Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-06 / 81. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS IX. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM ÁRA 30 FILLÉR 1965. ÁPRILIS 6, KEDD PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK: így ünnepelt a főváros és a megye Kádár János és A. I. Mikojan rádión keresztül üdvözölte dolgozó népünket Fegyveres erőink látványos díszszemléje Hú ti ár János iogfteát tt .1. #. MiEtogfint Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vasárnap fo­gadta A. I. Mikojant, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségé­nek tagját, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét, a szovjet párt- és kcr- mányküldötttség vezetőjét. Kádár János és A. I. Mikojan eszmecserét folytatott a két felet kölcsönösen érdeklő kér­Köteleznek - az eredmények! désekről. jr» azänk felszabadulásá­ul nak huszadik évfor­dulóját méltóan ünnepel­tük; ismerve gondjainkat, nehéz feladatainkat, mun­kásosztályunk nagyszerű munkasikerekkel segítette évi célkitűzéseink elérésé­nek közelebb hozását, a fel- szabadulási munkaverseny­ben elért eredményeket tet­te köszöntőként az ország ünnepi asztalára. Megyénk egészét átfogta ez a nemes vetélkedés, s ahogy közeledett az ünnep, ügy gyorsult még inkább a munka üteme, becsületbe­li ügy volt az adott szóért való helytállás, azaz az ígé­retek, a vállalások teljesí­tése. Üzemeinkben, a fel- szabadulást köszöntő ün­nepségeken, munkások és műszakiak serege tapasz­talhatta az erkölcsi és anya­gi elismerést, amely mun­kájukat jutalmazta, s adott ösztönzést ahhoz, hogy — így, vagy még jobban to­vább! A szobi kőbányától me­gyénk másik végéig, a ceg­lédi és nagykőrösi üzeme­kig az első negyedévre a felszabadulási munkaver­seny lendülete, többet aka­rása volt a jellemző. Most, az ünnep után — hiba len­ne lankadni hagyni a len­dületet, megelégedni az el­ért eredményekkel, lezárt­nak tekinteni a versenyt, vagy csak immel-ámmal foglalkozni vele tovább. Az elért eredmények az üze­mek vezetőit, s elsősorban a verseny gazdáját, a szak­szervezetet arra kötelezik, hogy az eddigi gondosság­gal egyengessék további útját, kísérjék figyelemmel eredményeit, s munkálkod­janak az akadályok elhá­rításán. O ** rvendetes, hogy a fel- szabadulási munka­verseny szorosan kapcso­lódott az évi feladatok megvalósításához, s hogy igen sok helyen elősegí­tette a minőség javítását, az exportáruk gondosabb gyártását, s ugyanakkor belső átszervezésekkel új ■erők kerültek termelő mun­kába, azaz megkezdtük a Központi Bizottság decem­beri ülésén hozott határo­zatok gyakorlati megvaló­sítását. A Váci Kötöttáru- gyárban, ahol korábban nem sikerült biztosítani a megszabott készáruminő­ségi szintet, a felszabadulá­si munkaverseny időszaká­ban kimozdultak a holtpont­ról, s megindultak felfelé; a ceglédi Közlekedésépíté­si Gépjavító Vállalatnál több olyan korszerűsítést hajtottak végre különböző berendezéseken, amelyek a termelékenyebb és gaz­daságosabb munkát bizto­sítják; az Országos Lenfo­nó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárában az exportáruknál sikerült előbbre jutni, azaz minde­nütt gyakorlati eredmé­nyekkel járt a verseny, nemcsak erkölcsi hasznot hozott, kollektívákat for­rasztott össze, hanem a gyárnak, s összességében a népgazdaságnak hozott je­lentős hasznot. Az elért eredmények biz­tos alapot jelentenek to­vábbi terveinkhez, de ugyanakkor — jó gazda módjára — keresni kell a tökéletesebb megvalósítás lehetőségeit is. Mert van még mit jobbá, zökkenő­mentesebbé tenni. Elsősor­ban a kooperáció volt az. amely sok gondot okozott, s nem egyszer — a koope­rációban készülő anyagok, alkatrészek késése miatt — komoly akadályává lett az Vcndégeink Foffatlihs ua Orssií’f/húsban a Dunakanyarban A felszabadulás 20. év­fordulójának ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet, román, bolgár, jugoszláv, valamint csehszlovák párt­ós kormányküldöttségek tagjai közül többen vasár­nap — a fegyveres erők díszszemléje után — a fő­város és a Dunakanyar ne­vezetességeivel Ismerked­tek. Mások múzeumokat, kiállításokat, sportrendez­vényeket tekintettek meg. A díszszemlét követően köszöntik a meghívott vendégeket Dobi István, Kádár János, Nyikolajev, V. V. Tyereskova-Nyikolajeva, A. I. Mikojan és Zsivko Zsivkov elvtársak A Magyar Népköztársaság fegyveres erői — a néphadse­reg, a határőrség, a belső kar­hatalom és a munkásőrség egységei — vasárnap délelőtt a hagyományos díszszemlével, színpompás katonai parádéval köszöntötték április 4-ét, ha­zánk felszabadulásának 20. év­fordulóját. A Dózsa György út városli­geti szakasza ünnepi díszt öl­tött. A hatalmas felvonulási tár két oldalán felállított emelvényeken, tribünökön már jóval a díszszemle kezdete előtt több mint ötvenezer bu­dapesti és vidéki dolgozó, meghívott vendég foglalt helyet. Néhány perccel 10 óra előtt érkeztek meg a díszszemle színhelyére a párt és a kor­mány vezetői, valamint a fel- szabadulási évforduló alkal­mából hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségek. Pontosan 10 órakor kürtszó jelezte a díszszemle kezdetét. Felhangzott a harsonások Kossuth-díszjele, majd Czinege Lajos honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszédet. A nagy tapssal fogadott beszéd után felcsendültek a Himnusz hangjai, s közben a Városligetben elhelye­zett lövegek össztűz-soro­zata köszöntötte hazánk felszabadulásának napját. Néhány perc múlva — a Hu­nyadi-induló hangjaira — megkezdődött népköztársasá­gunk fegyveres erői legjobb harcosainak, parancsnokainak ünnepi seregszemléje, a dís egységek színpompás felvonu­lása. Még véget sem ért a gyalo­gosok díszmenete, amikor az Ajtósi-Dürer sor irányából fel­tűntek a légierők kötelékei, s megindultak a térre a legmo­dernebb haditechnikát felvo­nultató gépesített díszegysá- gek. i Viharos ünneplés közben gördültek a térre néphad­seregünk különböző raké­tái, élükön a páncéltörő rakétákkal. A rakétaegységek nyomába i. a harckocsizok díszzászlóa'.ja gördült a felvonulási térre, három oszlopban. Közöttük először láthatta a közönség az ,.úszó” harckocsikat, amelyek néhány perc alatt kelnek át egy folyón, de a legnehezebb szárazföldi terepekkel is meg­birkóznak. A gépesített díszegységek látványos, erőt sugárzó felvo­nulását a gyors, mozgékony, erős páncélzatú önjáró iker­csövű légvédelmi lövegek zár­ták be, a díszszemle nézőinek lelkes tapsától kísérve. ijflttüzltrttfh az éter hullámain át Szárazföldi csapatok kis hatótávolságú rakétái-ríni' : - *1 A díszszemle után Kádár János és A. 1. Mikojan a rá­dión keresztül üdvözölte dol­gozó népünket nemzeti ünne­pünkön. Kádár János a többi között a következőket mondotta: — Kedves vendégeinkkel együtt néztük végig a kato­nai parádét, amelyet bizonyá­ra sokan láttak a televízióban, vagy hallgattak a rádióban. Elégedettek vagyunk: jó had­sereggel rendelkezünk. Ezen a területen is folyik a munka, mert a helyzet olyan, hogy erre szükség van. Annak örül­nénk, ha már nem kellené­nek a fegyverek, de őrköd­nünk kell vívmányaink felett, meg kell őriznünk a békét. — Szokás szerint megraga­dom az alkalmat, hogy ezen a nagy napon tolmácsoljam a Központi Bizottság, a kormány üdvözletét és szívből jövő üd­vözletemet küldjem a magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, dolgozó né­pünknek. Minden jót kívánok személyes életükben; sikert, előrehaladást, boldogulást. A. 1. Mikojan a következő­ket mondotta: — A szovjet emberek, akár­csak a magyarok, megünnep- lik ezt a nagy napot, Magyar- ország felszabadulásának 20. évfordulóját. Ilyen alkalmak­kor az ember mindig szívesen tekint végig azon az úton, amelyen sikereinket, eredmé­nyeinket elértük. Számba- vesszük azt ami jó volt, hogy sikereinket a jövőben megsok­szorozzuk, de nem felejtjük el a rosszat sem, hogy az soha többé ne ismétlődhessék meg. Tanulni a történelem lecké­jéből és alkotni a történelmet, munkálkodni a magyar nép, valamennyi nép boldogságán: ez a közös célúnk. — Mi kommunisták saját boldogságunkat nem állítjuk szembe más népek boldogsá­gával, mindenkinek boldog­ságot kívánunk. Ha vala­mennyi nép nemcsak magá­nak, hanem minden más nép­nek is boldogságot fog kíván­ni, akkor ez a boldogság ko­rábban következik be és tel­jes lesz. — Végezetül szeretném tol­mácsolni a Szovjetunió, e szovjet emberek üdvözlete: a magyar dolgozóknak. Sok sik A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felsza­badulásának 20. évfordulója alkalmából vasárnap este foga­dást adott az Országházban. Részt vett a fogadáson Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Fock Jenő, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, s a Politi­(Folytatás a 2. oldalon) Nagy hatótávolságú szárazföldi nulása rakétaegységek felvo­adott szó teljesítésének. Megnehezítette a folyama­tos munkát az anyagellá­tásban időről időre bekövet­kező fennakadás, nem egy­szer apró, jelentéktelen értékű csavarok, alkatré­szek miatt hiúsult meg a nagy értékű készáru idő­beni kiszállítása, s ha emiatt áll a gép, nincs mit csinálnia a munkásnak, joggal kérdezi, hogyan ver­senyezzen, hogyan termel­jen jobban? A termelékenység növe­li lésének — ami évi fel­adataink sarkalatos pont­ja — természetesen más feltételei is vannak. Az is, hogy megfelelően kanban- tartott normákkal kell dol­gozni, ahol arra mód van, műszaki normákat kell be­vezetni, az is, hogy tovább kell szilárdítani a munka- fegyelmet, megteremteni a lazsálást nem tűrő közhan­gulatot, s az is, hogy az üzem dolgozói alaposan is­merjék ne csak a maguk feladatát, hanem a gyár tervét, kötelességeit is. Ma má• senki sem vitat­ja, hogy a szocialista bri­gádmozgalom az üzemek tevékenységében döntő té­nyező lett, s ezt nemcsak az országos tanácskozáson elhangzottak tanúsították, hanem megyénk üzemei­nek mindennapjai is. Az Egyesült Izzó váci tv-alkat- rész- és képcsögyárában ugyanolyan biztos magot, cialista brigádok, mint a Nagykőrösi Konzervgyár­ban, vagy a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat építkezésén, Százhalombattán. Az a többlet, amelyet ezek a bri­gádok vállalnak és végez­nek, gazdasági eredménye­it tekintve sem lebecsü­lendő, az erkölcsieket il­letően pedig végképp fel­becsülhetetlen. Nem egy üzemünkben lépésről lé­pésre. követhető volt, ho­gyan vált a műhely, az üzem, a gyárrészleg mo­torjává a szocialista bri­gád, a többieket is lendü­letbe hozó, okos szóval meggyőző közösséggé, a tár­sadalmi összetartozás ma- gasabbrendű kifejezőjévé. Éppen ezért most, a felsza­badulási verseny e szaka­szát lezárva, nemcsak di­csérni kell e brigádokat, hanem azt is meg kell mon­dani nekik: az eddigieknél is jobban számítunk tevé­kenységükre! Az évi terv mindenütt erőfeszítést, fej­törést, az eddiginél min­den tekintetben színvona­lasabb munkát feltételez. Amikor tehát a szocialista brigádokról beszélünk, azt is hozzá kell tennünk — ahogyan ez a szocialista brigádvezetők országos ta­nácskozásán elhangzott —, hogy nem kisebb, s nem kevésbé fontos a „szocia­lista módon vezetni” elv gyakorlati megvalósítása sem! Mert csak ez esetben van kellő erkölcsi alapja a vezetőnek többet kérni, jobbat igényelni. jjredményekben gazdag 1-s volt a húsz esztendő, amely felszabadulásunk napja óta eltelt, s sikerek­ben bővelkedett az e nap tiszteletére kezdeménye­zett munkaverseny moz­galom is. Az ünnepkor fel­mértük a megtett utat, s ugyanakkor még világo­sabban meghatároztuk fel­adatainkat. Eddigi ered­ményeink köteleznek, s téglára tégla kell, hogy kerüljön, munkás hétköz­napjaink így segítenek ben­nünket mindig magasabbra. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom