Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-13 / 138. szám
1965. JÜNIUS 13, VASÁRNAP 7 fi a harcsáról Nemrégen jelent meg a rendelet a harcsafogás tilalmáról. Ezzel kapcsolatban néhány érdekességet közlünk a harcsáról. Ismerik, sőt felismerik: ha másról nem, pikkelytelen- ségéről, no meg hosszú bajuszáról. De azt már nyilván kevesen tudják, hogy Európában egyetlen rokona sem él — pedig jó néhány harcsaféle akad a világon. Nyugat-Afri- kában ismert például egy elektromos harcsa, amely áramütéssel igen hatásosan tud védekezni támadással szemben. Amerikában, Ázsiában van olyan harcsaféle, amelyik többé-kevésbé levegőből is tud oxigént felvenni, mert kopoltyúi mellett légzacskóval is rendelkezik. Az amerikai eredetű törpe harcsa egészen friss betelepült vizeinkben. Ötven esztendővel ezelőtt még nyoma sein volt a magyar folyókban, tavakban. Sőt Németországban még ma is akváriumi halként tartják számon. Érdekes viszont, | hogy a mi harcsánk pedig 'Nyugat- és Dél-Európában nem él. A bajusz fontos érzékszerve a harcsának: nemcsak tapintásra szolgál, ízlelő és — egyes kutatók szerint — hőérzékelő szerepe is van. A harcsa szeme gyenge, de jó a szaglása. Bőrében elszórt idegvégződések vannak, így a víz vegyi változásait érzékelni tudja. A harcsa közepes oxigénigé- nyfi hal, a kopoltyúkkal történő oxigénfelvételen kívül bőrlélegzése is fontos. így rosz- szabb oxigénellátottságú víz- , hez is alkalmazkodni tud. Vérszéruma az angolnáéval együtt az édesvízi halak közül a legmérgezőbb. Színe sötétzöldes, a hasalja világosabb, akadnak azonban egész fehér albino harcsák is. Téves viszont a külföldi szak- irodalomban megjelent állítás, hogy Magyarországon olyan tavak vannak, amelyekben jóformán csak albínó harcsák1 élnék. A legnagyobb édesvízi hal Európában. Több száz kilós, háromméteres példányok is akadnak közöttük. (K. I.) Összeköttetés húsz vonallal Új köxponti kapcsolóterem a Magyar Rádióban Alapításának 40. évfordulóját ünnepelte nemrég a Magyar Rádió. A megemlékezésekben sok szó esett arról a hősies munkáról, amellyel a Rádiót a felszabadulás után romjaiból újjáépítették, és ismét munkába állították. A Magyar Rádió műszaki berendezését azóta is állandóan fejlesztik. Ennek egyik kiemelkedő eredménye a rövid ideje üzembe helyezett új központi kapcsolóterem. A műsor lebonyolítása során szükségessé váló műsorüzemek, felvételi stúdiók, központi rögzítők, bejövő és kimenő vonalak összekapcsolása eddig hüvelyekkel és zsínó- ros dugókkal kivitelezett kapcsolótáblán történt. A régi módszer szinte áttekinthetetlen volt a kapcsolások számtalan variációja miatt. Az új kapcsolóteremben a Magyar Rádió stúdióházában előforduló valamennyi hang- frekvenciás kapcsolást a külső és belső áramforrások, illetve fogyasztók között központi helyen, egyszerűen és áttekinthetően lehet majd végrehajtani. Húsz vonallal létesíthetnek egyenes összeköttetést az új kapcsolóasztal segítségével, a különböző helyszíni közvetítések során. Ilyen módszerrel történnek a színházakból, vagy különböző rendezvényekről adott közvetítések. Ugyancsak húsz kimenő vonal létesít kapcsolatot a helyszínekre történő visszajátszásokra. így például az ország különböző helyein egyidőben műsorra kerülő sporteseményeket a körkapcsolás segítségével úgy élvezhetik a hallgatók, mintha egyszerre öthat sporttelepen tartózkodnának. Hasonló módszerrel sugározzák a magyar adásokat külföldre is. A beérkezett programot negyven vonal segítségével továbbíthatják az adóállomásokhoz. A gyors kapcsolások lebonyolítását jelfogókkal ellátott automatika végzi, a modulációs áramkörök szétválasztását pedig és a modulációs szintek helyreállítását 100 db tranzisztoros vonalerősítő biztosítja. Az automatika központi vezérlőasztal tóf működtethető, és lehetővé teszi, hogy a fennálló kapcsolásoktól függetlenül, a következő adásperiódushoz szükséges kapcsolásokat előkészítsék. A központi kapcsolóterem 14 helyiséggel tud kétirányú utasító összeköttetést létesíteni, közöttük a hat műsorüzemmel is. Az új létesítmény már megkezdte munkáját, és az eddigi tapasztalatok alapján kitűnően működik. (Sz. 2IŰ Mit mesél a világegyetem ? A rádióteleszkópok hosszú sora fürkészi a világegyetem titkait a Szovjetunióban. A rádióteleszkóp nagy érzékenységű rádió-vevőkészülékből, és éles irányítású, nagy méretű sík antennarendszerből áll. E csillagászati műszer égitestek elektromágneses sugárzását méri. Képünkön: a T-alakú antennák egyik csoportja. A szerelem térképe Két amerikai szociológus elkészíti „a szerelem térképét”. Pontosan feltüntetik az Egyesült Államok összes területeit, ahol több a férfi, mint a nő és különféle színárnyalatokkal jelzik a férfiak átlagos kereseti viszonyait. Azok a nők, akik férjhez akarnak1 menni, a térkép alapján tájékozódhatnak és megállapíthatják, hol van a legtöbb esélyük. Szívdobogás a tengerek mélyén Az óceánok kutatói már régóta keresik a magyarázatát annak, hogy az északi tengeÜzemben a Magyar Rádió új központi kapcsolóterme rekben mi okozza a rendkívül alacsony frekvenciájú erős hanghullámokat, amelyeket érzékeny vízalatti műszerekkel, úgynevezett „hidroforokkal” regisztrálni lehet Miután az amerikai Bell laboratórium munkatársa, Richard A. Walker megállapította, hogy a dobogásszerű hangok ütemesen ismétlődnek és tanulmányozta terjedési sebességüket, merész elméletet állított fel: szerinte a cethalak szívdobogásáról van szó. A műszer azonban csak abban az esetben képes felfogni a hangokat, ha az állat kitátja a torkát és apró halakból álló táplálékát veszi magához. Ellenkező esetben az óriási test hús- és zsírtömegei elfojtják a szívhangokat. A dolog korántsem tűnik olyan valószínűtlennek, há meggondoljuk, hogy a néha 30 méter hosszúságú cethal egyszerre 8 tonna véli; keringet aa ereiben és ehhez mintegy 10 ióerőnyi energiára van szüksége. Súlya megfelel 15 felnőtt férfi súlyának, vagyis egy tonna körül van. vmrssssiw////////////////////////////////////////,w/v///A7//////^^^ Város a Az alexandriai autóúton Mohammed, a huszonegyné- hány éves gépkocsivezető jóvoltából 80 mérföldes tempóban hagytuk magunk mögött Kairó szélső házait. Zöld-sárga színben pompázó narancsligetek között vezetett az út a Földközi-tenger irányába, a Nilus-deltához. A sivatagi utakon megtett sok száz kilométer után mintha idegen világba csöppentünk volna. A Nílust száz és száz kilométeren át övező, valószínűtlenül zöld sáv — melynek •»szélétől kezdődnek a végtelen; porzó homoktengerek — a Nilus-deltá- ban, a Kairó—Alexandria— Fort Said háromszögben kiszélesedik. Ez a háromszög talán egész Afrika legszebb része. Dúsan termő, haragoszöld mezők, búza-, kukorica-, gyapot- és rizsföldek, datolya-, narancs-, citrom- banán- és pálmaligetek, ameddig a szem ellát. Az autóúton személy- és tehergépkocsik, szállító járművek százai vágtáznak — szédületes, talán csak Afrikában létező tempóban — céljuk felé. Az út szélén — csakúgy, mint ezer éve —, teherhordó tevék, szamáron baktató fellahok, utánuk talpig feketében, hosszú fátylukat fogaik között összefogó, ringó járású asszonyok,, egy- két-három feleség. — A múlt — int fejével a családfő után gyalog bakV. deltában tató asszonyokra Mohammed, a kairói sofőr. — Kellett a fellahnak régen a munkáskéz, hogy talpalatnyi földjén megéljen, s az uraság birtokán is helytálljon. Allah — a korán szerint legalábbis — megengedte a többnejűséget. De én azt hiszem, nem a korán rrfíatt, a betevő falat előteremtésére kellettek a fellahnak az igénytelen, szorgos asszonyok, s a gyereksereg. Szerencsére, a forradalom győzelme óta alaposan változóban van. Változnak a körülmények, az emberek, a szokások, A törvény is segít megoldani... Az élet az egesz világon megiramodott .. mi sem kulloghatunk, a mi helyünk is az előrelépők között van. — Magyar hűtőkocsik! — szakítottam félbe gyorsan Mohammedet — a mi Csepeljeink —, mutattam büszkén az ízlésesre festett, jó formájú, modern autókra. — Sokat látni már belőlük, valóban szépek, s úgy hallom, jók is — nézett a sokban haladó teherautókra Mohammed. Letérünk az alexandriai útról, a jelzőtábla már Mehalla el Kubrát, utunk egyik állomását jelezte. Az egyszerű emberi, vagy állati erővel hajtott vízkiemelő masinák, a keskeny öntözőcsatornákban álló, földecskéjüket locsoló fellahok már nem kötötték le figyelmemet. Egyre az járt az eszemben, amit Mohammed, a sofőr mondott: „mi sem kulloghatunk”. Beértünk a városba. Óriási bekerített telep előtt haladtunk el. Vasúti szerelvényről és tevék tucatjainak hátáról rakták le szakadatlanul a gyapotbálákat. Az egyiptomi textilipar fővárosába érkeztünk, a kontinens legnagyobb textilgyárába. Barátságosan, s meglepetésre, németül köszöntött bennünket a gyár egyik főmérnöke. S nyomban magyarázattal is szolgált. — Sokat segített és segít nekünk a Német Demokratikus Köztársaság. Én is kéteszten- dős tanulmányúton voltam náluk. Berlinben, Drezdában, Leipzigben, s másutt. Nagy szükség van most nálunk a jó szakemberre, elsősorban itt, hiszen hazánkban a textil- és az élelmiszeripar adja az ország ipari termelésének háromnegyed részét. S nemzetünk most olyan úton indult el, melyet sokan nem néznek jó szemmel, nem is segítenek. Pedig volna miből, s volna mit törleszteni, például az angoloknak. De mi bízunk magunkban, s barátainkban. Mert sok barátunk van. Nézze — invitált — lássa a saját szemével, mire jutottunk eddig ... Egész napon át jártuk a gyárváros utcáit, épületeit, tereit. Izgalmas, érdekes világ tárult a szemünk elé. A kombinát üzemrészeivel és szociális intézményeivel — 500 holdnyi területen épült fel. Több mint harmincezer tonna gyapotot dolgoz fel évente, az egyiptomi gyapottermés egynegyedét. 120—150 millió méter gyapjúáru kerül ki évente az itt dolgozó 22 ezer munkás keze alól. Mehalla e! Kubra gyártmányai, gyapjú- és kamgarnszövetei, modern és ősi hieroglifás, Nefretete mellalakjával, szfinxekkel díszített ruhaanyagai, az egé:z világon jól ismertek, kelerdők, Jártunkban-keltünkben betértünk egy hatalmas áruházba, ahol a gyár termékeit a munkások és családtagjaik kedvezményesen vásárolhatják. Ember ember hátán tolongott az üzletben. Ügy találtuk, nem is volt mind vásárló. Egy középkorú férfi népes családja körében, egész vég anyagokat ide-oda rakva magyarázta — ez is az ő gépén készült. Büszkén tekintett körbe, a család pedig meghatót tan nézett fel rá, arra az emberre, akinek parancsát már nemcsak a teve és a szamár, de a gép is teljesíti. Délután — amikor már jártunk a gyáróriás 10 ezer férőhelyes .sportstadionjában, tornatermeiben, óvodájában, uszodájában, színháztermében, kórházában, munkásklubjában és ipari középiskolájában is — a 6 ezer fős ön- kiszolgáló étteremben, ahol 2 piaszterbe kerül egy üzemi ebéd, Musztafa Habibbal beszélgettünk. ö mondotta számunkra az egyik legérdekesebbet: egy textilipari óriásüzem 22 ezer dolgozójából mindössze 500 a nő! A többi mind férfi. Csodálkozásomat látva, Musztafa ugyanúgy válaszolt, mint délelőtt, az alexi úton Mohammed: — A múlt öröksége. De higgye el, nem tart már soká. De a megoldás nem egyszerű. Hiszen ezeket az asz- szonyokat, lányokat is szinte a háremekből hoztuk a gyárba. De ők már felemelt fejjel járnak, s bizonyítják: a nő a férfi teljes értékű társa. Es ez nagyon jelentős az arab világban. Mehalla el Kubra magyarul „nagy helyet” jelent. Valóban nagy hely, hiszen az EAK „textilfővárosában” százezer ember él a gyapot feldolgozásából, a kombinátból; 500 kilométernyi textília hagyja el naponta az óriási gyár kapuját. S ebben a fellegvárban egy hatalmas hadsereg kovácsolódik, a munka hadserege, amely képes hihetetlennek vélt magasságokba emelni egy népet, nemzetet. Kiléptünk az utcára. A gépek zaja még messzi kísért; Mégegyszer megnéztük a Mehalla el Kubra-i üzem égretö- rő óriástornyát. A munkásklubból zeneszó hangzott. A zenekar az esti koncertre készült. Szállítmány a Német Demokratikus Köztársaságnak
