Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-04 / 53. szám

KÉT MEGJEGYZÉS: SZÓRAKOZÁS ÉS OPERETT ÜRÜGYÉN 41 Az eddigi szokatlanul eny­he időjárás megengedte, hogy a tél folyamán is dol­gozhassanak az építő szak­emberek a tápiószelei műve­lődési házon. A javítások fo­lyamán kisebb-nagyobb át­alakításokra is sor kerül. Eltűnik a teljesen felesleges tágas folyosó és helyette több kisebb helyiség épül. Többek között új helyiséget kap a büfé, amely eddig valami „kurta kocsmának” is szé­gyenére vált volna. A felsoroltak mind dicsére­tesek. De meg kellene keres­ni és találná a módját an­nak is, hogy a televíziót né­zők szerény szórakozását ne zavarja az ugyanabban az időben folyó többi rendez­vény. A televíziós helyisé­get ugyanis a többi helyi­ségtől csupán vékony desz­kafal választja el. No meg ar­ra is _ kellene gondolni, hogy a művelődési ház mellett és annak udvarán ne kelljen térdig érő sárban járni, kü­lönböző tornászmutatványokat végezni a sár kikerülésére. Ezen egy kis jóakarattal, meg egy pár kocsi salakkal — ha nem is betonozással — lehetne segíteni. A tápiószelei művelődési házban nemrégiben szép ese­mény zajlott le. A Déryné Színház bemutatta a Lili bá­rónőt. A szép számú közön­ség jól szórakozott. Elve­zettel hallgatta az örök- szép melódiákat, és joggal elvárja, hogy ilyenfajta elő­adások az eddigieknél gyak­rabban legyenek. Ne kelljen lelkendezni, ha egy évben egyszer színészek is megje­lennek Tápiószelén. Hisszük, a művelődési ház fiatal és agilis igazgatója oda hat, hogy ez a kívánság va­lóra is váljék. Hiszen olyan sok és nagy létszámú in­tézmény van Tápiószelén, hogy a ráfizetéstől nem kell tartani. Hisszük, hogy az intézmények vezetői, a szak- szervezeti bizalmiak min­denkor szívesen segítenek a jegyek eladásában. Meg, hát bérletrendszer is van a világon. (b) „Enyém a füle!" „Enyém meg a farka!" Disznóölésben Szőllősön ta. Hajnal felé aztán búcsúz- kodni kezdtek. Juhász Imre A NAGYKATAI JÁRÁS RESZERE II. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1965. MÁRCIUS 4, CSÜTÖRTÖK A TANÁCSELNÖK VÁLASZOL: Van fejlődés Az ivóvízkérdés megoldása a község létkérdése A Tápió mente január 14-i száma cikket közölt az alábbi címmel: „Amit lehetett, és amit kel­lene — Gondolatok Nagyhuta idei gazdagításáról.” A cikket olvasva megálla­píthatja az olvasó, hogy a cikk íróját a jóindulat és a Nagykáta sorsával való törő­dés indította írásra. Sajnos, azonban a cikk írója nem na­gyon ismeri a község problé­máit, de azokat az eredmé­nyeket sem, amelyek 1964- ben születtek. A cikkből ugyanis az tűnik ki, hogy Nagykáta 1964-ben egyálta­lán nem fejlődött, itt tavaly nem épült semmi. Felvetődik a kérdés, hogy hol jár és hol él a cikk író­ja, ha A régi és az új Szentmártonkáta Egy ház a legrégibbek közül. Épült 1768-ban... és egy ház a legújabbak közül, években Épült az 1960-as (Molnár Bertalan képei) nem veszi észre például az Üttörők útján, a Bajcsy- Zsilinszky úton és a Piac téren épült, egy kilométer hosszú aszfaltjárdát? Vagy a főtéren az új parkosí­tást. De azt sem látja meg a cikk írója, hogy a tanácsháza előtt tevő artézi kútnál három darab ejektoros közkifolyót létesített a tanács, a Rákóczi körúton és a sportpályán egy- egy Norton rendszerű közku­tat adott át a lakosságnak. Hasonló módon, a Damjanich utcában ugyancsak egy da­rab ejektoros közkifolyó léte­sült Ezeken túlmenően a villany- hálózat ezerötszáz méterrel bővült, és négyezer méter há­lózatot felerősítettek. Négy darab új trafó is épült. 1964-ben új tűzoltószertárt avatott a község, valamint egy raktárépületből egy két­szobás lakást alakítottunk ki és adtunk át használatra. Harminchat házhelyet biz­tosított a tanács a lakás­építők részére. S azóta? Jelenleg a tervezés stádiumában lián a község vízművesítésének megoldása, további házhelyek parcellá­zása, valamint az úthálózat feljavítására is készülnek ter­vek. Ügy vélem, hogy a fenti té­nyek meggyőzik a cikk író­ját arról, hogy van fejlődés Nagykátán. A cikk írója talán nincs tisztában azzal, hogy az ivóvíz­probléma megoldása a község lakosságának létkérdése, és a tanács ennek megoldására koncentrálja energiájának leg­nagyobb részét. Helyes azon­ban a cikk írójának az a javaslata, hogy társadalmi ösz- szefogással és a felettes ha­tóságok támogatásával, vala­mint a községi szervek segít­ségével keresni kell a meg­oldást az iskolai napközi ott- ! hon problémájára. A bölcsőde bővítésére 1963- ban volt ugyan terv és költ­ségvetési előirányzat, azon­ban jelenlegi helyén nem lehetett megoldani a bővítést. A bővítéshez a jelenlegi he­lyen a felettes szervek nem járultak hozzá. A cél az, hogy a jövőben kor- j szerű, új bölcsőde építését eszközölje ki a tanács. Sajnálatos dolog az is, hogy a cikk írója nem vette észre a ! Termény forgalmi Vállalatnál > 1964-ben megépített fedett | raktárterületei. Éppen ezért javaslom a cikk írójának, hogy kapcsolódjon be a község társadalmi életébe, is­merje meg a község prob­lémáit, és ezek ismeretében egész más véleményt alkot az itt folyó munkákról. Monda János a nagykátai tanács elnöke A kis bajnoknő Amikor a közelmúltban megrendezett megyei asztali- tenisz serdülő bajnokságot — teljesen váratlanul — Gizur Kati nyerte meg, sokan össze­néztek: ki ez a kislány? So­ha még a nevét sem hallot­tuk! Lenszőke hajú, örökké mo­solygó. A dunakeszi verseny élete második versenye volt, s — megnyerte. Ezzel egycsa- pásra megyeszerte ismert lett. Kati tápióbicskei úttörő, ötö­dik osztályba jár. A családban A szerkesztőség postájából: Nagykállúi úttörők, köszönjük nektek! resek napraforgó-termeszté­sükről. Elhatároztuk, hogy írunk oda, néhány falu úttö­rőinek, segítsenek rajtunk, küldjenek eleséget éhező ma­dárkáinknak. Meg is tettük. Izgalommal vártuk válaszu­kat. Pár nap múlva levél érke­zett Nagykállóból, a 2384. szá­mú Hunyadi János úttörőcsa­pattól: „Küldjétek zsákot... Gyűjtést indítottunk stb., stb. __mert az úttörők segí­t enek, ahol tudnak.” Kitörő örömmel fogadtuk a hírt. Azóta kétszer is érkezett küldemény. Gyönyörű, nagy­szemű napraforgó. A kis cső­rösök jóízűen belezik ki a kö­vér szemeket. Oly nagy az örömünk, amikor látjuk. Kö­szönjük, Pajtások! Szeretettel gondolnak Rátok: a tápiósági úttörők.” kWVW\\www\\w\\ww\\\vv\\\vwNV\v\\ww a három testvér közül ő a leg­fiatalabb. Édesapja a helyi termelőszövetkezetben dolgo­zik s most nagyon büszke a kislányára. Most egy éve történt. A sze­rény kislány elmegy az úttörők asztalitenisz szakkörének ed­zésére, s megkéri Maksa Fe­renc tanárt, a szakkör vezető­jét, hadd álljon már ő is be a kezdők közé. Hamarosan a legszorgalmasabb tanítvány lesz. Naponta négy órát edz. Lassanként kiismeri a legkü­lönfélébb szervákat, lecsapáso­kat. Fél év se telik el, s már a járási serdülő bajnokság győztese. Legyőzi a járási if­júsági bajnokot is. S most, nemrégen, az a bi­zonyos dunakeszi nap! Hatal­mas csatéban győzedelmeske­dik az érdi Pólyákkal szemben s bejut a legjobb négy közé. A döntőben már könnyen győ­zi le a vácdukai Görbét. Katit a siker nem tette el- bizakodottá. Érzi. sokat kell még gyakorolnia, hogy korosz­tályában további sikereket ér­jen el. Különösen támadó já­tékán van sok javítani való. Otthon a legnagyobb csatákat kis barátnőjével, Molnár Eri­kával vívja. Bár Katit, mint sportolót mutattuk most be, mégis, fel­tétlenül szólni kell arról, hogy a sport mellett nem hanyagol­ja el a tanulást sem. Szorgal­mas, lelkiismeretes, félévkor jeles volt a bizonyítványa. (pápai) HÍREK — A tápióblcskei MHS va­sárnap tartotta vezetőségvá­lasztó közgyűlését. — A felszabadulás huszadik évfordulóján tartandó ünnep­ségsorozat előkészületeit be­szélték meg a Hazafias Nép­front tápióbicskei szervezeté­ben. — Harminckét forintos mun­kaegységet fizet a szárazság és egyéb bei ok ellenére is a táplószecsői Egyetértés Ter­melőszövetkezet. — Tűz volt Tápióbicskén. Kigyulladt és elégett a tápió­bicskei Április 4-e Termelő- szövetkezet szalmakazalja. A tetteseket elfogták, a kár fel­mérése folyamatban van. — A Sári bíró — harmad­szor. A tápiósági KISZ-isták színjátszó együttese vasárnap este adta elő harmadszor a Sári bíró című színművet, Most a környező községeket szándékoznak felkeresni. Ausztria talán a világ egyik legszebb országa. He­gyek, völgyek váltakozó csodálatos panorámájában gyönyörködünk, miközben rohan velünk az expressz Olaszország felé. Úgy kú­szik ez a villamosvonat az ezerhatszáz méter magas hegy tetejére, hogy a mi alföldi gyorsvonataink sár­gák lennének az irigység­től, ha látnák. Viadukt után alagút, alagút után viadukt. A Semmeringen villát, üdülőt alig látni, el­bújtak az óriási fenyőfák rengetegében. Szinte fáj­dalmas a búcsú ettől a gyö­nyörű helytől. Pár óra múlva Klagenfurt. Feltű­nik Ausztria kis Balatonja, a Wörthi tó. Mellettünk kí­gyózik két hatalmas hegy közé szorulva, egészen Wil- lachig. Partjai mögött há­romezer méter magas ha­vasok, égbenyúló csipké­zett csúcsok, napfényben úszó gleccserek változatos panorámája. Tarvisióban nagyon hi­deg van. Didergünk, pedig júniust mutat a naptár. Ti­zenöt perc után már rohan tovább vonatunk az Olasz Alpok mély völgyeiben. Alpesi falu jobbról, balról kétezerötszáz méter maga­son. Sajnos az Alpok ha­mar eltűnnek, egyre mele­gebb lesz, befutunk a sze­relem és az álmok városá­ba, Velencébe. Olasz bará­taink, vendéglátóink vár­nak. Indulás gépkocsival, Alfonsinebe! Szép, modern városka. Ai­fonsine, pontosan olyan lélekszámmal, mint a mi Nagykátánk. Mai táros. Barátaink mesélik, hogy 1944-ben a „hű német szö­vetséges” elpusztította a városnak csaknem a het­ven százalékát. Alfonsine híres szőlőjéről, boráról, gyümölcséről és — parti­zánjairól. Minden harma­dik ember partizán volt. Ma itt rendkívül erős, sok ezer tagot számláló kom­munista párt működik. A párt vezetői városuk érde­kében nagyszerűen kihasz­nálják például az előreha­ladott gépesítést szövetke­zeteiknél, az automatizá­lást feldolgozó üzemeikben. Alfonsinében nem tűrik meg a nagyon gazdag em­Képzeljék, a szomszédban megint disznólkodnak. Na, nem kell mindjárt félreérte­ni a dolgot, én nem úgy gon­doltam. Csak disznóölés ké­szül. Az ég alja még fekete a tegnap esti pipafüsttől, a csillagbébik álmosan pislan- tanak alá, kik merészelik égi álmukat zavarni. Mert ilyen­kor ugye a „pálinkás jóreg­gelt” hangosabb, mint más­kor. Na, aztán, hogy az elején kezdjem, az úgy volt, hogy a böllér, a két csizmában járó Kerek Nagy Ferkó belépett az ólba, az alig kétmázsás malackának „jóreggelt” kíván­ni. Az meg rá se hederített. Ferkó elröstellte magát, az­tán — mert hogy „szóból ért a disznó” — mondta neki, hogy „kuss ki te”. Az öreg ezt már értette, mondta is, hogy röff. Aztán aludta tovább „disznóálmát”. De Ferkó sem volt rest, fülénél fogva von­szolta, illetve hogy Háry Já­nos ne legyek, vonszolták ki szegény öreg párát az udvar közepére. Ezzel kezdetét vet­te a nagy szertartás. Jobb vállára fektették, a csizma­szárból előkerült a rózsafa­nyelű bajonett. Egy szúrás — és a háziasszony kezében levő tálba máris csurgóit a habzó vér. Illetve csurgott volna, ha az öreg másvilágra szende- rülése közben nem rúgott volna egy hatalmasat. így a tál megindult a kapu felé. Még egy szusszantás, és sze­gény disznó lelke máris az öreg kondásnál jelentkezett jelentéstételre. Gyors tűzgyújtás a pörkőid­ben. Az ötéves, e célra válo­gatott akác mosolygó szikrái a ház apraját-nagyját a tűz köré csalogatták. „Idesapám, enyém a füle.1" „Enyém meg a farka!” — így az osztozko­dás. A háziasszony is megér­kezett a meleg borral, mely kellemes, fahajas illatával j betöltötte az egész pirkadói hajnalt. f y Fürge, szakértő kezek vet- £ kőztetni kezdték a disznót. AÍ háziasszony ingajáratban f hordta a meleg bort, és mire^ a nap kidugta fejét, elkészül- £ tek a coca külső ápolásával.^ A felbontás, behordás gyorsan^ ment. Reggeli után már csak ^ hideg bort kapott mindenki... í y Végül minden elkészült. Es-^ te lett, összejött a nagy csa-^ Iád. és a sok finom falat ^ mellé került egy kis vörös í kadarka, no meg egy-két n6-í-----------------------------—! — Kovács Apollónia Tápió- ^ szecsőn. Csütörtökön este a ^ művelődési házban a közked- } veit Kovács Apollónia fősze- f feplésével zsúfolt nézőtér előtt j mutatták be a Csókot kérek $ című vígjátékot. Az ünnepé- ; lyes csendbe egy madár se j tüsszentett be. — A tánczenekarok vasár- J napi nagykátai bemutatójáról \ beszámolónkat vasárnapi szá- J munkban közöljük. Chmely Ödön: Nagykátai turista a nagyvilágban V. A modern nyomorúság bereket, de nagyon sze­gény sincsen. A város szövetkezeti mozgalma ötvenéves múlt­ra tekinthet vissza. Bordi­ni, a kommunista párt tit­kára büszkén sorolja az eredményeket. Ám, min­den szavából kicsendül az aggodalom a jövő, a holnap iránt. Náluk minden lépé­sért súlyos harcot kell vív­ni. A megyei prefektúra és a kormányzat nem jó szemmel nézi a szövetke­zeti mozgalmat. Mindent megtesz annak elfojtására. Alfonsinében kétezer- hatszáz családnak van autója. Természetesen nem szabad tévedésbe esni. Ott az autó nem fokmérője egy \ család jólétének. Láttunk; Fiat autótulajdonosokat ] Róma alatt, és Alfonsinétől : nem is olyan messze, akik- i ről kiderült, hogy nincs : lakásuk. Munkát is csak \ úgy tudnak szerezni, hogy ■ autójukkal vándorolnak az \ országban. (Folytatjuk) \ A posta a napokban a kö­vetkező levelet hozta a Tápió mente címére. „Mi, tápiósági úttörők min­den télen nagy szeretettel etetjük a kedves, éhező, dider­gő cinkéket. Évről évre több hasznos kis rovarpusztító jön a kertekbe, az iskolánk hat és fél holdas parkjába, mert tud­ják, hogy itt segítséget vár­hatnak. Az idén azonban nagy baj történt. A mi tsz-ünk nem ter­melt napraforgót, rossz dióbél pedig — hála éppen a cinkék szorgalmas hemyópusztító munkájának — nem sok akadt. A szívünk szorult ösz- sze, hogy mit csináljunk biza­kodó kis barátainkkal. Végre mentő ötletünk támadt. A földrajzból tudjuk, hogy Sza­bolcs megye egyes vidékei hí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom