Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-07 / 56. szám

1965. MÁRCIUS 7, TAS ÁRNAP ""iJCívliw Miért nincs pedagógus elvándorlás Bugyin ? Olyan iskola bizonyára nem egy akad, ahol anya gyere­kével együtt tanít, de ahol a tantestület huszonnyolc tagjából tizenhárom a volt tanítványokból került ki, aligha létezik még egy a bugyi általános iskolán kívül. Ez az arány már önmagában is figyelmet keltő, hát még az, hogy tizenegy a többiek közül, húsz vagy még több esztendővel ezelőtt került a községbe és azóta is ott maradt az iskolában. Nem mintha régebben a tanítók között nem dívott volna az elvándorlás. Csereberélték akkor is a helyüket, nagyobb községbe, városba törekedtek, különösen a fiatalabbak legfeljebb kisebb mérv­ben mint manapság, de Bugyi, úgy látszik más falunál job­ban marasztotta a pedagógusokat. A tantestület nesztora évig annyi ezer gyermeket ne­velt, öregségére már saját há­zában lakik a faluban? Mol­nár Jenő azonban még min­dig ott lakik az öreg házban, amit a református egyház négy évtizednél régebben jut­tatott néki szolgálati lakás­ként. A nádfedelet néhány éve szedette le már a községi tanács és cserepet raka­tott a tetőre. Tavaly meg a hiányzó kam­rát toldták az épülethez. — A pedagógusvándorlás érthető módon károsan be­folyásolja a tanítás színvona­lát, azon voltunk, hogy meg­szüntessük. Kísérletbe kezd­tünk. A szülőknél lakhatnak Tíz éve három helybeli lány végezte el a felsőfokú tanítóképzőt. Miért ne jönné­nek haza, a szüleiknél lak­hatnának. Mégsem akart egyik sem itthon állást vállal­ni, feszélyezte őket, hogy a saját nevelőik kollégái lenné­nek. — Megígértük, kézit csó­kolommal köszönünk nekik, magázni fogjuk őket. A magá­zást kereken visszautasítot­ták és kikötötték, hogy ben­nünket pedig tanító , bácsi­nak szólíthassanak továbbra is. így jött létre 'az egyesse- günk. r'; ■ ? ’ ' Hamarosan férjhez ment mind a három. Tóth Béláné férje technikus a telefon­gyárban. A másik kettőé hat­vanegy óta képesítés nélkül tanít a felső tagozaton és közben a szegedi főiskola le­velezőtagozatát végzi. — Tanítványaink voltak, visszacsábítottuk őket. Pel- sőczy János, a községi tanács titkárságáról mondott le, hogy matematikát és fizikát ad­hasson elő, Rácz Sándor a ta­nács agronómusa volt, most pedig biológiát tanít és poli­technikát. Nagyon jó pedagógusok, de hiszen megláttuk ben­nük, hogy azok lesznek, azért hívtuk őket. — Kétezer forintos állást hagytak ott! — szólal meg Molnár Jenő. — És mostanáig havi 960 forintot kerestek! — mondja az igazgató. Amelyik gyerekben észre­veszik a tanítói hivatottság jelét, azt most már a saját is­kolájuknak nevelik, legyen biztosítva az utánpótlás. . Jövőre szeretnének haza­hozni Hajdú megyéből egy tavaly végzett bugyi asszonykát, akinek idén avatják orvossá a férjét. — Most két lányunk jár főiskolába, az egyik, ha végez, reméljük szintén nálunk lesz a helye. A másik gyógypeda­gógus lesz, számára nem tu­dunk állást nyújtani. Nálunk nagyon ritkán akad egy-egy szellemileg fogyatékos gye­rek, nincs szükség gyógype­dagógiai osztályra, a bugyi nép egészséges szellemileg. Figyelemre méltó, és ahogy a bugyi iskola vezetői mond- , ják, sikeres a kezdeménye­zésük. Mindenesetre Bugyin kiküszöbölték a pedagógus- lakás-problémát és ez még az elvándorlás megszüntetésénél is nagyobb dolog. Szokoly Endre T avasgodik Foto: Kotroczo Sátortábor-leporelló Ötnyelvű útikalauz — a Balatonról A Balaton külföldi vendé­geinek tájékoztatására rövi­desen ötnyelvű útikalauzt adnak ki. A kézikönyvből ál­talános tájékoztatást kapnak a külföldi turisták a tó mind­két partjára vonatkozóan. Ezenkívül a déli part hat sátortáboráról is kiadnak szí­nes leporellót. A camping- ismertetők az idén már cseh és lengyel nyelven is megje­lennek. Ez évben ismét kiad­nak egy jól áttekinthető zseb­térképet, a tópart legnagyobb I nyaralóhelyéről, Siófokról. HETI JOGI TANÁCSAINK A vállalat köteles a dol­gozót áthelyezni, ha szak- képzettségének megfelelő munkakörben kíván elhe­lyezkedni és ilyet részére a vállalat nem tud biztosíta­ni. S. J. aszódi lakos írja: — a Gödöllői Sütőipari Vállalatnál szabadultam, és mint sütőipa­ri szakmunkás, 1963. márciu­sáig a Sütőipari Vállalat aszó­di munkahelyén dolgoztam. Ekkor önkényesen kiléptem és gyárban helyezkedtem el. In­nen katonai szolgálatra vonul­tam be. Ebben az évben szere­lek le. A szakmámban szeret­nék elhelyezkedni, ezért kér­dezem, felmondhatom-e az új szabályozás szerint niunkavi- szonyomat anélkül, hogy a jogfolytonosságomat elveszíte­ném, és ezáltal a kedvezmé­nyektől is elesnék? Az új rendelkezés értelmé­ben 1953. márciusában kér­hetné korábbi 5 évének beszá­mítását. Ezzel 2 napi pótsza­badsághoz és egyéb kedvez­ményekhez j útira. Ha a katonai szolgálat letöl­tése után munkaviszonyát fel­mondja, jogfolytonosságát el- ; veszíti, mert nem tud olyan i felmondási okot igazolni (Mt. ;V. 30. §. (2) bek. a—f. pont), ! amelynek alapján a munkavi- |szony folyamatossága fennma- j radna. j A folyamatosság akkor ma- ! radna fenn, ha áthelyezéssel í kerülne vissza az eredeti ta- : nult szakmájába. Az új sza- í bályzat ugyanis kimondja, < hogy a vállalat köteles a dol- \ gozót kérelmére az általa j megjelölt vállalathoz áthe- ! lyezni, ha nem szakképzettsé- ! gének megfelelő munkakör- ; ben dolgozik és az új munka- í viszonyában ilyen munkakör- j be kerül — kivéve, ha a vál- J lalat 15 napon bedül a szak- £ képzettségének megfelelő £ munkahelyet biztosít. Mivel jelenlegi munkahelyén szak- képzettségének megfelelően munkát nem tudnak biztosí- \ tani, ezért amennyiben a Sü­tőipari Vállalat kikéréssel fór­odul a jelenlegi munkáltatójá- £ hoz, akkor kérésére kötelesek í áthelyezni. Ä Házasságkötés csak ak- ^ kor felmondási ok, ha a £ házastársa lakóhelyére kí- í ván költözni. y fj K. A. dabasi olvasónk írja, ^ hogy házasságot kötött, és mi- ^ vei tudomása szerint az új ^ rendelkezés házasságkötés «esetén olyan felmondási jogot ^ biztosít a dolgozónak, hogy ^ munkaviszonyának folyama- ^ tossága nem szakad meg, ezért fj kérdezi, elveszíti-e a folyama- £ tos munkaviszonya alapján ^ járó kedvezményeket házas- «ságkötés esetén, ha továbbra «is ugyanott kíván lakni, ahol ^ korábban lakott. Maga a házasságkötés té- ^ nye még nem alap az ezen a < címen történő felmondáshoz. ^ Előfeltétel ugyanis, hogy a á dolgozó a házastársa lakóhe­lyére való költözés miatt akarja munkaviszonyát meg­szüntetni. Leveléből megálla­pítottuk, hogy házastársa is ugyanottani lakos, így munka- viszonyának házasságkötés cí­mén való • megszüntetésével elveszíti annak folyamatossá­gát és az azzal járó kedvez­ményeket. Leszármazó hiányában a törvényes öröklés rendje szerint a házastárs örököl. F. I. inárcsi olvasónk írja, hogy anyja halála után nagy­nénje nevelte és taníttatta. Nagynénje több esetben tanúk előtt neki ígérte házingatlan­ját, de halála előtt 5 évvel férjhez ment, és végrendelet nélkül halt meg. — Kérdezi' jogosan támaszt-e igényt a házingatlanra az elhunyt fér­je? A Polgári Törvénykönyv szerint szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető, rendkívüli helyzetben van és írásbeli végrendeletet egyálta­lán nem, vagy csak jelenté­keny nehézséggel tehetne. A szóbeli végrendelet akkor ér­vényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében közli végakaratát és egyide­jűleg kijelenti, hogy a szóbeli nyilatkozata az ő végrendele­te. Mivel leveléből nem álla­pítható meg, hogy milyen kö­rülmények között tette nagy­nénje azt az ígéretét, hogy ha­lála esetén az ingatlant ön örökli, ezért csak a törvényes rendelkezések ismertetésére szorítkozhatunk. Törvény vi­szont az, ha leszármazó nincs, akkor a házastárs örököl Más volna az eset, ha az elhunyt még életében örökbe fogadta volna olvasónkat. A munkaszerződést a dolgozó és a vállalat kö­zös megegyezéssel módo­síthatják. M. M. túrái lakos kérdezi: — a munkaszerződésben meg­állapított munkabért a mun­káltató egyoldalúan megvál­toztathatja-e? A munkaszerződés megkö­tésekor meg kell határozni a dolgozó munkakörét és mun­kabérét. A darabbérrendszer­ben foglalkoztatott dolgozóval kötött munkaszerződésben a dolgozó személyi kategóriáját a törvényben foglalt kivételtől eltekintve, csak ideiglenesen lehet megállapítani. A végle­ges besorolást a munkába lé­péstől számított 15 napon be­lül kell meghatározni. Ha a végzett munka nem felel meg az előírt követelményeknek, akkor a vállalat a dolgozó be­sorolását az ideiglenesen tör­tént besorolásnál alacsonyab­ban is megállapíthatja. Ebben az esetben azonban a dolgo­zónak joga van azonnali ha­tállyal kilépni és munkavi­szonyának folyamatossága nem szakad meg, ha 30 napon belül új munkaviszonyt léte­sít. Dr. M. J. Osváth Lászlóné például j idén „végzi” a negyvenhato­dik iskolaévet Bugyin. 1919 tavaszán érkezett a Bácskából egészen fiatalon, a képesítőjén jóformán még meg sem szá­radt a tinta. — De tizennégy őszén oda­haza. a négy polgári után már a katedrára ültettek, háború­ba mentek a tanítók, kellett helyettes. Lám, semmi sem új a nap alatt, ötven éve is volt képesítés nélküli pedagógus. Levelező tagozat azonban — lám csak, mégis van valami új is a nap alatt — nem volt a tanítóképezdében, így hát magántanulónak iratkozott be. A pamlagon szálfaegyenes derékkal ott ül a férje, iskolát igazgatott a községben, amíg nyugdíjas nem lett, de annak is már tizenhat esztendeje idestova. Feleségénél mesz- szebbről, Erdélyből került a községbe, itt ismerkedtek össze, kel­tek egybe negyvenhárom évvel ezelőtt. Egyetlen fiúk Lenin-intézetet végzett középiskolai orosz ta­nár. a felső tagozat összes osz­tályaiban tanít. Tavaly január óta tanít egy iskolában a ma­mával. Persze, egykor maga is ebbe az iskolába járt. — Csak az én kezem alá so­ha! — nevet jó izűet a tanító néni —, meg is látszik az írá­sán, olyan csúnya. Az időben a faluban fele­kezeti iskolák voltak még, Osváthné a reformátusokéban kezdte terjeszteni az elemi tu-v dományt. í — Volt úgy, hogy egyedüli tanítottam mind a hat ősz- j tályt, kétszáz gyereknél is ^ többet, és még kántorkodnom ^ is kellett templomban, teme- ^ tőben olyankor, ha hiányzott« a férfikolléga. Aztán szövő- ^ tanfolyamot tartottam, meg ^ műkedvelő előadásokat ren- J deztem, mai szóval, társadal- ^ mi munkában. A „nemzet J napszámosának” akkor nem ^ volt megszabott óraszáma. í — Került-e ki az iskolából ' »valami nevezetes ember? — A Pamuk Sanyi. A har- í mincas évek végén tehetség- ! kutatás volt falun, amolyan \ vakulj magyar mozgalom. Né- ; hány okos .szegényparaszt gye- < reket mégis sikerült megmen- í teni az elkallódástól. Mi a Pa- j muk-fiút küldtük gimnázium- í ba. Most pedig évek óta a pá- ! rizsi követségünkön van, dip- í Iomata lett. 7 j t Negyvenhárom évig i ugyanazon a katedrán \ A tantestület másik neszto- : ra, Molnár Jenő igazgatóhe-; lyettes Bugyin született és a \ képzőből egyenesen hazajött, j már negyvenhárom éve tanít! a falujában. A régi nehézsé- i gekröl beszél, három tanító oktatott két­száznegyven gyereket a református iskolában, de a katolikusban még rosszabb volt a helyzet, ' ugyanennyi gyereknek csak két tanítója volt. — Ma még a két tanyai is­kolánkat beszámítva hétszáz gyereknél több a növendék és bizony nem elég a huszon­nyolc nevelő. — Az idegenből jött fiata­labb pedagógusok általában pár hét után itthagytak min­ket — az utolsó húsz évről beszél, mióta Bugyin tanít az igazgató. — Nem csoda, a lakásviszo­nyok ... — jegyzi meg a he­lyettese. — Csak hat szolgá­lati lakásunk van, azokban meg az öregek laknak. De talán, aki negyvenhárom A zsámbéki hármas ikrek — Az én időmben az állam f nem törődött a nagycsaládo- ^ sokkal. Az is nagy dolog volt, $ hogy Darányi miniszterelnök $ vállalta a keresztapaságot — ^ emlékezik a mama. — Száz J pengőjébe került, meg egy ^ szavába, aminek az lett a fo- ganatja, hogy az uramat al- \ tisztnek alkalmazták a fővá- rosnál. Nagy szó volt ám ak- \ koriban a nyugdíjas állás! Idős Zátonyi Lőrinc csend- í re inti az unokákat, s ő gom- j bolyítja tovább az emlékezés ; fonalát: \ — Később, amikor már az ízületeim nem bírták a min- \ dennapos utazgatást, áthelyez- \ tek kazánfűtőnek a helybeli \ gombgyárba. Innen mentem ! nyugdíjba. Ijjra az ikrekre tereljük a; a szót. Hogy nekik már meny- j nyive! könnyebb, mint a szü- \ leiknek volt. Igaz, Kálmán la-; kásügye sok gondot okoz a j családnak — negyedmagával: szorong Óbudán egy kis szó-; bábán —, de a kenyér, a i mindennapi betevő gondját | már csak szülei elbeszéléséből; ismeri. — Mióta aztán nyugdíjas ] lettem, az Idegenforgalmi Hi- : vatal alkalmazott a romtemp- : lom gondnokának. Havi ötszáz : forintot kapok a felügyeletért,; meg a látogatók kalauzolá­sáért. Hat-hétezer turista is megfordul ám itt évente! Én meg szívesen magyarázok ne­kik, szeretem ezt az öreg templomot. A jáki és a lébé- nyi templomok után ez a leg­szebb román—gát építészeti emlék az országban. Aztán, ha kiöregszem, itt lesz az után­pótlás — mutat a három uno­kára. — Ez csak egy fészek­alja, de van több is. Hadd le­gyenek. De azért — hunyorít rám hamiskásan — hármas ikrek ma sem teremnek min­den bokorban! Nyíri Éva egy-egy meghatóan pici pó- lyásbaba pityergett. Akkor láttam őket utoljára. — Nemsokára szétvált a fiúk útja — meséli Zátonyi mama. — Kálmán, a „legidő­sebb" ötvenkilencben megnő­sült. Most Óbudán lakik és a kalapgyárban dolgozik. Két kislánya van. — Ikrek? — Nem, dehogy! Miki fiamnak húsvétkor lesz az esküvője. Már csak ö van itthon velünk; a gomb­gyárban dolgozik. — És Józsi? — 1960 szilveszterén követ­te a bátyja példáját: megnő­sült. Pátyon lakik, s elég rit­kán látom. Budapesten dol­gozik, az üveggyárban. ^cni ertexu. Nyolc évvel ezelőtt Kálmán esztergályos volt, Józsi szakács, Miklós pedig traktoros. — Csakhogy mind a három otthagyta tanult szakmáját. Józsi nem szerette a munka­helyét, Kálmán így többet ke­res, Miklósnak pedig a szer­vezete nem bírja a traktor rá­zását. Manapság már nem probléma: aki dolgozni akar, talál munkát magának. Az édesapjuk, bezzeg nem ugrál­hatott! Napi két pengőért fej­tette a követ a bányában, s már az ikrek előtt öt éhes gyermekszájat kellett etetnie. Még szerencse, hogy ezt a há­zat örököltük, másképp talán tisztességes fedél sem lett vol­na a fejünk felett. Harminc­hétben, amikor a három fiú megszületett, még csak a 15 éves Anti fiam dolgozott a családból: hat pengőt kapott egy héten a gombgyárban. Mi volt az egy tíz főnyire sza­porodott családnak?! Feketéné, az újpesti hármas ikrek édesanyja babakocsit, kelengyét, kétszobás szép la­kást kapott az államtól. Csak­hogy ekkor 1957^-et írtunk! Tanácstalanul téblábolok a zsámbéki Fürst Sándor ut­ca sarkán. Az úton egy lélek sem jár. — Kit tetszik keresni? — szólal meg végre hátam mö­gött egy csengő gyerekhang. — Zátonyiékat! — Itt kell felmenni hozzá­juk. Kilencvenhat lépcsőfok az egész ... A szurokfekete szemű gye­rek futó pillantással felméri tűsarkú cipőmet, csúfondáro- san rámnevet, s zergeszökel- léssel iramodik előttem a lép­csőkön. Mire elérem a domb­tetőt, s rajta a Templom őre feliratú házat, szuszogni sem bírok. Hanem a kilátás mindenért kárpótol. A tiszta kis udvar végében a hétszázéves temp­lom. Lenn, a domb lábánál pipálnak a zsámbéki házak. S a távolból kékes-fehéren szikráznak a hallgatag budai hegyek. Zátonyiék régi ismerősök, bár az öregekkel még nem ta­lálkoztunk. Nyolc esztendeje, amikor először jártam erre, külföldön élő lányuknál tar­tózkodtak. Azért az újságcikk mégis megszületett a három fiúról: Kálmánról, Miklósról és Józsiról, akik akkoriban ünnepelték huszadik szüle­tésnapjukat. A dolog égy esett, hogy azon a nyáron hármas ikrek születtek egy újpesti kórház­ban. Három kislány. A zsám­béki hármas ikrek pedig el­határozták, hogy meglátogat- : ják az apróságokat. Elhatáro- : zásukat tett követte, s egy I vasárnap délután három, haj- ; szálra egyformán öltözött fiú j kopogtatott a kórterem ajta- • ján. Egy kicsit félszegen i mozogtak az ágyak között, a ! virágcsokrokat zavarukban ; majdnem a nővérnek adták, ; de mire a fotóriporterek meg- ! jelentek, mindegyikük karján

Next

/
Oldalképek
Tartalom