Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)
1965-04-07 / 82. szám
Szentendre r L IX. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM 1965. ÁPRILIS 7, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ÁPRILIS 4 KÖSZÖNTÉSE • • Ünnepi gyűlés és katonai diszelgés Ragyogó napsütéses idő köszöntötte a város lakóit április 4-én. A Marx téren elhelyezett hangszóróból vidám zene szólt. Fél tízkor már együtt álltak a szépen rendezett sorok. Elől a Móricz Zsigmond Állami Gimnázium diákjai, mint koszorúvivők, őket követték városunk vezetői, valamint a járás, és a tömegszervezetek vezetői. Mögöttük sorakozott fel a két gimnázium tanuló- ifjúsága, majd az általános iskolák úttörői; őket pedig az üzemek dolgozói követték. A felvonulás tíz órára ért a Hősök emlékművéhez, ahol szépen feldíszített emelvény várta a menetet. A hősi emlékműnél a fegyveres testületek álltak diszőrsé- get. Velük szemben sorakozott fel a szovjet és magyar díszszázad. Miután az ünnepi gyűlés elnöksége elfoglalta helyét az emelvényen, felhangzott a magyar és szovjet himnusz, Balogh János, városunk pártbizottságának titkára köszöntötte a 'megjelenteket és rövid méltatás keretében megnyitotta az ünnepi gyűlést. Ezután Sziráki Ferenc Szentendre város végrehajtó bizottságának elnöke mondta el ünnepi beszédét. Az ünnepi beszéd után a különböző testületek és üzemek, továbbá a katonai alakulatok koszorút helyeztek el az emlékművön. A koszorúzás után a díszszázadok díszmenetben vonultak cl a helyőrség parancsnoka előtt. Délután is gazdag programmal ünnepelte a város a fel- szabadulás 20. évfordulóját. Az alkalomhoz méltó ünnepélyességgel... A Móricz Zsigmond Áliami Gimnázium jubileuma i Kölcsön krétával, kölcsön táblával kezdte működését a Móricz Zsigmond Állami Gimnázium. Az azóta eltelt időben szépen fejlődött:-mai impozáns épülete városunk egyik büszkesége. Szombaton, április 3-án nagy napja volt a gimnáziumnak. Fennállásának tízéves, az új épület felavatásának ötéves évfordulóját ünnepelte. Az ünnepséget a gimnázium énekkara nyitotta meg a Himnusz elénekléséoel, majd az iskola igazgatója, Porpáczy István tartotta meg ünnepi beszédét. Az ünnepi beszéd után igen zsef Attila szavait: „Nem középiskolás fokon...” Ezt követően az I/B osztály színdarabbemutatójára került sor. A darab (Moliére: Ké- nyeskedők) előadásáról, melyet lapunk hasábjain már régebben méltattunk, szintén csak jót írhatunk. Ezt követően az iskola építéséről és életéről készült filmösszeállítást láthattuk. Szerepelt még a műsorban több szakkör mintafoglalkozása — és végül a fénypont: a diákbál. Az alkalomhoz méltó ünnepélyességgel zajlott le ez a szép nap. Méltán lehetünk Nagy érdeklődés kísérte a felszabadulási váltófutást MEGNYÍLT A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI OTTHON KÉPZŐMŰVÉSZETI KÖRÉNEK KIÁLLÍTÁSA Szombaton délután öt órakor Rozgonyi Ernő, a művelődési otthon igazgatója nyitotta meg az otthon képzőművészeti körének a felszabadulás tiszteletére rendezett kiállítását. Megnyitójában méltatta a kör munkásságát. „A mostani kiállítás lemérhetően mutatja, milyen fejlődést értek el a kör tagjai az elmúlt időben” — mondotta többek között. A kiállítás sok értékes munkát mutat be. Az itt látottak érdekesen tükrözik, hogy bár a vezetés és irányítás egységes, mégis mennyire különböző felfogások szerint fejezik ki ugyanazon téma ábrázolását a kör tagjai. — Különösen a kör fiatal tagjainak fejlődése örvendetes — mondotta Pirk János Munkácsy-díjas festőművész, a kör vezetője és irányítója. A kiállítás résztvevői. 'oldalt Sziráki Ferenc, a városi tanács elnöke A tornászcsapat József Attila szavait juttatja eszünkbe... Rudolf Ferenc, városunk KISZ-titkára átadja a vándorserleget Szombaton este hat órakor rendezték meg városunkban első alkalommal a felszabadulási váltófutóversenyt. Kilenc csapat versenyzett a Határ Csárdától a Hősök teréig vezető útvonalon a KISZ végrehajtó bizottsága által alapított vándorserleg elnyeréséért. A verseny útvonalán, az érdeklődők sorfala között zajlott le a verseny. A rajt után rögtön a Ferences Gimnázium A-csapata vágott az élre. Később az egész mezőny meglehetősen széthúzódott; a Marx térnél már nagy időközökben történtek a váltások. Végül is a célnál a Ferences Gimnázium A-csapatának futója nagy előnnyel futott át a célvonalon. Őket követte másodikként az Egyesített Tiszti iskola A-csapata, harmadik a Ferences Gimnázium B, negyedik pedig az Egyesített Tiszti Iskola B-csapata lett. Ennek megfelelően a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére alapított vándordíj idei és egyben első védője a Ferences Gimnázium A-csapata lett. A verseny végén a csapatok zárt sorokban vonultak a Hősi emlékműhöz, ahol Rudolf Ferenc a városi KISZ-bizottság titkára üdvözölte a résztvevőket, s ünnepi beszédet mondott. Ezt követően a csapatok képviselői megkoszorúzták az em- ' ékművet. A koszorúzás után Rudolf Ferenc átadta a vándorserleget a győztes, és az okleveleket a helyezést elért csapatoknak. jól összeállított irodalmi műsor következett. Énekszámokkal, zenével és versekkel tarkított előadáson, mintegy keresztmetszetet mutattak be a felszabadulásunk óta eltelt húsz év történetéből. A versek jó kiválasztása és a kitűnő összekötöszöveg — a szépen szóló énekkarral szövetkezve — maradandó hatást eredményezett. Az irodalmi műsort disz- torna követte, amely önkéntelenül eszünkbe juttatta Jóbüszkék mi szentendreiek a Móricz Zsigmond gimnáziumra. — ff — — Moziműsor. Ma a filmszínházban a Moszkva—Gettóvá című szovjet filmet vetítik." Kísérőműsor: Irány a hamburgi kikötő című kisfilm. — A technikusok köre filmvetítéssel egybekötött összejövetelt tart holnap a művelődési otthonban. SZENTENDREI EMLÉK \ A SZENTENDREIEK nagy- í szabású kiállítást rendeztek a } felszabadulás emlékére. Mivel } „tanúként” szerepeltem a vá- } ros felszabadításánál, kérem } szorítsanak helyet e pár so- } romnak a kiállításon. } 1944. év őszén a komáromi f rocsó századdal Szentendrére } masíroztam. A városban német } páncélosok dübörögtek. A i kocsmákban nyilas csőcselék } bömbölte: Egy nap a világ. } A Coldberger-vülában náci } tisztek tivornyáztak. Arcunk- } ba csapta a decemberi szél a Í „Minden elmúlik egyszer” { foszlányait. ' Ahogy elcsigázva menetel- } tünk a vasútépítő ezred lakta- } nyája felé, döbbenetes látvány } volt: a járókelő anyák, hitve- f sek fején meglebbenő fekete } fátyol. } A szentendrei vasútépítő ez- } red nyugatabbra vonult. He's lyükre a mi utász századunk költözött. Lézengtünk a nagy i laktanyában. Néha beszállásol- } *a magát egy-egy összeverő- } döfi nyilas különítmény is. It- } tak. lövöldöztek a körletben, } aztán megunták a dicsőséget és } szétszéledtek. \ Ml SZERENCSÉRE harci £ feladatot nem kaptunk. Szá- } zadparancsnokunk sajnos, nem } tartotta drágának a magyar vért és egy alkalommal két csónak utásszal ki akarta emelni állásából a túlparton levő szovjet sereget. Rostává lőtték a két rocsót. Életét vesztette: Kis Pál tizedes, békési kubikos. Másnap katonai pompával temettük el. Sírja már behorpadt. Felesége, két árvája máig sem tudja, hol nyugszik egykori kenyérkeresőjük. (Talán a temető gondnoka nyomra tudna vezetni?!) Elegünk volt a vitézségből. Tudtuk, hogy egy őrült kaland áldozatai vagyunk. A lakosság is zaklatottan élt. A városparancsnokság futóárok-ásásra rendelte ki még a nőket is. Épp a papírgyár alatt, a Du- na-parton hányták ki a földet a polgárok, amikor egy fiatal özvegy, akinek a bánat mellett még akadt ereje a tréfára, így kiáltott felém: — Ide hallgasson hadapród! Tudja-e. hogy miért ássuk az árkot? Hogy legyen hol fűlniük. KARÁCSONY ELŐTT már megcsapott a felszabadulás szele. Akinek vaj volt a fején, mentette az irháját. Mi fenyőt hoztunk az erdőből, hogy a karácsonyt megüljük. Az üzletek kifosztva és zárva voltak. A fára díszt a derék lakosság tói kértünk kölcsön. Szenteste mikor az utolsó csillagszórónk villogott, laktanyánk fölött egy rata keringett. A kiskatonák sírtak: miért nem tájékoztat bennünket a — helyzetről — a felsőbb parancsnokság?! Hol volt a parancsnokság? 1944. DECEMBER 26-AN reggel felhívtam a várospa- rancsnokságo t. Tájékoztatást kértem. — Kérem, itt nincs semmiféle parancsnokság. Innét mindenki elszökött. — Tájékoztatott egy jóságos bácsi. — Kivel beszélek? — kérdeztem. — Itt Kukula beszél, a portás — hangzott a válasz. Aznap délelőtt annál a futóároknál találkoztunk szembe a szovjet felszabadítókkal, ahol a fiatalasszony megjósolta „dicsőségünket”. Egy szovjet lovastiszt elénk vágtatott és felszólított: kár a vérontásért! Századparancsnokunk páncélököllel rálőtt a lovasra. A ló szügyél talalta el. A szovjet tiszt az arokba vetette magát. A szovjetek még most sem lőttek bennünket. EGY NEMET KATONAI HAJÓ hirtelen mögénk nyomult és tűz alá vette az orosz katonákat, velük együtt bennünket is. A futóárok nyújtott <edezéket. A felszabadítókkal együtt lőttük mi is a hajót. Századparancsnokunk a németekkel elmenekült. Vasárnap a hajnali órákban két betörés történt Szentendrén. Ismeretlen tettes a benyomott ablakon át behatolt a művelődési otthon presszójába és néhány száz forint készpénzt, illetve több csomag cigarettát vitt magával. A rendőrség megállapította, ' hogy ugyanez az egyén a Béke Étterem kerítésén átmászva. betört a vendéglőbe, s onnan mintegy kétezernégyszáz forint készpénzt, valamint egy töltőtollat és egy manikűrkészletet, italokat zsákmányolt és ismét a kerítésen átmászva távozott a tett színhelyéről. A\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\' } Miitor kikászálódtunk az } árokból, felsóhajtottunk: a há-} borúnak számunkra vége. Gú-} lábú raktuk a puskákat. Néz-} tem a sebesült lovat: magyar } volt. Delet harangoztak. Az egykori „szentendrei ka-} torták”: Grensperger János} bányász, Bajna, Takács Imre } őrnagy, Zrínyi Akadémia, Fá- } bik Sándor, a Vörös Csillag ci-j pész szövetkezet igazgatója,} Pesterzsébet, Riezmajer Mi-} hály tsz-tag, Vjhartyán, Man-} dasits Ferenc kövező Eszter-} gom, elnézést kérnek a szent-} endrei polgároktól, amiért a } karácsonyi díszeket már nemi tudták visszaadni. Szentendre \ lakossága annál értékesebbet} kapott vissza: a szabadságol. } ÉLNÉK IS VELE. A város} vezetői fantáziával, a polgá-} rok társadalmi munkával, öt- } lettel járulnak hozzá, hogy) Szentendre minél szebb mű-i emlék-város legyen. A Goldberger-villában, ahol} egykor németek dőzsöltek, ma} korszerű szülőotthon áll. Felkerestem a fiatal asz-} szonyt, aki nem is tudta, hogy} az „árok” sokunknak az éle-} tét mentette meg. Az asszony-} ka húszéves fia, ma a televí-} zió megbecsült dolgozója. } És Kukula bácsival mi van?} Egy darabig még szolgálta a} várost, aztán, Tömörkény 1st-} ván szavaival élve: ..kigondol- í kozott a világból” Húsz év'1} távlatából hőssé magasodik} emlékezetemben. } Galgoczy Imre Egy munkahelyen dolgoztak Bravúros nyomozással fogták el a betörőket Három nap múlva ismét betörés történt a városban. Hajnalban valaki betörte a Cementipari Vállalat pártirodájának ablakát és ellopta a pártszervezet kétszázötven forintját. Megkísérelte a központi pénztár kasszájának felfeszítését is, de ez nem járt sikerrel. A rendőrség munkája végre eredményre vezetett. Megállapították: a Béke Étterembe és a művelődési otthon presszójába Molnár János 25 éves új- szilvásí lakos, többször büntetett előéletű segédmunkás tört be. A cementművekhez pedig a 20 éves Papp Béla. í A kct betörő között semmiféle kapcsolat nem volt, csupán annyi, hogy mindketten a Cementipari Vállalat dolgozói voltak. j Mindkét tettes természetesen ja rendőrség őrizetében van. a : nyomozás ügyükben tovább : folyik. ; Részünkről csak annyit: jó S volna, ha \ egyes vállalatok, intézmé- • nyék tanulnának az eset- ! bői és megfelelő védörá- ! csőt l t \ szerelnének az alacsonyan jfekvő ablakokra. — tó — < ___________ HÍREK : — Kirándulást szervez a ; TIT járási szervezete Székes- ■ fehérvár, Veszprém, Balaton- : fürédre 1965. május 2-án. In- : dulás Szentendréről. Részvé- : teli díj 110 forint. Jelentkezési, ; illetve befizetési határidő áp- ; rilis 20-a. ; Ugyancsak a TIT járási szerkezete elegendő jelentkező ese- i tén autóbuszt indít Sopronba i május 16-án. Indulás május ; 16-án, vasárnap reggel. Űti- : költség 160 Ft. i Jelentkezni mindkét útra Angyal Zoltán tanárnál kell; Szentendre, Templom tér 1. sz. — Orosz teadélutánt rendez ma, szerdán este, a Móricz Zsigmond Állami Gimnázium a gimnáziumban.