Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-27 / 73. szám

Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1965. MÁRCIUS 27, SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜL ÖN K I A DÁS A Pályaválasztásnál a munka öröméhez nyissunk utat Gondolatok egy napi témához A totyogó emberpalántához intézett első kérdések között már ott van ez a kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? A kis emberke ismereteihez képest választ is ad: „Sofőr” ... És hányszor elhangzik ez a kérdés, fejlődése során külön­böző változatokban. És hány­szor változik a válasz aszerint, hogy miként bővülnek az is­meretei. Kocsis, kalauz, hor­gász, boltos, orvos, mozdony­vezető és így tovább! Látszat­ra a fantázia szüli a válaszo­kat. valójában az „ismeretfej- lödés”. A fejlődő gyermek csak olyan létező foglalkozást tud választani, amit ismer. Egyszer azután komollyá válik a kérdés, és valóban vá­lasztania kell, illetve kellene és akkor sok fiatal ott áll ta­nácstalanul, mert rádöbben: nem tud, választani.' Az ilyen esetekben szokott dönteni az­után a „családi tanács1*. Ezzel a döntéssel rendszerint mindenki egyetért, csak éppen annak nincs beleszólása, aki felett döntenek. Hogyan is le­hetne, hiszen „még gyermek”! Ezek a döntések többnyire az elképzelt jól fizető szakmák előnyeire alapozotiak, vagy a társadalmi előrelépést képze­lik, legtöbb esetben a szülői vágyak 'kifejezői. ..Ha már én nem lehettem ez, vagy az, leg­alább a gyerek legyen az­zá. ..” Ez az, amikor elfeled­keznek arról, hogy a legtöbb esetben ők is hasonló elkép­zelések alapján nem lehettek azok, amik valójában szelei­tek volna lenni. Az életre készülni kell! Ta­lán fellengzősnek tűnik ez a mondat, pedig maradéktalanul igaz. De az is igaz, hogy csak arra leltet felkészülni, amit is­mer az ember, a hivatásra, a választandó életpályára. Az oktatási reform egyik legnagyobb eredménye, hogy a tanulók megismerik magát a munkát, annak szépségeit, — sokszor árnyoldalait is. A kér­dés csupán az, hogy eléggé megismerik-e ? Ebben viszont a pedagógusoknak és nem ke­vésbé a szülői háznak kell se­gítséget nyújtania, de kizáró­lag a realitás és nem az elkép­zelések alapján, különben minden döntés, minden elkép­zelés öncélúvá válik. Évente sok-sok serdülő gyermekben vetődik fel ha­laszthatatlanul a kérdés: „Mi is legyek, milyen pályát vá­lasszak?” Ha nem sikerül a kérdésre válaszolnia, akkor valamilyen halogató, időt nyerő döntés szokott születni. „Mindeneset­re tanuljon tovább, tegye le az érettségit, azután majd meg­látjuk!" Éz a felfogás valóban időnyerő, de nem oldja meg a kérdést, mert a kérdés újra előjön négy év múlva. A gyermek pedig beolvad a napi problémák, tanulás, iskolai élet' részletéibe anélkül, hogy határozott cél vezetné. A cél­tudatos készülés valamilyen pályára, szülői támogatással rendkívül nevelő hatású. Nagyon sokan vannak, akik az óhajtott célt látják ugyan, de a hozzávezető utat nem is­merik. Ebben segíthet igazán „Legyetek szilárdak, a győzelem a tiétek...“ az iskola. Az iskolák ismerik a különböző szakmákhoz, vala­mint a továbbtanuláshoz veze­tő utak mikéntjét, lehetőségét. A másik dolog pedig, hogy a szülőknek ismerniük kell a gyermeSc hajlamait. Ez azon­ban nem mindig elegendő, mert a gyermek kedvenc szó­rakozásai nem mindig fedik a rátermettséget. Van gyermek, aki állandóan énekel, de ez még nem jelenti azt, hogy valóban rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek elegendőek ahhoz, hogy énekes vagy zenész le­gyen. De így van ez más eset­ben is. Ezen a ponton is az is­kola, konkrétan az osztályfő­nök tud segítséget nyújtani. 