Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-28 / 74. szám

1965. MÁRCIUS 28. VASÁRNAP

Í*éAI

HEG*

VADASZNAPTÁR

MARCH'S: évzáró közgyűlések

ÁPRILIS: (lóvaóirlás

MÁJUS: ő/Mselejtezés

Lassan két hónapja lesz már, hogy befejeződött a va- dászszezon, ám a vadásztársaságok vezetői, tagjai most sem pihennek. Korecz András, a Magyar Vadászszövetség főelőadója szerint javában folynak az évzáró közgyűlések, amelyeken megyénk 76 apró és 14 nagyvndas társaságának vezetősége számol be a tagoknak az idény eredményeiről, hibáiról, a tanulságokról. Az n-ár most is nyilvánvaló, hogy a pénzügyi tervet a társaságok többsége, nem tudta teljesíteni. A száj- és körömfájás ugyanis korlátozta a vadászatot s több helyütt nem tudták a tervezett vadmennyiséget kilőni.

Az viszont örvendetes, hogy a vadállomány megyénkben is veszteség nélkül, jó körülmények között vészelte át a telet. Köszönhető ez a szervezett vadvédelemnek, a vadász- társaságok áldozatos munkájának. A legzordonabb napokBecsüljük meg azt, ami van

ban rendszeresen feltöltöttek eleséggel az erdőkben, mezőkön elhelyezett etetőket. Jól

fejlődött a fácán- és fogoly- álllomány.

Kint a területeken egyébként most kezdenek hozzá a vadszámbecsléshez, s ezeket az adatokat is felhasználják a vadgazdálkodási tervek ösz- szeállításához. Közben a vadászok és a vadőrök a dúvad, a róka, szürkevarjú és más kártevők irtásáról sem feledkeznek eL Tavaszi cserkészé- seik közben puskavégre kapják az erdők, mezők e kártékony vámszedőit. Május 1-én kezdenek aztán az őzbak selejtezéséhez, ami már az igazi vadászathoz tartozik.

— sp —

Ünnepi magyar filmhét a Szovjetunióban

A magyar—szovjet kulturális egyezmény alapján fel- szabadulásunk 20. évfordulója alkalmából magyar filmhetet rendeznek a Szovjetunióban. A filmhét során Moszkvában, Leningrádban, Gorkijban és Tallinban mutatnak be magyar játékfilmeket.

A március 31-én kezdődő magyar filmhétre filmművész delegáció utazik, amelynek vezetője Ranódy László filmrendező, tagjai: Nagy Anna, Szemem Vera, Pécsi Sándor és Szirtes Adám színművészek.

Beton helyett mocsári tölgy

Három méterre a föld felszíne alatt bödönöskútra bukkantak Nyíregyháza központjában. A néprajzi és település- történeti szempontból egyaránt érdekes kutat a szakértőik szerint a tizennyolcadik században építették. Csak módosabb emberek engedhették meg maguknak az ilyen kút használatált, mert kivitelezése

igen költséges volt. Az úgynevezett bödönrészt, amely betongyűrűhöz hasonlít, mocsári tölgyből készítették. A fa közepét kivájták s azt helyezték a kút felső részére. A bődön tetejét a földmarkológép levágta. de még így is 180 centiméter hosszú részt mentettek meg. A bődön átmérője 82—84 centiméteres.

A MEZŐGAZDASÁG DOLGOZÓINAK legfontosabb feladata: növelni a termelést. E cél elérése érdekében szerveztük át a mezőgazdaságot, ezért vállal a népgazdaság néha erején felül is terheket azzal, hogy segíti a szövetkezeti gazdaságokat.

A mezőgazdaság átszervezése óta elért eredmények miatt nem kell szégyenkeznünk. A termelés fejlődését tekintve lépést tartottunk a fejlett mezőgazdasággal rendelkező szocialista és kapitalista államokkal. S ha figyelembe vesszük azt is — emellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni —, hogy az utóbbi három-négy esztendőben hazánkban az

időjárás egyáltalán nem kedvezett a mezőgazdasági termelésnek, akkor fogalmat alkothatunk arról, milyen nagy erő rejlik fiatal nagyüzemi gazdaságainkban.

A termelőszövetkezetek tagságának és a népgazdaság

együttes erőfeszítéseinek

eredménye, hogy a szövetkezeti parasztok, az állami gazdaságok dolgozói rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel az eddigieknél jobb eredményeket érhetnek el. Hatalmas összegeket fordíTAVASZ A HATÁRBAN

(Foto: Kotroczó)

Laci, ne menj még...

Kiabálása még a másik szoba csendjét is felverte:

— Boldog-boldogtalan jön és nem törődik azzal, hogy mennyi a munka. Nincs nekem időm. Tessék kérem megérteni, itt a pocokirtás a nyakunkon. A tavaszi munka sem vár. Tizenkét embert hivattunk be mára. Hiányzanak a munkatársaim közül is. Nekünk kell megszerveznünk a véradást, beteg akinek a feladata lenne. És akkor jönnek a látogatók olyan dolgokkal, amikből semmi haszna a községnek.

Kiabált még egy darabig Csóri László, a sóskúti tanácselnök, azután váratlanul lehiggadt. Bár nem értette miért épp őt szemelték ki, nem dobta ki a látogatót. Arra pedig nem is gondolt, hogy ez a rövid csetepaté csak adalék lesz a portréjához. Hiszen bemutatkozáskor kifejezte: nem a maga népszerűsítése, harism a község dolga izgatja jobban. Hiábavaló időpocsé- kolásnok tartja a nap közi beszélgetéseket, amikor se szeri, se száma a tennivalónak. Hatvanegy éves, sietne sok mindent elvégezni, érzi kevés minden perc erre.

A nyugdíjazását halogatja

Bizonytalanul mondja. Igénylik még a munkámat. Egyelőre a járás marasztal. Meddig? — ki tudja. Az ismerősök. akikel itt gyerekeskedett Sóskuíon és a munkában is együtt öregedtek meg — visz- szatartanák:

— Ne menj még el Laci, bírd egy darabig, te mégis idevalósi vagy, közülünk való, — maradj.

Paulik Rezsővé Is ezt ismétli. Reiner Ferenc és mások. Azok, akik emlékeznek még

az együttes cséplésekre, a szalmahordásokra, arra, ki milyen ember volt a háború alatt és utána. Hiába tanácselnök Csőri László, a falubéliek csak Lacinak szólítják és tegezik. Akik aznap is bejöttek a földrendezés miatt a tanácsházára népviseletben, nagykendőben — elfogulatlanul tárgyaltak vele:

— Laci hidd el — rossz az a föld, nem érdemes megtartanunk.

— Mondd Laci, te mit tanácsolsz?

S ebben a kérdésben megint valami lényeg sűrűsödik. A falu véleményét foglalja ösz- sze arról, hogy itt soha nem volt sógor-komaság, csak törvénytisztelet. Ami igazságosan járt az embereknek Csőri László mindig megadta. Nem egyszerűen kérésre. Felhívta a figyelmet arra is kinek, mi jár, ha jobban el lehetett valamit intézni, nem szűkölködött tanácsban. És amit mond, elfogadják. Most is szidja az egyik asszonyt:

Hogy tehettél ilyen' butaságot? A te neveden volt a föld, adót is fizetsz érte és hagyod, hogy más szántsa fel? Majd beszélek a Gyurival. Én járjak utána megnézni ki szem- telenkedett a te tulajdonodra? Miért nem szóltál? Jaj, de élhetetlen vagy!

Paulovics Györgynének az okuláréját és a tollát adja kölcsön és segít neki a papírok aláírásánál, ne kínlódjon annyit az asszony, hiszen nem könnyű eligazodni a betűtengerben. És ki ne értené ezt meg nálánál jobban?

venöt februárjában huszonötén megalakították a partot. Akkor kezdődött. Attól fogva nagy dolgokat bíztak rá. Tagja lett a földosztó bizottságnak, elnöke előbb az UFOSZ1945 óta

áll faluja szolgálatában. Alighogy elvonult a front — negynak, majd a Nemzeti Bizottságnak, később az fmsz-nek. Három évig párttitkárkodott.

A földosztáskor földet kapott. Életében először érezte milyen az, ha valakinek van valami saját tulajdona. Negyvenkilenc végéig volt egyéni gazda, akkor határozta el: megszervezik a szövetkezetét. Tízen alakították, de beletört a bicskájuk. Neki volt egyedül lova, a többinek még az sem. Ezzel nem kezdhettek. Az állam pedig nem segíthetett. Felajánlotta a földjét az állami gazdaságnak. Itt kez; lőttünk az állami gazdaságok- i ban és termelőszövetkezetekben istállók építésére, gépesí- , lésére, ültetvények létesítésé- j re. Az idén például az építkezési beruházásokra 87 millió j forint hitelt biztosit az állam ; a megyében. A termelőszövet- j kezetek gépesítésének fokozá- : sára fordítandó összeg megha- \ ladja a 125 millió forintot.

; Akár az építkezésekre, akár a . i gépesítésre fordítandó össze- j j get tekintjük azonban, lénye- ;

■ gesen alatta marad a szövet- ' i kezetek igényeinek. Sok mil- I lió forint kellene ahhoz, hogy i a „jogos" igényeket kielégít- hesse az állam. Az ország gaz- | dasági helyzetét azonban a i mezőgazdaság dolgozóinak is j j figyelembe kell venniök. Ah- i : hoz, hogy jövőre, vagy az el kő- ;

| vetkező években több jusson, 1 | az idén nagyon meg kell gon- j j dőlni, hogy mire fordítjuk az j anyagiakat.

A BERUHÁZÁSOKKAL való takarékosabb gazdálkodás nem jelentheti — és nem is jelenti — azt, hogy csökkentsük a termelés fejlesztésének ütemét a mezőgazdaságban. Az ország érdeke azt kívánja meg, a falu népe az ed. jleknél is nagyobb erőfeszítéseket legyen azért, hogy egy-egy holdról több, vagy nagyobb értékű termést takarítson be, mint az elmúlt években. Ezt úgy érheti el, ha a rendelkezésre álló termelési eszközöket jól használja fel.

A Központi Bizottság decemberi határozatában ráirányítja a figyelmet a termelés növelésére, az ésszerű gazdálkodásra, a takarékosságra. Az utóbbi időben különböző vizsgálatokat tartottak a gazdálkodás egyes területein, s ezek csak alátámasztják a KB megállapításait. Néhány példa: a termelőszövetkezetekben meggyorsult a gépesítés, ugyanakkor rosszabbodott a gépkihasználás. A termelőszövetkezetek ugyanis nem készültek fel jól a gépek üzemeltetésére. A rossz munkaszervezés Amiatt az allam ilyen irányú’ támogatása tehát nem érté el a kívánt eredményt. Ugyanez tapasztalható az ön- ; tözőgépek üzemeltetésénél is. ! A kihasználás nem éri el a j negyven százalékot, s a leg- j

Azután mégiscsak folytattam, ^ ahol félbeszakítottam.

y

Pergetjük a történelem lapjait

. ^

a tsz szervezesd, ami itt is na- ^ gyón nehezen alakult, a párt- 'j szervezet erőlködéseit és bot- ladozásait, a tsz küszködését, ^ — mert az egyéni kezelésben le- ^ vő szőlő megművelése nehezí- ^ ti a közös munkát, — a felső « szervek diktálta bürokrácia j növekedését, néha ellentmon- ^ dó intézkedéseit.

y

Nem lehetett könnyű és í nem könnyű ma sem. Hiába j van tele a nagy szekrény te- ^ méntélén rendeletgyűjtemény- ^ nyel, könyvvel. Az élet sok- ^ sok leckét ad fel, amire azon- ^ nal válaszolni kell és nincs is ^ mindenre paragrafus. Ezt úgy í csinálni, hogy ennyi év után ? is nagy kalapot emeljenek ne- 'j ki az utcán — bizony erős ‘j embernek kellett lennie Csőri $ Lászlónak. Akkor is, ha Sós- £ kút kis község két és fél ezer í lakosa van.

Betoppanásunkkor egy hőst ^ kerestünk, aki 1945-től mindig ^ viselt valamilyen tisztséget í Azt hittük, hogy a hőskor- { szaknak ilyen embere csak j hős lehet. Csőri László min- ^ dig viselt valamilyen tísztsé- J get — mégsem hős. Nem is !j nagyon művelt, nem is nagyon £ iskolázott, — a hősöket pedig « rendkívüli embernek képzeli > mindenki. Csőri László kicsit í megritkult hajú, évekhasznál- ^ ta ember. Egy a sok közül, ^ akinek épp úgy esett a sora, ^ hogy 1945-től mindig nagy í feladatot bíztak rá, és ő vál- f lalta. Mit sem gondolt azzal, ^ hogy lehet-e majd próféta sa- ^ ját otthonában. Csak végezte ^ a dolgát a legjobb szándékkal, ahogy tudta. S a falujabélijei ^ nem nagyon hálálkodnak ér- í te. Legfeljebb kérik: í

— Laci ne menj még nyug- % díjba... á

sági Agnes *

dődött megint egy új korszak.

Vállalta, hogy elmegy hathetes pártiskolára. Ráfért bizony a tanulás, érezte ő is. A csekélyke három elemivel az új világban nehéz ennyi terhet cipelni. Pedig megkívánták tőle. 1950-től a budai járás mezőgazdasági osztály- vezetője lett a főjegyzőségen. ősszel, amikor megalakultak a tanácsok — járási tanácstagnak és végrehajtó bizottsági tagnak választották. Később pedig elnökhelyettesként folytatta.

— Nem volt az úgy jó — emlékezik. Kevésnek tartottam a tudásom. Akadt igaz más baj is — személyes ügy —, így hát boldogan vállaltam a második tanácsválasztáskor, hogy hazajövök a falumba. Azóta itt vagyok.

— Nehéz volt-e? Bizony nagyon nehéz, — válaszol magának. Nagy felfordulást találtam az adókivetés, a begyűjtés körül. Nem a valódi értékek, a meglevő földek után adóztak, szolgáltattak be az emberek. Tíz gazda segítségével két hónapon át jártuk a határt és mértük: kinek mekkora a földje és milyen értékű? Ügy rendeztük azután a kötelezettségeket, teremtettünk igazságot. Vicing Feri, Geng István, Szimandli József, Kuzsel Viktor és ki tudja még hányán bizonyultak, akkor jó segítőtársaknak.

— 1956-ig nagyon hittem: amit fentről mondanak, minden tökéletes. Akkor jöttem rá, hogy bizony ez így nem egészen igaz. Nagyon fájt. alig bírtam magammal. Azért itt a községben nem voltak haragosaim. Az ellenforradalom alatt sem bántottak. Tisztséget azonban nem akartam többé vállalni. Elég volt.

nagyobb öntözőkapacitással rendelkező ráckevei járásban alig haladja meg a 20 százalékot. De szolgálhatunk egyedi példával is. A duna- varsányi termelőszövetkezetben több millió forintos költséggel létesítettek hajtatóházakat. Az építkezés befejezése után „derült ki", hogy a szövetkezet nem képes ilyen nagy létesítményt üzemeltetni. Még ma sincs megnyugtatóan rendezve a zöldségkombinát sorsa. De lehetne sorolni tovább is a példákat. Ehelyett mondjuk ki az igazságot: néha bizony felelőtlenül használták fel a termelőszövetkezeti vezetők az állam, a társadalom támogatását. Anélkül pedig nem léphetünk előre, hogy ne tanuljuk meg becsülni azt, ami van.

A MEZŐGAZDASÁG DOLGOZÓI is magukévá tették a Központi Bizottság decemberi határozatában foglaltakat. Számos intézkedés történt már a határozat szellemében annak érvényesítésére. De túl kell lépni az intézkedések nyújtotta lehetőségek keretein. Kétségtelenül ez is hoz valamit a konyhára, ám a legtöbbet az hozza, ha nemcsak a vezetők, hanem a beosztottak, s mindazok, akiknek közük van a termeléshez, megteszik a agukét. A traktorosok azért, hogy csökkentsék az üresjáratot, hogy minél több gép dolgozzon kettős műszakban. Az öntözőbrigádok azért, hogy a tervezettnél nagyobb területre juttassák el az éltető vizet. A szőlészeti brigád tagjai azért, hogy jól fordítsák termőre a nagy összegekkel létesített ültetvényeket. Sorolhatnánk tovább is a példákat, hiszen nincs olyan területe a mezőgazdaságnak, ahol eljutottak a „plafonig". A termelést pedig csak úgy fejleszthetik, ha a rendelkezésre álló eszközöket észszerűen használják fel. Vonatkozik ez a műtrágyától, a növényvédőszerektől kezdve az üzemanyagig.

SOKSZOR HANGOZTATOTT IGAZSÁG: a több termés elsősorban a gazda, a termelőszövetkezeti- tag érdeke. De a beruházások, a termelőeszközök jobb kihasználá- i sának van egy másik, ugyan- ! csak megszívlelendő vonat- i kozása is. A kapott hitele- ; két vissza kell fizetni. Ott,

; ahol jól sáfárkodtak az ál- ; tomi támogatással a tsz-ve- \ zetők, ez nem okoz különöseb nehézséget. Az elmúlt i évben például 1963-hoz ké- ; pest tízszeresére emelkedett az államnak visszafizetendő hitelek összege. Jó néhány termelőszövetkezetben okozott ez pénzügyi zavarokat. Az állam fokozottabb?n támogatja azokat a szövetkezeti gazdákat, akik a fejlődés érdekében munkálkodnak. Kevesebbet kell visszafizetnie annak a szövetkezetnek, amelyik jól fordítja termőre ültetvényeit. A több termésből kevesebbet visszaadni lényegesen könnyebb, mint a kevésből többet

Még ma is, néha a „kelleténél” is könnyebben megy : egy-egy beruházás megva- I lósítása. Ez egy kissé köny- : nyelművé is teszi a szövet- í kezeti vezetőket. Az ilyen ; könnyűszerrel és főleg cél- j talanul létesült beruházások ;azonban éppen onnan von- | nak el pénzt, ahol arra a i legnagyobb szükség van. A I túlzottan költekezők miatt i kell aztán másutt a halaszt- i hatatlan beruházásokról is i lemondani. Ismételjük: van i már előrehaladás a tekintet- | ben, hogy a legfontosabb ; helyre kerüljön egy-egy istálló, gép, stb., de néha még érvényesülnek a baráti kapcsolatok, a protekció stb.

BECSÜLJÜK MEG azt, ami van! Tanuljunk meg ésszerűbben gazdálkodni a rendelkezésre álló eszközökkel, s akkor hamarabb célhoz érünk, az eddigieknél gyorsabban növelhetjük a termelést a mezőgazdaságban.

Mihók Sándor