Pest Megyei Hirlap, 1965. március (9. évfolyam, 51-74. szám)

1965-03-23 / 69. szám

nai MEGYEI '^Mírlap 1965. MÁRCIUS 23, KEDD Légitámadások Észak-Vietnam és Kambodzsa ellen A saigoni dél-vietnami és amerikai katonai parancs­nokság vasárnap közös köz­leményben jelentette be, hogy a nap folyamán 26 Skyraider-típusú légcsavar­meghajtású dél-vietnami bom­bavető 35 F—100-as és F—105- ös típusú sugármeghajtású amerikai vadászbombázó kí­séretében légitámadást haj­tott végre az észak-vietnami Vu Con katonai berendezései .ellen. Vu Con a Ben Hal határ­folyótól 19 mérföldnyire fekszik északnyugatra. Hivatalos saigoni bejelentés szerint nyolc F—105 típusú amerikai sugárhajtású va­dászbombázó hétfőn felderí­tő repülés közben bombázott és fedélzeti fegyvereivel lőtt észak-vietnami célpontokat. Az amerikai és a dél-viet­nami fegyveres erők katonái vasárnap vadászbombózók tá­mogatásával támadást haj­tottak végre a kambodzsai Kampót tartományban fekvő Preah Trohing falu ellen — jelenti a kambodzsai hadse­reg főparancsnoksága. A helység a határtól két kilométernyire fekszik. A támadás következtében két ember meghalt, három megsebesült. A halottak kö­zött egy 10 éves gyermek is van. Az agresszorok ezenkí­vül több házat felgyújtottak. BÜCSÚ GHEORGHIU-DEJTÖL A bukaresti magyar nagykö­vetség tagjai Vince József nagykövet vezetésével hétfőn Kommunista előretörés a francia választásokon A francia községtanácsi vá­lasztások vasárnapi második fordulója a kommunisták előretörését hozta. Frey bel­ügyminiszter sajtóértekezle­ten közölte, hogy a 30 ezer lakos fölötti 158 város kö­zül 34-ben kommunista pol­gármestert választottak az eddig 25-tel szembem Marseille-ben Defferre, a polgári pártokkal szövetke­zett eddigi polgármester, aki elnökjelöltként kíván fel­lépni a decemberben esedé­kes elnökválasztásokon, a gaulleisták segítségével bizto­sította újraválasztását. Párizsban kudarcot lőtt a gaulleisták törekvé­se: nem sikerült megszerez­niük az abszolút többséget. A gaulleista lista 39, a kom­munista—szocialista lista 38 mandátumot, a középpártok pedig 13-at szereztek. A gaulleisták elvesztették Gre­noble városát is. délután az államtanács palotá­jában kegyeletüket rótták le Gheorghe Gheorghiu-Dej ra­vatalánál. Tovább tart nemcsak Bu­karest, hanem a szó szoros ér­telmében egész Románia za- rándoklása az elhunyt vezető ravatalához. Számtalan külön­vonat hozza Bukarestbe az or­szág legkülönbözőbb vidékei­ről a dolgozók küldöttségeit, hogy végső búcsút vegyenek Gheorghiu-Dejtől. Hétfőn megérkeztek az első külföldi küldöttségek a teme­tésre. Kedd délelőttre várják a Mikojan-vezette szovjet kül­döttség érkezését MEGHALT VJACSESZLAV KARP1NSZKIJ Az SZKP Központi Bizott­sága gyászjelentésben tudat­ta. hogy 86 éves korában elhunyt Vjacseszlav Kar- pinszkij, az SZKP egyik legrégibb harcosa, a lenini gárda tagja, a szocialista munka hőse. Karpinszkij 1898 óta volt tagja a párt­nak. Ma érkeznek Moszkvába az űrhajósok Változatlanul feszült a ciprusi helyzet Ürgüplü török miniszterel­nök szombaton Jernegan ame­rikai külügyi államtitkár­helyettes és az Egyesült Álla- val- i mok ankarai nagykövete előtt Az első tavaszi vasárnap a Dunakanyarban (Folytatás az 1. oldalról,) kertjei is. Tulajdonosaik csi- nosítgatták a házacskákat, metszették a fákat. A MA­HART is megtette a tavaszi előkészületek első lépéseit: már a helyükre vontatták a községek hajóállomásait. Visegrád bejáratánál, a Kő­kapunál már a déli órákban kitehették volna a „megtelt" táblát. A Vár-étterem előtti té­ren moccanni sem lehetett a parkoló gépkocsiktól, s közben egyre érkeztek a MÁVAUT különjáratai. Ez első tavaszi napon a rendsze­resen közlekedő autóbuszokon kívül, huszonöt különjárat hozta Visegrádra a kiránduló­kat. A legtöbbjük első útja a Mátyás Király Múzeum romkertjébe vezetett. A látogatók között igen sok külföldi is volt, népes szovjet, osztrák és NDK turistacsoport tekintette meg az igazságos király palotá­jának romjait. Sokan mászták meg a Vár­hegyet is, hogy a Fellegvárból gyönyörködhessenek a kör­nyék tájaiban. olyan kijelentést tett, hogy kész fontolóra venni „komoly összecsapás” lehetőségét, ha Cipruson továbbra is „terrori­zálják” a törököket. Garufaliasz görög hadügy­miniszter és Grivasz tábornok vasárnap Ciprusra érkezett. A görög miniszter érkezésekor kijelentette, azért jött, hogy a ciprusi vezetőkkel a sziget vé­delmére vonatkozó néhány kérdésről tárgyaljon. Cáfolta azt a híresztelést, hogy Görög­ország hozzájárult volna Cip­rusra vonatkozó török—görög tárgyalásokhoz. Hangoztatta, hogy a ciprusi török katona­ság leváltásának kérdése csak a ciprusi törököket érinti és semmi köze sincs a görög— török viszonyhoz. Hozzátette még: nem provokált támadás esetén Görögország Ciprus se­gítségére fog sietni. Grivasz tábornok, aki egy hétig Athénban tartózkodott és hivatalos görög vezetőkkel folytatott tanácskozásokat, ki­jelentette, hogy teljesen elége­dett e tanácskozások lefolyá­sával. Tubwt•• lőtt a vitát/ to tője Katmanduban vasárnap hi­vatalosan bejelentették, hogy Nepál kormánya megvonja a Csomolungma (Mount Eve­rest) és a környező csúcsok megközelítésére külföldi ex­pedícióknak eddig kiadott engedélyeket. Mint ismere­tes, a „világ teteje” legelő­nyösebben a Himaláya déli lejtőin fekvő Nepál felől közelíthető meg. (Folytatás az 1. oldalról.) gásomat — mondotta az űr­hajó parancsnoka. Ezután Leonov vette át a szót: — Mindaz, amit a föld lég­köre fölötti térségben láttam, nagy csodálkozással töltött el. Lent a föld sík területnek látszott és csak a látóhatáron volt észlelhető a hajlata. Köz­vetlen előttem: fekete égbolt. A csillagok fényesen tündö­költek. A nap körül nem lát­szott a sugárzó glória, hanem olyan volt, mintha fekete bársonyba burkolták volna. Leonov azt is megjegyezte, hogy az űrhajósok a világűr­ből látták a Fekete-tengert és az Azóvi-tengert is. A Kauká­zus hegylánca fölött még egy gomoiyfelhőt is észrevették. Az űrhajóból történt kilépés kísérlete idején Leonov nem­csak az űrhajó parancsnoká­val, hanem a földdel is rádió­összeköttetésben volt. Hallot­ta, amint a moszkvai rádió is­mertette a TASZSZ közlemé­nyét az űrhajó útjáról. — A kabinból kilépni nem Szerdán eldől: működik-e az Alfonz-vulkán Újabb amerikai holdszonda Az Egyesült Államok Cape Kennedy támaszpontjáról va­sárnap Atlas-Agena típusú rakéta segítségével útjára bocsátották: a Ranger—9 hold­szondát, amely a tervek sze­rint mintegy 65 órás út után szerdán, magyar idő szerint röviddel 15.00 óra után csapódik be a hold fel­színére. A tervek szerint a Ranger—9 az Alfonz- kráter közelében csapó­dik a holdra, jelentős távolságban az elő­ző két amerikai holdszonda, a Ranger—7 és Ranger—8 becsapódási helyétől. A Ranger—9 hat téleví- zió-kamerával van felsze­relve, ezek a becsapódás előtt 15—20 perccel műkö­désbe lépnek és mintegy négyezer felvételt készítenek a hold felszínéről. Az Alfonz-kráternek és kör­nyékének felderítése azért i fontos, mert a legújabb megfigyelések szerint a kráter a holdon esetleg még működésben levő vulkánok közé tar­tozik. A hold-kráternek az em­ber holdra szállása szem­pontjából nagy a jelentősége, mert egyes tudósok szerint a rég kihűlt kráterek mélye a hold felszínének többi ré­szénél jóval szilárdabb anyagból áll, s ezért az űr­hajók leszállására inkább alkalmas. ___________ P EKING CSJBJV JM KÖnÚTUA ikmjLt Csen Ji, a Kínai Népköztár­saság miniszterelnök-helyet­tese és külügyminisztere, lá­togató körútra indult. Ennek során felkeresi Afganisztánt, Nepált, valamint Pakisztánt. volt bonyolult dolog — foly­tatta —, sőt könnyű volt. Az űrhajó, amikor ellöktem ma­gam, ringásba jött, sőt úgy tűnt, mintha kissé hátrataszt- tottam volna. A világűrbe történt kilépése után Leonov mozdulatokat tett először az egyik, majd a má­sik karjával, aztán a lábaival. Minden rendben volt. Az egyensúlyérzék jól működött. Ekkor szárnyként széttárta karjait. „Nagyon kellemes ér­zés volt” — mondotta. — Az űrhajó kabinjába való visszatérés már nehezebb volt — tette hozzá az űrhajós, majd megjegyezte, hogy a vi­lágűrben való „úszás” egyál­talán nem olyan, mint amikor a vízben úszik az ember. Olyan, mintha az ember az űrhajó mellett repülne. Beljajev hozzátette, hogy az űrhajó reagált Leonovnak a világűrben tett minden moz­dulatára. — Hallottam, amikor Alek- szej cipőjével a kabin falán kopogtatott és kezével a bejá­rati nyílást keresve tapogató­zott. Leonov elmondta, hogy amikor szabadon volt a világ­űrben, alaposan elfáradt, mert mindaz, amit az űrhajó mellett csinált, erőfeszítéseket igé­nyelt. — Az űrruha teljes bizton­ságot nyújtott — fűzte hozzá —, de mégsem szoktunk hoz­zá ahhoz, hogy ilyen öltözet­ben tevékenykedjünk. A kesz­tyű a kezünkön nem olyan ké­nyelmes és formás, mint az, amit a földön viselünk. Mint az űrhajósok előadták, űrbéli útjuk során egy alka­lommai valami tárgyra lettek figyelmesek. — Felkiáltottunk a csodál­kozástól, amikor űrhajónktól körülbelül egy kilométerre egy szputnyikot vettünk észre — mondta Beljajev. — Eljön az idő, amikor az ilyen űrbéli találkozók meg­szokottá válnak. Megtanuljuk hogyan kell egymással talál­kozni a Kozmosz útján, sőt a: egyik űrhajóból átmenni a má­sikba. Kísérletünk egy lépés volt e feladat megoldása felé Útban Selmából Montgomery felé... A vasárnap Selmából elin­dult polgárjogi tüntetők megtették útjuk első sza­kaszát és a várostól 12 kilo­méternyire táboroztak le. Útközben incidens nem történt, az útvonalat szigorúan őrzi a Johnson elnök által kive­rjCalzal Icuuir úr MÁRCIUS 14, SZERDA. Olyan szép, hogy nem is le­het igaz! Most már igazán bé­ke van! Iskolába járunk! Nem szégyellem bevallani, könnyes lett a szemem, ami­kor beültem a régi padba. Nem történt semmi baja. Ugyanúgy nyikorog, mint ré­gen ... Igen, mint régen. Olyan távolinak tűnik, amikor utoljára ültem itt, a padban. Mintha nem is néhány hónap, de esztendők teltek volna el azóta. Megfogyatkoztunk. Tizenné- 7yen hiányoznak. Vajon mi lehet velük. Böcskey Jóska sem jött. Pedig ők itt laknak a szomszédban. Állítólag Nyu­gatra menekültek. Ugyan mi­ért? Mostanában csupa kérdőjel íz élet. Az iskolaigazgatónk is hi- ínyzik. Vitéz Zsiray József. Zz várható volt. Neki több fél­nivalója lehetett. Meg Szent- gáli tanár úrnak. Ö volt az iskola leventeparancsnoka. A nádpálca úgy hozzátartozott, mint a leventesapka. Többnyi­re csak a zsidókat verte. De azért kaptunk olykor mi is. Szegény Steiner! Soha nem felejtem el, hogy megkínozta azon a Honvédelmi ismeretek órán, amikor még Steiner is köztünk volt. Hiába tudta a leckét, mint a vízfolyás, Szent- gáli tanár úr mindig belékö- tött, míg csak bele nem zavar­ta egészen. Aztán kiparancsol­ta a katedrára. Steiner szeplős, vánnyadt, szomorú képű fiú, szalmaszál tagjai vannak és óriási fülei lebegnek az izgalomtól. Meg­állt háttal felénk, aztán lassan, szomorúan meghajolt. Tízet kapott. Elrepedt a nadrágja is. Máskor talán kikacagjuk pó­ruljárt társunkat, de akkor nem tudott nevetni senki. Ta­lán, mert megéreztük, több történt azon az órán, mint egyszerű fenyítés. Szentgáli ta­nár úr nem is Steinert verte, hanem a zsidókat. Vajon hol lehet most Stei­ner? Senki nem tud róla sem­mit. Vidámnak illene lenni, még­is feszült a hangulat. Negye­dik esztendeje élünk együtt, mi, fiúk, most mégis minden­ki olyan idegen. Mi történt ve­lünk? Mi változtatott meg bennünket ilyen hirtelen? Amikor legutóbb itt ültünk együtt, még gyerekek voltunk mindannyian. És most? Azt hiszem, felnőtté értünk vala­mennyien az elmúlt hónapok alatt. Váratlanul és akaratun­kon kívül. A felelőtlen gyer­mekkornak vége. Ha a szakál- lunk még nem is serken, a lel­künk már kérges. Azzá tette a háború. Csak akkor oldódik lassan a hangulat, amikor tornaórán újra Lakat Károly tanár úr ül köztünk. Igaz, a tornaterem még használhatatlan, s itt benn, az osztályban tornázni nem lehet. Mégis ... egy órá­ra újra a régi srácok vagyunk, akik tágranyüt szemmel, ön­feledten hallgatjuk a focista­tanár szavát. És kérdésekkel ostromoljuk: mi van a többi Fradi-játékossal? Hol vannak a Sárosi testvérek? Mikor kezdődik a bajnokság? S mi­kor rúgjuk végre mi is a bőrt? Egyáltalán sor kerülhet még rá? Tegnap láttam a körúton, amikor az egyik hóbuckát lapátolták föl a teherautóra az emberek, hogy egy halott férfi hullott ki belőle az út­testre. Ki volt? Hogy került a hóbucka alá? Az a legszörnyűbb, hogy én is éppen úgy odakerülhettem volna. A golyó, a gránát buta jószág. Megtalálhatott volna engem is, amikor a nagyihoz mentem, megnézni, élnek-e még. Lakat tanár úron lötyögött a ruha. Ki tudja, hol és milyen körülmények között vészelte át az ostromot. Erről nem mesélt. Csak a fociról. Lehet, hogy így . akart lelket önteni belénk? ^JJída vatáó ÁPRILIS 1. HŰSVÉTVASÁR- NAP Ma ragyogó, napfényes reg­gelre ébredtünk. Apát sikerült rávenni, hogy sétáljunk ki a Duna-partra. Először azt akartuk, hogy menjünk át a Manci-hídon. Az újság sze­rint ma indul meg az első HÉV-járat Budapest és Szent­endre között. Naponta négy vonatpár. Ilyen nagyobb ki­rándulásra azonban apa nem volt kapható. Mióta Budapesten vége a háborúnak, még nem jártunk a Duna-parton. Buda állítólag romokban hever. Már két hete megindult a forgalom Budára. Március 15-én adták át a forgalomnak a Ferenc József-híd helyén épült pontonhidat. És elké­szült már a Manci-hid és az összekötő vasúti híd is. Ma pedig a Horthy Miklós-hídon a sor. Jó lenne közelférkőzni oda, ahol átvágják a nemzetiszín szalagot. Nem lehet. Ezrek szoronganak a híd feljárója körül. Jelszavak röppennek. Éljen a Vörös Hadsereg! Di­csőség a II. ukrán front harco­sainak! Mint mikor kő hull a tükörsima vízbe, úgy gyűrűzik, hullámzik végig a köszöntő szó az embertömegen. Újra a szabad levegőn élünk, újságunk van, moziba járhatunk, megnyíltak az isko­lák, megindult a HÉV, s most már hídjaink is vannak! És a romok? A szemét, amely még mindig elborítja az utakat? S a nincstelenség? Van annyi kéz, amennyi mind­ezt eltakaríthatja? Húsvét vasárnapja van. Zúgnak a harangok. Temp­lomba hívnak. Mégis, aki csak tehette, ide jött hálaadásra. A hídavatás adja meg igazán a húsvét örömét. Ez az igazi fel­támadás! Az utolsó két mondatot ki kellene húzni. Ha anya elol­vasná, biztosan nagyon elszo­morodna, Anya még most is őszintén hisz az istenben. És én? Nem tudom. Csak azt tu­dom, ha valóban létezne az is­ten odafenn az égben, és olyan hatalma lenne az emberek fö-i lőtt, ahogy Czinder atya ta­nította, akkor nem nézte volna i tétlenül azt az öldöklést, ami j már évek óta folyik ezen a j földgolyón. Ha én lennék az isten, én már a második na-; pon lesújtottam volna menny- i köveimmel azokra, akik el- i kezdték ezt a háborút. Az ég felhőtlen és sziporká- j zóan kék. Nyoma sincs rajta j az isten létének. Pedig c >attog: és dörög odafenn. Nyolc re-; pülőgép húz el a fejünk fölött, i Aztán újabb nyolc. Alacso-i nyan szállnak, tisztán kivehető i a szárnyukon az ember vörös j csillaga. A budai parton ágyúk sor-', tüze csattan. Díszlövéssel kö- i szönti a szovjet hadsereg hős I fiait Régen volt már ilyen szép j húsvétvasárnapom! (Folytatjuk.) zényelt háromezer főnyi ka­tonaság. A felvonuló menet a ter­vek szerint csütörtökön éri el Montgomeryt, Alabama állam székhelyét. Montgomery utcáin vasárnap szélsőséges elemek tartottak „eüentün- tetést”, a hírhedt Ku-Klux- Klan tagjai gépkocsikon szá­guldozták be a várost és négerellenes jelszavakat harsogtak. A Ku-Klux-Klan nagygyűlést akar szervezni a „fehér faj védelmében”. Johnson dokumentumot írt alá, amely felhatalmazza McNamara hadügyminisztert, hogy szükség esetén szö­vetségi csapatokat bocsásson rendelkezésre a selmái fel­vonulás biztosításához. MOSZKVA Kékszakállú herceg vára A moszkvai konzervatórium nagytermében szombaton este nagy sikerrel mutatták bs Bartók: Kékszakállú herceg vára című egyf elvonásom ope­ráját. VARSÓ Sikkasztásért halál Végrehajtották a halálos íté­letet Stanislaw Wawrzeckin, a varsói Húsforgalmi Vállalat igazgatóján, aki 3 millió 500 ezer zlotyt sikkasztott. Az íté­letet a varsói vajdasági bíró­ság mondta ki. az államtanács nem élt a megkegyelmez^ jogával. MEGHALT NANA Elhunyt 130 éves korában Ghana központi tartományá­ban Nana Abena Akwangah asszony, Mumford helység leg­idősebb lakója. A helybeliek szerint Nana nem kevesebb, mint 130 évet élt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom