Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

» rar, r* t HEG* KMirkw lSöö. ÁPRILIS 4, VASÁRNAP Freundschaft Leitung ★ Freundschaft Leitung ★ Nyeftyeprovod Druzsbi ir Nyeftyepiovod Druzsbi ★ Olejové potrubí prátelství ★ Olejové potrubí prátelství -je Rurociag przyjazny Rurociag przyjazny A forrás a baskír olajmező ... A barátság vonalán: A szamár megveti a lábát és keserű iázásba kezd. Csökönyössége miatt szorongatja a fur- kós, mégis méltatlankodik. Hát még a gaz­dája! Aki nem keresi a kor nagy disszonanciá­ját, az is észreveszi most egy eleven karika­túrában. A fogat felkeresztben, útközépen makacsolta meg magát, s pedáljain hiába próbálkozik a kórómotor sofőr,je. De mögöt­te sem jut sokra, akinek Diesel-jogosítványa van a Cehemét tartályos Csepelen. Dudálá­sa komikus koncertet ad a csacsi kesergővel. A színhely sem mindennapi. Öt éve kuko­ricás-rozsos, vegyesen. Legutóbb robosztusabb szántó-vetők jöttek, s erre ismeretlen mago­kat szórtak. A kelés sok időbe telt — nem ment egyik évszakról a másikra. Éveket kel­lett böjtölni a most esedékes termésig. De mit tud minderről a fogatos, mit tud­nak a környéken élő emberek? Egyikük meg­lepően keveset, a másik sokat, A szamarast csak az érdekli, hogy errefelé nem kelendő a fuvara. Dchát mi is történt üt? Az esemény meg­érdemli, hogy néhány percet, néhány sort szánjon rá az olvasó. Előbb ide nem messze, a Duna-partján történt valami. A part mellé simult sok nyel­vű és igen kevés pénzű, szegény község, Százhalombatta mozdult. Alig észrevehető­en. A megroppant vályogházak falai kifehé­redtek, az időboniotta zsúpot is eligazítot­ták. Valamikor a férfi ember nem kereste meg itt a mindennapira valót. Előbb ven­dég, aztán családtag lett a pénz — a fize­tés! Még a faluvegi agyagosba vájt ingyen­szobák — rózsafüzért morzsolgató — nénikéi is tudták: gyár jön ide. És megszületett a Dunamenti Hőerőmű! Néhány kilométerrel beljebb megnyitották a földet egy újabb óriás alapjainak. Es 1963. április 4-re elkészült a Dunai Kő­olajipari Vállalat első szakasza. Olajvárost emelnek ide! Az első torony­sorok, csőhálók nyártól kezdve évi egymil­lió tonna nyersolajat bocsátanak át. A ja­vából üzemanyag, a maradékból aszfalt, tü­zelő lesz. Előbb vízzel, holnap s hetekig for­ró olajjal próbálják az üzemet. Mi következik ezután? Ennek a duplája: még kétszer ennyit tudó sort állítanak fel. Mindennel, ami manapság hozzá jár. Otthon­nal, üzletekkel — nagyvárosi életkörülmé­nyekkel. Az ide futó olajat nem a hazai föld mélye adja. Messziről az Ural melletti baskír me­zőkről hömpölyög a küldemény csőfalak közé szorítva, megállás nélkül. A Barátság vezetékén négy ország kapja a föld sötét levét. Amerre elvonul feltámad­nak a folyékony kincsek városai. Vasút helyett — acélcsöven Két esztendővel az olaj­vezeték üzembehelyezése után az utolsó fillérig megtérült a befektetés. A szállítás acélcsö­vén jóval olcsóbb, mint keré­ken . . . És ahová érkezik: hat­száz hektáron épül egy füdol- g*ozó óriás. Kapun belül 100 kilométeres úthálózattal! Ha besötétedik, harmincezer égő gyullad ki Pozsony mellett a Slovnaft vegyiüzemben ... ★ 1961. januárjában zord idő járta, as emberek szenvedtek a hidegtől. Alig jutottak előbb­re. Lipsky mérnök valahol na­gyon messze karót szúrt a földbe. — Hónap végéig el kell ér­ni eddig, akármilyen nehéz... Két kilométer! Örökkévaló­ság. És néhány nap alatt, íté­letidőben. Csontig hatolt a szél, havat vert as emberek arcába. A he­gesztőpisztolyok szikráztak,.. Nappal és éjjel ... A mérnök nem tévedett. ■k A röntgenes felkiáltott: — Vigyázz, a varrat hibás! Száz méter távon, üt he­lyen. Az u(ásítás a csövet szétvág­ni, újra hegeszteni! Elkeseredtek. Még egyszer?! Maradt még egy ki nem mon­dott, halvány lehetőség, de az emberfeletti lenne. — Megpróbálom — szólt csöndesen Ondrej Klusz. A fiatal hegesztő bekúszott a csőbe... Az út keskeny, mellet szorító. Lihegett és ve­rejtékezett. önkéntes rab a hosszú vaskalodában ... Fél napig senki sem látra. Mikor kibújt, nagyon sápad­tan és fáradtan mosolygott, így hallgatta a kontrollt: — Minden rendben ... a hi­ba elhárítva"! Ural—Plock—Slovnaft— Schwedt—Százhalombatta Föld alatt — négyezer kilométeren A folyékony kincsek városai Benzin, gumi, gyógyszer — egy vezetéken É&K .... é s a végállomás a százhalombattai olajfinomító SISAKOK - ÜTKÖZETEK Autóbuszunk vezetője szere­lőként 'szolgált egy páncélos alakulatnál. Amikor erről be­szél, 1939 szeptemberére gon­dolok. Huszonöt évvel ezelőtt idegen páncélosok szántották fel ezt a vidéket. Emlékszem a huszonöt év körüli, napbarnított tankosok­ra, akiket belepett a lengyel országutak pora s a győzelem mámorával rohanták le a sík­ságot. Acélszürke sisakjukat álcázóháló borította és kerek konzervdobozokból csokoládét ettek. A Plocfci Petrokémiai Mü­veknél gyakran találkozom fiatal németekkel. Huszonöt évesek lehetnek. Sisakot visel­nek. Fehérek és széles ka; i- májúak. Viselésük kötelező, mióta a tartályokat megtöltöt­ték Ural vidéki nyersolajjal. Plock álmos folyómenti kis­város volt Nemsokára min­den harmadik polgára ide te­A folyón egy hajó vesztegel... — Emlékszel még? —' idé­zik ma is közös emlékeiket az emberek. És csakugyan em­lékeznek iá azok is, akiknek hosszú ideig kellett veszte­gelni egy sétahajón. Vizes-mocsaras szakaszon vágták előre magukat a ve­zetékké! az Oderánál. Egy testes-súlyos cölöpre volt szükség s némi huza-vona, ke- lülő után végre elindult. Az ember hidat keres az átke­léshez, most éppen a híd lett az akadály. Miért parancsolt energikus álljt a jelentéktelen, szeke­rekhez szokott hidacska? Va­lamikor. két számjeggyel lát­ták el s ez ma is félreérthe­tetlenül hirdette, hogy másfél tonnánál nagyobb terhet nem szabad, de nemis tanácsos át- íuvarozni. Ha még egy-két mázsáról van szó — nem fi­gyelünk oda, de a cölöp 12 tonnás! — Mit tegyünk? — kér­dezték a mesterek. — Mit csinálnak? — kí­váncsiskodtak a civilek. Csak a katonák segíthet­tek. Az Ilyesfajta riadót min­denki szívesebben látja. A vontatók hamarosan vé­gigdübörögtek a falun. Har­ci felada!: ponionhidat verni a folyón! Nem nagyon sokka] később a tekintélyes és nélkülözhe­tetlen cölöp átsétált a túlsó ol­dalra. O mehetett, de egy sé­tahajó, megpakolva kirándu­lókkal — nem. Meg kellett várni még az ideiglenes híd felszedését. így is csak két órával hosszabbította meg a vízitúrát Ugyan ki méltatlankodott volna a késedelemért. Ezt a látványos bemutatót minden­ki élvezettel nézte végig a fedélzetről. Ma arról adnak hirt az új­ságok, hogy több kiváló épí­tőt kitüntettek. Ismeretlenek. S rajtuk kívül, hányán ér­demlik meg — legalább a megemlékezést t- most, hogy a kész vonalon már folyik az olaj. Harminc napba te­lik, míg négyezer kilométert megtesz az Uraitól—Schwed- tig. Keresztül azon a szaka­szon, melyet a tapasztaltabb lengyel kollégákkal együtt ké­szítettek. A vezeték ' pályáján már minden út szabad ... lepedett új lakos lesz. Áll az új nagy szálló, mely stílsze­rűen a Petropol nevet kapta s hat iskolát töltenek meg az újonnan érkezettek gyermekei. Évente 12 millió tonna nyers­olajat dolgoznak fel, ha min­den készen lesz. Mit ad a vállalkozás? Az idén már az ország üzemanyagigényének feléi szolgáltatja. De nem minden uráli olajból lesz tüzelő — gép­kocsi hajtóanyag vagy kazán tűz táplálék. Ami nem füstöl el, még értékesebb lesz. Egyik kelendőbb és haszno­sabb, mint a másik. Mestersé­ges gumi, műtrágya, állattáp. műszál, gyógyszer és mindé féle műanyag. Ma még a kül­földi piacra utaltak — vonat- szám hozzák be Lengyelor­szágba, az egyre nélkülözhe tétlenebb árut... A plocki vállalkozás nagy erőfeszítések eredménye. Többről van itt szó, mint a régi és mai ütközetek össze­hasonlításáról. Vajon a Sie­mens kék overálját, fehér vé­dősisakját viselő fiatal néme tek érzik-e ezt? Tóth György összeállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom