Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-05 / 104. szám

PE S T MEGYEI 1985. MÁJUS 5, SZERDA VACSORÁRA HUS A MENTŐ NEM SZIRÉ­NÁZOTT, pedig sürgette az útja. Csendesen suhant, ügyeskedve kerülgette az autókat, a villamosokat. Csúcsforgalom * volt. Embe­rek ezrei nyüzsögtek az ut­cán. Szatyrok ütődtek a lá­bakhoz, ki könnyebb aktatás­kát lóbált a kezében. Tolong­tak a •villamosmegállóknál, az autóbuszok a súlytól félre­billenve döcögtek. Az utasok idegeskedtek, volt aki civó- dott is. Normális hétköznap volt. A mentő nem szirénázott, nem verte fel a csendet. A kocsiban fekvő beteg semmit nem tudott most a külvilág­ról. A magas ablakon át csak a házak homlokzatai lát­szottak: sárgák, szürkén, szí­nesek. Kopottak váltották a friss vakolatokat. A város szélén fák zsenge zöld le­velei tűntek elő. Frissek, üdék voltak, de ki törődött a sorra lemaradó lombokkal? A mentőben mind sűrűbb lett a levegő. Az orvos a pulzust számolta: — Egy, kettő, — azután mind gyorsabban: ötven­négy, százhuszonöt.., A BETEG ROSSZABBUL LETT. Nehezen kapkodta a levegőt. Az orvos nyugtatta: — Mindjárt ott leszünk, nem lesz semmi baj. Most ideges a néni. izgul, mert nem akar kórházba menni. Hát, bálban persze jobb ... Erőtlenül nevetett az élé­hez, a többieknek arcizma sem rándult. Hiába iparko­dott, a tréfa most sután hangzott, kiérződött az orvos hangjából, hogy «finden pil­lanat késés tragédiát hordoz magában, jó lenne már cél­hoz érni. A hozzátartozók a beteg ar­cát, karját simogatták. Ösz- szeszorították a szájukat, nem jutott eszükbe semmi mon­dani való. Pedig szólni kel­lett volna valamit: biztatót, meleget, hogy nyugodjon a beteg. — A jégszekrényben talál­játok ... a tejfelt... van va­csorára hús is ... a gyerekek­nek kis húsleves, azt okvet­len ők egyék meg ... KAPKODTA A SZOT, az­után hosszú szünetet tartott. A szíve nem engedte beszél­ni, az elakadt vérrögöcske a legsúlyosabbal fenyegette. Az orvos nem vette le szemét a néni arcáról. Az nem ma­radt békében: — Eldugtam egy kis süte­ményt. A speizben a metélt tésztánál találjátok. Adjátok a gyerekeknek . . . Nem fejezhette be. A mentő megállt. Nyílt a kórház nagy kapuja. Pillanat alatt elnyel­te a most nagyon kicsinek, szánalmasnak tetsző hord- ágyat. Az orvosok körülvet­ték az ágyat. Nem lehetett várni: azonnal vizsgálták az asszonyt. Semmi kétség: sú­lyos a baj. Hónapokig tartó fekvés következik. S a beteg néni ebből csak annyit ér­tett: holnap nincs aki főzzön otthon, aki vigyázzon a gyere­kekre, minden fenekestül fel­fordul. Erre a gondolatra sírvafakadt és csak annyi ere­je volt. hogy mentegetőzzék: nem akart bajt, ilyen bo­nyodalmat. AZÓTA NAPOK TELTEK EL és mama ott fekszik a fehér ágyon mozdulatlan. Az ajándékvirágot sem veheti kezébe, mások teszik helyet­te vázába. Helyette. Milyen furcsa: helyette, amikor ed­dig mindig ő csinált min­dent mások helyett. (s. á.) 1966: Nagykőrös gépesítésének nagy esztendeje Olyan gépeket kapnak, amelyekről eddig csak hírből hallattak Gulyás Pál, a nagykőrösi tanács gépesítési előadója el­mondotta a helyi lap mun­katársának, hogy a város hat termelőszövetkezetében ez idő szerint száztizenhárom erőgép dolgozik. Ezek közül ötven vadonatúj. Érthető, hogy most a legsürgősebb feladatuk az új erőgépek számára gyorsan munkagé­peket szerezni. Ez 1966 nagy eseménye lesz. Jövőre a városba érkeznek az ekéken, kultivátorokon, 1 tárcsákon, fogasokon, vető- j gépeken kívül palántáid gé- j pék, fűkaszák, porozok, mag- ! tisztítók, takarmány-előkészítő | szerkezetek, sertésönetetök, j továbbá földbeépíthető tizem- | anyagtartályok, valamint ta- i Itíjmarógépek, rotációs kül- ! Iőskapák, borsóaratógépek, 1 trágyakihúzó berendezések és \ a többi. Sok olyan gépet i kapnak, amelyről eddig csak i hírből hallottak. A gazda- j ságok ezekre a gépekre há- I rommilliót költenek. Két és fél évi börtönt kapott a véd verekedő és szürkéié A húszéves Szunyogh Jó­zsef múlt év október 4-én Vácott a Fehér Galamb ven­déglőben fivére és Cserni Já­nos társaságában szórakozott. Több liter bort elfogyasztot­tak és záróra után a posta­parknál megtámadtak egy másik társaságot. Lakatos Fe­rencet úgy megverték, hogy eltört az állkapcsa. Egy hét­tel előbb Szunyogh József a szomszédságában lakó Fe­Általános iskolában kevesebb, középiskolában több fi felnőtt diák Évek óta idén először nincs általános iskolai felnőtt ok­tatás sem a levelező, sem az esti felsőtagozaton Alsóné- medi, Felsőpakony, Gyón, Hernád. Inárcs és Kakucs községekben — ez derül ki a jelentésből, amellyel legutób­bi ülésén foglalkozott a Da- basi Járási Tanács végre­hajtó bizottsága. Mindegyik községben ke­vesen jelentkeztek, vagy senkisem, jóformán elfogytak mél­ázok, akik nem végezték el a nyolc osztályt. A járás többi községében esti tagozatra 115, levelező­re pedig 225 felnőtt iratko­zott be az általános iskolák felső tagozatába, az előbbiek­ből 15, az utóbbiakból 45 az év közben- lemorzsolódottak száma. Legtöbb kimaradt „diák" több műszakban dol­gozik, nem vehetett részt minden előadáson, illetve a konzultációkon. Említésre méltó az is, hogy az esti tagozaton nincs V. és VI. osztályos növen­dék, levelezőn pedig eboe a két tagozatba csak tizennyolcán járnak. A középiskolai felnőttokta­tás viszont semmit sem csök­kent ez idén sem. Százan ké­szülnek az ócsai gimnázium levelező tagozatán szorgalma­san a júniusi vizsgákra, kö­zülük 27 az érettségire. Év­közben a negyedik osztályból senkisem maradt ki. A váci mezőgazdasági tech­nikum dabasi, Örkényi és ócsai kihelyezett osztályai ta­nulóinak száma összesen 215, közülük harmineketten vé­geznek ez idén. Tavaly kerté­szeti technikumi . kihelyezett első osztály indult Msónéme- diben. Januárban mind a húsz hallgatója levizsgázott, most más iskolából jött tár­saikkal együtt huszonhármán tanulnak a második osztály­ban. CSEMPÉSZEK A hegyeshalmi vámőrség lettenérte Kari Brukkmoser és Kari Wög bécsi lakos osztrák állampolgárokat, akik személygépkocsijukban száz orkánkabátot, 88 nylonken­dőt akartak Magyarországra csempészni. A rendőrség az ügyben megindította az eljá­rást, a csempészárut lefoglal­ta és mindkét osztrák állam­polgárt az országból kiutasí­totta. Elesett a csapatáért Minden eszmének meg­vannak a maga áldozatai. Az FTC-városban men- degélek s látom, hogy szubjektív közlekedési ne­hézségekkel küszködik egy cingár, de amúgy eléggé élles férfiú. Mikor lötávol- l>a erek, a hatos környé­kén rámtüzel. — Hajrá, Fradi! Pardon, grácia, Szent Flórián! — de nem vagyok Fradi-drukker. Igaz, MT.K- drukkolú sem vagyok, je­lenleg azért szurkolok csu­pán, hogy mikor fedezik lel a rák gyógyszerét és a súrlódásmentes budapesti közlekedést. De térjünk vissza a tárgyra, hogy azt mondja: „hajrá, Fradi!” — Nem hánom, hajrá, kartársam! — mondom —, mert nem akarok senkit el­kedvetleníteni. Am ő megse várja a vá­laszt, csak összecsuklik a Liliom utcában. Nagy sporttársi részvét­tel sietek felsegíteni, de ő bírónak néz, vagy idegen szurkolónak, mert 77 mali- gamlos leheletével rám­bombáz: — Pfuj, bíró, csűrbe, rúgjátok le, fiúk, az anyja szép szemit! ICábultan menekülök, míg nem késő; egy vérbeli Fradi-drukker hatalmas el­lenség akkor is, mikor el­esett a harc mezején. (al) hete Tiborral is összevere­kedett. Szunyogh a földön fekvő Feketére támadt, fel­kapta az asztalon levő tőrt és több helyen megszórta. Fe­ketének volt még annyi ereje, hogy egy üveggel fejbe vágja a támadót, aki eszméletét vesztette. Feketét életveszé­lyes sérülésekkel szállították kórházba. A Pest megyei Bíróság a büntetlen előéletű, kétgyer­mekes Szunyogh József se­gédmunkást két év és két hó­napi. a huszonöt éves Szu­nyogh Lajost, egy évi. a tizen­kilenc éves Cserni Jánost hat­hónapi szabadságvesztésre ítélte. Szunyogh Józsefet a bíróság két. évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta, és elrendelte kényszerelvonó ke­zelését is. Az ítélet nem jog­erős. (m) '\ ízben álló fákra fészkeltek a kiskócsaigok Az egyre ritkuló kiskócsa- gok ösztönösen védekeznek a kipusztulás ellen. Ezzel kap­csolatban az ornitológusok ér­dekes jelenséget figyeltek meg két madártelepen: Algyő határában a Tisza menti Sas­érben és a Körös-parti Halász- leieken. Régebben a hófehér kecses madarak válogatás nélkül raktak fészket a folyó­parti. ligetekben, most nagy „szakértelemmel” azokat a fűzfákat választották ki otí- honalapításra, amelyek víz­ben állnak. Érzik, hogy itt kevesebb veszély leselkedik rájuk, kevésbé kell tartaniok a ragadozók támadásától. — A pilis vörösvári 10 000 kötetes könyvtár kinőtte eddigi helyiségét s új könyv­tár épül a pártszervezet székházának udvarán. Az épület már tető alá ke­rült, s őszre készül el. Há­rom helyisége — nyitható üvegajtókkal — egy nagy te­FESTÖ (Foto: Kotroczó) Szeles változatban kerül bemutatásra a Lángok című új bolgár filmalkotás Barátkoztam a síráséval — Az nem úgy van. A sír­ásás nemcsak föle munka, ha­nem érzés is. Temetni tudni leéli. Volt egy esetem: A férfi fölakasztotta mo­zi gát (vállas, oirospozsgás ember volt). Az isszony kö­vetelt el valami fzrde dolgot. — Indítottam a temetést. Húzom szépen az első kapa földet. Várok. Semmi! A nagysága meg se szeppent. Erre, csak úgy kalap alatt, összenéztünk társaimmal: rajta! Zuhogott a kimény föld. Felcsaptak az „akkordok"! Si- vitott a menyecske. Gondol­tam: adja ki magából a lel­ket. — De a borravalí sem ma­radt el — tréfálkoztam. — Nem! De az nem min­den! — vágta szemembe a temető embere. — A sírásó­nak célja van. Alól kevés a gyász, ott ríkassor, ahol le­sújtó az eset, ott tompítsa a sírást. Erre is van esetem: — Szép, szőke fürtű lányt a „Sirató” nevezetű ven- zí déglőben asztalt bontott a gyásznép. Én maradtam vissza egyedül. Kint már nyi- tódtak-csukódtak a személy- kocsi ajtók. Oszlott a bánat. A sarokban egy sírásó ült, kocátokba Igugyolált nösze- méllyel. A férfi arca csontos, kemény, akár a szikla. Da- nászott: Bujdosik az árva ma­dár . . . A: asszonyság arca az ital­tól grimaszolt, aztán elnyom­ta a buzgóság. A sírásó intett., üljek aszta­lához: barátkozzunk. Enyhít­sünk lelkűnkön; isten-isten! — koccantak a korsók. Dicsértem ízes, kunsági be­szédét. — Nem veszem hasznát. Itt a kapáé a szó — válaszolt. — Régóta földel? — Ha érdekli, megmon­dom: harminc éve már. Men- helyi gyerek voltam, aszta­losnak adtak. De nem segé- dcskedtem, mert válság volt. Munkáért, fél Európát végig kóboroltam — hiába! Itthon aztán egy cselédlány szólt mcltóságos gazdájának és be­juttatott a temetkezéshez. Azóta nincs panaszom. — Megy már magának a munka akár bekötött szem­mel is. temettünk. Leforrázta tüde-ff jét a bálban. Úgy húztuk rá £ a földet, mintha simogatnánk, £ szelíden. Csak píánóban ... ^ — No! Isten-isten! igyunk! % — mondta. ff — Szép-szép ez a hivatás, ff csak fárasztó lehet az áll an- ff tló szomorúság — véleked- ff tem. ff — Példának okáért — ke- ff rül mulatság is: ff — Jó három esztendeje, ta- ff vászon egy művész boldogult ff meg. Búcsúztak tőle, megsi- £ vatták, aztán hagyták nyu-£ godni. Alig egy órára: höl- f ayilcék közelítettek a friss ha- f lomhoz. Egyenként, csokorral, ff szál virággal. Ájtatoskodtak: 'f lehajtották fejüket. , Valami 'f titkuk lehetett... ff y a némber felébredt: —f z~l Herceg! — rikoltott a 'ff nő a sírásóra. — Bort! — Ka- ff pott egy korsónyit. Emberem fülembe mormol- f ’a. hogy vadason vannak. A f, nő utcalány volt. Onnan} emelte ki. Nem bánta meg. ff mert hűséges. ff — Miért hívja magát — ff hercegnek? — kiváncsiskod- 'f lám. 'f — Rá kell hagyni — vá'a- ff szolt a sírásó — szereti a ro- f nautikát... f Galgóczy Imre f. ( vemtik fel, látszólag minden cél és eigondolás nélkül, csu­pán az idő múlásának sür­getésére. Ám, mire megvir­rad, többé már nem idege­nek egymás előtt: többet tudnak egymásról, mint so­kan mások hosszú hónapok után. Az író kitűnő, megjelenít• ■ erejű elbeszélő. Kisregényé­ben álom és valóság, múlt és jelen váltakozik, így bontja i ki az olvasók előtt ifjú hő- I sei jellemét. S teszi ezt olyan j meggyőzően, hogy a könyv I végén az olvasó őszintén hi- \ szí: Andrea és Krischnan már í nem a torony, hanem egymás foglyai. Élveztes olvasmány Her­bert Nachbar kisregénye, ame- j lyet Fazekas Anna avatott tolmácsolásában jelentetett meg az Európa Könyvkiadó. — P — Arkady Fiedler: Az őrjöngő Ucayali Kellemes olvasmány a len- j gyei természettudós útiköny- I ve, amely az Amazonas ren- | getegeibe vezeti el az olvasót, j hihetetlenül gazdag növény- i és állatvilággal ismertetve I meg, s emberekkel, akik nap- w ról-napra kegyetlen harcot ff vívnak a természettel, meg- f, éihetósükért, mindennapi ke- ^ nyerükért. Az Ucayali is — 'f varázsos folyó, olyan. mint ^ amilyet csak olvasmányai f alapján képzelhet e! az em- f bei : őserdők buja zöldjében ff utat vágó vízszalag. És olyan. 'f amilyet csak az tud elképzel- 'f ni, aki már megjárta útjait, f, amikor őrjöng, amikor féke- ff vesztetten rohan, s magával ^ ragad mindent, amikor az 2 áradó víz megyényi területe- 'f két önt el, s nem kegyelmez f semminek, senkinek. f f Fiedler tudós, akit termé- 'f szelesen elsősorban kutatá- 'f sai kötnek le, mégis, könvvé- ^ ben elkerüli az olvasó számá- 'f ra kevésbé érdekes szakmai ff részleteket, friss impresszióit ff veti papírra. f, Sokféle emberrel ismerke- ff dik meg Fiedler, s közöttük ff sok olyannal, aki nagyon sze- gény, de mégis — vagy éppen !< ezért — a szó igazi értelmében f ember maradt, önzetlen, se- f, gítőkész és büszke. Azok. akik 'f az Amazonas rengetegeit , jár- ff ják, bármily nehéz Is a sör- ff suk, mégis szerelmesei lesz- ff nek a tájnak. Fiedler könyve ff jó válasz arra, miért: a ter- ff mészet gazdagsága ejti rabul ff az embert. A könyv az Űtika- ^ landok 48. kötete. (Táncsics < Könyvkiadó) KÖNYVESPOLC Herbert Nachbar: Csillagnézők a csiuagnezotc: egy fiatal keletnémet tanár és egy egye­temista lány. Kevéspénzű, mai fiatalok, akik olcsón szeret­nének eltölteni néhány kel­lemes napot a nyári vaká­cióból. Alinak az országúton s autóstoppal akarnak eljutni az ősi kisvárosba. Még nem ismerik egymást, csupán a közös bosszúság bírja szóra őkét: egyetlen arra haladó autó sem fékez le mellettük, hogy felvegye őket. Az au­tósok csak a magányos nőket kedvelik ... Amikor végre mégiscsak eljutnak — egy teherautón — a városba, együtt tekintik meg érdekességeit s végül az évszázados templomtoronyból gyönyörködnek az alattuk el­terülő városkában, az alá- szálló alkonyaiban. Ez lesz a vesztük: a sekrestyésné megfeledkezve róluk, rájuk­zárja a torony vasajtaját. Hiába kiabálnak, dörömböl­nek, senki sem siet a segít­ségükre. A tanár és a lány egy éj­szakára a torony foglya ma­rad. S itt kezdődik a tulaj­donképpeni kisregény, amely nem más, mint két ismeret­len ember múltidézése. Hogy gyorsabban teljen az idő, gyermekkoruk, ifjúságuk egy- egy fölrémlő epizódját ele-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom