Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)
1965-04-09 / 84. szám
4 1965. ÁPRILIS 9, PÉNTEK VENDEGJA TEKOK Szegeden és Szabadkán A közelmúltban tárgyalásokat folytattak a szabadkai és a szegedi színház vezetői. Megállapodásaik alapján nemrég Szabadkán a szegedi Komor István rendezésében mutatták be Tahi László: Most majd elválik című darabját. Áprilisban egy másik szegedi rendező irányításával mutatják be a vajdasági városban Tóth Miklós—Dénes György—Visky András: Jegygyűrű a mellényssebben című zenés vígjátékát. A szabadkai színház magyar tagozata április 20-án vendégszerepei majd először Szegeden, ahol nagy érdeklődéssel várják a szomszédos ország színészeit, akik KIS ÜÍOVENYHATAROZO Az idén megjelenik az első növényhatározó a középiskolások részére. Hasonló lesz a szakemberek által használt nagy növényhatározókhoz, de a diákok ismereteinek és a tananyag követelményeinek megfelelően rövidebb és egyszerűbb. A 320 leggyakoribb termesztett és vadon élő hazai növényfajról közöl leírást és színes ábrát. A biológiai oktatás segítése mellett hasznos és eddig nélkülözött kézikönyvnek ígérkezik a természetjárók, kirándulók részére is. Krlezsa: Léda című drámáját adják majd elő. A szegedi Nemzeti Színház együttese a tervek szerint májusban lép lél a szabadkai színpadon. A kölcsönös vendégszereplések a jövőben tovább folytatódnak. Ny ugat-Európa autótérképe i A Kartográfiai Vállalat kiadásában megjelent Nyugat- ! Európa új autótérképe. A ! hat színnel nyomott térképen 1 magyar, angol, német, fran- | cia, lengyel, cseh, szerb-hor- vát és orosz nyelvű jelma- I gyarózat segít eligazodni. MÁRIA FŐHADNAGY Huszka Jenő operettje a Déryné Színházban Lebstück Mária, a magyar | szabadságharc hős lelkű kato- j nája, aki a bájos muzsikájú | Huszka-operett Mária főhad- i nagyának modellje volt, törté- | nelmi alak. Amikor kitört a j bécsi, forradalom, megszökött j Zágrábban élő jómódú szüleiTAVASZ A GELLÉRTHEGYEN (Foto: Regős) tői, beállt a bécsi jogászok közé, és katonaruhában együtt verekedett velük a császárváros barikádjain. A reakció győzelme után átszökött Magyarországra, itt a Kossuth zászlaja alatt küzdő német légióba lépett be, majd a tiroli vadászok vitéz csapatába. Részt vett a branyiszkói és a kápolnai csatában. Dembinszky a harctéren nevezte ki hadnagy- gyá. Buda ostromában már főhadnagyként vitézkedett, súlyos fejsebet Ts kapott. Világos után elfogták, és hat hónapig volt az aradi vár börtönének rabja. Később egy tüzérszáza- dos felesége lett, akitől fia született. Férje halála után sokat nyomorgott, végül a Honvédegylet havi huszonöt forint nyugdíjat biztosított számára. Újpesten halt meg 1892-ben, hatvankét éves korában. Ez a valóság, ahogyan a történelem szűkszavúan feljegyezte. Már ebben a formájában is kínálkozó, pompás anyag irodalmi feldolgozás számára. Huszka Jenő operettjében, amelynek szövegét Szilágyi László írta, Mária főhadnagy előkelő bécsi kisasszony, egy osztrák tábornok félmagyar neveltlánya, és egy osztrák vérteskapitány eljegyzett menyasszonya. A szerelem nélküli házasság elől szökik a magyar forradalmárok közé és beleszeret egy fiatal jurátusba, a magyar szabadságharc későbbi vitéz hadnagyába. Azért öltözik katonaruhába és harcol férfiként a magyar lobogó alatt, hogy tanúságot tegyen kétségbevont magyarságáról és a szabadságeszmény mellett. A romantikus mese így is vonzó, így is alkalmas arra, hogy föllelkesítse a színházi közönséget. A Déryné Színház méltó keretek között hozta színre a hatásos operettet, melynek alakjait a színészek nagy odaadással keltették életre. Még az sem okozott különösebb bajt, hogy hangjuk, énektudásuk imitt-amott nem érte el alakító tehetségük színvonalát. Cseh Viktoria Mária főhadnagya bájos jelenség. Harmaczy József nyalka honvédtiszt, Kamilly Judit rokonszenves nagyasszony. A legnagyobb sikere mégis Nyerges Ferencnek (Zwickli Tóbiás) és tűzről pattant partnerének, Rajczy Gyöngyvérnek (Panni komorna) volt, akik sok kedves, derűs pillanatot szereztek mókás jeleneteikkel a szívesen tapsoló közönségnek. Szépek, hangulatosak Cselényi József díszletei, és takarosak Rimanó- czy Yvonne jelmezei. A tempós rendezés érdeme Csongrádi Máriáé. A kis zenekart Orbán Leó avatottam vezényelte. m. 1. Az E-400-as vezérlőberendezése BOMLIK A BARKA Felsögöd felől szorgalmasan dohog a kishajó. Verekszik a megáradt hullámokkal. Kár annyira igyekeznie. Egyetlen utast hozott és itt a surányi parton sem várják türelmetlenül. Mindössze ketten — azgz, hárman — nézik érdeklődve a kikötés manővereit. A vendéglős így április elején hétköznapon még ráér kiállni az ajtóba, cseppet napozni. A vadőr — Bontár Gyula — biciklivel közlekedik és a külön ráügyeskedett ülésen méltóságo- san feszít Tomi, a hathónapos foxi- gyerek. ök hárman a nézősereg. S mikor a dunai mackók eltűnnek a söntésben a nagypohár málnára, már csak Tomi és gazdája szemlélődnek. Az öreg lehajol, kavicsot kacsáztat a víztükrön. Közben a hátán a puska felkiáltójelként rajzolódik a szelídkék égre. — Már ne sértődjön meg, de minek ide Surány- ra a mordály? Csak nem viken- dezőkre vadászik? Hallgatás a válasz. Tomi azonban nem respektálja gazdája érzelmeit, ismerkedni kezd. Es ha egy igazán szemtelen kutyakölyök akar valamit — gazda legyen a talpán, aki ellenáll. Márpedig Tomi vehemensen ismerkedik, így aztán mégis megszületik a válasz. — Néha az sem ártana. Akad közöttük vadember, tör-zúz maga körül, fát, bokrot, partot. — Na de mégis, szóval a puska ... — Persze, hogy nem dísz. Kóbor kutya, macska ellen való, ha pusztítja a vadállományt. Már megint a vadak Surányban! — Csak nem akarja azt mondani, hogy vadeve- zösön kívül vaddisznó is él a szigeten? — Naná, hogy él. Tavaly télen is kettőt lőttem itt belőlük. Az igazsághoz az is hozzátartozik, nem Megjöttek a fekete gólyák Megérkeztek az „erdők remetéi”, a fekete gólyák Dél- ’ Magyarországra, a Duna menti ligetekbe. Hazánk legritkább madárfajai közé tartoznak: mindössze 20—25 költő párt figyeltek meg az ornitológusok az utóbbi években. Érthetően szigorú védelem alatt állnak. A zárkózott, magányos madarak ezekben a napokban fészküket hozzák rendbe. amelyet alaposan megtépáztak az őszi-téli szelek. „Remete- lak”-ukat ugyanis az erdők kiemelkedő fáira építették, gyakran 15—20 méterre a föld felett, vagyis olyan magasságban, mint egy-egy falusi templomtorony csúcsa. Rendkívül félénkek, így az erdészek és a vadászok többnyid re csak messzelátóval tudják megfigyelni életüket. Cegléden kiállítást nyitottak az ipari tanulók. A kis mesterművek között elsősorban a villanyszerelők és a rádiósok munkáit nézik meg a látogatók. Kiss József például Sári elégedetlen I Győri Sári a Nagykőrösi Konzervgyárban dolgozik kon- í zervipari szakmunkásként. Szépen keresett, megbecsülték, de Sári az utóbbi időben egyre többet elégedetlenkedett. Végül is úgy döntött, nem elég neki az eddigi egy szakmája, újat tanul, új mesterséget, méghozzá a gépla- katosságot. Lehet-e valaki próféta saját hazájában? Sári esetében nem lehet erre egyértelmű választ adni. Mert az asszonyok egy része, akik között dolgozik, mohónak, telhetetlennek titulálta a kislányt. A kisebb rész viszont, pontosan kilenc asszony és leány követte a példáját. Rövidesen befejeződik a hathónapos géplakatostanfolyam. Sári társnőivel együtt új munkakörbe, a gépek közé kerül. egy E 400-as esztergapad teljes és tökéletes vezérlőberendezését készítette el olyan jól, hogy az ipari tanulók megyei versenyén megszerezte a harmadik helyet. Sedró István kábelkeresőjéről, Mészáros Gyula villamos szakadásjelzőjéről, Polónyi István tranzisztoros bekötésvizsgálójáról ugyancsak elismeréssel nyilatkozhatunk. A Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatelső . éves lakatosai komplett szerszámkészlettel, az Egyesült Villamos- ipari Gépgyár ceglédi ipari tanulói vibrációs csiszológéppel és kézifúróval jelentkeztek. Elismeréssel írhatunk a többi szakmák képviselőiről is. a mezőgazdasági gépjavító, a famegmunkáló, a szakács, a cukrász és ruhaipari tanulókról is. — SEGÍTSÉG!... Segítség! Ficsor Márton, aki kellemes félálomban süttette hasát a nappal, felriadt álmodozásából és fülelni kezdett. Nem tudta, hogy szunnyadta-e a kiáltást, vagy valóban egy bajbajutott embertársa küzd ma- í gára hagyatva az életéért... : — Segítség! ; Kétségtelen, valaki fuldok- I lik a folyóban. Felugrott, ke- | zét szeme fölé tartotta, s azon- | nal észrevette, hogy egy vizen i ugráló szalmakalap mellett | két kar csápolja a habokat: i lemerülve,' felbukva, alig né- I hány méterre a vízparttól. | Egy mozdulat, le az inget, a : másik, le a szandált, vele : együtt a vászonnadrágot és i már ugrott is. Két gyors kar- ; csapás és a már viz alá me- í rülő férfi haját markolta, egy ! erős rántás és az elalélt férfi \ fuldokolva, hörögve, a sekély í vízben rogyadozott, de képte- i len volt öntudatra térni, még ! mindig kapaszkodni próbált, ! úszi, rugkapálni. Ficsor ráor- í dított: ! — Álljon a lábára, már a \ sekélyben van. A nyomaték 5 kedvéért még egyet rántott \ rajta, s a megmentett áldozat \ úgy nyúlt el a parton, mint í valami rongycsomó ... Tiz g perc is eltelt már, mire a ki- állott rémülettől és a lenyelt \ víztől végre szóhoz jutott : \ — KÖSZÖNÖM... A fene É belé... Ha maga nincs, már \ Paksnál vagyok a harcsák tá- \ nyérján ... Igazán köszönöm... ^ — Nincs mit... De mi a J csodának megy vizbe az g olyan, aki nem tud úszni? — rángatta vissza ingét, nadrág- ^ ját Ficsor Márton ... g — így? Úszni? Ne bolon- ^ dozzon már ... Gondolhatja, £ hogy felöltözve nem megyek őslakosok jártak nálam. Nagy volt a jég, Dunabog- dány felől jöttek le az erdőből. Viszont nyúl, fogoly, fácán van rengeteg. Meg az őzikék. Vagy hatvanon. Nagy ez a sziget, harmincegy kilométer. Ho- rányt, Surányt kikerüli a vad, de az ártérben élnek, mint Marci hevesen. Szóval főleg rájuk vigyázok és ezért kell a puska. Mivel Tominak nem sikerült átrágni a félcipő orrát, csalódott. Mehetnékje . támad. Bontár Gyű- \ la csititja. Csak ; nem nyugszik. — Induljunk — ! búcsúskodik. — ! Mindjárt húzzák í a delet, hekariká- í zok Pócsmegyer- \ re, onnan átvisz a komp és uzsgyi haza Szentendrére. Éhes a koma. — Milyen gyakran jön át a szigetre? — Attól kezdve, hogy bomlik a füzesben a barka, naponta itt vagyok. S jövök, míg csak be nem áll a jég... —mi—da. GOLLÖVŐ: A BIRKA MONORON az iskolai szünet örömére összegyűltek az újtelepen a Toldy utca és a Kazinczy utca srácai, hogy megvívják nagy tavaszi rangadójukat. A gyerekek lelkesen, sokszor felnőtteket is megszégyenítő ügyességgel csaptak össze, ám a küzdelem nem akart eldőlni: az első félidő végén még mindig 1:1 volt az eredmény. A második félidő azonban sorozatos meglepetéseket hozott. Kezdődött azzal, hogy a Toldy utcaiak fergeteges támadássorozatot indítottak, de a Kazinczy utcaiak vitézül állták a sarat. Bemutatták, mi- lyen a vasvédelem. MÁR ÚGY LÁTSZOTT, végleg döntetlen marad az eredmény, amikor közbeszólt a véletlen — sőt nem is véletlen: egyenesen csoda segítségével szerezték meg a győzelmet a Toldy utcai gyerekek. vízbe ... Különben is gyerekkorom óta víziszonyom van. Mosdani is csak lavórban szoktam, mert egy kád víztől már tengeri betegséget kapok ... A fene enné meg... Valami vacak úszott a víz színén, én meg néztem a partról, közelebb mentem, hogy mi lehet az, mire észrevettem magam, már benn voltam nyakig... Fel akartam állni, de nem ért feneket a lábam... Akkor kiáltoztam segítségért... megtárgyalhatta volna egy szűkebb testület ezt az egész kérdést — mondta most már alig titkolt méreggel Ficsor. — A sok volna miatt azonban most maga hulla volna ... AZ IDEGEN FELHÚZTA SZEMÖLDÖKÉT, hallgatott egy pillanatig, aztán végigsimította száradó haját... — Könnyű magának gúnyolódni, azt elhiszem... De a fejbőröm nekem fáj, a hajam nekem szakadt ki... Ficsornak egyszerűen tátva maradt a szája. Eszébe sem jutott, hogy ez az ember itt neki órákhosszat hálálkodjon. Egy köszönetre tartott igényt, amit megkapott és kész. Valóban nem volt nagy kunszt kimenteni neki... Az persze más dolog, hogy annak a másiknak ez az életét jelenti. De, hogy benne jó érzés sincs? Ez az ember megőrült a kiállott idegizgalmaktól. Lenyelte feltörő dühét, legszívesebben visszalökte volna a folyóba, inkább halkan csali ennyit mondott ... — Na, menjen isten hírével ... AZ ISMERETLEN felpattant ültéből: — Mi az, hogy menjek? Talán maga kibérelte ezt a partszakaszt? Nekem éppen annyi jogom van itt lenni, mint magának ... Még ilyet — tárta szét a karját mély felháborodással, aztán hirtelen gyanakvásra váltott a hangja. — Miért menjek el? Talán azért, mert el akarja tüntetni a bűnjelt? — Micsodát? — kérdezte értetlenül Ficsor .. . 1 — A bűnjelet... Engem ... Esküdni mernék rá, sőt most már emlékszem is, maga lökött a vízbe... Igenis, maga. Azt hitte, rögtön elmerülök ... De, hogy volt erőm segítségéit kiáltani, megijedt és megjátszotta a nagy meg- mentőt... Ezért nem fontos a maga számára az én fejbőröm ... Most már tudom, hogy így volt ... Ne mozduljon, mert segítségért kiáltok. Gyilkos! Megyek a rendőrségre ... ... és korát meghazudtoló fürgeséggel elrohant... Gyurkó Géza i Az eset, hiteles szemtanúk ! szerint a következőképpen: történt: Spenger II a Kazinczy: utcaiak kapuja felé tört. Meg-: zavarták — elrúgta a labdát.i A labda szállt-szállt és neki- j vágódott egy jámbor birka fe- i jének, amely a pálya szélén legelészett. És innen — csodák csodája — bepattant a kapuba. TERMÉSZETESEN a Kazinczy utcaiak1 reklamáltak. A bíró azonban kijelentette; a birka szabályosan fejelt, tehát érvényes volt a gól. — B. Müller Magda fotókiállítása alkalmából Vácott, a városi Madách Imre Művelődési Házban vasárnap délelőtt 10 órakor ankétot tartanak. Dr. Végvári Lajos művészettörté- 1 nész mond vitaindítót. — Még szerencse, hogy itt voltam kéznél... Igazán szerencse — jegyezte meg Ficsor. — Az, szerencse — helyeséit a másik. — Különben, majd kiszakította a fejbőrömet. Mint valami indián a skalpért, úgy nyúlt a koponyámért ... — Mit csináljak ... Igazán nem volt időm válogatni, hogy milyét fogjam meg — indignálódott Ficsor. — Igaza van ... Kétségkívül. De azért egy kicsit durván fogott meg ... Most fáj a fejbőröm. Legalább egy marék haj oda... A ruhámnál is megfoghatott volna. Nem? — Megfoghattam volna, ha gondolkodtam volna, mérlegeltem volna, sőt értekezletet hívtam volna össze, amelyen Talán nem köszöntem meg, hogy kimentett a vízből? De megköszöntem ... Mást igazán nem tehetek ... Vagy pénzt kér? Ficsort elöntötte a méreg: < — Menjen a fészkes fenébe a pénzével... — Szóval menjek a fenébe... Ezek a mai fiatalok ... Mert valakit kimentenek a vízből, ami egyébként magának nem nagy kunszt öt méterre a parttól, mindjárt azt hiszik, hogy tiszteletlenek is lehetnek... Hová jutottunk, jó istenem, hová jutottunk ... Hogy még tiszteletlen, de durva is. Aki ilyen nemtörődöm módon képes tönkre tenni embertársa fejbőrét, abba bizony nem sok jó érzés szorulhatott, én mondom.
