Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-11 / 109. szám
PEST HEGYEI 1965. MÁJUS 11, KEDD • • Üteg az iskolaudvaron Az üteg nem volt teljes, hi- £ szén csak öt ágyúból állt. £ Persze, nem igazi, hanem csak J gulyáságyúból, amelyeket a | néphadsereg központi sza- £ kácsiskolája vezényelt ki. Fe- ^ hérsapkás, fehárkötényes kis- 4 katonák szorgoskodtak az 4 ágyúk körül — előző dél- 4 után sátrakat vertek, hogy ^ legyen hely a büféknek. y íj Szülök, tanárok is ké- szülödtek, hogy minden | rendben legyen. 4 Vasárnap reggel a fóti vasit útállomáson a gyermekváros | fúvószenekarának hangjaira 4 befutott Budapestről az a kü- I lönvonat, amely hozta a me- | gye hetedik osztályos úttörőit "f a nagyszabású találkozóra. ^ A kölcsönös üdvözlések után í — élen a gyermekváros ze- | nekarával — megindult a ^ menet a község központjába, í Itt két részre váltak, hiszen I Saülóh, gyereket*, kiiiöneonat — Agfa, a sztár és ugróbajnok —1700 hetedikes találkozott Foton PARKBAN (Foto: Wormser) a tervezett 1300 pajtás í helyett 1700-an jöttek, í ís az egyik csoport a gyer- ! mekvárosba ment ismerkedni, í körülnézni, a másik a községi ■í művelődési házba, hogy | meghallgassa a műsort. | A műsor elején Józsa Kál- f mán, a Váci Járási Tanács ■K*XXXXXXXXXXXXXXXNNX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXN.XX\.XX'.XX ' j(i uoít dr. döreje ? elnökhelyettese üdvözölte a pajtásokat, beszélve a győzelem napjáról, majd a pergő, sikeres számok közepette — amelyeket a gyermekváros és a fóti 1-es iskola pajtásai adtak — sor került az úttörőszakismereti, valamint az egészségügyi szellemi totóra. Ezután a két csoport helyet cserélt, a gyermekváros látogatói ültek be a színházterembe, majd fél egykor mindenki az 1-es számú általános iskola udvarára vonult. Itt álltak a gulyáságyúk. Muníciójuk hamar elfogyott. A gyerekek gyorsan eltűntették a gulyást, és a krémest. Aztán a pálya koré sereglenek, ahol a Belügyminisztérium kutyavezető-kiképző iskolája tartott bemutatót. Az izgalmas mutatványok után magasugrás következett, amelyet Veres Sándor rend- őrtörzsörmester kutyája, a kecses Agfa nyert meg. Három méter húsz centis palán- kot ugrott át. Persze, köny- nyű volt neki: sztár, nagy szerepet játszott a Pár lépés a határ című filmben. Ezután Márté Mihály, a Vöröskereszt országos központja ifjúsági csoportjának vezetője beszélt a pajtásoknak a 102 éve alakult világ- szervezet munkájáról, tevékenységéről. Arról a segítségről, amelyet tagjai által a Vöröskereszt nyújt — mint most is, amikor a pajtások egészségügyi- és tanszercsomagokat állítottak össze, hogy könnyítsenek vietnami pajtásaik helyzetén. A beszéd után megindult az áradat. A hetedikesek képviselői Tran Duc Toan-hoz, a 21 éves, hazánkban tanuló, hanoi fiatalemberhez vitték a csomagokat. Annyi gyűlt össze belőlük, hogy később alig fértek el a legnagyobb osztályteremben. Egészségügyi vetélkedő. olimpikonok és hazai bajnokok bemutatója — ez volt a gazdag program további része. m. j. JUHASZMATUZSÁLEM Vasárnap ünnepelte Alpá- ron századik születésnapját Németh János, a Kiskunság legidősebb juhásza. A hozzátartozókon kívül a község lakói is szeretettel köszöntötték a matuzsálemet, a községi tanács ajándékát úttörők nyújtották át az idős juhásznak. Az idős ember visz- szaemlékezéseit magnószalagra vették. 3:1 a nyersolaj javára Mire jók az obsitos mozdonyok Kevesen tudják, hogy a nagykőrösi határban olajat találtak, s bizonyára még kevesebben, hogy ennek az olajnak egy részét ott helyben, a Nagykőrösi Konzervgyárban használják fel. Párhuzamosan történt ez azzal, hogy a gyár szénfűtésű nagykazánjait folyamatosan olajtüzelésűre alakították és alakítják át. Az újítással nem csináltak rossz üzletet, mert amióta olajjal fütenek, a konzervgyár II. telepén például háromszorosára ugrott a termelés. Az átállás sem jelentett különleges kiadást, mert kazánnak a MÁV-tól kiselejtezett, öreg, kiszolgált mozdonyokat használnak. Egy bánatuk van csupán. Az eddig használt, 10 200 kalóriás „helybeli” nyersolaj helyett egy ideje párolt olajat kapnak, s annak a fűtőértéke csupán 9500 kalória. Bár a nyersolaj lepárolása bizonyára gazdaságos dolog, talán nem ártana fontolóra venni, hogy amit nyernek a réven, nem vész-e el a vámon: a párolt olaj Nagykőrösre szállítása nem kerül-e többe, mint a helybeli nyersolaj közvetlen felhasználása? • • Uvegestánc — Két konyakot és egy cseresznyét kérek — mondja Mária. A két másik nő pillantása jelentőségteljesen összevillan. Aztán pereg a nyelvük. Mindhárman fiatalok, csinosak. S Mária' újabb" Ínyencségeket rendel önmágánák és a barátnőinek. Miből? Ez a kérdés foglalkoztatja a két asszonyt. Mert Mária mindig bőkezű. Bár nem sokat keres, mégis minden hónap ^é- gén vendégül látja őket itt, a szokott helyen. Nikik meg már húszadika táján alig sikerül a kosztpénzből valami tisztességes ebédet összekotyvasztani. S a rejtély még nagyobb, amikor fizetés előtt egy nappal Mária vacsorára hívja Sárit és' Gizit. Az “autóbu§z lépcsőjéről még visszakiáit a két meglepett asz- szonynak: — Aztán valami italt okvetlenül hozzatok! Es másnap a bécsiszelet mellé jól csúszik a tokaji furmint. Vacsora után végigvezeti barátnőit a lakás minden helyiségében. Mikor a kamrához érnek, Gizi kíváncsian nyitja ki az ajtót. S az ajtó mögött a kamra polcain glédában állnak a sörös- és borosüvegek. A két vendég összenéz. Mária büszkén kihúzza magát. — Holnap eljárom az üvegestáncot KÖZÉRT módra. Azaz beváltom valamsny- nyit. Hát ebből takarékoskodom össze a hóvégi vendégeskedést. ■—gáspár— ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\K\\\\\\\\\\\ Nagyapja Marx, Engels barátja. Apja Vilmos császárért rajongó nacionalista. Oroszországban született, Berlinben járt egyetemre, az első világháborúban háromszor megsebesült, harcolt a munkás-paraszt Németországért, majd a fiatal Szovjetunióba ment, ahol az emigráns német kolónia vezetője... A japán imperializmus, a militarista sza- mufäjszellem már virágzóban, amikor Tokióban találni — s a japán történelemben először fordul elő egy hírszerző teljes beépülése az ottani társadalomba. A tokiói német követ- i ség mindig szívesen látott vendége ár. Sorge, az asszonyok kedvence és kedvelője, a Frankfurter Allgemeine Zeitung távol-keleti tudósítója, a fenegyerek riporter, akit Goebbels megbíz, hogy a firkálás mellett neki is jelentsen. Felajánlják számára a Japánban élő nácik fiók-führeri tisztét — hiába, Berlinnek nemcsak üvölteni tudók, de tehetségek is kellenének. Mikor a japán kémelhárítás letartóztatja, a náci követség védelmébe veszi... És a Sorge-ügy túléli dr. Sorgst. McCarthyék hideg- háborús pecsenyét sütnek alakjából. Sztálin nem akar tudni az emberről, aki megtáviratozta neki a dátumot: 1939. szeptember 1. Tavaly szeptemberben cikk jelent meg ró- \a a Pravdában. Dr. Richard Sorge ma a Szovjetunió Hőse. Yvés Ciimpi rendező filmje becsületes vállalkozás. S amennyiben be lehetett szorítani a Szovjetunió hősét, — akkor még kis kezdőbetűkkel — aki marxista meggyőződésből olyan területen szállt szembe a militarizmussal, a fasizmussal, az imperializmussal, ahol szinte mindvégig jeges egyedüllét volt osztályrésze, amennyire be lehetett szorítani ezt az embert egy francia—olasz—japán koprodukcióban gyártott, hírszerzőkről szóló, dokumeníális izgalmasságra törekvő filmbe, annyira sikerült is. A filmről szólva, a forradalmár Sorge nagyobb hitelességét nem kérjük számon. Az alkotók szándéka tisztességes, s figura izgalmát nem a kommunista rovására ábrázolták A vicc az, hogy Sorge a valóságban enfant terriblenek is fordulatosabb, ötletesebb, te. kétségesebb volt, mint ahogy a vásznon megjelent. (Mikor z japán kémelhárítés már figyelte, a követő titkosrendőri egyszer esős időben meghívta egy pohár italra: ne ázzor kint. S fejét csóválva sajnálkozott, hogy a smasszeroka milyen rosszul fizetik. Még vendéglőre sem telik!) Szereplők, színészek, figurák kavalkádja: hírszerzők, Sorge j munkatársai, japán arisztokraták, a baráti Berlin képviselői. A címszerep alakítója jósvádá- jú, szimpatikus, hittel teli főhőst teremt. De hadd szóljak helyette egy másik szereplőről. A kis Messinger, a Gestapo képvise'ője ő. A filmalkotók i nála ICO fokkal elfordultak a dokumentszerű hitelességtől — az eredeti Messinger bika- nyakú, érzéketlen mészáros volt, — de az átírt figura valóságot hoz. A hóhérok egy másik típusát. Kisfiú korában talán elájult, ha az orra vérzett. Elkényeztetett, fanyal- gó, kissé infantilis, picit nőies, csupa reflex. Duzzogva panaszkodik, hegy miután Varsó rendőrparancsnoka volt, megfúrták, s ide küldték a sárgák közé attasénak. Ahol még a fogpiszkálóra szúrt ennivaló is olyan borzalmas. „Talán bogarakat eszem” — gondolja undorral. Pár csepp vértől, ha közelről látja, épp úgy undorodhat. De azért Messinger eszik, émelyeg és mosolyog, és mást is megcsinál, ha kell, Boy Gobert alakítja ezt az embert. Jó színész. A Ki volt dr. Sorge? sikerült filrfinek nevezhető — a saját műfajában. Amelyben hiányt is pótol, hiszen ritkán láthatunk ilyen izgalmas, fordulatos cselekményt filmen, ahol az izgalmat az egykori valóság is fokozza, és amelyet az alkotók, : ha tán nem is épp úgy, de | mindenesetre nagystílűén vit- j ték át két évtizeddel később a I vászonra. Padányi Anna GYŰLÖLKÖDŐK * z öregember az asztalnál Í A iil. ölébe ejtett kézzel, í Az asztal kopottságára me- Í red. Így várja, amig az asz- J szony kimeri tányérjába a % levest. A leves gőzöl, az öreg- ember szürcsöli. Egyhangúan, f gépiesen szürcsöl. A fia is ott szürcsöl mellet- % te. A két asszony a sarokból í figyeli, ahogy a két férfi % eszik. Ök csak a férfiak után. £ Ami marad. Ősi szokás ez. £ Kegyetlen, szigorú ősi szokás, í Nem beszél senkú Csak a f Icánál csörren a tányéron, s a szék reccsen az öregember ^ alatt. ^ A fiatalabb asszony az asz- ^ tálhoz sántikál, fájós lábát ne- % héskesen húzza maga után. g Az öregember füléhez hajol í és belekiált. ^ — Kell még? % Az öregember némán bic- $ cent. Újra megtelik a tányér. % Aztán krumplipogácsa kerül % az asztalra. Nagy, púpozott % tányér pirosra pirult pogácsa, t ..Csak esznek, nem beszél- ? nek”. Gyűlölik egymást mind ^ a négyen. A két testvér egy- £ mást és a szülőket. A szülők ^ egymást és a gyerekeket. A ^ gyűlölettől nem beszélnek, f Már tíz éve. £ A fiatalabb nő összeszedi g az edényeket. Keze fénylik a í mosogatóiétól. Azután fogja a kissámlit és kiül az udvar közepére. Fájós lábát nyom- í kódja. És elbúsúlja a vénlány- \ ságát. Húsz éve, igen, ak- $ kor volt kérője. Nem is egy. ^ De az öregeknek egyik se tet- f szett. „Olyanhoz menj, cJei- } nek van egy kis födje” — fölött. Az öregember kicsit tá- volabb ült le, háttal a lányának. De így is perzsel a szemrehányás, a néma vád. Nem bánná már, ha földnélkülihez is csak elmenne a háztól. Akárki, csak vinné már innen a csudába. De nem viszik, nem kell ez már senkinek. Kinek is kellene egy ötvenéves öreglány. Nem tehetek én róla, én csak jót akartam neki. No, és igazán jót akartam. Nem tehetek én semmiről. Majd csak meghalok mán. Az öregember tíz éve nem beszél az öregasszonnyal. Egyetlen szót nem váltanak. Kerülik egymást. Nem akarta őt elvenni. Nem is szerelte soha. Dehát háza volt, meg egy kevéske földje. Örökség. Es azt mondták az akkori bölcs öregek, majd megszokod. De nem szokta meg. Sokszor itt akarta hagyni, de a ház, a kis föd tartotta. Visz- szatartotta mindig. Aztán öregebb lett. Egyre öregebb. Most már nagyon öreg és a halált várja. mz öregember a falhoz gör- A nyedezik, marokra fogja a vesszősöprűt és söpörni kezd. Tiszta az udvar, mégis fölsöpri naponta ötször is. Két nap alatt elkoptat egy söprűt. Akkor kisétál a temető mellé és vesszőket tördel. Vj söprűt csinál. A tövisek felvérzik a kezét. Ilyenkor arra gondol, jó lenne egy asszony, aki bekötözné. De csak söpör. Újra és újra. Keményen, leszegett fejjel. Úgy söpör, mintha a halált akarná innen kisöprűz- ni. Pedig nemigen gondol már másra, csak a halálra. Rég elmúlt kilencvenéves. Nem is tudja, mikor. Nem is fontos. Nem is fontos semmi. Néha eszébe jut egy-egy fiatalkori élmény, egy-egy katonapajtásának képe. De az emlékek is egyre halványodnak. S az öregember, aki körül nagyot fordult a világ, értelmetlenül és tehetetlenül pislog bele az új életbe. Néha egész délelőtt ott álldogál' az udvar sarkában, a magas kőkerítés mögött. Nagy követ cipelt oda, arra áll fel, hogy jobban lássa az utcát, az embereket, a nyüzsgést, az új életet. Mert csak ott kinn változik minden. Itt benn meg semmi. Negyven vagy ki tudja hány éve már. Csal: a gyerekek nőttek meg s velük együtt a gyűlölet. Ha megszomjazik, a kúthoz botorkál és friss vizet húz. Mindig friss vizet iszik. Aztán visszaáll a nagy kőre és újra az utcát nézi. örül, ha néha szólnak hozzá s bár rossz fülével már nem hallja meg a választ, mégis megkérdezi egyik- másik ismerősét, hová megy, mit visz a szekéren s rábólint, mintha értené és mintha rendben lenne minden. Pedig jól tudja, nincs rendben semmi. Csak a lánya ne nézne úgy rá. Vagy legalább a fia lenne vele. De a fia nem néz senkire. Lehajtott fejjel jár-kel. tesz- vesz a ház körül egész nap. Ha valaki ránéz, félre fordítja a fejét, eltakarja a balarcát, a beteget, a csúnyát. Még gyerekkorában bénult meg s lett csúnyává a bal arca. S nem mert soha asszonyra nézni. Magányos lett és zord. Hajlott háttal jár már ö is, akár az apja. Az istállóban van igazán otthon. A jószágok előtt nem szégyenli az arcát. Csak éppen enni megy be, ha hívják. Gyűlöl mindenkit maga körül. Mintha azok tehetnének róla. Nem tudatosan gyűlöl, mint a többiek. Csendben, alázatosan és szomorúan gyűlöl. A beteg emberek irigykedésével. Anélkül, hogy tudna róla, anélkül, hogy akarná. Néha, nyáron, amikor ellátogat hozzájuk a távoli unokahúga a fiatal tanítónő, az istálló homályából lopva meglesi. Ilyenkor kicsit remeg a keze, ahogy a szénát a jászolba szórja. Es elfojt egy hirtelen sóhajt, elsuttogja az állatoknak, hogy jaj de gyönyörű. Mert tudja, ismeri a szépet, fiatalabb korúban gyakran nézegetett színes képeslapokat. Most már az sem. Hosszú évek óta. De ez a lány ha eljön, mintha jobban sütne a nap. S mintha világosabb lenne még a: istállóban is. De ránézni, nyíltan, egyenesen a szemébe, azt nem mer, azt nem lehet. Nem bánthatja meg őt, a gyönyörűt, a szépet. Igaz. az anyja re sem mer nézni. De rá nen azért. Az más. egészen más. Az anyja csúf öregasszon Ilyennek képzelte el gyerekkori meséiben a vasorrú bábákat. Es ilyen gonosznak i. Sohase felejti el. hogy rikácsolt az apjával, egyszer, nagyon régen. Mert az apja nem magvazta vele egy tálba a szilvát. S hogy leskelödött utánuk egész nap. Mit csinálnak. mennyit esznek. Hogy rikácsolhasson. m z öregasszony mar nem A veszekszik senkivel. Az udvarra sem ül ki sohasem. Mint egy baljóslatú fekete szeltem, surran a házban. Vonák Katalin mondogatták és elűzték a fi ’öldnélküli kérőket. Fades v neg nem gyütt. Nem gyütt, n nem gyű tt. r> a kora tavaszi szél sárga b A kukoricalevelet sodor ™ íz udvaron. Kavarja a port neg az öreglány gondolatait. , Most már mindegy. Telje- ’ ;en mindegy. Itt él ezek kö- - :ött, ezek piszkát mossa, ezek . cselédje lett. Ingyen cseléd. 4. bátyja meg az apja cseléd- ie. Pedig neki is lehetne csa- ádja, férje, gyereke. Hja, ?' °gy gyerek. Hogy szeretett ’ volna mindig gyereket, sok gyereket. b Feje kicsit oldalt billen. E Lehunyja a szemét, vonásai b íllágyulnak. A sok gyerekre *< jondol. A solc aranyos gyerek- kacagásra, Hirtelen összerán- e iul, idegesen törli le ruhájú- í ról a port. Utálkodva néz a b ház felé, ahol azok ülnek, k azok a gyűlöletesek. Azok, s akik reggel gyűlöletet apríta- b nak a tejbe, és este amikor » aludni mennek nem kít'ánnak ° egymásnak jóéjszakát. Aztán b magát hibáztatja. Miért nem b szökött el itthonról, miért nem ment el az egyik földnélküli kérőjével. Hiszen mehetett " volna, hiszen hívták. Gyáva j, volt és gyenge. Botjával kis karikákat raj- n zol a porba. Elmélázik így A órák hosszat. Mért nem men- é tern, mért nem mentem. Hi- c szén csak most lennék húsz- k éves. De másképpen lenne j, most minden. Istenem csak /< most lehetnék.,. é Elnéz az öregember feje /