a két párt — késdo- bálók és dühöngök — koalí­cióban uralja. A pénztárnál kis, kalapos ember. Hatalmas orrát köve­telőn tolja be a nyíláson, de belülről fölényesen néz végig egy arc. Már hangzik az íté­let. — Nem kap semmit! Először is, maga elgurította a pénzt. Másodszor, miért áll oly gör­bén? Mert részeg! Az orr gazdájával együtt sértetten elmodósik. Azután csak egy hang: — Kell nekem az ő italuk! Az asztallapon sörlé, benne cigarettacsikkek. Egy lékelt homlok hajol rá, hinta, palin- ta. A szomszéd fej meg ádáz, hallgatag. Valaki egy piros svájcisapka alatt: — Romániában a katona­ságnál felvittem az őrmester­— A háborúban. Az ádáz zárkózott szavak­kal közli, hogy székely, de többet nem mond. („Azt sem tudom, kik maguk!”) — Azt hitték, kell az ita­luk — bólogat egy szomorú orr a sarokból. Ez a szöveg záróráig. Pár perc után unalmas, de ha va­laki mégis időt szán rá, ész­reveheti, hogy a téma egy körben mozog: ki voltam, mim volt, hol születtem, ka­tona voltam ... csupa Volt. Bemegy a féldeci, és kijön a múlt. ☆ A múltról kérdezzük idősb Szakály Mátyást, nyugalma­zott budaörsi iskolaigazgatót, a községről szóló tanulmá­nyok gondos őrzőjét. Lapozunk jegyzeteinkben. A falut első ízben említő írás kelte: 1282. Négyszáz évvel később, a török elűzése után — a monda szerint Budavár főparancsnoka a gyauroktól szenvedett vereség miatt, lo­vával együtt vetette le magát a mai Törökugratóról — egy összeírás így említi a telepü­lést: ganz Wedh — teljesen puszta. Több hullámban ér­keztek aztán a német telepe­sek. Budaörs az itteni nép ajkán: Wuudesch. Egy régi szerződés aláírói: Sebastian Sonn, Christián Dentzi, Simon Freu. A századforduló a faluban messze híres szőlő- és gyü­mölcskultúrát talál. A talaj mészben gazdag, fekvése a kellő napfényórát adja — kedvez az őszibaracknak. S hogy élnek az itteniek? Nyelvüket megtartották. A közösség zárt, nem hatol be fővárosi szél. A szigorú kere­tek — a vallás melegágya. Budaörs svábsága ismert lesz folklórisztikus körmenetéről, népi passió játékáról is. (Me­gint egy szájhagyomány: tör­tént, hogy egy hiú és kissé termetes sógor váltig ragasz­kodott Krisztus szerepéhez: le is szakadt a Kálvária-he­gyen a keresztről.) A víz drá­gább a bornál, lajtokkal hord­ják Pestről — itt csak Ferenc József keserű víz terem, meg a ciszternák vize, azt isszák a szegényebbek. A piacos, de még a pár gimnáziumba járó diák is — köztük Szakály Mátyás bácsi — gyalog jár a fővárosba, a farkasréti úton. Később lesz BART-busz, de az költséges a helyi bukszák­nak. Múlnak az évtizedek. A hit­leri propaganda hat Magyar- országon is, Budaörsön is meg­alakulnak a Volksbund-szer- vezetek. összeírják, ki német, ki magyar. A nemzetközi egyezmény értelmében. Ez az összeírás dönt 1948-ban, a né­metek hazatelepítésekor. Bu­daörs kilencezer lakosából ezer vallotta magát magyar­nak. A magyarok ittmarad­tak. A megüresedett telkekbe, házakba Csehszlovákiából, Ro­mániából, Jugoszláviából jöt­tek. Sok tizenkilences, vagy Spanyolországban harcoló, ké­sőbb a Szovjetunióban, Fran­ciaországban élő veterán is otthonra lelt Budaörsön. (Az átmeneti idők alkalmat adtak visszaélésre is: a pontatlan telekkönyvezés lehetőséget te­remtett például, hogy a meg­munkált gyümölcsösbe más te­lepedjen.) 1953-ban a hatály­talanított kitelepítésből a fő­város felé igyekvő deklaszál- tak kerestek maguknak itt átmeneti lakást. 1956 óta á falvakból jöttek növekvő ára­data tölti már-már a túlcsor­dulásig a községet. Ez a leg­újabb hullám. Az ár még nem indult apadásnak. Mi történt a svábsággal? Csak hallani lehet róluk, hi­szen a népviselet, a beszéd felszívódott — legfeljebb az öregebbjét lehet látni jelleg­zetes ruházatban a litánián... Negyvennyolc után hosszú ide­ig begubóztak: az ötvenes években nem vállalták a köz­életi tisztségeket. Aztán beil­leszkedtek. Évekkel ezelőtt az itteni nemzetiség felkarolását szolgálandó, az iskolába né­met tagozatot terveztek: je­lentkezők hiányában nem si­került megvalósítani. A múlt viharai lecsende­sedtek régen. De a még gyű­rűző hullámokat nem értheti meg az, aki nem ismeri a múltat. Ma már csak a Frank­hegy kopasz, sziklásodó részei kérik számon az egykori idő­ket. („Négy-öt év múlva any- nyi termő fa lesz. mint volt egykor” — mondják a tanács­házán.) Meg azok, akik az el­telt évek alatt sem tudtak be­illeszkedni. Mert az idők ára­data sok hordalékot is vetett a főváros menti szigetre, s a félresiklott emberek nem a mát élik. így a múlt 1964-re a kocsmába szorult. Paűányi Anna — Dozvald János

Next

/
Oldalképek
Tartalom