Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-02 / 78. szám

1965. Április 2, péntek pest Wfttei zJChiap A 120. évforduló tiszteletére • 9 Ünnep-és megint tovább Ünnepre gyűlnek össze ma délután a Magyar Gördülő­csapágy Művek diósdi gyára dolgozói. Felszabadulásunk huszadik évfordulóját ün­nepük — s egy kissé önma­gukat is. Mert méltóan ké­szültek erre az ünnepre: tet­tek meggyőző seregével. ♦ Teljesített ígéretek ♦ A műszak vacsorája ♦ A jók legjobbjai ♦ Diósdi versenyfutás 41 A FELSZABADULÄSI ML NK A VERSEN Y legjobb­jainak nevét már ráírták az oklevelekre, a brigádok ver­senyfutásában is megvan­nak a győztesek. ígéret volt: a Karikás Frigyes ifjúsági szocialista brigád kétszáz­ezer forintot takarít meg szerszámfelújítással, a szer- számf elhasználás módosításá­val. Állták a szavukat: meg­van a kétszázezer! A brigád ma veszi át a szocialista bri­gádnak kijáró jelvényt — de már a másodikat! Az ünnep tiszteletére kezdeményezett munkaverseny átfogta a gyár valamennyi üzemét: a jóknak sem volt könnyű helvtállniok, mert még többet tettek — a legjobbak ... Szívós András, a tmk karbantartó csoport- vezetője a tűgörgőüzem gé­peinél végzett áldozatos mun­kát, Kozma Gábor — a köszö­rűüzem Haladás-brigádjának vezetője, gépbeállító — aki a szocialista brigádvezetők crszágos tanácskozásán kép­viselte a gyáriakat, szintén tudta, szavaknak és tettek­Nem kutyadolog? Érdekes eszme társítás jutott eszembe míg a szigetcsépi vtj­einek panaszkodását hallgatom. Tipikusan a kiskutya-nagy- kutya esete ez. Ami a kutyá­kat illeti — az még érthető — csak, hogy itt a marakodás tárgyát képező „csont*' több mint ezer embert érint, hogy az elnök szavaival éljek: fá­jón: A földmüvesszövetkezeti boltról van szó. Két éve kezd­ték el az építkezést, de csak az alapozásig jutottak el. Közben az fmsz „üzemágasa", Pásztor Jenő, a szigetszentmártoni ta­nács elnöke lett. és aZt a 260 ezer forintot, mely a bolt fel­építésére volt előirányozva, Szentmárton község fejleszté­sére fordította. Az építkezés abbamaradt. Egy szomszédos ház „egyetlen” szobájában működik most a bolt. De hogy meddig, az kérdéses, mert a KÖJÁL kijelentette, hogy az egészségügyi követelmények­nek nem felel meg az a kis helyiség. Tehát Csépen csak egy bolt marad, mert ezt be­zárják, és az állami üzlet a falu másik végén van, mintegy két kilométerre. Ez a helyzet Csépen és úgy látszik ez is marad, mert a 260 ezer forintos „csontot** azóta Szigetszentmárton már meg is emésztette. Máray István r.ek fedniük lsell egymást: példamutató munkája újabb lendítőerő a gyár szocialista brigádmozgalmában. HUSZONHÉT BRIGÁD \ ERSENYZETT a szocialista címért: 17 nyerte el, közülük kettő az oklevelet, tizenöt a jelvényt. A Kun Béla mű­szerészbrigád — Hídvégi Fe­renc vezetésével — az eta­longyártásnál bizonyította, a legjobbak között a helye. A Március 21 komplexbrigád­nak a gyűrű belsőfuratok kö­szörülésére használt „Fortuna" hozta meg a kiválók közé ke­rülést. A köszörűüzemben a brigá­dok vetélkedésén, az egyéni vállalásokon túl a műszakok is vetélkedtek. Novak Gyula műszakja lett a legjobb: ju­talmuk háromezer forint — Ezt bizony — „feldob­jak” — mondja mosolyogva Kovák Gyula és társai bólo­gatnak hozzá — kiérdemel­tük, hogy egy jó vacsora ere­jéig elreprezentáljak ma­gunkra ... Novák Gyula műszakjában Sütő Ferencné, Ring Félné, Halász Ferenc volt a „mo­tor”: tervük mennyiségi és minőségi teljesítése, illetve túlteljesítése a többieket is többre ösztönözte. És ha már pénzről beszé­lünk: ’április 6-án újabb oénz jut a Nouék-müszaknak. de a gyár többi dolgozójának is. Tizenhat és fél napi — nyereségrészesedés. — A FELSZABADULÁSI MUNKAVERSENYBEN nagy gondot fordítottunk az egyéni versenyzőkre — mondja We­ber Márton, a szakszervezeti bizottság termelési felelőse — s ez az eredményeken is meglátszik: az ünnepségen hetvenötén kapnak kiváló dol­gozó oklevelet vagy jelvényt. Olyan szám ez, amely jól bizonyítja; a brigádmozgalom mellett igen sok lehetőséget rejt magában — s a lehető­ségek tettekké válthatók — az egyéni verseny is. Négyen már a második ki­váló dolgozó jelvényt veszik át az ünnepségen: Szuho- dovszky Istvánné, a köszörű- üzem betanított munkása, Rihó Károlyné, a köszörű­üzem minőségi ellenőre, Hor­váth András, a technológiai osztály vezetője és Benussi Silvió meó-vezető. Nyolc fizikai dolgozó és négy műszaki ma délután már jelvényes kiváló dolgozó lesz, ötvenkilencen pedig az oklevelet veszik át — ter­mészetesen a pénzjutalommal együtt — közülük negyven­hármán fizikai dolgozók, azaz még a statisztika is stimmel — nemcsak az eredmények. Habár utóbbiakért még a statisztika is könnyen elha­nyagolható ... Az eredmé­nyek ugyanis a legjobb szó­szólók a munkaverseny, a valóban megalapozott ered­ményekre, s nem mutatós látszatra törekvő nemes ve­télkedés mellett. Az ünnepeltek, a kitünte­tettek között ott lesz ma délután Gindele József esz­tergályos ifjúmunkás — ki­váló dolgozó jelvényt kap —, Göncz János géplakatos ifjú­munkás — kiváló dolgozó oklevéllel tart majd hazafelé — is, s mindazok akik ne­vét nem sorolhatjuk fel, de akik valamennyien részesei annak, hogy a diósdi gyár eddigi eredményeivel a leg­jobb választ adta a Központi Bizottság decemberi határo­zatára: termelékenyebb mun­kát, gazdaságosabb gyártást. o A MA DÉLUTÁNI ÜN­NEPSÉG — rövid pihenő. Az eddig elértek összegezése, er­kölcsi és anyagi ösztönző a továbbhoz, a gyár évi válla­lásának teljesítéséhez. Adott szavukat az év első három hónapjában becsülettel áll­ták — miért lenne másként a következő kilenc hónap­ban? ... Népvándorlás: reggel —.este (A cikk első részét teg­napi számunkban közöl­tük.) A múlt év végén két szak­munkás otthagyta a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatot, mert — másutt töb­bet ígértek nekik. Elmentek, bejáró munkások lettek. Majd — számoltak. És kiderült, hogy semmivel nem lettek gazdagabbak, de jóval több ké­nyelmetlenséget vállaltak. Sze­retnének visszakerülni a vál­lalathoz ... Indokok és érvek A bejárók egy része olyan szakmában dolgozik, olyan munkakört lát el, amelyet ott­hon valóban nem talál meg, tehát egész egyszerűen nem te­het mást, mint utazik napról napra. Ily értelemben örven­detes változást hoz — ha szám­szerűen még nem is döntő — a megyében létesülő, illetve felépített üzemek munkaere­jének biztosítása. A Dunai Cement- és Mészmű építői közül so­kan ott maradtak, lete­lepedtek, az Országos Gumiipari Vál­lalat Pálma-gyáregységének váci telepe szintén új munka- alkalmak tucatjait jelentette. Az ipartelepítési tervek vég­rehajtása, fővárosi üzemek me­gyénkben létesítendő új egy­ségei — a bejárók gondjain is enyhítenék, azonban hiba len­ne kizárólag az iparra korlá­tozni a megoldás keresését. Több községünkben az a fur­csa helyzet alakult ki, hogy a termelőszövetkezet, az álla­mi gazdaság — például a Cse- pel-sziget több községében — távoli megyékből jött munká­sokat alkalmaz — és biztosit munkásszállót, kedvezményes hazautazást stb. — s ugyanak­kor a község lakói reggelente a fővárosba utaznak, dolgoz­ni. Ugyanez a helyzet azokkal is, akik — a fővárosban nem jutva lakáshoz —- Ócsától Gyá- lon át Pátyig és Üllőig a már amúgyis túlzsúfolt községek­ben telepednek le, s bejárók­ként ^ tovább növelik a közleke­dés gondjait, s ugyanak­kor a község nehézségeit is. Van közöttük nyírségi, Vas megyei, Békésből való, akik lényegében lakóhelyüket, mun­kahelyüket csak átmeneti megoldásként fogják fel, s ezért viszonyuk is ehhez iga­zodó. Az indokolt és jogos bejárás mellett tehát igen nagy azok száma, akik csak érvekkel bi­zonygatják önmaguknak is, hogy az a helyes, amit tesz­nek. Pusztán adminisztratív intézkedésekkel nem lehet és nem is lenne helyes megaka­dályozni a főváros környéki községek már ma is lehetetlen helyzetének további súlyosbo­dását, de érdemes lenne min­den érdekelt szervezet bevo­násával megkeresni a kivezető út jelzőköveit. A gondon belüli — gond A bejárás csökkentése, a he­lyi munkaalkalmak maximális kihasználása általános érvé­nyű feladat, de ezen belül kü­lön gond a nők foglalkoztatá­sa. Helyes és jó dolog pél­dául a dabasi konfekcióüzem létrehozása, első hallásra me­rész és szokatlan, de sok nő­nek munkát biztosító a Te.' e- fongyár Bugyi községbeli te­lepe vezetőinek elképzelése: bedolgozókkal elkészíttetni bi­zonyos alkatrészeket, szerelési munkákat, az abonyi szőnyeg- szövők is helyben találtak munkát, ugyanakkor nem egy termelőszövetkezetben is — például Csömörön — az asz- szonyok jelentik a munka zö­mét végzőket. Ez egyben annak igazolása I is, hogy a háztartás ellátása, a gye­rekek nevelése miatt sok­kal nehezebben mozduló nők könnyebben megértik az adott lehetőségeket, mint a férfiak, akik szem elől tévesztve a helyi alkalmat, másutt kereskednek „valami jobb” után, s közben saját holnapjukat veszélyeztetik. A fiatal házasember, akit falu­belije „bevitt” munkahelyére, felelősséggel alapozhatja-e csa­ládja sorsát arra, hogy „majd csak lesz valahogy”? É tekin­tetben — ne féljünk kimonda­ni — az asszonyok jóval több realitásérzékkel rendelkeznek, mint a férfiak, jobban tud­ják, mint párjaik, hogy a van Sikeres évet zárt a Gödöllői Htsz 2.» millió forintnyi áru — iß nnp ny*’reségréstsesemlés Több mint 600 embernek nyújt már megélhetést a Gö­döllői Háziipari Termelőszö­vetkezet. A kisebbfajta gyár­nak is beillő központi üzemte­lep például 200 szövetkezeti tagot foglalkoztat, jól felsze­relt műhelyek, munkatermek könnyítik meg a termelést. 1963-ban 23 millió forint érté­kű textilcikket készítettek a belső és bedolgozó tagok. Tavaly 100,4 százalékos tervteljesítés mellett 25 millióra növekedett ez az összeg. A kötszövő részleg 35 ezer pár kesztyűt, zoknit, 65 ezer kardigánt, pulóvert készített. A maradékfeldolgozók főleg kötényeket, alsó fehérneműt varrtak a nagyiparban kelet­kezett textilhulladékból. Emellett bőrdíszműrészleg és méretes női szabóság szol­gálta a lakosság igényeinek a kielégítését. S hogy nem rosz- szul, azt a kedden megtartott mérlegzáró közgyűlés beszá­molója is bizonyítja. Bérezés Imre elnök sikeres esztendő­ről, a tagság jól végzett mun­kájáról adott számot. Tavaly a Gödöllői Háziipari Szövet­kezetben tovább javultak a munkakörülmények sok új géppel, berendezés­sel, épülettel gyarapodott a szövetkezet. Felújították a festődét stb. Célkitűzéseik továbbra is: mi­nél jobb körülményeket te­remtsenek a dolgozóknak. Ami pedig a jövedelmezőséget illeti, az is szépen alakult. A központi telepen dolgozók át­lagbére megközelítette az 1750 forintot. A kétmillió forinton felüli többletjövedelemből 317 ezer forint nyereségré­szesedést osztottak ki, ami körülbelül 18 napi mun­kabérnek felel meg. Ezenkívül 16 ezer forint ju­talmat adtak a munkaverseny legjobbjainak és a kiemelkedő munkát végző tagoknak. A szövetkezet idei terve kö­zött a további gépesítés, a mo­dern technológiai módszerek bevezetése, raktárépítés és különböző felújítás szerepel. — sp — o/íl/oőíl/ílj ­Ha belépsz az érdligeti ház tágas udvarára, az első, aki rádköszön, Borsos Miklós kő- befaragott, tömörségében is légiesen karcsú (lányalakja, amely évtizedek óta nézi, fi­gyeli néma, de hű krónikás­ként a sárga ház életét. Ta­núja volt viharnak és napsü­tésnek, reménytelen szomo­rúságnak és felhőtlen öröm­nek, embertelenségnek és em­berségnek egyaránt Fél emberöltőnél is hosszabb ideje már, hogy Csuka Zoltán költő és műfordító ebbe a házba költözött. Azóta a ház alkotóműhellyé formálódott, itt született meg újra, ma­gyar nyelven, a Nobel-díjas Ivó Andric három regénye, a Híd a Drinán, a Travniki kró­nika, az Elátkozott udvar; Miroslav Krleza: Éjszakának virrasztója című ballada­gyűjteménye, a Horvát had­isten című novelláskötete, az Agónia című drámája, s új, kétrészes Zászlók című regé­nyének első kötete: A fekete sas árnyékában, amely az ün­nepi könyvhéten kerül majd a magyar olvasók kezébe. S itt születik újjá éppen ezek­ben a napokban a második kötet: A fehér sas árnyékában. A szélesre tárt ablakokon át szinte láthatóan áramlik be a délutáni tavaszi kert sok- szagú illata. Szaporán kopog az írógép, az alkotás fensége­sen komoly hangulata lengi be a szobát. Még a játékosan be-belopódzó szellő sem zavar­hatja meg, pedig ugyancsak felborzolja az asztalon feltor­nyozva sorakozó teleírt pa­pírlapokat. — Nehéz, nagyon nehéz Krleza komor, nehézveretű sorait magyarra fordítani — mondja csendesen, elgondol­kozó arccal a költő. — A kor­pátok legnagyobb élő írója hallatlanul nagytudású em­ber. Néha tíz-tizenöt percet is meditálok egy-egy monda­ton: így vagy úgy lenne a leg­hűségesebb? Mert nem csupán a tartalom hűsége a fontos, a szavak muzsikája, a mű han­gulata is... Csak az asztal sarkára tett emléklap a bizonyság arra, hogy délelőtt még derűs ün­nepnapja volt a költőnek. Teg­nap nyújtották át neki a Jó­zsef Attíla-díj első fokozatát, műfordítói munkásságának elismeréseként. A délután azonban már újra a munkáé. — Sürget az idő. Május vé­gén eleget kell tennem a Szerb Tudományos Akadémia megtisztelő meghívásának, lgnatovic Jasa szerb író életé­nek eddig még ismeretlen éveit szeretném felkutatni, mivel életrajzot írok róla A szentendrei rebellis címmel a Gondolat Könyvkiadó felké­résére. A neves szerb író ugyanis ifjúkorában Szent­endrén élt, majd a negyven- nyolcas szabadságharc idején a magyar seregekben har­colt ... Több, mint hat évtizednyi és a lesz összefügg, a holna­pot ma kell megalapozni. A kétoldalú biztonság Sok olyan fővárosi és me­gyei üzem van, ahol a veze­tők élete állandó izgalom. Té­len elég egy hófúvás, vonatok, autóbuszok elakadása, máris harmadára, felére csökken a napi termelés, mert dolgozóik zöme: bejáró. Nyáron hasonló a helyzet, csak az indokok mások. (A váci üzemek tavaly például kimutathatóan tudták, mikor van — málnaszüret.. j A termelés biztonságát veszé­lyezteti tehát, ha a dolgozók nagy része bejáró, s ugyanak­kor a létszám további növelé­se, azaz az „elszívás” folytatá­sa, nem javítaná, hanem ép­pen rontaná a gazdaságossági mutatókat. Ezért helyes a Központi Bizottság decemberi ülésén hozott határozat, amely kimondja, hogy a termelésnövekedést első­sorban a termelékenység fokozásával és nem a lét­szám emelésével kell biz­tosítani. Az üzemekben végrehajtott létszámcsökkentések, átcso­portosítások, az automatizálás térhódítása egyben annak jel­zője is, hogy a szakképesítés nélküli bejáró munkás hol­napja — joggal — veszélybe kerül. A szakképzettség fontossága életünk minden területén fo­kozottan előtérbe kerül. A Vá­ci Kötöttárugyárban például a nagy termelékenységű ameri­kai körhurkológépek mellé mindinkább csakis érettségi­zetteket állítanak, akik köny- nyebben és gyorsabban végzik el a szakmai tanfolyamot, mint a kisebb előképzettségű- ek. A biztonságérzetet — némi leegyszerűsítéssel fogalmazva — csakis a növekvő szakmai tudás adhatja meg, a bejárók esetében azonban éppen ez hiányzik;, nincs idő a tanulás­ra, a szakmai továbbképzésre. Az első lépés: a család Elsősorban tehát otthon, a családnak kell tudnia jól dön­teni. A gyerek automatikusan kövesse-e apja példáját, s ül­jön vonatra reggelente, vagy — a biztosabb és megalapo­zottabb jövő érdekében körül­tekintően nézzék meg, mi az, amit otthon is megtalál. A szülőkkel folytatott okos esz­mecsere eredményének tud­ható be, hogy például a nagy­kőrösi helyiipari tanulóiskolá­ban ma már önálló kőműves osztály van, holott korábban alig volt néhány jelentkező. Bejárók lettek volna ezek a gyerekek is — két-három évig esetleg többet kerestek volna — de most szakmát kapnak. Vajon melyik a biztosabb jö­vendő? A felnőttek egy része már nem tud változtatni helyzetén, de a fiatalok, akik most kezdik önálló életüket, már más úton, más elképzelésekkel kell, hogy elinduljanak. Ez is egyik útja a bejárás csökkentésének. A cikkben említettek meg­közelítően érzékeltetik csak a bejárók kérdésének bonyolult­ságát, sokrétűségét. Az ipari szerkezet további tökéletesí­tése, a nagyüzemi mezőgazda­ság fokozott megszilárdítása azonban parancsolóan megkö­veteli, hogy e bonyolult és sokrétű problémával minde­nütt fontosságának megfelelő­en foglalkozzanak, mert csak­is így találhatjuk meg a prob­léma rendezésének megnyug­tató módozatait. Mészáros Ottó Universiade bélyegsor A hazai és külföldi bélyeg­gyűjtők bizonyára örömmel fogadják majd a hírt, hogy az Universiade alkalmából a magyar posta a műsoron sze­replő mind a 9 sportágat áb­rázoló kilenc címletből álló bélyegsort és az Universiade- jelvénnyel, önálló blokkot ad ki. Az ízléses sportbélyegek tervét Gál Ferenc és Kékesi László készítette. életút után szinte akaratlan: a kérdés: hogyan lett műfor-; dító? Annál is inkább jogos; ez a kérdés, hiszen újságíró-] ként, költőként kezdte pálya-] futását. Tizennyolc esztendős] korában, 1919-ben Pécsett a: Diák, majd egy esztendővel i később a Krónika című lapot: szerkesztette, s ugyanebben ] az esztendőben két verseskö-! tete is megjelent. ] — Pécsről a Vajdaságba ke- j rültem: ez határozta meg to-] vábbi életutam... S még valami, amire már ] csak a további beszélgetés \ során derül fény: a megisme- \ rés és a megismertetés vágya. ] Felfedezni és felfedeztetni az ] emberekkel a Duna menti né- ] pék: délszlávok, bolgárok,] szlovákok irodalmi kincseit. ] S a megismerés és mégis- ] mertetés nemes és nagy mun-] kája mellett olyan jelentős] feladatokra is vállalkozott, j mint A jugoszláv népek iro-! dalmának története megírásé-1 ra, amellyel déli szomszéda- i ink irodalomtörténészeit is j megelőzte. Bár túljutott már hatvana- > dik életévén, változatlanul! fiatalos lendülettel és dicsére- í tes szorgalommal dolgozik.! Csak régi énjéhez, a költőhöz \ mostoha: ritkán szakit időt! arra, hogy költői képekben j gazdag, meleg hangú lírájával \ is megajándékozza a szépet j és a nemeset szerető embe-< reket. Prukner Pál i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom