Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-05 / 54. szám

VÉLEMÉNY Zoo, avagy az emberbarát gyilkos (r. b.) Mi is hát az ember? Hol a határ ember és nem ember között? Mi teszi ember­ré az embert? Ezt a nagyon is komoly, sőt — szó szerint vé­re — húsbavágó kérdést bon­colgatja ez a szikrázóan szel­lemes, káprázatos komédia. Vercors, a szerző, nem fél a végletekig vinni, kiélezni a problémát, képtelen helyzete­ket teremteni, szellemi buk­fencet vetni, annak érdeké- heft, hogy megértesse, milyen veszéllyel jár mindenfajta megkülönböztetés ember és ember között. Ma csak a tro- pi-t (az általa kiagyalt, vita­tott emberségű lényt) nem te­kintjük embernek, holnap a négert, a zsidót... Vercors-t, az antifasisztát, az élet taní­totta meg e veszély nagysá­gának felismerésére. Attól sem riad vissza, hogy kicsú­foljon, lehetetlen helyzetbe hozzon bennünket, a nézőté­ren ülőket; hogy ezzel is rá­döbbentsen arra, milyen nagy' méltóság: embernek lenni! Különös mű ez: szüntelenül kacagtat és szüntelenül gon­dolkoztak S mindkettő igen nagy erény! Könyvalakban Tropi komé­dia címmel jelent meg évek­kel ezelőtt ez a mű, s igen nagy sikere volt. A színdarab közönségsikere sem maradt el. Ez köszönhető a rendező­nek, Várkonyi Zoltánnak, aki bátran, merészen vállalta a komédiastílust, néhány akadé­koskodó kritikus ellenében is; és olyan kitűnő komédiások­nak, mint Bulla Elma, Bánki Zsuzsa, Szakáts Miklós, Ben- kő Gyula, Bárdy György, Pa­per Antal, Csákányi László, Szendrő József. (Március 21-ére csoportos látogatást szerveznek a Víg­színházba, a darab megtekin­tésére. Olvasóinknak melegen ajánljuk: feltétlenül nézzék meg! Jegyek igényelhetők a pártszervezeteknél.) MONOMIDfKI A P E S T. M E G Y El HÍRLAP KÜIÓ N K » AD ÁS A VII. ÉVFOLYAM, 54. S/.ÄM 1965. MÁRCIUS 5, PÉNTEK VÍG II ZI T: ME REG! Nem megfelelően tárolják a vegyianyagokat Ressélf/ctés a Járási fógyófftfssvt'óssscl A múlt évben kísérletképpen létrehozott új státust: a járá­si főgyógyszerészi állást az a szükségszerűség hozta létre, hogy járási szántén a gyógysze­reknek és vegyianyagoknak egyszerűen nem volt gazdája. Járásunkban Lassú Győrpál János vállára nehezedik azóta a járás összes gyógyszerraktá­rozási, méregellenörzési, vala­mint vegyianyagíelhasználási gondja. A főgyógyszerész feladata igen sokrétű. Ö nemcsak a já­rás gyógyszertáraival, hanem az összes, a járásban megtalál­ható vegyianyaggal foglalko­zik. Ez utóbbival kapcsolatos feladatait három területre oszthatjuk: az iparban, a ke­reskedelemben és a mezőgaz­daságban felhasznált mindennemű vegyianyag tárolásának, felhasználásá­nak illetve értékesítésének ellenőrzése és nyilvántar­tása. — Sajnos, a múlt évben az e terén történt felmérés erec^né- nj'e nem a legbiztatóbb — mondotta a főgyógyszerész. Mindhárom területen elmond­hatjuk, hogy nincs a mérgek­nek, különféle növényvédő szereknek és vegyi-háztartási cikkeknek megfelelő tárolási helye. Az üzemek és a terrne- lőszöve tkezetek nem biztosítanak a veszé­lyes anyagok kezelésére megfelelő szakembert. Levelesládánkból: Kik között volt ellentét? Blaskó Mihály szombati „Így helyes, így kell” című cikkében dőlt betűkkel volt hozva a következő szöveg: „Mendén a múlt évben a KISZ és sportkör tagjai kö­zött vita merült fel, elég sú­lyos.” Az egy évvel ezelőtt történt incidens után a két TALLÓZÁS (Testvérlapjaink: a Ceglédi Hírlap, a Nagykőrösi Híradó, a Szentendre, a Tápió mente és a Váci Napló az alábbi, ná­lunk is közérdeklődésre számottevő írásokat közölték le az utóbbi időben): CEGLÉDI HÍRLAP Tőrük kút Leleplez ott fosztogatók Cegléden, a Kossuth téri húsbolt előtt a vízvezetéképí­tők egy szép, boltozattal le­zárt kutat találtak. A helyi történészek megállapították, hogy a kutat a tizenötödik .■ ''agy tizenhatodik században ! építették. í Először csak két taggal mű- ; ködött az egyik ceglédi üzem- * ben egy háziszarkabrigád, \ majd újabb embereket szer-; veztek be maguk közé és „va- j dásztérületüket” is széíesí-í tették. Közülük hárman kap-í tak börtönbüntetést, egy sze-í mély javító-nevelő munkát és í többen pedig szabálysértési \ bírságot. ; NAGYKÖRÖSI HÍRADÓ Fiatalok a tv-ben ; * Kétmillió fej saláta í Két nagykőrösi fiatal ju-í tott tovább a Ki mit tud?í megyei döntőjén és legköze- ä lébb már a tv kamerái előtt j szerepelnek majd. A városban nagy népszerű-; ségnek örvend a salátater- \ mesztésre kötött szerződés. í Eddig kétmillió fej salátára í szerződtek az fmsz-szel. SZENTENDRE Camping ; Az idegenforgalmi rángso-; rolás szerint a város az elő-; kelő harmadik helyezést ér-! te el. A nyári időben ezért a í tavalyi 300 fős campingtá-; bort 4800 férőhellyel bőví- í tik. ^ TÁPIÓ MENTE Véradónap Nagy ká tán ; Jól sikerült az önkéntes \ véradónap Nagykátán. Egyet- i len napon 70 liter vért ad-j tak az önkéntes donorok. Na- \ gyón szép volt, hogy az I.; számú általános iskolából 107- \ en jelentek meg, a gimnazis-; tákat. pedig a zökkenőmentes j lebonyolításért illeti dicséret. \ VÁCI NAPLÓ Öregek napközije Még az elmúlt év novem- \ bérében elhatározta a ta­nács vb, hogy napközi ott­hont létesít az öregek részé­re. A napokban végre az utolsó probléma is megoldó­dott és húsz közsegélyes öreg reggel kilenctől, délután ötig új otthont talált magá­nak. szerv járási vezetői (köztük Blaskó elvtárs is) megálla­pították, hogy az ellentét nem a két szervezet tagjai között volt, hanem egyes személyek között. Sajnos, még községünkben is sokan ennek a megállapí­tásnak az ellenkezőjét hangoz­hatják. Ez abs'ól a tényből ered, hogy egy éve még a két szerv között nem volt meg a kellő kapcsolat, mond­hatnánk úgy is, hogy egysze­rűen nem vettünk tudomást egymásról. J elenlegi kapcso­latunk a lehető legjobb, több esetben működtünk együtt sikeresen. Kérem a szerkesztőséget hogy segít­sen bennünket ennek a kelle­metlen témának a közvéle­mény előtt való tisztázásá­ban. Elvtársi üdvözlettel: Halász Pál K’SZ-titkar Ennek a hibának a kiküszöbö­lése érdekében a főgyógysze­rész mellett még két méregel­lenőr is működik. Segíteni pró­báltunk ezen még olyanformán is, hogy tanfolyamot indítot­tunk a méreg és növényvédő- szer kezelők részére. — A gyógyszertárakkal kap­csolatban a felmérés már ked­vezőbb képet mutat. 196-1-ben 19 gyógyszerész, 21 asszisztens működött a járásban. Azokban a községekben, ahol nincs gyógyszertár, a rendelő orvo­sok kézigyógyszertára áll a be­tegek rendelkezésére. Ahol ez nincs, oda a legköze­lebbi patika személyzete jut­tat orvosságot. Monorá-erdőre például a monori patika sze­mélyzete jár ki rendszeresen, az orvosi vizitek alkalmával, a rendelést felvenni. _— A gyógyszerfogyasztás nálunk is emelkedett. Addig, míg 1963-ban 553 718 ezer vényt váltottak tó, 1964-ben ez a szám már 556 812-re emelkedett. Ez azonban nemcsak a túlzott gyógyszerfogyasztásra utal — ami nálunk is fellelhető — hanem új gyógyszerfogyasztók jelentkezésére is. —KAJ— A „Cickom-cickom“ dallamára késő délutánig állt a bál Szokatlan vidámság hang­jai szűrödnek ki a színes pa­pírszalagokkal díszített abla­kon keresztül, s a délelőtt tíz órai időpontot is furcsának találnánk, ha nem óvodások­ról volna szó. A monori Dó­zsa György úti óvoda „nagy farsangi bálján” vagyunk, ahol csak úgy harsog a terem a bo­hócok, kéményseprők, cow- boyok hangjától. Az apró asztalokhoz telepedett cse­meték nagy komolyan elfo­gyasztják a süteményeket, tor­taszeleteket, s tetőfokára hág a jókedv, amikor a „cickom- cickom” dallamára táncra- perdülnek. A kis mulatságot, külön­ben „Kati néni” ünnepélyes búcsúztatására rendezték. Pesti Katalin, gyakorlóéves Lacika, a pereces A kiscsoportosok a „lakoma” közben óvónő, a monori gyerekek közt vizsgázott, hogy tud-e a kicsikkel bánni, türelme­sen, szeretettel foglalkozik-e velük? A gyerekek zajongá­A PLAKÁT SZAGGATÓ TRÉFÁJA — Csak egyszer látnám . meg, hogy ki tépkedi le a plakátokat — beszélget két fiatalember az utcán — le­csavarnám a fülét és a ke­zébe adnám. — Komolyan mondod, hogy nem tudod? — kér­dezi a másik ártatlan kép­pel. — Én! — Hogy azt a... — kap az első tag a páciens füle után. — Semmi tettlegesség! Csak azt tépem le, ame­lyik már az idejét múlta. sábóZ következtetve sikere­sen tette meg az első lépése­ket, s a nagykőrösi képzőből kikerülve gondosan és öröm­mel fogja végezni munkáját. (Kép és szöveg: Péterffy András) Sp o rljegyző t Sikere van az MNK-nak Vasárnap kerül sor a Ma­gyar Népköztársasági Kupa negyedik «fordulójára. Két „állva” maradt csapatunk is­mét otthonában játszik. Vecsés a Gödöllői Vasast, Mende pe­dig Farmost fogadja. Tavaly a Pilisi ICSK szerepelt a legjob­ban a kupában. Kiverte az NB III-as Ceglédi Vasutast és a Jászberényi Vasast. Az idén nem sikerült a pilisieknek to­vábbjutni, ha balszerencsével is, de vereséget szenvedtek Vecsésen. Nincs azonban elkeseredés Pilisen. — Az idén megfiatalított csapattal szerepeltünk a kupá­ban — mondja az intéző. — Annak ellenére, hogy kies­tünk, úgy vélem, sikere van a kupának az egész országban. A tavalyi népstadionbeli meccs öröme megmarad a pi­lisiek emlékezetében! Vecsés és Mende is minden bizonnyal teljes erővel veti bele magát vasárnap a küzde­lembe. Ha mindketten győz­nek, akkor- könnyen lehet, hogy az idén is eljut egy csa­patunk a Szabad Föld Kupa döntőjéig. A vecsésiek vasárnapi to­vábbjutásának annál is in­kább őrültünk, mert azután, hogy a csapat kiesett a me­gyei bajnokságból, egyesek a vészharangot kongatták. B. Nagy László lelkiismeretes ed­zői munkája azonban már most elnyerte a játékosok és a közönség szimpátiáját. A mendeiek ismét a járási bajnokságban rúgják majd a labdát. De retúrt váltottak, s jövőre ismét a területi baj­nokságban akarnak játszani. A kupameccseken való jó sze­replésük arra mutat, hogy jól együtt van a csapat. összegezve elmondhatjuk, hogy az MNK-nak a tavalyi­nál is nagyobb sikere van. (gér) MAI MŰSOR Mozik Monor: Nyugtalan nyár. Ve­csés: Ne hagyd magad, Pitkin! (szélesvásznú). A németek az árokban ha- sonfekve, pisztolyaikkal lö­völdöztek, a házunk melletti ágyú újra felbögött, éles lövé­sek csattantak összevisszaság­ban és ebben a káoszban nem tehettem mást, mint hogy ke­zemet feltartottam, jelt adva a náciknak a harc pille,natnyi szüneteltetésére, míg édes terhemmel a házat elérhetem — ami végre sikerült is. A pince, ahová igyekeztünk, any- nyira zsúfolt volt, hogy sze­gény jó anyámnak csak egy sörös kocsi alja, míg *atyám­nak egy padszéle jutott. Itt di­deregtünk egész éjen át, ma­gam a lépcső alsó fokán állot­tam, de aludni senki sem volt képes. A bombák állandóan zuhogtak, a föld megrázkó­dott alattunk, a pincefeljáró­val szemközti ablakok pedig csörömpölve a földre hullot­tak. / gy értük meg november 6 reggelét, kimerültén és éhesen, mikor a támadás me­gint csak alábbhagyott. Ma­gam a síri csendben az udvar­ra léptem és a fojtogató égési szagban körültekintettem. Mindenfelé piroslott az ég, de nem a hajnal pírja volt az, hanem a gyú jtogatás okozta, tüzek fénye. Leégett házak, üszkös romok, akáclombok : megpörkölődött levelei leko- : nyúlva, ágai megtörtén jelez- ; ték az elmúlt éjszaka borzai- mait. A rövidke szünetben a \ katonák elvonultak, a megfé- i lemlített lakosság az utcákra \ kimerészkedett, batyuikat j vonszolták, ki háton, ki meg j targoncán. A gazdák rommá \ lőtt gazdaságuk megmaradtál-- latait hajtották falunk irányá- \ ba. ahol biztonságot reméltek. ; abban a reményükben, hogv J az épületek a határon belül; nagyobb védelmet nyújtanak... '• Háborús napló (Részletek a Húszéves a szabadságunk című * pályázatra „Hárfa" jeligével érkezett írásból) az ágyunkban fekvő oroszt. Három náci azonnal bejött és durván felszólították, hogy álljon fel és kövesse őket. Eltávozásuk után a pillanat­nyi csendben kimentem az ud­varra és elképedve láttam, hogy virágos kertünk ágyán ökölbeszorított két kézzel, ki­loccsant agyvelővel, a hátán fekszik az orosz katona. Visz- szamentem szobánkba, hogy szüleimmel közöljem a ször­nyű felfedezést... i házunk tűzfala mögötti y! ágyú a szovjetek felé ontotta a tüzet, a gépfegyve­rek és golyószórók gyors ütemben kelepeltek. Egy-egy eltévedt golyó szobánk falát lyukasztotta át, ami már csak egy rostához volt hasonló. A harci zaj pedig oly éles és őrjítő volt, hogy félni lehetett attól, hogy házunk bármely pillanatban összedül. Ügy rém­lett. mintha tűzokádó sárkány vaskarmával a házunk tetőze­tét cserepenként szedné le, vagy hogy az izzó cserép ön­magától egyenként pattogna le. pedig csak a gépfegyverek irtózatosan éles csattogása okozta az agyrémet. Megint pillanatnyi csend következett s azon voltam, hogy szüleim­mel valami biztonságosabb pincébe mehessünk. Mivel édesanyám elgyengült testével nem volt képes járni, ezért szegényt ölbekaptam és a szomszéd utcába, tőlünk a harmadik házba szándékoztam vinni, de amint az utcára ki- léntem. egy újabb nagy táma­dás indult meg. lánkok bennünk kárt ne te­hessenek. Biztonság céljából fejünkre vánkosokat tettünk és afölé pedig gyúródeszkát tartottam mind a két kezem­mel. A szünet nélküli süketí­tő robajok egynegyed tízig tartottak, amikoris az óra megállt. Háztelkünkre három bomba zuhant, minek követ­keztében házunk falai inga­doztak és utcai ablakaink va­lamennyi üvegtáblája irtóza­tos csörömpöléssel az utcára és szobánkba hullottak. Abla­kaink rongyokra szakadozott félfüggönyeit a légáramlat mint csufondáros lidérceket lobogtatta. jyréhány pillanatnyi csend !' következett, midőn egy sebesült szovjet katona sán­títva szobánkba belépett. Bal lábszára fehér vászonkötéssel volt bekötve, melyen a friss vér átszivárgóit. Illedelmesen meghajtotta magát előttünk és engedelmet kért, hogy ágyunk­ba befekhessen. Intettünk, hogy feküdjön le, mi pedig to­vábbra is védelembe helyez­kedtünk. A katona hálás és könnyes szemmel tekintett atyámra, majd elővette do­hánytartóját és cigarettát csa­vart. Atyámat is megkínálta, ki nagy dohányos létére, jól- csöen vette azt magához. Majd a családjáról fényképeket mu­tatott az orosz, kik talán va­lahol a Volga tálán reszketve aggódnak a családfőért. Köz­ben német járőrök jártak az utcán esőkövenriben és állin felfegyverkezve, bekémleltek ablakunkon és megpillantották ELSŐ RÉSZ SÁRKÁNY A HÁZTETŐN j-ilkövetkezett Vecsés törté­Jlj netének nagy napja: 1944. XI. hó 5. Az álmatlanságban kimerült lakosság már mind a nyirkos pincékben zsúfolódott, a leg­szükségesebb vagyontárgyaik­kal Lakásukat őrizetlenül hagyva, lezárták. Gyálliget és Öcsa felöl már az előző na­pokon is, de most reggel kü­lönösen heves támadás indult a szovjetek részéről, úgy, hogy a tankágyúk és gépfegy­verek lövedékeitől nem men­tesülhettek a határmenti há­zak. Édesatyám hat óra körül a konyhába ment, hogy regge­lit készítsen, de csakhamar egy újabb nagy támadás in­dult meg, bombák zuhantak alá, házunk falait megrázkód­tatták, minek következtében a konyhaablakunk valamennyi üvegtáblája pozdorjává törve, csörömpölve a földre hullott, édesatyám pedig kiejtette ke­zéből a kanalat és a szobá­ba futott. Szegény világtalan édesanyámat a hónapok óta tartó riadók, az álmatlan éj­szakák annyira kimerítették, hogy alig tudott már a lábán állni. Óvóhelyünk nem volt, így a szomszédunkhoz igye­keztünk, ki házparancsnok lé­tére aszal utasitotl el, hogy pincéjében már nincs hely. Ugyanakkor fiatal sihederek ültek a padokon és övéinek iromba bátyúi töltötték meg a helyiséget, holott előírás sze­rint csak egy kézitáskát lehe­tett volna egy-egy személynek az óvóhelyre vinnie. A támadás igen hevesen ; folytatódott s én szüleimmel ; a ház sarkába húzódtam, hogy ■ az ablakokon át esetleg beha- ' toló lövedékek és bombaszi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom