Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)
1965-03-04 / 53. szám
KÉT MEGJEGYZÉS: SZÓRAKOZÁS ÉS OPERETT ÜRÜGYÉN 41 Az eddigi szokatlanul enyhe időjárás megengedte, hogy a tél folyamán is dolgozhassanak az építő szakemberek a tápiószelei művelődési házon. A javítások folyamán kisebb-nagyobb átalakításokra is sor kerül. Eltűnik a teljesen felesleges tágas folyosó és helyette több kisebb helyiség épül. Többek között új helyiséget kap a büfé, amely eddig valami „kurta kocsmának” is szégyenére vált volna. A felsoroltak mind dicséretesek. De meg kellene keresni és találná a módját annak is, hogy a televíziót nézők szerény szórakozását ne zavarja az ugyanabban az időben folyó többi rendezvény. A televíziós helyiséget ugyanis a többi helyiségtől csupán vékony deszkafal választja el. No meg arra is _ kellene gondolni, hogy a művelődési ház mellett és annak udvarán ne kelljen térdig érő sárban járni, különböző tornászmutatványokat végezni a sár kikerülésére. Ezen egy kis jóakarattal, meg egy pár kocsi salakkal — ha nem is betonozással — lehetne segíteni. A tápiószelei művelődési házban nemrégiben szép esemény zajlott le. A Déryné Színház bemutatta a Lili bárónőt. A szép számú közönség jól szórakozott. Elvezettel hallgatta az örök- szép melódiákat, és joggal elvárja, hogy ilyenfajta előadások az eddigieknél gyakrabban legyenek. Ne kelljen lelkendezni, ha egy évben egyszer színészek is megjelennek Tápiószelén. Hisszük, a művelődési ház fiatal és agilis igazgatója oda hat, hogy ez a kívánság valóra is váljék. Hiszen olyan sok és nagy létszámú intézmény van Tápiószelén, hogy a ráfizetéstől nem kell tartani. Hisszük, hogy az intézmények vezetői, a szak- szervezeti bizalmiak mindenkor szívesen segítenek a jegyek eladásában. Meg, hát bérletrendszer is van a világon. (b) „Enyém a füle!" „Enyém meg a farka!" Disznóölésben Szőllősön ta. Hajnal felé aztán búcsúz- kodni kezdtek. Juhász Imre A NAGYKATAI JÁRÁS RESZERE II. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1965. MÁRCIUS 4, CSÜTÖRTÖK A TANÁCSELNÖK VÁLASZOL: Van fejlődés Az ivóvízkérdés megoldása a község létkérdése A Tápió mente január 14-i száma cikket közölt az alábbi címmel: „Amit lehetett, és amit kellene — Gondolatok Nagyhuta idei gazdagításáról.” A cikket olvasva megállapíthatja az olvasó, hogy a cikk íróját a jóindulat és a Nagykáta sorsával való törődés indította írásra. Sajnos, azonban a cikk írója nem nagyon ismeri a község problémáit, de azokat az eredményeket sem, amelyek 1964- ben születtek. A cikkből ugyanis az tűnik ki, hogy Nagykáta 1964-ben egyáltalán nem fejlődött, itt tavaly nem épült semmi. Felvetődik a kérdés, hogy hol jár és hol él a cikk írója, ha A régi és az új Szentmártonkáta Egy ház a legrégibbek közül. Épült 1768-ban... és egy ház a legújabbak közül, években Épült az 1960-as (Molnár Bertalan képei) nem veszi észre például az Üttörők útján, a Bajcsy- Zsilinszky úton és a Piac téren épült, egy kilométer hosszú aszfaltjárdát? Vagy a főtéren az új parkosítást. De azt sem látja meg a cikk írója, hogy a tanácsháza előtt tevő artézi kútnál három darab ejektoros közkifolyót létesített a tanács, a Rákóczi körúton és a sportpályán egy- egy Norton rendszerű közkutat adott át a lakosságnak. Hasonló módon, a Damjanich utcában ugyancsak egy darab ejektoros közkifolyó létesült Ezeken túlmenően a villany- hálózat ezerötszáz méterrel bővült, és négyezer méter hálózatot felerősítettek. Négy darab új trafó is épült. 1964-ben új tűzoltószertárt avatott a község, valamint egy raktárépületből egy kétszobás lakást alakítottunk ki és adtunk át használatra. Harminchat házhelyet biztosított a tanács a lakásépítők részére. S azóta? Jelenleg a tervezés stádiumában lián a község vízművesítésének megoldása, további házhelyek parcellázása, valamint az úthálózat feljavítására is készülnek tervek. Ügy vélem, hogy a fenti tények meggyőzik a cikk íróját arról, hogy van fejlődés Nagykátán. A cikk írója talán nincs tisztában azzal, hogy az ivóvízprobléma megoldása a község lakosságának létkérdése, és a tanács ennek megoldására koncentrálja energiájának legnagyobb részét. Helyes azonban a cikk írójának az a javaslata, hogy társadalmi ösz- szefogással és a felettes hatóságok támogatásával, valamint a községi szervek segítségével keresni kell a megoldást az iskolai napközi ott- ! hon problémájára. A bölcsőde bővítésére 1963- ban volt ugyan terv és költségvetési előirányzat, azonban jelenlegi helyén nem lehetett megoldani a bővítést. A bővítéshez a jelenlegi helyen a felettes szervek nem járultak hozzá. A cél az, hogy a jövőben kor- j szerű, új bölcsőde építését eszközölje ki a tanács. Sajnálatos dolog az is, hogy a cikk írója nem vette észre a ! Termény forgalmi Vállalatnál > 1964-ben megépített fedett | raktárterületei. Éppen ezért javaslom a cikk írójának, hogy kapcsolódjon be a község társadalmi életébe, ismerje meg a község problémáit, és ezek ismeretében egész más véleményt alkot az itt folyó munkákról. Monda János a nagykátai tanács elnöke A kis bajnoknő Amikor a közelmúltban megrendezett megyei asztali- tenisz serdülő bajnokságot — teljesen váratlanul — Gizur Kati nyerte meg, sokan összenéztek: ki ez a kislány? Soha még a nevét sem hallottuk! Lenszőke hajú, örökké mosolygó. A dunakeszi verseny élete második versenye volt, s — megnyerte. Ezzel egycsa- pásra megyeszerte ismert lett. Kati tápióbicskei úttörő, ötödik osztályba jár. A családban A szerkesztőség postájából: Nagykállúi úttörők, köszönjük nektek! resek napraforgó-termesztésükről. Elhatároztuk, hogy írunk oda, néhány falu úttörőinek, segítsenek rajtunk, küldjenek eleséget éhező madárkáinknak. Meg is tettük. Izgalommal vártuk válaszukat. Pár nap múlva levél érkezett Nagykállóból, a 2384. számú Hunyadi János úttörőcsapattól: „Küldjétek zsákot... Gyűjtést indítottunk stb., stb. __mert az úttörők segít enek, ahol tudnak.” Kitörő örömmel fogadtuk a hírt. Azóta kétszer is érkezett küldemény. Gyönyörű, nagyszemű napraforgó. A kis csőrösök jóízűen belezik ki a kövér szemeket. Oly nagy az örömünk, amikor látjuk. Köszönjük, Pajtások! Szeretettel gondolnak Rátok: a tápiósági úttörők.” kWVW\\www\\w\\ww\\\vv\\\vwNV\v\\ww a három testvér közül ő a legfiatalabb. Édesapja a helyi termelőszövetkezetben dolgozik s most nagyon büszke a kislányára. Most egy éve történt. A szerény kislány elmegy az úttörők asztalitenisz szakkörének edzésére, s megkéri Maksa Ferenc tanárt, a szakkör vezetőjét, hadd álljon már ő is be a kezdők közé. Hamarosan a legszorgalmasabb tanítvány lesz. Naponta négy órát edz. Lassanként kiismeri a legkülönfélébb szervákat, lecsapásokat. Fél év se telik el, s már a járási serdülő bajnokság győztese. Legyőzi a járási ifjúsági bajnokot is. S most, nemrégen, az a bizonyos dunakeszi nap! Hatalmas csatéban győzedelmeskedik az érdi Pólyákkal szemben s bejut a legjobb négy közé. A döntőben már könnyen győzi le a vácdukai Görbét. Katit a siker nem tette el- bizakodottá. Érzi. sokat kell még gyakorolnia, hogy korosztályában további sikereket érjen el. Különösen támadó játékán van sok javítani való. Otthon a legnagyobb csatákat kis barátnőjével, Molnár Erikával vívja. Bár Katit, mint sportolót mutattuk most be, mégis, feltétlenül szólni kell arról, hogy a sport mellett nem hanyagolja el a tanulást sem. Szorgalmas, lelkiismeretes, félévkor jeles volt a bizonyítványa. (pápai) HÍREK — A tápióblcskei MHS vasárnap tartotta vezetőségválasztó közgyűlését. — A felszabadulás huszadik évfordulóján tartandó ünnepségsorozat előkészületeit beszélték meg a Hazafias Népfront tápióbicskei szervezetében. — Harminckét forintos munkaegységet fizet a szárazság és egyéb bei ok ellenére is a táplószecsői Egyetértés Termelőszövetkezet. — Tűz volt Tápióbicskén. Kigyulladt és elégett a tápióbicskei Április 4-e Termelő- szövetkezet szalmakazalja. A tetteseket elfogták, a kár felmérése folyamatban van. — A Sári bíró — harmadszor. A tápiósági KISZ-isták színjátszó együttese vasárnap este adta elő harmadszor a Sári bíró című színművet, Most a környező községeket szándékoznak felkeresni. Ausztria talán a világ egyik legszebb országa. Hegyek, völgyek váltakozó csodálatos panorámájában gyönyörködünk, miközben rohan velünk az expressz Olaszország felé. Úgy kúszik ez a villamosvonat az ezerhatszáz méter magas hegy tetejére, hogy a mi alföldi gyorsvonataink sárgák lennének az irigységtől, ha látnák. Viadukt után alagút, alagút után viadukt. A Semmeringen villát, üdülőt alig látni, elbújtak az óriási fenyőfák rengetegében. Szinte fájdalmas a búcsú ettől a gyönyörű helytől. Pár óra múlva Klagenfurt. Feltűnik Ausztria kis Balatonja, a Wörthi tó. Mellettünk kígyózik két hatalmas hegy közé szorulva, egészen Wil- lachig. Partjai mögött háromezer méter magas havasok, égbenyúló csipkézett csúcsok, napfényben úszó gleccserek változatos panorámája. Tarvisióban nagyon hideg van. Didergünk, pedig júniust mutat a naptár. Tizenöt perc után már rohan tovább vonatunk az Olasz Alpok mély völgyeiben. Alpesi falu jobbról, balról kétezerötszáz méter magason. Sajnos az Alpok hamar eltűnnek, egyre melegebb lesz, befutunk a szerelem és az álmok városába, Velencébe. Olasz barátaink, vendéglátóink várnak. Indulás gépkocsival, Alfonsinebe! Szép, modern városka. Aifonsine, pontosan olyan lélekszámmal, mint a mi Nagykátánk. Mai táros. Barátaink mesélik, hogy 1944-ben a „hű német szövetséges” elpusztította a városnak csaknem a hetven százalékát. Alfonsine híres szőlőjéről, boráról, gyümölcséről és — partizánjairól. Minden harmadik ember partizán volt. Ma itt rendkívül erős, sok ezer tagot számláló kommunista párt működik. A párt vezetői városuk érdekében nagyszerűen kihasználják például az előrehaladott gépesítést szövetkezeteiknél, az automatizálást feldolgozó üzemeikben. Alfonsinében nem tűrik meg a nagyon gazdag emKépzeljék, a szomszédban megint disznólkodnak. Na, nem kell mindjárt félreérteni a dolgot, én nem úgy gondoltam. Csak disznóölés készül. Az ég alja még fekete a tegnap esti pipafüsttől, a csillagbébik álmosan pislan- tanak alá, kik merészelik égi álmukat zavarni. Mert ilyenkor ugye a „pálinkás jóreggelt” hangosabb, mint máskor. Na, aztán, hogy az elején kezdjem, az úgy volt, hogy a böllér, a két csizmában járó Kerek Nagy Ferkó belépett az ólba, az alig kétmázsás malackának „jóreggelt” kívánni. Az meg rá se hederített. Ferkó elröstellte magát, aztán — mert hogy „szóból ért a disznó” — mondta neki, hogy „kuss ki te”. Az öreg ezt már értette, mondta is, hogy röff. Aztán aludta tovább „disznóálmát”. De Ferkó sem volt rest, fülénél fogva vonszolta, illetve hogy Háry János ne legyek, vonszolták ki szegény öreg párát az udvar közepére. Ezzel kezdetét vette a nagy szertartás. Jobb vállára fektették, a csizmaszárból előkerült a rózsafanyelű bajonett. Egy szúrás — és a háziasszony kezében levő tálba máris csurgóit a habzó vér. Illetve csurgott volna, ha az öreg másvilágra szende- rülése közben nem rúgott volna egy hatalmasat. így a tál megindult a kapu felé. Még egy szusszantás, és szegény disznó lelke máris az öreg kondásnál jelentkezett jelentéstételre. Gyors tűzgyújtás a pörkőidben. Az ötéves, e célra válogatott akác mosolygó szikrái a ház apraját-nagyját a tűz köré csalogatták. „Idesapám, enyém a füle.1" „Enyém meg a farka!” — így az osztozkodás. A háziasszony is megérkezett a meleg borral, mely kellemes, fahajas illatával j betöltötte az egész pirkadói hajnalt. f y Fürge, szakértő kezek vet- £ kőztetni kezdték a disznót. AÍ háziasszony ingajáratban f hordta a meleg bort, és mire^ a nap kidugta fejét, elkészül- £ tek a coca külső ápolásával.^ A felbontás, behordás gyorsan^ ment. Reggeli után már csak ^ hideg bort kapott mindenki... í y Végül minden elkészült. Es-^ te lett, összejött a nagy csa-^ Iád. és a sok finom falat ^ mellé került egy kis vörös í kadarka, no meg egy-két n6-í-----------------------------—! — Kovács Apollónia Tápió- ^ szecsőn. Csütörtökön este a ^ művelődési házban a közked- } veit Kovács Apollónia fősze- f feplésével zsúfolt nézőtér előtt j mutatták be a Csókot kérek $ című vígjátékot. Az ünnepé- ; lyes csendbe egy madár se j tüsszentett be. — A tánczenekarok vasár- J napi nagykátai bemutatójáról \ beszámolónkat vasárnapi szá- J munkban közöljük. Chmely Ödön: Nagykátai turista a nagyvilágban V. A modern nyomorúság bereket, de nagyon szegény sincsen. A város szövetkezeti mozgalma ötvenéves múltra tekinthet vissza. Bordini, a kommunista párt titkára büszkén sorolja az eredményeket. Ám, minden szavából kicsendül az aggodalom a jövő, a holnap iránt. Náluk minden lépésért súlyos harcot kell vívni. A megyei prefektúra és a kormányzat nem jó szemmel nézi a szövetkezeti mozgalmat. Mindent megtesz annak elfojtására. Alfonsinében kétezer- hatszáz családnak van autója. Természetesen nem szabad tévedésbe esni. Ott az autó nem fokmérője egy \ család jólétének. Láttunk; Fiat autótulajdonosokat ] Róma alatt, és Alfonsinétől : nem is olyan messze, akik- i ről kiderült, hogy nincs : lakásuk. Munkát is csak \ úgy tudnak szerezni, hogy ■ autójukkal vándorolnak az \ országban. (Folytatjuk) \ A posta a napokban a következő levelet hozta a Tápió mente címére. „Mi, tápiósági úttörők minden télen nagy szeretettel etetjük a kedves, éhező, didergő cinkéket. Évről évre több hasznos kis rovarpusztító jön a kertekbe, az iskolánk hat és fél holdas parkjába, mert tudják, hogy itt segítséget várhatnak. Az idén azonban nagy baj történt. A mi tsz-ünk nem termelt napraforgót, rossz dióbél pedig — hála éppen a cinkék szorgalmas hemyópusztító munkájának — nem sok akadt. A szívünk szorult ösz- sze, hogy mit csináljunk bizakodó kis barátainkkal. Végre mentő ötletünk támadt. A földrajzból tudjuk, hogy Szabolcs megye egyes vidékei hí-
