Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-01 / 77. szám

\ mimhtnapá gazdagodtak általa... Jubileumi koncert Kákán NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE A „Psalmus Hungaricus” széles ívű korái dallamától akkoriban kezdett visszhan­gozni néhány európai hang- versenyterem. Egyre erőtelje­sebben zengett az ország azoknak a kórusoknak hang­jaitól, melyek Kodály Zol­tán felhívására a II. ÉVFOLYAM. 25. SZÁM 1965. ÁPRILIS 1, CSÜTÖRTÖK ÜNNEPRE KÉSZÜLÜNK Szele húsz év alatt többet fejlődött, mint évszázadokon keresztül A nap fénye bearanyozza a Tapio egymástól nem messze fekvő településeit. Jóérzés vé­gignézni e tájon, ahol az emberi munka nyomán épül, alakul az újnak, a képe. . . Reggel kilenc óra táján érkeztem meg a szelei állo­másra, mely szép, rendezett, e hasonló a környéke is, A község központjába autóbusz vitt. A busz ablakából meg­figyeltem, hogy a házak nem túl sűrűn sorakoznak egymás mellett. Sok az új, még be nem vakolt épület. A régi kisablakos házak többsé­gét is átalakítják. Főleg az ablakokat cserélik ki, hadd áradjon be minél szélesebben a napfény! A község szétszórt telepü­lés. A tanácstól egy hajítás- nyira is láthat az ember jó­kora darab szőlőt és a falu szívéből is látható a határ zöldülő panorámája. A tanács épülete új kön­tösben várja az ügyfeleket. Az impozáns épületet nem ré­gen tatarozták, belső ' helyisé­geit is az otthonos melegség jellemzi. Az elnöki szobában Katona Antal, a községi tanács el­nöke fogadott. Szép kárpito­zott bútorok és antik író­asztal díszítik a helyiséget. Itt beszélgettünk a község húszéves fejlődéstörténetéről, amikor megjelent a mindig fiatal veterán Nagy Jani bá­csi, akinek deresedik már a haja, s homlokát az évti­zedek ráncai szántják. Ifjú tűzzel emlékezett élete, s egyúttal a község életének sorsdöntő napjaira. Amikor arról beszélt, hogy Szele az elmúlt húsz év alatt többet fejlődött, mint hosszú évszázado­kon át, egy pillanatra elsimultak hom­lokán a ráncok. — Nézd barátom — mond­ta —, egyre kevesebb a nád­tetős viskó. Modem, villa­szerű házak épülnek helyük­be. Uj iskolánkban szorgos pedagógusok tanítják a jövő generációját... Megindult nálunk a középiskolai kép­zés. A lakosság vízigényeit is igyekszünk kielégíteni, öő- vizü kutakkal hálóztuk be a községet. A ktsz műhelyei­ben hatvan ember dolgozik, felhasználva a technika vív­mányait ... Közben megérkezett Mészá­ros József megyei tanács­tag, aki éppen fogadóórára igyekezett, hát benézett. A beszélgetésbe mosolygó arc­cal kapcsolódott be. — Álljunk csak meg egy pillanatra! Nagy utat kellett megten­ni, míg eljutottunk idáig. Kemény küzdelem volt. Én közvetlenül a község felsza­badítása után, 1944 novem­berében kapcsolódtam be a község közéletébe Jani bá- i tyámmal együtt. Hej, hány- szór emlegettük már együtt i azokat az időket... Igaz-e, ' Jani bátyám ... — Az ám! — bólintott köz- j be Nagy Jani bácsi. — Em- j lék ezz öreg harcos a régi vi­harokra, amikor osztottuk a földet a jogos tulajdonosaik­nak, $ ha nehéz munka árán is, de megindítottuk a párt­életet, államosítottuk a nagy malmot. Micsoda forró na­pok voltak azok! Minden mai eredmény annak a sok-sok fáradságos munkának követ­kezménye. Gyorsan szaladt az idő, búcsúznom kellett. S mikor távolodtam Szelétől, arra gondoltam, hogy nem volt eredménytelen ez a beszélge­tés. Egy kicsivel én is gaz­dagabb lettem. (m. b.) Járási ünnepség szovjet vendégekkel Ünnepség keretében emlé­keznek meg hazánk felsza­badulásának huszadik évfor­dulójáról szombat délután 2 órakor a járási pártbizottsá­gon. Az ünnepségre meghív­ták egy szovjet alakulat kép­viselőit is. NAGYKÁTA 20 ÉVE Szombat este 7 órakor ün­nepi nagygyűlést rendez a Nagykátai Községi Tarács a járási művelődési házban. Az ünnepi beszédet Monda Já­nos tanácselnök mondja. Az est második részében kuí- lúrműsor lesz. melynek ke­retében levetítik a „Nagykáta 20 éve” című filmet. A fil­met Chmely Ödön, a járási művelődési ház igazgatója készítette. — Ünnepi tanácsülésen em­lékeznek meg a községekben hazánk felszabadulásának 20. évfordulójáról. SZÉP LESZ A FŐUTCA Szentmártonkáta elmúlt éve — egy tanácstag „formabontó" beszámolója Járásunk legtöbb községé­ben már megtartották a köz­ségi tanácstagok beszámoló­jukat az elmúlt év munká­járól. Ez a beszámoló, mely­ről most hírt adunk, Szent- mártonkáta-Ü jtelepen zaj­lott le, a Tápió menti ré­szen. Formájában meglehe­tősen szoltatlan volt, s talán — éppen ezért sikerült olyan jól. S a beszámolóból — me-: lyet az MSZMP községi iát- : kára tartott, s melyből most; röviden idézünk — elénk \ tárult egy négy és félezer la- ] kosú község elmúlt éve. — A tanács havonként tart í ülést, csak az a kár, hogy \ sok tanácstag nem tartja kö- \ telességének, hogy rendsze-; résén megjelenjen... Az í egészségügyi helyzet nem; rossz. Egy fogorvos van és j két általános orvos. Éven- j ként tartjuk a tisztasági moz- < galom keretében a házak, ud- ; varok, utcák ellenőrzését. í Szintén évenként vesz részt j mindenki a tüdőszűrésben...', ... Ami a felvásárlási tér- í vet és teljesítését illeti: a; hízósertésterv 880 -darab j volt. A Kossuth Tsz 800 da-; rabot adott át, a fennmara- j dó 80 darabból azonban csak; nyolcat adott a község la-; kossága... í ... A kulturális helyzet.! Általános iskolai nyolcadik í osztály működik esti tagoza-; ton. Működik mezőgazdasági i technikumi osztály is, a részt- í vevők már harmadévesek. A; tanárok Vácról járnak le; ide... Sajnálatos, hogy nincs ! megfelelő kultúrházunk és < mozink... j ... A községfejlesztés. A! község lakossága egy évben; 137 ezer forint hozzájárulást; fizet. Egyébből ehhez még í 22 ezer jön, így a község ossz- \ bevétele 159 ezer forint. Eh-; hez államunk tavaly 100 ezer \ forintot adott még. Tavaly < átadtuk az újtelepi orvosi i rendelőt és lakást, mely csak í „legyen a zene mindenkié" program jegyében alakultak 1 városainkban, íalvainkban. í A felhívásra lelkesedéssel re- : zónáit 40 esztendővel ezelőtt | Kókán a nemes áldozat, a j tiszta gond, és a szűkös le- j he tőségek bői való kitörni ; akarás. j 1925 tavaszán — amikor j Györkös Pál zenét szerető i gyógyszerész vezényletével először hangzott el Kőkán a férfikórus aljkáról az azóta már jeligévé vált dallam — nem hitték, hogy negyven év múltán, egy tavaszi vasárnap este önálló jubileumi esten idézhetik negyven esztendő munkáját. Mert a kórus mun­kája nem volt könnyű. Lel­kesedése, szorgalma, az em­beri hang kultuszáért való rajongása sokszor a múlt ér­dektelenségén, a község régi urainak közönyén, rossz in­dulatán futott zátonyra. A pillanatnyi megtorpanásokat j azonban a művészet erejében I hinni tudó kórustagok íoko- | zott szorgalma, ügybuzgalma I kilendítette a holtpontról és ! a kórus továbbápolta, tanul- j ta és ismertette a zenei roda- ! lom legszebb gyöngyszemeit ; Kákával, a kórusművészetet ! egyre jobban ismerő és sze- j rető közönségével. A közösen tanult ének, | madrigál és népdal részlet se- j gített a kókai földeken és j szőlőkben a család minden- ! napi kenyeréért vérítékezők- | nek. A késő éjszakákba hú- i zódó próbákon minden zenei S előképzettség nélkül elsajátí­tott dallammotívumok aksr- J va-akaratlanul ott csengtek, í visszhangoztak a világháború ' első árkaiban és a szörnyű­ségek után hitet adtak az új­rakezdéshez, a munkához. Most negyven év múltán, a múlt vasárnap este, ünne­pélyes hangulatban, bensősé­ges megilletődve vártuk a jubileumi koncert nyitá­nyát. Eljöttek az alapító ta­gok, a hozzátartozók, a régi és új zenebarátok. Vendég­ként a hallgatóság soraiban ült Kardoss János nagykátai iskolaigazgató, aki Györkös Pál gyógyszerész halála után tizennégy éven keresztül volt karnagya a kórusnak. A kó­rus tagjai közül Kása Ra­fael, Répás István, id. Bugyi Mátyás, László János és id. Bugyi István figyelték a ré­gi karnagyuk szavait. Ök ott voltaic ‘a kórus első összejö­vetelén és azóta negyven esztendeje hirdetik a dal va­rázsát községükben. Katona Gábor művelődési otthon igazgató köszöntője után Sáradi Béla karnagy ve­zetésével felcsendültek a fér­fikari zeneirodalom legszebb darabjai, a negyven eszten­dő legsikeresebb számai. A szólamok kiegyenlítettsége, színkultúrája, a dinamikai lehetőségekben való pontos­ság, markáns megformálás jellemzi munkájukat. Mészáros Judit művelődés­ügyi osztályvezető a járási szervek üdvözletét, jókíván­ságait tolmácsolta a jubiláló kórusnak és a legnagyobb el­ismeréssel nyilatkozott az ünnepi est megrendezéséről. A kókai ünnepi esemény­nek azért örülünk, mert a mindennapok gazdagodtak általa és lehetőséget adott, serkentett új gondolatok megfogalmazására, tervek, el­képzelések megvalósítására. Jó volt ünnepelni, mert az ünnep emelkedettséget jelent lélekben és igényekben egy­aránt, és gyakran az ismerít dolgok is új fényt és értel­met nyerhetnek általa. Megmaradást kívánunk a 40 éves kórusnak. Zengjen, szálljon hódító útjára ajkuk­ról még nagyon sokáig a magyar dal. Hirdessék a ze­ne szépségét, a dal varázsát. Bihari József Összetévesztette a magánlakást az önkiszolgáló bolttal A nagykátai 1. számú általános iskola úttörői elvállalták, hogy április 4-e tiszteletére parkosítják Nagykáta főutcá­ját, a Dózsa György utat. Nagy lelkesedéssel fogtak mun­kához (Pottok Éva felvétele) D anyi Teréz Tápiószent- már ton, Maiachegy 11. szám alatti lakos nincs tisztában a fogalmakkal. Összetéveszti a magánlakást az önje iszolgáló bolttal. Legalábbis, ez derül ki a legfrissebb rendőri je­lentésből. Danyi Teréz az egyik szép márciusi napon Nagykátára utazott. Ott, dol­ga végeztével de nem mindenki gondolko­dása nőtt meg a holdak nagy­ságával. Itt, Szentlörinckátán, mindig szorgalmas volt a nép és jól gazdálkodott. Akkor sem vésztette kedvét, amikor kevesebbet ért egy munkaegy­ség, mint tervezték. Azt azon­ban nehezen akarták megér­teni, hogy egy kataszteri hold­ról a nyolc-tízezer tő burgo­nya helyett tizenhat-tizenhét- ezer tövet is ki lehet hozni. Újból és újból kellett magya­rázni. Hadakozni azokkal, tek neki tisztességgel, de a bi­zalom lassan éledezett. Akkor kezdtek csak felengedni, ami­kor látták a tagok, hogy a fö- agronómus nem olyan jött- megy ember, tanulni sem átall tőlük. Tetszett nekik, amikor megtudták, hogy Kis Varga parasztemberek gyereke. A földről került egyetemre és onnan sem igyekezett íróasz­talhoz, mert visszahúzta a föld. Ma már tény, hogy Kis Varga öt éve itt van Szentlő- rinckátán. Borsodot sem na­.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\W\\V\\\W „másodállás” után nézett: tolvajnak, betörőnek csa­pott fel. Lefeszítette Csőké János Al- sófeketeerdű 27. szám alatti lakos lakásának ajtajáról a lakatot, s a lakásban „bevá­sárolt”: élvitt négy liter fi­nom sertészsírt, harminc ki­ló jó fajta burgonyát vesszős kosarastól, öt kiló lisztet, két kiló kristálycukrot és har­minc tyúktojást. Megelégelve az élelmisze­reket, piperedo’gokat cso­magolt el: két mosdószap­pant, két mosószappant és egy csomag trísót. S hogy a mosószerekkel mindjárt legyen mit mosni, egy férfiingét is betett a — szintén lopott — zsákba. A fogmosástól nyilván ide­genkedhet. mert a fogkrémet és a házigazda fogkeféjét - ott hagyta. Bűnvádi eljárás indult el lene. gyón emlegeti már. És most már harminckilencen járnak a mezőgazdasági technikum­ba, tizenketten a dolgozók is­kolájába. Rájöttek, hogy ke­vés a hat elemi és Kis Varga Ferenctől sokat tanulnák. A főagronómus nem futott be nagy karriert az öt eszten­dő alatt, bár ma már nem pa­naszkodhat. Rég nem földes a szobája. Autójával néha ki­rándulgat a család. A határt valaha gyalog járta, azután kapott egy kerékpárt. Annak is kitelt az ideje. Most már Pannónia motor segíti eljutni hol ide, hol oda. Mert soha nem az irodaablakból nézi, mi történik odakinn. Úgy nem is szokhatott volna meg itt, jö­hetett volna utána a tizen­ötödik főagronómus... LEVELESLÁDÁNKBÓL: A bicskri üllőről segítenek A közelmúltban rövid k.. levelet kézbesített a posta c. műnkre: „A tápióbicskei általános iskola VI/B. osztályának ta­nulói sokat segítenek az öre­geken. Kamasz Judit, Mol­nár Erika, Juhász Miklós egy idős néninek segítettek fát vágni, vizet hozni, és az udvart eltakarítani. Az osz­tályunk segít egy másik het­vennyolc éves öreg néninek, akinek kertje egy egész évig műveletlenül hevert. Néhán; fiú felásta: Magyar Endre. Kamasz József és Madara: László. A következő napor a lányok beültették. Ez pe- sze, még a tavaly volt. M kor beérett a termés, isrr a lányok szorgoskodtak... Egy úttörő egymaga 600 ezer forintba került. Volt villanyhálózat bővítés 270 ezer, fogorvosi rendelő tatarozás 30 ezer, óvodáé 20 ezer, vízvezeték beszerelés 7 ezer formiert. A hangoshíradóra is költöttünk 23 ezer forintot. ! í Derékig érő vízben topo­: golt Balogh Márton. Magasra í emelte a televíziót, úgy men- \ tette. A Zagyva, folyó abban \ az évben a lakásokba is be- \ merészkedett. Kis Varga Fe- ; rencékét sem kímélte. Ott • emelkedett mind magasabbra ■ a víz a földes szobákban, on- ; nan mentette Balogh Márton : is a főagronómusék bútorát. : Addig sem okozott sok örömet : ez az otthon, ezzel pedig be- tetőződött a keserűség. Amíg az asszony csak ’sírni tudott és naponta visszavágyott Bor­sodba, addig Kis Varga sem érkezhetett végleg „haza” Szentlörinckátára. Ma már nem sír a főág. ronómusné és Kis Varga Fe­renc is megtalálta a helyét az Uj Világ Termelőszövetkezet­ben. De amíg idáig jutottak, sokszor kifakadt:. „Hát érde­mes ezért tanulni? Érdemes öt-hat évig nyűni az egyete­met, hogy utána a vidék el­nyelje az embert? Azért, hogy csak földes szobát nyújthas­son a családjának? Kilencven- két agronómus pályázta ezt az állást 1960-ban és ö volt a sze­rencsés, aki elnyerte. Szeren­csés? — dohogott —, hogy szín­ház, mozi helyett csak a tele­vízió képernyőjén játszanak neki a színészek? S még nem is ez a legna­gyobb baj. A legnagyobb az, hogy amíg a szentlőrinckátai- ak nem fogadták be maguk közé, sokszor a tulajdonosok­kal szemben kellett a tulajdo­nosokért vitatkoznia. A par­cellákat már régen elfeledték, akik élvezői, haszonhúzói a jobbnak. Eleinte a sima vesz- szőhöz is ragaszkodtak. Nem hitték, hogy jobb, ha oltják, gyökereztetik a vesszőt. Természetesen Kis Varga Ferenc nem szavakkal kezdte 1961 januárjában, amikor ide­került. Hetekig csak ismer­kedett. Ismerkedett az embe­rekkel. Ismerkedett a szoká­sokkal. Elképzelhető, hogyan fogadták! Ö volt ebben a ter­melőszövetkezetben a tizen­negyedik főagronómus. Mit tudhatták Kis Varga Ferenc­ről, hogy megszedni jött-e ma­gát, mint néhány elődje? Ért-e a szakmához? Milyen a termé­szete? Bizalmatlanabbak vol­tak, mint amire Kis Varga számított. Ha kérdezett, felel­í Igaz, nemcsak rajta múlott j minden. Az Uj Világ Terme- % lőszövetkezet vezetői szívesen '( fogadták. A szíves fogadtatás- ba persze beleférnek a szak- J mai viták. Vitáznak ma is ele- % get. Vegyenek-e fel új tagokat £ és mennyit? Legyen-e virág- J kertészet vagy sem? Miért ra gadt már megint be a cső- roszlya?... A viták mögött j azonban nincs torzsalkodás, í vagy személyi ellentét. S a i termelési számok évről évre • magasabbra szöknek. Milliók- *>t ban számolnak már és jóelőre f tudják, a következő években í mitől nőnek majd a milliók. í Munka, munka — látástól í vakulásig. S aki ebben éppen ^ kedvét leli: Kis Varga Fe- $ renc. Aki 1961. januárban jött \ ide és amióta a felesége sem \ vágyik el a faluból — jól érzi / magát. A főagronómus meg- vetette a lábát Szentlőrincká- / tán: súlya van szavának, ala-} kítója a falusi kultúrforrada- j lomnak. Része van abban, í hogy innen nem vágyódnak el í az emberek, ellenkezőleg: 'j visszajönnek. Mindig akad új $ jelentkező. í Ilyen a főagronómus £ karrierje. Szürkébb ez a kar- % rier, mint ahogy Amerikában % vagy bárhol Nyugaton értik % ezt a szót, de maradandóbb, j Kis Varga pedig azt mondja: $ hiába van az egész megye tele % termelőszövetkezetük dicsére- tével — még csak a munka ^ elején tartanak. Valóban, a % termelőszövetkezet és a főág- $ ronómus pályája felfelé ívelő- ^ ben van. % Sági Ágnes j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom