Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

2 1965. MÄJCS 6, CSÜTÖRTÖK XXVV\XVWsVÄ\V^VS>^JSXVvV>XXXX>^XN'XVVsV,» AGGODALOM DOMINIKAI JELENTES: X X x Tudományos körökben és aí X közvéleményben egyaránt ;> x rendkívüli érdeklődést váltott x 4 ki az a hír, amelyet a TASZSZx ^ röpített világgá nemrégiben. J ^ Eszerint szovjet csillagászok 4 világegyetem STA—102 jelzéssel $ x meghatározott távoli pontjáról^ 2 olyan rádióhullámokat fogtak £ X fel, amelyekről feltételezhető, x Az USA „kommunistaellenes hisztériában“ szenved — mondotta Bosch elnök — Caamano az amerikai csapatok kivonását követeli 6 Arra gondoltunk akkor, hogy £ ^ ez a felfedezés egy lépéssel 4 x bizonyára közelebb visz ben- y x nünket az emberiséget má* oly x x régóta izgató titok megfejtésé- x X hez. Annak kiderítéséhez: lé- X ^ tezik-e civilizáció földünkön <£ 4 kívül is, élnek-e a világegye- ^ 4 temben másutt is értelmes lé-4 £ nyék? ^ 4 Ügy látszik azonban, vannak, $ 4 akiknek egészen más jutott 4 X eszükbe a hír hallatán. Bizo- x x nyos amerikai körökben né- x X mely bölcselkedő ugyanis fel-x J lette a kérdést: vajon jó-e az£ ^ nekünk, ha más égitestek lakóig ^ üzengetnek a földre? Mert mi^ 4 történik mondjuk akkor, ha g y ezek az ismeretlen élőlényeké X valamiképpen rájönnek, hogy a X X mi földünk mennyire elmara- X dott, milyen gyenge? Vagyis-X X hát az emberiség „biztonsá- X ^ gáért” kezdtek „aggódni” és JÍ ennek ürügyén rögtön a hábo- $ é rúra, a fegyverkezés fokozásá- é X ra gondoltak. y X Lám-lám, kibújik a szög ax X zsákból? Fogadni mernékX £ akármibe, hogy az illetők vagy£ $ nem normálisak, vagy pedig — jí ^ s ez a valószínűbb — némi kő- ^ ^ zük van a hadiiparhoz. ^ é Más eset nem lehetséges! é í — kővári -* 2 X X y y Santo Domingo (MTI) Francisco Caamano, a Do­minikai Köztársaság újon­nan megválasztott ideiglenes elnöke kijelentette: A dominikai nép reméli, hogy az amerikai erők a lehető leggyorsabban el­hagyják az országot, mert csak így lehet elkerülni, hogy a dominikai nacionaliz­mus amerikaellenességet szül­jön. Caamano az újságírók kér­désére válaszolva hangoztatta, hogy a felkelés nem kommu­nista jellegű és a maga részé­ről ellenzi mind a jobboldali, mind a baloldali diktatúrát. Az amerikai csapatok Santo Domingo-i jelenlétéről szólva megjegyezte: „Egyetlen szuve­rén kormány sem engedné meg külföldi csapatok állo­másozását területén, miután a helyzet normalizálódott”. Caa- mano az újságíróknak beje­lentette azt a szándékát is, hogy Bosch elnök eredeti elnö­ki mandátumának lejárta után, 1967. februárjában választásokat ir ki, addig pedig megtartja ideigle­nes elnöki tisztségét. Puerto Ricóban nyilatkozott a dominikai dráma távol levő főszereplője, Bosch elnök, aki­nek visszatérését követelve robbant ki a felkelés. Bosch kijelentette, hogy az Egyesült Államok „kommunistaellenes hisz­tériában” szenved, s éle­sen bírálta az amerikai beavatkozást. Az Egyesült Államok „nagy szolgálatot tett” az amerikai földrész kommunista pártjai­nak, amikor csapatokat kül­dött Santo Domingóba — mondotta Bosch. — Ez a lé­pés egész Latin-Amerikában felkorbácsolta a jenkiellenes érzelmeket. Washingtonban hivatalosan közölték, hogy a dominikai akcióban ez idő szerint 19 363 ameri­kai katona vesz részt. Az amerikai csapatok eddigi vesztesége hat halott és több sebesült. Az Indiai Kongresszus Párt A TŰZSZÜNET FELTÉTELEIRŐL San Salvador térségében még mindig reng a föld Eddig száz halottat találtak meg - Ötszáz sebesült Tornádó is pusztít Az Indiai Kongresszus Párt gyűlése, amelyen részt vett Sasztri miniszterelnök és a parlament két házának több képviselője, egyhangú­lag úgy döntött, hogy India | csak akkor járul hozzá a tűz­szünethez a Kutchi térség­ben, ha Pakisztán kiüríti Kanjarkotót és a többi vitás területet. Hivatalos forrásból jelen­tették, hogy a pakisztáni ka­tonák a legutóbbi négy nap alatt 15 alkalommal lépték át a tűzszüneti vonalat. Emiatt India panaszt tett az ENSZ kasmiri katonai meg­figyelőinél. dolta Indiát, hogy az ország nyugati része felett megsér­tette Pakisztán légiterét. Lázadó szövetségesek OKIN AVAKOL Ü jabban alig volt hete a világpolitikának, amikor szinte néhány napba sűrít­ve érhettük tetten az ameri­kai szövetségi rendszerek „ki­lazulását”. Tegnapelőtt arról érkezett hír, hogy az Amerikai Álla­mok Szervezetében lázadt fel Washington dominikai in­tervenciója ellen Argentíná­tól Chilén és Mexikón át Ve­nezueláig az USA több AASZ-szövetségese. A szerve­zet értekezlete még tart, vég­kimeneteiét nem ismerhet­jük, de már most is bizonyos, az Egyesült Államok az előzmények után fokozott ag­godalommal tekinthet az A ÁSZ máius 20-án esedé­kes újabb értekezlete elé, amelynek egyik fő témája — éppen a , .lázadó” Chile követelésére — az USA és a latin-amerikai országok kap­csolatainak új alapokra he­lyezése lesz. Tegnap viszont arról tu­dósítottak a hírügynökségek, hogy a délkelet-ázsiai kato­nai itömb, a SEATO londoni értekezletén a pakisztáni külügyminiszter határozottan fellépett az USA vietnami ag­ressziója ellen. A SEATO értekezletén egyébként Franciaország he­lye üresen maradt a tár­gyalóasztal mellett: megbí­zottja csupán megfigyelői minőségben volt haj’andó részt venni a tanácskozáson, mert Párizs köztudomásúan határozottan ellem* a vietna­mi kérdés amerikai szájízű „megoldását”. S ez már előre vetíti árnyé­kát, hogy nem lesz felhőtlen a másik nyugati szövetség, a NATO napokon belül ugyan­csak Londonban esedékes ta­nácskozása sem. Franciaor­szág ennek a szervezetnek is tagja, s már gyakorlati lépé­sekkel bizonyította — hajói­nak kivonása a NATO-flottá- ból —, hogy atlanti vonatko­zásban is fenntartásai van­nak az amerikai politikával szemben. Kézenfekvő a következte­tés: a nyugati szövetségi rendszerek sokasodó válság­jelei — az amerikai politika válságát jelzik. Vietnamba vezényeltek egy ejtőernyős dandárt Saigon megtorló akciója Párizs ellen San Salvadorban és kör­nyékén a mentőosztagok megszakítás nélkül fára­doznak azon, hogy a hét­fői földrengés során ősz- szedőit házak romjai alól kiássák az eltemetett se­besülteket és halottakat. A hivatalos jelentés szerint a földrengésnek eddig száz halottját találták meg és mintegy ötszáz sebesültjét ré­szesítik kórházi ápolásban. A hajléktalan családok ez­reit további megpróbáltatás­nak tette ki a földrengés súj­totta térség egyes pontjain végigörvénylő tornádó. A legújabb jelentések sze­rint az egyre ismétlődő ki- sebb-nagyobb erejű föld­mozgások tovább pusztít­ják a vidék megrongáló­dott épületeit. Mégis Eisenhower elutasító maga­tartása, s a szovjet csapatok nagyütemű előretörése megér­tette a német hadvezetéssel, hogy semmiféle alku nem lé­tezhet, bármennyire is szeret­ték és szeretnék elkerülni, mégis — le kell tenni a fegy­vert. A Harmadik Birodalom valóban öt perccel tizenkettő utánig harcolt. És most már — május 5-én — nincs tovább. Dönitz Friedeburg tengerna­gyot küldi Reimsbe, Eisenho­wer főhadiszállására, hogy tárgyaljon a kapitulációról, azonban — kövessen el min­dent, hogy az minél később lépjen érvénybe... Friedeburg nem boldogul, „erősítésként” megérkezik Jodl. Teljes tábor­noki pompában, zubbonyán ott díszlik a náci párt aranyjel­vénye is... Bedell-Smith al­tábornagy vezérkari főnök fo­gadja, s röviden értésére adja, hogy csakis abban az esetben tárgyalhatnak, ha a német hadsereg valamennyi fronton kapitulál. Jodl köntör- falaz: nincs felhatalmazása, napokba telik, míg a megfelelő parancsok eljutnak a csapat­tokhoz ... Smith fél óra gon­dolkodási időt szab. Jodl rá­diótáviratot küld Dönitznek A kárt felbecsülni még lehe­tetlen, de ideiglenes felmérés szerint az több tízmillió dol­lár. London (MTI) A SEATO, az agresszív dél­kelet-ázsiai katonai paktum miniszteri értekezlete szerdán Londonban befejezte munká­ját. A kiadott közös közle­ményből világosan kitűnik, hogy az Egyesült Államok kormányának nem sikerült egységet kialakítani a válsá­gos dél-vietnami helyzet meg­ítélésében, bár a részvevők közül hatan támogatták az I Egyesült Államok dél-vietna- I mi politikáját Flensburgba. A táviratban foglaltak mindennél jobban jellemzik a német hadvezetés álláspontját: „Félórai gondolkodási időm van, ha elutasítom ezeket a követeléseket, a tárgyalások megszakadnak, s mi később majd az ő részvételük nél­kül tárgyalhatunk az oro­szokkal. A légiháború újból megkezdődik, s a kelet felől visszavonuló németeket nem engedik át az angol és am trikói csapatok arcvona­lán.’’ A feltételek, amelyekre Jodl utalt, a következők voltak: a csapatok kivétel nélkül jelen­legi tartózkodási helyükön maradnak; a vezérkar garan­tálja minden parancs végre­hajtását; a hadműveletek eset­leges folytatásáért a Dönitz kormány felel. Dönitz belátja: ahol már csak félórai gondolkodási időt adnak, ott már nem . sok a keresnivaló. Megadja a felha­talmazást Jodlnak a kapitulá­ció aláírására. G Dönitz, miután megadta Jodlnak a felhatalmazást, s Reimsben a kapituláció aláírá­sának előkészületeit végezték, Pakisztán kedden a pa­kisztáni indiai főbiztos útján jegyzéket juttatott el az in­diai kormányhoz, s azzal vá­Franciaország — mint is­meretes — csak megfigyelővel képviseltette magát az érte­kezleten. A kommunistaelle- nes kirohanásokat tartalmazó közlemény kibocsátása előtt o francia delegátus eleve elha­tárolta magát a nyilatkozattól, közölvén, hogy ahhoz kormá­nyának nincs köze. A pakisz­táni küldött jigyanakkor kü­lön nyilatkozatot csatolt a közleményhez és ezzel gya­korlatilag szintén elhatárolta magát. újabb parancsokat továbbíttat A keleti fronton harcoló há­rom hadseregcsoport a követ­kező parancsot kapja: „A lehető leggyorsabban minél több csapattest vo­nuljon át nyugatra, s szük­ség esetén harcolva törje­nek át az orosz állásokon.” Flensburgból útnak indítja Meyer—Dietring ezredest, aki magával viszi a Csehszlovákiá­ban harcoló Schömer tábor­nokhoz Dönitz sajátkezűleg írt levelét: ebben arra utasítja Schömert, hogy csapatai minél tovább folytassák a harcot! Május 7-e, éjjel két óra múlt. Jodlt bevezetik Bedell- Smith altábornagy szobájába. Néhány formális kérdés hang­zik el, majd két óra harminc perckor Jodl odahajlik a kapi­tulációs okmány fölé, s aláírja nevét. A kapitulációs okmány leszögezi, hogy a végleges fegyverszüneti egyezményt ké­sőbb meghatározott időpont­ban írják alá. Az okmányon, amelyen már ott van Jodl alá­írása, így hangzanak a beveze­tő sorok: Alulírott Jodl vezérezredes a kapitulációs feltételek alapján az összes fegyve­res erőket átadom a szövet­séges fegyveres erők főpa­rancsnokságának, s egyide­A nyugati hírügynökségek Bien Hoaból keltezett jelen­tésükben közlik, hogy szerdán hajnal óta újabb amerikai csapatok érkez­nek folyamatosan Dél- Victnamba, A Pentagon Dél-Vietnamba vezényelte a 3500 főt szám­láló 173. ejtőernyős dandárt Okinawáról. Hatszáz katona Bien Hoában, Saigontól 18 kilométernyire északkeletre, 600 pedig déli irányban 40 ki­lométernyire a fővárostól, Vung Tauban lépett Vietnam földjére. A dandár a tervezett há­rom zászlóalj helyett öt zászlóalj erősségű. Az újabb csapatszállítá­sokkal a Dél-Victnamban állomásozó amerikai ka­tonaság létszáma több mint 35 000 főre duzzad. jűleg a szovjet főparancs­nokságnak. A német főpa­rancsnokság haladéktalanul elrendeli mindennemű ak­tív hadművelet beszünte­tését május 8-án 23 órakor.” Jodl jelenti Flensburgba, hogy az aláírás megtörtént, s ennek nyomán 12 óra 45 perc­kor a flensburgi rádióban — igen, a Dönitz kormány még saját rádióval is rendelke­zett! — megszólal Schwerin von Krosigk, a Dönitz kor­mány „külügyminisztere”, s bejelenti: a Harmadik Biroda­lom minden fronton feltétel nélkül kapitulált... G A kapituláció aláírása után Dönitz újabb parancsokat ad ki: vak fanatikusként továbbra is azt követeli a keleti fronton harcoló csapatoktól, hogy foly­tassák a harcot, mert „az áru­lókkal árulók módjára bánnak el”, másik parancsában arra utasítja a Wehrwolf szerveze­teket — ezt a háború utolsó hónapjaiban hozták létre a megszállás alatt végzendő il­legális munkára — hogy tar­tózkodjanak mindenféle akció­tól. Természetesen a parancs csűifc a nyugati hatalmak csa­patai által megszállt terület Wehrwolf szervezeteinek szólt... Május 8-án hajnalban Flens­burgba megérkezik a szövet­ségesek főparancsnokainak utasítása: a Dönitz kormány azonnal indítsa útba kellő fel­hatalmazásokkal ellátott kül­döttségét Berlinbe, a kapitulá­cióról szóló okmány végleges aláírására. A küldöttség össze­állítása Dönitznek nem kis fejtörésébe kerül. Az csak ter­mészetes. hogy 6 nem megy. Neki „itt kell állnia a helyén”. Közölték, hogy az ejtőer­nyősök Dél-Vietnamban ugyanazt a feladatot látják majd el, mint a tengerész­gyalogság: gondoskodniok kell a fontos katonai berendezések és stratégiai pontok védelmé­ről. Egy saigoni jelentés arról számol be, hogy a dél-vietna­mi rezsim mind ellenségesebb magatartást tanúsít Francia- ország iránt, mert a franciák az amerikai agresszió megszüntetését sürgetik és az ország semlegesítését szorgal­mazzák. A saigoni kormány azzal fe­jezte ki „neheztelését”, hogy bezáratta a Saigonban műkö­dő francia kulturális rádióál­lomást. Párizsban hivatalosan még nem foglaltak állást, de leszö­no meg — a német történelem ne úgy tartsa számon Dönitz admirálist, mint aki aláírta a Harmadik Birodalom végleges végét jelentő okmányt... Dö­nitz végül úgy dönt, hogy menjenek a katonák: Keitel, a német hadsereg főparancsnoka vezeti a küldöttséget, tagjai Friedeburg tengernagy és Stumpf tábornok, valamint kí­sérőik, összesen tizenöt tagú a német küldöttség. A háború nyomait magán­viselő, úgy-ahogy rendbe­hozott tempelhofi repülőtérre egymásután érkeznek május nyolcadikán a különrepülőgé- pek. Megérkezik az amerikai, az angol főparancsnokság kép­viselője, a francia főparancs­nok megbízottja, valameny- nyiüket a Berlint elfoglaló szovjet csapatok tábornokai fogadják. A városban hadifogolyoszlo­pok vonulnak. A szétvert né­met hadsereg, az ezerévekre tervezett, de mindössze tizen­két évet élt Harmadik Biroda­lom már távolról sem büszke és hódító harcosai, hanem rongyosak, éhesek, fáradtak. És reményvesztettek. Amit éreztek már régen, az most vá­lik tudatos felismeréssé: ezért harcoltak. Romokban hever Berlin, akik harcba haj­tották őket, részben a tetteik elől való megfutamodást vá­lasztották, másrészük most. e napokban követ el mindent, hogy eltűnjön, kámforrá vál­jon. mintha mindahhoz, amit a Harmadik Birodalom nevé­ben tettek, semmi közük nem lenne. A kapituláció aláírására idesereglett fotóriporterek és filmesek tucatjával készítik a felvételeket: a legjobb beveze­tés az aláírás bemutatása előtt... (Következik: KEITEL MAR- SALLBOTJA) gezik: a megtorló rendszabá­lyok semmit sem változtat­nak a francia kormánynak a vietnami kérdésben elfoglalt álláspontján — jelenti az MTI párizsi tudósítója. NEW YORK Kánikula A New Yorkból érkezett je­lentés viszont arról ad számot, hogy a sokmilliós város lakos­ságát kedden 32 Celsius fokos kánikula gyötörte. Sokéves adatok szerint New Yorknak még sohasem volt ilyen „forró napja” május 4-én. KOMMENTÁR NÉLKÜL Lee Harvey Oswald özve­gye — mint az Egyesült Ál­lamokból jelentik — vissza­kapta a dallasi bíróságtól azt a fegyvert, amellyel férje an­nak idején állítólag megölte Kennedy elnököt, valamint a pisztolyt, amellyel Oswald meggyilkolta Tippit rendőrt. Marina Oswaldnak több gyűjtő tett ajánlatot, hogy 10 000 dollárig terjedő ösz- szegekért hajlandó megvásá­rolni a hírhedt fegyvereket. Ehhez a hírhez valóban nem kell kommentár. Milyenek voltak a vikingek? Illúziónak bizonyult az e feltevés, hogy a régi vikingek, akik ezer évvel ezelőtt szél- tében-hosszában beutazták a világtengereket és ismeret­len országokat gyarmatosítot­tak, hősi életerőtől és egész­ségtől duzzadó férfiak vol­tak. Dán antropológusol megvizsgálták 90 ilyen ten geri hős csontvázát. A viz.c gálatokból kitűnt, hogy sí kan közülük reumában szí védték, tehát bizonyára : lyos fájdalmak kínozták őke Sztriptíz a víz alatt A párizsi Moulin Rouge vi lágviszonylatban páratla. óriási színpadi medencéjébe: 40 tagú vízi balettkar mutat ja be művészetét. Az együtte: csillaga, a 25 éves angol Gil lián, a irtz alatti sztriptíz „spe­cialistája” először Tokióbat mutatkozott be a nagyközön ség előtt. Véleménye szerin a tokiói medence semmi te kintetben sem fogható a Mov lin Rouge-éhoz. — fegyverszünet Lapzártakor érkezett SE A VlP-kö&iewncny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom