Pest Megyei Hirlap, 1965. április (9. évfolyam, 77-88. szám)
1965-04-11 / 86. szám
I PEST HEGYEI <tfívlaD 1965. ÁPRILIS II, VASÁRNAP A malomvölgyi etage * * ♦ Ötszázezer tonna Z 4 Az alagútban gáz van 4 Negyven év - kövek között 4 A hegymászókat jól fizetik Hegyek: fúj közöttük a szél, a téli álomból ébredő fák nyújtózva köszöntik a napot Csendes a Szobról Mária- nosztrára vezető út. Mintha iszonyú karddal szelték volna ketté, úgy mutatja a hegy testén a sebet. Csók-hegy. Szélsőnyúlvány: lábnál gumiszalagról ömlik a kő, deréknál — ez az etage — markoló rakja a dömpereket. A törő felett az acéllemezek közé szorított, s összezúzott andezit pora száll. 03 ÉM. Pestvidéki Kőbánya Vallalat szobi üzeme, malomvölgyi üzemegység — kacifántos név, az biztos. Tábla nem jelzi, nem hirdeti, csak a hegy oldalán szakított iszonyú seb. Évi ötszázezer tonna követ ad testéből a hegy. Nem adja könnyen: még gépekkel is ve- rejtékes munka. 1959-ig — gépek nélkül — pedig nagyon verejtékes volt... Kunya Mihály üzemvezető: — Vannak, akik negyven éve élnek itt, kövek között. Itt kezdték, innen mennek nyugdíjba. A követ is lehet szeretni — csak érteni kell a szavát. A szavát? Kunya Mihály „csak” harminc esztendeje dolgozik kővel — Tenkely Imre bácsi tizennyolc éves korában kezdte, a jövő esztendőben nyugdíjba megy... — Kődoktor — mondják rá a többiek — érti a kő szavát. Ha ő azt mondja „lejön tizenegyre”, akkor ez azt jelenti, hogy a robbantáskor meglazult sziklatömeg tizfenegy óráig leomlik. Habár múltkor korábban jött — tíz perc múlva lett volna tizenegy... Lehel-e a követ szeretni? — Lehet? Kell — mert kenyeret ad. Nem könnyű kenyeret — verejtékezni kell minden újabb karéjért, de aki beveszi ide magát a hegyek közé, nem egyhamar.... áll odább. A kőfaragók nyolcvan százaléka itt van húsz, harminc esztendeje — mondja Molnár János íőbányamester. Kéthavonta megmozdul itt a föld: hetven-nyolcvan mázsa pasit — robbanóanyag — vág utat a kötömegben. egy-egy robbantás eredménye százezer tonna. Ám nagyon hosszú az út, míg abból Z lesz. Z — azaz zúzott kő. EJ Az alagútban gáz van, por is: a szájuk elé kötött kendő jelenti a „védekezést”. Klein Gyula egyike a hat robbantómesternek: a vízszintesen és függőlegesen fúrt alagutakba kerül a paxit. Hétrét görnyedve járnak az alagútban, üres kézzel sem könnyű, hát még kőtörmelékkel rakott talicskát tolva! — Kihordjuk, visszahozzuk. A paxitra ez a fojtás. Oldalszárnyak, a sziklákon a légkalapács nyoma, a levegőben vágathajtó robbantások kesernyés gáza. És amikor a paxit már megtette a dolgát? Véber Lajos művezető, a gépele parancsnoka: — Most már istenes, dolgozik a bagger. De azelőtt minden kézzel ment! Minden! A hangsúlyozott „minden” régi munkát, izmot rágó, derekat ropogtató erőfeszítést idéz: amit most a markoló, a dömperek, a törő végez. Megkétszereződött a termelés, kemény, de nem embertelen a munka. Kézzél lapátolták a kézzel tolt csillékbe a követ, kézzel repeszlették, hasították, törték. A E 25-ös Skoda markoló most Turcsi István és Tasnádi Gyula kezének mozdulatai nyomán belemar a kőtömegbe, gémje lendül, csikorogva, nagy robajjal ömlik a kő a dömperekbe. Motor hörren, s a dömper tartalma rövidesen eltűnik a kielégíthetetlen étvágyú Krupp-törő torkában. Itt morzsolódik apróbbá a szikla, hogy Z-ként— a gazdasági vasút kocsijaiban — a lenti telepre kerüljön, ahol egy részét tovább törik: NZ lesz belőle, azaz nemeszúzalék. Ebből kell mind több, ez a népgazdasági igény. Három műszakban jövesz- tik itt a követ, s igencsak megdolgoztatják — egymást. Mocsári Mihály markolókezelő például Őrlik Lajos gépészt, a törő irányítóját: teljesítményük összefügg. Ha a bagge- ros többet rak, többet kell törni, több kő kerül le a Malomvölgyből. Szakma ez? Négy-öt év kell, míg valaki megtanulja, mit is jelent a kőfaragás, a 18x18-as kockák kialakítása. Évek, míg a bagger-kezelő minden mozdulata beidegzett — és biztonságos lesz. Évek, míg a robbantómester Klein Gyula rangjához érkezik. Évtized, míg Kunya Józsefhez hasonlóan megérzi, a kisebb sziklatömbök — olyan négy-öttonnásak! — re- pesztéséhez mennyi paxit kell. És évtizedek, míg Tenkely Ijnre bácsihoz hasonlóan megérti a kő, a hegy — szavát. Szakma? Rang ez: kőbányász! CD Kötelek hálózzák be a hegyoldalt: a kötelek végén emberek. Ég és föld között függve kőlavinát indítanak el mozdulataik. Tisztítják a hegyet: a robbantáskor meglazult, de le nem omló sziklák bukfenceznek most le a völgybe. Nehogy akkor jöjjenek, amikor senki nem várja ... — Jó órában mondjam: omlás miatti baleset évek óta nem volt nálunk — hallom két kőlavina robaja között Molnár János szavát. A hang messze száll, mert percekre pihennek a gépek. A kötélen függő emberek integetnek: — Hahó! — Nem szédülnek? — Ha szép lányt látunk! Mások sportból csinálják a hegymászást, nekünk meg fizetnek érte! Nevetés, de beleveszik az újra felmorajló gépek zenéjéHeti jogi tanácsaink . be. Zene — költői túlzás, nemde? Nem — mert behunyt szemmel lekottázható ez a ritmus, ez az ütem: markol a bagger, fordul a gém, hull a kő. És a törőnél ugyanígy rit- j mikus zajok, a nagydob is dördül: a hegyről már leke- j rült, de még mindig tisztes j kőgóliátok hullnak szét jővén- | dő utak anyagává. Havonta kétezer forint — átlag ennyit keresnek a malomvölgyiek. A jobbak többet, a gyakorlatlanabbak még kevesebbet. Elégedettek? Nem a pénzre panaszkodnak: alkatrészhiányra. Sok a baj a Rába-dömperekkel. örülnek a fürdőnek, amit tavaly építették. Addig: lavórból mosakodtak. Arról beszélnek, hogyan lehetne a hegytől elvenni még több követ. Ha magukra terelődik a szó — elhallgatnak. Mit mondjanak? Ok nem mondják ki,, mert dicsekvésnek hatna, de mi kimondhatjuk bátran: a Malomvölgyben mind többen vannak, akik értik, akárcsak Tenkely Imre bácsi, miről beszélnek a kövek... Mészáros Ottó Restaurátorok a négytornyú székesegyházban Pécs világhírű építményét, t négytornyú székesegyházat ismét restaurátorok szálljál meg. Az épület homlokzatának, tornyainak, • tetőzetének helyreállítása után most megújul a templom belseje is. A legérdekesebb és legnagyobt feladat a falfestményeknek Székely Bertalan, L otz Károly, Bamberger Gusztáv, továbbá a két neves német művész Andrea Károly és Becke- rath Mór múlt század utolsc évtizedeiben festett alkotásainak restaurálása lesz, A három évre előirányzott program szerint idén a főhajót, jövőre az oldalhajókat, 1967-ben pedig a kápolnákat újítják fel A tíz évszázad emlékeit őrző épület belsejében a hét közepén megkezdték a csöállvá- nyok felállítását. Ezt követük a világítási kísérletek, majd a világítótestek szerelése kerül sorra, április elején pedig munkához láthatnak a restaurátorok. A freskók, díszítőelemek helyreállításával párhuzamosan megteremtik a székesegyház 'korszerű, műemléki megvilágítását. Így lehetővé válik, hogy a templom belső terének eddig rejtett szépségeit is láthatóvá tegyék. Ezenkívül szellőzőberendezést kap a dóm. Ennek segítségével jobban óvhatják a restaurált falképeket. Próbaidőt betegség nem szakít félbe. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a próbaidő tartama hét nap, fontosabb munkát végző dolgozóknak pedig harminc. A próbaidőt meghosszabbítani a rendelkezés ér- ■ telmében nem szabad. Ebből következik az, ha a dolgozó beteg lesz a próbaidő alatt, az a próbaidő tartamát nem szakítja félbe, tehát független attól, hogy a dolgozó a próbaidő alatt hány napig dolgozott, az a hét, illetve a 30 naptári nap elteltével véget ér. I. J. az ikladi Ipari Műszergyár dolgozójának panasza tehát nem alapos, ezért nem javasoljuk, hogy azzal a munkaügyi döntőbizottsághoz forduljon. Kit kell gyakori kilépőnek (vándormadárnak) tekinteni? Kérdezik többen a maglódi Gépgyár és Öntöde Vállalattól. Az Mt. V. 30/C. §. (2) bekezdés b) pontja szerint csak háromévi folyamatos munka- viszony alapján illeti meg a dolgozót a korábban munka- viszonyban töltött idők beszámításának joga, ha egy éven belül kétszer vagy többször, illetőleg ilyen évet követő évben, akárcsak egyszer is felmondással szüntette meg a munkaviszonyát, ide nem számítva azokat az eseteket, amikor a jogszabály a dolgozónak biztosítja a folyamatos munkaviszony fenntartásával történő felmondást. Itt válaszolunk egyúttal Z. F. gödöllői olvasónknak is arra a kérdésére, hogy az év számításánál naptári évet vagy folyó időszakot kell-e figyelembe venni. Az Mt. V. 30/C. §. (2) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából az évek számításánál nem naptári évet, hanem egyéves időtartamot kell figyelembe venni. Gyakori kilépőnek azt kell tekinteni, aki egy folyó időszakban lépett ki többször. Így például, aki 1965. március 1-el, majd 1966. február 20-ával munkaviszonyát az Mt. V. 30. §. (2) bekezdésének a)—f) pontjaiban meghatározott esetein kívül felmondással megszünteti, már Életem egyik legmegdöbbentőbb riportját 1945 nyarán olvastam. Már nem emlékszem, hogy ki írta, azt sem tudom, hogy melyik lapban jelent meg. De a történetet nem tudom elfelejteni. A riportalany egy négyéves kislány volt. Buchenwaldból hozták haza. Idegen emberek, akik csak annyit tudtak róla, hogy magyar és hogy szüleit megölték. Az újságíró a kislányt faggatta buchenwaldi rabságáról. Szinte szó szerint emlékszem a kislány mondataira, melyeket — a riport írója szerint — szinte szenvtele- nül, tárgyilagosan mondott el: — Aki rossz volt, azt lelőtték ... Láttam sokat, amikor néniket lelőttek ... Egyszer nagyon sokat lelőttek és mindet bedobták egy nagy árokba .. . A kislány azt tanulta, hogy ez az élet természetes rendje. Az egész riportban csak egy dolog miatt kesergett: — Elvették a babámat... szép nagy baba volt... anyukám csinálta. — Mi lett anyukáddal? — Öt is lelőtték . .. apukámat is .... — Ök is rosszak voltak? Ma is borzongok. A kislány így válaszolt: — Biztosan... — és nem sírt. Az akkori kislány ma huszonnégy éves. Lehet, hogy már asszony, talán neki is van gyereke. Azóta egy más világban már tudja, hogy azok, akik megölték a szüleit, akik ártatlan emberek százezreit gyilkolták le, megölték az ő nyiladozó értelmét is. Szeretnék vele találkozni. Ö is ott szorongott a felszabadult Buchenwaldi tábor Appellplatz- nak nevezett térségén, ahol az életben maradt 21 000 emberroncs az égnek emelte csonttá aszott kezét és ki-ki a saját nyelvén mondta el a történelmi „Buchenwaldi esküt”. Európa, szinte az egész világ valamennyi nyelve keveredeit Nem lehet felejteni A buchenwaldi eskü 20 éves évfordulójára ott: magyarok, oroszok, belgák, franciák, csehek, lengyelek és ki tudná felsorolni, hány náció együtt fogadta: „... Esküszünk az egész világ előtt, a fasizmus szörnyűségeinek ezen a terén, hogy minden néppel együtt harcolunk a fasizmus ellen, a szabadságért, hogy ne legyen többé Buchenwald és győzzön a béke.. Húsz évvel ezelőtt — 1945. április 11-én hangzott el ez az eskü. 21 000 ember vitte szét magával egész Európában az eskü szent elhatározását. 21 000 koronatanú állt a világ közvéleményének bírósága elé. Huszonegyezer ... egy kis hányada az elpusztultaknak, akik bár élve, de egy életre megsebezve indultak el Európa országútjain, hogy lerombolt, kifosztott otthonaik helyett újat keressenek, hogy megölt és elpusztult szeretteik helyett újat találjanak. Húsz év telt el azóta. Beszéltem emberrel, aki megjárta Buchenwald poklát. Kértem, hogy meséljen róla. Karjáról felhúzta a ruhát. ,— Nézze, orvossal operáltattam ki a szörnyű bélyeget. Nem azért, mert szégyelltem. Felejteni akartam. Szabadulni szerettem volna a borzalmas emlékektől. Nem ment. Dolgoztam, új lakást szereztem, férjhez mentem. Jólesett, hogy az emberek együttéreznek velem, segítenek abban, hogy felejteni tudjak. Nem ment. Ügy ére'ztem, hogy beleőrülök. Borzalmas kimondani is: egy évtized után sem bírtam a sült hús szagát, eszelősen kirohantam a zsír sercegésének hangjától ... Az asszony egyre zaklatot- tabban beszélt. Nyugtatni akartam, másról kezdtem beszélni. — Nem ... hagyja. Ma már tudom, hogy nem lehet és nem szabad felejteni. Ma már azt akarom, hogy emlékezzem és emlékeztessek. Mi buchenwal- diak egyszer meghalunk, de itt kell, hogy hagyjuk ennek a helynek az emlékét, ezt a szomorú, felejthetetlen memen- tót. Nem szabad felejteni Bu- chenwaldot. Életben kell tartani a buchenwaldi eskü fogadalmát, mely ma is érvényes és szent kötelessége nemcsak az esküt letévő huszonegyezernek, hanem minden becsületes embernek, kiknek valóban együtt kell harcolniuk, hogy „ne legyen többé Buchenwald és győzzön a béke ...” Ö. F. gyakori kilépőnek (vándormadárnak) tekintendő. A szakszervezet részéről ki jogosult véleményadásra? Az Mt. V. 25. §-a sz«rint a dolgozót — a szakszervezeti bizottság véleményének kikérése után — a vállalaton belül át lehet helyezni. Több helyről kérdést tettek fel, hogy az szb melyik szerve jogosult véleményt nyilvánítani. Az szb kollektív elhatározására van-e szükség, illetve elegendő-e az szb-titkár nyilatkozata? A feltett kérdésekre csupán azt közölhetjük, hogy a szak- szervezeti szervek határozzák meg minden esetben, hogy a Munka Törvénykönyvében felsorolt olyan intézkedések esetén, amikor az szb véleményét, egyetértését kell kikérni, a szakszervezeti bizottság nevében az szb, mely szerve jogosult eljárni, illetve véleményt nyilvánítani. A rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozó munkaviszonyának megszüntetése. B. I. nagykőrösi olvasónk munkaügyi előadó kérdezi, hogy rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett dolgozónak e jogcímen fel lehet-e mondani munkaviszonyát? Olvasónk kérdésére közöljük, hogy a rokkantsági nyugdíjra igényjogosultságot szerzett dolgozónak is csak olyan címen lehet a munkavispnyát megszüntetni, mint bármely más dolgozónak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy üzemi balesetet vagy foglalkozási betegséget szerzett dolgozó esetében a Munka Törvénykönyve végrehajtási' rendelete korlátozásokat ír elő. (Mt. V. 37. §. és Mt. V. 37/A §.). Meddig lehet kérni a korábban munkaviszonyban töltött és elvesztett idők beszámítását. Több helyről érkezett hoz- ] zánk olyan levél, amelyben olvasóink sérelmezik; egyes ! munkahelyeken olyan hirdetményt függesztett ki, a munkaügyi osztály, hogy amennyiben záros határidőn belül a korábban munkaviszonyban töltött és beszámítani szándékozó időt nem igazolják, azt nem tudják később figyelembe venni. Amennyiben ilyen értelmű szövegű felhívások jelentek meg, azt mindenképpen helytelenítjük. A beszámítást akkor kell kérni, amikor a dolgozó a megkívánt két-, illetve hároméves folyamatos munkaviszonyban töltött idejét megszerezte. Ez pedig dolgozónként más és más időpontban következhet be. D. I. pomázi olvasónk például nem sérelmezheti, hogy egy negyedévre eső pótszabadságtól elesik azért, mert nem kérte február 28 napjáig a beszámítást, hanem csak március végén. Az új szabályozással négynapi pótszabadságot nyert volna már ebben az évben is, mivel későn kérte a beszámítást erre az évre részarányosán egynapi pótszabadsággal kevesebbet fog kapni. A következő években természetesen már megilleti a négy nap, illetve újabb két év betöltése után ismételten egy munkanap pótszabadság. Milyen esetben kell a dolgozó munkakönyvébe a „Felmondás a dolgozó részéről” bejegyzést tenni. K. J. a Gödöllői Gépgyár dolgozója, kérdezi —, milyen esetekben kerülhet sor a fenti munkakönyvi bejegyzésre? Olvasónk kérésére közöljük, hogy a „Felmondás a dolgozó részéről” bejegyzéssel annak a dolgozónak kell kiadni a munkakönyvét, aki nem az Mt. V. 3Ó. §. (2) bek. a)—f) pontjában foglalt okok valamelyike, hanem egyéb címen mondja fel a munkaviszonyát és kilépés' szándékát a tervezett időpont előtt 15 nappal előbb bejelenti. Nem elegendő azonban a tizenöt nappal előbbi bejelentés ahhoz, hogy munkakönyvét a fenti bejegyzéssel adják ki. hanem szükséges a felmondási idő ledolgozása is, ha a mucka alól felmentést nem kapott. Dr. M. J. I MÁJUSBAN Budapesten vendégszerepel a London Symphony Orchestra A londoni szimfonikus ze- | nekar — a London Symphony Orchestra — május 18-án kéthetes európai körútra, indul, amelynek során Budapesten is fellép. A zenekar részt vesz a bécsi fesztiválon, a Prágai tavasz hangver- ' senyén, koncerteket ad Nyu- I gat-Berlinben, Hamburgban Hannoverben, Stuttgartban, Linzben és a magyar fővárosban. ; ; A zenekar . fpikarmestere a magyar származású Kertész István, és vele utazik Solti György, a Covent Garden Opera ugyancsak magyar zenei főigazgatója, továbbá Colin Dawis, a Sadler's Wells Opera főkarmestere.
