Pest Megyei Hirlap, 1965. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

IX. ÉVFOLYAM. 111. SZÁM 1965. MÁJUS 13, CSÜTÖRTÖK HALLOTTUK ÍRUNK RÓLA Megünnepelték a béke napját TALÁLKOZÁS A SZÖSZÖSBÜkkÖNYÖS ROZSBAN Monoriék ugyancsak megfogják a munka végét A ceglédi úttörők kedden látogatást tettek a Petőfi Sán­dor általános iskolában és együtt ünnepelték ünnepség keretében a béke napját. Kö­vetelték, hogy szüntessék be Vietnamban az amerikai be­avatkozást. + Harminchétén jártak a té­len az Időszerű kérdések tan­folyamára a Hunyadi Terme­lőszövetkezetben. * Május 30-án avat jak város­szerte az úttörőket. ★ STRANDZENE Mint már hírt adtunk ró­la, a strandon vasárnap dél- j előtt fél 11-től 12 óráig a vendégeket a konzervgyár fú­vószenekara „strandzenével" szórakoztatja. A zenekar e nyári programja amúgy is gazdag: még ebben a hónap­ban Szolnokra utaznak, ahol bemutató előadást tartanak. Utána pedig, június elején Siklóson, az országos fúvós- | zenekari fesztiválon indul- ' nak. ■k ÚTÉPÍTÉS, TATAROZÁS 1966-BAN ! Ma reggel 9 órakor összeül a városi tanács végrehajtó bizottsága. ; Javaslat hangzik el az : I960, évi útépítési és ta- J tarozási program össze- j állításáról. Majd beszá­molnak a bölcsődék, csecsemőotthonok hely­színi vizsgálatának eredményeiről. A Negyvenöt ipari tanuló töl­tött egy hetet a közelmúltban Királyréten. Társadalmi mun­kát végeztek a tábor teriile­Daiálót építenek az idén a Dózsa Termelőszövetkezet­ben. ★ Kéméiben és udvarlóban nincs is hiány Hetven centi magas az Arany János Termelőszö­vetkezet tizennégy holdas ta­karmánykeverék vetése. A ha­ragoszöld rozs—szöszösbük- köny vágásra érett. Kitűnő fehérjedús takarmány a közös gazdaság állatai számára. Holdanként mintegy nyolcvan mázsa, amit a területről azon friss-iben szállítanak az istál­lókba, ahol a százhatvan szarvasmarha és negyven ló ropogtatja el. Hatan dolgoznak a betaka­rításban. Három férfi és három nő, vagy pontosab­ban Monorí László, két fia, László és Józsi és három vidáman kacarászó lány, Terézke, Eszter és Piroska. Az édesapa és a Laci gye­rek keményen fogja a ka­sza nyelet. Józsi és a há­rom lány gyűjti a levá­gott takarmányt. — Azt mondotta nekem né­hány nappal ezelőtt az állat- tenyésztés brigád vezetője, hogy volna egy nekem való munka: le kellene vágni a tizennégyholdas takarmány- keverék táblát — magyaráz­ta Monori László. — Aki a növénytermesztésben dolgo­zik vagy tíz esztendeje, an­nak nem újság a kaszálás. Vállaltam. Már egy hete ka­szálunk és biztos vagyok ab­ban, hogy a jövő hét végé­re el is készülünk vele. — Monori László vállalta és hatan dolgoznak? — Ügy bizony. Ök mind az öten családtagok. A gye­rekeim. A lányok a Kon­zervgyárban dolgoznak, a két fiú a kereskedelemben. Egyik a háztartási boltban r an, a másik a vasboltban. Nagyon rendc-s, készséges teremtések. Nem kell biztatni, szutyon- gatni őket. Amikor tehetik, mindig nagy segítségemre vannak. A lányok hatórás műszak után, egy órakor fejezik be a munkát. Ebéd és fél óra múltán már itt is vannak. A két fiú is jól kihasznál­ja a szabad idejét. Szomba­ton az egész délutánt itt töl­tik, vasárnap pedig, ha keil, az egész napot. Laci éppen a közelünkben suhogtatja a kaszát.*- Megál­lítom. — Nagyon nehéz? Felegyenesedik. Megropog­tatja a derekát. Mosolyogva válaszol. — Hát megérzi az ember dereka, meg a jobb keze. — Aztán ez a nagy igye­kezet, mit hoz a konyhára? — fordulok vissza a kasza nye­lére támaszkodó Monori Lászlóhoz. — Nem panaszkodhatom. Három és fél munkacgy­az általános iskolák tanulói, tanárok és szülők egyaránt a napokban. Ezúttal került sor a kisdobos- és úttörő kultu­rális szemle városi bemutató­jára, amelyet a felszabadulás huszadik évfordulója jegyé­ben rendeztek meg. A műsor megkezdése előtt Ágoston Dezsőné, városi út­törő titkár mondott beveze­tőt. Bevezető szavaiban el­mondotta, hogy négy évvel ezelőtt tartották meg először városunkban az úttörők kul­turális szemléjét. Azóta min­den évben sor kerül úttörőink bemutatkozására. ség a vágás holdanként, a gyűjtés pedig holdan­ként egy és egynegyed munkaegység. Ha nem lesz több, mint a tavalyi munkaegység, akkor is százhuszonöt forint. A lányok vidám nevetés­sel állnak körül bennün­ket. A jó kedv még sokkal i magasabbra csap, amikor ri- j porter! kíváncsisággal meg- j kérdezem: — Hát aztán vőlegénynek- : való van-e már, kislányok? . i Egymásra mutogatnak. — Neki van! — Nem igaz! Neki \'an! Egy kis türelmes fa»«atás- j ra kisülne, hogy udvariéban : sincs hiány. A műsort, az Arany Já­nos iskola kórusa nyitotta j meg. A több mint kétórás j műsorban városunk minden általános iskolája képvisel- | tette magát. Az egymás után pergő énekszámok, szavalatok, bab­es mesejátékok nagy tetszést : arattak a nézőközönség so- : raiban. A sikeres előadás az áita- j lános iskolák kisdobosainak j és úttörőinek alapos fellié- [ szültségét, tanáraik, csapat­os ifivezetőik jó munkáját bizonyítja. (pintér) Ne is legyen! (— si) í A kisdobosok, úttörők kulturális szemléjén Esúfolásig megtöltötték a művelődési ház színháztermét Három a kislány és harmincezer a csibe Csirkegyárban jártunk Másodéves baromfigondozó­tanulók, egyik sincs még ti­zenhat éves. Dalolva viszik az eleséget a jércéknek és a naposcsibéknek. Szeretet! el gügyögnek hozzájuk, megsi­mogatják. melengetik a kis anyátlanokat. Bakos Borbála, Szakállas Erzsébet és Ugi-Rácz Erzsébet ezt a foglalkozást választotta életpályájának. Az inasévek letelte után még a baromfi- nevelő technikumot is szeret­nék elvégezni. Előnyösen megváltozott ré­szükre a munkaidő. A régeb- bi nyolcórás, háromműsza­kost felváltotta a tizenkét órás, kétműszakos. Egyik hé­ten nappalosok, a másik hé­ten éjjelesek. Minden héten mindannyiuknak van egy szabadnapja, amikor a levál­tó veszi át a szolgálatot. Bakos Borbála nem elége­dett meg a szokásos tanuló fizetéssel, ezért - már tavaly termelőszövetkezeti tag­nak iratkozott be és hu­szonháromezer forintot keresett. Reméli, az idén is meglesz ennyi, habár most. az új bérezés szerint nem a munka­egységtől, hanem a felnevelt csirke mennyiségétől, minő­ségétől, a csirketáp előnyös felhasználásától és elhullási arányától függ a kereset. Az idén február 16-án ér­kezett az első tizenkilenc- ezerötszáz darabból álló na- poscsibe-száüitmány, amely­ből május 7-ig 18970-et ne­veltek fel. Az elhullás nem érte el a három százalékot sem, ami jó eredmény. Ebből a szállítmányból ötezer darab továbbtenyésztésre Mentorra került, nyolcezret szabadpia­con értékesítettek, közel hat­ezret pedig a BARNEVÁL vett át. Pénteken megérkezett az újabb naposcsibe-szállítmány, közel nyolcezer darab. Ha­marosan tizenkétezer, majd tízezer naposcsibe követi ezt. Összesen a harmincezer na­poscsibe képezi a második csoportot. Nem is olyan túlzás, ha azt mondjuk, hogy kint jártunk a Dózsa Termelőszövetkezet csirkegyávában. (fehér) Képünkön éppen az építkezéshez szükséges sódert hord­ják a helyszínre (Papp íelv.) Messze van még augusztus 20? — kérdezi egy jókedvű asszonybrigád Nincs is olyan nagyon messze, de aki várja, annak igen. A konzervgyár IV. üzemrészében Fekete Sándor - né záróbrigádja két eszten­deje pedig nagyon várja. A szocialista brigád címmel már két esztendeje büszkél­kedhetnek, a jelvényt azon­ban most. augusztus 20-án kapják meg — no persze, a velejáró jutalmakkal „dí­szítve". A hattagú női brigádból csakúgy árad a jókedv, a sziporkázó, szellemes beszéd, a mosoly. A kezük is gyor­san jár, különböző gyümölcs­ízek adjusztálásával foglal­koznak. Már előre elhatározták, Hatvanegy traktor van az állami gazdaságban. Ezenkí­vül még számos kisebb-na- gyobb munkagép végzi a me­zőgazdasági munkák túlnyo­mó részét, az emberek irányí­tásával. ★ Május 22-én a Kos­suth általános iskola ta­nulói majálist rendez­nek a Pálfájában. Re­ménykednek abban, hogy talán az időjárás is kedvez a várva várt majálisra. ★ Gyulán rendezik meg most tavasszal a középiskolai napo­kat. A gimnáziumhói is í'észt vesz az ünnepségen néhány diák. ★ Eger várát látogatják meg június 15-én a Petőfi általá­nos iskola ötödik osztályos ta­nulói. A kétnapos kirándulás programja sok látványosságot ígér a gyerekeknek. ★ Hetvenhatezer csibét nevel­tek fel tavaly a Dózsa Terme­lőszövetkezetben. Kétszázhu- szonhétezer forint tiszta jöve­delmet hozott. •ét Szabadon hagyta harapós kutyáját Herpai Mihály (Csík­vár dűlő, Ujház). A kut3ra megtámadta az arra járókat. A szabálysértési hatóság öl­vén forintra bírságolta Her- pait. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Nem. Magyar film. Fősze­replők Törőcsik Mari és Bod­rogi Gyula. Szélesvásznú. Kísérőműsor: 7. Világhír- adó. MEGVERTEM! — így kezdte vallomását Raj Jós­ka. A keményen kimondott szó koppant a padlón és megzörgette az ablaküve­get. A férfi ott állt a bírói emelvény előtt. Szemtől- szemben a vörös hajú bíró. Jobbról-balról ültek a népi ülnökök. Egyik férfi, a má­sik ősz hajú asszony. Ügy­védet nem fogadott, de Irén sem. Egyszerűen beszaladt a bíróságra. — Hol lehet panaszt ten­ni? — kérdezte. — Tessék bemenni a he­tesbe. Ott felveszik! El­mondhat mindent — volt a válasz. Az asszony a falat tá­masztotta. Felkapta a fejét, araikor Raj Jóslca kereken kivágta az egyetlen szót, amellyel bűnösségét elis­merte. Erre nem számított. Azt várta, hogy valahol messze elkezdi. Talán le is tagadja. Azt is állíthatta volna, hogy éppen csak oda- legy intett haragjában vagy indulatában. Raj lehajtott fejjel né­zett maga elé. Ügy látszott, hogy többet nem is akar mondani. Csináljon a tisz­telt bíróság, amit alcar. Ö az igazságot kurtán kivág­ta. Ezzel be is fejezte. Más mondanivalója pedig nincs. A bíró türelmesen vára­kozott. Az asszony feljelen­téséből ismerte a tényál­lást: „Húsz éve élünk együtt. Iszik. Sose jár ide­jén haza. A gyerekekkel nem törődik. Még azt sose ér­tem meg, hogy odaült vol­Malomkövek na valamelyik mellé: „No, mutasd a leckédet, gyö­nyörűm! Majd segítek...’’ Levágja magát a székre. Nagyokat nyög. A vacsorái behányja. Aztán „ágyazz, asszony, dögfáradt va­gyok!” „NEM TÜDŐM, mi baja lehetett azon az estén. Ta­lán valaki felpaprikázta. Lehet, hogy az ital. Akkor fenn kezdte, amikor egyik lábbal még a küszöbön állt. — Miért nem gyújto­tok lámpát? Mit raboskod­tok? Azért, mivel négy ki­lométerre vagyunk a város­tól, még nem vagyunk va­kondok." „A levesre azt mondta: — Hideg! Vidd a francba ezt a kelkáposztát. Tíz évre megettem a porciómat!... Még a ssuhos fába is bele­kötött volna. Semmi sem tetszett neki. Lehet, hogy én is visssapentyegtem ne­ki, — Elhallgass, asz- szony. mert megjárod — kiáltotta. Szavának is állt. Megütött. Ha a három gyé­nek elém nem sorakozik, talán agyon is vert volna..." — Szóval idehallgasson. Raj József! Megverte a fe­leségét? üehát ez nekem kevés. Mondja el részlete­sebben. Máskor is megver­te? — nézett a bíró kíván­csian a falat támasztó asz- szonyra. Rajné megrázta a fejéi. A mozdulatot a férj halk hangja támasztotta meg. ' — Sose! — Ingerülten ment ha­za? Volt napközben vala­mi baja? Talán valaki föl­paprikázta és otthon öntötte ki a mérgét? — Jókedvűen jütyörészve mentem hazafelé. — Italos volt? — Délben ittam egy po­hár sört. Nagyon fojtás a zsíros kenyér, ha az em­ber nem iszik rá. — Dehát a feljelentésben a felesége azt állítja, hogy maga már akkor fenn kezdte, amikor a küszöbön állt. Igaz ez? — Talán. — Valami olyasfélét tott benn a tálcásban, felharagította? — Nem. — Már indulatosan péti be? — Lehetséges. A KÍNOS CSENDBEN az asszony szava nagyra nőtt. — Biztosan az öregasz- szony. Raj Jóska tekintete gyű­lölettel suhintott felé. — Micsoda öregasszony? — Hát az anyja. — Találkozott vele? — Mink tartjuk. Minden este az udvaron várja. Le­szedi rólam a szentelt vi­zet. Hazudik! Iá­ami lé­— Az én drága anyám} nem! — horkant fel fényé-% getöen Jóska. — Miért van maguknál íf a férje édesanyja? Az asszony vállat vont, f A férje nagyot nyelt. — Hová menne? Senkije!% Világtalan. Mindkét sze- í, mén szürke hályog. De öt í, ne metéljék az orvosok! —^ morogta. — Valóban várta magát í az édesanyja az udvaron < akkor este? — Máskor is! í, Jóska ajka remegett. Ha-íj talmas öklét szeméhez í, ehielte. Nagyon nehezen $ mondta ki. Nem adott az- íj nap neki enni. EGYMÁSRA NÉZTÉK az 'j emberek, A népi ülnökök, g meg a bíró. Tekintetük azt ' kérdezte, hogy ilyesmi is lé­tezik? — Rajné! Válaszoljon! Igaz, hogy a magáiml tehe­tetlen, világtalan anyósá­nak nem adott aznap enni? Az asszony lehajtott fej­jel állt. Zsebkendőjét gyűr­te. Nem válaszolt a bírói kérdésére. Kínosan sütött a csend, 'j Csak a tekintetek beszél- í, gettek. Raj Jóslca leengedte íj az öklét. A bíró háromszor íj is nekikésziilt a biztatás- í nak. Az asszony nem né-í zeit fel. A csendet a férfi | hangja terítette le. — Megvertem! A hivatalos emberek íj őszinte megbánást éreztek a '• hangjában. De abban az is benne volt, hogy máskép- 'j pen nem tehetett. í. hogy mire költik majd a ju­talompénzt, ha azt a nagyon várt augusztus tarsolyában meghozza. Hozzátéve a meg­takarított forintjaikat. ki­rándulást terveznek valaho­vá. Esetleg a Balatonra. Hogy az eredmény biztos legyen, arra a brigád veze­tője, Fekete Sándorné vi­gyáz. Különben aggodalomra nincs semmi ok. Annyira örülnek a lányok, asszonyok, hogy már ez magában növe­li munkakedvüket, s persze, a termelési eredményeket is. SPORT KRESZ-verseny Ötletes, korszerű versenyt rendeztek az általános iskolák tanulói részére. Célkitűzése az ifjúság helyes közlekedésre való nevelése. A versenyből nemcsak a versenyzők, de a nézők is sokat tanulhattak. Mind az elméleti, mind a gyakorlati részből. A kettő, te­hát az elméleti és gyakorlati tudás összevetéséből alakultak ki a helyezések, amit Albert rendőrszázados és Dobos Ti­bor tanulmányi felügyelő ér­lékelt az ügyességi és aka­dályverseny beszámításával. A gyakorlati rész irányításá­ban önkéntes rendőrök mű­ködtek közre. Helyezések: 1. Tóth Sándor, 2. Búz Ambrus, 3. Tóth Gá­bor (mindhárman a Kossuth általános iskola VIII. osztá­lyának tanulói), 4. Körtvélyesi László (Kossuth-iskola V. osz­tály).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom