Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-12 / 60. szám
4 19«S. MÁRCIUS n, PÉNTEK Gyűj tőszenvedély KTS HTTNCITTOK (Foto: Kotroczó) Sokszor hajnalban két órakor veszem észre magam .., (Foto: Gábor) nem olyan kedves, mint az, amihez valami emlék fűződik, vagy nagyon nehezen jutottam hozzá. Ilyenek a régi haNö a telefonnál A HAZIASZ- SZONY kint főz a konyhában, éppen rántott csirkét készít. Hirtelen ott hagyja a már zsírban piruló húst, és bc- viharzik a szobába. A telefonnál állapodik meg, leemeli a kagylót. A központ nem egy, hanem csak két másodperc múlva jelentkezik, de a háziasz- szony már mérgesen kiabál: — Mi az? Alizunk kérem? A szocializmusban rém lehet Így megvárak áztatni egy becsületes dolgozót. l.cay két másodpercet' belül i°t -nt- kezett? Ugvan. kérem... Na és elfogadom, tíny- leg két másodperc volt. De miért nem egy? Ugye most hallgat? Kapcsolja kérem a 12—57- et. KÖZBEN a tűzhelyen hagyott hús lassan, bámulni kezd. — ... te vagy az, drágám? Szervusz, Katikám! Te, ne haragudj, hogy zavarlak. Nagyon fontos mondanivalóm van. Tegnap Jenőt Zsuzsa látta a Kiskakas utcában Évával sétálni. Tudod, hogy ki az az Éva? ... A hús már teljesen elégett. A tűzhelyből kiesett parázs meggyújtotta a fásládát is. — ... Szóval, Éva Géza menyasszonya, de mivel Gézát külföldre küldte vállalata, így most Éva szalma menyasszony. Már az egész konyha ég, a lángnyelvekkel vegyes füst ki-ki- csap a nyitott konyhaablakon. — ... nem tudod, hogy hol dolgozik Géza? A Harisnyakötő és Igekötőgyár sakkcsapatának a gyúrója. Most már emlékszel rá? Igen, ő az: kis bajusz, szemüveg, két lépésenként egy kö- hintés... KIVONULTAK a tűzoltók, és hozzáláttak az oltáshoz. — ... szóval Jenő sétált Évával. És uram-te- teremtőm hogyan? Ezek a mai erkölcstelen idők! Igaz, hogy megvolt közöttük a 30 centiméteres távolság, de Éva úgy mosolygott a 30 centi- méteres határ jobb széléről Jenőre, hogy mind a négy, tavaly maszeknál csináltatott műfoga kilátszott. EGY HIVATALNOK érkezik, kezében papírlapot lobogtat, amelyen a következő írás áll: a tűzkár által megrongált épületet le kell bontani. A vele érkezett munkások el is kezdik a munkát. — ... és Jenő még újságot is vett. Képesújsá- got. Színésznők képei voltak benne. Felháborító! És ezt a lapot ők ketten, egy pádon, együtt nézték. A házat már lebontották. A háziasszony tég!a- porosan áll a romok között és még mindig fülénél tartja a telefonkagylót, amelyből mindössze egy tíz centiméter nagyságú kábel lóg csupán ki. A telefon többi része eltűnt a bontás közben. — ... de miért nem szólsz? Mi van veled? MOST veszi észre a körű'.ötté történt változást, és indulatosan csapja fö d- höz a telefonmaradványt. — Rohanok, szivem! Az nem lehet, hogy te erről a fontos eseményről ne tudj... — és gyors léptekkel elviharzik. Tóth István KÖNYVESPOLC Robert Merle: A sziget difogolytáborokban a katonák i által készített szükségpénzek. Ezeket, valamint a’^iszt- és; Bartók-aranysorozatomat védetté nyilvánították, úgyszintén a Horthy-féle szögletes pénzeket is, amelyek komoly értéket jelentenek. — Mi o védettség? — A múzeum által felleltározott tárgyakat csak nekik adhatom el én és az örököseim. Szemfájdítóan csillognak a zománcozott, aranyozott kitüntetések. Szabó Sándor kiemel egy égszínkéket. — Olasz rendjel a tizenhetedik századból. Tudtam róla, hogy létezik, de sehogy sem találtam. Az üdülőknek mindig szívesen mutogatom a gyűjteményem. Egyszer az egyik elhozta tízéves fiacskáját is. Mutogatom neki is, a gyerek sarkonfordul, hamarosan jön vissza e dobozkával. Azt mondja; a bácsinak adom. Felnyitom a dobozt, hát az évtizedek óta keresett rendjel csillog előttem. A kisfiú egy pajtásától kapta, az meg állítólag Budán egy romos ház padlásán találta. — Hogyan lehet a régi pénzeket, érméket azonosítani? Tagja vagyok a Magyar Régiség, Művészettörténész és Éremtani Társulatnak, ök is adnak ki és a világ minden tájáról meghozatják a hasonló társulatok kiadványait. Esténként ezeket forgatom, megjelölöm a fényképeken,, mi van már meg nekem és mit kell még csere, hirdetés vagy vásárlás útján beszereznem. Múlik az idő. Nehéz a sok különös tárgy varázsából felocsúdni. Csörren- nek a rendjelek, zizzennek a papírpénzek és az ember egy villanásra megsejti, milyen öröm lehet gyűjtőnek lenni. Komáromi Magda „Beteg" képek A leverkuseni Farbenfabriken Bayer A. G. a Gellért Szállóban megnyitotta „Documenta Psychopathologica” című, számos országban már megrendezett vándorkiállítását, amelyen pszichiátriai betegek festményeit mutatja be ideggyógyász orvosoknak, gyógyszeripari és egyéb meghívott szakembereknek. Baranyai kastély, és várkrónika A Pécsi Tanárképző Főiskola hagyománykutató munkaközössége „Baranyai kastélyok nyomában” címmel feldolgozta a megye 46 kastélyának és a hat baranyai várnak a történetét, leírta az ezekhez kapcsolódó néphagyományokat. Az érdekes kastélytörté- netek beszámolnak a földesurak, pénzmágnások egykori rezidenciáinak mai rendeltetéséről is. A MÁV az idén tizenhárom, egyenként 3000 lóerős V—43- as sorozatú szilícium-egy en- irányításos és négy Ward Leonard típusú villanymozdonyt kap. Ezek forgalomba állításával még az idén megszüntetik a ' gőzmozdonyok közlekedtetését a Budapest— Hegyeshalom és a Budapest— Miskolc közötti villamosított vonalakon. Ebben az esztendőben kap a MÁV 52 szovjet, egyenként Robert Merle neve nem ismeretlen a magyar olvasó- közönség előtt. A Goncourt- díjas francia írónak eddig két regénye — Mesterségem a halál, Két nap az élet — jelent meg magyar nyelven és osztatlan sikert aratott. Mist megjelent A sziget című műve Párizsban elnyerte a Testvériség-díjat s az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. 2000 lóerős Diesel-mozdonyt is. Az első mozdonyok még márciusban megérkeznek. A MÁV-nak az az elgondolása, hogy ezeket a Diesel-mozdonyokat a Budapest—Debrecen—Nyíregyháza vonalon állítja forgalomba, mind teher-, mind személyvonatok vontatására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy erről a vonalról is majdnem teljesen eltűnnek a gőzmozdonyok. Pedig az írónak ez a műve csupán — kalandregény Nem is a mában játszódik, alapötletül a XVIII. század egyik izgalmas történetét, a Bounty nevű angol hajón lezajló véres lázadást dolgozta fel. A Bounty története azonban ürügy volt csupán az író számára, hogy szabadjára engedje csapongó fantáziáját s egy nagyon izgalmas, pergő eseményé regénnyel örvendeztesse meg olvasóit. S közben, míg nagy virtuozitással szövi az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat, rávilágít a faji előítéletek szörnyű következményeire s egyúttal felveti a háború és a béke, a szaöndság es a rabság, az egyeni és a társadalmi boldogság nagy kérdéseit. Ezért nő túl regénye a szokványos kalandregényeken s alkot maradandó művet. A regényt Justus Pál avatott tolmácsolásában az Európa Könyvkiadó jelentette meg. —P— Eltűnnek a gőzmozdonyok A KUTYÁS HÖLGY D vele, hogy szekrényt hoznak-e, vagy bármit mögötte, lassú, végtelenül lassú léptekkel ment felfelé, úgy fogta magához a kutyát, mintha legnagyobb kincsét vinné, s úgy nézett át mindenkin, mintha levegő lenne, holott a harmadik emeletig legalább húsz emberrel találkozott. Ez délelőtt volt. i élűién nagyjából minden a helyére került, hiszen sokszor, nagyon sokszor eltervezték, lerajzolták már, mi hová kerüljön, tízszer is megnézték a lakást, lemérték, töprengtek, ez a falrész kicsi, ide nem fér, talán oda kellene, szóval gyorsan ment a dolog, de az is kiderült, hogy egyik, helyen képszög nincs, másutt a fúró hiányzik, s kopogtak, csengettek, én vagyok a szomszéd, én lakom itt szemben, nem tudna kölcsönadni... A kutyás hölgyhöz is becsengetett a szomszéd, apró kárpitosszöget kért volna, hogy az előszobafalat a lécre szögelhessék, de csak kitát- hatta a száját, szóhoz nem jutott: ne molesztáljanak, mondta a hölgy, s becsapta az ajtót. Persze, a szomszéd nem hagyta annyiban a dolgot, amikor másutt csengetett, s kért szöget, rögtön elmondta, hogy ezzel a kutyás izével hogyan járt, s a hír félóra múlva már a földszinti lakásokba is eljutott. Estére lakógyűlést hirdettek, hogy a házkezelési igazgatóság emberei meghallgassák, hol mit kell megcsinálni, no meg azért is, hogy kicsit megismerjék egymást; a házmesterné csengetett be mindenhová a hírrel, őhozzá is, s azt a választ kapta, lehet, hogy ott leszek, bár migrainem van. így — szószerint ezt mondta, háborgott a vékonyka házmesterné, migrainem, az anyja ... s elkerítette, bár finoman, nehogy túl korán elriassza a lakókat. j gyűléstermet a hosszú ■rL falóca jelezte, meg a házmesterék bice-boca lábú asztala, legtöbben hokedlit hoztak magukkal, volt aki a falat támasztotta, a csupasz villanykörte barátságtalan fénnyel vonta be a pince- helyiséget. Lejött mégis a magas, vékony, fehérhajú nő, műszempilláit körül- hordozta a többieken, nem köszönt, a kutyát nyaggatta, ülőhelyet keresett, mintha valaki pont neki hozott volra még egy hokedlit, amikor látta, nincs, odaállt az ajtó mellé, mintegy azt jelezve, ez az egész öt nem nagyon érdekli. Nem zavarta, hogy mellette beszélgetnek az emberek, köszönnek egymásnak, egy nap után is összetartoznak már, állt; szívta a cigarettáját, s olykor rántott egyet a piros bőrszíjon. Sok dologról szó esett, s sok felesleges szó is, ahogyan az mér ilyenkor szokás, míg végül valaki megjegyezte, hogy őren hiba lesz, ha itt a lakók nagyságos asszonyt játszanak Félreérthetetlen volt a dolog, mindenki ránézett, most, egy pillanatra kiesett szerepéből, gyorsan lehajolt, mintha a nyakörvet kellene megigazítania. Nem szólt, a gyűlés végén elsőnek ment ki. Nahát — mondták többen is. s már akkor érezték, hogy ezt a nőt csak utáln: lehet. A kutyás hölgy — mondta valaki, s fenn, a lakásokban, már így beszéltek róla. Ki lehet, mi az istennek hiszi magát — ezt firtatták, de persze nem lettek okosabbak. Tíz után becsengetett 3 szomszédékhoz — akiknek nem adott szögei — s figyelmeztette őket. hagyják abba a bútortologatás*. mert feljelenti őket csevd!iáborí*ásért. Szerencséje volt, hogy azonnal visszament, s így nem hallotta, amit a szomszéd válaszolt. Reggel a házmesteréknél kezdte a napot, panaszt tett a szomszédokra, a baloldalira, hogy bútort tologattak, a jobboldalira, hogt míg tizenegykor is szólt náluk a rádió, s többször is kijelentette: ö nincs ehhez szokva, s ha a házmesterék nem intézkednek, majd ö megmutatja ... után sétálni vitte a kutyát. Két srác megpróbálta cukkolni a fekete ebet de az rájuk sem hederíleti mint aki vakkantásait nem pazarolja méltatlanokra. Üg\ lépegetett a hölgy mellett ahogyan csak egy valódi selyeinpincsi lépegethet, s c hö’gy úgy fogta a pórázt, ahogyan csak egy selyempincsi pórázát lehet fogni. Mindketten úgy érezték hogy csak velük teljes a világ, s eszükbe sem jutott, hogy a házban, amelyet kerülgetnek, mindenki azt gondolja: nélkülük lenne az... Mészáros Ottó E ; kék ha a faluból az üdülőbe mennek tévét nézni, nyújtják ■ az obulust: valami ósdi ér- ; mét, amit délutánonként tu- ! catjával szednek össze a régi ! pálos klastromkertben. Evekkel ezelőtt Szabó Sándor is talált Pilisszántón egy korsó római pénzt, amit átadott a múzeumnak. Ö huszonegyet kapott belőle. Most azt kérdem, vajon hány darabos a gyűjteménye? í — Meg lehet azt számolni? — kérdi vissza. Nézzen körül, nincs a szobában talpalatnyi ! üres hely a dobozoktól. Most még csak gyűjtök és úgy feli- ből-nagyjából rendezgetek. Ha nyugdíjas leszek, ez lesz a fő foglalkozásom. Addigra tudni fogom, hány darab. Egymás után húzza elő a rekeszeket Fantasztikusan sok különböző formájú pénz, ki- i tüntetés, plakett. Meghatott büszkeséggel nézi őket. Arra is nehéz a válasz, mi nőtt a legjobban a szivéhez, melyik darabnak örül a legjobban ? — Tulajdonképpen mindnek. A gyűjtőnél nincs nagyobb Harpagon. Sokszor azonban a nagyon értékes érem Szabó Sándor huszonöt éve ment végig először Pilisszent- lászló főutcáján. Az emberek jól megnézték, sok fügött attól, jó viszonyban vannak-e a Bagolyvár vezetőjével. A kis hegyi faluban fontos jövedelemforrásnak számított az üdülő, ahová télen-nyáron pénzes emberek jártak szórakozni. De nem sokáig szolgálta az urakat. A felszabadulás után a csupa torony, csupa terasz villát államosították s attól fogva munkások pihenték benne az év fáradalmait. A régi Bagolyvár hivatalos neve VERTESZ üdülő lett s külse- je-belseje előnyére változott. Az évek nem múltak el nyomtalanul a gondnok felett sem. Időközben őslakossá vált. Szenvedélyesen harcol a községért, igazi lokálpatrióta lett. Tagja az üdülőhelyi állandó bizottságnak, Pilisszentlász- lón tanácstag, a járásban népi ellenőr. Mindenre jut ideje, még arra is, hogy gyakorló nagypapa legyen. De ahogy mondani szokták, a szíve csücskében mégis egy dologért rajong: az éremgyűjtésért. Szenvedélyének messze földön híre van, í f fy et nap után mar így ne- 1, A vezték, még azok is, akik í hírét sem hallották Csehov 5 hősnőjének. Igaz, az egészen 1j más ember volt, mint ez. Két 1j nap alatt sikerrel megutáltat- £ ta magát, de olyannyira, hogy f a ház lakóinak többsége rá- 'j nézni sem tudott. Furcsa do- 1j log egy ilyen ház: a friss, még íj mészillatot lehelő falak közé 1j beköltözik harminc család, 1j sokféle ember, sokfelöl. Mégis, £ este már csengetnek a szom- £ széd ajtaján, méltatlankodva í tárgyalják, hol mi a hiba, hol f mázolták be a siető asztalo- 1j sok az üveget a deszka he- ^ lyett, mivel lehet felszedni a 1j parkettről a lecsepegett olaj- íj festéket, hány kulcs hiányzik £ az ajtókból, hány mozaikkoc- 1j ka repedt meg, holott még rá 4 sem léptek, egyszóval úgy f tesznek, mintha nem is örül- 1j nének az új tálcásnak, csak a 1j bosszúságot érzik. 1j A kutyás hölgy fenséges 1j undorral nézte, hogyan cipe- í kednek a szállítómunkások, f tartotta a piros bőrből készült 1j pórázt, a kutya — fekete se- 1j lyempincsi — vakkantás nél- $kül állt mellette, tisztában íj volt fontosságával. A hölgy íj nem köszönt senkinek, még íj csak a fejével sem biccentett. 4 A többiek költözködtek, ö j megérkezett. Bement a ház- $ mesterhez; nyilván i>alamit 1j reklamált, mert a vékonyka, 'j de paprikamérgű asszony még 1, akkor is kiabált, amikor ő | már régen kívülről betette az £ ajtót. Közben felkerült a la- 1j kasba a holmija, elindult fel- ífelé a lépcsőn, nem törődött ezért ildomos látogató be sem teszi hozzá a lábát anélkül, hogy egy-két kopott krajcár ne lenne a zsebében. A gyere-
