Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-08 / 107. szám

Nagy érdeklődést váltott ki a társasházépítési akció Monoron Monor község tanácsának végrehajtó bizottsága az összes érdekeltek meghall­gatásával egyhangú határo­zattal foglalt állást a főtéri bazársor lebontása mellett, hogy az így felszabadított te­rületen az OTP társas ház­akció szervezésével több emeletes korszerű lakóházat építsen. A társasház építésé­nek egyik előfeltétele a köz­művesített telek. Ezzel a kérdéssel foglalko­zott a községfejlesztési áb legutóbbi ülésén és a nagy fontosságú problémát részle­tekre menően megvitatva, megállapította, hogy a vég­rehajtó bizottság helyes irány­ban tette meg a kezdeménye­ző lépést. A főtér rendezése és a lakáshiány enyhítése ér­dekében, a társasházépítési akció előmozdítására a köz­művesítés költségeit vállalni kell. Megállapította a bizott­ság azt is, hogy a kezdemé­nyezés máris élénk érdek­lődést váltott ki, tehát fog­lalkozni kell az akció folytatásának kérdésével is. Az elhangzott vélemények szerint erre a célra a Kcn- deresalja látszik legalkalma­sabbnak, ahol az út és köz­művesítés kérdése aránylago- san a leggazdaságosabban old­ható meg. Egy alkalommal foglalko­zott a bizottság a terv bevett 75 férőhelyes óvoda építésének kérdésével is. A tervezőiroda közlése szerint a Kossuth La­jos utca és Krúdy utca sarkon kijelölt terület az épí­tendő óvoda céljaira nem elégséges. A kérdés vagy a szomszédos telek kisajátítá­sa révén volna megoldha­tó, vagy más helyet kelle­ne az óvodaépítés céljára ki­jelölni. A bizottság az összes tényezők tüzetes megtárgya­lása után úgy döntött, hogy ragaszkodik az eredeti el­képzeléshez. Arra az esetre, ha ez semmi­képpen sem volna keresztül­vihető, a Kenderesalián kell helyet kijelölni, mely elhe­lyezés beleillik majd az oda irányuló telepítés tervébe. (Dr. Huszty) A hét fotója A MÁJUSI MENETBEN A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 10*. SZÁM 1065. MÁJUS 8, SZOMBAT Hétszáz liba Ötvenezres többletbevétel a péleri tsz-nek nek is, mint az éhes farka­sok. Alig virrad, már en­ni kérnek, aztán két órán­ként mindig megtörni a két szorgalmas asszony a sűrűn rakott vályúkat. Gyenge lu­cernát, meg csalánt vágnak apróra, bőven hintik liszt­mentes kukoricadarával, de a tápot sem sajnálják. A tisz­ta, langyos, friss víz sem hiá­nyozhat egy percig sem. — Hízott állapotban adjuk át majd az állományt a BAR- NEVÁL-nak. Kifizetődik a hizlalás, hiszen a vállalat hu­szonöt kiló morzsolt kuko­ricát ad szerződéses alapon és ez a mennyiség elég a kiniz- latáshoz — mondja Hrutka János, a tsz elnöke. — Szö­vetkezetünknek a libatartás negyven-ötvenezer forintos többletbevételt jelent. K. S. Ha esik, ha fúj, télen-nyá- ron már kora reggel úton van, napilapot, tolyóiratot, tolót-lottót árusít. Óramű pontossággal megjelenik az üzemekben, a házaknál és a piacokon. A szerencséjét is meghozta már sokaknak, jó nehány négytalálatos, számtalan hármas és jelen­tős értékű tárgynyeremény került ki az általa eladott lottókból. — Csak a magam szeren­cséjét nem találom — mond­ja némi iróniával Törincsi István bácsi, a vecsési új­ságos. — Ezt a foglalkozást úgy örököltem. Kisfiam, Józsika, aki azóta kétméteres nagy fiú lett, a postamesternő ak­kor még aprócska kisfiával, Németh Józsikával terjesz­tette az ellenforradalom után megjelent újságot, a kétolda­las Népszabadságot. Ahogy fokozatosan megjelentek az újabb és újabb sajtótermé­kek, segítségül hívtak en­gem is, míg végül az „üzle­tet” én örököltem a két kis rikkancstól, mert ők újra iskolába kezdtek járni. — Az újsággal régi, ko­molyabb kapcsolatom van, mondhatnám gyermekkori. A Városház és Sarkantyú utca sarkán levő Wodiáner-nyom- dában dolgoztam. Segédmun­kásként kezdtem, nem sok időbe telt és első munkás lettem, alig múltam tizen­hét éves, már rotációs gépen dolgoztam. Akkor szerettem meg igazán a betűt, az új­ságot. — Közel ötven éve, de mintha ma történne, úgy emlékszem az 1919-es ese­ményekre. A nyomdaterem egy pincehelyiség volt, ahol körülbelül félmillió példány­ban nyomtuk ki a Vörös Új­ságot. Rákospalotán laktam abban az időben, villamoson jártam be Pestre. Egy reg­gel román lovasposzlok áll­ták el utunkat, leszálltam a villamosról és nagy küzdel­mek árán, de beverekedtem magam Pestre, a nyomdába. Nyomtuk az újságot, s ad­tuk a pestiek kezébe. Akkor még nem tudtam, hogy utol­jára. Egy vidéki újság, az Uj Barázda is megjelent az utolsó pillanatig . .. Ezért bi­zony felelni kellett! Jöttek a megkínoztatások, a mun­kanélküliség. Megrokkantam. Évek múlva régi nyomda- főnököm gépmesteri állást kínált, de már késő volt. A nyomdának már csak a sze­relmese, de munkása nem lehettem. — Ősztől tavaszig megelő­zöm a napot felkeltében, lá­tom a nyári hajnalt, hal­lom a madárdalt, míg ro­vom a vecsési utcákat. Vi­szem a házakhoz az újsá­gokat, a többi között har­minc példányban a Pest me­gyei Hírlapot. Mindennap megcsap egy kicsit a nyomda levegője, s közel kerülök az én szeretett szakmámhoz, ami­nél szebb talán nincs is a világon. Fekete Józsefné Négytusa, aszfaltrajz-bajnokság, tábori előkészületek az úttörők május! programjában Élénk és esemenydús az úttörőszervezetek e havi prog­ramja. Vasárnap a gyömrői úttörő­házban a szobi járással közö­sen vezetői értekezletet tar­tanak. A jövő héten kerül sor a já­rási négytusa-versenyek meg­rendezésére a gyömrői sport­pályán. A fiúk vetélkedője 13- án, csütörtökön, a lányoké 14-én, pénteken lesz. Kedves színfoltja lesz a programnak a járás kisdobo­sainak aszfaltra jz-bajnoksága, amelyet május 16-án Mono­ron rendeznek meg. 1HmL Búcsú versben és prózában Hitünk tüze lobogjon (Váci Mihálynak) Ifjúság, életem arányló virága, örömtől részeg, törékeny szárnyú madár, mdndig-robbanésra-kész hit bizodalma, szegények reménye, ne hagyj el soha már. Repdesö szívem, jaj, fogjátok szorosan, mert ez az én vagyonom, ennél melegszem; többet adni néked, mit tudnék én mostan virágzó hitemnél, te örök szerelem? Totyogjon a sunyi, a gyáva, nem bánom! Én nem lehetek ájtatos-képú kamasz — másra kötelez az Attila-szó, s amott a dereshajú népem is másra szavaz. .. Ó, te kiesd, új madarunk: zsezse-madár — szegények reménye — ne hagyj el soha már! Mielőtt végleg elbúcsúzna valaki a szeretett környe­zettől, ismerősöktől, egy kicsit mindig számadásra kény­szerül: összegezi az oly hamar elsuhant évek sikereit, s néha kudarcait; újból felidézi a szürke hétköznapok han­gulatát. Mert az itt eltöltött négy év — a tanulás mellett — megadta nekem azt az örömet is: krónikása lehettem versben, prózában ezeknek a munkás, építő hétköznapok­ig nak. Azt hiszem, minden kamasz átesett a „versírás” be­tegségén; az első reménytelen szerelem, egy szép tavaszi nap sokakat ösztönzött már versírásra. Ezek a kamasz­versek hozzátartoznak az ifjúsághoz, mint arcukhoz a pattanás, de aztán elmaradnak szép csendesen, mikor fia­talemberré serdülnek, emlék lesz ez is sok mással együtt. Tizennyolc éves t'agyok, ma én is búcsúzom, mint a társaim, a gimnázium valamennyi végzős növendéke. A versek azonban elkísérnek az életem végéig. Talán adott­ság, szorgalom vagy mindkettő kell ahhoz, hogy valaki­ből költő legyen? Természetesen ez is kell, hisz ez az alap, de ez még nem minden! „Az igazat mondd, ne csak a vá­lj lódít” — ahogy József Attila kiszabja. És szerintem ez a j legfontosabb. Ez az, amiért ma is vállalni merem az első, ? a „tizenhatéveskori” verseket; kezdetleges, döcögő voltuk f ellenére is. Sokszor úgy érzem, nem is én irok — a volt f cseléd: nagyanyám, ismerőseim érzéseit, gondolatait ve- j tem a hófehér papírra, görcsös kezükkel „ők fogják ceru- j zámat”, ők figyelik botladozó lépéseim ... Búcsúzom a j várostól. Búcsúzom az első szerkesztőmtől, a lázas ka- j maszkortól. Van, aki észre sem veszi, hogy egy vers. egy j név ezután elmarad a lapból, van, aki igen. Én azonban ^ f nem feledem e várost soha, soha ... f Monor, 1965. május 8. Major János ^ l\\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\v\\\\v\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\v^ ffíutor Mozik Ecser: Kár a benzinért. Gomba: Altona foglyai. Gyömrö: Magán­élet. Maglód: A félelem bére. Mo­nor: Cherbourg! esernyők (széles­vásznú). Nyáregyháza: Űri muri. Pilis: A kém nyomában. Tápiósáp: Limonádé Joe. Tápiósiily: Elcsá­bítva és elhagyatva. Űri: A kém nyomában. Üllő: A betörő (széles­vásznú). Vasad: Vasszűz. Vecsés: Kisvárosi Lady Macbeth (széles­vásznú). NAPLÓ A szocialista nevelés erköl­csi problémái címmel tart előadást Magócsi Károly a gyömrői pártiklubban, va­sárnap délelőtt kilenc óra­kor. A felszabadulási verseny­ben elért eredményeik nyo­mán az Üllő és Vidéke Kör­zeti Fmsz húsz dolgozója kapott elismerő oklevelet. A vas-műszaki bolt és a két ön- kiszolgáló élelmiszerüzlet is megkapta a „kiváló” címet. Nagy Imre, Béki László, Har­matit Zoltánné, Furák Ká- rolyné, Pesti Imréné, Len- j gyei Tivadarné és Jirik Em- : ma a földművesszövetkezet j kiváló dolgozói lettek. Két új KISZ-szervezet ala­kult a Monori Állami Gazda­ságban. A 19 tagú fatelepi alapszervezet titkárává Gomb­kötő Jánost, a 12 tagú gép- műhelyi KISZ-szervezet tit­kárául Bori Ferencet vá­lasztották meg. Mezei futóbajnokságot ren­deztek az úttörők Mendén, amelyen 48 lány és 68 fiú indult. A fiúk versenyét Tö­rök Gábor (Gyömrö, Kossuth iskola), a lányokét Trebits Zita (Gyömrö, Központi is­kola) nyerte. (Tóth Ambrus felvétele) LABDARUGO-BAJNOKSAGOK ÁLLÁSA Járási felnőttbajnokság: Ügyeletes orvos: Gyomron dr. Túri Mária, Monoron dr. Bathó László (kefegyátj, Vecsésen dr. Pauchli Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a fő­téri, Vecsésen a Dózsa György úti. 1. Monor II. 4 4------­15: 3 8 2—3. Tápiósáp 3 3------­4 : 1 6 2—3. Vecsés II 4 3—1 12: 3 6 4. Men de 4 2 1 1 24: 5 5 5. Maglód II 4 2 11 8: 6 5 6. Péteri 3 2—1 13: 3 4 7. Nyáregyháza 2 1 — 1 4: 2 2 8. Táoiósüly 3 1 — 2 6: 8 2 9. Pilis II. 4 1—3 8:14 2 10. Uri II. 3-------3 2 :12 0 11. Káva 2-------2 0 :12 0 12. Csévharaszt 4-------4 0:27 0 J árási ifjúsági bajnokság: 1. Nyáregyháza 2 2------­9: 2 4 2. Tápiósáp 3 2—1 l: 4 4 3. Monor IT. l 1 — — 4: 3 2 4. Vecsés II. l —1 — 1 o: 0 0 5. Tápiósüly 2-------2 0: 0 0 6. Mende — — — — 0: 0 0 7. Péteri 3-------3 4 : 9 0 Monor városi bajnokság: 1**—2. Páskom 1 1------­2: 0 2 1—2. Vásártér 1 1 — — 2: 0 2 3. Sportkör 1 1------­8: 1 2 4. Kefegyár 1 1------­’ 2: 1 2 5. Üj Élet Tsz — —. — — 0: 0 0 6. Homoksor —-------— 0: 0 0 7. Kállai É. U. 1-------1 í : 2 0 8. Gépállomás 1-------1 1: 8 0 9. Monori-erdő 1 — —*■ 1 0: 2 0 10. Gomba 1-------1 0: 2 0 Jeleni kezes a KRESZ-versenyekre A közlekedési rendészet já­rásunk motorosai és személy­gépkocsi-vezetői részére má­jus 30-án, vasárnap ügyességi KRESZ-versenyt rendez, melyre május 25-ig lehet be­nevezni az illetékes községek tanácstitkárainál. A verseny első három helyezettje részt vesz majd a Vácott (Pokol­szigeten) június 20-án délelőtt megrendezésre kerülő me­gyei versenyen; majd ennek három-három helyezettje ugyanazon nap délután az or­szágos versenyben indulhat. Akik tejszínnel írnak hófehér rózsákat... 1939: A József körtéri cukrászdában a bentlakó cukrászinasokat ébresztik. Egyik triciklire ül, irány a nagyvásártelep. A főnök motoron utána, ötkor fel­kelni, egész nap dolgozni, este lehúzni az üzlet roló­ját... 1965: A Monori Cuk­rásztermelő Üzem három­szoros szocialista brigádjá­nak tagja, Seres Benőné üzletvezetőhelyettes, két­szeres kiváló dolgozó, fod­rászhoz siet. Lejárt a nyolc órai munkaidő ... Ezt a néhány mondatot a monori cukrászat brigádhír­adójának „vezércikkéből” másoltam ki. Szerzője: Vály Gábor üzemvezető. 1939-ben ötkor ébredt, együtt a nappal. 1965 — tizenkétszeres kiváló dolgozó. Ami a két dátum között van, az egy-egy fejezet az éle­téből. Eltelt közben huszonhat év, s csak annyi történt, hogy minden megváltozott. Csak a vanília illata maradt a régi. . S akik tejszínnel írnak hófe­hér rózsákat a tortára, s kik­nek kezemunkája nyomán csokoládéköltemények szü­letnek 1961 óta egy kilencta­gú szocialista család tagjai. így kezdődőit 1961-ben összeültek egyszer megbeszélni: ki mit hallott erről a mozgalomról. A sok­sok mondatból összeállt az egész: szocialista módon dol­gozni, tanulni, élni. Szocialista módon dolgozni — ez a legfontosabb. Kifo­gástalan munkát végezni: eh­hez újabb és újabb ismerete­ket kell megszerezni. .. A következő évben elnyer­ték a szocialista brigád címet. Ami ross sül esett Ebben az évben jó munká­juk jutalmául közülük heten lettek kiváló doigozók — ket­ten nem. Nem ezt furcsállják, hanem azt, hogy az ő véleményüket nem kérdezte senki. Nem ka­pott kitüntetést például a brigád vezetője, aki a lelke ennek a kis közösségnek. Nem érzékenységről van szó, hanem arról: ők döntsék el, ki érdemli meg közülük, hogy kiváló dolgozó legyen. Ök tudják, hiszen együtt dol­goznak. Azt hitték, van a brigádnak annyi becsülete, hogy a Ceg­lédi Vendéglátóipart Válla­lattól eljön hozzájuk valaki, s azt mondja: gyerekek, be­széljük meg, kit javasoljunk a kitüntetésre. Amin változtatni kellene A cukrászműhely — véle­ményük szerint — 1936-ban megfelelő lett volna. Ma már nem az. Karácsonykor, hús- vétkor éjjel-nappal sülnek, így is alig tudják kielégíteni a fogyasztók igényeit. Hiába ügyelnek a higiéniá­ra, etlöl nem lesz a műhely sem modern, sem tágas! A lo- gyasztók igénye egyre nő, egyre több süteményt vásá­rolnak. Akik hivatalból tanulmá­nyozzák munkakörülményei­ket. csóválják a fejüket. — Mi lenne a megoldás? — Modern cukrászatot kel­lene építeni. Deli Mária A mély, fodrosvizű tó mel­lett — ahonnan a ps .éri Rá­kóczi Tsz a lápföldet termel­te ki —, hosszú épületet ácsol, készít Szalma Béla, a tsz univerzális faipari szak­munkása, aki mindenfajta ács-, bognár-, kádár- és aszta­los-munkához éri. Libákat nevel itt a tsz, azoknak készül ez a takaros épület, a víz és az araszos kövér fű olcsó táplálékot nyújt majd a gágogó sereg­nek. Hétszáz libát nevel, hizlal itt a két gondozó: Os- vald Kálmánné és Hornyait Mária 8—9 kilós súlyig. A napostibákat a központi iroda udvarán az egyik istállóban helyezték el és most, kéthetes korban folyik az új otthonba való telepítés. Most 30—40 deka a pici jószágok átlagsúlya, de esz­Hűség | Száznegyvennégyen vesz- \ nek búcsút ma a monori j! gimnáziumtól. Végigjárják $ az osztályokat, s éneklik $ közben az alkalomhoz illő jj melankolikus diákdalolcat, ÍJ melyek éppúgy hozzátar- jj toznuk a ballagáshoz, mint í a nosztalgia, az elfojtott ^ meghatottság és az ünnepi # sötét ruha. A meghívó első oldalán íj József Attila két sora ol- vasható: , íj .. édes hazám, fogadj ^ szívedbe, f hadd legyek hűséges í fiad” $ Ha „hűségesek” lesznek, a haza szivébe fogadja jj őket. ^ Hűség: jelent ez hazasze- í retetet, a munka szeretetét, £ egymás megbecsülését. Ezt várja az ország tő- ?. lük. S akkor helyük lesz$ nagyra nőtt szívében. <d. m.) í MA IS A BETŰK TERJESZTŐJE A VÖRÖS ÚJSÁG EGYKORI NYOMDÁSZA Folynak a nyári járási út­törőtábor előkészületei is. E célból május 12-én helyszíni szemlét tartanak Tatán, 17- én pedig a táborban résztvevő csapatok vezetőivel folytat­nak megbeszélést. . ■. Május utolsó vasárnapján littörőnapokat, kisdobos és úttörőavatásokat rendeznek az idén is. Ezekre is folyik már a szorgos készülődés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom