Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-22 / 119. szám
BEAT MEGY ^Jíirlan 1965. MÁJUS 22. SZOMBAT ‘1 RELATIVITÁS Nagynehezen feltornászom magam a hatvanhatos ‘villamosra. Szerencsém van, egy áramlat hamarosan besodor a kocsi belsejébe. Szilárdan megvetem a lábam az oldalülés mellett és a fogóba kapaszkodom. Lökdösnek jobbról, balról, hátulról. Én is, mint a hullám, adom tovább a lökést balról jobbra, jobbról balra. hátulról előre. Idősebb ember ül előttem. Valahányszor meglököm vagy kénytelen-kelletlen előrehajolok, újságja felett szemrehányóan rámnéz. Dühös vagyok. Mégiscsak szemtelenség. Nemhogy örülne, hogy egyáltalán ülhet. Még ő a sértett, ha egy kicsit rátámaszkodom. Nevetséges. Aki ül, élvezze azt, s ne halmozza az élvezeteket. Ki látott már ilyen tömött kocsiban olvasni? A Nyugatinál sokan leszállnak s én is helyhez futok. Gyorsan leülök. Diadalmasan nézem, hogy tolongnak a lépcsőn az új felszállók. Előveszem a könyvem és olvasni kezdek. Illetve, csak szeretnék olvasni. De nem tudok, mert egy kövér nő áll mellettem és állandóan lökdös. Bele-belehajol a könyvembe, kemény nylonszatyra váltamat dörzsöli. Gebcszkedik a fogó után s teljesen elveszi előlem a villanyfényt. Rettenetes, milyen tapintatlanok az emberek... — mi — 6». Egyfelvonásawk, nepitiawk A NAGYTARCSAI SZLOVÁK EGYÜTTES MA ESTI MŰSORÁN A nagytarcsai szlovák együttes ma este 8 órakor műsoros estet rendez a helyi művelődési otthonban. A műsorban vidám egyfelvo- násosokat mutatnak be, majd a magyar és a szlovák folklór legszebb darabjait: népi táncokat, népdalokat és Hogy dönt az Aruraktárszási Hivatal? Nyári szomjúság vagy szikvíz ? — Szentendre gyors és igenlő választ kér! verseket közönség. láthat-hallhat Tizenöt mezőgazdasági repülőtér a Hortobágyon L í A Hortobágyon a növényvédelmi szolgálat repülőgépei részére 15 helyi repülőteret jelöltek ki. A területeket alkalmassá tették gépek fel- és leszállására. A központi repülőtér a csárdaépülethez közel, a Hortobágy folyó partjától néhány száz méternyire fekszik. Ezt a repülőteret a későbbielc- . , . ben beton kifutópályával látKorszeru gyógypedagógiai módszer a vári sikelnemak inlezeimn ják el. A tervek szerint j ugyanis nemcsak mezőgazdalés, a személyiségformálás ; Sggj repülőgépek szállnak egyik eszköze tehát a zenei j majd le a Hortobágyon, ha- nevetés. 1 nem utasszállító gépek is. ..VN^X\XVNX^X>XXX\X^XXXX\X^XXX^>^^N^XX^N^X^XO^N^X^N\^XXYV^NX^XS^X^XX\XXXX^X\V<^X^^XV^ NEVELÉSI ESZKÖZ: A XILOFON-EGYÜTTES A váci siketnéma intézetben néhány hónap óta a zenét is felhasználják az oktatáshoz. A növendékekből alakult kilenctagú xiloí'onegyüt- tes már a nyilvánosság előtt is szerepelt. A gyógypedagógiai oktatást forradalmasító kísérletekről Mikó Gyula tanár a következőket mondotta: — A hallásnevelés — mint a siketnémaoktatás legújabb módszere — nem újkeletű. Az első lépéseket dr. Bárczi Gusztáv, a gyógypedagógiai tanárképző főiskola tavaly elhunyt igazgatója tette. — A hallás és a beszéd szoros kapcsolata vitathatatlan. Gondoljunk csak arra. milyen változást hoz létre egy egészséges ember életében, ha a hallása csökken. Ideges, nyugtalan. gyanakvó lesz, kisebbségi érzése támad, személyisége megváltozik. A hallásfogyatékosoknál fordított a helyzet. Minél magasabb azoknak a hangingereknek a száma, amelyeket a hallási figyelem felkeltése és állandó működtetése után per- cipiál és differenciád, a külvilággal való kapcsolata ennek arányában normalizálódik, a forgalomalkotása tökéletesebb lesz. A hallásneveMegyei lapok a fővárosban Ott, ahol a hatos megáll... {( SS' Miért nem lehet Budapesten megyei lapot kapni? — kérdezte egy tájékozatlan olvasó, aki néhány napig a fővárosban tartózkodott, s ott sem akart elszakadni megszokott újságjától. Nos, csak körül kel1 nézni, s némi helyismerettel máris kezünkben lehet az itthoni olvasni való. Száz méterre a Nyugati pályaudvartól és egymástól, a csendesebb Bajcsy-Zsilinszky út 76. alatt, s a forgalmas Szt. István körút 25. alatt ugyanúgy ott vannak a megyei lapok, mint- az EMKE mellett, a Lenin körút 6. szóm alatti boltban. (A Keletitől három sarok, ott ahol a hatos megáll.. .) A Posta Hírlapterjesztő reprezentatív árudáiban országos és világlapok szomszédságában naponta elfoglalja helyét 200 megyei lappéldány, 10—10 hírköre az orKÖNYVESPOLC Móticz Virág: 1 Jan és Vlasta Winkelhőfer: Suomiban jártam j A százarcú Japán Száz fajta bazsarózsa Rendkívül szép látványnak lehetnek szemtanúi ezekben a napokban a szarvasi arborétum látogatói. A szeszélyes időjárás miatt két-há- I rom hetet késett a virágzás, 1 s most egymással versengve nyílnak a szirmok. Legalább j 300 féle színárnyalatban ! pompáznak a különféle vi- j rágok. A kert egyik legszebb ékessége most az I Észak-Amerikából származó som, amelynek fehér óriás virágai messzire virítanak. A legtöbb látogató a gazdag bazsarózsa-gyűjteményt ke- ■ resi fel, ahol a világ minden j tájáról származó száz fajta I bazsarózsa virágzik. raktárak áthelyezését, ak- I kor a Szikvízipari Vállalat mégsem tehet semmit. Elgondolni is rossz volna, ! ha a nagy összefogás szikvíz- j ügyben szétpattanna, mint a | szensavbuborék. Ezért mégis megírtam a j cikket és mellékelem tiszte- ; lettel a városi tanács le- ] vele mellé, az Áruraktáro- j zási Hivatalnak címezve. í S abban a reményben, hogy Visegrádtól Szentendréig idén már lesz elegendő üdítőital, megiszom egy pohár szódavizet a vízmű, a kézmű. a községgazdálkodás, a i tanács és a hivatal. — vala- | mint az üdülő és szomjas em- I berek egészségére. A. L. I A szentendrei tanácselnök , i papírt vesz elő s lerajzolja a j 1 ..harci helyzeted’, hogy világosabban lássam. Itt a Duna. itt vannak a Pest megyei Vízmű kútjai aztán egy ^ hosszú épület, s mellette az . a bizonyos raktár, amelyről szó van. A téglalap alakú rajzot öt részre osztja, s bele- ( ír.ia sorra a kockákba, ,.üres”, j ..Községgazdálkodási Válla- , lat”, „üres”, „Kézműipari . Vállalat”, „Kézműipari Vállalat”. Kész. Az épület a Vízmű tulajdo- . na. j Csak távolabbi tervek megvalósítása során hasz- , nálja majd fel. | A helyiségek részben tehát i üresek részben anyagraktá- 1 rak. Mondom: úgy hallottam, hogy g Szikvízipari Vállalat vállalkoznék az idén arra. hogy. ha ezt az egyelőre kihasználatlanul álló épületet megkapná, megoldaná a Dunakanyar Szentendrétől Visegrádig terjedő nyári szomjúságát. Két évig, míg egy új szikvíz- és bambiüzemet nem tudunk építeni kis átalakítással, s költséggel, de hatásosan tudná itt folytatni a termelést. Az elgondolást csak helyeselni lehet, hiszen üdítőitalok nélkül nyaralni sivár és bosszantó dolog. Ám úgy értesültünk, hogy a dicséretes szikvízipari szándék a három érintett vállalatnál rideg ellenállásra talált. A Vízmű bizalmatlan, mint a főbérlő: mi lesz, ha majd kél év múlva nem megy ki az új lakó? A Kézműipar értékes anyagaival nem akar elmozdulni, s a harmadik vállalatnak is így kényelmesebb. — így állt a helyzet — mondja a tanácselnök, de szerencséié már nem cikk e cikk, mert nyitott kapukat dönget. Végre sikerült a vállalatokat bárátságosan meggyőznünk és megoldást találnunk. Nos, a sikeres meggyőzőmunka örvendetes, bár elgondolkoztató, hogy vállalatok, közületek egymás közt miért olyan bizalmatlanok s miért uralkodik a szocialista szektorban néha furcsa maszekszellem? No mindegy, el is tenném a ceruzát, de bejön az elnök- helyettes asszony. S levelet szerkesztenek, címeznek s írnak alá, ugyancsak szik- víz és bsmbiügyben. Nézem a levelet. Budapestre szól, az Áruraktározási Hivatalnak, a Bajcsy-Zsilinszky útra. S a tanács arra kéri a hivatalt, hogy ő is járuljon hozzá az immár békés rendezés útján járó szikvízügyhöz. Mert ha az Áruraktározási \ Hivatal nem engedélyezi a í i i | szag-vnag-megye esemenyei- I nek. , Vajon kik vásárolják a fő■ városban a megyei lapokat? i j Átmenetileg Budapesten , | tartózkodó ügyintézők, ingázó- \ bejáró építőmunkások, no meg költők és írók, akik — főleg a • I vasárnapi számokban — kere■ ; sík a szűkebb hazában meg- I jelent írásaikat. Kedden és i szerdán sok fiatalember innen olvassa ki a megyei és járási sporteredményeket. Van az- . után olyan letelepedett, fővá- , rosi. gyökeret vert minisfcté- j riumi szakember, akiről tudják, hogy a honi lap olvasása után postán küldi azt haza vi- 1 déki szüleinek. Érkeznek néha ■ I gyerekek, akik földrajzi, hely- j történeti vagy agrárismeretei- í két kívánják a megyei lapok. j bői gazdagítani. S mesélnek ; az eladók olyan öregekről, I akik a nyugdíjjogosultság küszöbén szülőföldjük lapját- böngészik; hol lehetne kis házat venni, gyümölcsöskerttel ... A tengernyi színes bel- és külföldi lap, képes magazin között tehát ott találhatók a l megyei lapok. Ünnepnapokon vilit a Sok színes fejléc, méltó párjaként a nagy testvéreknek. Visszamenőleg, egy hónapig megkaphatok egyes példányok. Szüntelenül fogy és szüntelenül nő a három áruda polcain a húsz megyei újság halma — naponta változó színes körképeket mutatnak országunk életéből. (—esi—) ZSÁKMÁNY ÚJDONSÁG: Pánesffik a In pern ót, mindenesetre igen. A Szabadság Tsz háromszáz hol- dón vetett lucernát az idén. j A lucernát a gazdaság évek ^ óta szálasán, vagy dara alak- ? jában etette. Most megérke- f zett a termelőszövetkezetbe a ^ Mosonmagyaróvári Mező- £ gazdasági Gépgyárból az a ^ pépesílő berendezés, ami- ^ lyent a város gazdái eddig £ még nem láttak. Az ügyes ^ kis szerkezet magyar <alál- £ mány. Kalapácsos rendszerig rel pépesít minden lédús 1 termést: lucernát, borsót, £ répát, szójababot, í Ez a takarmányelőkészités jelentősen javítja a takar- mány emészthetőségét, je- £ lertősen növeli a tápértéke- £ sílést. Az állat ugyanis azt az energiát, amit a nyersros- 1 tok felbontására használna £ el. súlyának emelésére, nö- % vekedésére fordíthatja. í A gép már a gazdaságban £ van. Csupán a harminckét J lóerős motor felszerelése £ várat magára, s utána in- >, duihat az üzem — óránként húsz-harminc mázsa takar- í ménypép produkcióval. I ------< — Szokolay Sándor: Vér; nász című operáját a : közeljövőben bemutatják ! Fárizsban, Becsben, Bern- > ben és Berlinben. Lehet, hogy nem mindenütt aonság ez, de Nagykőrösön XXVVNNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVVVVVV-v-v> Itthagyom! Meg fogok örülni mellette. Miért tenném tönkre magam. — Hát hiába könyörgök én, mégiscsak részeg. Undorító! Holnap persze majd esküdözik, még sír is. Istenem, amikor először sírt őelőtte. — Ennek hatására az ő szeméből is megindultak a könnyek. Forró könnycsepp esik a kezére, most ezt nézi. Szinte szikrázik a lámpafényben. Szikrázik — és mintha a könnycsepp szivárványszínei'oől egy kép bontakozna ki —, igen, egy kép... Könnyű ráismerni. As apját látja. Még otthon történt, amikor megmérgezte magát, és az apja nem törődött vele. Azt mondta, inkább haljon meg, de ahhoz a fiúhoz nem adja hozzá! Evekig járt hozzá á fiú, közben már a húga is férjhez ment. — De ő szerette! Nagyon szerette, az életét is eldobta miatta, az sem sikerült. Akkor azt mondta az apjának, ha elzavarja, ha nem, fogadja el lányának, ő akkor is hozzámegy. Nem kell apai áldás! Hozzá fog menni. A fiú az életet jelenti neki. Óriást családi vihart kavart Valaki miatt,.. — és élete első pofonját apjától. A hajnali veszekedést a fél utca hallotta. A fiúval reggel együtt utaztak a HEV- en, kisírt szemmel mesélte. Képtelen visszaemlékezni, hogy akkor, aznap hogyan tudott dolgozni. Este — hazafelé — szemével a fiút kereste. A szüleivel együtt jött elé, kedves, aranyos emberek, hamar rá tudták venni a döntésre. De mégis, mintha félálomban tette volna, csak altkor eszmélt, amikor egyedül hagyták a fiúval a szobában. — Leendő anyósa könnyek között csókolta meg. Egy pillanatra kirázta a hideg. Félt, igen félt! Csak sírt. A fiút nem engedte oda magához, hogy megvigasztalja. Rettenetesnek érezte, amit tett. A szülei biztosan várják otthon. Istenem, hányszor elképzelte ezt az éjszakát — hányszor, de nem így! Egy óra is elmúlt, mire a fiú elaludt a fotelben. Lábujjhegyen ment oda hozzá, betakarta kabátjával. És nézte. Majd föl-le sétált a szobában. Reggel bejött a fiú mamája, ők lesütött szemmel álltak az érintetlen ágy mellett. — Hármuk könnyei összefolytak. Az anyakönyvvezető csak 9-re jött, már egy félórája várták. Még a nap is kisütött, amikor lefelé jöttek a lépcsőn. Akkor a fiú nyakába borult és nagyon, nagyon sokáig ottmaradt. Majd egy évig nem mehetett haza. Anyja titokban járt hozzá. De aztán rendbejött minden. Es ő boldog — olyan, de olyan boldog... — Es eltűnik a könnycsepp egy puha párnás kezecske alatt. A kisfia mázolja szét az ujjúval. — Szejetsz anyuci? — Nyoma sincsen a könnyeknek, úgy emeli a levegőbe a gyereket! Istenem, már milyen értelmesen beszél. Lassan, tagolva kérdezi a gyerektől: — Szereted apukát?! — Az nagy, okos szemével ránéz, úgy formálja a szavakat: — Szejeted aputát... B. I. XXVVXX '■VNXXXXXXXXXXXXXXXXXX xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx> M iért is tagadnánk, hiszen semmi okunk rá: mindig ro- konszenvvel figyeltük a finn nép életét, az ezer tó országának eseményeit, s ez a figyelem kölcsönös. Móricz Virág vendégként töltött hónapokat az északi országban, egy finn házaspár vendége volt. Helyzete lehetőséget nyújtott arra, hogy intimebb közelségből figyelje a finnek életet, szokásait, hétköznapjaikat. Utazott is, találkozott a finn szellemi élet több jelesével, mégsem ez adja könyve lényegét, hanem a finom, apró, mondhatnák, csak nőírótól kitellö megfigyelések, jellemző vonások. Kellemes olvasmány, nem szándéka meghökkenteni az olvasót, s elkerüli a műfaj más képviselőinek hibáját: nem igyekszik mindenáron felfedezni valamit, hanem ott keresi a lényeget, ahol az valóban megtalálható, a hétköznapokban. Hogyan telik egy finn család hétköznapja, mit csinálnak a gyerekek, mit az asszony, mivel tölti a férfi szabad idejét, milyen általában a nők helyzete, mire telik, mire nem — ezek a kérdések foglalkoztatják Móricz Virágot, ezekre keresi, s adja meg a választ. Rokonszenves nép a finn — a könyv is ezt hangsúlyozza: tisztelik mások véleményét, s ugyanakkor joggal büszkék nemzeti múltjukra, szabadságmozgalmaikra. A könyv képanyaga különösen a modern finn építészet alkotásaiból mutat be sok megkapót. (Gondolat Kiadó.) Lehet, hogy az olimpiának köszönhetjük, de nem panaszkodhatunk: amennyire a korábbi években hiányzott a jó könyv Japánról, a Távol-Kelet rohamos ütemben fejlődő országáról, annyira gyors egymásutánban jelennek meg most az útikönyvek, váltakozó színvonalú beszámolók a még ma is misztikus távolságban érzett népről. A Winkelhőfer házaspár gyermekeivel együtt járta be a Japánt jelentő szigeteket, s ez a családi társas- utazás érdekes lehetőségeket rejtegetett, s e lehetőségekei az útikönyv szerzői — „civilben” újságírók — bőségesen kamatoztatják is. Csevegve, könnyed stílusban számolnak he útjukról, s mégis, alapos anyagismeretről, a japán történelemben való eligazodásról adnak bizonyságot, Érdekes ország ez, ahol a középkori romantika, a misztikus vallási szertartások és ünnepek békében megférnek a legmodernebb technika vívmányaival, a korszerű ipar átformálta élettel. Japán ipari nagyhatalom lett, Winkelhőfe- rék mégis elsősorban azt keresik, milyen hatással van ez az emberekre, a japán kisember gondjait, örömeit örökíti meg tollúk, s természetesen a gyermekekét is, hiszen saját csemetéik segítségével köny- nyen tesznek szert ifjú japán barátokra. Könyvüket sok jól sikerült fénykép egészíti ki, kár, hogy a színes képek nyomása — kritikán aluli. (Gondolat Kiadó.) (m. o.)