Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
MST MEGYEI sMhiap 1965. MÁJUS 6, CSÜTÖRTÖK BARÁTNŐK (Foto: Kotroczó) Idén járási és megyei A nemzetközi szán tó versenyeken a magyar traktorosok eddig még nem értek el számottevő sikert, s ez jórészt azzal magyarázható, hogy nálunk még az elmúlt években is nagyon kevesen vettek részt ebben a minőségi mutatókkal értékelt, a talajnövelési kultúra fejlesztését célzó vetélkedésben. Országos verseny a szabályzat értelmében csak kétévenként, legközelebb 1966-ban esedékes. Az országos szántóverseny bizottság legutóbbi ülésén éppen ezért elhatározta, hogy a közbeeső 1965. évet előkészítésre — a mezőny kiszélesítésére — és népszerűsítésére használja fel: tömegméretű üzemi, járási és megyei versenyeket szerveznek. Az üze- ' szántóversenyek mi versenyeket újszerűén bonyolítják le. A versenyzők egész évi munkájukkal vesznek részt a vetélkedőn. Teljesítményük, tehát a munka minőségének értékelhetőségét azzal biztosítják, hogy a versenyzők számára lehetőleg külön táblát jelölnek ki, vagy nyilvántartják az általuk szántott területeket. Az értékelés mind az üzemi, mind pedig az év második felében megrendezésre kerülő járási és megyei versenyeken a nemzetközileg elfogadott, nagyon szigorú szabályzat alapján történik. >XXXXXXXXXVW,XVXXXXXXXW^.V.XXXXXXXXXXX\' \Az átkelőnél... \ I £ ff Várjuk, hogy zöld utat f f adjon átkelési szándé- ÍJ \ kainknak a jelzőlámpa. ? > __r-t •___7____________________v £ Eiziosítószelepként egy j í közlekedési rendőr is ott; V " g őrködik mellettünk. Szem- í g ben a pirosban egy rákon-' f, cátlan, vagy szórakozott ’: ’j férfiú az úttestre lép, majd ' ff tétovázva táncol. í ^ A rendőr éppen ráfüty-' % tyentene, de megszólal g mellettünk a gibic, akinek semmi közlekedési kihágás, valamint bírság se drága, ff — Takarodsz vissza, te f KRESZ-gyilkos, mindjárt f felír az őrmester elvtárs... ff Az őrmester elvtárs ar- : cán megjelenik valami ön- - vendetes undor. í. Azért sem fütyül. Nyil- g ván nem szereti — a foI z $ gadatlan prókátorokat i (»«) \ í Vasárnap is nyitvataító élelmiszerüzlet ßudäfi Budán, a Margit-hídnál levő Csemege Áruház bezárása óta, nincsen vasárnap is ayitvatartó élelmiszerüzlet. A Csemege Vállalat a budaiak kérésére, amíg az áruház átépítése befejeződik, a Krisztina körút 8. szám alatti ABC áruházat tartja nyitva május 9-től minden vasárnap 7—12 óra között. Elkészülte után a Margit-hídnál levő Csemege Áruház lesz majd a budaiak „éjjel-nappali” élelmiszerüzlete. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat felvételt készített a közelmúltban Magyarországon vendégszerepeit Stovepipe angol tánczenekar budapesti műsorának négy táncszámaról. A lemez árusítását a tervek szerint még ebben a negyedévben megkezdik. Kismarosi kicsiségek HALAD A KISVENDÉGLŐ ÉPÍTÉSÉ, azaz inkább a kisvasúti restié, mivel falait az erdei kisvasút végállomása tőszomszédságában emelték. Egészen közel azonban a nagyvasút állomásához is, így azután akár a széles, akár a keskeny vágányú vonat utasainak kényelmét szolgálhatja és természetesen az autós meg gyalogos kirándulókét — az országút szintén közel —, no és az Express ifjúsági tábor meg a község lakosságáét is. Nyaranta, különösen vasárnaponként több ezer ember fordul meg ezen a helyen, ahová most az új vendéglő épül. Nyolcvan négyzetméter alapterületű étterme ehhez mérten nem valami nagy, egyszerre száznál többen alig fémek el benne. Elsősorban azonban nyári vendéglő épül, tehát zárt helyiségének nagysága nem is annyira fontos, hiszen terasz is készül eléje. Igen ám, csakhogy kisebb az étteremnél, s nyári délutánokon, estéken bizonyára zsúfolt lesz, táncra meg aligha jut hely rajta. Nagyobb étterem építése persze tetemesen és talán feleslegesen is megnövelte volna az építési költséget, bővebb terasz viszont nem sokkal többe kerülne. Ahhoz pedig, hogy elkészítsék, elég hely kínálkozik még. ★ AMINT A VENDÉGLŐ MEGNYÍLIK, bezárják a főutcai italboltét. Nagyon helyes! Helyére eszpresszó kerül. Ez sem kifogásolható. Mégis a községi tanács úgy véli, inkább az élelmiszerboltot kellene az italbolt heVÁZLATKÖNYV Ezt a tisztességet! Hóhér a vonaton A gyorsvonat szerelvénye már a szénfüstös csarnokban állt, pedig még jó egy óránk van az indulásig. — Ki korán kel, ülőhelyet nyer! — adtam ki a jelszót korábbi utazgatásaim során szerzett tapasztalataim alapján. Iparkodtunk hát, mégis csaknem elkéstünk. Végig kellett zarándokolnunk a hosz- szú kocsisort, és már csak az utolsó fülkében találtunk szabad helyet. Ismeretlen fülketársaink, akik nálunk is fürgébbek, tellát belesebbek voltak, az első foglalók öntudatos biztonságával birtokolták helyüket és ránk, mint új jövevényekre alig titkolt idegenkedéssel tekintettek. Egyenrangúvá tett azonban néhány pillanat múlva benőnket egy termetes asz- szonyság, akinek élesen és ellenségesen csattant a hangja a fülke ajtajában: — Itt sincs hely? em is válaszoltunk az agresszív kérdésre, hiszen akinek szeme van, lát- atja, hogy minden hely fogalt. Nyilván látta ezt az új elykövetelő is, de nem óhaj- otta tudomásul venni. Színes endővel lekötött garabolyát óbb kezéből a balba ragadta t, majd oldalt fordult és két lasonló terjedelmű és jelmezű :artársnője felé irányítva a lékünk szánt erőt, még éleseben kiáltotta: — Ügy terpeszkednek a íagyságos úrak, mintha az ivék lenne a világ. — Korábban kellett volna elkelni — szólalt meg most ;zelid hangon egy ősz hajú férfi, mosolygó szemű, fehér bajuszé, piros arcú, menetiránt az ablak melletti hely birtokosa, tehát nyilván a szakasz legelső foglalója és őslakos. — Nekem mondja ezt? — méltatlankodott a menyecske és szabad jobb kezével erőset rántott fejkendőjén. — Ha nem tudná, hát tudja meg, hogy mi tsz-tagok vagyunk és éppen úgy megfizettük a jegy árát, mint akárki. Nekünk is jogunk van a helyhez! — Ebben igaza van — emelkedett föl helyéről a jól megtermett utitárs és csizmás lábával kilépve a fülkéből a szűk folyosóra a méltatlankodó asszony mellé állt. — Csak ott vétette el a dolgot, hogy kicsit elkésett. A hely azé, aki hamarabb elfoglalja. — Mi dolgozók vagyunk! — röppent azon nyomban feléje a válasz. — Én is. — Nem nagyon törheti magát a munkában — feleselt az asszony. — Pedig most is munkába megyek — szólt a férfi. — Ugyan, miféle munkába? — Hóhér vagyok. Megyek a tsz-ekbe összegyűjteni és felakasztani azokat, akik kint hagyták télire is a földeken a kukoricát. A menyecske megdermedt. Szeretett volna mondani valamit arra is, de mintha megbénult volna a nyelve. Néhány pillanat múlva rekedten szólt társnőihez: — Gyerünk innét... A ..hóhér” mosolyogva nézett utánuk. Magyar László A gödöllői járás egyik kis községében volt földművesszövetkezeti felvásárló Kati néni. Mértük az árut s ő közben panaszkodott. — Hogy milyen laza erköl- csűek máma a fiatalok, azt maguk el sem képzelik. Mit szólnak hozzá, azt mondja a minap a drágalátos asszonylányom, hogy nem lesz c bizony bolond, ne gondoljam azt. Hogy csak lesse azt az élhetetlen, pipogya férjét! Mintha csak ő lenne egyedül az egész világon. „Bizony szeretnék én, mama, megismerni más férfit is, míg fiatal vagyok!” — azt mondja a szégyentelen. Persze, jóformán még rá sem tudtam szólni, úgy megállt bennem a lélek. Indulatosan rángatja a baromfi nyakát, félő, hogy nem vészeli túl élve a mérlegelést. Mi meg csak hümmögetünk komoly képpel s vigyor- gó gondolatokkal, hogy: lám, lám, meg: bizony, bizony ... ö pedig mondja tovább, akár a miatyánkot. — Nem is tudom, tudják, hogy mi lesz végtére is a mai világból. Hej, istenem, nem így volt ez régen! Akár hiszik, akár nem, éngem már másodszor hirdetett ki a tisztelendő plébános úr a templomban, míg szegény megboldogult férjemnek odaadtam magam... Emlékszem, Mihály bácsi kezében nagyot nyekkent a lúd, úgy megszorította az öreg áruátvevő a meglepetéstől. És csak annyit tudott szólni Kati néninek a nagy erkölcsi prédikációjára: — Hallja, Kati néni, bizony igaza van. Na, de hogy, csak a második kihirdetésre ... Ezt a tisztességet!? (andrás) Közvé.eményku’atás a gyerekek között a szeszes ita!ról és a dohányzásról Az Egészségügyi Felvilágosító Központ vizsgálata Az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi felvilágosító központjának munkatársai mintegy háromezer városi, illetve falusi altalános iskolai tanulót kérdeztek meg, fogyasztott-e már alkoholt. A városi gyerekek kétharmada, a falusiak 96 százaléka válaszolt igennel. A szomorú eredményben — a vizsgálat szerint — igen nagy a szülők szerepe, akik még az óvodás korban levő gyerekeiket is kínálják alkoholos italokkal — a tapasztalatok szerint ki- sebb-nagyobb időközökben ismételten is. Nem csoda tehát, ha a mezőgazdasági vidékek gyerekeinek 68 százaléka, a városi gyerekeknek 28 százaléka úgy tudja, hogy szabad bort innia, sőt a megkérdezett gyermekeknek csaknem fele fogyasztott már nagyobb meny- nyiségű, egy-öt deci bort és ezt a maga számára megengedhetőnek is lartja. A gyerekeknek csupán 33 százaléka volt azon a véleményen, hogy semmilyen szeszes italt nem szabad fogyasztania. Kétezer általános iskolástól arról érdeklődtek a felvilágosítási központ munkatársai, hogy milyen szeszes italt fogyasztottak a húsvéti locsolás alkalmával. A megkérdezettek fele lány. fele fiú volt. A válaszokból kiderült, hogy a fiúk 39, a lányok S3 százaléka bort ivott. Likőrt a fiúk 35, a lányok 25 százaléka fogyasztott. A harmadik helyre a sör került, de még a pálinkának is 17, illetve 12 százalék fogyasztója volt. A dohányzást másfélezer középiskolai tanulónál vizsgálták. A megkérdezetteknek mintegy 25 százaléka, vagyis minden negyedik fiatal — rendszeres dohányzó, a fiúk 36, a lányok 16 százaléka a nikotin rabja. A tanulók majdnem fele a középiskola első két évében kezdett dohányozni. A dohányzó fiatalok több mint kétharmada tudja, hogy a dohányzás árt a szervezetnek, egy- harrnad részük viszont nem hisz az ártalomban. Csaknem 40 százalék az aránya azoknak a diákoknak, akik naponta 10 cigarettánál többet szívnak el. A dohányzó fiatalok cgy- harmada már megpróbált leszokni a dohányzásról — sikertelenül. A kudarc oka az esetek jelentős százalékában az volt. hogy a társaság, a barátok cigarettával kínálták, nem egyszer valósággal rákény- szerítették a gyerekeket a dohányzásra. Svájci lóexport A svájci hadsereg lótele- pénék vezető szakemberei öt napot töltöttek hazánkban, ellátogattak a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba, továbbá s sárvári, a rádiházi, a dal- mandi és a kiskunsági állami gazdaság méneseibe és — próbavásárlásként — 12 hároméves magyar félvér csikót választottak ki bemutatásra. A „mustrát” a következő napokban útnak indítják Bernbe. A Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Igazgatóságának és a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnak azonban máris átnyújtották a megrendelést: ez év szeptemberében újabb 50 hároméves magyar félvér csikót kérnek. A felszabadulás előtt Svájc állandó vásárlója volt a magyar lótenyésztőknek, most a svájciak helyre akarják állítani a jól bevált kapcsolatokat. Évenként rendszeresen 100—150 hátaslovat akarnak vásárolni. Barátom áradozá- sa nem ismert határt. — Legalább kétnapos — súgta nekem — és a jelenlegi legrosszabb sütés az országban. Csavar, légy, fogpiszkáló található benne és apró madzagdarabok. A kitűnő eladó húskonzervet kínált egy öreg hölgynek, szinte énekelve dicsérte a konzerv ragyogó erényeit. — Nekem is — mondtam a barátomnak, mire az csaknem feljajdult és ráütött a kezemre. — Ezt a fajtát meg ne vedd — beszélt le benzinszaga van, s hogy milyen hús, azt csak a jó isten, tudja, mi mindenesetre sertésként áruljuk. Az eladó most citromot pakolt el, a boltvezető rajongva közölte: — Remek, amit csinál, hiába, kitűnő eladó, az egyik citrom kőkemény, a másik oszladozik és hallgasd csak, miket mond! Hallgattam a bájos baritont: — Szenzációs citromhoz jutott, nagyságos asszonyom, valódi cálábriai csodacitrom, szaftos, húsos, zamatos. Mél- tóztatna talán még valamit parancsolni, almát? Gyenge, finom, borízű. Meglátogattam élelmiszerboltot vezető barátomat, aki felhívta a figyelmet egyik beosztottjára, mondván, kitűnő eladó. — Nézd csak, nézd — lelkesedett — bomba dolgokat művel. Néztem és hallgattam udvarias szónoklatait, semmi különösebb dolog nem tűnt föl, ebben a pillanatban éppen szélesen mosolyogva valamit csomagolt, barátom cup- pantott az elismerés hevében. — Három szalámivéget belerakni tíz dekába, na, ehhez mit szólsz? — ragyogott — és még csak a szeme se rebbent —, hát nem kitűnő eladó? — Hogyne, hogyne lenne friss ez a kenyér — hallottam a segéd úr lágyan rezgő baritonját — pár perc előtti sütés és finom, mintha kalács lenne. Restaurálják a Fő utcai kapucinus templomot A főváros I. kerületében restaurálásra kerülő műemlékek közül az egyik legnevezetesebb a Fő utca 30—32. szám alatti volt kapucinus templom. Mai épületét 1776— 1777-ben emelték, helyén egykor Tujgun pasa dzsámja állt, amelyet később templommá alakítottak át. A külső tatarozást megelőző feltárások során a templomhajó déli oldalán két török eredetű, igen szép vonalvezetésű, úgynevezett szamár- hátíves ablaknyílás került napvilágra. Budapesten ez az egyetlen olyan műemlék, ahol ilyen törökkori maradványt találtak. v — Keserű, mint az ‘j , epe — jelezte bará- ^ tóm, de az eladó már £ rakta is az epés al- j! mákat a zacskóba, } , azután egy üveg bor- $ ! ral szolgált, főnöke ^ j elismerően kacagott. $ ] — Na, lassan el-1; fogy ez a megbugy- j ' gyant pecsenye, ^ egyem a szívét en-$ nek a gyereknek, ki-%. tűnő eladó! ^ I Poharas tejfölt í l kértek, aznap szer-í* da volt, hétfő volt f a pohárra írva. Ba- % rátom kacsintott és % ] mondta: $ 1 —- Mindent el tud í. * sózni, hát nem kitű- í t nő eladó? Szedelőzködtem, a$ barátom búcsúzóul í * esdekelt: í ® V l — írd meg, írd í s meg ezt a srácot, í t dobjátok egy kicsit i j. föl, megérdemli, ki- % ' tűnő eladó! Megírtam. De azt í j, hiszem, a barátom ' n se kutya. Azt hiszem, a kitűnő boltvezető. a Nagy S. József í.v Stovepipes lemez íyere Költöztetni az isKoia- ból. Időlegesen, még akkor is, ha a terv szerint 1966- ban megkezdik az üzletház építését, amit az élelmiszer- boltnak emelnek. Addig is egy tanteremmel lenne több az iskolában, a felnőttek pedig még egy-két évig valahogy csak elnélkülöznék az eszpresszót. Sokkal könnyebben, mint a kismarosi gyerekek az annyira hiányzó iskolatermet. Igaza van a községi tanácsnak. —y —e.
