Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-07 / 106. szám

rí.M M Li» k/Círlat) 1863. MÁJUS 7, PÉNTEK a magyar: Európai tanulmányi úton járó vietnami mérnök lá­togatását jelzik. Csak ad­dig izgulnak a gyárban, amíg meg nem tudják fe­lőle, hogy kitűnően beszél franciául, de az angolt is jól megérti. Semmi hiba, a főmérnök tud angolul, az igazgató titkárnője pedig mester a franciában, vezes­sék hát körül ketten a ven­déget. A fáradhatatlan főmér­nök aprólékosan megmu­togat mindent. A titkárnő alig győz magyarázni, ugyanis a francia nyelvet mégis jobban érti a távol­ról jött vendég. Telik az idő, már harmadik órája járják a műhelyeket, iro­dákat, de még csak a gyár felénél tartanak mindig. A titkárnő már alig áll a lá­bán, a torka száraz, a hangja rekedt. Magyarul súgja oda a főmérnöknek: — Nem bírom tovább, üljünk már le, adjon neki egy csésze kávét! A főmérnök legyint, de karja megáll a levegőben az ámulattól, amikor viet­nami kollégája hirtelen megszólal magyarul: — Az lesz nagyon jó. n íjarra kéóziil a uircícj oskort A tavaszt köszöntő virá­gok — a százszorszép, nefe­lejcs és a bársonyos árvács­ka — hamar elnyílnak. He­lyükbe, a házkörüli kertek­be az egynyári virágok ke­rülnek, hogy tarka színeik­ben egész nyáron át pompáz­zanak. , A háziak már jóelőre gon­doskodnak a magok elültetéséről, vagy a kész palánták össze­állításáról. A palánták ládá­ban történő nevelésére, fő­leg a napos hely — esetleg üveges veranda — alkalmas. De elvethetők a virágmagok a kert egyik szélvédettebb sar­kában is. A palántákat leg­jobb a „fagyos szentek” utá­ni napokban kiültetni. Előbb azonban a felásott talajt el­szórt műtrágyával, vagy szer­ves trágyával kell felfrissí­teni. Az utóbbi több hu­muszt és nitrogént biztosít a talajnak. Ültetés előtt új virágágya­kat is építhetünk. A maga­sított ágyak, gruppok helyé­be a földdel egyszintű, asz- szimetrikus, vagy szabályos Elintézhető «ay Zsámbéki műanyagiemezeken szaladnak majd a vasúti szerelvények A zsámbéki Gomb- és Mű­anyagfeldolgozó Vállalat egyik kicsiny helyiségében vé­kony, áttetsző műanyagleme­zeket csomagolnak a lányok. ■ A gyártmány olyan szerény, semmitmondó, hogy fel sein tűnik. Pedig roppant érdekes, mint sok egyéb termék itt ebben a kis műanyagüzem­ben. A 17 centiméter hosszú, 12 centiméter széles és két rnilli- méter vastag' műanyag íeme- zecskék hamarosan a vasúti köz­lekedés közvetlen szolgá­latába állnak: sinalátétek lesznek a MÁV korszerűsített vonalain. Az ember csodálkozva nézi: vajon sikerrel pótolja-e ez a pehelykönnyű, vékony mű­anyaglemez a nehéz, tekinté­lyes vasat? A gyár műszaki szakembe­re megnyugtat: nemcsak pó­tolja, hanem felül is múlja. A műanyaglemez, mely ala­csony nyomású polietilén, a 120 méter hosszú sínsza­lagok alatt csodálatos te­herbírásra képes. Könnyedén tartja a rajta akár 120 kilométeres sebességgel átszaladó 2400 lóerős hidro- diesel-mozdonyokat s velük együtt az ötventengelyes sze­relvényeket. Ma még iiyen teherbírásra a gyakorlatban nincs is szükség, de 30 év múlva már ilyen vasúti gé­pek és szerelvények robognak át a sineken s a műanyag- alkatrész már a fokozódó igé­nyek alapján készült. És hogyan történt a próba? Hol eresztették rá e lemezek­re a ma még nálunk nem sza­ladó nehéz és nagy sebessé­gű szerelvényeket? A próba, mint megtudjuk, egyszerűbb, kényelmesebb formák közt történik a MÁV pályafenntartási főosztály la­boratóriumában, egy úgyne­vezett „pulzáló készülék” se­gítségével. A lemezt lerögzítik és hidraulikával hatalmas nyomásnak vetik alá, ha­talmasabbnak, mint amely kint a vasutakon éri. A próba sikerült, a MÁV százezer darab alátétet ren­delt a zsámbéki „gombgyár­ban” s az első tízezer darabot most szállítják el a megren­delőhöz. Szerencsés utat műanyag­lemez, remélhetőleg hamaro­san találkozunk a magyar vasút vonalain.-s -o. trapézalakú ágyak szép színfoltot adnak a kert üde­zöld gyepszőnyegén. A virág­ágyak széleit díszítő kavics, színes tégla, vagy üvegcsere­pek helyett az ágyak közti füves részen szabálytalan alakú kő, vagy cementla­pokkal képezzünk utat. Így óvjuk a pázsitot öntözés köz­ben a letapos ástól. A kertet a színek harmóniája mellett a virágok illata is vonzóvá teszi. így például a kis Petunia sok színárnyala­tú virágai szinte ontják ma­gukból a kellemes illatot. A magasabb növésű Heliotro- pium, tenyérnyi ernyős, lila­színű virága a fagyokig meg­tartja vanília illatát. A dísz­dohány (Nikotiana) is hálás növény. Kinemesített fehér, krém és piros szirmai egész nap díszítik a kertet. A falusi kertek hagyomá­nyos virágai a rezeda, roz­maring, s a különböző ver- bénia. A modern ágyakban szonyeghatásúak a Salvia pi­ros, Agerátum, világoskék és a Tagétosz sok színű virá­gai. Az utóbbit bársonyvirág néven ismerik. Gazdag szín­skálájáért és dús virágaiért kedvence a kertnek. Nagyobb foltok beültetésé­re a sárga szirmú, barna kö- zepű Rutbockia igen alkal­mas. Magassága 20—40 cen­timétert is elér. A milflőr ágyakban tetszetős a sárga, rózsaszín, pasztellszínű Oroszlánszáj. (Antirrhium). Kinemesített fajtái: a Rem- brand — élénk piros sárga ajakkal — és a Goldrégen — aranysárga, piros torokkal. A gondosan elültetett világok naponta bő vizet kí­vánnak, Az esti locsolást a talaj tovább tudja hasznosí­tani, így frissebben tartja a növényt. A szép kert sok munkát igényel, de a pompás színű és üde illatú virágos­kert hálából egész nyáron át virít és frissítő pihenőt nyújt látogatójának. R. E. Nem „nagy” ügy, a dolog pénzbeli értéke alig tesz ki hatszáz forintot. Nem is hi­ánycikk. kapható a megfelelő szakboltban. Mégsincs ott. ahol szükség lenne rá, meri egyszerűen nincs, aki . .. meg­vásárolja. Vajon mi az a nélkülözhe­tetlen, ami ran és mégsincs? Két elsősegély-ládikó, s mind- j kettő a Pócsmegyerhez tar- i tozó Surányligeten hiány­zik. Pedig friss, új táblák is hirdetik itt, hol találhatók az elsősegélyt nyújtó helyek. Amikor ezeket idén felállí­tották, az immár 570 hét­végi házat, 1700 telket, s leg­46 esztendő után jelentkezett a lezuhant gép pilótája 1919. június 27-én a magyar vörös légierő hét vadászgépe bevetésen járt Párkány köz­ség fölött. Miután teljesítet­ték feladatukat, Mátyásföld­nek vették útjukat. Alig ju­tottak azonban Verőce hatá­ráig, hatalmas vihar érte utói őket. Vác felett jártukban a vihar már olyan erővel tom­bolt, hogy az egyik gép — a DT—7 jelzésű — a szigeten lezuhant, A szerencsétlenséget a piló­ta túlélte, s most — negyven­hat esztendő múltán — levél­ben jelentkezett a váci párt- bizottságnál. Neve: Berényi Sándor, s aziránt érdeklődik, hogy él-e még Vácott azok közül valaki, »ki szemtanúja volt az ő repülőbalesetének. A sors iróniája, hogy a beve­tésen járt és egyébként a tá­maszpontra szerencsésen visz- szaérkezett pilóták közül ma már egy sincs életben; csak Berényi elvtárs, a veterán harcos. Értesülésünk szerint Vá­cott él még az eset néhány szemtanúja, közöttük Jónás Pál is. Az egykori repülősze­rencsétlenségről egyébként annak idején a Váci Vörös Újság Lezuhant repülőgép címmel tudósítást is közölt. Ezúton is kérjük, hogy a szemtanúk — levélben, vagy személyesen — jelentkezzenek a váci pártbizottságon. Tatárrizling, mint talált tárgy A Zala megyei Borsfa és Valkony a községek között az erdőben két borral teli hordót találtak a pénzügyőrök. Tu­lajdonosai nyilván még az őszi készletfelvételezéskor rej­tették el a 800 liter „tatárriz- linget”, azaz nohát az erdő­ben, hogy alkalmasint majd elszállítják. A két tele hordót beszállították a letenyei járási pénzügyőrség udvarára, s mert tulajdonosa még nem je­lentkezett, mint talált tárgyat őrzik. „kis" kevesebb háromezer hétről hétre kijáró üdülőt számlá­ló szép településen, időben fo­lyamodtak is a segélynyújtást biztosító ládákért a községi tanácshoz. Ott nagy megér­téssel fogadták az üdülőtelep társadalmi bizottságának szóban és írásban benyújtott kérelmét, s holmi bürokrati­kus huzavona helyett, három nap múlva udvarias levélben válaszoltak: sajnos a községi tanács idei költségvetésében nem szerepel a két ládikó be­szerzése, de az igényt hala­déktalanul továbbítják a szentendrei járási tanácshoz. Ott sem húziák-halasztotíák az érdemi döntést, egy héten belül tőlük is megjött a válasz: sajnos a kérést nem tudják teljesíteni, úgymond, ez a Vöröskereszt-szervezet dolga, egyébként is, ha a Su- rányban üdülők közül ne­tán valaki megsérül, fordul­jon orvoshoz, az majd SZTK- receptre felírja a szükséges gyógy- és kötözőszereket. Most a surányligeti telek- tulajdonosok tanakodhatnak, mit kérjenek előbb a megyei tanácstól, vagy esetleg a kor­mánytól. Egy körzeti orvost? Mert a legközelebbi ide 9 ki­lométerre székel. Vagy hozzá egy gyógyszertárat? Vagy pe­dig alakítsanak gyorsan egy Vöröskereszt-szervezetet? Ügy gondoljuk, ehelyett mégiscsak célravezetőbb ten­ne, ha a községi tanács hala­dék nélkül beszerezné, meg­vásárolná, saját községfej­lesztési alapjából a két da­rab nagyonis szükséges el­sősegélyládát. .Mert erre van mód és lehetőség: az ilyen s hasonló, előre nem tervezett, évközben felmerülő beszer­zések ugyanis elszámolha­tók az egészségügyi ellátás terhére. Biztos, ha erről tudnak, a Pócsmegyeri Tanács vezetői már rég elintézték vo.na ezt a „kis”' ügyet. SZÉLBEN (Foto: Kotroczó) % le a prémet. \ 40 év alaft 3 50 PÉZSMABUNDA Az ásványrárói Légrádi Jó­zsef 40 esztendővel ezelőtt fogta ki a Kis-Duna jege alól az első pézsmát.' Azóta ezzel a ritlca mes­terséggel foglalkozik, ősztől tavaszig járja a Duna. a Rába, a Rábca és a Han- ság-csatorna töltéseit. Jól is­meri az értéftes ptrémü állat viselkedését, s drótvarsáit ritkán emeli ki üresen. Éleiében több mint 20 ezer pézsmát fogott már, szőr­méjükből a szűcsök 350 női bundát készíthettek. Az idei szezon is jól indult: eddig 900 pézsmáról nyúzta Féltékenységből lúgot öntött szomszédasszonya szemébe 10 havi börtönre ítélték A gödöllői Halászcsárdában tavaly szeptember 6-án két­ségbe esett segélykiáltásra fi­gyeltek fel az emberek. Ré­mület ült az arcokon, amikor a csárda dolgozói betámo­gatták Birinyi Andrásnét a konyhára. A szerencsétlen nő arcá­ról könnyekkel vegyült lúgkőoldat csurgóit lefe­lé, miközben sírva egyre csak azt ismételgette: „megvakul­tam, megvakultam”. A féltékenységtől megba­bonázott Baranyi Lászíóné volt a tettes, aki ezen az őszi reggelen kegyetlen bosz- szúra határozta el magát. Ko­rábban is forgatta már fe­jében, hogy bosszút áll szom­szédasszonyán, ak tői férjét féltette. Ezen a napon korán reg­gel megtöltött egy üveget lúgkőoldattal, majd fel­hajtott 1 deci rumot és megindult a Halászcsárdí irányába. Ott egy mozdulat tál „kibiztosította” az üve{ dugóját, kirántotta és a veit szemben álló Birinyiné ar cába öntötte. A maró íolya dék az asszony szemét is ér te. Munkatársai orvosho: szállították és csak a gyor segítségnek köszönhető, hogj szemevilágát nem vesztette el Egyik szemének látásélesség« az orvosi szakvélemény sze rint azonban csökkent. A Pest megyei Bíróság i napokban tárgyalta az ügyet és Baranyinét bűnösnek találta mara­dandó testi fogyatékossá­got okozó súlyos testi sér­tés bűntettében. Ezért a 62 éves bűntettei előéletű asszonyt jogerősei 10 hónapi szabadságvesztés re ítélte. (m) Ü ltem a szerkesztőségben az írógép mellett és ko­pogtattam a billentyűket, csalt úgy. Nyílott az ajtó. A belépő férfi tétován nézett körül. — Jónapot kívánok — mondta. — Búcsúzni jöttem. — Búcsúzni? Miért? Hová megy? — Ismerős volt na­gyon, de nem emlékeztem, mikor találkoztunk. — Kilépek a gyárból. Ha­zamegyek. Haza. Egyik lábáról a másikra állt. Hellyel kínáltam, leült. — Tudja, egy óra múlva indul a vonatom és már min­denkitől elköszöntem. Hát gondoltam, bejövök maguk­hoz is. Van még egy órám Pestből, és aztán kész. Monoton hangon beszélt, nem tudtam mit sajnál. — Hazamegyek. Balaton- fenyvesre. Ott építettünk há­zat a szüleimmel. Kétszer egyszoba konyha. Itt egy pa­rányi helyiségben laktunk a feleségemmel, meg a két ki­csivel. Megmutassam a fény­képüket? Ugye aranyosak! Négy évet dolgoztam a gyár­ban. Nem akarták, hogy el­menjek. de mondtam, hogy otthon lesz lakás. Tizenegy évet töltöttem Pesten. — 1952-ben szálltam elő­ször vonatra. Akkor Cspng- rádban éltünk, 18 éves vol­tam és aszályos volt az esz­tendő. Enni pedig télen is kell. Döcögött velem a vonat, természetesen Budapestre. De sokan is utaztunk azon a vo­naton. M egkínáltam cigarettával. Rágyújtottunk. — Dolgoztam. Szakmám nem volt. Tizenegy év alatt három helyem volt. A fele­ségem is vidéki lány, szövő­nő lett. Szereztünk egy kis, szobát. Aztán jött a gyerek, majd a másik, hű de kicsi lett az a- csöpp szoba. Meggyújtottuk ismét a ci­garettánkat. „Rossz ez a Kos­suth”. „Rossz”. Megegyeztünk. — Négy éve kerültem a Be- loianniszba. Hatalmas gyár, nagyon tetszett kívülről. Fel­vettek, megtanultam á revol­veresztergán dolgozni. Annyi modern gép van ott a gyár­ban. még automaták is. De a revolverszánt a derekam­mal toltam. Meghízni nem nagyon lehetett a gép mel­lett, az biztos. Nem is tu­dom, hogy mit szerettem az egészen. Több mint négy év, és nem akartak elengedni. De megmondtam, hogy lesz ám lakásom otthon. Ma reggel ahogy bemen­tem a gfst'ba, jól megnéztem. Azt a gyönyörű üzemet is, ami azóta épült. Hallottam, hogy a mi revolveresztergáin­kat is modernebbekre cseré­lik. Olyanokra, ami1 nem kell derékkal tolni. I putók robogtak az ablak alatt. Felállt, kinézett az utcára. — Gépkocsivezető leszek. Otthon kaptam munkát. És az a gyönyörű ház! Mi épí­tettünk mindent magunk. Kellett gyűjteni, az igaz, de hát kölcsönt is kaptunk. Két évig nem volt vasárnapom. Szombat délután fel a vo­natra. Vasárnap raktuk a téglát. A vonaton aludtunk éjjel. Ha látná, milyen szép! Csend lett. — És a kereset milyen lesz — kérdeztem. — Megjárja. Kétezer biz­tos, de sok a munka, több is lehet. — Hát a felesége? — Jönnek utánam nemso­kára ők is. A gyerekkel. Szö- vőüzem nincs arrafelé, de csak talál munkát. Én ugyan mondtam neki. most már ne dolgozzon, de hát ő már na­gyon hozzászokott — A nagyváros nem fi: g hiányozni? — Ugyan miért? Itt még mozira sem futotta az időnk­ből. Otthon lesz tévénk, mozi is van, megleszünk mi szé­pen. — Akkor új életet kezd odahaza. Egészen újat. — Az ám, új életet. Me­gint. Pedig nem vagyok én vándormadár. Otthon most már megállapodom. Felállt. — Mennem kell, indul a vonatom. — Azért majd bejön egy­szer hozzánk, ha errejár, és megmondja, hogy boldogul­tak. ugye? — Persze, hogy eljövök. Meg is ígértem a fiúknak. Csak megnézem magamnak azt az új gépet. K ezet fogtunk. „Viszont­látásra”. „Viszontlátás­ra'. Becsukódott az ajtó. Most jutott csak eszembe a neve. Varsányi Lászlónak hívják, egyszer a Beician- niszban találkoztunk. Arra gondoltam, milyennek látja ma éjjel Varsányi László a balatóníenyvesi vasútáüo- mást. Papírt tettem a gépbe és felírtam a címet. Benedek B. Istvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom