Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-04 / 80. szám

ms. Április 4, vasárnap MSI HEGYEI Kfltrhm Az országgyűlés ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról.) párt- és kormányküldöttségek vezetőit és tagjait, az ülés kül­földi és hazai vendégeit. Majd bejelentette, hogy az ünnepi ülés napirendjén a magyar nép felszabadulása történelmi jelentőségének törvénybeikta­tásáról szóló törvényjavaslat szerepel, amelyet a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke nyújtott be. Ezután nagy taps közben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke lépett a szónoki, emel­vényre. Dobi István beszéde Tisztelt országgyűlés! Zászlódíszt öltött, ünnepel Magyarország. Az ünnep me­legét' szívében érzi a nép. A szívekben élő hála vezet, ami­kor elsőnek én is kedves ven­dégeinket üdvözlöm. Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóján ünnepi ülés_,nk nevében köszöntöm a magyar népet. Tisztelt országgyűlés! A felszabadulás előtt Ma­gyarország rendkívül nehéz helyzetben volt. Az 1919-es Ta­nácsköztársaság tragikus buká­sa után negyedszázados áldo­zatos, kemény és keserves küz­delem folyt itt a nemzet hala­dó erői és az országra neheze­dő zsarnokság között. A har­cot a munkásosztály forradal­mi pártja, a kommunista párt vezette. A magyar munkás­osztály — szövetségben a dol­gozó parasztsággal — élén járt az önálló nemzeti létért, füg­getlenségért, szabadságért fo­lyó küzdelemnek. Ebben a harcban szövetségesekre ta­lált minden dolgozó ősz.ály- ban és társadalmi rétegben. Az elnyomott tömegek az élenjárókra figyeltek, onnan vártak jelzéseket, irányítást — biztatást is a jövőre —, s el­mondhatjuk, hogy ezekben a háborúellenes és antifasiszta küzdelmekben született mag a nemzet összefogása. A hala­dó és antifasiszta békebarát erők mozgalmai, harcai, vérál­dozatai nem voltak hiábavalók. Tisztelettel és kegyelettel emlékezünk most azokra, akik fegyveresen szervez­kedtek és harcoltak Ma­gyarország német náci megszállói és a nyilas banditák ellen, a partizán­harcok és az ellenállási mozgalom hősi halottaira, vértanúira. Érdemeik és áldozataik örökké emlékezetesek maradnak. Hála és tisztelet Számunkra Valóban meg­váltás volt a felszabadító se­regek megjelenése hazánk földjén. A szabadságot hoz­ták nekünk, a felemelkedést, az emberi élet lehetőségét sok millió elnyomott magyar szá­mára. Népünk és országunk éle­tében forradalmi és törté­nelmi fordulatot jelentett a felszabadulás, ezért nevezzük és érezzük áp­rilis 4-ét legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Kérem kedves vendégeinket, elsősorban szovjet barátainkat, s mellettük azoknak az orszá­goknak a képviselőit, amelyek a szovjet seregek oldalán részt vettek Magyarország felszaba­dításában, az itt megjelent ro­mán, bolgár, jugoszláv küldöt­teket, fogadják a hála és tisz­telet kifejezését, amit né­pünk, országgyűlésünk és a magam nevében tolmácsolok, érezzék, hogy ez a hála és tisztelet népünk szívéből-lelké- böl árad országuk és népeik felé. A hitleri háború legször- nyűbb szenvedéseit a visel­Szovjetunió népei ték, ők hozták a legnagyobb áldo­zatot a fasizmus megsemmisí­tésére létrehozott nagy szövet­ség teljes győzelméért, s a mi felszabadításunkért is. Ezért érez népünk soha el nem mú­ló hálát és testvéri barátságot a szovjet népek iránt. Ezért megbonthatatlan és örökér­vényű a szövetség, amely Ma­gyarországot a Szovjetunióhoz fűzi. Tisztelettel emlékezem meg ezen az ünnepnapon a fasiz­mus ellen harcolt szövetség többi országáról és népéről is, külön kegyelettel azokról az angol, amerikai és len­gyel katonákról, akik itt haltak hősi halált, ma­gyar földön pihennek, s csehszlovák barátainkról, testvéreinkről, akik velünk egyek voltak a szenvedésben és partizán harcaikkal a mi sorsunkon is enyhítettek. Ma ünnepel az ország, a magyal' nép. Kérem kedves vendégeinket, osztozzanak örö­münkben, s szeretném, ha a nagy ünnepség örömében a szocialista család és valameny- nyi szomszédunk részt venne. Emlékezés a múltra Tisztelt országgyűlés! Virágzó országból, olyan életből, amelyben már igen sok a beteljesedett szándék és szépek, biztatók a jövő kilátá­sai, tekintünk vissza a húsz év előtti helyzetre, a romokra, a kifosztott- ságra, arra a szomorú ál­lapotra, amit a múlt rend­szertől örökségben kap­tunk: íme: mekkora munkára, telje­sítményekre képes egy felsza­badult nép, ha egységes az építés szándékában, az emberi munka és szorgalom tisztele­tében, ha hisz saját erejében, képességeiben és bízik a jö­vőjében. így kezdődött... Az újjáépítéshez a nép fo­gott hozzá: roncsokból gépet csináltak, mozdonyt építettek, helyükre tették a síneket, fel­állították a villanypóznákat, a parasztok egy lóval, tehénnel szántottak, ha az sem volt, kapával kezdtek dolgozni. így kezdődött A kommunisták vezettek a tömegek harcát a népi hatalomért, közben mun­kára mozgósítottak és hir­dették, hogy bíznunk kell önmagánkban, szorgal­munkban, tehetségünkben, két kezünk munkájában, népünk jövőjében, holna­punkban és cselekednünk is kell érte. A politikai és társadalmi har­cok közepette, ahogyan a nép erői fokról fokra fölénybe ke­rültek, ahogyan a hatalom átment á nép kezébe, úgy lett a népé a gyár, a bánya, a köz­lekedés, a bank, a kül- és bel­kereskedelem is. Eközben megszületett az új államfor­ma, a Népköztársaság, meg­alakultak a tanácsok és meg­teremtődött a nép államappa­rátusa, a közoktatás, felelőssé­gét a népi hatalom vállalta magára: így nyílott meg ha­zánkban a szocialista építés le­hetősége. Számadás Most két évtizedes szabad­ság, sokszor nehéz és küzdel- | mes, de a magunk javára vég­zett munka eredményeit, vesz- szük számba. Nem feledhetjük azonban, hogy miközben a nép éhezve építeni kezdett, már a felszabadulás utáni első idők­ben komoly politikai erők, nem lebecsülhető hagyomá­nyokra támaszkodva, egy le­tűnt világ szemlélete és fo­galmai szerint tervezték a jö­vőt, a múlt átmentésén fára­doztak. Régi zsarnokságot pró­báltak újjáéleszteni, szemé­ly öltben és intézményekben a nép nyakára telepíteni. Ezzel próbálkoztak többször is, ké­sőbb is, a hatalomért folyó harc idején. Reményeik végle­gesen 1956-ban hiúsultak meg, amikor tapasztalnánk kellett, hogy a magyar nép szocialista rendje megdönthetetlen. A kommunisták mindvé­gig hirdették, Hogy nem engedhetünk, nem topog­hatunk egy helyben. Kü­lönben visszajön a múlt és véle a nagybirtok, a nagytőke, a földtelenség, a munkanélküliség, a nyo­mor, a dolgozó ember jog­talansága és megalázása. Hinnünk kell a jövőbeni A nép két évtized társadalmi harcai közepette mind na­gyobb bizalommal fordult a kommunista párt és a vele szövetséges következetesen ha­ladó, . baloldali erők felé, a jobboldal, a reakció pedig döntő, történelmileg vissza­vonhatatlan vereséget szenve­dett. A legfőbb, hogy a hata­lom szilárdan a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van, szocialista az ipar, a me­zőgazdaság, megszűnt a -tőkés kizsákmányolás, leraktuk a szocializmus gazdasági alap­jait. Örökre eltűnt a hárommillió koldus országa A múlt, a hárommillió kol­dus, a nyomor, a munkanélkü­liség, a szellemi sötétség, az urak Magyarországa örökre eltűnt. Űj ország született, a dol­gozók Magyarországa, amelyben a hatalmúra egyedül hivatott, arra egyedül jogosult, a dolgo­zó nc.p uralkodik. Független Magyarország szü­letet, amelynek kül- és belpo­litikáját nem külső hatalmak, hanem kizárólag a nép érde­kei irányítják. A nép áldozatos munkájával nemcsak a romokat takarítót­Szovjet vendégeink Soroksáron, Gyálon és a Csepel Autógyárban Szombaton a hazánkban tar­tózkodó szovjet veteránkül­döttség egyik csoportja, Ku- rucz Béla, a megyei pártbi­zottság titkára, valamint Ba­rát Károly, a pártbizottság osztályvezetője kíséretében a Kertészeti és Szőlészeti Főis­kola soroksári tangazdaságába látogattak. A megye egyik kiváló mező- gazdasági nagyüzemében Sző­ke János központi agronómus fogadta a vendégeket, akik nagy érdeklődést tanúsí­tottak a gazdaság szerve­zeti felépítése, termelési eredményei, valamint a dolgozók javadalmazása iránt. Többek között megtekintették a tangazdaság szarvasmarha­állományát és természetesen a kertészetet is. A látogatás után Szemion Alekszejevics Birjukov, a ve­teráncsoport vezetője nagy el­ismeréssel nyilatkozott a lá­tottakról. Hálás köszönetét mondott a meleg baráti fogad­tatásért és megígérte: vissza­térve a Szovjetunióba, fáradhatatlanul munkál­kodik a két nép barátsá­gának további elmélyíté­sén. Ez annál inkább természetes, mert Birjukov elvtárs, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság alelnöke. A megyében látogató - cso­porthoz a délutáni órákban csatlakozott Hlosztyakov ad­mirális, az egykori szovjet du­nai flottilia parancsnoka. A vendégek délután Gyálra in­dultak. A küldöttség egyik tagja Jafcou Petrovies Peszlwv a távoli Krim-félszigetről ér­kezett hazánkba, hogy a fel­szabadító harcok során hősi halált halt és Gyálon elteme­tett fia sírjánál lerója kegye­letét. A délutáni gyászünnepségen a dabasi járás dolgozói méltóan emlékeztek meg arról az 1387 szovjet hős­ről, akik a hazájuktól távol a gyűli, temetőben alusszák örök ál­mukat. A gyáliak is bebizonyí­tották, hogy húsz év után sem fakult meg hálájuk a hősök iránt. Ezrek sorakoztak méltó­ságteljes menetbe. Öregek és fiatalok, felnőttek és KISZ- esek, úttörők és katonák. Fel­emelők voltak a megemlékezés peroei. A díszes emlékműnél Hlosztyakov admirális tolmá­csolta a szovjet nép forró test­véri üdvözletért,. Míg a gyáli ünnepség az emlékezés és a hála jegyében zajlott le, addig a Csepel Autógyárban rendezett talál­kozó a felszabadulás örömét tükrözte. A Csepel Autógyár művelő­dési otthonában a nagy Pest megyei üzem és a ráckevei já­rás hálás lakói adtak estélyt a felszabadulás évfordulója al­kalmából hazánkba érkezett vendégek tiszteletére. Az ünnepélyen Bárány Jó­zsef, a vasasszakszervezet titkára mondott beszédet. A megyei pártbizottság, a já­rás, valamint a gyár vezetői­nek képviselőin kívül számos dolgozó, kétkezi munkás ünne­pelt együtt a küldöttekkel. ta el, hanem megteremtette a szocialista építés elengedhetet­len alapfeltételét, a nehézipart — előbb csak a szükségletek nyomában haladva, később azonban már a nép megmöve- kedett igényeinek megfelelő módon fejlesztettük a könnyű­ipart, mind gazdagabban tud­tuk ellátni közszükségleti cik­kekkel a kereskedelmet. Iparvárosokat új, hatalmas építettünk üzemekkel, kényelmes korszerű lakó­negyedekkel. Néhány iparágban elértük a világszínvonalat, sok árucik­künk a legnagyobb ipari or­szágok áruival is versenyké­pes. Húsz év tapasztalataiban joggal látjuk annak zálogát, hogy a munkásság, a műszaki szakemberek és a gazdasági vezetők biztosítani tudják a jövőre vonatkozó ipari ter­veink beteljesedését is. . Parasztságunk két forradalmat élt át A magyar parasztság két forradalmat élt meg a húsz év alatt: a feudális nagybirtok- rendszert felszámoló földosz­tást és a falu szocialista átala­kítását. Mind a kettő törté­nelmi jelentőségű lépés volt a falu és a parasztság életében. Ma már szemmel láthatók az eredmények. A parasztok szorgalma, a földhöz, a mezőgazdaság­hoz való hűség, a munka szeretete évről évre erősíti a szocialista nagyüzemi gazdaságokat. A szövetkezeti parasztság ter- melőakarata népgazdaságunk egyik nagy és megbízható erő­forrása. . Munkásosztályunk a nép vezetőjévé vált Nagyot fordult e húsz évben a munkásság sorsa. A mun­kásosztály az ország, a nép vezetőjévé lett, soraiból párt­vezetők, államférfiak, gazda­sági vezetők kerülnek ki. Az elmúlt húsz évben a munkásosztály bebizonyí­totta, hogy hivatott az or­szág vezetésére és kész ha­zájáért, népéért minden áldozatra. A hatalmas ipari fejlődés megháromszorozta a munká­sok számát. Sok százezer mun­kás dolgozik szocialista brigá­dokban, ahol a munkában bontakoznak ki a szocialista társadalom új emberének er­kölcsi tulajdonságai. A parasztember is megsza­badult a létért, a fennmaradá­sért vívott küzdelem gyötrel­meitől. A közösségi, nagyüze­mi munka lehetővé teszi, hogy új ház építésére, ruházkodás­ra, művelődésre, gyermekei neveltetésére gondoljon, s túl­nézzen faluja határain, érdek­lődjön az ország, a világ dol­gai iránt. A parasztemberek hú szö­vetséges társként ott áll­nak a munkások mellett. Magas állami, társadalmi posz­tokat is betöltenek, megyei és országos feladatokat vállal­nak. Régi és űj értelmiségünk egybeforrt A régi értelmiségnek is megvoltak a forradalmárai, bátor, haladó emberei és nem is csekély számban. A szocia­lizmus vonzása évről évre erő­sebben hatott a tanult embe­rekre. Közben felnőttek a munkásosztály és a parasztság soraiból érkezett fiatal értel­miségiek és azt tapasztaljuk, hogy ma már az építőmunká­ban az öregebbek és a fiata­lok, a régi és áz új értelmiség egybeforrt. Eredményeik mögött meg­találjuk a régi értelmiség erőfeszítéseinek, építő, jó­szándékú közreműködésé­nek bizonyítékait és a fia­talok kezenyomát. Töltse el egész értelmiségün­ket elégedettséggel az a tudat, hogy munkájával a népet, az emberi haladást szolgálja. If­júságunktól azt kívánjuk, hogy tisztelje a felszabadulás és az utána következő évek sokat fáradozott idősebb nem­zedékét és képességeit, a népi hatalom intézményeiben szer­zett tudását forradalmi lendü­lettel fenntartás nélkül bo­csássa a szocialista építés ren­delkezésére. A jövőért való felelősseget fokról fokra a fiataloknak kell vállalniok. A szocialista építés gazdasá­gi és politikai erőfeszítései közben sikerült népünket a műveltség magasabb fokára emelni, ebben az iskolai okta­tásnak, a népművelésnek, a sajtónak, az irodalomnak és a művészeteknek egyaránt meg­volt a szerepük, érdemük. A könyv, a nyomtatott be­tű ma már mindenkihez eljut. Kultúrforradalmunkat jellem zi azon egyetlen adat is, hogy 1964-ben — fiatalok és felnőt­tek — kétmillióan részesültek államilag szervezett oktatás­ban. Nemzeti jövedelmünk ma már valóban a nemzet jövedelme A nép életszínvonala állan­dóan növekedik. A nemzeti jö­vedelem 1938 óta meghárom­szorozódott, s nyugodtan mondhatjuk, hogy ez most már valóban a nemzet jöve­delme. Nem kiváltságos osztá­lyok fényűzésének, pazarlásá­nak eszköze és nem folyik ki az országból a nemzetközi tő­ke csatornarendszerén. A munkások és alkalmazottak reálbére 1949 óta 70 százalék­kal nőtt, s hasonlóan emelke­dett a parasztság fogyasztásá­nak reálértéke. A lakosságnak majdnem teljes egésze társadalom­biztosításban részesül. Rombadőlt országot örököl­tünk, százezreknek- nem volt a fejük felett hajlék, s ma az ország népének egyötöde, két­millió ember új lakásban él. amit már mi építettünk. Városaink és falvaink fejlőd­nek, tele vannak új épületei,r kel, az új otthonokban más­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom