Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-14 / 88. szám

PEST MEGVEI

^íírlau

1965. ÁPRILIS 14, SZERDA

U @?

Á£T ELŐ ADAS KÖZÖTT

As illuzionista nem bűvész — A londoni eset A cirkuszkupolából a porondra

Az üllői Kossuth Tsz-ben i ötven hold szőlőt telepítettek | tavaly. A kékfrankos és az olasz rizling ujjnyi vastag, méter magas vesszőket növesztett már a táblán. Idén újabb ötven hold telepítésére kerül sor — hét végére, hús- véti'a ezt is befejezik.

Gecselovszki András munkacsapata a hárslevelű és a kétéves saszla gyökereit metszi, gyorsan, hogy az ültetők egy percet se álljanak.

Kovács Páiné, Béki Pálné, Mészáros Béláné és a többiek i

Halomstros temető Baján

Érdekes leletmentést fejezték be a napokban Baján. Az ottani múzeumnak jelentették, hogy közel az alsódunavölgyi tőcsatorna partjához, szőlő alá forgatás közben cserépdarabok kerültek felszínre. A régészek a helyszínen hamvasz- tásos sírt tártak fel, amelyekben többek között kerámiai tárgyakat, nagyfülű agyagedényeket találtak. A leletek — mint megállapították — a késő bronzkorból, s a kora vaskorból valók. Ilyen, úgynevezett halomsíros temetkezést eddig csak a Dunántúlon és Szeged környékén tártak fel.

ÜNNEP

Fotópályázatunkra érkezett. Nábrády felvétele

gyorsan dolgoznak, rutinosan. Rutinjukat a tavalyi ötven hold telepítésekor szerezték meg. Most húsvétkor még régi borból isznak áldomást a munka befejezésére, de ősszel már a tavaly telepitett szőlőt rakhatják a présbe.

Az idei év jónak ígérkezik, s a zárszámadáson már sajá: borral koccintanak rá.

Kinek drukkolt a buszvezető ?

Ügy látszik,' hogy az a buszvezető, aki vasárnap délben Gyömrőről vitte járművét Monorra, magánemberként a péteri futballistáknak drukkol. Ezt abból állapíthatjuk meg, hogy nem várta meg a néhány perces késéssel beérkező személyvonatot, hanem a menetidőt mereven betartva indult el Gyömrőről.

Ugyanis a késve érkező vonatról szálltak le a gyömrői állomáson a sülyi labdarúgók — a Péteriek vasárnapi ellenfelei. Ám a buszvezető miatt majdnem elmaradt a mérkőzés. Szerencsére az „ellenfél'’, a péteriek a sülyiek segítségére siettek, s a meccs mégis ’ megkezdődött és — péteri győzelmet hozott.

Cegléd:

Szobrok gyökérből

A Ceglédi Kossuth Múzeumban vasárnap megnyílt Táncos Frigyes gyökérfaragó szoborkiállítása. Az érdekes bemutatón számos, gyökérből készült szoborkompozíciót láthat a közönség. A kiállítást az első napon több százan tekintették meg.

Dinnyetermesztés Kőrösön - vendégségben...

Különös vendégek kopogtattak be a kora tavasszal ez idén Nagykőrösre. Csánjj községből, a dinnyetermesztés klasszikus hazájából jöttek. Négyen vannak, név szerint Nagy Sándor, Nagy Zoltán, Molnár János és Simon Mihály. Azért jöttek, hogy a város határában dinnyét ültessenek, hogy párosítsák szakértelmüket és a jó körösi homokot.

Az állami gazdaságtól fogtak földet részes alapon, a Fekete szélen, az egykori birses helyén. Húsz hold sárgadiny- nyét, tizenkét hold görögdinynyét és három hold uborkát vállaltak.

Márciusban hozzá láttak a munkához. Először lakást építettek. Négy favázas, földtetejű dinnyéskunyhót. Azután belekezdtek a munkába. Elkészítették a melegágyakat, s a szorgalmas munkának már szemmel látható az eredménye. A negyvenholdas hollandi ágyban szépen zöldell a három-négy centi magas, sok ezer gyepkockába vetett sárgadinnye, görögdinnye és uborkatő. Ha az idő engedi, május ötödikén, hatodikán az egészet kiültetik a szabadba.

Popkó és a gyerekek

A Lenfonó és Szövőipari Válla* lat a 20. évfordulóra irodalmi pályázatot hirdetett. Az első díjat ez a pályamű nyerte.

H

egyek koszorúzta

völgyben épült a falu, amely 1944. december 25-én érte meg felszabadulását. Csikorgó hideg volt azön a napon. A fehérre meszelt házacskák — egybeolvadva a havas tájjal — csodálkozó apró ablakszemekkel nézték a pu- íajkás katonákat, a vöröscsillagos prémsapkákat, a dobtáras géppisztolyokat. Megjöttek — intettek egymásnak némán az ablakszemek. Megjöttek — súgták a kerítések.

— Megjöttek! Itt vannak! Itt vannak az oroszok! — kiáltotta Tóth Pali, és hidegtől pirosán égő arccal rohant a kert végi megfigyelőből az istállóba, a fiúk főhadiszállására. Megjöttek! — lihegte futástól kifulladva. — Igazán megjöttek! Gyertek, nézzétek meg — mondta, de ezt már csak Csillag, a lovacska hallotta, mert a fiúk felocsúdva első meglepetésükből, egyszerre ugrottak az ajtónak és rohantak a megfigyelőhöz, hogy saját szemükkel lássák, milyenek az oroszok. Pali kékre fagyott kezeit szája elé tartotta, leheletével melegítette, majd a fiúk után iramodott.

Az istállóban volt a „vezérkar” „főhadiszállása”. Kedvelték ezt a helyet, nemcsak azért, mert a szűk konyhán kívül egyetlen meleg hely volt a házban, hanem azért is, mert itt nem zavarták őkét az ideges felnőttek. A megfigyelőt az iskolaszünet első napjaiban építették kövekből és kukoricaszárból. Igazán nagyszerű hely volt. A figyelőréseken keresztül belátták a Fő utca nagy szakaszát. Innen nézték a német tankokat, teherautókat, amikor kivonultak a faluból észak felé. Most kicsit félénk, de a kíváncsiságtól kerekre nyílt szemekkel figyelték a szovjet tankok véget nem érő sorát.

A „vezérkar” tagjai kertszomszédok voltak. A tábornok Pista volt, a legidősebb, Luca napján töltötte be 13. évét. Édesapja is katona volt, csakhogy igazi katona és még nem érte el a tábornoki rangot. Közkatonaként került orosz fogságba Sztálingrádnál. Az ikrek, Sanyi és Józsi tizedesi rangban voltok apjukkal együtt, akikről, csak annyit tudtak, hogy Oroszországban harcolt a fronton. Már fél éve nem kaptak hírt felőle. A Nagy-testvérek hárman közkatonák voltak. Apjuk ugyancsak közkatonaként halt meg a Donnál. Palinak ezredesi rangot adott Pista.

— Tábornok úr! — jelentette egy napon Tóth Pali „ezredes”. — A pékség előtt egy teherautót láttam, amire kenyeret raktak, amit a pékségből hordtak ki az orosz katonák.

— Ne beszélj zöldségeket! — mordult Pista Palira. — A pékségben már régen nem sütnek kenyeret. Azóta, amióta Schmidt pék Németországba menekült.

— De igen, sütnek kenyeret. Két szememmel láttam, hogy

kenyér volt. Igazi fehér kenyér. Orosz katonák hordták a teherautóhoz és az udvaron is láttam orosz katonákat járkálni fehér kötényben.

M

ásnap az egész „hadsereg” ott állt a pékség előtt. Kicsit megszeppentek, amikor egy orosz katona ment feléjük, és tört magyarsággal kérdezte tőlük, hogy mit akarnak. Tanácstalanul néztek egymáma, m nd- egyikük a másiktól várt feleletet. Ilyén közelről még nem láttak orosz katonát, akinek pisztoly is volt a derekán. Pali volt, aki megtörte a csendet és nagyon halkan mondta:

— Kenyérért jöttünk.

— Szegény gyerekek. Szegény gyerekek — mondta Popkó, az oroszok pékje, majd hirtelen megfordult és besietett a sütödébe. Mire a fiúk meglepetésükből feleszméltek, ismét kint volt a kapuban egy kosár kenyérrel. An- nuska, a pékségben dolgozó magyar kislány csodálkozva nézett Popkó után, s amikor meglátta a gyerekcsoportot az udvaron, elmosolyodott. Még akkor is mosolygott, amikor szemlét tartott a kovászok felett, hogy eléggé megkeltek-e. De mosolya arcára fagyott, amikor meghallotta Popkó hangját. Ez a hang nem volt olyan barátságos, mint amilyennek megszokta Popkótól. Kiabált, káromkodott, még akkor is. amikor visszament a sütödébe és mérgében földhöz vágta a kosarat, kenyerekkel együtt.

Annuska rosszat sejtve kinézett a gyerekcsoport felé, azonban a fiúkat már nem látta. Annuska nem értette mi történt Popkóval és a gyerekekkel. Popkó nem szólt semmit, csak idegesen járkált le és fel a sütödében. Nem , beszélt akkor sem, amikor Annuska megkérdezte: í

— Popkó, miért hoztad visz- sza a kenyereket? Azt hittem, a gyerekeknek vitted.

Popkó nem felelt, csak nézett, valahova a távolba, fájdalmas és gyűlölettől eltorzult arccal. Szemeiben könnycseppek jelentek meg. Popkó, a férfi, a több éves frontkatona sírt. Majd nagysokára csendesen megszólalt.

— Te ezt nem érted, Annus- ka, de elmondom. Nagyon szeretem a gyerekeket. Nekem is voltak gyermekeim ... de már nincsenek. Tizenketten voltak és mind fiú. Egészséges, szép fiúk voltak, Annuska. Öt közülük a fronton volt. Meghaltak. Meghaltak azért, hogy a többi életben maradjon. A legkisebbet akkor vártuk, amikor bevonultam. Még nem is láttam. Az asszony írta, hogy az is fiú lett, és egészséges, mint a többi. Olyanok voltok a fiaim ... ha láttad volna Ő4vet, Annuska! Erősek és kemények. mint az ekeacél. A Kárpátoknál harcoltam, amikor eljutott hozzám a hír, hogy az asszony és otthonmaradt fiaim már nem élnek. A németek gyújtották rájuk a házat és mind bentégtek. Tudod, Annuska, nagyon sze- retterrj^a fiaimat és büszke vagyok azokra, akik a fronton haltak meg. Egyformán szerettem mindegyiket. Nem tudtam volna megválni egyiktől sem. A fronton, a tűzvonalban gyakran -féltem a haláltól. Ilyenkor a fiaimra gondoltam. Arra gondoltam, ha meghalok, értük halok meg. Ez a gondolat erőt, bátorságot adott, és rohantam... A bosszú adott erőt a harchoz. Minden golyót fiaimért lőttem ki. Életekért életeket oltottam. De mindezt csak a tűzvonalban tettem, Annuska, ártatlan embereket soha nem bántottam. Miért nem adtom kenyeret , a gyerekeknek? Amikor feltördeltem, hogy szétosszam közöttük, beszélgettem velük. Kérdeztem és a gyerekek válaszoltak. Egyik elmondta, hogy apja katona és Oroszországban harcolt. Oroszországban! Ekkor nagyon elkeseredtem, mert eszembe jutottak az én fiaim, akik már nincsenek. Akiket megöltek ártatlanul, és lehet, hogy pontosan annak a fiúnak az apja ölte meg őket. Én ezeknek a gyerekeknek nem adok kenyeret. Nem ölöm meg őket, de kenyeret nem adok nekik. Elkergettem őket dühömben. Ne haragudj rám. Annuska.

— Nem haragszom én rád Popkó. Sajnállak. Sajnálom családodat, de sajnálom ezeket a gyerekeket is, akiknek nem adtál kenyeret. Pedig biztosan nagyon éhesek lehettek. Ezek ártatlan gyerekek, Popkó. Ezek nem tehetnek arról, hogy háború van. Nem ők akarták a háborút, de .a szüleik, az apjuk sem. Szüleiket majdnem mind ismerem. Falubeliek. Derék, dolgos emberek voltak, nem ártottak azok a

légynek sem. Nem jószántuk- bói mentek háborúba. Neked a családod halt meg Popkó, akik nem vétettek senkinek, nekem a vőlegényem és öcsém halt meg a háborúban, akik szintén nem vétettek senkinek. Az öcsém, aki jóformán gyerek volt még, amikor elvitték a frontra. Mégsem gyűlöllek téged, de egyik orosz katonát sem, pedig a ti golyótok, vagy gránátotok ölte meg őket. Titeket nem gyűlöllek, de gyűlölöm, és amíg élek, gyűlölni fogom azokat, akik háborút akarnak. Háborút, amiben vagy meghalunk, vagy elveszítjük azokat, akiket szeretünk.

Annuska elhallgatott és megfogta Popkó kezét.

*

ásnap. Az utcáról gyermekzaj hallatszik be a sütödébe. Annuska riadtan figyel és kíváncsian ki fejét a s-ütöde aj- hogy megnézze, miért zajonganak a gyerekek. Egy pillanatra meglepődik, majd szélesen elmosolyodik, amikor látja, hogy a kapuban legalább 25 gyerek zsibong, kisebbek, nagyobbak, és mint torony, az apró házak közül, emelkedik ki Popkó alakja.

Popkó féllábon állva, nevető arccal tördeli térdén a vekniket és két kézzel kétfelé adja a kenyeret. A finom, puha és fehér éltető kenyeret.

És így volt ez mindennap, amíg Popkó csapata a faluban állomásozott.

Zachár Sarolta

dugja

táján,

LUKÁCS GYÖRGY 80 ÉVES

Lulkács György akadémikust 80. születésnapja alkalmából kedden a Magyar Tudományos Akadémia társadalmi történelmi tudományok osztályának nevében Molnár Erik akadémikus, Friss István akadémikus és Pach Zsigmond Pál levelező tag köszöntötte és át- : nyújtotta most megjelent „Az esztétikum sajátossága” című művének díszkötéses póldá- I nyát.

Húsvétra befejezik a telepítést

Magyarország legidősebb ornitológusa — a Pécsváradon élő Agárdi Ede, nyugalmazott tisztviselő — kereken 60 esztendeje foglalkozik madártojások gyűjtésével és a m-ada- ti

HATVAN ÉV A MADARAK NYOMÁBAN...

rak életének megfigyelésével.

Jelenleg 74 éves. Gimnazistaként, 14 esztendős korában kezdte jegyezni a madarakkal kapcsolatos észleléseit. 1912- ben lett hivatásos ornitológus: megfigyelői oklevelét még Herman Ottó, a nagy természettudós, a „Királyi Magyar Ornitológiái Központ” akkori igazgatója írta alá. ötezer madártojásból álló tudományos gyűjteményét a Nemzeti Múzeumban helyezték el. Ez azonban 1956-ban — a múzeum égésekor — elpusztult.

Az idős ornitológus újra kezdte a munkát és csaknem 3000 tojásból álló új gyűjteményét most a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi.

Magas kora ellenére jelenleg is naponta végez megfigyeléseket a Mecsekben és környékén. A tavasz folyamán 40 madárfaj érkezését és fészkelését jegyzi fel s jelenti a Madártani Intézetnek.

soraiból. Minden így is történt volna, ha .. . Kekem az utcán kellett futnom. Azonban éppen akkor szakadt r ránk egy nagy zivatar, a sárban elcsúsztam. Pii’anatok alatt határoznom kellett. Gyorsan ruhát cseréltem, s végül mégis csak megjelenhettem a terem egyik sarkában.

Kio a Városligetben estéről estére elbűvöli a közönséget. Fia, Igor belép az egyik te e- I fonfülké’oe, s előbújik a má- i síkból. Csinos asszisztensnőjét j oroszlánná varázsolja, Andr- I jusa bohócot törpévé zsugo- j ritja, s „elégeti”, majd vizes kannából előhívja ugyanazt az j asszisztensnőt.

Békés Attila

úgy, mint az a bizonyos bűvész. Mert a bűvészet és az il- I lúziókeltés: két különböző fo- I galom. A bűvész kézügyesség- ! gél dolgozik. Az illuzionista pedig eszközeivel, felszerelé- I seivel, segédeivel együtt dol- ! gozva kelt illúziókat a nézö- I ben.

f — Miről érdeklődne az én helyemben?

— A londoni esetemről... ott kaptam meg a legnagyobb

i elismerést: tiszteletbeli taggá | választottak és kitüntettek a | mágusok Aranydeszka dijával.

A cirkusz- és varietéművészek világszervezetének köz- ■ pontja Koppenhágában műkö- j dik. Innen ítélik a legércieme- | sebb cirkuszművészeknek az i aranyérmet. Három művész kapott ilyen kitüntetést, s huszonöt éve: senki sem. És nemrégen — negyediknek — a szovjet cirkuszi varázslót, Kio mestert érte a magas elismerés.

1921-ben lépett először porondra, s azután bejárta az egész világot. Annyit utazott, hogy turnéinak kilómé terhosz- sza többször is átérné már a földet. Fia, Igor, s felesége — az egész család együtt tíolgo- j zik a sikerért.

— Kudarc is érte már?

I — Volt. Csak olyan embert I érhet, aki dolgozik. De ha j voltak is’ bukásaim, ahogy ; mondaná szokás: mindig szárazon kerültem ki belőle. Egy- j szer például egy ládával iép- I tem a közönség elé. Kivet'.em ] belőle egy zsákot és megmu- ! tattam mindkettőt a közönségnek, sőt, kértem, nézzék meg kívül-belül: üresek-e. Közben kezemet, lébe mat ösz- szekötözték, be a ládába. Leszögeztek, még spárgákkal is átkötözték a ládát. S én azt mondtam, hogy ha hármat számolnak, előbújok a közönség

A hirdetőoszlopon: Kio. A földalatti lépcsőjén: Kio. A Népstadionban: Kio. Rádió, televízió, újság: Kio.

Ki ö?

— A mester pihen, egy kis türelmet kér.

Egyelőre hát marad a plakát: fekete háttérből eles szemüveg, mögötte titokzatos szempár. „Kio’‘. De hirtelen megmozdul — ajtó nyílik: a szoba homályából hajlott hátú, idős férfi lép a Városliget délutáni fényébe. A szemüveg mögött kérdésre váró szempár, az arc sitiinkéivé — jelenésre kész. Most csend van a porondon. Két előadás között, a szünetben kérdem:

— Mikor határozta el, hogy illuzionista lesz?

— Nagyon régen. Már elfelejtettem. Az biztos, hogy negyvenöt éve dolgozom a cirkusz porondján.

— Mégis: miért választotta éppen ezt a pályát?

— Először akkor gondoltam erre, amikor mint fiatalember, Varsóban végignéztem egy két részből álló illuzionista műsort. Nagyon nemtetszett.

— Ügy érezte: „én ezt jobban fogom csinálni”?

— Nem. Egyszerűen az nem tetszett benne, hogy misztikus ködbe burkolta a produkciót. Azóta már tudom és vallom — a mi célunk a szórakoztatás.

— Mindig illuzionista akart lenni?

— Először a moszkvai Miniatűr Színházban kisebb epizódszerepeket, vUlámtréfákat játszottam. Később átmentem a cirkuszba, premierem a Csi- nyireli Cirkuszban, a kupola tetejében, a trapézon volt. Légtornászként kezdtem — de leestem ...

— Megijedt?

— Elég volt. Eszembe jutott az a bizonyos varsói illuzionista műsor. Mi lenne, ha én is megpróbálnám? De nem