Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

1 HI EC it. I 1965. MÁJUS 30, VASÁRNAP 7 Repülőgép a szobában A modem repülést nemcsak a sebességi és magassági ered­ményre való törekvés jellem­zi. Sikerült a repülésbiztonsá- got is oly mértékben fokozni, hogy a szállított utasok és a megtett km-ek tekintetében a repülés baleseti statisztikája jóval a gépkocsi és a vasúti közlekedés után következik. Az első repülőgépek pilótái kiképzésüket autodidakta mó­don folytatták és szinte saját maguk fedezték fel az aerodi­namikai törvényeken alapuló repülőgép vezetés minden tit­kát. A mai modern repülőgépek vezetése, inkább a bonyolult automatikus rendszerek és be­rendezések kiszolgálásából, el­lenőrzéséből áll, a fel- és le­szállások végrehajtására kor­látozódik. Ezekben a gépek­ben a hosszú légi út alatti ve­zetést a „robotpilóta” automa­tikus rendszere végzi, mente­sítve a gép pilótáit. A műsze­rek ismerete, a bonyolult be­rendezések kiszolgálása csak a legnagyobb szorgalommal, ki­tartással, tehetséggel és fegyel­mezettséggel sajátítható el. A közforgalmi repülőgépekkel történő kiképzés már nemcsak a pilótát, hanem a repülőgép teljes személyzetét is érinti, így a pilótáin kívül a navigá­tort, rádióstávirászt, fedélzeti mérnököt és a szerelőt. Ilyen kiképzés a modern, nagyfo­gyasztású, igen drága gépeken, rendkívül sokba kerül. Ez, va­lamint a kiképzés tökéletesíté­se vezette arra a tervezőket, hogy olyan berendezést konst­ruáljanak, ami kormányzás- technikailag pótolja a repülő­gépet és a repülőgép földi vál­tozatában végzett gyakorló „repülés” a valódi repülés il­lúzióját keltse. így jött létre az első műszerek utáni repülést oktató berendezés. Ezt a berendezést a kormá­nyokkal . minden irányban mozgathatóan támasztják alá,, belsejében egy valódi repülő­gép kormányai és műszerei láthatóak. Csak a gépben lé­vő műszerek jelzéseire tá­maszkodva a kívülről kapott rádióutasításnak megfelelően vezetheti gépét. A növendék­nek az összes jelzésekre helye­sen kell reagálnia, mert az oktató előtt lévő vezérlőaszta­lon jelzőberendezés mutatja a repülőgép útját. A tervezők oly módon tökéletesítették a berendezést, hogy különböző elektronikák, aütomaíikák al­kalmazásával a x'epülőgép sze­mélyzete a megfelelő típusú repülőgéppel azonos berende­zésben tökéletes utánzást (szi­mulációt) hajthat végre. A szimulátort úgy lehet in­dítani, mint egy valódi repülő­gépet. A személyzet elvégzi a szükséges kezelési mozdulato­kat, ellenőrzést, majd beindít­ja a hajtóműveket. Az egyál­talán nem létező motorok „be­ugrása” után felzúg a motorok hangja, a személyzet előtt megjelenik — vetítve — a be­ton gurulópálya szürke csík­ja, vagy éjjeli repülésnél a betonpályát világító fénysor és megkezdődhet a repülés. Tökéletes az illúzió, a be­tonról elváló repülőgépnél a személyzet érzi az emelkedést, olyannyira, hogy a gépben ülőknek nem áll módjukban különbséget tenni a szimulá­ció és valóság között. A vetítés a táj teljes életű képét mutat­ja, az elektronikus agy átve­szi az értékelés munkáját és állandóan gondoskodik róla, hogy az összes műszerek és berendezések bonyolult együtt­működése megfeleljen a való­ságnak. Amennyiben a pilóta helytelen mozdulatot tesz „a repülőgép ugyanolyan ve­szélybe” keiül mint a való­ságban. A személyzet minden tevékenységét ellenőrző sza­lagokon rögzítik és az oktató ellenőrző asztalán kis piros lámpák kigyulladása jelzi az elkövetett hibákat. Az ellen­őrző oktató a vezérlő asztalán különböző időjárási viszonyo­kat állíthat elő, így erős oldal- szelet, jegesedést, hirtelen lég­nyomásváltozást stb. A repülőgépen vagy a haj­tóműveken előfordulható ösz- czes hibák „előállíthatok“, így a rendkívüli tűzesettől a futómű hibájáig, vagy a hid­raulikus vezeték eltűrésétől az egyes létfontosságú berendezé­sek hibájáig minden veszélyes helyzet. Az ilyen alkalmakkor szükséges helyes cselekvést a személyzet tökéletesen begya­korolhatja a valódi repülés szinte egytizednyi költségével. Csanádi Norbert Francia—magyar hajsz'mezők és hajfestéket* ÜVEG? FÉMDOBOZ? MŰANYAG? mértékben csökkenthetők, hi­szen a dobozkészítés automa­ták segítségével a helyszí­nen történik, csökkennék a szállítási költségek, törési veszteségek és a töltőfolya­matok is jól gépesíthetők. Ahol aluminiumlemez hasz­nálata megengedhető, már sokkal biztatóbb kilátásaink lehetnek hazai viszonylatban. A műanyagokat még inkább szívesen alkalmazzák. ön­magukban más műanyaggal A Tetra csomagolóberendezés működésének vázlata 1. a műanyaggal társított pa­pírszalag; 2. sugárzásos steri­lező; 3. húzógyűrű; 4. töltő­cső; 5. hosszirányú zárás; 6. keresztirányú zárás; 7. vágás vagy papírral, fémmel együtt kerülnek felhasználásra. A jó alakíthatóság, kis fajsúly, rugalmasság, valamint tetsze­tős fnfegjéíé'riéöi' fórma te­szik a műanyagokat elsősor­ban alkalmassá a korszerű csomagolás kialakítására. An­nak ellenére, hogy országunk ez irányú szükségletét is jó­részt importból fedezzük, mégis gazdaságosabb minden más csomagolóanyagnál, Blahő István A Kozmetikai és Háztartás­vegyipari Vállalat szerződést kötött a világhírű francia L' Oreal kozmetikai gyárral kü­lönféle hajszínező készítmé­nyek és hajfestékek magyar- országi előállítására. A meg­állapodás értelmében a fran­cia cég adja a gyártási eljá­rást, szállítja a nálunk nem ismert anyagokból készült hajfesték-kompozíciókat, itt­hon pedig az eredeti recept egyéb anyagait adják hozzá és csomagolják. KAPITÁLIS TRÓFEÁK A Körösök vidékén az utób­bi évtized leggazdagabb őz- bakvadászata zárult. össze­sen 135 — többségében kapi­tális agancsú — őzbakot ej­tettek el. Az üveg egyike a legré-1 gibb' tárolóeszközeinknek. | Már időszámításunk előtt kb. j 3000-ből származó egyiptomi sírokban is találtak üvegpa­lackokat, melyekben szépség­ápolószert vagy illatszert tart­hattak. Amilyen jól betöltötte a hivatását az elmúlt évezre­dekben, annyira kezd napjainkban korsze­rűtlenné válni. Mindannyian tanúi lehe­tünk ennek a ténynek. Néz­zünk szét magunk körül, láthatjuk, hogy sok olyan árucikket, amit még néhány évvel ezelőtt üvegben vásá­roltunk, ma már műanyag­ban, fémtubusban, fóliában stb. kapunk meg. Vagyis olyan csomagolásban, melyet a kiürülés után eldobhatunk. A mai üvegpalackokkal ezt nem tehetjük meg. Érdemes Lezárt műanyagpohárban árusított szörp megjegyezni: míg 1 tonna tej üvegben való „kiszerelé­sénél” 950 kg az üvegsúly, ad­dig az ün. Tetra-Pak rend­szerrel történő palackozás­nál csak 100 kg papír szük­séges a csomagoláshoz. Az üveggyárban elkészült üveg első útja a felhasználó üzemig darabonként kb. 12 fillérbe kerül. Ugyanilyen költség jelentkezik az üzem­ből az üzletbe történő szállí­tásnál. A fogyasztónak a ki­ürült üveget otthon ki kell tisztítania, amihez víz, tisz­títószer és idő szükséges. A visszaváltott üveget a bolt válogatja, raktározza, majd a nagykereskedelmi raktárba visszaszállítja, ahonnan ismét a felhasználó üzembe kerül. Az üvegnek ez a „vándor­díja" nem kevesebb, mint 1,21 forintot jelent dara­bonként, nem is számítva a szállításon­ként átlag 2 százalékos üveg­töréseket, ami tovább emeli a költségeket. Világviszonylatban merre mutatnak a korszerűbb cso­magolástechnika irányzatai? A tejkereskedelemben mind­inkább kiszorul az üvegpa­lack. Helyét a műanyagpa­lack, vagy a már fentebb em­lített tetraéder alakú Tetra- Pak papír-műanyag csoma­golás foglalja majd el. Ahol mégis megtartja régi pozí­cióját az üveg, ott a falvas- tagság nagymértékű csökken­tésével könnyű palackfajtá­kat alakítanak ki. Természe­tesen még nagyon sokáig lesz­nek olyan felhasználási terü­letei, ahol szinte pótolhatat­lanok maradnak (vegyi hatá­sokkal, hőhatásokkal szem­ben jó ellenállás stb.). ’ A nyugati országokban sok­kal több árufajtát (gyümölcs­lé-sűrítményeket, sört, tejet stb ) hoznak forgalomba fém­dobozokban, mint nálunk. Az ehhez szükséges ónozott vaslemezigényt hazánk kizá­rólag külföldről kénytelen fedezni. Pedig eb- lenne — leg­főképp hővel ’tartósított J élelmiszeripari termékek­nél — az egyik legprakti­kusabb és leggazdaságo­sabb csomagolási mód, egyben az üvegben történő „kiszerelés” legjobb helyet­tesítője. Előnye a fémdoboz- csomagolásnak, hogy a ter­melési költségek igen na.gy VSSSSfSSSSSSSfSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSfSSS/SSSS//SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSfSSSXfSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSfSfSSSySSSSSSSSSSfSSfSSSSSfSSSSSSSSSSSSfSSSSSS/SfSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSS LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA III. Az élei anyja Az áruval megrakott vitorlásokat délről északra repíti a szél a Níluson „Egyiptom a Nílus ajándé­ka” — mondotta két és fél év­ezreddel ezelőtt Herodotos, a nagy görög történetíró. A Ní­lus életet adó vize nélkül va­lóban nem lenne Egyiptom, nem lenne a nagy folyam két partja mellett élet, csak vég­telen, mozdulatlan, porzó, vad homoktenger, a Földközi-ten­gertől Szudánig. A régi egyip­tomiak hatalmas istenként tisztelték a még ma sem telje­sen tisztázott eredetű, délről- északra hömpölygő óriás fo­lyamot, mert valóban az élet forrása volt, s az ma is. A nép egyszerűen „A haza atyjának”, az „Élet anyjának” becézi. Hi­szen a Nílus nemcsak az élet jele, maga az élet a sivatag­ban. A folyó két oldalán pusz­tán néhány száz méteres az a pálmafákkal, bokrokkal, ve- teményekkel teli zöld esik, amelyen embermilliók élnek. Nem egészen akkora ez a Ní­lust övező termősáv, mint a mi Dunántúlunk, az ország összterületének mindössze két százaléka. Mégis csaknem har­mincmillió ember várja et­től a keskeny termőföldsávtól mindennapi betevő falatját. A Nílus partján állva egyip­tomi barátom, Adel Mahmud AI Azhab a közelünkben le­vő falura mutatott: — Látja, ilyen a mi népünk generációktól örökölt életösz­töne. Házait, falvait nem épí­ti a termőföldre. A termőföl­det ügy őrzi, mint legnagyobb kincsét, szemefényét. A falu a Szahara homokjára épül, hogy egy talpalatnyit se ra­boljon el a termőföldből. Egyiptom csapadékszegény or­szág, legnagyobb részében tel­jesen ismeretlen az eső. Ez földünk egyik legszárazabb te­rülete. Még a Nílus-delta vi­dékén is, ugrásnyira a tenger­től, egy évben csupán hat­nyolc esetben esik, más része­ken kétszer-háromszor. Az évi csapadék mennyisége 6—8 milliméter. Köztudott, hogy a legigénytelenebb növények fejlődéséhez is évente legalább 400 milliméter eső kellene, így a Nílus nyújtja az egyet­len lehetőséget, hogy' partja mentén öntözéssel, a sivatag­nak a folyó iszapjával keve­redő homokja is termővé vál­jék. A Nílus áradásaival gaz­dag iszapját teríti a fellah földjére, majd megteremti a lehetőségét az egész évi rend­szeres öntözésnek. A Nílus csapadékot, termőföldet, trá­gyát és építőanyagot ad az egyiptomi földművesnek. Él­teti a növényzetet, biztosítja az évenkénti többszörös jó termést. Napjainkban az új Egyip­tomban, az Egyesült Arab Köztársaságban társadalmi üggyé vált a sivatag meghódí­tása. Ugyanis a világon ta­lán itt a legnagyobb a népsza­porulat. Esztendőről-esztendő- re óriási ütemben, hét-nyolc­százezerrel nő a lakoság szá­ma. S a mai Egyiptom minden polgárának kenyeret akar ad­ni. At Tahrimak (Felszabadu­lás) hívják azt a tartományt, amelyet mintatelepüléssé kí­ván fejleszteni az EAK kor­mánya. A mintatartományban mintafalvak épülnek. És ezek­ben is a legfontosabb . tenni­való a Nílus vízével újabb területek elhódítása, a Szaha­ra óriási homoktengerétől. Ezen a vidéken már motoros szivattyúk emelik ki és jut­tatják el a vizet az öntöző- rendszer pókháló módjára szerteágazó csatornáiba. Má­sutt, ahol rmég nem futotta gé­pekre, emberi erővel, bivaly- lyal, tevével, vagy szamárral hajtott, talán még a fáraók idejéből származó vízkiemelők működnek, hogy továbbítsák a nagy folyó vizét a termőföl­dekre. Csak így érhetik el, hogy az esetlen, szomjas vi­déken is teremjen a föld. Ép­pen egy ilyen öreg vízkiemelő masinát akartam lefényképez­ni, amikor Mahmud elgondol­kozva hozzám fordult: — Nézze, mennyi ember sürgölődik, serénykedik, haj­ladozik a Nílus-parton. Az egyiptomi forradalom felráz­ta és alkotómunkára ösztönöz­te az embereket. Küzdelemre az életért, a nagyobb kenyé­rért. Bátran és határozottan ki­cserélte a föld tulajdonosait. Egy jó évtizeddel ezelőtt két és félmillió lakos birtokában mindössze 777 ezer feddán (egy feddám 59,29 ár) föld veit, míg kétezer feudális nagyúr kezében tartotta az összes me­zőgazdasági földterület két­harmadát, hatmillió feddánt. Egymillió feddánt Faruk ki­rályi családja bitorolt, ugyanakkor kétmillió fellah föld nélkül, — s hozzátehetem, — betevő falat híján tengő­dött. De a föld ma már a jobb sorsra érdemes fellahhé. Néz­ze, szinte simogatja, becézge- ti talpalatnyi földecskájét. Érdekes, az egyiptomiak rit­kán mondanak rosszat még ma is, a Nílusról. Pedig a nagy folyó amellett, hogy az élet anyja, kenyeret nyújtó jó barát, gondok, bajok oko­zója is. A Nílus vize hat és félezer kilométeres útján alat­tomos élősdieket hordoz magá­val. Ezért bármilyen perzss- lően süt a nap, bármilyen rek- kenő a trópusi hőség, nem le­het a Nílus enyhet adó hűs vízében fürdeni, mert ezek a rendkívül aktív élősdiek, a legkisebb nyílt seben, vagy az ember bőrének pórusain ke­resztül hatolnak a szervezet­be, majd a vérkeringésben eljutnak a májba. Kifejlődve a hólyag- és a bélfalakat tá­madják meg, daganatokat okoznak, vészes vérszegénysé­get, nagyfokú fáradtságot idéznek elő. Sajnos nemcsak a fürdést teszi lehetetlenné a Nílus alattomos élősdije, de megtámadja a Nílus iszapjá­ban nap mint nap mezítláb dolgozó fellahot és a folyó ví­zében mosó nőket is. Kelle­metlen betegség ez, az Egye­sült Arab Köztársaság orvo­sainak egyik legnagyobb gondja, hogy megóvják tőle népüket. Napjainkban Asszuánban, a hatalmas természetátalakító mű felépülésével az EAK és Szudán népe megzabolázza a rakoncátlan, nagy folyót. A víz szabályozásával megszün­teti a júliustól három hónapig tartó árvizeket, azt a majd­nem ötméteres szintkülönbsé­get, amelyet áradásával, vagy apadásával a Nílus napok alatt produkálni képes. Az épülő nagy gát és a mestersé­ges tenger, — amely Nubia homokján még ebben az esz­tendőben kialakul — segítsé­gével szabályozni tudják a Ní­lus vízszintjét, s a szükséglet­nek megfelelően gazdá’kodni tudnak majd a Nílus vízével, embermilliók javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom