Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)

1965-04-13 / 87. szám

ms T MW y Hivlao 1965. ÁPRILIS 13, KEDD BftfL£&H£ KÖZÖTT (F«4o: Kotaotzo) Mit tettek Cegléden a tbc-ellen? A Ceglédi Városi Tanács leg­utóbbi ülésén dr. Kosa Miklós városi főorvos ismertette a tbc elleni küzdelem helyzetét. Megállapította, hogy az elmúlt évben 408 tbc-s beteget tartot­tak nyilván, s őket a jól fel­szerelt járási tbc-gondozó in­tézet a szokványosokon kívül különleges gyógyszerekkel is ellátta. Az egy orvossal, öt asszisz­tensnővel és két védőnővel tevékenykedő intézet legfonto­sabb feladata az egykor nép­betegségnek számító tbc meg­előzése. Az intézet rendszere­sen elvégzi az újszülöttek BCG-oltását, s ezután egészen 14 éves korig a gyerekek rend­szeres tuberkulin szűrését. A tanyai iskolákban a helyszí­nen végzik az oltásokat. Az idén valamennyi 14 évnél idősebb ceglédi la­kost felülvizsgálnak. A megelőzés érdekében rend­szeres ismeretterjesztő és fel­világosító előadásokat tarta­nait. Az ismeretterjesztés azért fontos, mert sokan még most sem ismerik a betegséggel kapcsolatos tudnivalókat: vagy nem veszik komolyan a betegséget, vagy nem bíznak a gyógyulásban. Holott meg­felelő kezeléssel a tbc biztosan gyógyítható. Talált pénz a postán Bajkai Lajosné monori la­kos a napokban pénzt adott jel a postán. Azután beszéd­be elegyedett valakivel és dolga végeztével nyugodtan hazament. Csak később vette észre, hogy a pénztárcáját va­lahol elhagyta. Talán a pos­tán? Visszament — megtalálta a pénztárcát. Benne hiánytala­nul a pénze. Megkapta — egy figyelmeztetéssel egyetemben: nem árt, ha az ember vigyáz a holmijára. Hétfőn már a burgonyát vetették A monori Kossuth Termelő- szövetkezetben hétfőn már a burgonya és a kukorica veté­sét kezdte el a tagság. Rövide­Öt és félmilliós közvetett export Vajon mennyit exportál évente a Nagykőrösi Állami Gazdaság? Tudomásunk sze­Vak ifjúk is tatái a'íí'imí'Í Az olaszországi Sala di Ce- senatico baromfitenyészetben körülbelül 3000 harciam tyúk olyan kevesen összevereke­dett, hogy több száz elpusz­tult közülük. A farmerek sok mindennel kísérleteztek kibé- kitésükre és végül a szem­üveghez folyamodtak! Így si­keresen- harcképtelenné tet­ték a tyúkokat. A vörös mű­anyagból készült pápaszem­mel ugyanis jól látnak a tyú­kok távolba, közvetlen kör­nyezetüket azonban nem lát­ják, tehát verekedni sem tudnak. Éhen azért nem pusz­tulnak, mert „vak tyúk is ta­tai szemet”. KÖZJÁTÉK VICHYBEN MILLER ÚJ SZÍNMÜVE A VÍGSZÍNHÁZBAN lanotoat nem pusztíthatják el és főként nem voltak szolidári­sak. Éppen ezért vádolja az egész emberiséget, mert nem akadályozta meg milliók halá­lát, országok, városok pusztu­lását. „Senki sem ártatlan, akit meg nem öltek" — mond­ja ,..4 bűnbeesés után” című darabjában, s itt ugyanezt ki­áltja sokkal keményebben, sokkal kbnyör te! encbbü 1 vá­dolva. Tíz ember ül, fél, beszélget, ! töpreng a rendőrségi fogdá- ! ban, ahova egy razzia alkal­mából hozták be őket. Ok tí­zen: a munkás, a cigány, az | öreg zsidó, a pincér, a színész. J az ideggyógyász, az emigrált j osztrák herceg, a kereskedő, a festő és a 15 éves fiú, tulaj­donképpen az emberiség kép­viselői. Különböző jellemű, ai- j katú emberek és Miller azt j vizsgálja, hogyan reagálnak a történtekre. Van, aki bízik. 1 hogy mivel ártatlan, el fogják j engedni, van, aki hazugságnak j tartja a gázkamrákat, és a színész például meg van győ- í ződve arról, hogy az a közön- j sóg, amely az ő Cyranóját oly I lelkesen fogadta, nem lehet j ilyen kegyetlen. Miller legro- 1 konszenvesebbnek a munkást ábrázolja, aki tesz is valamit, j fegyvert keres, mert tudja, j hogy nincs más kiút. S a töb- í bieíc? Rettegve félnek, de hisz- j nek még az emberi jóságban, j igazságban, és önmagukat ál- | tátják ezzel, míg sorra behív­ják őket és eltűnnek az ajtó mögött, a<mj tulajdonképpen a gázkamrák felé vezet. S mire kiürül a fogda, sivitva felber­reg a csöngő, újabb csoportot hoznak. Az emberi felelősség | kérdése korunk minden nagy ] íróját izgatja. De ily tömören, I keményen még senki sem vá­dolt. A gonoszság természet­rajzát ábrázolja Miller úgy, hogy az áldozatokat mutatja be, azokat az embereket, akik nem voltak hősök, csak egy­szerű emberek, hibáikkal, gyengeségeikkel, jó tulajdon­ságaikkal. A színpadon semmi kegyetlenség nem történik, s valahol mégis ott lóg a levegő­ben a háború. Megkapóan iz­galmas drámai szerkesztés. Horvai István rendező egy­szerű, sallangnélküli előadást teremtett. Nagyon szimpati­kusán a szöveget hagyta ér­vényesülni, vigyázott arra, hogy a színészek ne vonják el a nézők figyelmét sok moz­gással. A szereplők közül kü­lönösen Várkonyi Zoltán és Darvas Iván tűnt ki. Várkonyi az ideggyógyász szerepében új oldaláról mutatkozott be. Kez­detben ő is hisz a szabadulás­ban, de egyre inkább meggyő­ződik az igazságról és valamit tenni akar. Ez a jellembeli változás mutatkozik meg Arthur Miller egyre könyör­telenebb tollal, önmagát sem kiméivé szól a korról, a társa­dalomról, arra késztetve min­ket, hogy szembenézzünk hi­báinkká', hogy rádöbbenjünk: csak a telteink tehetik embe­ribbé a világot. Az emberi felelősség kérdé­sét veti fel. Minden gonoszsá­got meg kell akadályozni — mondja — de az emberek nem akadályozták meg a legréme­sebbet, a háborút. S hogy miért? Mert tanácstalanok voltak, nem mindnyájan is­merték fel felelősségük fon­tosságát, hittek, mert hinni akartak abban, hogy az ártat­! hangjában is. Mégis mindvé- I gig érezni a gyávaságot, amely ■ már a tehetetlenség dühével ; keveredik. Darvas Iván az emigrált osztrák herceg szere­pében kezdetben líraian naív, de talán ő a legnagyobb hős. | mikor a szabadulást jelentő cédulát átadja az orvosnak. Arisztokratikusan finom, i hangban, mozgásban. Molnár Tibor a munkás szerepében i o szokott hangon szólal meg, | úgy látszik, már nem tud ki­törni ebből a szerepkörből. Kiváló alakítást nyújt a ; festő szerepében Latinovics : Zoltán. De az előadás minden művésze, hacsak néhány mon- í dalos szerepével is, hozzájá- : rul a darab budapesti sikeré­hez. Sebes Erzsébet tint 1 millió 400 ezer forint értékű terményt, elsősorban gyümölcsöt. Ezek az áruk köz­vetlenül kerülnek a külföldi fogyasztók asztalára. Vannak azonban a gazda­ságnak közvetett exporttételei is. Ezek: mindaz a gyümölcs és egyéb termény, amely a konzervgyárban kerül feldol­gozásra, s innen konzerv for­mában utazik a határon túl­ra. Az állami gazdaság közve­tett exporttermelése jóval na­gyobb, mint a közvetlen: évente csaknem 5 és fél millió forint. sen a takarmányborsóra is sor kerül. Az étborsó vetését mái­éi is felejtettük — mondja Lánczy Kornél főmezőgazdász. A szövetkezet tagsága igen aktívan dolgozik. A cukorré­pavetés, valamint a vetőágyai; előkészítése jól halad. A ker­tészetben ugyancsak pezseg az élet, most a palántanevelés az időszerű. Minden jó, ha jó a vége: — zárjuk'jó hírrel híradásunkat a tsz már tíz napja árulja r primőr retket. LENINGRAD ÉSZAKI-SARK — 14 Az északi sarkvidéken, a Vrarcpel-szigettöl északra 300 kilométerre, egy úszó jégtáb­lán „Északi sark—14” jelzés­sel új szovjet kutatóállomási létesítettek. ZSÜZSI a fel- szabaduláskor tíz­éves volt és sok mindent nem ér­tett. Csak azt tud­ta: éhes. Azelőtt az ilyesmi nem volt probléma, anyu kezébe nyo­mott egy karéj zsíros kenyeret és mehetett vissza játszani. De most anyu csak sír és azt magyarázza, hogy a krumpli­nak sokkal jobb íze van, mint a zsíros kenyérnek. És most már krumpli sincs. Zsuzsi azt sem tudta pontosan, mikor jöttek fel a pincéből, miért jö­hettek fel, miért engedték ki újból az utcára. De na­gyon szeretett sé­tálni, nézelődni — rengeteg betört ki­rakatot látott, ami nagyon mulatsá­gos volt. EGYIK DÉL­ELŐTT anyu az­zal fogadta: uta­zunk. Zsuzsi tapsolt örömében, na- ' gyón szeretett vo­natozni, azelőtt sokat utaztak a nagymamához, akkor még apu is élt, de most már csal? a temetőben látogatják meg. Azon csodálko­zott csak: anyu nem készíti össze a fekete bőröndöt. Kis szatyorral in­dultak el és a vo­nat is nagyon fur­csa volt. Anyu egy vagonformájú kis kocsihoz vezette: ide felmászunk Zsuzsikám. Roppant érde­kesnek találta az egészet, a nap is sütött, bár még hi­degen fújt a szél. Kicsit fészkelődött a vagon tetején, aztán arra gon­dolt, hogy ilyen jó utazása sosem volt még. Apu mindig féltette az ablak­tól, azt mondta, korom megy a sze­mébe, ülnie kel­lett illedelmesen és vigyázni a szép ruhájára. Most pe­dig pokrócot terít rá anyu, meghá­mozott sárgaré­pát ad a kezébe és az emberek oda­lentről szinte irigykedve pillan­tanak fel rájuk. Sötétben kászá­lódtak le a vagon tetejéről, állo­mást nem látott. — Szolnokon va­gyunk kislányom — mondta anyu. — Irma nénihez megyünk. IRMA NÉNIT nem szerette Zsu­zsi, mert bajuszos volt és szúrós pu­szikat adott. De azért engedelme­sen gyalogolt anyu mellett, az utóbbi időben na­gyon jó és csendes kislány lett, el­tűrte Irma néni csókjait is. Kicsit szédült és álmos volt. De nem fe­küdtek le, mert Irma néni piacra készült és anyu azt mondta, vele mennek. Nem volt sok ember a piacon, zöldséget árultak és tojást. Rengeteg tojást látott Zsu­zsi és nagyon sze­retett volna leg­alább egyet a ke­zébe fogni. Anyu arcán piros foltok égtek, és hiába til­U 933 i€ilúltti€snig — / fíHO 300 ttjíiíís Az Országos Találmányi Hivatal az elmúlt húsz év eredményeit értékelve érde­kes statisztikát készített. Ki­mutatása szerint hazai és külföldi szakem­berektől a felszabadulás óta 4^315 találmányi be­jelentés érkezett és ebből 15 933-at szabadal­maztak. A hazánkban szaba­Garázda vendég a kisvendéglőben dalmazott találmányok szer­zőinek több mint 62 szá­zaléka magyar állampolgár, a többi külföldi, szinte vala­mennyi megegyezik azonban abban, hogy a gazdasági hasznosságot, a minőséget te­kintve magasabb színvonr- lúak. mint a felszabaduló' megelőző esztendők szabadal­mai. Az újítómozgalmat a há­ború előtti évek tapasztala­taival nem lehet összehason­lítani, mivel szovjet példák alapján csupán a felszabadu­lást követően indult meg ha­zánkban, ez az egész társa­dalomra kiterjedő alkotó te­vékenység. Húsz év alatt összesen 4 164 500 újítási javasla­tot nyújtottak be, s ebből 1 689 300-at fogadtak el. Ez a sok új elképzelés, ötlet, nagy segítséget jelen­tett technikai fejlődésünk részletkérdéseinek megoldásá­ban. Újításaikért, kezdemé­nyezéseikért 1 198 471 000 fo­rint újítási díjat kaptak e újítók. Utazom a 2-es villamoson, s pompás órálMt veszek „Édes any any elvünk”-bői! Amit az ember a drága ma­gyar nyelvből — az élet nehéz küzdelmei között elfelejtene — azt itt bőségesen felújíthatja: Hall az idealista filozófiáról (az a magasságos úristen); csa­ládjogi meghatározásokról, a rokonsági fok közeli megjelö­lésével (a keresztanyád térde); földrajzi meghatározásokról (menjen a...); magyar nyelv- helyességről (általános alany: oda mi lesz?!) stb. Szóval utazom ezen a köz­jóléti intézményen s az egyik megállóban középen lép fel valaki. Kihívóan! Egyedül! — A kocsi nem zsúfolt, nem tűn­het el. Nem is akar. Megáll s ártatlan szemekkel, meren- gően néz ki a nyitott ajtón, melyen keresztül felszállt. Az utasok megdermednek. — Én is. — Két kalauz fogja ud­variasan rendre inteni ezt a vakmerő halandót. Isten le­gyen irgalmas árva testének! — Középen nincs felszálláf — kezdi a nőt kalauz. — Mert ugye mindig a nők kezdik? — Szálljunk le kérem — így a férfi. Az áldozat nem mozdul, áll, mint egy siketnéma. EZ MÁR DÖFI! — Nem indítok, míg le nem száll — így a nő. — Nekünk van időnk ké­rem, — imigy a férfiú. A szobor csak áll. Átmeleg­szik a lelkem. Hát van valaki, aki dacolni mer a közlekedés szuverénjeivel? Érdemes volt eddig élnem, mert íme van: nem hátrál meg! Nem válaszol! Nem szált le! Következik az oktatás kö­zépfoka: — Ennyi esze már lehetne egy felnőttnek — így a tündér. — Feltartja a többi utast ez a „kedves utas”. — Aztán legyen az ember udvarias hozzájuk — fuvoláz- za a nő. Nem mozdul a vállalkozó. — Az utasok most már feszülten figyelnek. Egyesek szemében sajnálat, másokéban apró tü­zek gyúlnak ki, így biztatják a vitézt, aki most ezrek és ezrek érdekeit, tekintélyét védi. Oktatás felsőfoka: — Ha nem száll le, rendőrt hívok — mondja a kalauznö. — Nem szégyellt magát, így viselkedni! — Adja itt a bolondot, fo­gadjunk, még jegye sincs — veti be magát ismét a kalauz­nő. Közben telnek a percek Vagy öt perce állunk már s mögöttünk két villamos is vá­rakozik. Mindenki érzi, hogy valaminek történnie kell! Nem tarthat sokáig a helyzet. Va­lamerre eldől a küzdelem. Cselekvésre szánom el ma gam. Az az érzésem, hogy a bámulatos idegennel nyerni fo gunk. — Dehát miért kiabálnak vele? — fordulok a kalauzok­hoz — hátha süket, vidék, vagy külföldi? — s mind jár utána megszólítom a bátor em­bert angolul. Rámnéz, s mo­solyogva mondja: Deutsch! — Németre fordítom a szót. Meg ered a nyelve. — No látják, fordulok a ka lauznő felé — külföldi. Hop: értené, amit maguk mondana1 s honnan tudná, hogy középei nincs felszállás. A kalauznö fülig vörösödil: De nem szabad veszni hagy nia a tekintélyét. — Annyit azért tudhatna! — mondja dacosan és megnyomja a csengőt. Az utasok hangosan kacag­nak, s a kocsi nekilódul. Radnai András HÚSZ TOJÁSBÓL RÁNTOTTA takozott Irma né­ni, hiába erőskö- dött. hogy van ott­hon ennivaló, pénzt vett elő és tojást' vásárolt. Húsz tojást. OTTHON anyu kötényt kötött ma­ga elé és komoly, ünnepélyes arc­cal törni kezdte a tojásokat. Amíg sistergett a zsír a lábosban. Zsuzsi a tojáshéjakkal ját­szott, Anyu villá­val verte a tojást, aztán az egészet beieöntötte a lá­bosba, amelyik nagyon kicsi volt. — Ketten vagyunk fiam — mondta Irma néni — ne­künk nem kelle­nek kondérok. Torta formám lett a húsz tojás, vastag, omlós, jó szagú. Zsuzsi tágrany.ílt sze­mekkel nézte. Ir­ma néni letörölt egy könnycseppet az arcáról és ki­ment. Enni kezd­tek. Zsuzsi először nem érezte az étel ízét. csak a mele­get érezte — a me­leg falatokat. Anyu abbahagyta már. még egy ka­réj kenyeret vá­gott Zsuzsinak és nem mondta, hogy elrontod a gyom­rodat kislányom. KÉSŐBB egé­szen üres lett a tányér, ittak egy pohár vizet és le­feküdtek aludni. Eltelt húsz év. Zsuzsi asszony, két lánya van. Most csak lágyto- iást eszik, egvet, kenyér n^kül. Tavaszra új kosz­tümöt akar. Bende Ibolya Mészáros Sándor negyven eves alsónémedi lakos és Pócsai László, az alsónémedi kisvendéglő vezetője régi ha­ragosok. Mészáros Sándor szeptem­berben az alsónémedi búcsú­ban alaposan felöntett a ga­ratra, s mikor Pócsai ezért nem akarta őt kiszolgálni, vi­ta támadt közöttük. Ekkor a vendéglőben kialult a vil­lany és a sötétség leple alatt Mészáros egy üveggel fejbe­verte a boltvezetőt. Ezt követően Mészáros Sán­dort kituszkolták a helyiség­ből, aki hazament, majd egy é,es bajonettel tért vissza s Pócsáira akart rohanni. A vendéglőben tartózkodók csak nagy nehezen tudták megfékezni a garázdálkodó it­tas embert. A Pest megyei Bíróság Mé­száros Sándort egy év szabad­ságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. (m)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom