Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-19 / 116. szám
4 sMúJm 1965. MÁJUS 19, SZERDA TUTAJON Előadás előtt A veszprémi irodalmi színpad Cealéden A KIRÁL Y B OLONDJA Felkai Ferenc történelmi vígjátéka a Déryné Színházban j Peronoszpóra-veszély Baranyában í f A baranyai szőlőhegyeken £ veszélyt jeleznek a peronosz- póra-állomások. A bőséges ^ esőzések utáni, kánikulának j. is beillő idő ^ kedvező tehetőségeket te- ^ remtett a gombabetegségek fellépésének. £ A megye három nagy bor- J vidékén — a villányi, a pé- % esi és a mohácsi dombokon $ — megkezdték a peronosz- £ pora eileni védekezést. A Vil- ^ lány-siklósi Állami Gasda- $ Ságban kedd hajnal óta tel- í jes erővel permeteznek. A meleg, párás idő pero- 'j noszpóra-veszélyt idézett £ elő a baranyai komlóül- 2 tetvényekben is. \ Az eddigi hűvös időjárás a í komlóindák növekedését is ' hátráltatta. mondja a korszakalkotó törvényét: boszorkányok nincsenek. Hallatlanul merész előrelépés, forradalmi cselekedet volt ez a magyar törvény a X,II. század hajnalán,, amikor szerte az egész világon mindenütt talán a legmagasabbra lobogtak az eretnekek, a bűbájosok és a boszorkányok alá gyújtott máglyák, füstjük pedig testvériesen összeölelkezett a klérus tömjénfüstjével. Felkai Ferenc vígjátékká dolgozta fel a történelmi eseményt. A műfaj fontosabb szerepet követelt volna ez udvari bolondnak, de az adagolás, a mérlegelés terén sajnálatos hiba történt. Az esemény komolyságához mérten a bolond szerepe egészen jelentéktelenné zsugorodik. Ez közös hibája a szerzőnek, a rendezőnek és némileg az alkotó színésznek, Hajdú Endrének is, akinek játékától nem sok hitelességet kap Tüske bolond figurája. A vígjáték ezenkívül gyorsabb ütemet kívánna, mint amilyent az együttes produkált. Ez lehet az öka annak, hogy elszíntelenednek az alakok. Vereczkey Zoltán Kálmán királya túlságosan passzív, Odiló francia apát nem eléggé francia, nem eléggé apát, és nem eléggé körmönfont diplomata Kőszegi Gyula tolmácsolásában. Figyelemre méltó alakítást leginkább .ács Rózsi füvesasszonya nyújtott. Eufé- mia királynét Kassai Ilona, Veronikát a bájos Várnagy Katalin, Istvánt, a lovászt Zona József játszotta. A díszleteket Sostarics Zsuzsa, a jelmezeket Rimanóczy Yvonne tervezte. Az előadás rendezője, Petrik József kissé elvétette dolgát a gyakori színváltozások közé beiktatott kelléktolo- gatási manőver egyformaságával. A vége felé bizony már komikusán hatott. m. 1. kányokat. Igaz, nem magyar törvények alapján, hanem egy becsempészett német boszorkánytörvény alkalmazásával. Vígjátékában Kálmán király rokonszenves alakját viszi i színpadra Felkai Ferenc. Tör- i ténelmi vígjátékának éppen ez i a boszorkányügy a magja. A mese különben nem nagyigényű. A felvilágosult király udvarában szolgál egy szép parasztlány és annak mátkája, a lovászfiú. A nimfomániás királyné, Eufémia, akit a király már régebben hűtlenségen ért és csupán politikai okok miatt tartja fönt vele a házasság _ látszatot, szemet vet a fiatal/ i lóvására. Mátkája, Veronilca ellen a boszorkányság koholt vádját emeli, és ki- [ erőszakolja az egyházi vizsgálatot is, hogy eltávolíthassa az udvarból. Veronika ártatlansága kiderül, a király elűzi a hűtlen asszonyt, és tollba | A magyar királyok hosszú névsorában akad egy-kettő, akinek emléke népünk tudatában túlélte az elviharzott századokat. Igaz, hogy legtöbbször csak egy-egy anekdota vagy közmondás palástjában. Közéjük tartozik Kálmán király is, aki nagybátyját, Szent Lászlót követte 1095-ben a trónon. Öt a néphagyomány Könyves Kálmánnak ismeri és annyit tud róla. hogy törvényével megtiltotta a nemlétező boszorkányok üldözését. De strigis, quae non sunt, nulla fiat quaestio — boszorkányok ellen, akik nincsenek, ne legyen eljárás — mondta ki a felvilágosult király törvénye. „Könyves Kálmán óta nincsenek boszorkányok” — hangzik a régi mondás, de azért közel hat és fél évszázaddal később, a XVIII. század első felében még égettek Magyarországon is boszor— Gyere — szólt rám Iván s én remegő térdekkel indultam utána. Óvatos léptekkel mentünk az emeletre. — Minden ajtó előtt géppisztolyos katona. VÉGRE FELÉRKEZTÜNK: A folyósó vége felé világosan kivehetővé és felismerhetővé váltak a kopogások: ti-ti-tá- ti-tá . . . Ivar), egy gyanúsító pillantást vetett rám s én majd. elsüllyedtem a szégyentől. Eddig ugyanis minden ékes szóló somma í igyekeztem meggyőzni, hogy nálunk ilyesmi nincs és nem is volt. Soha nem láttam a házban leadót. S most íme, itt a bizonyíték! — Nem akartam hinni a fülemnek, de kénytelen voltam a tényeket tudomásul venni. A fegyverek csöve a csukott ajtóra szegezödött. — Iván Vlagyimirovics mély lélegzetet vett s lámpáját felgyújtva, gyors mozdulattal belökte az ajtót. A helyiségben koromsötét volt, de az ütemes jelzések tovább hangzottak: ti-ti-tá- ti-tá ... Idegtépő pillanatok voltak, míg a lámpa fénycsóvája körüljárta a kis szobát. Azután egy felszabadult kacaj Iván ajkáról, mely lassan miránk is ránkragadt, s nevettünk, nevettünk fellélegezve. A KAMRA KÖZEPÉN pedig az öreg Mari néni kacsája csipegette a kukoricaszemeket. Ahogy csőre a fához ütődött — hallatszott: ti-ti- tá-ti-tá... — Mikor visszatértünk a szobába, megállapodtunk, hogy valahányszor kacsát eszünk, egymásra gondolunk, s arra, hogy ha nincsen kölcsönös bizalom és megértés az emberek között, akkor még pár szem kukorica is nagy veszélyt jelenthet... Radnai András tok felszabadították azt az alföldi kis városkát, melyben laktam, a mi házunkban (5 levő, üresen hagyott lakások „ egyikébe szovjet katonák .f szállásolták be magukat. Ezek vezetője volt — az ak- kor még főhadnagy — Ivan Vlagyimirovics. ISMERETSÉGET KÖTÖT- TÜNK s gyakran elbeszélget- tünk: a háborúról, az elköti vetkezendő békéről és álta- Iában mindarról, amiről két i- fiatalember beszélgethet. — . Gyakran megosztotta velünk . vacsoráját, mi pedig főztünk i. neki jó magyaros ételeket: . krumplistarhonyát, meg amit akkoriban lehetett. Ám egy este ezt a békés, ba- y ráti hangulatot Sztyepán- Pavlovics tizedes egyszeriben i megváltoztatta. Történt ez a következőkép- a Pen: Vacsoránál ültünk, amikor Sztyepán bekopogott: — Főhadnagy elvtárs! Kérek engedélyt a belépésre. . — Gyere! — szólt ki Iván. ‘ — Főhadnagy elvtárs! Jelentem, hogy titkos leadó dolgozik a házban. Világosan lehet hallani a morzejeleket! 1 Dermedt csönd lett egy pillanatra a szobában. Mi magyarok mindannyian elsápadtunk s ólomszürke arccal meredtünk egymásra. — Riadóztassa csöndesen az 2 embereket — ugrott fel Iván t Vlagyimirovics. — Minden aj- l tó elé álljon egy-egy ember. 3 Senki nem hagyhatja el la- " kását! Q Képzelhető, milyen állapot- ban szenvedtük el azokat a ^ pillanatokat, míg Sztyepán visszatért s jelentette, hogy a- parancsot végrehajtotta. CONSTANZÁBAN töltötten szabadságomat, a ragyogó ro mán tengerparton. — Az idi rohant, s rövidesen elérkezet a búcsúzán ideje. Barátaim mai elhatároztuk, hogy ez megüljük a kaszinó teraszán — így is lett! Este kiültünk, gyönyörköd ve a holdfényben csillog' : tengerben és hallgattuk, hog i törnek meg a hullámok a par í szikláin. A bor fogyott, a hangula : emellzedett. : Tíz óra felé népes társa i ság érkezett s mellettün: ' igyekeztek elhelyezkedni. - Jött a pincér. Megszólított< őket — természetesen roma nul. A vendégek oroszoi voltak: civilek, katonák ve gyesen. — Próbálkoztak né metül, a pincér francián1 Végképp nem értették egy mást. Segítségükre siettem. Tol mácsoltam. Az egyik őrnag\ odajött asztalunkhoz s meg \ köszönte a segítséget. Beszél ; közben egymásra néztünk ; Mindkettőnknek elakadt i ; szava s szinte egyszerre kiál | tottunk fel: : — Iván Vlagyimirovics! ' — Andrej Fjodorovics! MEGÖLELTÜK EGYMÁSÜ mint régi ismerősök s össze ; toltuk az asztalokat. Jött a pincér s hozta a meg : rendelt italokat, majd meg ! kérdezte: óhajtunk-e enn \ valamit? j Mi ketten Ivánnal kacsa : sültet rendeltünk, s elnevet ; tűk magunkat. : A többiek nem értették a I egészet: egy szibériai tisz ; és egy magyar alföldi civi 1 Constanzában találkozik é ! vagy nevetés közepette ka : csasültet rendel. — Addi\ \ unszoltak, míg kénytelen vol I tam elmagyarázni a titoi ■ nyitját. ! — Mikor a szovjet csapa nak, beszerzőnek, mindenes-; nek szegődött a víziútra. A tizenöt túra közül ez lesz í a tizedik dunai. Július 20-án! indulnak el Vácról, s meg-! állnak majd Budafokon,: Százhalombattán, Ercsin, Du-! naújvároson, Dunaföldvárnál,: Paksnál, Kalocsánál és Ba- : ján. Uticéljuk Mohács, ahol: két napot töltenek. Hajóval \ teszik meg Budapestig a visz- \ szautat. Innen a Kis-Dunán, a j Szentendrei-szigetet megke-j rülve visszaeveznek Vácra —1 összesen 286 kilométer az idei! evezési adag. S ezzel együtt: már 6786 kilométer lesz a! hátuk mögött, : m. j. • __________ __ » t I 5 000 éves agyagszobor j Tiszadadán j Régészeti ásatások közben \ az őskori művészet újabb em- ; lékére bukkantak Tiszadada- \ Kálvinházán: tíz centiméteres \ női agyagszobrot emeltek ki \ a földből. A figurának csu- \ pán a karja hiányzik. A kö- j rülbelül 5000 évesre becsült I szobor magán viseli az őskori \ művészet jellemző vonásait, \ Az értékes lelet a nyíregyházi \ múzeumba került. Sándor László, a váci út- töröház igazgatója szerelmese a víznek, s rajta kívül azok a pajtások is, akik az úttörőházba járnak. így könnyen hozták létre a vízi-úttörőcsapatot. Az elsők között voltak, nevük: 19-es Búvár Kund, ám most nevet változtattak: Úttörő Dunai Flottilla. A csapat neve így nagyon komolyan, mondhatni íelnőt- tesen hangzik. Vajon indokolt-e ez? Eredményeiket tekintve feltétlenül. Hiszen 6500 kilométeres viziutat tettek meg eddig. Tizenöt túrán vettek részt, bejárták a leghosz- szabb magyarországi víziszakaszt, a Duna, Sió, Balaton, Zala, Rába, Duna útvonalon végig haladó nagykort — amellyel kevesen dicsekedhetnék, kivált az úttörőik közül. Idei túrájukra negyvennégyen indulnak, fele fiú, fele lány. Négy nagy őrsi csónakkal utaznak, kísérőként a motorosuk is velük megy. A hivatalos vezető Sándor Lászlóné, a csapat, a flottilla vezetője. Férje — mint úttörő- ház-igazgató és mint szakember — is velük utazik. Nem árt a segítség a túránál. A harmadik felnőtt Berecz József, a gépipari technikum tanára lesz, aki főszakácsA 6786• kilométer Flottilla lett a vizesekből — Városnézés Mohácsig Öt hajóval indulnak túrára a vízi úttörők Rózsák | § bonbonnal I . . í A tanárnő — néhány éve ^ végzett, s most tudomá- J! nyos rriunkája mellett az 5 esti egyetemistákat oktat- $ ; ja. — Utolsó órájára jött a ^ j szemináriumi szobába. ^' Négy féléves a tárgya, ez- \ ) zel a csoporttal befejezte. ^ : Szeptemberben újabb cső-^ porttal vág neki az újabb S 1 négy félévnek. % Ez tehát az utolsó óra. ^ ‘ Kollokvium előtti számon-^ kérés. Ám a jelen levő \5 „nebulók” — vagy egyko- $ j rúak a tanárnővel, de in- ^ ‘ kább idősebbek nála — ^1 kissé döcögve, gátlásosán, ! kamaszos feszengéssel fe- ^ ' lelnek. A tanárnő elkese- § redik. Végül nem állja,§ megkérdezi: — Mi történt magukkal? Miért fagytak be? ^ ^ Zavart magyarázatok, \; aztán tovább halad a döcö- \ ! gés. Lassan lejár az idő, a kc tanárnő elbúcsúzik. Moz- \' gás, sustorgás, végül az ^' egyik lány — családanya, \ ! közel a negyvenhez — ki- ^c perdül a tanárnőhöz és su- § ' ta szavak kíséretében átad ^ *- két csomagot. ^ * 2 * * Azaz csak átadná őket. ^1 Mert a tanárnő — bár lát- i szik, hogy meghatja ez a ^ váratlan kedvesség — csak § 2 az egyiket veszi át: $ I — Ebben virág van, ezt $ r elfogadhatom. ^ £ Nagy kapacitálás kezdő- dik, gimnáziumi hangnem- § e ben, hogy igazán, tanárnő S 1 kérem tessék elfogadni, csekélység, nem azért ad- ^ r juh, olyan mintha virág $ 1 lenne. De a tanárnő hajtó- ^ ^ gat ja, hogy szó sem lehet ^ a róla, s közben kíváncsian ^ kinyitja a virág selyempa- ^ pírját. § — Rózsák — mondja $ csöndben —. nagyon kö- ^ szőnöm maguknak. — S a ^ jegyzeteit felkapva, indul- \ na: — Akkor viszontlátás- § ra... ^ i A másik csomag ott van ^ n az asztalon, mindenki le- ^ h verten áll, amikor a csa- $ ládanya-lánynak mentőöt- ^ lete támad: ^ — Tanárnő, van egy ^ megoldás! Fogyasszuk el ^ közösen. ^ r A tanárnő elneveti ma- ^ r gát: § g — Látom, maguk győz-11 tek. Persze, ez egészen más 5 s — és visszateszi az asztal- ^ e ra jegyzeteit, s a rózsát. ^ I Szakad a selyempapír, ^ c kinyitva áll az asztalon a ^ másik csomag, a bonbonos ^ \ doboz. S tanárnő és diákjai ^ 1< — ifjak és kevésbé ifjak — ^ s mosolyogva, kínálgatva $ t pusztítják a bonbont. \ s- i - f- | < s Ilyen még nem volt: Borsécséplés rádiótáwezérléssel n. iMjrso reiaoigozasanai a korszerű összeköttetés príma szolgálatot tehet. A borsó kényes jószág, a feli dolgozása, s a beszállítása pedig sürgős, A kicsépelt szemek nem várhatnak károsodás nélkül. Hát ehhez ad kiváló segítséget a rádióhálózat. Mint lapzártakor jelentették, a rádió adó-vevőket a konzervgyár már meg is vásárolta. A Nagykőrösi Konzervgyár : irányítóira sok mindent lehet mondani, csak egyet nem, azt, hogy idegenkednének az újtól. Szinte egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy valami ésszerűsítéssel, újítással ne próbálkoznának. Milyen gondolatuk támadt most megint! Valahonnan megtudták, hogy a nyírbátori gépállomáson nyolc FM 10 típusú rádió adó-vevő porosodik kihasználatlanul. Nosza, ; elhatározták, hogy a készülé- ; keket megveszik és a borsó- ! cséplő telepekre adják ki. Mire lesz ez jó? Hát a tér- : vek szerint a központi telepen : kívül ilyen rádiót telepítenek ; az állami gazdaságba, a Szabadság és a Petőfi termelő- szövetkezetbe, azután kettőt Ceglédre és Vezsenybe egyet. tünk a nézőtéren hallgatóinkkal. Ilyenkor akad olyan idős paraszt bácsi vagy néni, aki ismeretlen betyárnótát vagy balladát elénekelve új anyaggal frissíti fel repertoárunkat. — 1958 óta a veszprémi TIT patronálja az irodalmi színpadot. Jó munkájukért tavaly a Művelődésügyi Minisztérium a „kiváló együttes" címmel tüntette ki őket. — Milyen tapasztalatokat szereztek immár tízéves népművelő, ismeretterjesztő munkájuk során? — Először is, hogy nem szabad lebecsülni az irodalmi színpadok jelen tőségét. Feladatunk nemcsak a folklór kincseinek kibányászása, hanem a kortársi irodalom meg- kedveltetése is. Ehhez pedig minden eszközt fel lehet és fel is' kell használnunk. Ezért szerepel műsorainkon Nagy László, Gerelyes Endre, Erdély József és Garai Gábor verse, s ezért, adtunk keretjátékos formát mostani műsorunk harmadik részének. Ez a forma — úgy érezzük — nemcsak fel tudja ke'teni. hanem ébren is tartja az érdeklődést — szabó — ’Tnnnt'shásta — b&ionvöliipökön Sárvár új tanácsházát kap. Az épületet a Nádasdy vár hajdani árkában építik 87 be- toncölöpre. A mintegy hárommillió forintba kerülő tanács- háza a járási központ egyik legszebb, legmodernebb épülete lesz. ft CvOSSUUl íviuveiodési Ház igazgatói szobájában beszélgettünk Pintér Tiborral, a veszprémi irodalmi színpad művészeti vezetőjével. Kérdés kérdést követ — sietni kell, mert percek múlva kezdődik az előadás. — Mikor alakult az együttes? — Tíz évvel ezelőtt alakult a veszprémi egyetem színját- | szó csoportjából- irodalmi ! színpad. Az egykori diákok azóta már a kutatóintézetekben dolgoznak, mérnökök — de ma is kedvvel vállalják a fárasztó próbákat, előadásokat. — Az együttes tagjai? — Főként mérnökök, de van köztük két technikus, egy gyerrnekorvosnő, diák — hogy csak a törzsgárdáról beszéljek. Nem színészek, csupán irodalomszerető emberek, mégpedig olyanok, akik másokkal is meg akarják kedveltetni a szép verset és prózát, a bakonyi betyárok örökszép balladáit és hótáit. Örömmel ,vállalják a legeldugottabb faluban is a szereplést, mert, érzik, milyen hálás feladat az új közönséget nevelni. — Sokszor lépnek fel? — Májusban már eddig tizenkét helyen szerepeitünk Bakonyerdő gyászban van című műsorunkkal — vagyis annak variációival. Mert csak a műsor gerince állandó, egyébként mindig a helyi balladakörhöz alkalmazkodunk. Nemrégen Keszthelyen a híres Nádi Jancsiról szóló balladákkal szerepeltünk. Ami- j kor legördül a függöny, elő- j adás után mindig beszélge- I