6 ismeri a gyermeket házon kívül, valóban és elfogulatla­nul, az a tanács, amit ő adhat, iránymutató lehet minden esetben. A mTtnka ö^öme boldoggá tesz, de csak akkor, ha a mun­kában valóban van öröm! Ezt azok értik meg legjobban, akik tényleg hivatást töltenek be. Mennyivel boldogabb ember az, akit munkájában a hiva­tásszeretet vezet, mint aki „csak úgy” dolgozik. Egy szár­ny a szeg élt diplomás aki „csak úgy” lett azzá, sohasem lehet olyan. elégedett, kiegyensú­lyozott ember, mint pld. egy hivatásának élő, kedvvel dol­gozó szakmunkás. Merre hát? Milyen pályát válasszak? Ne döntsünk egye­dül! Beszéljük meg a család­ban is, de a pedagógusokkal is, éá ne feledkezzünk meg azok­ról sem, akiknek életéről kell döntenünk, a gyermekről. Nemrég emlékeztünk a Ta­nácsköztársaság megalakulá­sának 46. évfordulójára. Per­gessük tovább a lapokat. 1919. március 21-e után nálunk, Szentendrén is megalakítot­ták a munkástanácsot, létre­hozták a vörösörséget. Kiss Mátyást választották meg a szentendrei direktó­rium elnökének. Mint min­denütt országszerte, Szent­re hozott külön tanács dr. Kecskemétiig Gyula tábla- bíró elnöklete alatt a szent­endrei munkástanács bünpe- rét. A vádat dr. Götz Ferenc föügyészhelyettes képviselte. A december 17-én megtartott tizenkettedik tárgyalási na­pon, amikor a főügyészhe­lyettes tárgyalás közben rosz- szul lett, „szerencsére ott endrén is •nekiláttak a kü­lönféle szociális intézkedé­seknek. Élelmiszert szerez­tek a nélkülözőknek. Később hírül vették, hogy az ellen- forradalmárok fegyvereket rejtegetnek. Az egyik föld­birtokosnál kilenc fegyvert, egy másiknál vadászfegyve­reket, flóbertot és oldalfegy­vert foglaltak le. Ugyancsak a szegény nép érdekében intézkedtek a zálogtárgyak ingyen visszaadására is. A Magyar Tanácsköztársa­ság nem volt hosszéi életű. volt éppen dr. Péchy Henrik tengerész őrnagy orvos", Hor­thy Miklós későbbi orvosa is. O részesítette első segélyben a rosszul lett föügyészhelyet- t est. Több mint negyven tárgya­lást tartott a különbíróság, amely végülis 1921. május 4- én hirdetett ítéletet. Három vádlottat: Chudy Fe­rencet, Ozorai Józsefet, Schrötter Aladárt halálra; Na­varra Jenöt életfogytiglani fegyházra, a többi vádlottat 1-töl 15 évig terjedő fegyház­g kig nem tudott elhelyezkedni. 1944 augusztusában ismét rendőri felügyelet alá helyez­ték. Bár az üldöztetések ala­posan kikezdték egészségét, ma is közöttünk él. Wolf Józsefet a felszabadu­lás után felkereste egy szov­jet tábornok és megbízta a rendőrfönöki tisztség ellátá­sával. Ezt a hivatalát 1946-ig látta el. Nyugdíjazása után öt évvel, nyolcvanadik évében hunyt el. Lojdl Imre gyakran mondta, hogy amilyen nehéz volt az élete fiatal korában, annyira gondtalan öregség jutott neki osztályrészül. Öt is nemrég temettük el, nagy részvét mellett. Vele majdnem egy időben halt meg Dehuría István. Fe­lesége, Dehurta Istvánná a közszeretetnek örvendő „Bo- riska néni”. Aktív tevékeny­séget folytat még ma is és eb­ben legfeljebb betegsége aka­dályozhatja csak meg. „Legyetek szilárdak, a győ­zelem a tiétek lesz!” — Lenin ezekkel a szavakkal fejezte be a magyar munkásokhoz kül­dött üzenetét. S ezért válha­tott életük — a ma emberét is tanító — példává. Ezért gondolunk rájuk hálával és szeretettel ezekben a napok­ban, amikor az eddig megtett utunkat vesszük számba. Kató György A Pannónia utca és a műút körött rózsakertet ültetnek Sokféleképpen nevezték már városunkat, s egy tucatnyi jel­zőt a közvélemény is elfoga­dott. Ilyenek a „festők vá­rosa”, a „Dunakanyar kapuja" stb., stb. ... és most egy újabb jelző: „a rózsakertészek vá­rosa”. Az elnevezéssel, bár­mennyire is nagyvonalúnak tűnik, nem kérkedni aka­runk. E jelzőnek alapja van, hiszen Szeged és Hódmező­vásárhely kivételével nincs még egy magyar város — kü­lönösen kisváros —, ahol any- ngi rózsakertész működne hivatásszerűen és ,,műkedve­lőként”, mint Szentendrén. Á tanács nyilvántartásai sze­rint mintegy 40 szakképzett, hozzáértő család foglalkozik rendszeresen rózsahajtatássál, nemesítéssel, és termesztéssel. Hozzáértésüket hírük is bizo­nyítja. Ez a ténybeli helyzet adta azt az alapgondolatot, hogy hozzunk létre a városnak egy arra all&almas pontján a rózsakertészek segítségével egy parkot, ahol egy-egy ker­tész 20—23 rózsatövet ültet el külön parcellákon. Fel­tüntetnénk ott egy kis táb­lán a kertész nevét és lak­címét is. Erről a tervről és a meg­valósításról tanácskoztak az élniúlt napokban a meghí­vott kertészek és egyönte­tűen helyeselték azt. A ró­zsakertet az országút és a Pannónia utcával körülhatá­rolt, korábbi években fel­töltött területen helyezik el. A tisztiiskola helyi egységé­nek parancsnoksága segít a terep rendezésében. Ha sike­rül a parkosítást április köze­péig megvalósítani és a rózsa­ágyások számára a megfele­lő talajt biztosítani, ügy már ebben az évben újabb park­kal gazdagodhat városunk. A meghívott kertészek kö­zül néhányan az alapgondo­lattól függetlenül is felaján­lották segítségüket. Futóró- zsatöveket adnak díjmente­sen a további parkosítások­hoz. A tervek szerint ezeket a rózsatöveket helyeznék el a múlt évben kialakított „mo­torpresszó” környékén, a Du- na-parti révállomás épülete mellett és a Várdombon el­helyezett fényszórók mellett. Bízunk abban, hogy a gon­dolat megvalósul és az egész város társadalmának örömé­re szolgál. Tanácstagok fogadóórája Kovács János március 27- én 13 órakor Alkotmány ut­ca 3. szám alatti lakásán, dr. Véghelyi Tiborné március 27-én, 18 órakor Bükkös­part 86. szám alatti lakásán, Gyurcsány István március 27-én, 17 órakor a TSB (Kos­suth Lájos u.) helyiségében, Batlics Elek március 27-én, 16 órakor Lenin út 112. szám alatti lakásán, Hirsch Józsefnc március 28-án, 16 órakor Kossuth Lajos utca 30. szám alatti lakásán, Torsok Sándor március 29-én, 13 órakor Le­nin út 7. szám alatti laká­sán és Jurcsilc Béla már­cius 31-én, 18 órakor Pap­rikabíró út 7. szám alatti la­kásán választói részére ta­nácstagi fogadóórát tart. LESZ PEHZBÜNTETES! A köztisztaság mindenkor közügynek számított, hiszen a tisztaság minden ember alap­vető érdeke. A minap a Május 1 utcát és a Bajcsy-Zsilinszky utcát egy takarmányt szállító kocsi bő­ven teleszórta szállítmányával a gondatlan rakodás következ­tében. A figyelmeztetésre a kocsis felelőtlenül azt kérdez­te: — Az utcaseprő minek van? Vajon mit gondol a fuvaros, miért alkalmazzuk a köztiszta­sági alkalmazottat? Semmi esetre sem azért, hogy eltűr­jük, amint hanyag, felelőtlen emberek fittyet hányva a köz- tisztasági rendeletnek, be­mocskolják a közterületeket! A köztisztasági alkalmazottak­nak bőven van dolguk. De ke­vesebb gondjuk és bajuk len­ne, ha a szabálytalankodókkal szemben szigorú megtorlás­ként pénzbüntetést rónának ki. Ügy tudjuk, ez a közeljövő­ben meg is történik. MOZI Ma és holnap a filmszín­házban a „Talpalatnyi föld” című nagysikerű magyar fil­met vetítik. Vasárnap a mati­nén a Néma romok című film szerepel. Értesítés A városi nölanács új veze­tősége minden kedden délután 4—6 óráig fogadóórát tart, a nőtanács Kossuth Lajos utca 5. sz. I. emeleti helyiségében, ahol a város asszonyaival meg­beszélik problémáikat, ügyes- I bajos dolgaikat. A külső katonai túlerő meg­döntötte a proletárhatalmat és augusztus elején felülke­rekedett az ellenforradalom. Alig néhány nappal később Szentendrén is megkezdték a kommunisták összegyűjtését. A mostani Somogyi—Bacsó part ! 16. számú ház annak idején | dr. Vörösmarthy Miklós ügy- j véd tulajdona volt. (Ma a i pártbizottság székháza.) Az épület falán emléktábla hir­deti, hogy a hatalomra ju­tott ellenforradalmárok ide szállították az elfogott kom- munistákat, itt kezdték meg kínvallatásukat. Azt. hogy mit szenvedtek, csak az a néhány ember tudná el­mondani, akik még életben vannak közülük. Itt vallatták Kiss Mátyást, a direktórium elnökét, Szu- lyovszky Sándor politikai megbízottat, Takácsy Józse­fet, a vörösörség vezetőjét, Lojdl Imrét, Szép Józsefet, dr. Horváth Ákos vádbiz- toshelyettest, Wolf Józsefet, Dehurta Istvánt és felesé­gét. Chudy Ferencet, Ozorai Józsefet, Schrötter Aladárt, Navarra Jenőt és társaikat. A legképtelcnebb vádakkal Illették ókét. Izgatás, láza­dás, gyilkosság, zsarolás sze­repe11. a vádiratban. Szemér­metlenek és kíméletlenek voltak a hatalmat ismét megragadó ellenforradalmá­rok. Aljasságuk azonban nem ismert határt. A nyomozás 1919 augusztusától 1920 de­cemberéig kínlódott a vád összekaparásával. Ekkor kezd­hette meg csak az e célra lét­büntetésre ítélték. összesen 123 évi fegyházbüntetést mér­tek ki. A halálraítélteket ki­végezték. Szulyovszky Sán­dor volt politikai megbízot­tat a börtönben halálra kí­nozták. A többiek kitöltötték a rájuk rótt büntetést, azután szétszóródtak, ki erre, ki ar­ra. Csak néhányukról tudjuk, hogy megérték a felszabadu­lást. Kevés azoknak a száma, akik ma is életben vannak. Kiss Mátyás hat és fél évi fegyházbüntetés után hosszú időn keresztül rendőri fel­ügyelet alatt állt, később éve­hírek A legjobbak. Március 21-én, a Budakalászi Textilmüvek kultúrtermében megrendezett nagyszabású kulturális sereg­szemlén a dunabogdányi szín­játszók, népi tánccsoport és énekkar, valamint a pomázi művelődési otthon színjátszói nyertek „arany oklevelet” — többek között. Uttörővetélkcdés. Holnap délelőtt fél kilenc órai kez­dettel rendezik meg a járási úttörők járási kulturális se­regszemléjüket a pomázi mű­velődési otthonban. Csütörtökön ünnepélyes ke­retek között nyitotta meg Rozgonvi Ernő. a művelődési otthon igazgatója a „felszaba­dulási ünnepi filmhetet'’ a Felszabadulás moziban. Április 4-e műsora. Elké­szült az április 4-i ünnepsé­gek menetrendje. A program szerint 3-án este felszabadulá­si váltófutást rendeznek a Ha­tárcsárdától a Hősök teréig. A váltófutáson az ÉTI, az állami gimnázium, a ferences gim­názium, az iparitanuló-iskola, a városi KISZ és az üzemi KISZ-szervezetek csapatai vesznek részt. A győztes csa­pat a városi KISZ-bizottság vándorserlegét kapja meg. SPORT A mezei futóverseny A járási TS most vasárnap rendezte meg nagy sikerrel idénynyitó mezei futóverse­nyét. A versenyen mintegy hetvenen vettek részt. A kü­lönböző korcsoportokban az alábbi eredmények születtek: Leány serdülő: 1. Obrozik Marian (Móricz Zs. gimn.), 2. Tasnádi Mária (Móricz Zs. gimn.), 3. Trieber Mária (Mó­ricz Zs. gimn.). Leány ifjúsági: 1. Adamek Mária (Móricz Zs. gimn.), 2. Demeter Mária (Móricz Zs. gimn.), 3. Gratzár Teréz (Mó- ritz Zs. gimn.). Fiú serdülő: 1. Urbanics Mi­hály (pomázi gimn.), 2. Varga Géza (ferences gimn.), 3. Czif- feri János (Móricz Zs. gimn.). Férfi ifjúsági: 1. Zanyi And­rás (ferences gimn.), 2. Guba- nek György (ferences gimn.), 3. Dobrócsi János (ferences gimn.). Férfi felnőtt: 1. Pluhár Mi­hály (Honvéd ÉTI). 2. Molnár Albert (Honvéd ÉTI).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom