Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-23 / 120. szám

C E G L E D l J ÁRA* É.S CEGLÉD V Á R O S RÉSZÉRE IX. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM ígéret földje-e? Nem kérdésként, de nem is bizakodó megállapítás tormá­jában hangzott el dr. Zoltán Zoltán megyei tanácstag szer­dai beszámolóján e megjegy­zés: „Újváros az ígéret föld­je”. A szűkebb „pátriája” — Újváros — fejlesztésével elé­gedetlen felszólaló szavából türelmetlenség csendült ki. A megyei tanácstag válaszai meggyőzhették a felszólalót Cegled e városrészének fej­lesztési lehetőségeiről, nem volna okunk rá tehát, hogy vele lapunkban még egyszer foglalkozzunk. De éppen ez a türelmetlen­ség késztet, hogy a felszólalás ürügyén szóvátegyünk néhány gondolatot, melyeket — ügy véljük — érdemes fontolóra vennie mindenkinek, aki vá­rosunk fejlesztéséről akár ma­gánemberként, akár hivatalos személyként nyilatkozik. Türelmetlenséggel lépten- nyomon találkozunk, ha vala­hol várospolitikáról esik szó. Ez a türelmetlenség — és ikertársa az elégedetlenség — az a kettős motor, mely cselek­vésre hajtja, űzi az embereket. Nélkülük nincs jobbára, többre törekvés, nincs fejlődés a tár­sadalomban. Ott lüktetnek, dohognak valahol lent érzelmi világunk legmélyén — ösztö­neink izzó sejtkamráiban, energiafészkeiben. Vak erőként képesek mozgásba lendíteni akaratunkat, s — ha nem vi­gyázunk — könnyen át is tör­hetik a megfontolt emberi cselekvés gátjait. A parttalan ösztönök viszont elvesztik energiájukat, s — mint a föl­dekre áradt víz — könnyen el- posvány.osítjiatják éietünk ta­laját, jü,nü2 ises* Ha viszont az. emberi- ész rendező elvének kemény gát­jai között feszül ez a mérhe­tetlen erejű energia, akkor — és csakis akkor — hasznosul­hat céltudatos terveink valóra váltásában. Azaz: ez a csapon­gó nyugtalanság így válik a l- ko t ó türelmetlenséggé, ami viszont nélkülözhetetlen moz­gatója minden társadalmi fej­lődésének, kö vétkezésképpen várospolitikai terveink meg­valósításának is. Az alkotóvá nem nemesüit türelmetlenség forrása — mint az idézett felszólalásban is — a csoportönzés, a túlságosan leszűkített regionális szemlé­let, mégha annyira is a szű­kebb „pátria” szeretete izzítja is a szavakat. Aki viszont a közérdek sáncai közé tudja te­relni a csoportérdekek kielé­gítésére beidegzeit vágyait, könnyen eligazodik a társada­lom — jelen esetben a város- rendezés — előtt álló feladatok fontossági sorrendjébebn. Nos, éppen a városrendezési feladatok sorrendiségének megítélésében tapasztalható — nemcsak Újvárosban! — ez a türelmetlenség. Miért éppen ott és azt, s miért nem a mi utcánkban vagy kerületünk­ben...? így adódik a kérdés mindig, a most folyó tanács­tagi beszámolókon. Helyes is a feladatok feltárása, a ter­vek csiszolása, s az alkotó tü­relmetlenség új bátorítást ad a város vezetőségének, de ön­magunknak is elkötelezettsé­get közös dolgaink megvalósí­tásában. A modern várossá napjaink­ban születő Cegléd valóban ígéretes jövendő előtt áll. Eb­ben az értelemben hát Újvá­rosról is, de valamennyi kerü­letéről is elmondhatjuk — mint a város egészének egy ré­széről — hogy valóban „az ígé­ret földje”. (ferencz) Könyvialvajnk Easto-Orange amerikai vá­rosban az egyik éjszaka a rendőrség 26 békés polgárt vert fel álmából és letar­tóztatta őket. A méltatlanko­dó polgárok a rendőrségen megtudták, hogy a helyi kis­könyvtár indítványa alapján tolvajoknak minősülnek, akik többszöri figyelmeztetés elle­nére sem szolgáltattak vissza a kikölcsönzött könyveket. 1965. MÁJUS 23, VASÁRNAP Aa ismeretterjesztés hármas feladata: A szaktudás, a világnézet és a műveltség fejlesztése Újabb hitelt kap a gyógy- és strandfürdő Mint arról tegnapi szá­munkban beszámoltunk, a városi tanács végrehajtó bi­zottsága pénteken — első napirendi pontként — meg­tárgyalta az OTP járási és városi fiókjának a munká­ját. Utána a művelődési osz­tálynak az 1964—65. évi is­meretterjesztő munkáról adott jelentésével foglalko­zott. Az ismeretterjesztő munkát a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat előadói gár­dájának segítségével végez­te a népművelési osztály. Az előadásoknál — a párt mű­velődéspolitikai irányelveinek megfelelően — három tő feladat megvalósítását tűzték ki célul: a hallgatók szakmai műveltségének, világnézeti nevelésének és általános műveltségének fejlesztését. Az ismeretterjesztésben — mint arról az osztály jelenté­se részletesen beszámolt — városunkban is meghono­sodtak az új formák: az akadémiai előadássorozatok. A tsz-akadémiák városunknak mind a nyolc tsz-ében beindultak, azonban — az állatjárvány miatt — csupán a Kossuth és a Vörös Csillagban sikerült befejez­ni. Az akadémiák tematiká­MÁV DALOSAINK A PALÓC FŐVÁROSBAN A Ceglédi Vasutas Dalkar az elmúlt héten — a Balassa­gyarmati Várost Tanács és a vasutasszakszervezet meg­hívására — két napot töltött a szép felvidéki városban. Az első napon, este — a ceglédi zeneiskola felső osztályos növendékeinek bevonásával — hangversenyt rendezett a város művelődési házában. A nagyterem megtelt lelkes ér­deklődőkkel. A ceglédiek a romantikus és modern mes­terek kórusmífveiből adtak elő. Az együttes a romanti- husök közül különösén Men­delssohn Búcsú az erdőtől és Verdi Lombardok című operájából a Vitézek karát szólaltatta meg legsikereseb­ben. A műsorban ezek je­lentették a tetőpontot. De ter­mészetesen a modern szerzők interpretálása is sok tapsot kapott a hálás hallgatóság­tól. Sok stílusos megoldásnak, fordulatnak lehettek a hall­gatók tanúi. Ezek alapján mondhatjuk, hogy a kórus helyes stílusérzékkel nyúl a különböző irányzatokhoz. Az intonálás jó volt, s kiegyen­lítetten szólt a kórus. A di­namikus árnyalások nagy­szerűen sikerültek. Kodály Esti dalának leheletfinom pianissimói ugyanúgy döb­benetességgel hatottak, mint Muszorgszkij forradalmi kó­rusának robogó fortissimói. Hangvétel szempontjából is határozott fejlődést mutatott a ceglédi dalkar. A balassa­gyarmati előadás nagyban öregbítette a 40 éves, jó hí­rű együttes hírnevét. Ez Bé­res Károly ceglédi zeneisko­lai igazgató karnagy érde­me, aki nagyszerű hozzáér­téssel, kitűnő muzikalitás­sal, szuggesztív erővel ve­zeti a dalkart. Az est folyamán a ceglédi zeneiskola felső osztályos növendékei is szerepeltek. Madari Tamás és Néma Jó­zsef hegedült. Utóbbi érte el a nagyobb közönségsikert, ami bizonyítéka annak, hogy a balassagyarmati közönség Dancla Presnier Solóját és a Monti Csárdást jobban meg­értette, mint Mozart A-dúr hegedű-zongora szonátáját, melyet Madari Tamás és Bé­res Károlyné, a zeneiskola tanára, interpretált, bár en­nek megszólaltatása semmi­képpen nem volt alatta Néma hegedülésének. Joós Lajos Rachmaninov Cisz-moll prelüdjével szerez­te meg jogosan a közönség tetszését. A mű előadása ízig- vérig tartalmazta azt a ro­mantikus pátoszt és általá­ban azokat az érzelmi rétege- ződéseket, amelyek a mű stí­lusos előadásához szüksége­sek. A változatosság érdekében a szólóének is helyet kapott az est folyamán. Raj Rozá­lia egy Flotow- és egy Puc- cini-áriát adott elő könnyed természetességgel. Ez el­mondható Tánczos Gézára is, aki egy preklasszikus és egy modern dalt énekelt. Az egész est folyamán Bé­res Károlyné, a ceglédi zene­iskola tanára, adta a zongo­rakíséretet. A szólisták szá­mára biztos alapot jelentett határozottságával, nagyszerű muzikalitásával és ami a kí­sérőknél annyira fontos, rend­kívül érzékeny, alkalmazko­dóképességével. Mint kama­razenész, a MözartJSzonáták kísérésében kitűnő volt, egy­ben jó segítője partnerének. Ugyanis dús invenciójú játé­ka ihletően hatott partnere zenei fantáziájára. Mindent egybevetve, jóleső érzéssel töltötte el az est min­den egyes szereplőjét az az érzés, hogy örömet ültethe­tett a palóc főváros sok ze­nekedvelő, zeneértő leikébe. Másnap a várost, különö­sen a ragyogóan szép park­ban levő múzeumot nézték meg a ceglédiek. Utána pe­dig az ódon vármegyeházban, amely jelenleg szociális ott­hon, az éppen ott hangver­senyző váci Vox Humanát hallgatták meg. (—i) jában — a szakmai ismeretek mellett — az egységes pa­raszti osztály kialakítását, a nagyüzemi gondolat erősí­tését szolgáló előadások sze­repeltek. Sajnos, nem min­den tsz-ben támogatják meg­felelően a kulturális mun­kát.’ A munkásakadémiák kö­zül legjobban a Ruhaipari Vállalat akadémiája sikerült. Jó eredménnyel végződött a Dózsa Művelődési Házban és a Lenin Tsz-ben a nők akadémiája. Négy általános iskolában rendezték meg a szülők akadémiáját. Az if­júság erkölcsi, politikai és világnézeti nevelésére ifjú­sági akadémiát szerveztek a Dózsa Művelődési Otthon­ban. Az ülnökök részére tar­tott akadémián átlagosan hatvanon vettek részt. Ered­ményes volt a földművesszö­vetkezet kereskedelmi akadé­miája, valamint a KGV-ben szervezett női előadássoro­zat. Érdektelenség miatt nem sikerült a tsz-veze- tők részére szervezett akadémia. Közkedveltek viszont a TIT „Ismerd meg hazádat” jel­szóval szervezett ifjúsági kirándulásai. A végrehajtó bizottság ez­után a város gyógy- és strand­fürdőjének fejlesztésére Újabb 179 ezer forintot •VnÍLv szavazott meg váilálatfejlesztési alapból és egyéb folyó ügyeket tár­gyalt. (fzl) Italon szerzett ..barátság“ Gujka László ceglédi lakos tsz-tag, a ceglédi vasútállo­máson ismerkedett meg Buj­dosó Ferenc építőipari szak­munkással. Italozás közben annyira összebarátkoztak, hogy Bujdosó rábízta a csomagjait Gujkára. Mondván, vigyáz­zon rá, amíg ő megváltja a jegyét. Az italon szerzett „jó- barát” azonban meglépett a csomaggal. A gumicsizmától a traktorkülsőig Nehéz lenne hirtelen leírni, hogy mit látni a Vasipari Ktsz udvarán. Kötegekbe cso­magolt ásók, gyümölcsösládák mellett feldolgozásra váró fa­rönkök ... de minket most csak a traktor és pótkocsik kerekeinek gumiköpenyei, a sérült vagy javított belsők ér­dekelnek. A műhely előtt pótkocsi, a hátsó kerekébe szi­szegve nyomja a levegőt a kompresszor. — Ez az, amiről nagyon sokan szeretnek megfeledkez­ni, — mondja Kotlár György, a részleg vezetője. — Mindenki­nek, aki olyan járművel jár, amelynek levegővel fújtatott Villany és gőzfűtésű vulka­nizáló prések. Az egyik mel­lett Egresi Károly dolgozik. — Ketten vagyunk — tájé­koztat tovább Kotlár György — és alig győzzük a munkát Februárban költöztünk a Kos­suth Ferenc utcába, itt vala­mivel tágasabban vagyunk. Nem kell egymást kerülget­nünk, van elegendő helyünk. Problémánk azért akad ... —• Nagyon elkéne egy se­gédmunkás, aki a gumik elő­készítését, a vulkanizálásra, a fuj tatást és az egyéb apró- cseprő munkát végezné, ami viszont a mi teljesítményün­ket növelné. Az elnök meg­gumikereke van, — legyen az traktor, pótkocsi vagy lovas- jármű — tudni kell, hogy a gumik élettartamát mennyire meghosszabbítja, vagy rövidíti a légnyomás. Sokszor kerül a kezünkbe olyan munkadarab, amelyen világosan látható, hogy azért ment tönkre, mert nem volt benne elég levegő. Beljebb lépünk a két szellős világos helyiségből álló mű­helybe. Az égő, sülő gumi át­ható szaga csap az orrunkba. igérte, hogy kapunk segítséget) s most várjuk, — mondja Eg­resi Károly. —• Mi o részleg főprofilja? — kérdezzük. — Gumi, gumi és megint csak gumi. Járművek külső és belső gumija, sárcipők, gumi­csizmák, strandcikkek, — szó­val minden ami gumiból van. — S, a munkák határideje? — Mindent elkövetünk az ügyfelek gyors kiszolgálására. Itt van például ez a traktor- belső. A traktoros egy fél órá­ja hozta be, a traktor áll. Egy óra múlva viheti. Előfordul olyan is, hogy bejönnek a ta­nyáról a piacra és leadják a gumicsizmát. Mire vége a piacnak — kész a csizma. Természetesen lehetetlenség minden munkát soron kívül elvégezni, de ami tényleg sür­gős, nagyon hamar megcsi­náljuk. — A nyár és a strandszezon közeledését munkánkban is észleljük. Egyre több úszógu­mit, labdát javítunk. Vállal­juk a PVC labdák javítását is... A sürgős munkák közepette vidám percek is adódnak eb­ben a műhelyben. Egyik személygépkocsi tu­lajdonosa kétségbeesve pa­naszkodott, hogy autója egyik kerekéből kilopták a belsőt. Szétszereltük a kereket, s ak­kor láttuk mi is, hogy újfajta belső nélküli gumi volt raj­ta. Az úrvezető nekünk is alig akart hinni. Ha nem a szeme láttára végezzük a munkát, még minket is meggyanúsított volna a belső eltüntetésével. ■. Fűből készült papír Anglia egyike azoknak az európai országoknak, amelyek­nek egyre nagyobb gondot okoz a papíripar nyers­anyagellátása. Legújabban kidolgoztak egy olyan mód­szert, amellyel fűből lehet kartonpapírt előállítani. 'agy száz lépésre akoltól legel a agy híre van me- szerte Sebella nak, a Kőröst e- eni Állami Gaz­ig juhászának, maholnap nyug- >a készül. .z akol mögött nk. Számadást zítünk a számadó ásszal. Nem a iáról, hanem életéről: Minden retye- jám, de még a ségemé is, ju- z volt. Eleim a skeméti basapa- •tok nyájait öriz- Pontosan negy- esztendeje an- hagy Ágasegy- ától felkereked- . a számadómmal, verődtünk Kö- etétlenre, a Far- urasághoz. A ség akkor még k iskolából. a ssze híres Kettős rdából. meg az zágút menti ko­sműhelyből állt. számadó nem t be. Szélnek sztették, az ura- engem tartott 3 számadónak. birka AZ UTOLSÓ SEBELLA öt évet lehúztam, majd az uraság tó­szegi uradalmába kerültem. Ott vet­tem egy kis házat. Jött a háború. Nem maradt itt egyetlen jószág se. Amikor a földet osztották, nekem is jutott tizennégy hold. Se szerszám, se jószág. — Mit ér a juhász birge nél­kül? — mondtam a páromnak, aki egy szóra beleegyesült ab­ba. hogy adjuk el a tószegi hajlékot. Az árából kiháza- sitottuk egyik lá­nyunkat, a többiből pedig harminchat darab öreg must­rát vásároltam. Tud­ja, egészen Félegy­házáig elkoncsorog- tam, mire szinte ta- nyáról-tanyára egyenként vagy pá­rosával összeszed­tem ezt a kis falkát. Tavaszra pontosan százra szoporodott a nyáj. Mintha a ter­mészet is segíteni akart volna. Majd­nem minden anyá­nak kettős báránya de olyan is volt, amely hármat vetett. ötvennégyig ma- gánoskodtam és öt­venötben hívtak a cukorgyári gazda­ságba. Az idén lesz innék tiz esztende­je. október tizedi­kén. Kilencvenöt tok- lyóval és huszonöt öreg kossal kezdtük. Hogy mennyit vál­tozott az idő, arra csak azt mondom, hogy a gazdaságnak jelenleg hatezer bir­kája van. Ebből kétezerrel harmad- magammal bánok én. No, én már nem fejek. Elég ne­kem az a háromszáz toklyó, meg ez a kétszázhat kosból álló nyáj. Tíz esztendő alatt legalább ezer kost neveltem, s azokat mind a társgazdasá­gok vásárolták meg továbbtenyésztésre. Sok kiállításon sze­repeltünk. Hoztam két első dijat, egy- s ter a tenyésztési nagydíjat, 1964-ben az aranydíjat, hogy az apróbb kitünte­téseket ne említ­sem ... Május tizedikén múltam hatvanket­tő. Itt az ideje, hogy elmenjek nyu­galomba. De velem együtt elmegy a nyáj is.. A három­száz toklyó beleol­vad az anyanyájba, s a kosok is elmen­nek ... S hogy mi lesz a nyugdíjazás után? Van tizenöt anya, meg tizenhárom bá­rányom a háztáji­ban. Elég lesz már nekem ez a huszon­nyolc jószág. Addig, amig ki nem esik ke­zemből a kampó .. . aztán szétszélednek ezek is. Mert hogy én vagyok a Sebel- la-családban az utol­só juhász. Egyik fiam gépkocsiveze­tő, a másik trakto­ron legénykedik a gazdaságban. A lá­nyok meg városba mentek férjhez.. Aztán elszótlano- dik az öreg Sebel­la ... Az égi lege­lőn felhőbárányok legelésznek... Azok­ra bámul... Rossi Károly Ä\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom