Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-22 / 119. szám

BEAT MEGY ^Jíirlan 1965. MÁJUS 22. SZOMBAT ‘1 RELATIVITÁS Nagynehezen feltornászom magam a hatvanhatos ‘villamosra. Szerencsém van, egy áramlat hamarosan besodor a kocsi belsejébe. Szilárdan megvetem a lá­bam az oldalülés mellett és a fogóba kapaszkodom. Lökdösnek jobbról, balról, hátulról. Én is, mint a hul­lám, adom tovább a lökést balról jobbra, jobbról bal­ra. hátulról előre. Idősebb ember ül előttem. Vala­hányszor meglököm vagy kénytelen-kelletlen előrehajo­lok, újságja felett szemrehányóan rámnéz. Dühös vagyok. Mégiscsak szemtelenség. Nemhogy örülne, hogy egyáltalán ülhet. Még ő a sértett, ha egy kicsit rátámaszkodom. Nevetséges. Aki ül, élvezze azt, s ne halmozza az élvezeteket. Ki látott már ilyen tö­mött kocsiban olvasni? A Nyugatinál sokan leszállnak s én is helyhez fu­tok. Gyorsan leülök. Diadalmasan nézem, hogy tolong­nak a lépcsőn az új felszállók. Előveszem a könyvem és olvasni kezdek. Illetve, csak szeretnék olvasni. De nem tudok, mert egy kövér nő áll mellettem és állan­dóan lökdös. Bele-belehajol a könyvembe, kemény nylonszatyra váltamat dörzsöli. Gebcszkedik a fogó után s teljesen elveszi előlem a villanyfényt. Rettenetes, milyen tapintatlanok az emberek... — mi — 6». Egyfelvonásawk, nepitiawk A NAGYTARCSAI SZLOVÁK EGYÜTTES MA ESTI MŰSORÁN A nagytarcsai szlovák együttes ma este 8 órakor műsoros estet rendez a helyi művelődési otthonban. A műsorban vidám egyfelvo- násosokat mutatnak be, majd a magyar és a szlovák folklór legszebb darabjait: népi táncokat, népdalokat és Hogy dönt az Aruraktárszási Hivatal? Nyári szomjúság vagy szikvíz ? — Szentendre gyors és igenlő választ kér! verseket közönség. láthat-hallhat Tizenöt mezőgazdasági repülőtér a Hortobágyon L í A Hortobágyon a növényvé­delmi szolgálat repülőgépei részére 15 helyi repülőteret je­löltek ki. A területeket alkal­massá tették gépek fel- és le­szállására. A központi repülő­tér a csárdaépülethez közel, a Hortobágy folyó partjától né­hány száz méternyire fekszik. Ezt a repülőteret a későbbielc- . , . ben beton kifutópályával lát­Korszeru gyógypedagógiai módszer a vári sikelnemak inlezeimn ják el. A tervek szerint j ugyanis nemcsak mezőgazda­lés, a személyiségformálás ; Sggj repülőgépek szállnak egyik eszköze tehát a zenei j majd le a Hortobágyon, ha- nevetés. 1 nem utasszállító gépek is. ..VN^X\XVNX^X>XXX\X^XXXX\X^XXX^>^^N^XX^N^X^XO^N^X^N\^XXYV^NX^XS^X^XX\XXXX^X\V<^X^^XV^ NEVELÉSI ESZKÖZ: A XILOFON-EGYÜTTES A váci siketnéma intézet­ben néhány hónap óta a ze­nét is felhasználják az okta­táshoz. A növendékekből ala­kult kilenctagú xiloí'onegyüt- tes már a nyilvánosság előtt is szerepelt. A gyógypeda­gógiai oktatást forradalmasító kísérletekről Mikó Gyula ta­nár a következőket mondot­ta: — A hallásnevelés — mint a siketnémaoktatás legújabb módszere — nem újkeletű. Az első lépéseket dr. Bárczi Gusztáv, a gyógypedagógiai tanárképző főiskola tavaly elhunyt igazgatója tette. — A hallás és a beszéd szo­ros kapcsolata vitathatatlan. Gondoljunk csak arra. milyen változást hoz létre egy egész­séges ember életében, ha a hallása csökken. Ideges, nyug­talan. gyanakvó lesz, kisebb­ségi érzése támad, személyi­sége megváltozik. A hallás­fogyatékosoknál fordított a helyzet. Minél magasabb azoknak a hangingereknek a száma, amelyeket a hallási figyelem felkeltése és ál­landó működtetése után per- cipiál és differenciád, a kül­világgal való kapcsolata en­nek arányában normalizáló­dik, a forgalomalkotása tö­kéletesebb lesz. A hallásneve­Megyei lapok a fővárosban Ott, ahol a hatos megáll... {( SS' Miért nem lehet Budapesten megyei lapot kapni? — kér­dezte egy tájékozatlan olvasó, aki néhány napig a főváros­ban tartózkodott, s ott sem akart elszakadni megszokott újságjától. Nos, csak körül kel1 nézni, s némi helyismerettel máris kezünkben lehet az itt­honi olvasni való. Száz mé­terre a Nyugati pályaudvartól és egymástól, a csendesebb Bajcsy-Zsilinszky út 76. alatt, s a forgalmas Szt. István kör­út 25. alatt ugyanúgy ott van­nak a megyei lapok, mint- az EMKE mellett, a Lenin körút 6. szóm alatti boltban. (A Ke­letitől három sarok, ott ahol a hatos megáll.. .) A Posta Hír­lapterjesztő reprezentatív áru­dáiban országos és világlapok szomszédságában naponta el­foglalja helyét 200 megyei lap­példány, 10—10 hírköre az or­KÖNYVESPOLC Móticz Virág: 1 Jan és Vlasta Winkelhőfer: Suomiban jártam j A százarcú Japán Száz fajta bazsarózsa Rendkívül szép látványnak lehetnek szemtanúi ezekben a napokban a szarvasi arbo­rétum látogatói. A szeszé­lyes időjárás miatt két-há- I rom hetet késett a virágzás, 1 s most egymással versengve nyílnak a szirmok. Legalább j 300 féle színárnyalatban ! pompáznak a különféle vi- j rágok. A kert egyik leg­szebb ékessége most az I Észak-Amerikából származó som, amelynek fehér óriás virágai messzire virítanak. A legtöbb látogató a gazdag bazsarózsa-gyűjteményt ke- ■ resi fel, ahol a világ minden j tájáról származó száz fajta I bazsarózsa virágzik. raktárak áthelyezését, ak- I kor a Szikvízipari Vállalat mégsem tehet semmit. Elgondolni is rossz volna, ! ha a nagy összefogás szikvíz- j ügyben szétpattanna, mint a | szensavbuborék. Ezért mégis megírtam a j cikket és mellékelem tiszte- ; lettel a városi tanács le- ] vele mellé, az Áruraktáro- j zási Hivatalnak címezve. í S abban a reményben, hogy Visegrádtól Szentendréig idén már lesz elegendő üdítő­ital, megiszom egy pohár szódavizet a vízmű, a kéz­mű. a községgazdálkodás, a i tanács és a hivatal. — vala- | mint az üdülő és szomjas em- I berek egészségére. A. L. I A szentendrei tanácselnök , i papírt vesz elő s lerajzolja a j 1 ..harci helyzeted’, hogy vilá­gosabban lássam. Itt a Du­na. itt vannak a Pest megyei Vízmű kútjai aztán egy ^ hosszú épület, s mellette az . a bizonyos raktár, amelyről szó van. A téglalap alakú raj­zot öt részre osztja, s bele- ( ír.ia sorra a kockákba, ,.üres”, j ..Községgazdálkodási Válla- , lat”, „üres”, „Kézműipari . Vállalat”, „Kézműipari Vál­lalat”. Kész. Az épület a Vízmű tulajdo- . na. j Csak távolabbi tervek megvalósítása során hasz- , nálja majd fel. | A helyiségek részben tehát i üresek részben anyagraktá- 1 rak. Mondom: úgy hallot­tam, hogy g Szikvízipari Vál­lalat vállalkoznék az idén arra. hogy. ha ezt az egyelőre kihasználatlanul álló épüle­tet megkapná, megoldaná a Dunakanyar Szentendrétől Visegrádig terjedő nyári szomjúságát. Két évig, míg egy új szikvíz- és bambi­üzemet nem tudunk építeni kis átalakítással, s költség­gel, de hatásosan tudná itt foly­tatni a termelést. Az elgondolást csak helye­selni lehet, hiszen üdítő­italok nélkül nyaralni si­vár és bosszantó dolog. Ám úgy értesültünk, hogy a di­cséretes szikvízipari szándék a három érintett vállalatnál rideg ellenállásra talált. A Vízmű bizalmatlan, mint a főbérlő: mi lesz, ha majd kél év múlva nem megy ki az új lakó? A Kézműipar ér­tékes anyagaival nem akar elmozdulni, s a harmadik vállalatnak is így kényelme­sebb. — így állt a helyzet — mondja a tanácselnök, de szerencséié már nem cikk e cikk, mert nyitott kapukat dönget. Végre sikerült a vál­lalatokat bárátságosan meg­győznünk és megoldást ta­lálnunk. Nos, a sikeres meggyőző­munka örvendetes, bár el­gondolkoztató, hogy vállala­tok, közületek egymás közt miért olyan bizalmatla­nok s miért uralkodik a szocialista szektorban néha furcsa maszek­szellem? No mindegy, el is tenném a ceruzát, de bejön az elnök- helyettes asszony. S levelet szerkesztenek, címeznek s írnak alá, ugyancsak szik- víz és bsmbiügyben. Nézem a levelet. Budapestre szól, az Áruraktározási Hivatal­nak, a Bajcsy-Zsilinszky út­ra. S a tanács arra kéri a hivatalt, hogy ő is járuljon hozzá az immár békés ren­dezés útján járó szikvíz­ügyhöz. Mert ha az Áruraktározási \ Hivatal nem engedélyezi a í i i | szag-vnag-megye esemenyei­- I nek. , Vajon kik vásárolják a fő­■ városban a megyei lapokat? i j Átmenetileg Budapesten , | tartózkodó ügyintézők, ingázó- \ bejáró építőmunkások, no meg költők és írók, akik — főleg a • I vasárnapi számokban — kere­■ ; sík a szűkebb hazában meg- I jelent írásaikat. Kedden és i szerdán sok fiatalember innen olvassa ki a megyei és járási sporteredményeket. Van az- . után olyan letelepedett, fővá- , rosi. gyökeret vert minisfcté- j riumi szakember, akiről tud­ják, hogy a honi lap olvasása után postán küldi azt haza vi- 1 déki szüleinek. Érkeznek néha ■ I gyerekek, akik földrajzi, hely­- j történeti vagy agrárismeretei- í két kívánják a megyei lapok­. j bői gazdagítani. S mesélnek ; az eladók olyan öregekről, I akik a nyugdíjjogosultság kü­szöbén szülőföldjük lapját- böngészik; hol lehetne kis há­zat venni, gyümölcsöskert­tel ... A tengernyi színes bel- és külföldi lap, képes magazin között tehát ott találhatók a l megyei lapok. Ünnepnapokon vilit a Sok színes fejléc, méltó párjaként a nagy testvérek­nek. Visszamenőleg, egy hóna­pig megkaphatok egyes példá­nyok. Szüntelenül fogy és szüntelenül nő a három áruda polcain a húsz megyei újság halma — naponta változó szí­nes körképeket mutatnak or­szágunk életéből. (—esi—) ZSÁKMÁNY ÚJDONSÁG: Pánesffik a In pern ót, mindenesetre igen. A Sza­badság Tsz háromszáz hol- dón vetett lucernát az idén. j A lucernát a gazdaság évek ^ óta szálasán, vagy dara alak- ? jában etette. Most megérke- f zett a termelőszövetkezetbe a ^ Mosonmagyaróvári Mező- £ gazdasági Gépgyárból az a ^ pépesílő berendezés, ami- ^ lyent a város gazdái eddig £ még nem láttak. Az ügyes ^ kis szerkezet magyar <alál- £ mány. Kalapácsos rendszer­ig rel pépesít minden lédús 1 termést: lucernát, borsót, £ répát, szójababot, í Ez a takarmányelőkészités jelentősen javítja a takar- mány emészthetőségét, je- £ lertősen növeli a tápértéke- £ sílést. Az állat ugyanis azt az energiát, amit a nyersros- 1 tok felbontására használna £ el. súlyának emelésére, nö- % vekedésére fordíthatja. í A gép már a gazdaságban £ van. Csupán a harminckét J lóerős motor felszerelése £ várat magára, s utána in- >, duihat az üzem — óránként húsz-harminc mázsa takar- í ménypép produkcióval. I ------­< — Szokolay Sándor: Vér­; nász című operáját a : közeljövőben bemutatják ! Fárizsban, Becsben, Bern- > ben és Berlinben. Lehet, hogy nem mindenütt aonság ez, de Nagykőrösön XXVVNNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVVVVVV-v-v> Itthagyom! Meg fogok örülni mellette. Miért ten­ném tönkre magam. — Hát hiába könyörgök én, mégis­csak részeg. Undorító! Hol­nap persze majd esküdözik, még sír is. Istenem, amikor először sírt őelőtte. — Ennek hatására az ő szeméből is megindultak a könnyek. For­ró könnycsepp esik a kezé­re, most ezt nézi. Szinte szik­rázik a lámpafényben. Szik­rázik — és mintha a könny­csepp szivárványszínei'oől egy kép bontakozna ki —, igen, egy kép... Könnyű ráismerni. As ap­ját látja. Még otthon tör­tént, amikor megmérgezte magát, és az apja nem törő­dött vele. Azt mondta, inkább haljon meg, de ahhoz a fiú­hoz nem adja hozzá! Evekig járt hozzá á fiú, közben már a húga is férjhez ment. — De ő szerette! Na­gyon szerette, az életét is el­dobta miatta, az sem sike­rült. Akkor azt mondta az ap­jának, ha elzavarja, ha nem, fogadja el lányának, ő akkor is hozzámegy. Nem kell apai áldás! Hozzá fog menni. A fiú az életet jelenti neki. Óriást családi vihart kavart Valaki miatt,.. — és élete első pofonját ap­jától. A hajnali veszekedést a fél utca hallotta. A fiúval reggel együtt utaztak a HEV- en, kisírt szemmel mesélte. Képtelen visszaemlékezni, hogy akkor, aznap hogyan tudott dolgozni. Este — hazafelé — szemé­vel a fiút kereste. A szülei­vel együtt jött elé, kedves, aranyos emberek, hamar rá tudták venni a döntésre. De mégis, mintha félálomban tette volna, csak altkor esz­mélt, amikor egyedül hagy­ták a fiúval a szobában. — Leendő anyósa könnyek kö­zött csókolta meg. Egy pillanatra kirázta a hi­deg. Félt, igen félt! Csak sírt. A fiút nem engedte oda magához, hogy megvigasztal­ja. Rettenetesnek érezte, amit tett. A szülei bizto­san várják otthon. Istenem, hányszor elképzelte ezt az éjszakát — hányszor, de nem így! Egy óra is elmúlt, mire a fiú elaludt a fotelben. Lábujjhegyen ment oda hoz­zá, betakarta kabátjával. És nézte. Majd föl-le sétált a szobában. Reggel bejött a fiú mamá­ja, ők lesütött szemmel áll­tak az érintetlen ágy mellett. — Hármuk könnyei összefoly­tak. Az anyakönyvvezető csak 9-re jött, már egy félórája várták. Még a nap is kisütött, ami­kor lefelé jöttek a lépcsőn. Akkor a fiú nyakába borult és nagyon, nagyon sokáig ott­maradt. Majd egy évig nem me­hetett haza. Anyja titokban járt hozzá. De aztán rend­bejött minden. Es ő boldog — olyan, de olyan boldog... — Es eltűnik a könnycsepp egy puha párnás kezecske alatt. A kisfia mázolja szét az ujjúval. — Szejetsz anyuci? — Nyo­ma sincsen a könnyeknek, úgy emeli a levegőbe a gyereket! Istenem, már milyen értel­mesen beszél. Lassan, ta­golva kérdezi a gyerektől: — Szereted apukát?! — Az nagy, okos szemével ránéz, úgy formálja a szavakat: — Szejeted aputát... B. I. XXVVXX '■VNXXXXXXXXXXXXXXXXXX xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx> M iért is tagadnánk, hiszen semmi okunk rá: mindig ro- konszenvvel figyeltük a finn nép életét, az ezer tó országá­nak eseményeit, s ez a figye­lem kölcsönös. Móricz Virág vendégként töltött hónapokat az északi országban, egy finn házaspár vendége volt. Hely­zete lehetőséget nyújtott ar­ra, hogy intimebb közelségből figyelje a finnek életet, szo­kásait, hétköznapjaikat. Uta­zott is, találkozott a finn szel­lemi élet több jelesével, még­sem ez adja könyve lényegét, hanem a finom, apró, mond­hatnák, csak nőírótól kitellö megfigyelések, jellemző voná­sok. Kellemes olvasmány, nem szándéka meghökkenteni az olvasót, s elkerüli a műfaj más képviselőinek hibáját: nem igyekszik mindenáron felfedezni valamit, hanem ott keresi a lényeget, ahol az va­lóban megtalálható, a hétköz­napokban. Hogyan telik egy finn család hétköznapja, mit csinálnak a gyerekek, mit az asszony, mivel tölti a férfi szabad idejét, milyen általá­ban a nők helyzete, mire te­lik, mire nem — ezek a kér­dések foglalkoztatják Móricz Virágot, ezekre keresi, s adja meg a választ. Rokonszenves nép a finn — a könyv is ezt hangsúlyozza: tisztelik mások véleményét, s ugyanakkor joggal büszkék nemzeti múlt­jukra, szabadságmozgalmaik­ra. A könyv képanyaga külö­nösen a modern finn építé­szet alkotásaiból mutat be sok megkapót. (Gondolat Kiadó.) Lehet, hogy az olimpiának köszönhetjük, de nem panasz­kodhatunk: amennyire a ko­rábbi években hiányzott a jó könyv Japánról, a Távol-Kelet rohamos ütemben fejlődő or­szágáról, annyira gyors egy­másutánban jelennek meg most az útikönyvek, váltakozó színvonalú beszámolók a még ma is misztikus távolságban érzett népről. A Winkelhőfer házaspár gyermekeivel együtt járta be a Japánt jelentő szi­geteket, s ez a családi társas- utazás érdekes lehetőségeket rejtegetett, s e lehetőségekei az útikönyv szerzői — „civil­ben” újságírók — bőségesen kamatoztatják is. Csevegve, könnyed stílus­ban számolnak he útjukról, s mégis, alapos anyagismeret­ről, a japán történelemben való eligazodásról adnak bi­zonyságot, Érdekes ország ez, ahol a középkori romantika, a misztikus vallási szertartások és ünnepek békében megfér­nek a legmodernebb technika vívmányaival, a korszerű ipar átformálta élettel. Japán ipari nagyhatalom lett, Winkelhőfe- rék mégis elsősorban azt ke­resik, milyen hatással van ez az emberekre, a japán kisem­ber gondjait, örömeit örökíti meg tollúk, s természetesen a gyermekekét is, hiszen saját csemetéik segítségével köny- nyen tesznek szert ifjú japán barátokra. Könyvüket sok jól sikerült fénykép egészíti ki, kár, hogy a színes képek nyomása — kritikán aluli. (Gondolat Ki­adó.) (m. o.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom